Szolnok Megyei Néplap, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-28 / 255. szám

1960. október 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A tervezésen múlik Előnyös és mégsem alkalmazzák a fix-áras építkezési módszert Az építésügyi miniszter rerdelete január 1 óta előír­ja az ország építőipari vál­lalatainak, hogy lehetőleg fix-áras építkezés alapján dolgozzanak. Mi csak annyit fűzünk hoz­zá, hogy mind a tervezők, mind pedig a kivitelezők és beruházók egyaránt tudatá­ban vannak, hogy nem kö­zömbös mennyibe, hány mil­lió forintba kerül egy-egy építkezés, s a fix-áras építke­zés éppen azt teszi lehetővé, hogy miután megfelelő do­kumentációs, költségvetési tervet dolgoznak ki, az eb­ben szereplő költség betartá­sával végezzék a munkát. Gvakorlatilag ez azt jelenti, hogy a fix-árban megszabott költségszinten felüli többlet már a kivitelező ráfizetését eredményezi, ha viszont ol­csóbban el tudja végezni a kivitelező az építkezést, mint a fix-ár, a fennmaradó kü­lönbözet szintén a kivitelező hasznát, nyereségét növeli. Munkatársunk beszélge­tést folytatott a megyei ta­nács tervosztályának, az ÉM Szolnok megyei Építőipari Vállalat, valamint a Szolnok megyei Tanács Tervező Iro­dájának képviselőivel. Á be­szélgetés során kiderült, ■— nemcsak a népgazdasági je­lentőségével és fontosságá­val értenek egyet a fix-áras tervezésnek. hanem saját munkájuk jobbá, eredménye­sebbé tétele szempontjából is. Felvetődik ezek után a kér­dés. mi az oka. hogy az épí­tőipari vállalatok mégsem dolgoznak fix-árral? A kérdést először az ÉM Szolnok megyei Építőipari Vállalatnál tettük fel. El­mondották: legnagyobb prob­lémájuk az, hogy nem kap­nak kézhez a tervezőktől és a beruházóktól megfelelő, a száz százalékosat megközelí­tő tervdokumentációt és költ­ségvetést. Ennek hiányában viszont nem lehetséges egy- egy munkát, annak költségeit előre megtervezni és előnyte­len ilyen feltételek, ilyen kö­rülmények mellett szerződést kötni a beruházóval. Más­szóval : nagy „rizikó”... Ez tehát a helyzet annak ellenére, hogy a vállalat már megtette az első kísérletét a fix-áras tervezés bevezetésé­re. Gondolunk itt a szolnoki Bálvány utcai 48 szövetkezeti lakás felépítésére. Jövőre már több építkezésnél alkalmaz­zák a fix-árakat — megfe­lelő feltételek mellett. — S mi a beruházók véle­ménye? -*• Erről érdeklőd­tünk a Szolnok megyei ta­nács tervosztályán. Az osztály vezetője, Sós István elvtárs, elmondotta, hogy a „Bálvány utcai vita” már hónapok óta folyik, az ÉM. Szolnok megyei Építő­ipari yállalattal. Most ott tartanak, hogy a megfelelő tervek és költségvetés kidol­gozása után a tál ajszínt fe­letti munkákat már fix-áras tervezéssel végzi a vállalat. A beruházóknak is az a vé­leménye, hogy sokkal gazda­ságosabb lenne az építőipar munkája, ha valóban annyi­ba kerülne az építkezés, — amennyire tervezték. Sajnos ettől messze vagyunk még, a tényleges költségek meevei viszonylatban sok millió fo­rinttal, országos viszonylat­ban pedig milliárdokkal ha­ladják meg a tervezett költ- 'éeszintet. Rendkívül időszerű tehát ez építésügyi miniszter ren­deleté a fix-áras költségvetés bevezetéséről. Végezetül a Szolnok megyei Tanács Tervező Irodáján kérdeztük meg: mi az oka annak, hogy dokumentációs és költségvetési terveik nem érik el a kívánt színvona­lat? Az ok régi és közismert. Kicsi az iroda kapacitása, ki­csi a határidő egy-egy terve­zési munka elvégzésére. Ha ezek a gondok megszűnné­nek, már nem lenne annyi vi­ta a hibás tervek miatt a be­ruházók és kivitelezők kö­zött, ami végsősoron a beru­házások elhúzódására vezet. Munkájukat az is nehezíti, hogy a költség tervezésénél nem állnak rendelkezésükre megfelelő kulcsszámok és egyéb források. Ilyen feltéte­lek mellett száz százalékos becslési munkát lehetetlen vé­gezni. ? Kőrútunk végétért. A be­szélgetések tanúlságát érde­mes levonni. Láttuk, a fix­áras költségvetés bevezetését gátló okok. végsősorban a ter­vezési munkákra vezethetők vissza, a hibák eredő forrása a tervezésből adódik. S azt is láttuk, hogy e hibákról nem csak a tervezők tehet­nek. Segítségre, az iroda ka­pacitásának növelésére, reá­lisabb határidőkre van szük­ségük. S ha ezen múlik a fix­áras költségvetés bevezetése, úgy gondoljuk, hasznos és ér­demes lenne jobb feltételeket teremteni a tervező Iroda munkájához. Igaz, ennek költ­ség kihatásai is lennének, vi- szint e többletköltségnél fel­mérhetetlenül több és na­gyobb lenne az a haszon nép- gazdasági szinten, amit az :rnda normális mederben fo- ’vó munkája jelentene. Éppen ezért fontólóra kell venni a kérdést az Építésügyi Minisztérium illetékeseinek megfelelő intézkedéseket ho?- ni, biztosítani kell a Szol­nok megyei Tanács Tervező Irodája jobb munkájához a szüksége« föltételeket. B. Gy. —&—;—“““" Az állattenyésztési szemle tapasztalatai Megyénk szövetkezeteiben immár két hét óta tart az ál­lattenyésztési szemle. A me­gyei tanács egy-egy szakem­berének jelenlétében minden tsz-ben felülvizsgálják: az ál­lattenyésztés* vonalán hogyan készültek fel a télre, milyen az állatok kondíciója, egész­ség» állapota, s hogyan, mi­lyen körülmények között tart­ják az állatokat NEM BÁNHATUNK MOSTO­HÁN Állatainkkal Nagyon fontos a jó, de leg­alábbis megfelelő körülmé­nyek biztosítása, hiszen a leg­több tsz-ben az összjövede­lemnek általában a felét, sőt gyakran még nagyobb száza­lékát az állattenyésztés bizto­sítja. Nem bánhatunk tehát mostohán állatainkkal. Mint mondottuk, az állat- tenyésztési szemle még tart, de már eddig is sok tapaszta­latot szűrhetünk le. Főleg a régi, de jónéhány új termelő- szövetkezetünkben is nagy gonddal végzik a betelelte- tést, még;s gyakran helytele­nül járnak el. Legtöbb hiba a takarmányozás terén tapasz­talható. Számottevő feleslege nagyon kevés tsz-nek van, sok helyen meg hiány tapasz­talható. Például a legtöbb tsz-ben még nincs meg a szá- mosállatonkénti 10 köbméter szilázs. általában 7—8 köbmé­terrel rendelkeznek. Elsősor­ban arra kell tehát törekedni, hogy pótolják a hiányzó mennyiséget. A répafej, répa­szelet, melasz és a kukorica­szár keverésével még jó szi­lázs készíthető. Sok tsz-ünk- ben nem fordítanak erre gon­dot, nem igyekeznek a siló­zással, s a répafej és levél gyakran ott rothad el a fői­dő.:. Ez vétkes pocsékolás. A takarmányszűke fokozott takarékosságra int. Elsősor­ban a meglévővel kell gondo­san bánni. Be kell tetejezni a kazlakat, s lehetőleg minél később megbontani azokat. A megkezdett kazlak környékén se legyen vastagon szétszórva a takarmány — amint azt nem egy tsz-ben tapasztalhat­juk. SZIGORÉ TAKARÉKOS­SÁGOT Takarékossági célokat szol­gál a pontos takarmánynor­ma — szabvány — kidolgozá­sa, s annak szigorú betartása. A gondnélküli kiteleltetés ér­dekében nem szabad idegen­kedni a porciózástól. A takar­mánykímélés érdekében a maximumig használjuk ki a legeltetési lehetőségeket. Ál­lataink a gyepeken, kukorica- és répaföldeken még igen sok táplálékot összeszedhetnek. A szemlék során mindenütt felülvizsgálják a takarmány­mérleget. Sajnos, az nem egy esetben hibás. A tsz szakem­berei elszámították magukat. A felületes takarmánymérleg, tervszerűtlen takarmányozás, kora tavasszal kínos meglepe­téseket okozhat. A SZERFÁS ISTÁLLÓKRÓL Jónéhány szövetkezetünk­ben nem gondoskodnak az ál­latok megfelelő elhelyezésé­ről. Sajnálatos, hogy több, mint 250 szerfás istálló télie- sítéséhez még hozzá sem fog­tak. Állami hitelre, cserépte­tőre stb. várnak. Ez helyte­len. Ahol ezeken az istálló­kon nincs tető, fedjék be szal­mával. Fogjanak hozzá a -szai^-abálák készítéséhez vagy trágyával rakják be, mert vályogra várni már nincs idő. Az álattenyésztési szemle során egy-egy tsz konkrét helyzetének ismeretetésére még visszatérünk. Addig is a tapasztalatokból néhányat átnyújtunk. Reméljük, sok helyen okulásra szolgál. P. M. Osztályfőnöki óra. Buksi gyermekfejek bújnak össze, aztán szétrebbennek, s kerek­re tágult, kíváncsi szemekkel figyelnek. — Lázár! Gyere csak, kis- fiam! Vasgyúró legényke jön elő az utolsó pádból. „Kormos’' szemei huncutul villognak, csak akkor komolyodik el, amikor a tanítónéni újból megszólal. — Mondd csak el szépen, mit tettél tegnap. A fekete pillák összezárul­nak, Félrefordított fejjel csen­desen mondja: — Káromkodtam... Egy másik fiúcska szégyen­lősen vallja, hogy megsértő­dött, mert rossz jegyet kapott dolgozatára. Megsértődött, duzzogott és egész nap nem figyelt a tanításra. Türelmesen, csendesen kér­dez a tanító néni, s a gyér* meki lélek lassan-lassan meg­nyílik előtte. Sok-sok szere­tettel foglalkozik nap-nap után gyermekeivel. Ismeri minden gyengéjüket, jó és rossz szokásaikat, képessé­geiket — s ismeri őket isko­lán kívül is, valamennyi ta­nítványát felkereste már ott­honában. Két kisfiút őriz megkülön­böztetett gonddal, türelem­mel. Stipta Kálmán jóeszü. értelmes fiú, csak az édes­anyja nehezen bír - ele. Bi­zony. a fiúgyermek nevelése nagyon *>iánvolia az apai szi­gort — Kálmán édesapja 1956 „Tekintsük társadalmi ügynek a művelődés ügyét” (Folytatás az 1. oldalról) munkába mintegy 15 ezer fi­atal kapcsolódott be. Vannak azonban még negatív jelen­ségek is, ilyenek a naciona­lizmus, a klerikalizmus. Ide sorolnám a megye néhány te­rületén, főleg a városokban jelentkező divathóbortot is. — Speciális módszereket igényel az ifjúság közötti kulturális munka és erre látjuk a törekvést is. Fel kell figyelnünk arra, hogy ezek a speciális formák főleg a tanuló ifjúságot fog­lalkoztatják, a termelőmun­kát végző fiatalok kisebb mértékben vesznek részt pél­dául az ifjúsági akadémia elő­adásain. Az előadó azután a KISZ tevékenységéről beszélt, el­mondotta, hogy kultúrális munkánk nagyon sokat tehet a fiatalság körében a falu megszerettetéséért, a város­ba vándorlás csökkentéséért. Kutúrotthonaink sokkal töb­bet törődjenek a fiatalok sa­játos igényeivel. Ennek meg­felelően a világnézeti neve­lés mellett különös gondot fordítsanak az ifjúság erköl­csi és iskolán kívüli technikai nevelésére. Az ifjúság közötti kultúrális munka irányát úgv szabjuk meg, hogy az alkal­mas legyen az iskolát hagyott fiatalok művelődési igényei­nek további növelésére. He­lyes formái lehetnek ennek a külön ifjúsági előadássoroza­tok, paraszt ifjúsági akadé­miák — speciális tematiká­val. Az ifjúság közötti mun­ka újszerű formája az ifjúsá­gi szakkörök szervezése. A szakköröket az 1961/62 évad­tól kezdve tömegesen elter­jesztjük. A népművelés fel­adata, hogy már most kedve­ző feltételeket teremtsünk a szakköri mozgalom kibonta­koztatásához. Árvái elvtárs néhány kul­túrális területre részleteseb­ben is kitért. így az ismeretterjesztő munká­ról szólva kijelentette, hogy ebben nagyot léptünk előre, a tekintélyesen meg­növekedett igényeknek megfelelően. Az elkészült programok sokat Ígérnek, de a végrehajtásukban is nagyobb lendületet tanúsít­sunk. Bővíteni kell a materialis­ta szemléletet alakító ter­mészettudományos előadások számát. Alapvető feladatnak azt kell tekintenünk, hogy az előadásoknál fokozzuk az esz­mei és szakmai színvonalat. Ennek biztosítására előadói konferenciákat, tapasztalat- cseréket alkalmazzanak. Az ismeretterjesztő munka egyik fontos feladata a mun­kások műveltségi színvona­lának állandó emelése. En­nek legfőbb módszere a mun­kás akadémia. Bár számbeli­leg több indult ebben az év­ben, mint tavaly, mégis ele­nyészően kevés számú mun­kást foglalkoztat ahhoz ké­pest, akiknek iskolán kívüli művelése az ismeretterjesztés feladata. — Az Ismeretterjesztő munka másik fontos felada­ta, hogy az állami gazdasá­gokban, gépállomásokon, a termelőszövetkezetekben az agrárpolitikai és különféle szaktanfolyamok, ezüstkalá­szos tanfolyamok megszerve­zésével elősegítse a mezőgaz­dasági munkások, a termelő­szövetkezeti parasztság álta­lános és szakműveltségének emelését Példa nélkül álló tanulási hullám bontakozik ki a falun — Olyan tanulás bontako­zik ki most ősszel és télen, amilyenre eddig falun még nem volt példa. Háromszáz tsz tag a mezőgazdasági tech­nikumok levelező tagozatára jelentkezett ötvenkét tsz fia­tal mezőgazdasági szakisko­lán tanul, huszonegy tsz-ben megkezdték a tanulóképzést mintegy kétszáz fiatal szak­munkást tanítanak meg _ az állattenyésztés és a növény- termesztés különböző ligáira Háromezren tanulnak ezüst- kalászos tanfolyamon, és rö­vid speciális tanfolyamokat is rendeznek. Rendkívül fon­tosságot tulajdonítunk a dol­gozók iskoláinak, melyek a falusiak rendszeres, szerve­zett oktatásban való részvé­telét biztosítják. — Mint látjuk a művelő­dés iránti vágy növekszik a falun. Ennek jelentősé­gét a párt és állami szer­veknek világosan fel kell ismerniük és ennek megfe­lelően kell dolgozni. Árvái elvtárs ezután a fa­lusi könyvtárak helyzetéről, a művelődési otthonok mun­kájáról. a klubélet fejleszté­séről szólt. — A községi, városi műve­lődési otthonaink váljanak a község, a város kultúrális központjává. Ez a célkitűzés akkor valósulhat meg, ha a helyi erők összefognak és kö­zös társadalmi ügynek tekin­tik a művelődés ügyét * A számos hozzászóló kö­zül kiemelkedik Kurucz Im­rének, a párt Központi Bizott­sága kultúrális alosztály ve­zetőjének néhány tanácsa. Kurucz elvtárs elmondotta, örül a konferenciának és a jelenlévők aktivitásának. El­mondotta, hogy a társadalom fejlődésében nagy a jelentő­sége a kultúrális színvonal emelésének. „A pártélet minden szintjén fog­lalkozzanak a kultu­rális ügyekkel” A kispolgári ideológia elle­ni harc fokozásáról is be­szélt Kurucz elvtárs. Ez az ideológia a parasztságnál, kü­lönösen az egyénieknél igen erős. Az újtípúsú parasztság erkölcsi, politikai egysége, a szocialista gazdaság talaján alakul ki, de nem spontá­nul, hanem a párt és állam és az egyes emberek szerve­zett. jó munkája alapján. Ezért az igényeket állandó­an ébreszteni kell, hogy en­nek segítségével minél hama­rabb megteremthessük a mű­velt szocialista parasztságot. Kurucz elvtárs kiemelte an­nak fontosságát, hogy a párt- bizottságokon kívül az alap­szervezetekben is behatóan foglalkozzanak a kultúrális munkával, mert ez idáig csak kevés helyen történt meg. Csáki István elvtárs, a me­gyei pártbizottság első titká­ra a falusi kultúrmunkának két fő feladatáról beszélt. Az egyik: az eszközök sokaságá­val, jobb gazdasági szerve­zéssel emelni a termelés szín­vonalát. Másodsorban: segíteni, hogy a falusi em­berek világnézetében mind nagyobb tért hódítson a szocializmus. Ez a harc nehéz, talán nehezebb, mint maga az átszervezés. Azt érjük el, hogy a szo­cialista tanokat ne csak el­fogadja a paraszt, hanem vallja és élje is. Csáki elvtárs ezután arról beszélt, hogy a falusi kultú­rális munka középpontja a művelődési otthon kell hogy legyen. ^KISFIÚK októberében itthagyta család­ját. — Jöjj csak, Kálmán, mondd el, miért kísér édes­anyád minden nap az iskolá­ba? — fordul feléje Mariann néni, a tanítónő. Vékony, szőke gyermek — ki gondolná, hogy iskolake­rülő volt. Napokig eltitkolta otthon, hogy nem jár iskolá­ba. Édesanyja takarítónő, minden nap ötre jár dolgozni, s most reggelenként hazasza­lad és felkíséri fiát az iskolá­ba. Nem ludja, mit tegyen... Tavaly Sopronban volt a gyerek intézetben, onnét megszökött... Halk, alig hallható hangon Ígéri tanító néninek Kálmáni — Nem teszem többé.., nem kerülöm el az iskolát... tanulni fogok... jó akarok lenni... Az édesapja Londonban él... ■ A másik, Fróna Jancsi sem járt még iskolába „akkor ősszel”, amikor elment az apja. Az édesanyjára sem emlékezik már, senki nem emlékezteti rá ... A nagyszü­lők nevelik Nagyanyja me­sélte el a kis család tragé­diáját. Már két gyermekük volt. mikor az asszony elzüllött. Lejtőre jutott elkeseredésé­ben a férfi is. Elítélték. Két évig dolgozott egy bányában, s mire visszakerült, megdöb­bentő változás fogadta. Kis­lánya meghalt — anyja be­zárta és megégett a gyermek. Helyén, a kis ágyban néhány hónapos csecsemő... s az asszony ismét teherben... Jancsit — betegen — a far­kasgyepűi tüdőszanatórium­ban helyezte el apja, s ott­hagyta az asszonyt. Vissza­ment a bányába, onnan in­dult útnak 56-ban. Kanadá­ban él, szokott írni, csoma­got is küld haza az anyjáék- hoz, akik magukhoz vették az időközben meggyógyult kis­fiút. — NO, Fróna Jancsi, gyére csak ki — hívja magához ta­nító néni a megszeppent gyer­meket. A kisfiú gömbölyű ké­pén ijedtség bujkál, szemeit lesüti. Megáll és várja, ap­róra, zsugorodva lesi, mi kö­vetkezik most. — Ugye, kisfiam, megígér­ted, hogy őszinte leszel"> Igen? No, jó... Mondd csak, szoktál-e cigarettázni? Egy gondolatnyival lejjebb hajtja fejét és hallgat. Újabb kérdésre bátortalanul meg­jegyzi: „már nem”. 1— Mikor utóliára? — fag­gatja tovább Mariann néni. — Tavaly... — És az idén...? Szemeit rendületlenül a padlóra szegezi. •— Ide nézz, kisfiam, nézz a szemembe. — Gyengéden megfogja a kisfiú állát és ma­ga felé fordítja. — Nézz a szemembe. Jancsi megtörik. Bevallja, hogy igen, az idén is rágyúj­tott egyszer... pontosan ak­kor, amikor meglátták. Tanító néni szomorúan csó­válja fejét. — Elmékezel a gyufacim- kére? Amikor gyufát vettél és azt mondtad, azért, mert gyűjtőd a címkét?... Ugye, akkor sem mondtál igazat...? Csend. — Tudod, ugye, hogy ta­nító néni nagyon szeret té­ged? Becsületes, rendes em­berré akar nevelni, azért ta­nít őszinteségre. Nagy bána­tot okoztál nekem... Most mi legyen?... Megígéred, hogy ezentúl őszinte leszel? Jancsi megígérte ..- .­Tízéves kisfiú... cigarettá­zott az utcán és hazudott a tanító néninek. Az apja túl a tengeren él, messzi, Kanadá­ban. s édesanyja emléke el­szállt. mint egv kis falevél, amit felkap az őszi szél... Ä tanító néni már másról beszél, csak néhány kisfiú ül csendesen, élre ólázva a he­lyén. Kettő talán livelet fo­galmaz gondolatban: gyere haza, apukám... R. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents