Szolnok Megyei Néplap, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-04 / 209. szám

4

SZÓI .NOK MEGYEI NEPLAE

I960, szeptember 4.

Ki parancsol

az óballai Buzakalász Tsz-ben ?

Az elnök éppen végére árt beszámolójának. Akkorra érkeztünk meg az óballai Búzakalász Termelőszövetkezet közgyűlésére. Kíváncsi voltam. A mezőgazdaság átszervezése idején éppen ezen a vidéken, Törökszentmiklóson tanyáztam. Emlékszem, nagyon sok gazda azon rágta magát: ha belép a szövetkezetbe feladja önállóságát, nincs szava tovább ahhoz, mi történjék a földjével jószágaival Az óballai tanyákat járó szolnoki munkások mindig arra hivatkoztak: hát a közgyűlés? Ott döntenek Közösen a szövetkezet sorsáról.

őszintén szólva, magam is azt hittem, sokára szokják meg a parasztemberek, hogy a szövetkezet az övék, hogy arj k sorsát ők irányítják, hogy a közgyűlés határoz a legfontosabb kérdésekben. S hogy majd a szótlan, csendes természetű emberek alig egy év múltán felálljanak a közgyűlésen, megmondják véleményüket.

A Buzakalász Termelőszövetkezet ugyan nem új gazdaság, csakhogy annyi az új belépőjük, nyugodtan újak közé számíthatjuk őket.

Mircsov János, az elnök, hát elmondta a magáét. A vezetőség nevében beszélt, vezetőségi ülésen már eldöntötték, javasolják a közgyűlésnek: az őszi betakarításnál mérjék ki a területet, kinek mi jut. Aztán aszerint, ki hogy végzi el munkáját, jutalmazzon, vagy kártérítést fizettessen a szövetkezet. Ebben nincs is vita. Elfogadták egyhangúlag a javaslatot, mindannyiuk érdekéről van szó. Hanem. Itt van mindjárt a motorkerékpár. A mezőgazdász motorkerékpár vásárlását kéri a szövetkezettől. Csatlakoznak a brigádvezetők is. Saját kerékpárjukat ők se nyűhetik esztendőkön által, amikor a közösség ügyében munkálkodnak.

Csend van a teremben; — Nagy csend. Jól meg kell ezt gondolni.

— Elvtársak, hát nincs hozzászólás? — emelkedik fel az elnök.

— Például nekem van.

Bodzsár gazda mondja is

azon nyomban. Kell a motor, kellenek a kerékpárok is. De pénzbe kerüL Egyelőre nem lenne-e okosabb, ha kétkerekű kordéval járna még ebben az évben a mezőgazdász, s majd jövőre megvennénk a motort?

Kecskés János nem ad igazat.

— Én meg aszondom, teljesítsük a kérést.

— Nádas Béla nem akar sokat vitatkozni.

— Senki nem fogja szavazáskor a másik kezét. Döntsön a szavazás;

Bodzsár János erősködik.

— De csak tárgyaljuk meg.

Szót kémek innen is, onnan is. Megoszlanak a vélemények. Egyelőre nem lehet tudni még, mire szavaz a nagy többség. S akkor a gazdász talpra pattan.

— Uraim, hát nem kell a motorjuk. Vegyenek maguknak. De tőlem aztán ne várják, hogy becsülettel dolgozzak!

Leül. Fiatalember a gazdász, apja, nagyapja lehetne itt valamennyi szembenülő. Mint ahogy valójában az apja is ott ül a gazdák között. Bennszülött fiatalember a mezőgazdász. Nézem. Honnan tanulhatta ezt a tiszteletlen hangot. Legalább az apja megszídja-e érte, hogy beszélhet így az emberekkel? Mert hiszen kell neki az a motor, az biztos. Nem is hiányzik a jóindulat a közgyűlésből. De az csak nagyon jó, hogy ennyire megrágják a szót, mielőtt költekeznének. Megszokták a takarékosságot, ez teszi majd naggyá szövetkezetükéit.

A motort azért megszavazták, a kerékpárokat is. Jött a tanyakárok megtérítése. Az elnök már kifejtette állás- nontiát. Tartsanak baromfit,

akár ezerszámra, de benn az udvaron, nem a szövetkezet vetésén. Néhányan viszont vétettek ez ellen. Német József áll fel. A fegyelmi bizottság döntsön, ne a közgyűlés határozzon. Jakab Ferenc most kér szót először.

— Ehhez hozzászólok én magam is. Nem bántja a csirke a vetést, csak bogarászik rajta.

Zúgás támad. Dehogyis- nem! Most is nagy kárt tett! Mennyit? Hoppál Lajosnak 42 kiló gabonát kell megtérítenie.

— Állom is, Jani bácsi!

Az elnöknek szól ez,

Mircsov Jánosnak. Szavaznak. Aki kárt okozott, fizesse meg. Ide tartozik Kollár János szégyene. Kollár János Szekeres Barnabással fokhagymát lopott a közösből. Na most mi lesz? Hallottam, baj van még a társadalmi tulajdon megbecsülésével. Egyik a lucernát, a másik a búzakaparékot tulajdonította el. Szedik a szövetkezet szilváját is. Nem nagy dolgok, nem is tartják még lopásnak. Aztán most itt a közgyűlésen éppen nekik kell ítéletet hozni.

Nézik egymást De úgy magukba is tekintenek. Ez a szavazás nagy erőpróba lesz. Egy asszony kezdi el: Horváth Istvánné. Ülnek itt asz- szonyok többen, de eddig csak hallgatták, mit mondanak a férfiak. S hogy azok most hallgatnak, Horváth Istvánné mondja ki először az igazat

— Ha mindenki ezt csinálja, mi maradna a közösben?

— Ügy van, úgy igaz!

Egyed András csatlakozik.-— De Szekerest ne büntessük.

Szekeres Barnabás tudott

a dologról, nem figyelmez-} tette Kollárt Megbüntetik, j Mind a kettőjüket megfej gyelmezi a közgyűlés.

Egy óra óta tart már, sí most tán hat óra van. Del annyi minden jött össze. Határozni kellett a tanyavásár-? lásban, az ötvenf érőhelyes? növendékistálló terven felüli 1 felépítésében, H. Tóth Vince,j Boda Györgyné háztáji ügyé-! ben. Egy hold háztájit kap-! tak, de dolgozni nem járnak.! Mi legyen velük? H. Tóth-} nak beteg a felesege. De} azért lusta is dolgozni. Egész? életében a hűvöset kereste? aratáskor. Már nem fiatal? ember. Mi lenne a legigazságosabb? Az, amit a közgyű-} lés határoz: fél hold háztáji! jár mind a kettőjüknek. —? Majd ebből tanulnak.

Mert nem büntetni akar a 3 közgyűlés, nevelési szándék-} kai hozza a fegyelmi dönté-} seket. Mindent alaposan} mérlegelnek, mielőtt még} szavazásra kerülne sor. DeL szavazás után már nincs mel-J lébeszélés. Ahogy ők mondják: utózengés. S ezt mindig} hangsúlyozzák is. Most} mondja el mindenki, ne utá-3 na. Rájöttek, az nagyon} rossz dolog, amikor valaki} hallgat a közgyűlései, mint} a hal, de másnap a határban} annál jobban ágál a határo-} zat ellen.

Sötétedik mire a diny-» nyéskocsi az udvarra fordul.} Előleget osztanak a szövet-» kezeti gazdáknak. Azért még} utána sok szó esik erről-ar-} ról. Nem csoda. Sajat jövő-} jükről, gazdatársaik sorsáról} döntöttek itt ma délután na-} gyón okosan, nagyon meg-} fontoltan, a szövetkezeti de-» mokrácia gyümölcseit ízlel-} getve.

— Barzák Lajos —3

Egy hét múlva államkölcsönsorsolá s

Az első, az ötödik és hatodik békekölcsön kötvényekre csaknem 85 millió forintot sorsolnak

Az Országos Takarékpénztár egy hét múlva, szeptember 10-én és 11-én, Budapesten bonyolítja le az első, az ötödik és a hatodik békekölcsön 1960. második félévi sorsolását. *

Az első békekölcsönt szombaton délután fél három órai kezdettel sorsolják,

amikor 60 400 kötvényre

mintegy 19 millió forint nyeremény és törlesztés jut.

Vasárnap délelőtt 10—12 óra között tartják meg az ötödik és a hatodik békekölVillamosítják Csehszlovákia összes falvait

Két hónapon belül villamosítják Csehszlovákia legkeletibb részében fekvő falvakat és ezzel befejeződik a Csehszlovák Szocialista Köztársaság falvainak villamosítása. A falvak villamosításának befejezése után több mint 13 581 000 dolgozó élvezheti a villamosenergia áldásait. Ezt követően az országban már csak néhány távoleső település marad villany nélkül, ami az ország lakosságának mindössze egy százalékát képezi.

csőn húzásait, az ötödik bé-| kekölcsönből 157 300 köt-} vényre harmincmillió forint,' a hatodik békekölcsönből pe } dig 150 400 kötvényre csaknem harminchatmillió forint} nyereményt sorosolnak ki.

Így a kétnapos húzáson aJ három békekölcsönből 368 100} kötvénytulajdonos csaknem} nyolcvanöt millió forintot? nyer. (MTI)

Építkezzünk olcsón

Jelszó: Ne palotát, csak ólakat, de baromfival, sertéssel, tehénnel legyen tele. S majd annak a jövedelméből jöhet a korszerű épület.

Tiszapüspöki Győzelem Termelőszövetkezet csibeóllá alakított szalmakazalja. — Ek' > vályogfal, erős faoszlopok, a szalmakazal alatt 1200 csirke kényelmesen megfér.

Ez a százhúsz férős olcsó sertéshizlalda is a tiszapüspökieké.

••y.y.....• ' .

Háromszázötven férőhelyes egyszerű kivitelű borjúnevelde a

Termelőszövetkezetben,

túrkevei Vörös Csillag

A TÖRÖKSZENTMIKLÓSI MEZŐGAZDASÁGI GÉPGYÁR

gyakorlattal rendelkező gépgyártó mérnököket és technikusokat keres

technológus,

szerszámkészítő

munkakörbe, valamint

szer szá m k észí tő

szakmunkásokat. Jelentkezni lebet a vállalat munkaügyi osztályán.

**s

LUUU

UUAU

MÁM

Középtermetű, vállas parasztemberrel beszélgetek az örményesi Uj Élet Tsz irodájában. őszinte, bátor és szókimondó egyéniség a 3500 holdas közös gazdaság munkacsapat vezetője. Tavaly februárban lépett a szövetkezetbe, ősszel kezdte a munkát. Előtte négy hold saját és négy hold állami tartalék földön gazdálkodott. Most tősgyökeres szövetkezeti gazdának tartja magát Emődi Zsigmond. ügy beszél, mintha mindig ezt csinálta volna.

— Azzal a tudattal léptem be, hogy a kisparcellán már nem lehet eredményesen gazdálkodni.

— De azért biztosan volt más érzése is, a belépés idején nem volt ennyire magabiztos?

— Kezdetben bizony furcsa volt — mondja — sokat gondolkodtam: milyen lesz a megélhetés. Mi lesz a családdal? Meg azután a faluban is sokat beszéltek össze-vissza, „úgy sem kapjuk vissza a vetőmagot se” híresztehék. — Szóval voltak kétségeink, mert nem ismertük még a közös munkát.

— A megalakuláskor 74 szarvasmarhánk, 164 sertésünk és 500 baromfink volt, — kapcsolódik a beszélgetésbe Hornyák András elnökhelyettes.

A volt tizenöt holdas köc

VALT0Z0 EMBEREK

zépparaszt szinte természetesnek tartja a fejlődést:

— Azóta 400 szarvasmarhánk, 400 hizónk, 150 anyakocánk, több száz malacunk és 3500 baromfi törzsállományunk van. Tizenhárom mázsa csirkét már eladtunk, 4 ezret szeptemberben fogunk, s helyettük 6 ezer naposcsibét nevelünk.

Régen eltűnt már a kezdeti bizonytalanság. Lelkesen beszélnek eredményeikről, mint az összefogás, a közös erőfeszítés gyümölcséről. Azzal is eldicsekednek, hogy Zetort, műtrágyaszórót vettek és építkeztek is. Nem sajnálják a pénzt a beruházásra, mert tudják, hogy néhány év múlva sokszorosan visszatérül. Mi más ez, ha nem a közös gazdaság iránti bizalom jele.

Emődi Zsigmond fogatos már 488 munkaegységet teljesített, ami csak szorgalmas munkára vallhat. ő így beszél:

— Felesleges volt a kezdeti aggodalom.

— Jó kedvvel dolgozom, — mondja — már az idén is jobb lesz, mint tavaly volt. Pedig az első évben járunk. Az asszony is bízik már a közösben, mert látja az eredményt. Az előleg elég. Eddig

havonta 960 forintot vittem haza. Az asszony csak a ház körül dolgozik, mert kicsik még a gyerekek. Tehenünk, anyakocánk, hizónk, szerződéses tinónk és 120 baromfink van. Amint látja, nem kell félni a holnaptól...

Árpát, borsódarát osztottak örményesen, a háztáji állatok takarmányozására. A kenyérnek való is zsákokba kerüL

— Ahogy számolom, 40 mázsa gabonám lesz — mondja Emődi Zsigmond. — Sohse volt ennyi a padláson, pedig csépelni is eljártam.

A munkára terelődik a sző.

Most, vagy egyéni korukban dolgoztak-e többet? — kérdezem.

— Most jóval kevesebbet dolgozunk — mondják többen szinte egyszerre.

— Azelőtt hajnali 3-tól este 9—10-ig mentünk, most 5- től este 7—8-ig. A cséplésnél néha virtuskodtunk is — mondja Emődi. A fogatosok összebeszéltek, hogy megviccelik a cséplőcsapatot. Háromnegyed háromkor fogtunk be és 5 órakor jó napot köszöntünk nekik. De előtte nap ők tréfáltak meg bennünket.

— A saját lovát azért csal sajnálja — élcelődöm a fo gatos munkacsapat vezetővel

— Egyáltalán nem, és ez őszintén mondom, mert be csületes árat kaptam érte é talán most jobb bőrben var mint azelőtt.

— Lecsillapodtál-e már? - kérdi az elnökhelyettes Ernő

ditől.

— Már le, pedig akkor na gyón dühös voltam — vála szolja. S magyarázatul elme séli. A vezetőség megtiltot ta nekik, hogy egy-egy sze kérre 18 keresztnél többe rakjanak. Kíméljük a felsze relést, meg a lovakat, mon dották. De mi versenyeztünk ki rak többet. Az én kocsi mon 26 kereszt volt. Mérge voltam, mert a többletet nen számolta el a brigádvezető.

— Ősszel lesz egy éves a örményesi Uj Élet termelő szövetkezet. Még az első zár számadás előtt áll, de mári figyelemreméltóak eredmé nyei. Ahol virtuskodnak egy mással az emberek és egy ki csit vissza kell tartan őket a munkától, nem lehe baj a fegyelemmel. A bizakodás jele ez. És arról is tanúskodik, hogy a szövetkezet parasztoknak nemcsak helyzete, de a gondolatvilága 1« sokat változott. Formáli-' őket a mindennapi élet, a kő zös munka.

Máthé László