Szolnok Megyei Néplap, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-20 / 222. szám
I960, szeptember 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Földi István traktoros és Dora Mihály szövetkezeti gazda a zagyvarékasi Kossuth Tsz-ben őszi búza alá szórja a műtrágyát. A gép segítségével eddig 41 holdon végeztek ezzel a munkával. Érdemes az édes szudáni cirokfű termesztésével foglalkozni A növekvő állatállomány takarmány ellátása nagy feladatokat ró a mezőgazdasági szakemberekre, vezetőkre. A silókukorica termesztése már elterjedt megyénkben és tápanyagban gazdag takarmányt biztosít. Azonban a téli takarmány szükségletet még így sem tudjuk fedezni. Ezért olyar módszereket kell keresni, melyekkel biztosítani tudjuk az összes szükségletet. A megyei pártbizottság kezdeményezésére ez évben először Kisújszálláson és Kungyalun próbálkoztak a szárazságot jól tűrő, édes szudáni cirokfű termesztésével. Kisújszálláson a legeltetési bizottság olyan szikes talajra vetette el a magot, mely előzőleg kémiai talaj- javításban részesült. A területen előzőleg őszi árpát termesztettek, majd ebben az évben őszi takarmánykeveréket. Május 10-én kezdték meg a talajművelést, 18-án pedig már elvetették az édes szudáni cirokfüvet. Vetőmagot a Martonvásári Mezőgazdasági Kísérleti .Intézet biztosított. Holdanként 15 kiló, illetve kettős gabonasortávolságra holdanként 10 kiló vetőmagot használtak fel. A szudáni cirokfű kikelésekor egy fogasolást kapott, egyéb gyomirtási munkát nem végeztek rajta. A nyári szárazság ellenére jó termést hozott. A kettős gabonasortávolságra vetett holdanként 120 mázsát, a gabonasortávolságra vetett cirok 110 mázsa termést adott. Kisér- letként vetettek silókukoricát is azonos talajba, közvetlen mellé. E területről holdanként 75 mázsa termést takarítottak be. Ilyen területen tehát érdemes az édes szudáni cirokfüvet termeszteni. Ez a takarmányféleség egyébként kiváló tápanyaggal rendelkezik. A vizsgálatok alapján jó közepes minőségű lucerna szénával egyenlő értékűnek tekinthető. Tápanyag tartalmát természetesen a helyes kaszálási idő befolyásolja. Az édes szudáni cirokfüvet bugahányás idején kell kaszálni,' mert ilyenkor a táplálóanyag tartalma és emészthetősége a legkedvezőbb. Késői aratás esetén a szár elfásodik. Magra is jól termeszthető. Közepes magtermés esetén holdanként 7 —8 mázsát ad. Kisújszálláson pénteken tartottak egy bemutatót, ahová meghívták a környékbeli városok termelőszövetkezeteinek állattenyésztőit. Bajai Jenő, tudományos kutató a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, Magyarországon a szudáni fű termesztésének legjobb szakembere is résztvett a bemutatón és sok hasznos tanáccsal látta el a jelenlévőket. A tapasztalatcsere résztvevőinek egyöntetű volt a véleménye, hogy érdemes az édes szudáni cirokfű termesztésével foglalkozni. Megyénkben sok olyan terület van, ahol ez a növényféleség hasznosan, jól termeszthető. Lehet édes szudáni cirokfű legelőket is beállítani. Rendkívül gyorsan sarjad és így állandó legelőt biztosít. Másodvetésként pedig akár szénának, akár magtermesztésre mindenütt ajánlható. V. K. Megalakult a megyei fotótanács Ez év tavaszán hozzáláttunk megyénk lotóéletének fellendítéséhez. A megyei tanács VB népművelési csoportja segítségével áprilistól előkészítő tanfolyamot tartottunk, ahol fotókör vezetőink egy-egy előadás keretében ismerkedtek a fényképezőgéppel, az objektívval, a vegyszerekkel, majd Réti Pál fotóművész előadásában az amatőr fényképész technikai és esztétikai munkájával és feladataival. Ezután került sor augusztusban egyhetes bentlakásos tanfolyamunkra, amelyen huszonkilenc hallgató vett részt, közöttük hét hallgató Békés megyéből. A tanfolyam során Bence Pál, Szegedi Emil és Kovács István budapesti fotóművész tartott előadásokat, illetve vezetett fotósétát, laborfoglalkozást és képbírálatot. A tanfolyammal sikerült ösz- szefognunk a körvezetőket, számos tapasztalatét, jelentős segítséget adott jövendő munkájukhoz. Itt felvetődtek a jövő tervei: negyedévi tanácskozások, fotótanfolyamok rendezésének gondolata. Megalakult a megyei fotótanács, amely hívatott ezentúl megyénk fotóséletének irányítására. — Tagjai: Ludányi László Jászberény, — Béky Irén Jászapáti, — Kovács Ferenc Karcag, — Nacsa Imre Mezőtúr, — Kriston Ferenc Tö- rökszentmiklós, — Nagy József és Szekeres Ferenc Szolnok. Nagy József tudósító miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiMiiiiiiiiiiin Emlékművet avattak Baglyas-csúcson A kommunista és munkás- mozgalom legharcosabb emlékeit őrző bányászközség, — Baglyasalja, kiszistái társadalmi összefogással emlékművet építettek a KIMSZ és az illegális kommunista párt egykori találkozóhelyén, a Salgótarján és Baglyasalja közti hegység legmagasabb ormán, a Baglyas-csúcson. Az emlékművet vasárnap avatták fel. (MTI). ~c, (2iikf<(uzda ba n Csöppnyi kerek asztal, rojtos csipketerítő, jótékony félhomály a sarki páholyban. Ide ültem be pihenni. Egy kattanás, Júgyúl a lámpa, s míg a duplára várok, szórakozottan nézek körül. Ismétlem, pihenni jöttem. Ekkor egy kis ördög a vállamra telepszik, s meg csiklandozza unatkozó fantáziámat. — Nézd csak — mutat le, a terítő rojtjára — láttál már ennyi görcsöt egy csomóban? — Csakugyan — hagyom helyben. — Mennyi bog! — Elképzelem a szende kislányt, amint szemlesütve hallgatja széptevője bókjait. — Szép a szemed — így a fiú. A szende lányka némán babrál a terítő rojtjaival. Göcsöt köt rá, meg kibontja, s újra meggörcsöli. — Olyan jó veled..,. — folytatja a lovag. Űjabb görcs és néma csönd. Fájdalom, te nem viszonzod érzelmeimet — sóhajt fel a legényke. Megint egy görcs. — Mondjam, ne mondjam? töpreng a szende leányzó. — Mondom — határozza el magát, s egymásután két görcsöt is köt_ — Azt te csak úgy gondolod — rebegi és ujjaival sebesen fonni kezdi a rojtokat. — Hát mégis ... remélhetek? — csillan fel az ifjú szeme. — Akkor... eljössz velem a nagymama születésnapjára? — Elmegyek. Es elmennek. Eredmény: tizenhárom görcs és három fonat. Űjabb párocska tér be. — Azért nem kellett volna olyan nagy ügyet csinálni belőle. Nem te vagy az egyetlen fiú, akivel szakítanak — mérgelődik a lány. (Még ő mérgelődik!) fiú letörten hallgatja. — En sohasem szerettelek csak azért jártam veled, hogy a Gizit egye az irigység, mert ö szeretett volna téged megkaparintani ... — A fiú keserűen néz maga elé. ' — Ezf a lányt szerettem én? Ezt a lélek nélküli bábot? — Elkeseredetten babrál a rojtokkal. Idegességében görcsöket köt. — Hát akkor, meg- bocsájtasz, én megyek, vár a mama — a fitos leányka kilibeg, parfőmillat száll utána. — Fizetik — szói a fiú, s tíz perc múltán két asszony telepszik az asztalhoz. — Mert, tudod édes, ő bevásárol, felhozza tüzelőt, a gyereket sétálni viszi, egyszóval: jóember. Nem lehet rá panaszom. Az asszonytárs ezalatt zavartan birizgálja a rojtokat (újabb öt görcs és két fonat!). — Jó neked. Sajnos, az én férjem nem segít semmit. Munka után beül a szobába és tilos őt újságolvasás közben megzavarni... Párolgó fekete mellé asszonyi panaszok. S a térítőn szaporodnak a rojtok. — Jaj, már ennyi idő? Arra jössz, drágám? Fizetni! ... A kis ördög leugrik vállamról, s eltűnik az asztal alatt. A térítőre nézek. Huszonegy, huszonkettő, huszonhárom ... kötözgettem a bogokat. No, lám1 Milyen nagyszerűen elszórakoztam! R. E. AZ ALKOHOLIZMUS a társadalom Bizonyára minden olvasónk találkozott már részeg emberrel. Olyannal, aki az utca közepén fetrengett, vagy üvöltözött, vagy éppen a feleségét, gyermekeit ütöt- te-verte az alkohol gátlásfel- szabadító mámorában. Feltételezhető, hogy minden szemlélőre tesz az ilyenfajta jelenet valamiféle hatást. Van aki undorodik, van aki csak elnézően mosolyog, de van olyan is, aki iszonyodva suttogja: Én is ilyen vagyok részegen? E sorok írójának alkalma volt néhány nappal ezelőtt elbeszélgetni Szolnok város gyámhatósági ügyeinek in- tézőjéveL „Higyje el — mondotta — az elénk kerülő családi tragédiák oka közel kilencven százalékban az alkoholfogyasztás. Mi elég sokszor találkozunk ilyen családi képpel: részeg apa, aki rendszeresen elissza a keresetét, síró, rongyokban járó gyerekek, akiknek megvert, megfélemlített anyja egyik hatóságtól a másikig szaladgál segítséget kérve. Kilencven százalék! És ha betekintünk a válóperes bíróságok aktáiba, ott se kell keresgélnünk sokat, hogy olyan ügyekre akadjunk, ahol az alkohol a válóok. A fiatalkorúak bíróságának ügyiratai között is sok kezdődik ilyenféle bevezetővel: ,A vádlott szülei alkoholisták, gyereküket teljesen elhanyagolták.” Lapunk hírrovatában alig akad olyan nap, hogy meg ne jelenne: valakit részegségében elkövetett szabálysértésért pénz- büntetésre, elzárásra Ítéltek. És hány gyermek várja hiába vissza apját, vagy anyját, aki helyett csak tudósítás jelenik meg az újságban: gázolt, vagy balesetet okozott az ittas gépkocsivezető. Mindez azt mutatja, hogy eddig még nem volt érkezésünk kellő energiával megindítani a harcot az ellen az elterjedt és káros szenvedély ellen. Hogy mennyire elterjedt, azt egy — a szolnoki Béke étteremmel szemben lakó — ismerősöm egy mondatban fejezi ki: „Szinte csodálkozom egy olyan nyugodt szombat vagy vasárnap estén, amikor a Béke megússza rendőri beavatkozás nélkül". Kérlelhetetlen harcot kellene indítani ez ellen a „népbetegség” ellen. És mert az egész társadalom munkáját gátolja, hát társadalmi méretekben kellene megindítani. Mi a helyzet ma? Kétségtelenül küzdenek mind az illetékesek, mind az egyes tömegszervezetek vezetői és néhány aktívájuk a maguk lehetőségeinek határain belül. Ezek a lehetőségek azonban korlátozottak. A tanácsnak például többéves küzdelmébe került a minden becsületes dolgozó által csak undorral emlegetett szolnoki Gólya vendéglő megszüntetése és lebontása. „Természetesen” a a vendéglátóipar se hagyta magát, és néhányszáz méterbe a lebontott „kis-Ilkovics”- tól új italmérést nyitott. Határozat született az italboltoknak kiskocsmává történő átalakítására, ahol olcsó meleg ételeket szolgáltatnak ki ki és megszüntetik az állva- fogyasztást. Szolnok belterületén azóta egy ilyen üzemet sem nyitottak. A posta melletti kisvendéglőnek álcázott italboltban például vígan folyik az állvafogyasztás, ételről, asztalnál történő kiszolgálásáról szó sincs. Országszerte követelik, ne adjanak részegeknek italt a vendéglátóipari üzemekben. Ennek vajmi kevés a foganatja. A múltkoriban az egyik vasúti étkezőkocsiban szememláttára szolgáltak ki egy háromtagú ittas társaságot, amely együttvéve sem lehetett több ötven évesnél. Pest körül bontották a harmadik sörösüveget fejenként. Egvikük. egv kislány rosz- szul is lett. de hős;esen tartotta magát. Felelősségrevo- nó kérdésemre a kiszolgáló mentegetőzött: Kérem én nem kérhetek mindenkitől születési bizonyítványt. i. Mi hát a megoldás módja? Kétségtelenül szükség lenne egy sor adminisztratív intézkedésre. Többek között egy olyan törvényre, amelyik kötelezően elvonókúrára küldené a notórius, családját szo- morító alkoholistákat. Egyes jogászok ugyan azzal érvelnek, hogy ez a személyes szabadság megsértése, de hát a nemibetegség esetén is kötelező a kórházi kezelés és azt senki sem tekinti a személyes szabadság megsértésének. A nemibetegségeket már leküzdöttük, az alkoholizmus elleni küzdelem azonban még hátra van. Másodsorban t x megyei tanácsnak szabad kezet kellene kapnia a vendéglátó- ipar ügyeiben. Ha egy vendéglátóipari egységnél sorozatosan megsértik a közrendet, ha kétes elemek gyűjtőhelyévé válik, legyen joga a megyei tanácsnak megszüntetni azt. Az se ártana ha súlyos szabálysértésként bírálnák el a tizennyolc éven aluliak és a részegek kiszolgálását és az ebben vétkes vendéglátóipari dolgozókat esetleg 5—30 napi elzárással büntetnék. Meg kellene szüntetni a szeszesitalok mértéktelen reklámozását, a borheteket, likőrvásárokat stb. A jó bornak nem kell cégér — tartja a közmondás, az alkoholizmus csökkentése érdekében mi is tarthatnánk magunkat ehhez. Mindaz, amit itt felsorakoztattunk, fontos, hasznos — sőt egyes esetekben nélkülözhetetlen. De csak tüneti kezelés. A baj gyökeresen csak az egész társadalom összefogásával gyógyítható. Igen. az egész társadaloméval. Olyan közhangulatot kell teremtenünk, ahol az alkoholizmus nem megmosolyog- nivaló gyöngeség, hanem a társadalom ellenérzését kiváltó, leküzdésre váró veszély. Nem az alkoholista ellen kell fellépni, hanem érte. Az egész társadalom ügye, hogy az egyébként becsületes, de az alkoholizmus hatalmában vergődő gyengejellemű embereket visszavezessék családjukhoz, elégedetté, egészségessé, józan, szorgalmas társaival egyenrangúvá tegyék. Hogyan? A recept sokféle. Annyiféle, ahány emberért küzdünk, ahányan vagyunk mi magunk. Van akinél csak a kijózanító büntetés használ, mint annál a családapánál, aki nemrégiben járt a szolnoki járásbíróság előtt. Családjával kegyetlenkedett, szünet nélkül részeg volt és ifjúság e-1eni bűntett miatt kapott nyolc hónapot. Ez kijózanította. Ma már rendesen dolgozik, együtt él a családdal, hazaadja a fizetését. De legtöbbnél nincs büntetésre szükség. Már egyre gyakoribb, hogy a részeg embert munkatársai hazakísérik a fizetés napján, hogy ne tudja elinni a keresetét. Az is előfordul, hogy elmennek vele a kocsmába, kevés bor mellett elbeszélgetnek, aztán hazamennek Ma már az az ember sem megy ritkaság- számba, aki megtagadja részeg vendéglői szomszédja kérését és nem vált neki borra, pálinkára blokkot. Ez azonban még kevés, nagyon kevés. Mindig és minden esetben fel kell lépnünk azok ellen a tényezők ellen, amelyek lehetővé teszik a mértéktelen italfogyasztást. írjuk be a panaszkönyvbe, ha azt látjuk, hogy a felszolgáló részeg embernek, fiatal gyereknek ad italt. Újítsuk fel és szélesítsük ki az' ifjúságvédelmi őrjáratok rendszerét. Pedagógusok, KISZ ifjúgárdisták járják a szórakozóhelyeket, figyelmeztessék, neveljék a rendetlenkedő fiatalokat, szükség esetén figyelmeztessék munkahelyüket, iskolájukat. Az üzemekben, termelőszövetkezetei ben állítsák társadalmi bíróság elé a notórius részegeket. Érezze a társadalom szigorú, ugyanakkor mélységesen emberséges ítéletét az, aki a közösség életét zavarja notórius részegessé- géveL Egyet szeretnénk hangsúlyozni: Nem akarjuk senkitől elvenni a szórakozást. Ha jól érzi magát egykét pohár bor mellett, társaságban, hát szórakozzon nyugodtan. Ezért senki sem fogja megróni. De ismerjünk határt! Az egész társadalom ügyéről beszéltünk. Nem azért, mintha ez lenne napjaink fő kérdése. Nem az. De a szocialista társadalom sajátos tulajdonsága, hogy nemcsak egy-egy fő kérdésre, hanem a mellékesnek látszó, mégis igen fontos problémákra is kiterjed a figyelme. Arra is, ha ezer ember közül esetleg eggyel baj van. És egy embert visszarántani a züllésből, a pusztulásból, visszaadni őt az építés, a család számára, az egész társadalom ^nagyszerű és minden körülmények között elvégzendő feladata. Hernádi Tibor Éjjel nappal dolgozik az Sz—100-as. Boldog Zsigmond és váltótársa Juhász Sándor eddig másfélezer hold mélyszántást végzett, 60 holdon pedig altalajlazító ekével 85 centiméterre forgatták mega földet. Boldog Zsigmond a Mesterszállási Gépállomás traktorosa, a nyári munkák végzéséért a mezőhéki Táncsics Tsz-tóJ több mint 11 mázsa árpát kapott jutalomként.
