Szolnok Megyei Néplap, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-20 / 222. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I960, szeptember- 20, « Egészségügyi őrjáraton szolnoki vendéglátó üzemekben A betegség, a járvány nem isten csapása — kórokozók jelenléte, terjedése okozza. Ezt ma már az emberek többsége tudja, egy hányada mégis úgy jár el, mintha sosem hallott volna róla. Fontos és hasznos tehát, hogy a Közegészségügyi-Járványügyi Állomás dolgozói időnként végigjárják a vendéglőket, — élelmiszerüzleteket; általában minden olyan helyiséget, ahol sok ember fordul meg. Egy ellenőrző kőrútján elkísértük dr- Gedő Tibort, a KÖJÁLL munkatársát. Penész keret nélkül A Muskátli cukrászda helyisége szűk, alacsony; rendeltetésének nem éppen megfelelő. A mosogató fala vastagon penészes, a mellékhelyiségek kicsik, öltöző hiányában a személyzet ruháját kénytelen a WC-ajtőra aggatni. A berendezési tárgyak festésére, felújításra szorulnak. A fenti bekezdés nem el- rebegett malaszt — jegyzőkönyvbe kerül. A „penész" szót bizonnyal nem vethetné papírra Gedő doktor, ha a Szolnok és Vidéke Vendéglátóipari Vállalat gondoskodott volna a mosogató falának rézgálicos meszeléséről Nem fogadhatják el Hauser Gyula ellenőrzési osztályvezető magyarázatát: „A helyiség nagyobbítására nincs keret.” A vállalatnak minden évben meghatározott összeg áll rendelkezésére; azzal úgy kell gazdálkodni, hogy — rmot mondani szokás —, a KÖJÁLL-nak is tessék.. , Pillantás a női öltözőbe A Sport Espresso vendégei már megették a fagylaltot, melyet — jobb hijján — repedt, tehát kórokozók megtelepedésébe alkalmas tégelyből mértek számukra. Jószerencse, hogy senki sem lett beteg ... Nem vall sok megfontolásra, hogy a Sportban a csomagolt árút szekrényben, a süteményeket azonban nyitott tálcákon a pult alá rakják: A női öltözőbe nem sikerült bejutnunk, de az ablakon át vetett röpke körülpillan- tásunk sem volt szívderítő. Kosár a földön, mellette szétdobált cipők, szanaszét ruhadarabok. Vajon e rendetlenség előidézői így akarják otthon érezni magukat munkahelyükön?... Aki a legyet szereti A Beloiannisz-utca végén álló italbolt IV. osztályú. Az ott uralkodó viszonyokat joggal mondhatjuk osztályon alulinak. A falak hámlanak, a vakolat sokhelyütt a tégláig lehullott. Hely hiányában a konyhán csapolják a sört. — Ugyanott előző napról megmaradt ételek langyosodnak Vendéglátóipari nyelven „frissételek” ezek,, melyeket elkészülésük után már két óra egy perccel sem szabad árusítani. Férfiasán megváltjuk: nem mertünk a posha- dozó „friss”-ételekbe belekóstolni — a gyomorra ártalmas bacillusok bizonyára nem voltak ennyire finnyásak.». Mintha új közmondás lenne születőben ebben az elhanyagolt üzemben: „Aki a legyet szereti, rossz ember nem lehet”. A szárnyas bacillus- hordozók — egyéni ízlésüknek megfelelően — szálldogálnak tejfelről kenyérre, kenyérről mustárra. Könnyen »teszik; nem kell sem fedő, sem tüllhálóalá bújniok — mivel egyik sem takarja az ételeket. Ahol kárbaveszett a jótanács A Bajcsy-Zsilinszky-úti, I. számú cukrászüzemben is van mit rosszallóan feljegyezni dr. Gedő Tibornak. Hiába mutatta meg a nemrégiben, miként kell feltisztítani a kőpadlót, — az alig kevésbé maszatos, mint a „fehér” ajtók, a falak. A lisztesés cukroszsákok állvány hiányában a földön elhelyezve. Még nem gyártott senki olyan vékony seprűt, mellyel a polcok alatt tisztogatni lehetne Ugyanabban a helyiségben mossák a kannákat, hol a fagylaltot forralják, az előírásos tíz percnél rövidebb ideig. A kannákat forró folyóvízben kellene kimosni —, dehát az nincs .«. Meghökkentő és elszomorító képet nyújt az „ebédlő’’ mely lényegében egy fűthe- tetlen verandar „Bútorzata": egy (egy) apró asztalka és há rom (három) szék. Nem három, vagy hat ember számára — harminchét (harminchét) dolgozó részére. Egy szimplába sem kerül A Tiszavirág Espressóban a legbogarasabb k. u. k.-zu- pásőrmester sem találhatna kifogásolnivalót. Nemcsak a közönség járta helyiségek ra- gyoknak a tisztaságtól, de az előkészítő, a raktár, az öltöző is. Kiváló egység — hirdeti a valóban kiváló tisztaságú üzem falán egv tábla. Nem véletlenül került ide; ezt tapasztalhattuk. S anélkül, hogy a Tiszavirág dolgozóinak megérdemelt dicsőségét csorbítani akarnánk, megállapíthatjuk: nem minden szolnoki vendéglátó üzem elhanyagolt, mint az elrettentő példaként felsorakoztatottak: Többségükben vigyáznak a fogyasztók, a foglalkoztatottak egészségére, megtartják az egészségügyi előírásokat. — Jövőre nem találunk ennyi hibát, — ígéri búcsúzóul dr. Gedő Tibor. — Magunk is okultunk az ez évi tapasztalatokon; 1961-ben csak olyan üzemben engedélyezzük élelmezési cikk árú- sítását, mely száz százalékig megfelel az egészség és tisztaság követelményeinek. Kemény Erzsébet Hétvégi kaleidoszkóp Piaci történet. Fiatal házaspár a virágsoron flkuszt vásárol. — Aztán egyenletes hőmérsékleten tartsák, vigyázzanak, hogy huzat ne érje, hetenként csak kétszer öntözzék — zúdítja az eladó nö a fiatalokra a jó tanácsot. Mikor aztán elmenőben vtnnak, odaszól a szomszéd árusnak. — Tudja, nem szeretném, ha a Keservesen nevelt fikuszom- nak baja esne valami dllek- táncsnál... * — Tulajdonképpen nem értem — tűnődött egy néző —, a Cigánybáró szombati előadásáról jövet. — Miféle törők basáról beszélnek Mária Terézia uralkodása idején? Az utolsó török basa Mária Terézia trónralépte előtt 54 évvel kitakarodott Magyarországról. — Hát logika az aztán végképp nincs benne, — mondotta egy másik —, de a zenéje nagyon szép. A derék néző egy mondatban kifejezte minden operett lényegét.., Kölcsön fűmag — Yisszajár! Elkészült a szép új sportpálya Tiszaföldváron a község sportkedvelőinek és művelőinek nagy örömére és büszkeségére. Joggal dicsekedhetnek vele, hiszen 35 ezer forint értékű társadalmi munkával ők maguk létesítették. Azzal kezdtem, hogy elkészült? Nincs egészen így: hiányzik róla a puha zöld pázsit, ami egyik igen fontos kelléke a jó sportpályának. Ejnye, ejnye! Ügylátszik a pálya építői nem voltak eléggé e'őrelátók és elfelejtettek fűmagot beszerezni. Vagy talán mégsem ők a hibásak? — Nem bizony! A szükséges fűmag már a tavasszal meg volt, de kölcsönkérte a törökszentmiklósi sportegyesület azzal, hogy mire kell megadják. Szavukat azonban nem tartották be. Hiába kérték tőlük a ti- szaföldváriak tíz esetben telefonon, egyszer személyesen: eddig egy dekát sem kaptak vissza a két mázsa fűmaggból. Ezért kopasz még ma is a tiszaföldvári sportpálya, s ha a törökszentmiklósiakon múlik, valószínűleg nem nő fű rajta ezután sem. — ke — A Szolnoki Rádió műsora 223 méter — 19.S0—20.30-ig „Tiszáménti hétköznapok!” — zenés riportműsor. Szeptember 2-i lapszámunkban jelent meg „Ünneprontás nélkül boltról, pénzről” című írásunk. A cikkre nemsokára reagált Tóth Jenő elvtárs, az ÉKV szakszervezeti bizottságának titkára. Ismertette, hogy a szolnoki 1. sz. önki- szolgáló élelmiszerbolt újjáalakítása nem csak a fogyasztók szempontjából kedvező, de nagyjelentőségű a bolti dolgozók egészségének megóvása miatt is; a régi boltA Nap kél: 5.28 h-kor, nyugszik: 17.47 h-kor. A Hold kél: 4.41 h-kor, nyugszik: 17.38 h-kor. — NYOLCVAN százalékkal teljesíti túl ebben az évben hízómarha leadási tervét a jászboldogházi Aranykalász Tsz. Hízómarhából 91, hízósertésből 360, csirkéből 4 ezer darabot értékesítettek eddig a tsz gazdák. — ÖTVENHÁROMEZER pecsenyekacsát neveltek fel az idén a győri Baromfiipari Mezőgazdasági Vállalat 2. számú víziszárnyas telepén. A jó eredményen felbuzdulva 1961-ben 100 ezer kacsát szándékoznak felnevelni és értékesíteni a vállalat dolgozói. — KIGYULLADT a tisza- kűrti Haladás Tsz darálója. A tüzet, melynek okát még nem sikerült kideríteni — a helyi dolgozók oltották eL — ÖSSZEVEREKEDETT három szomszédcsalád Szolnokon a Tulipán utcában. A könnyű testi sértésekért, s az e közben elhangzó becsületsértő kijelentésekért Bíró Dezsőt és családját, Merva Vilmost és feleségét, valamint Bakos Józsefet 100—300 forintra büntette a szolnoki járásbíróság. — ÁLTALÁNOS kiképzésen vesz részt az egészség- ügyi állomások 120 beosztottja novemberben Turkevén. helyiség ugyanis gyakorlatilag fűthetetlen volt. Különös örömmel idézzük Tóth elvtárs soraiból az alábbiakat: „A bolt kollektívája közel háromezer munkaórát végzett társadalmi munkában azért, hogy ezt a korszerű üzletet megnyithassuk- Köszönet érte mindazoknak, akik tevőlegesen járultak hozzá ennek az egységnek létrehozásához.” — E HETEN MEGKEZDI a tsz épületek átadását a tanácsi építővállalat megyénkben. Elsőnek szeptember 19- én a szászbereki Béke Tsz 100 férőhelyes és a jászteleki Alkotmány Tsz 50 férőhelyes növendékistállója kerül átadásra. — TANULMÁNYI kirándulást szervez a megyei tanács KISZ szervezete október 8—10-ig Sztálinváros és Pécs nevezetességeinek megtekintésére. — A BACS-KISKUN megyei Tsz Beruházási Iroda településtervezői meglátogatták a Szolnok megyei Tsz Beruházási Iroda településtervezőit. A tapasztalatcserén a vendégek Tíszabő község távlati tervét a helyszínen nézték meg, s elismeréssel nyilatkoztak a látottakról. — ENGEDÉLY nélkül bontotta le szoba-konyhás lakását Fehér József Tószegen. A járási szabálysértési előadó 200 forintra bírságolta. — AZ OROSZ nyelvtanfolyam hallgatói szeptember 20-án este 19 órakor találkoznak Szolnokon az MSZBT klubban. — HANGOS LEVELEZŐLAP alapanyagául szolgáló papír gyártását kezdték meg a diósgyőri Papírgyárban. Az idén a hagyományosan gyártott bankjegy, bélyeg és kártyapapíron kívül, moz- donysebességmérő és rádió alappapírból, valamint tapétapapírból csaknem 100 tonnát készített a 177 éve fennálló gyár. — KILENCSZÁZEZER forint értékű, 48 férőhelyes, korszerű magtárpadlásos tehénistállót épít a jászszent- andrási Haladás Tsz 14 fős házi építőbrigádja. Az új létesítmény október végére készül el. Kereskedelmi dolgozók társadalmi munkája Szeptember 20 Kedd Friderika Csurka Pétert INAS Inas a küszöbön ült a firma alatt, amelyre az volt kiírva, hogy: Ragyogó Mihály szabómester. Zárás után minden este ide ölt ki Inas, bámult a térre, nézte a lassan boruló eget s azon gondolkodott, hogy vajon mire kongatják a szemben lévő kápolnában a kilencet, gazdája az öreg szabómester, hazajön e a vacsorájával. Talán mindig a harangszóra várt Inas korgó gyomorral és ha feltűnt az öreg a csemege-bolt sarkán, Inas felugrott a küszöbről, ragyogtak a szemei. Megtelik a gyomra, kibírja reggelig. De nem is nagyon szeretett egyedül lenni, öt éve szolgálta gazdáját, akit közeledtén kedvesen mindig megugatott... (Mert talán eddig is sejteni lehetett, hogy Inas egy okos kutyaféle volt, s Ragyogó mester, nem lévén neki inas-gyereke, őt nevezte el Inasnak...) Ha aztán a mester nem jött meg az esti harangszóra, Inas nyakába vette a városkát, elindult a keresésére. Először a Kispipához címzett .-vendéglőt vette útjába, mert tudta, hogy a mester tagja a „Nagypofájúak” asztaltársaságának, mely társaság a söntésben ült a kerekasztal mellett, Teli Vilmossal és Stüszi vadászék- kal barátkozott. Nagy rohamban igyekeztek kihasználni az időt, mert nap, mint nap azt hallották, hogy a söntések és kerékasztalok napjai meg vannak számlálva, bezárják őket, helyükben az italboltok virulnak ki majd. Inas megállóit a söntés ajtajában, ha nyílt az ajtó, besandított, kutatta a mestert. Ha ott volt, besurrant, vigyorogva állt meg a Nagypofájúak asztala előtt. — Na mehetsz haza Ragyogó — szóltak többen — itt van már érted Inas... — Dehogy megyek!... Egy pár virslit hamar Inasnak, pincér ... Ülj ide mellém Inas, egyél! Inas leült a mester mellé és illedelmesen Bevágta a pár virslit, ami persze nem is volt virsli, mert csak nagyképűs- ködött Ragyogó mester — olyan csont és ételmaradék féle volt csupán, miket a pincérek „kutyaszeretetből” rögtönöztek fel Inasnak. Ha Inas a Nagypofájúaknál nem találta a mestert, akkor lefutott a Bihariba a „ Józanéi etilekhez”, mely társaságnak szintén tagja volt a mester. Itt meg kell jegyezni, bár nem tartozik bele a történetbe, hogy a „Józanéletűeknek” rendes tagja csak az a honpolgár lehetett, aki egy liter zöldszilváni elfogyasztása után még nem cifrázta a szót, nem kezdett el szép polgári nótákat énekelni, másokat sem serkentett ilyesmire, nem pislogott a karcsú Matild, a felírónő felé, aki a kasszából igézte zárásig a Józanéletűeket... Ha itt sem volt a mester, akkor Inas loholt a Rózsabokorba, mert gazdája itt is tagosítva volt, a „Háromdeciseknél”, mely társaság így látszólag a könnyű műfajú ivászati gyakorlatokat végezte, egyszerre csak háromdecit rendelhetett, a bort azonban gömbölyű talpatlan poharakban kapta, melyet nem tudott az asztalra helyezni így aztán szegény szerencsétlennek egy- hajtókából kellett kiinni a bort... Ha Inas ide is besurrant a boltíves kapu alatt, akkor a vendéglős, Leitner Feri bácsi, aki sem magyarul, se németül nem tudott jól, rákiáltott Inasra: — Nincs itt gasztát, nincs itt gasztát!.. Vagy pedig azt mondta Inasnak, hogy „itt van gasztát, er ist schon fertig, vidd haza!” Mentek aztán haza. A mester megmegbillent, súrolta a falat s ilyesmiket mondott: — Hej, Inas, míg gazdasszonyod élt, de másképpen volt minden. Holnap kimehetnénk a temetőbe Inas... Ne felejtsd el, ha én elfelejteném!... Ugass majd reggel hat órakor ... Inas megilletődve bámult az utcai gázlángba, és reggel jókor csakugyan csendes ugatásba kezdett. Pár hét múlva a műhelyben fenhan- gon olvasott a Ehester egy levelet. (Az utóbbi időben azt észlelte Inas, hogy hangosan beszél a gazdája, pedig egyedül van, napokon át nem tér be kuncsaft, akihez esetleg beszélhetne.) A levelet Hétujvá- rosról kapta az öccsétől és többek között ezeket olvasta ki belőle: Gyere mielőbb, adj el mindenedet, amid még van, mert mi itt megalakítjuk a kisiparit. Megpróbáljuk. Helyet kapsz benne. Megöl a szesz ha tovább is Pecepárizsban maradsz __ Ne msokára aztán Inas hasonfekve, fejét előrenyujtott lábaira fektetve, tűnődve figyelte a vén szabót. Egyezkedett valakivel a műhelyben. Inas látásból ismerte az illetőt, a „Józanéletűek”-hez tartozott. Ült már vele egy asztal mellett. Egyezkedtek, vitatkoztak, sokszor egymás tenyerébe csaptak, s egyszercsak a Józanéletű kivette a bugyellárisát, pénzt adott át gazdájának. — Veszett fejszének a nyele — nyelt nagyot a mester — Na Inas, mehetünk, Pecepárisban kitelt az időnk ... És már csomagolt is. Három nagy poros bőrönd került elő. De csak kettőt tudott telerakni a mester, mert akkortájt már kevés holmija volt neki. A bőröndöket a vállára szijazta, s mentek az állomáshoz. Inas hol elől, hol hátul kocogott, össze-vissza portyázott és akkor Ragyogó mester így beszélt hozzá: — Hej Inas, fene a Nagypofájúakat, a Józanéletűeket, meg a többit, elment a műhely. Csak te maradtál meg Inas!... De vigyen el az ördög téged is, nem tudtál rám jobban vigyázni?... Remélem, majd Hétujvároson ... * Jegyet váltott, egy 2.. osztályt Hét- ujvárosra. — Tessék a kutyának is váltani, úgy nem viheti a vonaton — szólt rá a pénztáros. Ragyogó mester megvakarta a fejét. Ebből nem lesz semmi. Alig maradt pár forintja, minden adósságot, tartozást rendezett, a kevésből, amit kapott a műhelyért, most a kutyára adjon ki? Azt nem. Hanem... Gyere csak te Inas!... Kinyitotta a harmadik üres • bőröndöt, bőrénél fogva megragadta Inast, bevágta a kofferbe, s rányomta a zárat. Inas nem fúllad meg, ócska a bőrönd, nagy lyukak leselkednek ki oldalain. Inas nyöszörgött egy ideig; de aztán csak elhelyezkedett egy nagy lyuk mellett, s nézte megnyugodva, a lyukon keresztül kiszélesedő világot. Majd Kutegyházán — gondolta a mester — kiengedi szellőzni egy kicsit, ott úgyis sokáig áll a vonat, ö maga meg kiszáll, beül a restibe... Ügy is lett. Inast kiengedte a bőröndből. Evés után Inas, mig a mester a restiben borozott, többször körülszaladgálta az állomást. De eltelt az idő, jött az indulás. Még öt perc volt hátra. — Na gyere Inas gyorsan, szálljál be a keferba!... Inas két méterre gazdájától fülelt, nem mozdult. Még később sem. Hiába hízelgett neki a mester, hiába noszogatta, ijesztgette, hogy lekésik a vonatot, de még amit soha sem tett életében, dühösen vakkantott Vissza. Ha meg akarta fogni, félre ugrott, elszaladt. Utána a mester. Kergetőztek az állomás épülete körül. Ragyogó zavarta Inast körbe-körbe „kivont” bőrönddel. De Inas nem állt — koffernek. Mindenki nevette a mestert és kutyáját, a vonat pedig már lassú indulásban volt. A mozdonyvezető is nevetett, irgalomból nem gyorsított, legyen ideje felugrani a mesternek .., Inas lemaradt. Könnyes szemekkel bámult a vonat után és szűkölt kegyetlenül ... Hétujvároson az állomás előtt üres bőröndjén ült a mester, s elhagyott kiskutyáján járt az esze. Miért is sajnálta a pénzt? Elszendergett. De item sokáig szender- gett. Ébredt, felállt, ténfergett. És mikor nyomatékosan kimotyogta ott maga elé a kövezetre, hogy most már tagadhatatlanul egyedül maradt széles e nagy világban, akkor, amint az állomás sarka felé nézett, éppen akkor szaladt, s loholva fordult azon be Inas. Csupa hab volt és csuromvizes. Nyelve arasznyira kilógott. Szemében vád és szeretet egyszerre... Lógtak le a mesterről a madzaggal összekötött táskák, ölében pedig Inas lihegett. Mentek boldogan az utcán az új élet felé... A KULISSZÁK
