Szolnok Megyei Néplap, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-20 / 222. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I960, szeptember- 20, « Egészségügyi őrjáraton szolnoki vendéglátó üzemekben A betegség, a járvány nem isten csapása — kórokozók jelenléte, terjedése okozza. Ezt ma már az emberek több­sége tudja, egy hányada még­is úgy jár el, mintha sosem hallott volna róla. Fontos és hasznos tehát, hogy a Köz­egészségügyi-Járványügyi Ál­lomás dolgozói időnként vé­gigjárják a vendéglőket, — élelmiszerüzleteket; általá­ban minden olyan helyiséget, ahol sok ember fordul meg. Egy ellenőrző kőrútján elkí­sértük dr- Gedő Tibort, a KÖJÁLL munkatársát. Penész keret nélkül A Muskátli cukrászda he­lyisége szűk, alacsony; ren­deltetésének nem éppen meg­felelő. A mosogató fala vas­tagon penészes, a mellékhe­lyiségek kicsik, öltöző hiá­nyában a személyzet ruháját kénytelen a WC-ajtőra aggat­ni. A berendezési tárgyak festésére, felújításra szorul­nak. A fenti bekezdés nem el- rebegett malaszt — jegyző­könyvbe kerül. A „penész" szót bizonnyal nem vethetné papírra Gedő doktor, ha a Szolnok és Vidéke Vendég­látóipari Vállalat gondosko­dott volna a mosogató falá­nak rézgálicos meszeléséről Nem fogadhatják el Hauser Gyula ellenőrzési osztályve­zető magyarázatát: „A helyi­ség nagyobbítására nincs ke­ret.” A vállalatnak minden évben meghatározott összeg áll rendelkezésére; azzal úgy kell gazdálkodni, hogy — rmot mondani szokás —, a KÖJÁLL-nak is tessék.. , Pillantás a női öltözőbe A Sport Espresso vendégei már megették a fagylaltot, melyet — jobb hijján — re­pedt, tehát kórokozók meg­telepedésébe alkalmas tégely­ből mértek számukra. Jósze­rencse, hogy senki sem lett beteg ... Nem vall sok meg­fontolásra, hogy a Sportban a csomagolt árút szekrényben, a süteményeket azonban nyi­tott tálcákon a pult alá rak­ják: A női öltözőbe nem sike­rült bejutnunk, de az ablakon át vetett röpke körülpillan- tásunk sem volt szívderítő. Kosár a földön, mellette szét­dobált cipők, szanaszét ru­hadarabok. Vajon e rendet­lenség előidézői így akarják otthon érezni magukat mun­kahelyükön?... Aki a legyet szereti A Beloiannisz-utca végén álló italbolt IV. osztályú. Az ott uralkodó viszonyokat joggal mondhatjuk osztályon alulinak. A falak hámlanak, a vakolat sokhelyütt a tégláig lehullott. Hely hiányában a konyhán csapolják a sört. — Ugyanott előző napról meg­maradt ételek langyosodnak Vendéglátóipari nyelven „frissételek” ezek,, melyeket elkészülésük után már két óra egy perccel sem szabad árusítani. Férfiasán megvált­juk: nem mertünk a posha- dozó „friss”-ételekbe belekós­tolni — a gyomorra ártalmas bacillusok bizonyára nem voltak ennyire finnyásak.». Mintha új közmondás len­ne születőben ebben az elha­nyagolt üzemben: „Aki a le­gyet szereti, rossz ember nem lehet”. A szárnyas bacillus- hordozók — egyéni ízlésük­nek megfelelően — szálldo­gálnak tejfelről kenyérre, ke­nyérről mustárra. Könnyen »teszik; nem kell sem fedő, sem tüllhálóalá bújniok — mivel egyik sem takarja az ételeket. Ahol kárbaveszett a jótanács A Bajcsy-Zsilinszky-úti, I. számú cukrászüzemben is van mit rosszallóan felje­gyezni dr. Gedő Tibornak. Hiába mutatta meg a nem­régiben, miként kell feltisztí­tani a kőpadlót, — az alig kevésbé maszatos, mint a „fe­hér” ajtók, a falak. A lisztes­és cukroszsákok állvány hiá­nyában a földön elhelyezve. Még nem gyártott senki olyan vékony seprűt, mellyel a pol­cok alatt tisztogatni lehetne Ugyanabban a helyiségben mossák a kannákat, hol a fagylaltot forralják, az elő­írásos tíz percnél rövidebb ideig. A kannákat forró fo­lyóvízben kellene kimosni —, dehát az nincs .«. Meghökkentő és elszomorí­tó képet nyújt az „ebédlő’’ mely lényegében egy fűthe- tetlen verandar „Bútorzata": egy (egy) apró asztalka és há ­rom (három) szék. Nem há­rom, vagy hat ember számá­ra — harminchét (harminc­hét) dolgozó részére. Egy szimplába sem kerül A Tiszavirág Espressóban a legbogarasabb k. u. k.-zu- pásőrmester sem találhatna kifogásolnivalót. Nemcsak a közönség járta helyiségek ra- gyoknak a tisztaságtól, de az előkészítő, a raktár, az öltö­ző is. Kiváló egység — hirdeti a valóban kiváló tisztaságú üzem falán egv tábla. Nem véletlenül került ide; ezt ta­pasztalhattuk. S anélkül, hogy a Tiszavirág dolgozóinak megérdemelt dicsőségét csor­bítani akarnánk, megállapít­hatjuk: nem minden szolnoki vendéglátó üzem elhanyagolt, mint az elrettentő példaként felsorakoztatottak: Többsé­gükben vigyáznak a fogyasz­tók, a foglalkoztatottak egészségére, megtartják az egészségügyi előírásokat. — Jövőre nem találunk ennyi hibát, — ígéri búcsúzó­ul dr. Gedő Tibor. — Ma­gunk is okultunk az ez évi tapasztalatokon; 1961-ben csak olyan üzemben engedé­lyezzük élelmezési cikk árú- sítását, mely száz százalékig megfelel az egészség és tisz­taság követelményeinek. Kemény Erzsébet Hétvégi kaleidoszkóp Piaci történet. Fiatal házas­pár a virágsoron flkuszt vásá­rol. — Aztán egyenletes hőmér­sékleten tartsák, vigyázzanak, hogy huzat ne érje, hetenként csak kétszer öntözzék — zúdít­ja az eladó nö a fiatalokra a jó tanácsot. Mikor aztán elmenő­ben vtnnak, odaszól a szom­széd árusnak. — Tudja, nem szeretném, ha a Keservesen nevelt fikuszom- nak baja esne valami dllek- táncsnál... * — Tulajdonképpen nem értem — tűnődött egy néző —, a Ci­gánybáró szombati előadásáról jövet. — Miféle törők basáról beszélnek Mária Terézia ural­kodása idején? Az utolsó török basa Mária Terézia trónralépte előtt 54 évvel kitakarodott Ma­gyarországról. — Hát logika az aztán vég­képp nincs benne, — mondotta egy másik —, de a zenéje na­gyon szép. A derék néző egy mondatban kifejezte minden operett lénye­gét.., Kölcsön fűmag — Yisszajár! Elkészült a szép új sport­pálya Tiszaföldváron a köz­ség sportkedvelőinek és mű­velőinek nagy örömére és büszkeségére. Joggal dicse­kedhetnek vele, hiszen 35 ezer forint értékű társadalmi munkával ők maguk létesí­tették. Azzal kezdtem, hogy elké­szült? Nincs egészen így: hiányzik róla a puha zöld pázsit, ami egyik igen fontos kelléke a jó sportpályának. Ejnye, ejnye! Ügylátszik a pálya építői nem voltak eléggé e'őrelátók és elfelej­tettek fűmagot beszerezni. Vagy talán mégsem ők a hibásak? — Nem bizony! A szükséges fűmag már a ta­vasszal meg volt, de köl­csönkérte a törökszentmiklósi sportegyesület azzal, hogy mire kell megadják. Szavu­kat azonban nem tartották be. Hiába kérték tőlük a ti- szaföldváriak tíz esetben te­lefonon, egyszer személye­sen: eddig egy dekát sem kaptak vissza a két mázsa fűmaggból. Ezért kopasz még ma is a tiszaföldvári sportpálya, s ha a törökszentmiklósiakon mú­lik, valószínűleg nem nő fű rajta ezután sem. — ke — A Szolnoki Rádió műsora 223 méter — 19.S0—20.30-ig „Tiszáménti hétköznapok!” — zenés riportműsor. Szeptember 2-i lapszámunk­ban jelent meg „Ünneprontás nélkül boltról, pénzről” című írásunk. A cikkre nemsokára reagált Tóth Jenő elvtárs, az ÉKV szakszervezeti bizottsá­gának titkára. Ismertette, hogy a szolnoki 1. sz. önki- szolgáló élelmiszerbolt újjá­alakítása nem csak a fogyasz­tók szempontjából kedvező, de nagyjelentőségű a bolti dolgozók egészségének meg­óvása miatt is; a régi bolt­A Nap kél: 5.28 h-kor, nyugszik: 17.47 h-kor. A Hold kél: 4.41 h-kor, nyugszik: 17.38 h-kor. — NYOLCVAN százalékkal teljesíti túl ebben az évben hízómarha leadási tervét a jászboldogházi Aranykalász Tsz. Hízómarhából 91, hízó­sertésből 360, csirkéből 4 ezer darabot értékesítettek eddig a tsz gazdák. — ÖTVENHÁROMEZER pecsenyekacsát neveltek fel az idén a győri Baromfiipari Mezőgazdasági Vállalat 2. számú víziszárnyas telepén. A jó eredményen felbuzdul­va 1961-ben 100 ezer kacsát szándékoznak felnevelni és értékesíteni a vállalat dolgo­zói. — KIGYULLADT a tisza- kűrti Haladás Tsz darálója. A tüzet, melynek okát még nem sikerült kideríteni — a helyi dolgozók oltották eL — ÖSSZEVEREKEDETT három szomszédcsalád Szol­nokon a Tulipán utcában. A könnyű testi sértésekért, s az e közben elhangzó becsület­sértő kijelentésekért Bíró Dezsőt és családját, Merva Vilmost és feleségét, vala­mint Bakos Józsefet 100—300 forintra büntette a szolnoki járásbíróság. — ÁLTALÁNOS kiképzé­sen vesz részt az egészség- ügyi állomások 120 beosztott­ja novemberben Turkevén. helyiség ugyanis gyakorlati­lag fűthetetlen volt. Különös örömmel idézzük Tóth elv­társ soraiból az alábbiakat: „A bolt kollektívája közel háromezer munkaórát vég­zett társadalmi munkában azért, hogy ezt a korszerű üzletet megnyithassuk- Kö­szönet érte mindazoknak, akik tevőlegesen járultak hozzá ennek az egységnek létrehozásához.” — E HETEN MEGKEZDI a tsz épületek átadását a ta­nácsi építővállalat megyénk­ben. Elsőnek szeptember 19- én a szászbereki Béke Tsz 100 férőhelyes és a jászteleki Alkotmány Tsz 50 férőhelyes növendékistállója kerül át­adásra. — TANULMÁNYI kirán­dulást szervez a megyei ta­nács KISZ szervezete októ­ber 8—10-ig Sztálinváros és Pécs nevezetességeinek meg­tekintésére. — A BACS-KISKUN me­gyei Tsz Beruházási Iroda településtervezői meglátogat­ták a Szolnok megyei Tsz Beruházási Iroda település­tervezőit. A tapasztalatcse­rén a vendégek Tíszabő község távlati tervét a hely­színen nézték meg, s elisme­réssel nyilatkoztak a látot­takról. — ENGEDÉLY nélkül bontotta le szoba-konyhás lakását Fehér József Tósze­gen. A járási szabálysértési előadó 200 forintra bírságol­ta. — AZ OROSZ nyelvtanfo­lyam hallgatói szeptember 20-án este 19 órakor találkoz­nak Szolnokon az MSZBT klubban. — HANGOS LEVELEZŐ­LAP alapanyagául szolgáló papír gyártását kezdték meg a diósgyőri Papírgyárban. Az idén a hagyományosan gyár­tott bankjegy, bélyeg és kártyapapíron kívül, moz- donysebességmérő és rádió alappapírból, valamint ta­pétapapírból csaknem 100 tonnát készített a 177 éve fennálló gyár. — KILENCSZÁZEZER forint értékű, 48 férőhelyes, korszerű magtárpadlásos te­hénistállót épít a jászszent- andrási Haladás Tsz 14 fős házi építőbrigádja. Az új létesítmény október végére készül el. Kereskedelmi dolgozók társadalmi munkája Szeptember 20 Kedd Friderika Csurka Pétert INAS Inas a küszöbön ült a firma alatt, amelyre az volt kiírva, hogy: Ragyogó Mihály szabómester. Zárás után minden este ide ölt ki Inas, bámult a térre, nézte a lassan boruló eget s azon gondolkodott, hogy vajon mire kongatják a szemben lévő kápolnában a kilencet, gazdája az öreg szabómester, hazajön e a vacsorájával. Talán mindig a harangszóra várt Inas korgó gyomorral és ha feltűnt az öreg a csemege-bolt sarkán, Inas felugrott a kü­szöbről, ragyogtak a szemei. Megtelik a gyomra, kibírja reggelig. De nem is na­gyon szeretett egyedül lenni, öt éve szol­gálta gazdáját, akit közeledtén kedvesen mindig megugatott... (Mert talán eddig is sejteni lehetett, hogy Inas egy okos kutyaféle volt, s Ragyogó mester, nem lévén neki inas-gyereke, őt nevezte el Inasnak...) Ha aztán a mester nem jött meg az esti harangszóra, Inas nyakába vette a városkát, elindult a keresésére. Először a Kispipához címzett .-vendéglőt vette útjá­ba, mert tudta, hogy a mester tagja a „Nagypofájúak” asztaltársaságának, mely társaság a söntésben ült a kerekasztal mellett, Teli Vilmossal és Stüszi vadászék- kal barátkozott. Nagy rohamban igyekez­tek kihasználni az időt, mert nap, mint nap azt hallották, hogy a söntések és kerékasztalok napjai meg vannak szám­lálva, bezárják őket, helyükben az ital­boltok virulnak ki majd. Inas megállóit a söntés ajtajában, ha nyílt az ajtó, besandított, kutatta a mes­tert. Ha ott volt, besurrant, vigyorogva állt meg a Nagypofájúak asztala előtt. — Na mehetsz haza Ragyogó — szól­tak többen — itt van már érted Inas... — Dehogy megyek!... Egy pár virslit hamar Inasnak, pincér ... Ülj ide mellém Inas, egyél! Inas leült a mester mellé és illedel­mesen Bevágta a pár virslit, ami persze nem is volt virsli, mert csak nagyképűs- ködött Ragyogó mester — olyan csont és ételmaradék féle volt csupán, miket a pincérek „kutyaszeretetből” rögtönöztek fel Inasnak. Ha Inas a Nagypofájúaknál nem találta a mestert, akkor lefutott a Bihari­ba a „ Józanéi etilekhez”, mely társaságnak szintén tagja volt a mester. Itt meg kell jegyezni, bár nem tartozik bele a törté­netbe, hogy a „Józanéletűeknek” rendes tagja csak az a honpolgár lehetett, aki egy liter zöldszilváni elfogyasztása után még nem cifrázta a szót, nem kezdett el szép polgári nótákat énekelni, másokat sem serkentett ilyesmire, nem pislogott a kar­csú Matild, a felírónő felé, aki a kasszából igézte zárásig a Józanéletűeket... Ha itt sem volt a mester, akkor Inas loholt a Rózsabokorba, mert gazdája itt is tagosítva volt, a „Háromdeciseknél”, mely társaság így látszólag a könnyű műfajú ivászati gyakorlatokat végezte, egyszerre csak háromdecit rendelhetett, a bort azon­ban gömbölyű talpatlan poharakban kap­ta, melyet nem tudott az asztalra helyezni így aztán szegény szerencsétlennek egy- hajtókából kellett kiinni a bort... Ha Inas ide is besurrant a boltíves kapu alatt, akkor a vendéglős, Leitner Feri bácsi, aki sem magyarul, se németül nem tudott jól, rákiáltott Inasra: — Nincs itt gasztát, nincs itt gasztát!.. Vagy pedig azt mondta Inasnak, hogy „itt van gasztát, er ist schon fertig, vidd haza!” Mentek aztán haza. A mester meg­megbillent, súrolta a falat s ilyesmiket mondott: — Hej, Inas, míg gazdasszonyod élt, de másképpen volt minden. Holnap kime­hetnénk a temetőbe Inas... Ne felejtsd el, ha én elfelejteném!... Ugass majd reggel hat órakor ... Inas megilletődve bámult az utcai gázlángba, és reggel jókor csakugyan csendes ugatásba kezdett. Pár hét múlva a műhelyben fenhan- gon olvasott a Ehester egy levelet. (Az utóbbi időben azt észlelte Inas, hogy han­gosan beszél a gazdája, pedig egyedül van, napokon át nem tér be kuncsaft, akihez esetleg beszélhetne.) A levelet Hétujvá- rosról kapta az öccsétől és többek között ezeket olvasta ki belőle: Gyere mielőbb, adj el mindenedet, amid még van, mert mi itt megalakítjuk a kisiparit. Megpró­báljuk. Helyet kapsz benne. Megöl a szesz ha tovább is Pecepárizsban maradsz __ Ne msokára aztán Inas hasonfekve, fejét előrenyujtott lábaira fektetve, tű­nődve figyelte a vén szabót. Egyezkedett valakivel a műhelyben. Inas látásból ismerte az illetőt, a „Józanéletűek”-hez tartozott. Ült már vele egy asztal mellett. Egyezkedtek, vitatkoztak, sokszor egymás tenyerébe csaptak, s egyszercsak a Józan­életű kivette a bugyellárisát, pénzt adott át gazdájának. — Veszett fejszének a nyele — nyelt nagyot a mester — Na Inas, mehetünk, Pecepárisban kitelt az időnk ... És már csomagolt is. Három nagy po­ros bőrönd került elő. De csak kettőt tu­dott telerakni a mester, mert akkortájt már kevés holmija volt neki. A bőröndö­ket a vállára szijazta, s mentek az állo­máshoz. Inas hol elől, hol hátul kocogott, össze-vissza portyázott és akkor Ragyogó mester így beszélt hozzá: — Hej Inas, fene a Nagypofájúakat, a Józanéletűeket, meg a többit, elment a műhely. Csak te maradtál meg Inas!... De vigyen el az ördög téged is, nem tud­tál rám jobban vigyázni?... Remélem, majd Hétujvároson ... * Jegyet váltott, egy 2.. osztályt Hét- ujvárosra. — Tessék a kutyának is váltani, úgy nem viheti a vonaton — szólt rá a pénz­táros. Ragyogó mester megvakarta a fejét. Ebből nem lesz semmi. Alig maradt pár forintja, minden adósságot, tartozást ren­dezett, a kevésből, amit kapott a műhe­lyért, most a kutyára adjon ki? Azt nem. Hanem... Gyere csak te Inas!... Ki­nyitotta a harmadik üres • bőröndöt, bőré­nél fogva megragadta Inast, bevágta a kofferbe, s rányomta a zárat. Inas nem fúllad meg, ócska a bőrönd, nagy lyukak leselkednek ki oldalain. Inas nyöszörgött egy ideig; de aztán csak elhe­lyezkedett egy nagy lyuk mellett, s nézte megnyugodva, a lyukon keresztül kiszéle­sedő világot. Majd Kutegyházán — gondolta a mes­ter — kiengedi szellőzni egy kicsit, ott úgyis sokáig áll a vonat, ö maga meg kiszáll, beül a restibe... Ügy is lett. Inast kiengedte a bőrönd­ből. Evés után Inas, mig a mester a resti­ben borozott, többször körülszaladgálta az állomást. De eltelt az idő, jött az indu­lás. Még öt perc volt hátra. — Na gyere Inas gyorsan, szálljál be a keferba!... Inas két méterre gazdájától fülelt, nem mozdult. Még később sem. Hiába hízelgett neki a mester, hiába noszogatta, ijesztgette, hogy lekésik a vonatot, de még amit soha sem tett életében, dühösen vakkantott Vissza. Ha meg akarta fogni, félre ugrott, elszaladt. Utána a mester. Kergetőztek az állomás épülete körül. Ragyogó zavarta Inast körbe-körbe „ki­vont” bőrönddel. De Inas nem állt — koffernek. Mindenki nevette a mestert és kutyá­ját, a vonat pedig már lassú indulásban volt. A mozdonyvezető is nevetett, irga­lomból nem gyorsított, legyen ideje felug­rani a mesternek .., Inas lemaradt. Könnyes szemekkel bámult a vonat után és szűkölt kegyetle­nül ... Hétujvároson az állomás előtt üres bőröndjén ült a mester, s elhagyott kis­kutyáján járt az esze. Miért is sajnálta a pénzt? Elszendergett. De item sokáig szender- gett. Ébredt, felállt, ténfergett. És mikor nyomatékosan kimotyogta ott maga elé a kövezetre, hogy most már tagadhatatlanul egyedül maradt széles e nagy világban, akkor, amint az állomás sarka felé nézett, éppen akkor szaladt, s loholva fordult azon be Inas. Csupa hab volt és csurom­vizes. Nyelve arasznyira kilógott. Szemé­ben vád és szeretet egyszerre... Lógtak le a mesterről a madzaggal összekötött táskák, ölében pedig Inas lihegett. Mentek boldogan az utcán az új élet felé... A KULISSZÁK

Next

/
Thumbnails
Contents