Szolnok Megyei Néplap, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-25 / 227. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. szeptember 25. Magyar filmek a népszerű tudományos filmek nemzetközi fesztiválján Prága (MTI). Prágában e hét eleje óta a közönség nagy érdeklődése aellett folyik a népszerű tudományos filmek harmadik nemzetközi feszti­válja amelynek keretében 26 országból több mint hetven dokumentumfilmet mutatnak be. A magyar filmgyártást szá­mos népszerű, oktató és tu­dományos film, valamint né­pes küldöttség képviseli a fesztiválon és a kongresszu­son. Pilmieink közül különö­sen Kollányi Ágoston: „Ra­gadozó növények" című al­kotása aratott nagy sikert Kedvező fogadtatásban része­sült a „Vegyetek észre” című gyógypedagógiai filmünk, va­lamint Kollányi Ágostonnak a román tenger partján for­gatott „Nagyítóval a tenger alatt” című filmje.-------­Kí nai ipar és nép- művészeti kiállítás Vasárnap, szeptember 25- én 11 órakor nyílik meg Szolnokon a kínai ipar- és népművészeti kiállítás. A megnyitót Bozsik Tibor elv- társ tartja, aki nemrég tért vissza kínai útjáról. A kiállításon főként kerá­mia, porcelán, fonott és szőtt tárgyak szerepelnek. A kínai kerámiaművesség 4 ezer, a lakkozott tárgyak készítése kétezer éves múltra tekint vissza. A Kínai Népköztársa­ság megalakulása óta a kínai iparművészet az utolsó né­hány század alatti hanyatlás után újra fejlődésnek indult. Ennek eredményeit láthatjuk majd a kiállításon. A% Olcsó Könyvtár újdonságai Albert Maltz: A TÜZES NYÍL 1—II. A tüzes nyíl története a náci Németországban játszó­dik, abban az időszakban, amikor a náci téboly a tető­fokát érte el. Már-már úgy­látszott, hogy minden elve­szett, kiirtottak mindent, ami emberi. A koncentrációs tá­borok árnyékában, a meg­félemlítés légkörében mégis megszólal az emberi lelki­ismeret, és hadat üzen a hit­leri sötétségnek. Willy Weg- ler, az egyszerű munkás, akit a családi életen kívül soha semmi sem érdekelt, rádöb­ben, hogy passzivitásával ő is a hitleri gépezet segítőjévé vált. Bűnösnek érzi magát, és jóvá akarja tenni vétkét; az adott pillanatban széná­ból nyilat formál, és meg­gyújtja, ezzel jelzi a célpon­tot az álcázott hadiüzem fö­lött elhúzó angol bombázók­nak. A regény művészi eszkö­zökkel rajzolja meg azt a lel­■ HÉTÉVES KONGÓI ZON­GORAMŰVÉSZNŐ A Berlinben rendezett nem­zetközi ifjúsági zongoraver­senyen többek között szere­pelt a hétéves Stanleyville-i Helemitsa Meusalas is, aki rendkívüli tehetségével nagy feltűnést keltett. A Szolnoki Rádió műsora Vasárnap délelőtt 9 óra 223 méter Vasárnapi Szép Szó. — A Szol­noki Rádió zenés irodalmi mű­sora. Hétfő 19.30—20.30-ig Jászkunsági krónika: hírek, ri­portok a nap eseményeiből. — Sporthlradó: a vasárnapi sport­hírek. — Tudományos s perc. — Szivküldi szívnek szívesen. AVICENNA „KÁNONJA” OROSZ ÉS GZBÉG NYELVEN Elkészült a XI. században élt kiváló tadzslk tudós, Avi­cenna „Az orvostudomány kánonja” című, arab nyelven írt művének orosz és ilzbég fordítása. A körülbelül egymillió szót tartalmazó arab szöveg fordításában számos nyel­vész és orvos vett részt. Az arab nyelvet nem is­merő tudósok eddig csupán a XII. században készült la­tin fordítás alapján ismer­kedhettek meg a „Kánon­nal”. Az orosz és üzbég nyelvű fordítás most a külön­böző országok tudósai szá­mára is jelentősen megköny- nyíti, hogy megismerkedj e­ki folyamatot, amely Willy Weglerben lejátszódott, amíg a hitleri sötétséggel való ak­tív szembeszállásig eljutott. Juhász Gyula: HIMNUSZ AZ EMBERHEZ Már hagyomány az Olcsó Könyvtárban, hogy a jubi­leumi kötetek legnagyobb költőink verseinek válogatá­sát hozzák. Arany, Ady, Jó­zsef Attila után, 300. kötet­ként méltán következik Ju­hász Gyula, mintegy 340 köl­teménnyel, költészetének leg­javával. Mert Juhász Gyula a híd Ady és József Attila között, s költészetének mély­séges humanizmusa, a dolgo­zó ember erejébe és jövőjébe vetett hite őt magát is köz­vetlen közelükbe emeli. Maupassant: EGY ASSZONY ÉLETE Maupassant legelső, de egyik legjobb s talán legszebb regénye. A cím summázza a tartalmat: egy asszony! éle­tet mond el az író. Jeanne, a főhősnő, két korszak hatá­rán él: mögötte a merev, már értelmetlenné vált feu­dális világ, előtte egy ijesz­tő, sivár, új kor: a mohó és önző polgárság kora. ö nem érti a változást, csak szen­ved tőle, védtelen és gyen­ge, mindenéből kifosztódik. Nehéz élet az övé — sok szenvedés és kevés öröm, sok remény, illúzió, de még több csalódás —, és mégis teljes az emberi élet, amelyet ér­demes leélni. Olvasóközönségünk szívébe fogadta Maupassant regé­nyét, amit az Ismételt ki­adások sikere is bizonyít: az Olcsó Könyvtár most minden eddiginél szélesebb közönség számára teszi hozzáférhe­tővé. Kulturális nek az orvostudomány ezen alapvető művével. NEMZETKÖZI BÁBFESZTI­VÁL BUKARESTBEN Bukarestben szeptember 16-án ünnepélyesen megnyi­tották a bábszínházak II. nemzetközi fesztiválját. A fesztiválon 25 ország vesz részt, a többi között egy leningrádi, egy lengyel, egy drezdai bábszínház, stb. A Román Népköztársaság — ahol 21 állami bábszínház működik — hét együttessel szerepel. | BARTÓK BÉLA \ halálának 15. éi%{őr dalé fá^a „Van-e célja és nagy akarata, Hoz-e valamit, ami az övé, Ami magyar, ami igaz maga?’* m intha Ady Endre gyöt- rődő-türelmetlen kér­désére jelent volna meg Bar­tók a század első évtizedé­ben; akkor, mikor a zene­szerető magyar közönség vagy német hatás alá került, vagy a magyarkodó műdalokba, nótázásba feledkezett. Ekkor lépett a színre Bartók Béla „új időknek, új dalaival”, mindennek lerombolására és újra felépítésére vállalkozó, mesebeli bátorsággal, életét feltéve a merész tettre. A zeneakadémiai évek alatt Bartók magába szívott min­den megtanulhatót és átélhe- tőt. A brahmsi stílustól meg­szabadulva Wagnerhez, majd Liszthez fordult, de nála sem tudta megtalálni „az áhított új útat”. Egy rövid időre Ri­chard Strauss varázsa alá kerül, de hamarosan újra Liszt tanulmányozásába fog, s ekkor teszi történelmi fel­fedezését: Liszt elindult a magyar nyelv zenei felfede­ző útjára, csak éppen nem jutott el a forrásvidékig, a népdalig. Bartók azonban félreteszi első kompozícióit, 1905-ben hozzáfog az addig úgyszólván ismeretlen ma­gyar parasztzene kutatásá­hoz. A parasztok gyakran idegenkedve, az uralkodó kö­rök pedig a szomszéd népek elleni acsarkodó gyűlölettől átfűtve bizalmatlanul fogad­ták munkásságát, mely a MOZAIK RÄDI0EGYETEM ausztrAliAban Az ausztrál kormány elha­tározta, hogy októberben új rádióállomást helyez üzem­be, amely naponta — vasár­nap is — reggel 9-től este 22 óráig kizárólag egyetemi előadásokat sugároz. így akarnak segíteni az egyetemi hallgatókon, tekintettel a meglévő egyetemek túlzsú­foltságára. Az előadások jegyzetéit a posta a rádió­műsorhoz csatolja és kézbe­síti az előfizetőknek. A „fá- dióegyetem" hallgatói épp­magyar népdalkincs gyűjté­sével egyidőben, a szomszéd népek dallamainak összegyűj­tésére is kiterjedt. Küzde­lemmel teli, fáradságos mun­kájának eredményei azon­ban egész művészetének alap­jává, kiinduló pontjává vál­tak. Szinte Bartók ars poe­tica-jónak, művészi hitvallá­sának lehetne nevezni az alábbi sorokat: „népi dalla­maink mindegyike valóságos mintaképe a legmagasabb- rendű művészi tökéletesség­nek. Kicsinyben ugyanolyan mesterműnek tekintem őket, mint a nagyobb formák vi­lágában egy Bach-fugát, vagy Mozart-szonátát”. Első művei a népzene fel­fedezésének időszakában váz­latok, jellemképek, könnyű zongora darabok, táncok. 1911 és 1916 között írja meg három színpadi művét, a „Kékszakállú herceg vára”-t, a „Fából faragott királyfi”-t és a „Csodálatos mandarin”-! A „Kékszakállú herceg várá’M a cs. és kir. kultúr- politikusok hét évig fektet­ték, s a bemutató után is Igyekeztek meggátolni felújí­tását, gyakori színrekerülé- sét. A „Csodálatos manda­rin” pedig nem is került ma­gyar színpadra egészen a felszabadulásig. Eredeti be­mutatója 1926-ban volt Kölnben, azt is fasiszta ízű tüntetés zavarta meg, majd egyházi és hatósági tiltako­zások követték. 7T Tanácsköztársaság ide- jén Bartók a zenei di­rektórium tagja, s „a szegény nép gyermekei közt lappan­úgy vizsgázhatnak, mint a rendes egyetemi hallgatók. AGATHA CHRISTIE 70 ÉVES Agatha Christie, Anglia legnépszerűbb és legterméke­nyebb bűnügyi regényírója a napokban töltötte be 70. élet­évét. Negyven év alatt 64 bűnügyi regényt írt, amelyek összesen 60 millió példány­ban keltek el. írásait 20 nyelvre fordították le. Mint színdarabíró is nevet szer­zett magának: legsikeresebb darabja az „Egérfogó”. Re­gényeinek központi alakja Hercule Poiret, a „mesterde- tektív”, mellette ott van Miss Marple, a *vénkisasz- szony, aki amatőr detektív- ként működik. gó nagy tehetségek” felkuta­tásáról nyilatkozik az újság­íróknak. 1919 őszén azonban győz az ellenforradalom. El akarják távolítani a magyar zenei életből, a Zeneakadé­miáról a „kompromittált” tanárokat, s megindul a Bar- tók-elleni hajsza a román népdalgyűjtés ürügyén. Köz­ben azonban új művek szü­letnek: a Táncszvit, vonós­négyesek, szonáták, s az I. és II. zongoraverseny, a Di­vertimento és Cantata Pro­fana. Bartók a háború befe­jeztével ismét megkezdi hangverseny kőrútjait szerte a világon. Műveinek bemu­tatóin kevesen vesznek részt és gyakran tör ki fütty és zabolátlan botrány, vagy ép­pen verekedés a hívek és az ellentábor között. Bartók nagy és bölcs nyugalommal szemlélte azt, hiszen tudta: az ő zenei forradalma nem győzhet símán, s a harc jobb, mint a közöny csendje. A 30-as évek végén nép­szerűsége megnő, a tapsok egyre hatalmasabb tenger gyanánt áradnak feléje. Amszterdam és Frankfurt, London és Bécs, Stockholm és Zürich közönsége előtt mutatja be II. zongoraverse­nyét. Külföldi utak, sikerek, tudományos munka, nagysze­rű költői alkotások láza, el­keserítő viszonyokkal folyta­tott meddő harc töltik ki az életét. És közben egészen beborul az ég. Mindaz, ami ellen Bartók elejétől fogva harcolt: nem­zeti gyűlölködés, sovinizmus, faji gőg, erőszaktétel a tu­dományos és társadalmi igaz­ságon, az ember megalázása, — itt terpeszkedett már a szomszédban, Hitler Adolf bi­rodalmában. S 1938 márciu­sában a rém gólem-lábával még közelebb lépett. A nácik megszállták Ausztriát. Hitler „új Európájában” nem volt többé hely Bartók Béla szá­mára. 1940 október 8-án a Zeneakadémia hangverseny- dobogóján elbúcsúzik a bu­dapesti közönségtől, majd New Yorkba utazik. Itt egy sötét, magányos, bizonytalan időszak után, 1943—44-ben beköszönt életének utolsó termékeny alkotó korszaka: megírja III. zongoraverse­nyét, s a Yehudi Menuhin- nak szánt szólóhegedű szoná­tát, majd 1945 szeptemberé­ben örökre lehunyja szemét. Napfényes, szeles, bolondos április. A nap elő-előbújik a felhők mögül, hogy felmele­gítse a fázós embereket, de a csípős szél ráfagyasztja a napsugarakat az arcokra. Az újvárosi kis parasztház tornácán is feléledtek « legyek, bogarak, hangyák, dongók; széltől védett része ez a háznak, s odatűz a nap, felmelegíti a pirosra má­zolt követ, rajta a padkát, melyre letelepszik a ház gaz­dája. Tapasztó bátyám hetvennyolc éves, nagybajuszú parasztember, még a múlt században gyerekeskedett itt az Alsósoron. Felesége alig hat évvel fiatalabb nála, lánynevén Kecskés Róza, amúgy rövid „o”-val. A kösz- vénye miatt mindig panasszal teli az öregasszony, há­tán, mellén jól kőriilcsavarja fekete berliner kendőjét. Ülnek, gubbasztanak, mint tyúk a meleg porban, szótlanul, néha kodálva-kárálva-kapargálva a régi idők emlékeiben. Sok-sok éve minden tavasszal kiülnek ide a ház elé, hogy késő őszig elmerengve nézzék a szemben lévő ház falát, a hullámos, nyújtózkodó macska hátá­hoz hasonló nádfödeles háztetőt azzal kábult közönnyel, amit az ifjú nemzedék „ébren-alvásnak” nevez. — Tegnap nem láttam, Tapasztó bátyám. Tán beteg volt, hogy nem bújt elő a kemence mellől? — kérdi az öreget lakója, megállva a pitvar küszöbén. Megindul az öregek felé, letelepszik melléjük a padkára. Jó éve lakik már itt. Nagy véletlenül talált erre a szobára; az abla­kon sárguló újságpapír hívta fel a figyelmét, hogy itt üres szoba van, mert bizony az ablak négy esztendeje nem volt kinyitva, „nehogy a por, meg a köd bemenjen rajta, és leegye a szoba faláról a meszet". Az - öregek aztán nagy rimánkodásra kiadták, de kikötötték, az ab­lakot a nagy forróság idején se hagyja nyitva. S hogy a lakó a két öregnek mindig kedvében jár, az ablakot is csak titokban nyitja ki, hát megértik egymást. Most is úgy felel neki az öreg, mintha saját unokájának mondaná: — Én-e, öcsém, beteg? Mánhogy én? Még doktor­nál, patikába se voltam soha. — Hirtelen megvakarja a fejebúbját, az a néhány ősz hajszála összegubancolódik rajta, s igazít a szaván: — Vagyishogy, nehogy hazug­ságba essek, voltam egyszer, amikor harmadéve a fe­leségemet kísértem el, oszt’ egyúttal megmutattam a lá­bamon a visszeret. De se azelőtt, se azóta... Sokai DÉNES GÉZA: A c BETEGLAP A lakó kételkedve rázza a fejét és megkérdi: — Hát Tapasztó néni, meggyógyult legalább? — Gyógyult a ménkűt. Csakúgy nincs étvágya, meg nem tud alud.ii, mint azelőtt... 'Tapasztó néne férje szavait igazolandó, bánatosan bólogat, nu.jd feláll, s elindul a hátsó udvarra, enyhhelyet keresni. Jól tudja a lakó, hogy a „beteg“ asz- szony egész nap eszik, napjában ötször is enyhhely után kutat, meg három órát „délt aluszik”. Nemcsoda, ha nincs étvágya és ■ em bír éjjel aludni. Azért csak rá­hagyja az öregre, aki maga is vigasztalni szokta a fele­ségét, hisz jól esik az annak a szegény, telepes asz- szonynak. — Nem megyek én doktorhoz — töri meg a csen­det Tapasztó bátya — magam ‘tudom én, mire mi kell. Megfázásra legjobb, ha aratáskor se vesszük le a jäger- inget, kelésre hagymaszár, égési sebre petrezselyemződje, nehéz lélegzésre meg három nap, három éjjel áztatott ; fokhagymalevet inni, ez a legjobb. Ha fáj a fogam, minden beretválkozáskor piszkálok a tövin a zsákvarró- tüvel, oszt’ egy-két hét alatt csak kigyün. Ügy a’. Eddig se voltam, ezután se megyek. Csak ha muszáj. Akkor is, csak ha visznek. ITrre meg a kis utcai kapu nagy csikordulással ki- nyílik, s megjelenik benne két bőrsipkás fiatal­ember. Előkerülnek az alsószobából a fényes támlásszé­kek és helyetfoglalnak. Tapasztó bátyánk elkezdi a tapogatódzó beszélgetést: — Jó idő van. — Az. — Ez köll a vetésre. — Ez. — így kék tartani vagy egy hétig is+ — így­— Hát oszt? Csak éppen hogy benéztünk, — Csakhogy előjegyezzük magukat a nyugdíjra, merthogy most már a mi téeszünk tagja. Itt van ez a zöld beteglap, ezzel ingyen mehetnek orvoshoz. Ezt is adja mától a fogva a téesz. A gyógyszerbe kell csak tizenöt százalékot fizetni. Persze, ne legyen rá soha szükség! — Halljátok, fiaim — podri meg bajuszát az öreg —énvelem ne vicceljetek! Majd éppen a doktor lesz ingyenes, aki mindig a legdrágább volt a világon. Egy­szer a feleségemet vizsgálta, s hát nem 50 forintot kért azért a kis bajért? Meg is nézettem a lábomba a vissz- eret egyúttal, ha már annyi pénzt nem átallott elkérni érte. Olyan világ még nem volt, de nem is lesz, hogy a doktor ingyen vizsgáljon. Punktum! — Márpedig ez a zöld beteglap arravaló! “ vág vissza az egyik bőrsapkás fiatal. — Nade, menjünk, akár elhiszi bátyánk, akár nem. Még sok helyre ki kell hor­dani a nyugdíjcédulát meg a beteglapot — t már in­dulnak is kifelé. Délutánra eláll a szél, másnap reggelre meg kide­rül, s a nap úgy ontja sugarát, mint a legmelegebb nyári hőség idején. Ez az a kora tavaszi idő, amikor a várt napfénytől, a zsongó tavasz életetadó illatától, a fülbemászó madárfüttytől fürgébben mozognak a bete­gek is. Az utcai kiskapu most is nagy csikordulással nyílik- Ugyan ki jöhet ilyen korán reggel — hajol ki az utcai „tisztaszoba”f egyik ablakán a lakó. Csodálkozva látja, hogy nem jön senki, inkább a házigazd ék mennek va­lahova. Az öreg Tapasztó és felesége feketébe öltözve rakosgatja a lábát nagy üggyel-bajjal. — Hova-hova, Tapasztó bátyám? — kiált utánuk kíváncsian, a lakó, mert nem látta már őket jó éve így párosán, díszbe öltözve az utcán. TIT egáll az öreg, s visszafordulva lassan, nyugodtan L ' rágicsálva-keresí a gondolatot. — Tudja, az éj­szaka úgy sajgott a derekam, hogy az már nem gyerek­játék. Dehát majd megmondja Tót doktor úr. Érti a dol­gát, azt mondják. Én ugyan még nem voltam nála. Hetvennyolc év sok ám, hát ennek is eljött az ideje. A két öreg folytatja útját az SZTK-rendelő felé, egymásba kapaszkodva, mint két gyerek, lépésről lépésre tapogatva a járda mélyedéseit.

Next

/
Thumbnails
Contents