Szolnok Megyei Néplap, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-25 / 227. szám
1960. szeptember 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Manapság egyre többet beszélnek az új ipari forradalomról. E fogalom alatt a termelőmunka minél na- gyobbfokú gépesítését, a megmunkálási folyamatok korszerűsítését, az automatizálást, egyszóval a technikai haladást értik. S bár hazánkban a második ötéves terv idején is csak a kezdeti lépéseket tesszük meg az automatizálásra (s megyénk üzemeiben még azt sem), szükséges, hogy a technikai fejlődésre minél nagyobb figyelmet fordítsunk, minél nagyobb erőt összpontosítsunk. A következő években, a szocializmus alapjainak lerakása idején még- inkább érvényt kell szereznünk annak a politikának, mely az árak csökkentésére, a keresetek növelésére, a munkaidő csökkentésére, a jobb nyugdíjellátásra, stb. irányul. A kezdet jó. Az idén például a Tiszamenti Vegyiművekben, s még néhány munkahelyünkön már csökkentett munkaidőben dolgoznak a munkások. Ahhoz azonban, hogy a munkaidőcsökkentés, s általában az életnívó javítása szélesebb- körű és nagyobbmérvű legyen, a termelőerők gyorsütemű fejlesztésére van szükség. A termelőerők fejlesztése szempontjából viszont döntő jelentőségű a technikai haladás meggyorsítása. Kihat ez a gazdasági helyzetre, s azon keresztül a társadalmi életre is. Közismert, hogy a szocialista társadalmi rend győzelmi szempontjából milyen fontos a munka termelékenységének fokozása. Gondosan tervezett és végrehajtott műszaki fejlesztés nélkül nem valósítható ez meg. Üzemeink műszaki fejlesz- tésévél kapcsolatban sok hasznos ötlet, javaslat látott már napvilágot. A fejlesztés lehetőségei ezek szerint is nagyok, általában jóval nagyobbak, mint a megvalósí0Használjuk ki a műszaki fejlesztésben rejlő lehetőségeket tásukhoz rendelkezésre álló erőforrásaink. Ezért a gazdasági vezetésnek és üzemi pártszervezeteinknek a műszaki fejlesztés szorgalmazása mellett bizonyos csoportosítást kell végezni. A mielőbb valóraváltható, viszonylag kis beruházást igénylő, esetleg saját erőből is megoldható — s amellett égetően szükséges műszaki intézkedésekre kell elsősorban összpontosítani figyelmüket. Csakis így tudnak megbirkózni a termelés során rájuk háruló feladatokkal. Szolnok város minisztériumi iparhoz tartozó üzemeiben 1960-ban a termelést az előző évhez viszonyítva 11, a termelj kenységet 7 százalékkal ken növelni. Ilyen célkitűzések alapos munkát, a termelés alakulásának állandó és alapos elemzését teszik szükségessé. Ezért jár el helyesen a Szolnok városi pártbizottság, mikor rendszeresen figyelemmel kíséri az üzemek műszaki fejlesztési programjának alakulását. Már a tervek elkészítése idején felhívta a pártszervezetek figyelmét többek között arra, hogy a műszaki fejlesztésnek a gyártmányok önköltségének csökkentésében is meg kell nyilvánulnia. Részben ennek is betudható, hogy a Mező- gazdasági Gépjavító Vállalatnál egy év alatt 21 ezer forintról 10 ezer forintra csökkent a Zetor motorok felújítására fordított javítási költség. A termelés növekedése eoyre jobban a termelékenység fokozásából adódik A pártbizottság útmutatása nyomán az üzemi pártszervezetek hathatós intézkedéseket tettek a műszaki fejlesztés érdekében. A szolnoki Járműjavító Vállalat párt- bizottsága például felülvizsgálta a gépbeszerzést, a gépek üzemeltetését, s ennek nyomán javaslatukra 32 elavult gépet vontak ki a termelésből, helyettük nagyteljesítményű gépeket állítva üzembe. Az Alföldi Kőolaj- fúrási Üzemnél kezdeményezték a lyukcementezési munkák új módon való végzését. A gépek jobb kihasználása érdekében a Tisza Bútorgyárban rátértek a kétmű- szakos termelésre, s ennek eredményeként hároméves tervüket már május elsejére befejezték. Mindez elősegítette, hogy az idén Szolnok városi viszonylatban a termelésnövekedésnek több mint fele a termelékenység fokozásából adódik. Nagy eredményként könyvelhető el ez, hiszen az előző évek során a termelékenység fokozásában nem értünk el soha ilyen arányt. Néhány üzemünk különösen kiváló teljesítményt nyújtott? A Szolnoki Papírgyárban például a termelésnövekedésnek mindössze 15.7 százaléka adódik a létszámemelésből, a Hogyan tovább? többi a termelékenység fokozásából. Bizonyára még nagyobb eredményekkel lehetne dicsekedni, ha szélesebbkörű propagandát és szervezőmunkát fejtettek volna ki a műszaki fejlesztés érdekében. Sok esetben tapasztalható például, hogy a műszakiak csak a kisebb-nagyobb napi termelési gondok megoldásán fáradoznak, s a nagyobb szaktudást igénylő technikai és technológiai feladatok kidolgozására és megoldására nem fordítanak kellő energiát. Erre is visszavezethető például, hogy a Járműjavítóban igen hosszú a mozdonyok átfutási ideje. Közel 70 napot vesz igénybe, míg a fejlettebb államokban, — például a Szovjetunióban — mindösz- sze 12 nap az átfutási idő. Az üzemi tanácsok, a műszaki tanácsok, s a szakszervezetek mellett működő műszaki bizottságok is többet tudnának tenni, ha a párt-, illetve a szakszervezetek jobban irányítanák azokat. Esetenként a pártszervezeteknek s —• főleg a kisebb üzemekben — sokoldalúbban, mélyrehatóbban kellene vizsgálni, hogy milyen okok fékezik a munka ütemét, milyen műszaki intézkedésekre van szükség. f A hároméves terv befejezésének, az új 'ötéves terv megalapozásának évében vagyunk. Üzemeinkben a cél: többet, jobbat, gazdaságosabban. E cél valóraváltása megköveteli, hogy minden üzemünkben, vállalatunknál kutassák a belső tartalékokat, s mielőbb aknázzák is ki. Nem kell arra gondolni, hogy csak valami bonyolult, nehezen kiagyalt feladat megoldásával érhetnek el célt. Kellő megbecsüléssel kell kezelni a kisebb, látszatra nem sokat nyújtó, ösz- s^°sségében mégis igen jelentős módosításokat is. Hadd említsünk egy példát: Nálunk egy-egy műszak alatt alig néhány fordulót tesznek a tüzelőt szállító gépkocsik. Sok időt elrabol a fel- és lerakodás- A szomszédos Csehszlovákiában leereszthető lábú tartályokba pakolják a szenet. A gépkocsi a célnál nem időz néhány percnél tovább. Leeresztik a tartály lábát, s a kocsi egyszerűen kigördül alóla, megy a következő tartályért. A tartályból kisebb porral, szeméttel lehet szállítani a tüzelőt, s városon ez sem utolsó szempont. A fő azonban az, hogy ezzel a módszerrel egyegy gépkocsit a mienknél közel háromszor jobban kihasz- nak. Amikor a kevés kocsira panaszkodunk, jó volna ilyen megoldásokra is gondolni. Ugyanígy van és volna lehetőség más munkaterületeken is a nagyobb eredmények könnyűszerrel való elérésére, ha kellő megfontolással, sokoldalúan mérlegelnénk a megoldás módjait. Vegyünk néhány példát Korszerűsítsük a gyártástechnológiát Megyénk üzemeiben több olyan korszerű gépet berendezést gyártanak, melyek keresett cikkek a nemzetközi piacon. Elég itt a Fémnyomó- és Lemezárugyárban készített, Heller-Forgó féle léghűtőelemekre, a jászberényi Aprítógépgyár gumikeverő hengerműveire, érctörő gépeire, cementgyári berendezéseire, stb. utalni. A korszerű gyártmányok megmunkálása azonban, s főleg a festése, néhány üzemünkben elmaradt technológiával történik. Jó példáért pedig nem kell a szomszédba menni. A jászberényi Fémnyomó- és Lemezárugyárban már régebben megvalósították az elektrosztatikus festést és sikerrel alkalmazzák a különböző hő- és savhatásoknak kitett alkatrészeknél a műanyagbevonatot is. Az üljem műszaki vezetői már régen felajánlották, hogy a kisebb alkatrészek felületi kezelésére alkalmas elektrosztatikai festési eljárás megvalósításához szívesen adnak szakmai tanácsot. Üzemeinkben azonban nem nagyon ragadják meg ezt az alkalmat. S más, fejlett festési eljárások sem hódítanak kellő tért. Pedig hasznuk vitathatatlan. A Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyárban például a közelmúlt hónapokban bevezették a meleg- festékszórást. Melegen a festék jobban köt, vastagabb rétegben juttatható a gyártmányok felületére. Hideg- festékszórásnál az alapfesték és a fedőzománc két külön munkafolyamat folytán kerül a termékre. Melegfesték- szórásnál az alapfesték és a fedőzománc egy bizonyos keverési arányban egyszerre „kenhető”. A termelékenység mintegy 30 százalékkal növekszik ezáltal,. s mivel a festék gyorsabban 'szárad, így az átfutási idő is mintegy 20 százalékkal csökken. Hígító és festékanyagot is megtakarítanak. Mindez sürgeti: mielőbb vágjuk sutba az ecsetet, s alkalmazzuk a korszerű festési módszereket. A korszerű technológia nemcsak az átfutási idő csökkentésében, a termelékenység fokozásában, hanem legtöbbször a termékek minőségének javításában is érezteti kedvező hatását. A karcagi rizshántolóban ph a most következő kampányban új technológiát vezetnek be. Sok vesződséggel jár ez, hiszen a termelőmunka végzése közben kell a gépeket, berendezéseket átcsoportosítani, illetve átalakítani. De megéri, mert ezzel a módszerrel néhány százalékkal növelhető az első osztályú termék aránya, s ha ezzel az eljárással hántolják majd az ország többi üzemében is a rizst, évente többszázezer forint értéket nyernek. A karcagiak elhatározásáról tehát csak elismeréssel szólhatunk. Tudják, nem lesz könnyű dolguk, sok problémájuk adódik az átálással, mégis nekivágnak. így kellene ezt máshol is, más dolgokban is. A megmunkálási folyamatok korszerűsítése is sokat jelenthet. A darabolást például legtöbb vállalatnál fűrésszel végzik. Műanyagkoronggal pedig kétszer-há- romszor olyan gyorsan végezhető ez a munka, s a felület is szebb. Ebben a negyedévben már sikerrel alkalmazzák ezt a módszert a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyárban. S az sem utolsó szempont: a fűrészlap könnyen törik, a műanyagkorong nem, s olcsóbb is a fűrészlapnál. A közelmúlt években, s különösen az idén nagyon sok új gép érkezett megyénk üzemeibe. Használatukkal könnyebb és haladósabb a munka. Ezért érthető, hogy műszaki vezetőink egyre több gép beszerzésére törekednek. Lehetőségeink azonban korlátozottak, nem vásárolhatunk gépeket ké- nyünk-kedvünk szerint. S a legtöbb esetben nem is indokolt az új gépek beszerzése, hiszen gépkihasználásunk foka meglehetősen alacsony. Viszonylag kevés gépünk dolgozik három műszakban. S nemcsak a műszakszám a mérvadó. Kevés gépünkre szereltek olyan kisegítő berendezéseket, melyek gyorsítanák a megmunkálási folyamatot. Nincs erre lehetőség? Dehogynincs! Többorsós fúrófejek készítésével például lényegesen lehetne gyorsítani a munkát. Négyorsós fúrófejjel például 30 százalékkal fokozható a termelékenység. S mivel az idő zöme az anyag készülékbe fogásával telik el, több készülék készítésével még- inkább gyorsítható a tempó. Viszonylag kis erőfeszítéssel megoldható ez, (a Mezőgépgyárban az idén is valósítottak meg ilyen újítást), mégsem hódít kellő tért. Sok ilyen eljárás van, alkalmazni kellene azokat jobban. Például a menetfúrást is lehet gépesíteni, a megmunkálási idő 30—40 százalékát takarítva meg ezáltal. Ugyanúgy fejleszthető megyénk üzemeiben a préskovácsolás is. Az anyagtakarékosság mellett a forgácsoló- kapacitás bizonyos fokú tehermentesítését is jelenti ez. Nem ismeretlen, hanem sok helyen bevált módszerek ezek, érdemes alkalmazásukkal , foglalkozni. S mellettük új gyártástechnológiai módszereket is kutatni. Az a tény, hogy alkalmazunk valamilyen új módszert, még nem jelenti azt is, hogy a részműveletek tökéletesítésében kiaknáztunk minden lehetőséget. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál például az országban először kezdték meg a közelmúltban a ’ánctalpas erőgépek nagyüzemi javítását. így kellő tapasztalatra csak saját munkájuk árán tehettek szert, s munka közben biztos hogy találnak lehetőséget a minőség javítása mellett a tempó gyorsítására, a gazdaságosabb termelésre is. Különösen ott kellene szorgalmazni az új gyártástechnológia alkalmazását, ahol már súlyos összegeket fizettek ki e cél érdekében, mégis a régi módon dolgoznak. A Tisza Bútorgyárban például rátérnek a konyhagarnitúrák festésére. Örömmel hallunk erről, de annak méginkább örülnénk, ha a drága pénzen beszerzett, s már évek óta náluk porosodó lakköntő gépet helyeznék üzembe, lényegesen javítva ezáltal termékeik felületi kezelését, jóval tetszetősebbé téve azokat. A gyártmányok fejlesztése szintén szerves része a műszaki fejlesztési programnak. E feladat jórészt az üzemek műszaki vezetőin múlik, de esetenként más szervek is beleszólnak az ilyenirányú munkába — az is előfordul, hogy helytelenül. Közismert például, hogy minden gyártmányon akad előbb-utóbb valami módosítani való, hiszen mindig újabb cikkek kerülnek ki az üzemekből. így van ez az MO—4-es morzso- lóval is. A Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyárban évek óta sokat gyártanak belőle. Ahogy ilyenkor szokás, kiismerték minden csínját- bínját, s rájöttek: lehetne (és ideje volna) korszerűsíteni. Felettes szerveik elvetették javaslataikat, mondván: Ennek a morzsolónak gyártása más népi demokratikus országban folyik nagy szériában. Majd ott gondoskodnak korszerűsítéséről. A Mező- gépgyár ennek ellenére kapja a megrendeléseket, évente többszáz morzsolót gyárt, s régi módon. S ha máshol gyártják a morzsolókat, akkor is érthetetlen » javaslaf elvetése, hiszen oda is lehetne továbbítani a törökszent- miklósiak elképzeléseit. A Mezőgépgyárról lévén szó, s a korszerű gyártmányokról: kérdezzük meg azt is, minek gyárttatják a felettes szervek ezerszámra ezzel az üzemmel a lógereblyéket? Nem fogadható el a szinte ironikusan hangzó állásfoglalásuk: „a fejlődés fokozatos", önmagában véve igaz ez, de ideje lenne figyelembe venni, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésében már ezt a fokozatot' átléptük. Nincs szebb feladat annál műszakiak számára, mint azon munkálkodni, hogy minél korszerűbb termékek kerüljenek ki az üzemekből. A jászberényi Aprítógépgyár műszaki gárdáját illeti leginkább dicséret az ilyenirányú munkáért. Annak ellenére, hogy nem gyártanak nagy sorozatokat, s munkájuk ezért igen szerteágazó, állandóan tökéletesítik termékeiket. A törőgépeket például átszerkesztették. A hatásfok és a tartósság csökkentése nélkül könnyítették a törők súlyát, több tonna anyagot takarítva meg ezál- taL Követésre ajánlható a mezőgépgyári konstruktőrök vállalkozása is. Elhatározták, hogy lehetőség szerint azonos elemekből alkotják gyártmányaikat. Jóval egyszerűbb lesz a munka szervezése, ha egy-egy alkatrészt több gépben is használhatnak. Gyártmányaik zömét lemezből tervezik, lényegesen csökkentve ezáltal a hengerelt-, illetve öntött anyagok felhasználását. Könnyebb lesz így az anyagbeszerzés, f csökken a gyártmányok súlya, olcsóbbá válik előállításuk. Más vállalatoknál is vannak figyelemreméltó elképzelések. A Szolnok megyei Építőipari Vállalat például kö- zépblokkgyártó telep építését tűzte célul. Nagyon szükséges intézkedés ez, nagy szavak nélkül állítható, hogy az előregyártott elemek alkalmazása forradalmi változást hoz az építészetben. Ezért kell mindent megtenni az építőknek, hogy jövőre már gyárthassák és alkalmazhassák a szolnoki lakásépítkezéseken a középblokkokat. S bár most még a főfigyelmet az idei műszaki fejlesztési terv valóraváltására kell fordítanunk, nem szabad szem elől téveszteni: itt az ideje annak is, hogy nekiáll- junk a jövőévi műszaki fejlesztési tervek elkészítésének. E munka során hasznosítani kell az idei tapasztalatokat is. Mindenekelőtt azt, hogy a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos célkitűzéseket ismertetni kell a munkások között is, bevonni őket a végrehajtás munkájába. Ennek hiányában a legtöbb helyen — így a különben igen szép eredményeket elérő martfűi Tisza Cipőgyárban is — az volt a helyzet, hogy a munkások , és sokszor a műszaki középkáderek nem sokat törődtek a műszaki fejlesztéssel. Következésként nem is volt kellő elképzelésük arról, hogyan lehetne az ő munkaposztjukon a termelékenységet fokozni. így aztán újítási javaslataik sokszor nem estek egybe a gyár vezetőinek elképzeléseivel. Ezért elsőrendű feladat azt elérni, hogy mindenki értse, miről van szó, mit kell elérni s dolgozzon érte. Nem szabad megismétlődni annak sem, hogy tervbevegyünk különböző változtatásokat, gépbeszerzéseket anélkül, hogy azok gazdasági kihatásait előre ne elemeznénk. Ne vágjunk úgy neki semminek, hogy ne tudjuk, megéri-e a fáradságot, s főleg a ráköltött. pénzt. Ügy is mondhatnánk, hogy közgazdasági elemző munka nélkül az üzemfejlesztéssel kapcsolatos helyes intézkedések lehetetlenek. Törekedni kell arra is, hogy jobban specializáljuk üzemeinket, kevesebb cikket gyártsanak, jobban összpontosuljon azokra a figyelem. Könnyebb volna akkor korszerűsíteni azokat, csökkenteni a gyártási költségeket. Ebben a minisztériumi szervekre vár a főfeladat, de sokat tudnak tenni a helyi gazdasági vezetők is. Az üzemi pártszervezetek munkájáról Az idén minden eddiginél behatóbban, sokoldalúbban foglalkoztak a pártszervezetek a műszaki fejlesztéssel, s ennek kedvező hatása mindenhol jelentkezett. Ezt a munkát fejlesztve kell tovább haladni, elérni, hogy a pártvezetőségi tagok minél nagyobb hozzáértéssel foglalkozzanak a műszaki fejlesztéssel. A helyi pártbizottságok ezért különböző előadásokat is szervezhetnek majd számukra. Az üzemi pártszervezeteknek ügyelni kell arra, hogy bár sok a szakmáját szerető, az újért lelkesedő és munkálkodó szakember, a műszaki fejlesztéskor sok gátló tényező is jelentkezik. A régen bevezetett gyártmány, az évek óta alkalmazott technológia megváltoztatása sok nehézséggel, fáradságos munkával jár, s közben a termelési tervet is kell teljesíteni. Ezért kell a pártszervezetnek biztató, ösztönző erőként állandóan hallatni szavát, segíteni a célok elérését. Előfordulhat az is, hogy a vállalatnak nem a legjobban kifizetődő néhány feladat megoldása — ilyen volt például a hűtőszekrénygyártás is a Fémnyomó és Lemezárugyárban — ilyenkor a pártszervezetnek az országos és nem a vélt vállalati érdeket kell képviselni, érvényt szerezni annak az elvnek, hogy mindenkor a népgazdaság érdeke az első. A pártszervezetek figyelmének ki kellene terjedni még néhány dologra, — többek között a nagymérvű túlórázás megszüntetésére. Sokan úgy vélekednek, hogy elsősorban a napi munkaidő jó kihasználásában rejlik a termelékenység fokozásának lehetősége, következésként a túlórázások megszüntetése. Helytelen ez az álláspont, erre hívta fel legutóbb a Szolnok járási pártbizottság is a martfűi Tisza Cipőgyár kommunistáit. Szükség van a napi munkaidő jó kihasználására, de ez önmagában nem jelenti a termelékenység nagymérvű fokozását. Azt csak megfelelő műszaki intézkedésekkel, a gyártmányok előállítására fordított élő- és holtmunka csökkentésével ehet elérni. Simon Béla
