Szolnok Megyei Néplap, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-13 / 216. szám

2 SZOLNOK MEG YFi NÉPLAP 1960. szeptember 13, '(/ c, Jnnepseg a Bőr- és Nemibete ggondozó Intézetben Vasárnap délelőtt 10 óra­kor tartották meg a Hazafias Népfront rendezésében a Szolnok megyei Tanács Bőr­és Nemibeteggondozó Intéze­tének névadó ünnepségét. Ebből az alkalomból nagy számú ünneplőközönség gyűlt össze a rendelőintézetben. Megtekintette az újonnan át­alakított helységeket és az intézet modern felszerelése­it. A Hazafias Népfront ne­vében Pallai Sándorné me­gyei titkár üdvözölte a meg­jelenteket, az intézet név­adója, dr. Cuszman József professzor hozzátartozóit és a bőrgyógyász középkáder vándorgyűlés résztvevőit. Az emlékbeszédet dr. Ká­rolyi István, az Országos Bőr­és Nemikórtani Intézet igaz­gató-helyettese tartotta, aki elmondotta, hogy az Egész­ségügyi Minisztérium az in­tézet jó munkájának elisme­réséül engedélyezte dr. Cusz­man József nevének felvéte­lét. Ezután leleplezte a nagy tudós, Chiovini Ferenc szol­noki festőművész által alko­tott képmását. Tizenegy órakor a Ságvári Endre Művelődési Otthon színháztermében kezdte meg a tanácskozását a bőrgyó­gyász középkáderek első or­szágos vándorgyűlése. A ván­dorgyűlésen mintegy 150 aszisztensen kívül számos kir váló bőrgyógyász főorvos, a szolnoki társadalmi élet, az egészségügyi intézmények ve­zetői, továbbá a nagyüzemek és termelőszövetkeztek kép­viselői is résztvettek. A ván­dorgyűlést dr. Borbély Mi- há'lyné, a bőrgyógyász közép- káder szakcsoport elnöke nyitotta meg, majd Csótó István, a megyei tanács vb. elnökhelyettese üdvözölte a résztvevőket. A Bőr- és Nemibeteggondo­zó Intézet dolgozói előadá­sukban az ipari és mezőgaz­dasági foglalkozási bőrbeteg­ségek megyei helyzetéről szá­moltak be. Ehhez csatlako­zott dr. Farkas Béla karcagi főorvos előadása, aki a bőr- gennyedésekről tartott elő­adást. A vándorgyűlés máso­dik részében dr. Rácz István főorvos a mezőgazdaság ipa­ri jellegű ártalmairól és dr. Faragó László, a Magyar Dermatológiai Társulat főtit­kára a fürdő-therápia kér­déséről tartott előadást. Az előadásokhoz számos hozzá­szólás volt. A vándorgyűlés eredményét dr. Szuchy De­zső megyei főorvos foglalta össze. Gyűlés Hanoiban a pártkongresszus befejezése alkalmából Hanoi (TASZSZ). A Vi­etnami Dolgozók Pártja III. kongresszusának befejezése után vasárnap nagygyűlés volt a hanoi stadionban. A gyűlést a városi pártbizott­ság és a Vietnami Hazafias Arcvonal rendezte. Az egybegyűltek nagy ün­neplésben részesítették a díszemelvényen megjelenő Ho Si Minh elnököt, a Viet­nami Dolgozók Pártja Köz­ponti Bizottságának tagjait, valamint a testvérpártok képviselőit. (MTI) A Baltika a La Manche« csatornához közeledik MOSZKVA (TASZSZ). A Szovjetunió Miniszterta­nácsa elnökének sajtócso­portja jelentette vasárnap a Baltika fedélzetéről: Két napja van úton a Bal­tika nevű turboelektromos óceánjáró, fedélzetén Hrus- csovval, a szovjet ENSZ- küldöttség vezetőjével, vala­mint a magyar, a román, a bolgár, az ukrán és a belo­rusz küldöttségekkel. A ha­jón utaznak e küldöttségek vezetői, Kádár János, Ghe- orghe Gheorghiu-Dej, Todor Zsivkov N. V. Podgomij és K. T. Mauzurov. Estére a Bal­tika befut a La Manche-csa­tornába. A hajó már mintegy 850 mérföldet tett meg. A Baltika fedélzetén szor­gos munka folyik. Hruscsov rendszerint különböző okmá­nyokon dolgozik, olvassa a legújabb értesüléseket, híre­ket hallgat a rádióban a szovjet ország életéről és a legfontosabb külföldi esemé­nyekről. A Baltika rádióállomása fel­vette Kapmann dán és Ger- hardsen norvég miniszterel­nök Hruscsovhoz intézett vá­lasztáviratát. Kapmann kö­szönetét mond Hruscsovnak üdvözlő üzenetéért. Nagyra értékelem az ön jókívánsá­gait, — mondja a távirat, — és szívből válaszolok önnek ugyanolyan jókívánságokkal. Gerhardsen norvég minisz­terelnök válaszában szintén köszönetét mond a szovjet kormányfőnek. Hruscsov, valamint a bol­gár, a magyar és a román küldöttségvezetők címére sok távirat érkezik. A szovjet em­berek és külföldi állampolgá­rok sok sikert kívánnak a szovjet és a többi küldött­ségnek az előttük álló rend­kívül fontos munkában. Legújabb jelentések a kongói helyzetről Az ENSZ- parancsnokság akadályozza a kongói küldöttség New York-i utazását Leopoldville (MTI). Stanleyville-ben a helyzet teljesen nyugodt A keleti tartomány — Lümumba leg­főbb erőssége — szilárdan a kormány mellett ált Az ENSZ bénító intézkedéseinek súlyos hatásai ellenére min­denütt a kongói államszer­vezet megerősödésének jelei tapasztalhatók. Megnyugtató látni, hogy itt a fővárosban — csakúgy, mint Kaszaiban és a keleti tartományban — a hadsereg szilárdan támo­gatja a központi kormányt. Ha Lumumba kormányának a következő néhány napon belül sikerül magát“ kivág­nia az ENSZ főparancsnok­ság blokádjából, akkor vi­szonylag hamar úrrá lehet a helyzeten és sikeresen befe­jezheti az ország újjáegyesí- tésének művét. Ellenkező esetben csak elkeseredett akciók következhetnek, ame­lyek felidézhetik az általá­nos polgárháború veszélyét Mint a Reuter közli, Bá­lámba, a kongói tájékozta­tásügyi miniszter államtitká­ra újságíróknak szombat es­te bejelentette, hogy a kor­mány csapatai megszállták a leopoldville-i rádiót és a főváros repülőterét Kasza vubu szombati táv­iratával egy időben a Biz­tonsági Tanács tagjai között I) a Külföldi lapok legmagasabb szinlű ülésszakról“ LONDON (MTI). A Sunday Dispatch szerint Hruscsov közelgő New Yorkba érkezé­se és az a tény, hogy a szov­jet vezető példáját sok más államfő’ is követi „kihozta a Nyugatot egyensúlyi állapo­tából”. Az ENSZ-beli szava­zásoknál megvannak szám­lálva az Egyesült Államok osztatlan uralmának napjai, — írja a lap. KAIRÓ. Az A1 Ahram ve­zércikkben kommentálja Nasszer elnök elhatározását, hogy személyesen vesz részt az ENSZ-közgyűlés 15. ülés­szakának munkájában. A lap hangsúlyozza, hogy ezt a dön­tést a semleges országok ve­zetői között lefolyt tanácsko­zások alapján hozták, külö­nös tekintettel az ülésszak napirendjén szereplő kérdé­sek fontosságára. BAGDAD (TASZSZ). Az A1 Bilad című lap üdvözli azt a tényt, hogy a szovjet ENSZ- küldöttséget Hruscsov vezeti. „Hruscsov New Yorkba érke­zik, — írja a lap, — de nem tudja, hogyan fogadja Eisen­hower a szovjet békejavasla­tokat. Eiesenhower és szö­vetségesei nyilván nem tar­tózkodnak a képmutatástól. A békéről fognak szónokolni, hogy egyfelől helyreállítsák Amerika tekintélyét, más­felől folytassák a választási propagandát fllSAC“ TTÍADARAI kellett repülni. Minden pil- gyermek, mosolygó anya, lanatban várható volt, hogy az éneklő madár, zöldelő bokor. IV. A kabinban lévő többi tár­saival Neal nem volt éppen a legjobb barátságban, noha buzgósága nem ismert határt, hogy megnyerje bizalmukat McCall és Schmitz őrmes­ter azonkívül, ami szolgálati­ig szükséges, alig váltottak szót vele. Arra gyanakodtak ugyanis, hogy a radar-megfi­gyelő a katonai titkos szol­gálat besúgója. Ez a gyanú akkor merült fel, amikor McCall egyszer nagy szidást kapott a támaszpont helyet­tes parancsnokától „a szolgá­lati titok be nem tartása és az USA szövetségesei hűségé­re vonatkozó odavetett meg­jegyzései miatt”. McCall egy­szer egy ivászaton, amelyen a legénységen kívül még há­rom tiszt volt jelen, ecsetel­te azokat a bevetéseket, ame­lyeket az angliai Sculthorpe SAC-támaszpontról felszáll- va hajtottak végre. A „Leve­gő gyermekei” elnevezésű tit­kos akció során radartáma­dásokkal London és Párizs atommegsemmisítését kellett gyakorolniuk. bázóból egy-egy hosszabb út után. A hat pilótának min­dig és mindenütt együtt kel­lett maradnia, hogy minden­kor bevethetők legyenek. Ha megnyomta a továbbító bil­lentyűt és felelt a mikrofon­ba — minthogy a rádióössze­köttetés a földi állomással még működött; omahai vörös telefon kiadja a parancsot, hogy az „ellen­séges célponf’-ra rárepülje­nek. Lewis Van Bibber érezte, amint a szíve gyorsabban kezd dobogni, nyugtalanítva a kínzó gondolattól, hogy a következő rádióparancsnak Mindig együtt gubbasztanak..» Baja« vágni, sert Inni, időt agyonütni — mindent mindig együtt keH csinálni. “ Az emberek csakhamar meg is unják egymást. ájult öntudatlanságban ki van szolgáltatva. Csak egy negyedórányira volt a nor­vég—szovjet határ, egy ne­gyed óra múlva mélyen lent a szárnyak alatt felvillan az atomvillám, borzalmas jeléül annak, hogy széltében-hosz- szában nincs többé játszó hogy körös-körül minden élet kihunyt Lewis reszketett: éppen őt választották ki arra, hogy ezt a borzalmas cselekedetet vég­rehajtsa. A gép aknájából amelyben ült, fog talán egyi­ke az első bombáknak kihul­lani, indító jelzéseként a pusztítás őrületes játékának De bizonyára csak a gyakori riadógyakorlatok egyikéről van szó. Veszélyes ostoba­ság. mondotta önmagának És ha bombájuk tízezreket százezreket megölt, akkor a hatalmas orosz föld minden sarkából megtorlásul rákéták repülnek fel, hogy Amerikát amely csak potyanézője volt az utolsó háborúknak, rom­má és hamuvá változtassák Megtörténhet, hogy egy amerikai pilóta visszatérve csak egy kőhalmazt talál szü­lővárosa helyén. És ki tudja, hogy egyáltalán visszatér-e? Nem fog-e ama Eatherly őr­nagy sorsára jutni, aki mint egyike azoknak, akik az első atombomba ledobásáért fele­lősek, most az őrültek házá­ban ül? (Folytatjuk.) Betöröm a fejed „Ha egyszer kitör a baj, szövetségeseink fővárosait is hamuvá kell tennünk, amennyiben az oroszok of- fenzivába mennek át” — mondotta McCall. „Ez a mi szövetségesi jelszavunk: ha te is testvérem akarsz lenni, betöröm a fejed.” McCall, amidőn a letolást megkapta nyomban tudta, miért tűnt el még aznap és miért lopta magát a törzs épületébe Neal százados, amidőn a „Levegő gyerme­kei” akciót kifecsegte. McCall és Schmitz számá­ra egyáltalán nem volt köny- nyű és egyszerű megszaba­dulni a tolakodó radar-meg­figyelőtől. Egy kéretlen pa­rancs kötötte össze ugyanis a legénység tagjait, még akkor is, amikor kimásztak a bom­bármelyikük el akart menni beérkező postájáért, vagy sört inni, vagy hajat vágatni, az egész „team"-nek vele kel­lett mennie. Közösen ettek, nevettek, repültek. Alig maradt egy darabka az „énből”, nem volt talp­alatnyi játéktér sem a sze­mélyes érdekek számára. Az idő múlásával torkig lettek egymással, súrlódásokra ke­rült sor, amelyek még több ideget emésztettek fel, hogy továbbra is mint a láncsze­mek, együttmaradjanak... McKay kapitány éppen le­kapcsolta az önműködő kor­mányt, hogy a repülés irá­nyának egy könnyű jobbol­dali kanyart adjon, amikora jelzőtáblán felvillant a piros fény. Amikor a parancsnok vételre kapcsolt, a zöldesen derengő fedélzeti óra ponto­san 5 óra 18-at mutatott. Parancs: veszélyzónát átrepülni! Miután McKay néhány má­sodpercig feszülten figyelt, íme ők... vajon tudják-e, mit tesznek? (Balról jobbra): Gerald L. Mckay százados, pilóta és parancsnok; Lewis Van Bibber tőhadnagy, pilótatársa; Randal L. McKay százados, pilóta és figyelő; Charles D. McCall százados, navigátor; Robert M. Schmitz főtörzsőrmester; elekfr mikus elhárító intézkedésekkel megbízva és végül Stephn F, Kimball főtörzsőrmester, hátsó lövész. szétosztották azt a felhívást Is, amelyet Lumumba mi­niszterelnök intézett az ENSZ-hez. A felhívásban Lumumba elítéli az ENSZ főtitkárának beavatkozását Kongó belügyeibe A közép-keleti hírgynök- ség jelentését idézve az AP közli, hogy azok az afrikai országok, amelyek csapato­kat küldtek Kongóba, azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy ezeket a csapatokat visszavonják, ha az ENSZ továbbra is beavatkozik Kongó belügyeibe A brazzaville-i rádió egyik közlése szerint Ileo, a kon­gói szenátus elnöke — akit Kaszavübu Lumumba helyé­re miniszterelnöknek jelölt — Bukavuba menekült. Az MTI prágai jelentése szerint a csehszlovák kül- ügyminisatérium nyilatkoza­tot tett közzé a kongói hely­zetről. A nyilatkozat határo­zottan elítéli a fiatal kongói állam ellen szőtt cselszövé­seket és követeli, hogy az ENSZ képviselői és szervei a jövőben ne avatkozzanak be törvénytelenül Kongó bel­ügyeibe. Mint a TASZSZ tudósítója jelenti, a kongói közvéle­mény körében növekvő fel­háborodást kelt az ENSZ fe­lelős képviselőinek magatar­tása, amelyet azóta tanúsí­tanak, hogy Kaszavubu meg­tette egyoldalú nyilatkozatát Lumumba elmozdításáról, — amit később a kongói par­lament többsége elutasított. Egy nyugati újságíró va­sárnap kijelentette, hogy Kaszavubu beszélgetést foly­tatott Harrimann-nel, aki Kennedy amerikai elnökje­lölt megbízásából érkezett. Leopoldville-be. Kaszavubu kijelenetette, elengedhetetlen­nek tartja, hogy még vagy öt-hét napig fennmaradjon a jelenlegi helyzet, vagyis az ENSZ-csapatok ellenőrzése az ország élete felett. Az országban többen is ki­fejezték már elégedetlensé­güket az ENSZ képviselői­nek méltatlan cselekedetei miatt. „Ügy 'látszik téved­tünk, amikor az ENSZ-hez fordultunk segítségért — mondotta a TASZSZ tudósí­tójával folytatott beszélgeté­sében Pierre Medier kongói szenátor —, azokhoz az or­szágokhoz kellett volna for­dulnunk, amelyek felajánlot­ták segítségüket. A Nyugat, az ENSZ égisze alatt rosszin­dulatú magatartást tanúsít velünk szemben és ezt nem tűrhetjük”. A kongói kormány szóvi­vője bejelentette, hogy va­sárnap elindul New York-ba egy küldöttség, hogy a Biz­tonsági Tanácsban képviselje Lumumba kormányának ál­láspontját. A küldöttség ve­zetője Thomas Kanza, Kon­gó ENSZ-megbízottja és a küldöttségben részt vesz Lumbala államtitkár. Az ENSZ-parancsnokság azon­ban — amely Leopoldville repülőterét megszállva tartja —> nehézségeket támaszt a küldöttség elindulásának út­jába. Az ENSZ „szigorú el­lenőrzése” azonban, úgy lát­szik, néni egyformán érint mindenkit Kongóban, mert a Kaszavubu által kijelölt ellenminiszterelnök, — Ileo küldöttsége — mint az AP jelenti — vasárnap reggel Leopoldville-ből már el is indult az Egyesült Államok­ba. Az ENSZ fegyveres erői­nek egy csoportja vasárnap Leopoldville-ből Kaszai és Katanga határára utazott, hogy érvényt szerezzen az állítólag Kaszavubu által el­rendelt tűzszünetnek, ame­lyet azonban a kongói köz­ponti kormány határozottan cáfolt. (MTI). „Itt 1—43. Jelentést meg­kaptam. A „black dog” mű­veletet végrehajtom. Vége.” Van Bibber, a segédpilóta összerezzent. A parancs, £ művelet végrehajtására el­hangzott! Tehát megint ide jutottak — a veszélyzónát á'

Next

/
Thumbnails
Contents