Szolnok Megyei Néplap, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-13 / 216. szám
I960, szeptember iS. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP S Kép a brnoi nemzetközi vásárról Szeptember 10-én megnyitották a második Brnoi Nemzetközi Qépipari Vásárt. Képünk a vásár egyik impozáns pavilonját mutatja be. I Mi lenne, ha... Tiszta, kulturált várakozóhelyről álmodnak az utasok Tizenhathónapos, hófehér ruhába öltöztetett csöppség togyog elénk, amint a szolnoki pályaudvar gyermekvárójába benyitunk. Fekete Erzsiké igen jól érzi itt magát, többi kis társával, Böszény Erzsikével — akit anyukája súlyos operációja után most hozott ki a kórházból — Misikével és Kalmár Gizivel.— Szüleik is elégedettek, örülnek hogy nem kell azokba a sötét, piszkos helyiségekbe beülni gyermekeikkel, amelyeket a felnőttek számára tart fenn itt Szolnokon a MÁV. Jól érzik magukat itt a gyerekek, de... még nagyobb volna az örömük, ha meg is tudnának mozdulni, ebben a keskeny, szűk helyiségben. Hát még ha játék is volna a nagy fehér szekrényben« A fehérre meszelt csupasz falakat, gyermekeket szórakoztató színes képekkel lehetne díszíteni. A bútorok sem egészen megfelelőek, — ahány darab annyi féle. Hiába vám a váróban kis asztalka is apró székekkel, helyszűke miatt nem húzhatják a szoba közepére, hogy körül ülhetnék a kicsinyek. Az igazi nagy baj azonban akkor következik be, ha valamelyiküknek WC-re kell mennie. Mert az itt nincs. Nincs bizony! Az egész pályaudvar területén —; jó messze innen — egyetlen egy WC van, de tiszta ruhában, cipőben (!) oda sem ajánlatos belépni. A három-négy órás várakozás alatt a babák ennének is. Igaz, kiflit, kolbászt lehet kapni a különböző bódékban, sőt sört, bort és égetett szeszt is, de ezzel ők nem élnek. Pontosan öt helyen árusítják ezeket a felnőtteknek való „itókákat”, de tej, kakaó, kávé, sehol sem kapható. Mi történne például, ha a sarki IV. osztályú kiskocsma helyén egy tiszta, világos tejcsárdát létesítenének? Bizonyára nemcsak a gyermekek, a felnőttek is szívesen fogyasztanának egy- egy pohár tejet, vagy kakaót várakozás közben. Különösen ha már fél 7 órakor, a munkásvonat beérkezésekor kinyitnák. — Ke. — Kőteleki tavasz — össze/ Férfi, nő, idős, fiatal mind 1 odakünn hajladozik a borsó- földön. Harminc holdon vetettek másodvetésként borsót a kőtelkiek. — Alig akart a tagság beleegyezni — mondja Bozsó Imre brigádvezető. — Mikor agronómusunk, Rédey György egy közgyűlésen javasolta, zúgolódtak. Itt-ott nevetés is hallattszott. Ki se bújik, már elszárad — hajtogatták, rá se figyelve a szórófejes öntözést emlegető agronómusra. Pedig Rédey György komolyan beszélt. Harmincnyolc forintot tervezett a tsz egy munkaegységre, s azt ha törik, ha szakad — biztosítani szeretné a vezetőség — érvelt Rédey. A tagság még így is bizonytalankodva egyezett bele. S most? Szétnézek a hatalmas területen. Hasonlóan a rizshez, töltések különítik el a táblákat. A táblákon belül csoportokra osztva, mintegy százhuszan szedik a borsót. korántsem fogadott ilyen lelkes hangulat Földes Jancsi ülve tolta magát előre a borsóbokrok között, Bérezi Imre bácsi is szomorú szemekkel, méregette a borsócsöveket: hátha megnő a száruk, s nem kell folyton hajlcmgani értük. Nem férfi munka ez — szögezték le már ki tudja hányadszor reggel óta. — Mindent megcsinálok, csak ezt ne! — mondta Vájjon Laci, s Szabó' Sándor derekát tapogatva — osztotta véleményét: — Az asszonyok is kinevetnek bennünket. Fáradságukat mintha a szél fújta volna el, ha a bevételekről kérdezősködöm. — ügy ötszázezer forintot hozott eddig a kertészet — feleli Bozóki bácsi, s kérdőn néz a brigádvezetőre, jól mondta-e. — Hány holdat öntöztek? Erre már a brigádvezető felelj — Négyszáz holdat, szóró- fejes öntözéssel. Itt van a borsótábla mellett 30 hold másodvetésű uborka, azt is öntözzük. Gravitációssal pedig 180 holdat, például a herét is itt a másik oldalon. — Borsóból mennyi termés várható? — Öt-hat mázsa holdanként, ami megfelel 10 mázsa búzának — feleli Földes Jancsi, aki időközben felállt. — Szolnokra szállítjuk, meg ide az önkiszolgálóba. Lassan 10 óra lett, a f,rágyújtás” ideje. A férfiak először átnéztek az asszonyokhoz, s miután meggyőződtek róla, hogy azok abbahagyták a munkát, elővették cigarettájukat A százhúsz ember néhány percre leült a hatalmas táblák szélére. Bozsó Ibolya A Hazafias Népfront HÍREI Járási üékegyűléseket torta, nak a megyében. Ez alkalomra több helyen megrendezik azt a kiállítást, amely most Mezőtúron érzékelteti a nyu-» gatnémet militarizmus hábo-» rús törekvéseit. Ezt az anya* got a Német Nemzeti Front országos elnöksége tagjának megyénkben tett látogatása alkalmával állították össze. * Szeptember 16-án ülést tart a megyei elnökség. A „Tiszta falu, tiszta város” mozgalom eredményeiről és néhány — a munkamódszerekre vonatkozó kérdésekről. • Tapasztalatcserét rendeztek Szolnok, Komárom és Fejér megye népfront-vezetői Szé- kesfehérváron. A Szolnok megyeiek ezalkalommal meg- tekintették az Eszak-Du* nántúli Mezőgazdasági Kiállítást is. Mohácsiék jussa Sürget a szedés, még a kocsisok is itt vannak. Először egy csoportban dolgozott mindenki, de úgy kevesebb volt a teljesítmény — mondja a brigádvezető. Valóban — hol az egyik, hol a másik csoportban egyenesedik fel egy asszony. Átnéz a szomszéd társaság ládáihoz, majd visz- szahajlik. Hogy mit látott, azt könnyen meg lehet állapítani messziről is. Ha csapata nyugodtan szedeget tovább, akkor nincs semmi baj, az ő ládáikban több a borsó; ellenben ha lázasan sietni kezdenek, akkor az ellenkezőjét tapasztalta. A legnépesebb csoporthoz megyek, ahol Kovács Istvánná éppen zsörtölődik. Az asz- szonyok nevetve, egymás szavába vágva magyaráznak. — Kovácsné legszívesebben éjjel is fenntartaná a napot az égen. Bárhogy csipkelődnek Is az asszonyok, Irén néni nemcsak az „egységért” dolgozik, hanem azért is, mert szereti a munkát. Épp úgy, mint a többiek, akik pokolra kívánták az esőt, mikor az egyik nap hazakergette őket. — Nem is szeretünk otthon lenni. Minek? A nagyobb gyerekek iskolában vannak, a kisebbek a tsz napközijében. Üres a ház — mondja Bozó- kiné. A férfiak csapatánál már Megen-e az a párszáz négyszögöl szőlő és néhány gyümölcsfa, hogy miatta testvérek, rokonok egymással civakodjanak? Nem! S a tiszaroffi Mohácsi család között mégis hónapok óta folyik a viszály. A két testvér itt élte le életét a községben. Paraszt- emberek voltak, gazdálkodtak. S tavaly, amikor mindenki a közöst választotta ők is beléptek a termelőszövetkezetbe. Miklós, az idősebb testvér a Kossuthba vitt be 7 holdat, az öccse Bálint pedig az Aranykalász tagja lett. Miklós bácsi már nem ízelhetett bele az új életbe. Jó egy éve kísérték utolsó útjára. Nem sokkal a temetés után sor került á hagyatéki tárgyalásra. Itt kezdődött a herce-hurca, ami az amúgysem valami bensőséges rokoni viszonyt teljesen megrontotta. Miklós bácsinak nem volt gyermeke, s mivel a föld, a ház ági vagyon, vagyis szüleitől jussolta, most testvére örökölte azt. Az özvegynek csupán haszonélvezeti joga van. A Kossuth Tsz, hogy könnyítsen a teljesen magára maradt, hatvan felé közeledő asszony sorsán, ez évi tavaszán 800 négyszögöl ház-, tájit mért ki számára. Ebbe esett 400 négyszögöl szőlő, amit viszont Bálint bácsi is a maga jussának tart Annak idején hozzá is fogott a szőlő nyitásához, de az akkori tsz elnök kiszólította belőle. A tanácsházához is hívatták, aztán a sógornőjével is újra egyezkedtek, hogy fele-fele arányban osz- szák meg a szőlőt. De végül is az özvegy az egészet kiadta részes művelésre. A cívódás hullámai tovább gyűrűztek. Bálint bácsi felesége azt mondja: — Az én unszolásomra ajándékozta az uram a félházat a sógornőmnek, s mégis jogot tart a szőlőre... Kivágta már a benne lévő szép gyümölcsfákat is... a százalékot meg nem fizeti... ha a fizetéses állásban tud dolgozni, akkor a termelőszövetkezetben is tudna... Az özvegy meg így tromfol vissza: — Minek Bá- lintéknak a ház, van sajátjuk. Nekik is, meg a fiuknak is. A másik fiuknak meg nem kell, az disszidált... Ilyen, s hasonló {szavakkal keserítik egymást. 1 Miért bántják hát egymást? Miért veszekednek? Ahelyett, hogy testvéri szeretettel segítenék át egymást a nehéz napokon, azon civakodnak: kinek teremjen a szőlő, melyikük mondhassa} „enyém az ági vagyon”. Azért van ez így, mert a maradiság köde nehezen oszlik. Még nem történt meg az elmékben, az érzésekben az a változás aminek lenni kell, s ami azt eredményezi, hogy az „enyém” felcserélődik a „miénkkel”. Bálint bácsi egy nagy család tagja, s így egyéni gondja a közösségre is tartozik. A szövetkezeti gazdák, vagy akár a tanács vezetői is segítsenek abban, hogy mielőbb rendeződjön a Mohácsi család ügye, s a rokonok között a viszálykodás helyett megértés, egymás iránti megbecsülés uralkodjon. N. K. jvlegfalált teások , Újabb részletek Móricz Zsigmond szolnoki jegyzeteiből jvuvtju-.-innni-r.-i--------------------------------- ■ La pozgatjuk a fiatal irodalomtörténészek, a Csabai L. Ernő irodalomkutató munkaközösség által felderített irodalmi dokumentumokat, köztük a Simonyi-hagyaték- ban talált Móricz Zsigmond emlékeket. Érdekes, időnként hogy térnek vissza a szolnoki vonatkozású írások, vallomások. A harmincas években, a negyvenes évek elején, egészen haláláig gyakran megfordul Móricz Zsigmond Szolnokon, napokra behúzódik a Tisza Szállóban lévő szobájába (mint írja, „behúzódom a barlangomba”) és csak a gép kopogása árulja el, hogy ömlenek betűkbe az előző napok, hetek kószálásai közben rárakódott élmények. Gulyás Pál debreceni költőhöz írott levelének megőrzött másolata arról számol be, hogy a „Forr a bor” regényének korrektúráját is itt készíti... „írok, korrigálok itt a Ti- szaparton, Pali. Aztán gondolok egyet és a jövő héten hazaruccanok Leányfalura. Mikor elindultam újabb teker- gésemre, eszembe jutott, hogy szegény Erényi sírni fog, ha megint nem kap vissza kefe- levonatot... Bedobtam hát a táskámba. így aztán naponta teljesítem a magamra kirótt oldalszámot. Most ép- nen a matúra-korszakot javítgatom a „Forr a bor”-ban. És éppen itt, Szolnokon. Különben semmi égzengető ... Az időm megoszlik a falvak, a Tisza Szálló és a B.-né Drexler Máriánál (Szolnokon könyvkereskedése volt ebben az időben) tett látogatásaim között... De hamarosan odább állok és úgy lehet, még a jövő hónapban meglátogatlak benneteket...” Elintézetlen ügyem volt ez az élettel A „Míg új a szerelem” megjelenése után nyilatkozatot kértek tőle egyik lap számára: Igaz-e, hogy ez a regény második feleségéről, Simonyi Máriáról szól. Erről beszél a hagyatékban talált vallomás: — Mit mondhattam a kérdésre? leányfalusi lakásomban, a kandallóm fölött ott lóg míg élek Simonyi Mária, arcképe. Kell ennél r többet mondanom? Lehet másról írni, mint ami legmélyebben foglalkoztatja az embert? Ennek a regénynek meg kellett íródni... Tisztáznom kellett a dolgokat. Elintéze’tlen ügyem volt az élettel. Most elintéztem. Olyan valamiről van itt szó, amivel keveset foglalkozik az irodalom: az •apaság misztériuma. Vallom: a nő nem térhet ki a feladat elől, hogy összekötőkapocs legyen a múlt és jövő között. A férfi, aki szeret, azon állandóan javítani akarna. Én azt hiszem, valahol a nők nevelésében van a hiba, ami kiváltja a kiábrándulás folyamatát. Én igyekeztem a magam lányait komolyan, munkára nevelni. Mintha fiúk lennének és talán épp ezért joggal remélhetem, hogy igazi asszonyok lesznek. Az egyiknél, aki az urával együtt keményen és remekül dolgozik, máris megvan a remény a folytatásra... És én boldog vagyok, ha erre gondolok ... A finn íróval Szolnokon Annyira szerette a Tisza- tájat, Szolnokot, hogy vendégeit is elcsalta ide. Arvi Järventaus finn író, aki abban az időben hat hónapot töltött Magyarországon és ebből néhány hetet Móricz Zsig- mondéknál vendégeskedett, így került vele együtt a Tisza Szállóba. Itt írja róla: „Mennyire tetszik nekem, hogy a finn kolléga hat hónapja van Magyarországon és semmit sem dolgozik. Most megjelenik egy remek könyve: „Kis falu a világ végén”. Az a foglalkozása jelenleg, hogy kivárja, míg ez kijön. De szeretném én ezt megérni, hogy félévig ennél nehezebb munkát ne kelljen csinálnom. S nem érzem üresnek a napjait és elveszettnek a félesztendejét, folyton termel az elméje, csak nem kénytelen leírni... Mi úgy vagyunk idehaza, hogy ha semmit nem gondolunk, azt is le kell írni... Hajt a szükség, a kenyér ... De náluk valami ideális állapot van. Állami díjakat kapnak az írók, s aki ötször kapott ilyen díjat, annak egész életére nyugdíj jár. Ö már hatszor kapta meg. Élhet, ahogy akar.., pedig tíz gyereke van .. .* Szolnokon születtek meg máig könyvben meg nem jelent anekdotái. „A finn vendég” címmel. Egyik gyöngye lesz ez Csabai L. Ernő irodalmi dokumentum-gyűjteményének ... Néhány mutatót itt közlünk belőle.., A rokonok Arvi bácsival németül beszélünk — írja Móricz Zsigmond. — Ez igaz finn-ugor rokonság. Ahogy mi ketten kerékbe törjük a németet, hogy valamiképpen megsejtsük egymás rokon gondolatait. — Rokonokat is találtam — mondja — Jarmati nevű eket. Jarmati — Järventaus ugyanaz... így szólítottak: Rokon, testvér. Aha, a Gyarmatiak. — Akkor te 3000 év után mégis csak találkoztál az unokatestvéreiddel. Majdnem megértették Természetesen elcipeltem Arvi bácsit Kákicsra is, gyermekkorom zengő emlékei közé. Vesztemre. Ott ragadtunk, mert Arvi elvállalta, hogy prédikál. (Civilben otthon lu- teránus pap). A lappoknál püspök voltam — szokja mondani — de hazamentem, s most otthon káplán vagyok. (Micsoda munka és előkészület volt. míg megtanulta prédikációját a rokon nyelven.) De sírtak is az emberek. A templom előtt elkapja egy magyar, s rázza a kezét: — Olyan szíp vót tisztele- tes uram. Most má mög- higgyünk, rokonok a finnök. Ókor, ókor meg is értettem a maga finnum beszéggyit.... Magyarul próbálkozik a vendég Ha az ember a barátjáról mesél, mintha magáról valia- na. Ebéd után nagyot jártunk a Tisza-parton. Nézi a felhőtlen ég mosolygó kékségét, a csillámló vizet, elméláz és megszólal az ő „hibátlan” magyarságával: — Nádon szeretek Madar- országot... Jól van? — Nem: Nagyon szeretem Magyarországot. — Aha. Nadon szeretem Madarországon. Jó? — Nem jó. Most meg a tárgyeset. Magyarországot. — Nadjon szeretem mad- jarországot, jó? — Tökéletes... Elégedett. Megtörli széles homlokát, amire talán a Ti- sza-parti déli napsütéstől, talán a buzgó nyelvtanulástól ül ki a verejték. Aztán gyönyörködve, szélesre tárt karral, mintha mindent magához akarna ölelni, elragadtatással suttogja: — Weil hier ist so grossze Himmel __sehol olyan nagyne m az ég, mint itt... Jól mondom? — Nem jól mondod... nagyon szépen mondod. Álmok a szolnoki úszószínházról Még egy szolnoki érdekességet böngészünk ki az irodalmi dokumentumok közül, abban a kis gyűjteményben, amiben leírja, mi mindent lehetne csinálni nálunk és mit csinálunk meg, feldobja képzelete a hortobágyi pusztai szabadtéri játékok és a tiszai uszószínház gondolatát... „Ahányszor esténként a Tiszában írással töltött óráktól fáradtan sétára indultam a folyó partián, mindig arra gondoltam: itt lehetne megcsinálni a magyar uszószín- házat... Valami olyant, ami nincsen nálunk és ami nagyszerű lehetne... A reflektorok fényében szikrázó víz partján ezres tömegek tapsolnának Shakespeare, Madách, Moliere szavainak ... Milyen szép lehetne....” A magyar valóság fáradhatatlan kutatójának eddig még ismeretlen gondolatait a fiatal irodalomtörténészek do- kumentumgvűjteménye tárja most a közönség elé ... Köztük a szolnoki Tisza-parton született álmait, melyek közül az elmúlt másfélévtizedben már sokat meg is valósíthatott népünk. Kiss István
