Szolnok Megyei Néplap, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-24 / 226. szám
I960, szeptember 21, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hruscsov beszéde as ENSZ-kösgyűlés IS• ülésszakának általános vitájában (Folytatás a 2- oldalról) felszámolását diktálja. Ez a rendszer halálra van Ítélve és pusztulása csak idő kérdése. A gyakorlati kérdés most az, hogy csendben temetik-e el a gyarmati rend- saert, vagy a gyarmatosítás végső eszközökhöz folyamodó hívei veszélyes kalandokkal kisérik-e a temetést. A kongói események friss fi gyelmeztetésül szolgálnak a tényleges veszélyre. A továbbiakban Hruscsov rámutatott: Az Egyesült Nemzetek Szervezetének — amely arra hivatott, hogy a béke megerősítését és a népek biztonságát szolgálja — kötelessége minden tőle telhetőt elkövetni, hogy Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában (a gyarmattartó hatalmak és a szabadságukért, függetlenségükért harcoló népek összetűzésének talaján) ne robbanjanak ki újabb katonai konfliktusok. Kell-e bizonygatni, hogy bármilyen konfliktusba keveredhetnek a nagyhatalmak és akkor a kezdetben helyi háború elkerülhetetlenül általános világháborúvá nőhet át. Mentesíteni kell a világot a gyarmati katonai kalandoktól. Egyszer s minden korra végezni kell a gyarmati rendszerrel ezt a törté nelem szemétládájába kell hajítani. Ki szálljon síkra a gyarmati rendszer megszüntetéséért, ha nem az Egyesült Nemzetek Szervezete, hiszen az ENSZ alapokmánya megerősíti az emberi jogokba, a személyiség méltóság értékébe, a nagy és kis nemzetek egyenjogúságába vetett hitet. Hogyan lehet fejleszteni a nemzetek baráti viszonyát a népek egyenjogúságának és önrendelkezésének tiszteletben tartásával — már pedig az Egyesült Nemzetek Szervezetének ez a célja — és egyidejűleg tűrni olyan helyzetet, amelyben a katonailag és gazdaságilag erős hatalmak hódító politikája miatt sok ázsiai és afrikai nép csak hihetetlen szenvedések és áldozatok árán, csak az elnyomók ellen vívott fegyveres harc utján vívhatja ki azt a jogát, hogy maga döntse el sorsát Nem volna-e itt az ideje, hogy döntő támadásra induljunk a gyarmati rendszer ellen, mint ahogy másfél századdal ezelőtt a civilizált emberiség rohamra indult a rabszolgakereskedelem és a rabszolgatartás ellen, elte mette azt és ezzel tág teret nyitott a társadalom politikai és gazdasági fejlődése előtt. A szovjet kormány úgy véli, elérkezett az idő, amikor fel kell vetni a gyarmati kormányzási rendszer teljes és végérvényes megszüntetésének kérdését e rendszer minden formájában és válfajában, hogy vége legyen ennek a szégyennek, barbárságnak és gazságnak. A szovjet kormány szilárdan ragaszkodik ahhoz az elvhez, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete az a központ, ahol össze kell hangolni a nemzetek akcióit az ENSZ-alkotmányában kifejezett közös célok érdekében, ezért megvitatás céljából a közgyűlés jelen ülésszaka elé terjeszti a következő nyilatkozattervezetet, amely ünnepélyesen meghirdeti az alábbi követeléseket: 1) Az összes gyarmati országoknak, gyámsági és egyéb önkormányzattal nem rendelkező területeknek azonnal adjanak teljes függetlenséget és szabadságot, hogy népeik szabadon kifejezett akaratának és óhajának megfelelően építhessék saját nemzeti államukat. A gyarmati rendszert, a gyarmati közigazgatást összes formáiban teljesen meg kell szüntetni, hogy az ilyen területek népei saját maguk határozhassák meg sorsukat és államuk igazgatásának formáit. 2) Szüntessék meg a gyár■ mati rendszer összes támaszpontjait, az idegen területeken levő birtokokat és bérbeadott területeket. 3) A kormányok az állam közi kapcsolatokban szigorúan és hiánytalanul tartsák be az ENSZ alapokmányának és a jelen nyilatkozatnak kivétel nélkül valamennyi állam egyenlőségére, szuverén jogai és területi sérthetetlensége tiszteletbentartására vonatkozó tételeit, ne tűrjék a ko- lonializmus semmilyen megnyilatkozását, egyik állam semmiféle kizárólagos jogát, vagy előjogát más államok rovására. Meggyőződésünk, hogy a gyarmati kormányzási rendszer teljes megszüntetése az igazi humanizmus nemes cselekedete, hatalmas lépés a civilizáció és a haladás útján, ezért felhívjuk az Egyesült Nemzetek Szervezetében képviselt összes kormányokat, támogassák e nyilatkozat tételeit. Továbbiakban Hruscsov rámutatott, hogy ha az ENSZ intézkednék a gyarmati rendszer végérvényes megszüntetésére, kedvező feltételeket teremtene a háborús veszély jelenlegi gócainak lokalizálására és csillapítására ott, ahol fegyveres harc folyik a gyarmat- tartók és a függetlenségükért harcoló népek között; sőt, számottevően csökkentené újabb háborús konfliktusok kirobbanásának lehetőségét is e térségek államai között, Azoknak az országoknak a népei, amelyeknek most az idegen uralom miatt megaláztatásban van részük, világos képet kapnának róla, hogy a közeljövőben békésen megszabadulnak a külföldi igától. A gyarmati birtokaikhoz ragaszkodó államok pedig számot adni volnának kénytelenek az ENSZ-nek, a világ közvéleményének az előterjesztett nyilatkozat tételeinek végrehajtásáról. Kifejtette Hruscsov beszédében ezután, hogy gyarmati kormányzási gyeimét egy olyan forrásra, amilyen például a leszerelés. Ha azoknak az összegeknek, amelyeket a nagyhatalmak jelenleg katonai szükségletekre fordítanak, mindössze egytizedét használnák fel, akkor a gazdaságilag elmaradott országoknak nyújtott segély ösz- szege, egy évre számítva, tízmilliárd dollárral növekednék. Ugyanakkor a világ egyik ^nagyobb energetikai rendszerének felépítése Ingi térségében (Kongó) — s ez a rendszer hatalmas területet tenne virágzóvá Afrikában — ötmilliárd dollárba kerülne. Helyénvaló itt még arra is emlékeztetni, hogy a múltban gyarmatokkal rendelkező hatalmaknak erkölcsi kötelességük visszaadni az országok felszabadult népeinek legalább azoknak az értékeknek egy részét, amelyeket a lakosság kíméletlen kizsákmányolásával és a természeti kincsek elharácsolá- sával vontak ki. Azt mondhatják, hogy könnyen száll síkra a Szovjetunió a gyarmati kormányzási rendszer megszüntetéséért, hiszen a Szovjetuniónak nincsenek gj'^rmatai. Valóban, nincsenek gyarmataink és nincs tőkénk más országokban. De volt olyan idő, amikor az országunkban lakó sok népcsoport magán érezte a cárizmus földesúri — burzsoá rendszer — sú lyos terhét. A cári birodalom határmenti vidékeinek helyzete jóformán nem különbözött a gyarmatok helyzetétől, mivel az előbbieket kíméletlenül elnyomta az önkényuralom, a kapitalizmus. Míg az önkényuralom meggazdagodási forrást látott Közép-Ázsia, a Kaukázuson- túl népeiben és az orosz birodalom más nemzetiségeiben, addig az októberi forradalom után, amikor ezek a népek teljes szabadságot nyertek, gyors ütemben fejlesztették gazdaságukat, kultúrájukat és jólétüket. Virulnak, fejlődnek a szovjet köztársaságok rendszer megszüntetése a leigázott országok népeinek életében nemcsak az elemi emberi igazságosság és a nemzetközi jog diadalát jelentené, hanem azt is, hogy a sokévszázados elnyomás miatt elmaradt népek hozzájutnának a modern tudomány, technika, kultúra, és szociális haladás javaihoz. Agyarmatok felszabadításának gazdasági kihatásai Nehéz túlbecsülni, milyen óriási jelentőségű volna a gyarmati rendszer megszüntetése az egész világgazdaság szempontjából. Közismert, hogy a gyarmatok és ' a gyámsági területek gazdasági élete most külföldi monopóliumok önző érdekeinek van alárendelve. Ezek az országok és területek függetlenné válnak és megnyilik előttük az a lehetőség, hogy bőségesen kihasználják gazdasági természeti erőforrásaikat, iparosítsanak és lakosságuk életét jobbá tegyék. Ez kolosszális mértékben megnövelné a világpiac felvevőképességét, ami kétségtelenül jótékony hatással lenne nemcsak a keleti országok gazdasági fejlődésére, hanem nyugat iparilag fejlett országainak gazdaságára is. A felszabaduló országok sokévszázdos elmaradottságának leküzdéséről beszélve, pozitív szerepet játszanék az Egyesült Nemzetek Szervezete révén, továbbá a kétoldalú szerződések alapján folyósítandó gazdasági és műszaki segély. Honnan teremtsük elő ezeket az összegeket anélkül, hogy megterhelnénk a fejlett ipari országok lakosságát? Erről a szónoki emelvényről ismét felhívom az önök fiVegyük például a középázsiai szovjet köztársaságokat. A cári Oroszország elmaradott gyarmatból élenha- ladó, iparilag fejlett szocia lista köztársasággá vált. 1913- tól 1960-ig a nagyipar termelése az említett köztársaságokban több mint hatvanszorosára emelkedett. Egy olyan hajdan elmaradott ország, mint Kazahsztán, ma lakosonként annyi ipari terméket állít elő, mint Olaszország, villamosenergiából pedig annyit termel, mint Japán és többet, mint Olaszország. Közép-Ázsia és Kazahsztán területén a forradalomig mindössze hétmillió kilowattóra villamosenergiát termeltek — egy háromszázadát, mint az egész orosz birodalomban. Most pedig az évi Villamósenergia-termeiés tizenkilenc milliárd kilowattóra, kilencszer annyi, mint az egész forradalom előtti Oroszország villamosenergiatermelése volt. más középfokú szakiskolákban 176 ezer volt a tanulók száma. E köztársaságok minden tízezer lakosára átlagosan nyolcvannyolc főiskolai és hetvenhárom technikumi hallgató jut, nem számítva azt a sok fiatalt, akik köztársaságuk határain túl tanulnak. Jusson eszünkbe, hogy tízezer lakosra Franciaországban csupán negyven, Olaszországban harmincnégy, Nyugat-Németországban pedig harmincegy főiskolai hallgató jut, vagyis valamivel több mint a szovjet középázsiai arányszám egyhar- mada. Hruscsov ezután az adatok sorával mutatott rá, hogy 1926 óta eltelt időszakban a szovjet népgazdaság munkásainak és alkalmazottainak száma a Szovjetunió egészét tekintve hatszorosára, Közép- Ázsiában és Kazahsztánban viszont tízszeresére növekedett. Jóval nagyobb mértékben emelkedett a szakmunkáséi és a szakemberek száma. A «aovje hatalom évei alatt az összes köztársaságokban szakképzett kádereket neveltek a munkásosztályból, óriási mértékben megnőtt az értelmiség száma. A cári kormány Oroszország határvidékein lényegileg gyarmati politikát folytatott, amely alig különbözött attól a politikától, amelyet ma is megfigyelhetünk a gyarmati országokban. Nos? Kárát vallotta e a mi országunk fejlődése annak, hogy a népek jogot kaptak a függetlenséghez és az önrendelkezéshez? Tapasz- talható-e soknemzetiségű országunkban civakodás és ellenségeskedés a népek között, széthull-e az állam? Nem. Ilyesmi nem fordult és nem fordulhat elő — jelentette ki Hruscsov. A Szovjetunióban közelebb kerültek és jobban össze- forrottak a nemzetiségek, mint valaha. Valóban kialakult a népek barátsága, amelyet nem ingathattak meg a második világháború megpróbáltatásai. A gyarmatosítók civilizátorig küldetése Mérhetetlenül megnövekedett a többi autonóm köztársaságokba tömörült viszonylag csekély lélekszámú népek gazdasága és kultúrája. így például 1913-tól 1959-ig a Jakut Autonom Köztársaság nagyiparának termelése ötvenháromszorosára, a Komi Autonóm Köztársaságé százkilencszeresére, a Tatár Autonóm Köztársaságé száznegyvenhétszeresére, a Baskír Autonóm Köztársaságé százhatvanháromszorosára emelkedett. Az - egyenjogú szocialista köztársaságok családjában a forradalom előtti Oroszország egykori határvidékei — amelyeket az éhség és a betegségek miatt kihalás fenyegetett — virágzó területekké váltak, ahol éppúgy emelkedett az életszínvonal, mint az egész Szovjetunióban. Még meglepőbb sikereket arattak a Szovjetunió nemzetiségi köztársaságai a kultúra fejlesztésében. Kazahsztán és a közép-ázsiai köztársaságok népei a forradalom előtt ió- formán teljesen analfabéták voltak. Szinte nem volt közöttük olyan ember, aki közép- vagy főiskolát végzett volna. A szovjet hatalom minden nép számára hozzáférhetővé tette a művelődés és a kultúra forrásait. Ezekben a köztársaságokban és az egész Szovjetunióban ma már nincs olyan ember, aki nem tud ími-olvasni. Kazahsztánban, Üzbekisz- tánban. Kirgiziában, Tádzsikisztánban és Turkméniában a forradalom előtt nem volt főiskola, Kirgiziában, Tádzsikisztánban és Turkméniában pedig még technikum sem. Ezzel szemben a múlt tanévben ezekben a köztársaságokban a főiskolákon 211 ezer, a technikumokon és Most pedig engedjék meg, hogy másfajta példákat említsek, amelyek illusztrálják, hogyan valósítják meg a gyarmatosítók „civilizátori küldetésüket” a gyarmatokon. Amikor Indonézia, ez a volt gyarmat függetlenné vált, az egy főre eső nemzeti jövedelem az ENSZ hivatalos adatai szerint itt mindössze 25 amerikai dollár volt, Hollandiában viszont 20-szor ennyi. Burmában ez a jövedelem 36 dollárra, Indiában 57 dollárra rúgott, vagyis alig egytizede volt az Angliában egy főre eső nemzeti jövedelemnek. Amikor kongói nép kivívta függetlenségét, Belgiumban az egy főre eső nemzeti jövedelem 13-szor akkora volt, mint Kongóban. Ezenkívül Kongóban, akárcsak más gyarmati országokban, e rendid vül alacsony jövedelem oroszlánrészét a gyarmattartók sajátították ki. A gyarmatosítók művelet- lenségben, sötétségben tartották a leigázott népeket. Indonéziában az írni-olvas- ni tudók arányszáma 1950- ben nem haladta meg a 15 —20 százalékot. Indiában még néhány évvel a függetlenség kivívása után is, amikor már történtek intézkedések a közoktatási rendszer kibővítésére, a lakosság 16 százaléka, Pakisz- ánban 14 százaléka tudott ími-olvasni. Amikor francia —indokína országai függetlenné váltak, Franciaországban 100.000 lélekre 330 fő főiskolai hallgató, Kambodzsában viszont mindössze 4 jutott. Indonéziában 1948- ban egy orvosnak 67.000 embert kellett ellátnia. Nem csoda, hogy az alacsony élet- színvonal miatt és kellő orvosi segítség hiányában az összes egykori gyarmatokon megdöbbentően alacsony az átlagos életkor az anyaországokhoz képest. Némelyik ilyen országban az emberek átlagosan csupán 35 évet élnek, vagyis jóformán fele annyit, mint az őket gyarmati igában tartó országokban. íme, ez a gyarmati rendszer még mindig meglévő öröksége. Ha a gyarmattartó államok valóban a gyarmati népek érdekeit tartanák szem előtt, ha valóban megadnák nekik azt a segítséget, amelyről oly szívesen beszélnek és nem kirablásukkal, kizsákmányolásukkal volnának elfoglalva, — akkor a gyarmatok és az anyaországok népei egyforma ütemben fejlődnének és nem volna olyan meghökkentő különbség a nemzetgazdaság és a kultúra fejlettségében, a népjólétben. De miféle könyugati országok és a gyarmatok életszínvonala jóformán össze sem hasonlítható. Ez nem közösség, nem együttműködés, hanem egyesek uralma mások fölött, amelyben egyesek élvezik mások munkáját és javait, kizsákmányolják és rabolják őket, átszivatt.yúzzák a nemzet- gazdaság javait az anyaországokba. A gyarmati rendszer védelmezői azzal ijesztgetik az anyaországok népeit, hogy a gyarmati rendszer felszámolása után állítólag elkerülhetetlenül nagyot esik az Iparilag fejlett országok lakosságának életszínvonala. Nyilvánvaló az Ilyen állítások tarthatatlansága. Először; Az ilyen állítások elárulják, hogy szerzőik mit forgatnak agyukban, hiszen akaratlanul is beismerik, hogy az anyaországok kirabolják a gyarmatokat és a függő országokat és ebből mesés profitokat húznak. De az „extra-profit nem az anyaországok lakosságának széles rétegeihez jut, hanem főként a monopóliumok zsebébe vándorol. Hiszen nem az anyaországok népei, hanem a milliomosok és milliárdosok ragaszkodnak a gyarmati rendszerhez. Másodszor: sok. a nemzeti függetlenséget elnyert ország fejlődésének tapasztalata meg győzőén bizonyítja, hogv a nemzetgazdaság gyors fejlődésével ezekben az országokban is összehasonlíthatatlanul megnő a belső piac felvevő képessége Ezek összehasonlíthatatlanul több iparcikket tudnak átvenni fejlettebb országokból és ugyanakkor termelőerőik fellendülése folytán az iparilag fejlett országok gazdasága számára több nélkülözhetetlen nyersanyagot és különböző termékeket és árukat tudnak rendelkezésre bocsátani. Az államközi kapcsolatok e haladóbb és ésszerűbb rendszere fellendíti a gazdaságilag elmaradott, múltban gyarmati és függő országok és a fejlettebb országok népeinek jólétét egyaránt Az élet, a gazdasági és politikai. fejlődés egész menete kimondja a történelem kérlelhetetlen ítéletét a szégyen- teljes gyarmati rendszerre, zösségről tanúskodik, hogy a amely már túlélte önmagát A gyarmati kormányzás megszüntetéséért Azoknak, akik megszokták, hogy a gyarmatok elnyomott népeinek rovására teremtsenek jólétet maguknak, mi azt mondjuk: „gondolkozzanak, vegyék szemügyre, hogy mi történik önök körül. Ha ma nem, akkor hamarosan, de nagyon hamar bekövetkezik a gyarmati rend végső ösz- szeomlása, és ha önök idejében nem tűnnek el az útból, akkor elsöprik önöket. De a gyarmati rendszernek egyre kevesebb híve lesz magukban a gyarmattartó hatalmakban Is. Végeredményben nem az övék az utolsó szó. Ezért fordulunk a nyugati országok népeinek értelméhez és jövőbe látásához, kormányaihoz és az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésén részvevő képviselőihez: hangoljuk össze a gyarmati kormányzási rendszer megszüntetésére irányuló lépéseket, — ezzel meggyorsítjuk ezt törvényszerű történelmi folyamatot, — kövessünk el mindent, hogy a gyarmati és függő országok népei egyenjoguakká váljanak és maguk dönthessék el saját sorsukat. A Szovjetunió segítette és egyre nagyobb arányokban fogja segíteni a gazdaságilag elmaradott országokat. Őszintén segítségére vagyunk ez országok népeinek független gazdasági életük kialakításában, hazai iparuk fejlesztésében, ami fő biztosítéka tar-’ tós függetlenségüknek és a népjólét fokozódásának. Nem lehet szabad az a nép, amely más népeket elnyom. Minden szabad nép segítsen a még elnyomott népeknek szabadságuk és függetlenségük kivívásában. Engedjék meg annak a reményemnek a kifejezését, hogy a közgyűlés jelen időszaka történelmi mérföldkő lesz a gyarmati rendszer teljes és végérvényes megszüntetésének útján. Nagyszerű, történelmi jelentőségű esemény lesz ez, amely tükrözi a nemzeti függetlenségükért küzdő népek, az egész haladó emberiség vágyait és törekvéseit. (A beszéd befejező részét holnapi számunkban közöljük.)
