Szolnok Megyei Néplap, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-07 / 211. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. szeptember 7. Gromiho levele Hammarskjöldhös Kína ENSZ-tagsága kérdésében MOSZKVA (TASZSZ). Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere levelet intézett Dag Ham- marskjöldhöz, az ENSZ főtitkárához: a szovjet kormány nevében javasalta, hogy az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakának napirendjére vegyék fel Kína ENSZ-képviseleté- nek kérdését. A levélhez mellékelt magyarázó feljegyzéshez Gromiko rámutat, hogy a világ legnagyobb lakosságú állama, a Kínai Népköztársaság mindmáig nem vehet részt az Egyesült Nemzetek Szervezetének munkájában, helyét pedig Csang Kaj-sek klikkje bitorolja az ENSZ-ben. Ez a klikk amerikai szuronyok védelmét élvezi. Egyes ENSZ-tagállamok kormányai — mutat rá Gromiko — mindenekelőtt az Egyesült Államok kormánya, ellenszenvet tanúsítanak Kína állami rendszerével szemben és minden eszközt megragadnak, hogy megakadályozzák Kína képviselőinek részvételét az ENSZ munkájában. Az ilyesféle politika arról tanúskodik — hangsúlyozza Gromiko, — hogy ezek az országok nem óhajtják a nemzetközi együttműködés tényleges fejlődését, hanem az ENSZ-t annak alapokmányával összeegyeztethetetlen, saját céljaikra akarják felhasználni. A magyarázó feljegyzés hangsúlyozza, hogy a Kínai Népköztársaság kirekesztése az ENSZ munkájából, nagymértékben megkárosítja magát az Egyesült Nemzetek Szervezetét és jelentősen korlátozza lehetőségeit a nemzetközi együttműködés fejlesztésében. f,A Kínai Nép- köztársaság ENSZ-képvisele- te kérdésében a döntés további halogatása csak bonyolítja a helyzetet és hátrányára válik az Egyesült Nemzetek Szervezetének.” (MTI). Az Izvesztyija diplomáciai szemleírója a közeledő ENSZ-közgyűlésről MOSZKVA. (TASZSZ). A nyugat-európai sajtó, a nyugati hatalmak kormányfőinek az ENSZ-közgyűlésen való megjelenését, avagy távol- maradását jósolgató cikkeit kommentálva az Iszvesztyija diplomáciai szemleírója a következőket írja: A dilemma, amely előtt a nyugat áll nem az, hogy résztvegyenek-e, avagy ne vegyenek részt a nyugati országok kormányfői az ENSZ közgyűlésen, hanem az, milyen úton haladjanak a béke, vagy a háború útján? És itt megmutatkozik — jegyzi meg a szemleíró, — horv nyugaton nem az általános és teljes leszerelés megoldását tartják szem előtt, hanem a hadimonopoliumok hagyományos érdekeinek megvédését. Azok, — írja a továbbiakban a szemleíró, — akiknek borsódzik a háta a szovjet kormányfővel való találkozástól, most pánikba estek, mindenek előtt azért, mert állásfoglalásuk kiindulópontja hibás. Leszerelés helyett ugyanis fegyverkezési hajszát, békés együttműködés helyett hidegháborút akarnak. A világ népeinek életfontosságú kérdése a leszerelés. A szocialista országok kormányai —, amelyeknek a népek akarata törvény, elhatározták, hogy vezető államférfiakat küldenek New Yorkba. Számukra nem létezik az a dilemma, amely zavarja az Egyesült Államok és a nyugati országok vezető személyiségeinek nyugalmát. Az ő állásfoglalásuk és az ő választásuk világos. — (MTI). As amerikai kémssolgálat két ügynöke menedékjogot kért a Szovjetunióban — Sajtóértekezlet Moszkvában — MOSZKVA (TASZSZX Bernon Mitchell és William Martin, az Egyesült Államok titkos „nemzetbiztonsági ügynökségének” két tagja elhatározta, hogy szakít az Egyesült Államokkal és politikai menedékjogot kért a szovjet kormánytól. A szovjet kormány teljesítette kérésüket és megadta nekik a szovjet állampolgárságot. Mitchell és Martin kedden Moszkvában sajtóértekezleten ismertették a szovjet és a külföldi újságírók előtt azokat az okokat, amelyek az Egyesült Államok elhagyására késztették őket. Az újságírók székházában megtartott sajtóértekezletet Mihail Harlamov, a szovjet külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője nyitotta meg, majd átadta a szót Michelinek és Martinnak. MITCHELL FELOLVASOTT egy angolnyelvű nyilatkozatot, amelyet ő és Martin a Marylandi-államban lévő Lorel városbeli State Bank of Lorel 174. számú safe-jében hagyott hátra. Ez a nyilatkozat kifejti azokat az okokat, amelyeknek alapján Mitchell és Martin elhatározta, hogy szakít az Egyesült Államokkal. A nyilatkozat fotók ópiás-másolatát magukkal hozták, amikor június végén elhagyták az Egyesült Államokat. A nyilatkozatban elmondják, hogy 1957 nyarán kezdtek dolgozni a „nemzetbiztonsági ügynökségben” és csakhamar meggyőződtek róla, hogy „az Egyesült Államok kormánya tudatosan hazug és félrevezető nyilatkozatokat tesz saját politikájának igazolására és más államok cselekedeteinek elítélésére”. A CSALÓDÁSON és az amerikai kormány bizonyos cselekedetei okozta aggodalmakon kívül még más motívumok is arra késztették őket, hogy a Szovjetunióba utazzanak. — „Véleményünk szerint társadalmi vonatkozásban jobban fogjuk éretni magunkat itt és jobban dolgozhatunk majd szakmánknak megfelelően” — mondja a nyilatkozat. — „Reméljük, hogy a Szovjetunióban tudományos területen dolgozhatunk és tudományos kutatásokat végezhetünk anélkül, hogy attól kellene félnünk, ezzel másoknak gazdasági kárt okozunk”. William Martin ezután saját maga és Bemon Mitchell nevében nyilatkozott a sajtónak. Közölte, hogy az amerikai hatóságok nem hozták nyilvánosságra az Egyesült Államokban hagyott nyilatkozatukat, jóllehet ők ezt kívánatosnak tartották volna. „Mi ezt csak azzal magyarázhatjuk, hogy az Eisenhower—Nixon kormány nem kívánja, hogy politikájának bizonyos vonatkozásait az amerikai nép megismerje”. Martin és Mitchell a következőképpen magyarázta annak okát, hogy annyira helyteleníti az amerikai politikát. „Rendkívül aggaszt bennünket az Egyesült Államok politikája, amelynek alapján felderítés céljából szándékosan megsértik más országok légiterét. Aggodalmat keltett bennünk az is, hogy az Egyesült Államok kormánya hazug nyilatkozatokat tett e határsértésekre vonatkozólag, azért, hogy félrevezesse a közvéleményt”. FELHÁBORÍTOTTA őket az a tény is, hogy az amerikai kormány rendszeresen fogja és megfejti saját szövetségeseinek titkos rádió közleményeit Nem értettek egyet azzal sem, hogy az amerikai kormány odáig ment, hogy szövetségeseinek alkalmazottai közül toboroz ügynököket- „A Szovjetuniót körülvevő katonai támaszpontok gyűrűje szemlátomást arra hivatott, hogy megmutassa: az amerikai kormány úgy véli; eredményesen tud harcolni a kommunizmus eszméi ellen katonai eszközökkel” — jelenti ki Martin és Mitchell. A két volt ügynök elmondta, hogy amerikai repülőgépek nemcsak az utóbbi négy évben végeztek felderítő repüléseket a kommunista országok határai mentén és területe fölött, hanem az 1952- től 1954-ig terjedő időszakban is, „amikor mi az amerikai haditengerészet rádió- hírvevő állomásán szolgáltunk, Japánban, Kamiseá- ban, Jokohama közelében”. Mielőtt az amerikai katonai repülőgépek a kínai és távolkeleti szovjet határok mentén útjaikra indultak, Kamiseába és más rádió-vevő állomásokra titkos távirat érkezett a repülés időpontjának és útvonalának megjelölésével. A repülések eredményeként szerzett adatokat elküldték a „nemzetbiztonsági ügynökségnek”. Martin és Mitchell közölte, hogy miután a „nemzetbiztonsági ügynökség” szolgálatába léptek, tudomásukra jutott a légi felderítésnek egy korábbi módszere: a kikémlelendő ország légi terébe való behatolás. „Ezeket az „Elint” néven ismert műveleteket a Szovjetunió és más országok radarberendezései közelében folytatott repülések útján végzik. Céljuk az, hogy értesüléseket szerezzenek a radar adóberendezések sugárzásainak fizikai tulajdonságairól”. Ezeket az adatokat arra használják fel, hogy megkeressék, milyen eszközökkel lehetne gyengíteni a radarral való védekezést, például a szovjet határok közelében fekvő amerikai támaszpontokon működő „elfojtó” állomások alkalmazásával. Martin részleteket közölt egy „C—130” mintájú amerikai repülőgép útjáról. Ez a gép 1958 szeptemberében TöNEMET KÖRKÉP V. Utazás a Német Demokratikus Köztársaságban rökország felől átlépte a Szovjetunió határát és behatolt Örményország légiterébe. A „nemzetbiztonsági ügynökség” egy magasrangú munkatársa elmondta Martinnak, hogy a „C—130” mintájú repülőgép fedélzetén elektronikai szakemberek foglaltak helyet és különleges berendezéseket helyeztek el a szovjet rádiólokációs állomások jelzéseinek kis távolságból való vételére. Ez a munkatárs hozzátette, hogy a szovjet—török határt szándékosan sértették meg, azzal a céllal, hogy behatoljanak a szovjet rádiólokációs állomások övezetébe”. Mitchell és Martin elmondott néhány részletet a „nemzetbiztonsági ügynökség” tevékenységéről. A „nemzetbiztonsági ügynökségnek” körülbelül 10 000 alkalmazottja van. Ezek John Samford repülőaltábomagy vezetése alatt végzik munkájukat. Csupán az ügynökség központi intézményeinek fenntartása évente körülbelül 100 millió dollárba kerül. Az ügynökség központi intézményeinek épületében van a világon a legnagyobbnak tartott elektronikus számláló írógép. A „nemeztbiztonsági ügynökséget" kémértesülésekkel ellátó rádióállomások hálózata az egész földet felöleli, több mint 2000 jelfogó állomásból tevődik össze s ezeken 8000 rádió-jelfogó katonai szakember működik. Ezenkívül nagy számú ilyen szakember foglalkozik teletype (távolbaíró gép) útján adott közlések vételével. A „NEMZETBIZTONSÁGI ÜGYNÖKSÉG” központi intézményeinek fenntartására fordított összegekkel együtt az Egyesült Államok évente majdnem félmilliárd dollárt költ a hírközlő berendezések kikémlelésére. Mint Martin és Mitchell elmondta, a „nemzetbiztonsági ügynökség” központi intézményeihez négy főhivatal tartozik. Az operatív hivatalban lévő osztályok többek között tanulmányozzák a Szovjetunió kormányának rejtjel-rendszereit és diplomáciai titkos jeleit, a szovA közelmúltban a nyugatnémet hadsereg egy Winzer nevű őrnagya és egy Gliga nevű századosa átment a Német Demokratikus Köztársaságba. Nyilatkozataikban ők ismét megerősítették azt a tényt, hogy Adenauer Nyugat- Németországában újra éledezik a fasizmus. Tobzódnak az esztelen militaristák, fegyverkeznek és fenyegetőznek. Hitler újsütetű nyugatnémet követői a dühtől elvakultan azon mesterkednek, hogy katonai erőszak útján valósítsák meg őrült terveiket. Bonn háborús terveket sző. Walter Ulbrich elvtárs egyik beszédében hivatkozott a nyugatnémet tisztikar elgondolásaira, amelyek szerint: „Úgy kell operálni, ahogy Hitler tette a maga idejében Ausztriával és a Szudétaföldre való bevonulásával. Villámszerűén rajta kell ütni a Német Demokratikus Köztársaságon és mielőtt ott észbekapnának, már az Oderánál kell lenniök az újfasiszta nyugatnémet alakulatoknak.*Ezek a veszedelmes ámok- futók agresszív terveik előkészítésére hatalmas kémközpontokat is akcióba állítottak. Nyugat-Berlint valóságos kémdzsungellé, a hírszerzők eldorádójává változtatták. A fő célja ezeknek a föld alatti intéz—■ 'nyéknek az NDK alá- aknázása de dolgoznak az egész szocialista tábor, különösképpen a Szovjetunió ellen. Példaképüknek az Allen Dulles-féle amerikai kém- szervezetet tekintik. Nyugat-Berlinben mintegy hatvanféle kisebb-nagyobb kémszervezet dolgozik különféle fedőnevealatt. Ezeket a sötét bandákat óriási pénzösszegekkel dotálják amerikai gazdáik, nem sajnálják ügynökeiktől a dollárokat. — Tekintélyes összegeket fizet az amerikai titkos szolgálat, a CIC, valamint az amerikai felvilágosító részleg, a MID, szintén érdekelt e bűnbarlangok fenntartásában. „A költségek oroszlánrészét ez idő szerint a „Keresztes hadjárat a szabadságért” nevű amerikai szervezet fedezi, amely kommunistaellenes pénzemberek magánegyesülete” — írta egyik cikkében a Spiegel című nyugatnémet folyóirat. Köztudott, hogy a fentebb idézett hírhedt társaság tartja fenn a Müncheni Szabad Európa Rádió intézményeit is, a hidegháború e mindenre elszánt hazudozóját. Gehlen, volt Hitler-tábomok Szövetségi Hírszolgálat nevű kémszervezetének is vannak fiókjai Nyugat-Berlinben. — Ezen nagymértékű kémszervezet évi kiadásai már 44.2 millió német márkára rúgnak. Ebből is következtethetünk e szervezet kiterjedésére. Nyugat-Berlinben dolgozik a magyar közvélemény előtt már ismert Rias-féle kémrádió több szerve is. De vannak olyan kémszervezetek is. amelyek igyekeznek ravasz módon álcázni magukat. Ilyenek például a „Boise viz mus J jet hadsereg rejtjel-rendsze- f reit, a Szovjetunión belül 1 használt rejtjel-rendszereket, 2 az ázsiai szocialista országok, ; az amerikai szövetségesek és ! a' semleges országok rejtjel- 2 rendszereit | Az Egyesült Államok „nem- | zetbiztonsági ügynöksége” ? magában foglalja az Egyesült 2 Királyság különleges hírköz- 2 lesi csoportját, amely angol X állampolgárokból áll. Ang- 2 lián kívül az Egyesült Álla- z mok a hírközlés felderítésé- j ben együttműködik még Ka- 2 nadával. Mint tudjuk — 2 mondotta Mitchell éí Martin 1 — az Egyesült Államok si2 kerrel olvassa el több mint 40 2 ország titkos levelezéseit. ♦ Mitchell és Martin ezután ♦ elmondta hogy a szovjet í kormány teljesítette azt a ké- 2 résüket, hogy adják meg ne- 2 kik a szovjet állampolgársá1 got és nyújtsanak segítséget |az orosz nyelv tanulmányo2 zására. A szovjet kormány ja- tvasolta, hogy ők maguk vá- 2 lasszák ki azt a helyet, ahol 2 lakni szeretnének, lehetővé 1 tette, hogy továbbképezzék magukat és segítséget nyújtott, hogy a matematika területén találjanak munkát. 2 Martin közölte hogy ő és 2 Mitchell körülbelül ugyanazt Xa fizetést fogják kapni, mint 2 ami az Egyesült Államokban 2 megillette őket. ♦ „örülni fogunk, ha lehetősség nyílik rá, hogy levelez- 2 hessünk rokonainkkal és ba- 2 rátáinkkal és jó fogadtatás- 2 ban részesítjük ■ őket, ha 2 szándékukban áll m.inket 2 meglátogatni” — jelentette ki »Mitchell és Martin. 2 Ezután az újságírók kérdéseire adtak választ Elleni Harci Csoport”, vagy a „Harci Szövetség Oroszország Népeinek Felszabadítására” nevű kémszervezetek, A Szabad Jogászok Bizottsága-féle társaság sem egyéb, mint közvetlenül az amerikai titkosszolgálatnak alárendelt szervezet. Ezek azzal csalogatják magukhoz az ügyfeleket, hogy „jogi felvilágosítással” látják el őket. A fő részlegek vezetői az alábbi személyek: Walter Rosenthál, Siegfried Mempel és dr. Pernutz. Ezek az alakok mind hétpró- bás fasiszták már Hitler uralma idején is aktív vezető nácik voltak. Ügynökeik mindenféle információkat gyűjtenek. A katonai és gazdasági kémjelentéseket Rosenthál juttatja el az USA titkos szolgálatának. A politikai információkat Bonnba továbbítják. Egyéb kisebb jelentőségű anyagaikat, illegális úton szerzett híreiket a Rias-rádió munkatársaihoz küldik. Különösen bűnözőket, gyengeaka- ratú embereket fognak be ezen aljas munkára. Zsarolják, kényszerítik azokat, akik hálójukba kerültek. Az NDK nyomozó szervei már számtalan ügynöküket fogták el. Az „Embertelenség Elleni Harci CsoporF’ székhelye szintén Nyugat-Berlinben van az Ernst Ring Strasse 2—4 alatt. Ezt sokáig egy Ernst Tillich nevű pap vezette, aki annyira erkölcstelen volt, hogy még a papi pályáról is menesztették. Ekkor választotta új, jól jövedelmező állását, de később itt is mellőzték — most Adolf Hellwig vezeti a csoportot, ők is egy tucatnyi pókszervezetet tartanak fenn. Nemcsak kémkedéssel foglalkoznak, de igyekeznek szabotázsokat is szervezni az NDK-ban, Megpróbálkoztak hidakat, vasutakat, zsilipeket felrobbantani, de legtöbb esetben az NDK lakosai segítségével az államvédelmi szervek nyakoncsípik a banditákat. Vállalkoznak terrorcselekmények végrehajtására, főleg értelmiségi körök felé végzik kártékony munkájukat. Nagy szerepük volt a léggömb-akció megszervezésében is. A továbbiakban megemlítjük még a „Keleti Ügyekkel Foglalkozó” Irodát. Ez sem egyéb, mint egy fedőnévvel dolgozó kémszervezet. Székhelye: Nyugat-Berlin, Tem- pelhof Manfred von Richthofen Strasse 2. Ezt a szervezetet a Keresztény Demokrata Unió tartja üzemben. 1948- ban alakították. Részt vesznek kémkedésben, ember- csempészésben, hidegháborús propaganda terjesztésében Lemmernek, az össznémet- kérdések bonni miniszterének szintén van kémirodája Nyugat-Berlinben. ők „Nyugat Tájékoztató Iroda” címen szerepeltetik „cégüket” 1959 februárjában az NDK szervei leleplezték és felelősségre vonták egy terrorista bandájukat. Ezek az ellenforradalmárok illegális katonai szervezeteket akartak alakítani, A „Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal” szintén kémtevékenységet folytat. — Ennek keretében is főként volt SS katonák, régi Gest apo-ügynökök garázdálkod-1 nak. < Mindezeken túlmenően; több imperialista ország tart', Nyugat-Berlinben közvetlen J saját irányítás alatt működő | hírszerző irodákat. A Central', Intelligence Agency (C1A)\ „US-Mission” fedőnév alatt Nyugat-Berlinben is kiépítet-4, te hálózatát. Igyekeznek a 1 társadalom minden rétegéből 1 kémeket beszervezni a magukJ számára. Ügynökeiknek a%t aj feladatot adják, hogy létesít-J senek kapcsolatot az NDK ésj a többi szocialista ország spe-j cialistáival, tudósaival, jói szakmunkásaival és nyerjék 1 meg őket kémmunkára. De a< gazdasági kártevés és a köz-i szellem nyugtalanítása, rém-i hírek terjesztése szintén mód-i szerük. A Counter Intelligence j Corps (CIC) főleg katonai tit-* kok megszerzésére törekszik.! A szovjet hadsereg és az 1 NDK néphadserege ellen dől- ! gozik. Az angol, a francia tit-! kosszolgálatnak szintén van- < nak Nyugat-Berlinben fiók- < jai. A Szabad Európa Rádió < „szerkesztőségeinek” képvise- ! Jetei sem hiányoznak persze! e városrészből. Itt nincs rá lehetőség, hogy J az összes ismert kémszerveze- J tét felsoroljuk. Csupán né- J hány Nyugat-Berlinben te- J vékenykedő földalatti szerve zetről tudtunk írni. De ezek a J tények is arról tanúskodnak, J hogy méltányos a Szovjet- j unió azon törekvése, hogy j rendezni kell Nyugat-Berlin < ügyét. Legyen Nyugat-Berlin j szabad v':r-s. Meg kell szün- < tetni, hogy 160 kilométer mé- J lyen az NDK területén ve- « szedelmes kémbandák kárté- ] konykodhassanak. íFolytatjukJ
