Szolnok Megyei Néplap, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-19 / 196. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960, augusztus 19. A Potvers-ügy bírósági tárgyalásának második napja (Folytatás az 1. oldalról). A többi között elmondta: Shelton ezredes állítása szerint nem fenyegette az a veszély, hogy vadászrepülőgépekkel találkozik. Egy alkalommal kisebb magasságban valóban észlelte egy repülőgép nyomait. A parancsnokság utasítására közvetlenül a szovjet határ átrepülése előtt bekapcsolt egy különleges műszert, amely mesterségesen zavarta a különböző rádiólokációs berendezéseket, elsősorban a vadászrepülőgépek, illetve a repülőgépekről kilőtt rakéták irányító berendezéseit. Repülése során különböző műszereket, többek között egy rádiókompaszt is használt. Korábban a Szovjetunió határa mentén éjjel is végrehájtott repüléseket. Ekkor a gépben különleges műszereket helyeztek el, e műszerek lényegét azonban nem ismeri, csak azt tudja, hogy az U—2 műszerfalára külön kapcsolókat helyeztek el. Vorobjov tüzérségi vezérőrnagy, a másik • népi ülnök kérdéseire válaszolva Powers kijelentette: a ClA-val kötött szerződés aláírásakor csak arról tudott, hogy határmenti repüléseket kell végrehajtania. Szerződésének meghosszabbításakor azonban már tudta, hogy a munka részét alkotják a Szovjetunió területe felett végrehajtott felderítő utak, de azt hitte, hogy ilyen utat a jövőben sem kell megtennie. Powers azt állította, kiképzése során nem tanulta a felderítő műszerek lényegét, csupán azt tanulta meg, hogyan kell kezelni azokat a pilóta kabinjából. — Soha nem tudtam, milyen berendezés van a gépen, ezt szigorúan titokban tartották és a gép előkészítése során helyezték el — mondotta a többi között. A tanék vallomásai A bíróság ezután megkezdte a tanúk kihallgatását. P. J. Aszabin és A. F. Cseremiszin tanúk elmondották, milyen körülmények között látták meg az ejtőernyővel leereszkedő Powerst, hogyan fogták el és hogyan fegyverezték le. A védő kérdésére Aszibin tanú kijelentette, Powers nem tanúsított ellenállást, nyugodtan viselkedett. A bíróság elnöke megkérdezte a vádlottat, van-e megjegyzése. — A tanú vallomása helyes. Csupán meg akarom köszönni, amit tett — jelentette ki a közönség derültsége közepette Powers. A tanúk elmondották: segítséget nyújtottak Powers- nek az ejtőernyő leoldásá- ban, amikor azonban észrevették, hogy külföldi, azonnal őrizetbe vették és egy gépkocsival a közeli falusi tanácsházára kísérték. Az út során Powers vizet kért. Cseremiszin tanú elmondotta: megkérdezték a pilótától, vajon amerikai-e. A pilóta megértette a kérdést és igenlően válaszolt. A két tanú kihallgatása után az elnök szünetet rendelt el. Szünet után a bíróság V. P. Szurin’és L. A. Csuzsakin tanúkat hallgatta ki. A tanúk szintén Powers elfogatásáról számoltak be. A tanúkihallgatások befejeztével a bíróság megkezdte a szakértők kihallgatását A szakértők kihallgatása N. A. Alekszej ezredes annak a szakértő bizottságnak működéséről számolt be, amelynek az volt a feladata, hogy a Powers-nél talált dokumentumok alapján megállapítsa a pilóta állampolgárságát, beosztását és a május 1-i repülés célját. Alekszej elmondotta: Po- wensnál több igazolványt találtak és ezek a dokumentumok nem hagynak kétséget az iránt, hogy a pilóta az amerikai légierő tagja volt. A különböző fényképek, valamint a fedélzeti napló maradványai és más dokumentumok ugyancsak kétséget kizáróan bizonyítják, hogy Powers útját előre kitervelték és gondosan előkészítették. J. V. Tjufilim mérnök-alezredes annak a repülőtisztekből alakított bizottságnak a munkáját ismertette, amely a nyomozó hatóságok határozata alapján megvizsgálta: volt-e a repülőgépen felség- jelzés. Elmondotta^ hogy a gép felületi részei, ahol általában a felségjelzést szokták elhe- yezni, épségben maradtak és lehetővé tették a pontos vizsgálatot. A szakértő bizottság megvizsgálta azokat a helyeket, amelyeken szokás szerint az amerikai katonai légierő feltünteti a felségjelzést sőt az Aviation Week című folyóirat egyU—2 típusú repülőgépről készült fényképe alapján azokat a helyeket is, ahol a NASA gépei tüntetik fel a jelzéseket. Egymás után lemosták az egyes festékrétegeket, hogy megállapítsák: nem festették-e át a jelzést, azonban a leggondosabb vizsgálat sem vezetett eredményre és így a bizottság véleménye szerint a május 1-n l'lőtt ü—2 típusú repülőgépen soha semmiféle felség- jelzés nem volt. G. A. Isztomin professzor, a technikai tudományok doktora a maradványok között talált fényképező-berendezé- sek vizsgálatáról számolt be. A vezetése alatt álló bizottság megállapította, hogy a gép hol, milyen magasságban haj- tc végre fényképezést az V—2-ről, s milyen lehetőség van a fényképek felhasználására. A .szakértő elmondotta: a gépen talált 73/b típusú fényképező berendezés különleges légi fényképező és felderítő készülék, a amely arra szolgál, hogy nagy magasságban széles sávtól készítsenek vele felvételeket. A készülék forgó objekt. vjével egymás után hét nyíláson át készített felvételeket, párhuzamosan -két, egyenként 24 centiméter széles filmszalagra. így minden felvétel végeredményben egy 45x45 centiméteres képet adott. A képek 160—200 kilométer széles területről készültek. A készülékben két darab 2000 méter hosszúságú filmszalag volt, ami 4000 párhuzamos felvételre elegendő és így a gépről 3 és Vz ezer kilométer hosszúságú úton lehet fényképeket készíteni. A felhasznált film különleges, rendkívül érzékeny és nagyobb teljesítményű, mint amit az amerikai kémléggömbök fényképező berendezésénél használtak. A Szovjetunió területéről az Afgán határtól Szverdlovszkig terjedő szakaszon készültek felvételek 21.000 méter magasságban. Ezek a fényképek mind felderítő, mind pedig topográfiái célokra felhasználhatók. A képek lakott területeket, ipari és katonai objektumokat, különféle légvédelmi berendezéseket, repülőtereket, közlekedési csomópontokat ábrázolnak. Nem kétséges, hogy ezek a képek a felderítés célját szolgálják. P. A. Andrejev mérnök- ezredes részletesen ismertette a szakértő bizottság jelentését az U—2-őn talált rádió- technika' berendezésről Hangsúlyozna, hogy ez a berendezés is különleges felderítő feladatokat szolgált. Világosan felismerhető rajta az amerikai katonai hatóságok jelzése. A berendezés különleges antennák segítségével rögzítette a szovjet légvédelmi radar-állomások, rádió lokátor berendezések jelzéseit. Alkalmas volt arra is. hogy megállapítsák vele a berendezések elhelyezését. Bár a megtalált magnetofon készülék szalagjának egy része megsemmisült, a megmaradt szalag másfél óra felvételét őrizte meg. A felvételről világosan megállapítható, hogy a rádiótechnikai beren<- dezés célja a szovjet rádió lokámós hálózat felderítése volt. Ezután az elnök szünetet rendelt el. (MTIl Hogyan használja fel a Vatikán politikai aknamunkára a római olimpiát — A Trud cikk« — MOSZKVA (TASZSZ) V. Pa-v'ov tolláiból cikk jelent meg Trudban, ki akarja megrontand az olimpia* játékok légkörét — címmel. A szerző rámutat, hogy a nemzetközi reakció az olimpiát 's olyan alantas céljai szolgálatába akarja állítani, amelyek ellentétesek á nemzetközi sporttalálkozók békés jellegével. A reakció ezúttal a Va- tikánt választotta fő fegyveréül Különböző vallásos szervezetek prelátusaiból különleges bizottságot hoztak létre, amely széleskörű propaganda programot dolgozott ki A cite elmondja, hogy a Vatikán segítségéül Allen Dulles számos ügynökét a különböző országokban működő kémközpontokból ideiglenesen- Rómába dobták át: Az egyik amerikai antikom- munista szervezet képviselői azt a feladatot kapták, hogy a szocialista országokból érkezett minél több sportolót és turistát bírjanak rá a disz- szidálásra. — Rómába sereglettek azok az árulók is — hangoztatja a cikkíró — akik a különböző szocialista országokból megszökve Amerikában és Nyu- gat-Európában találtak menedéket Az olimpiai játékok légkörének megmérgezésére irányuló tevékenység nyugtalanítja az olasz közvéleményt — írja befejezésül Pavlov. (MTI). Indonézia többé nem könyörög Djakarta (Dj Kína). Sukarno indonéz elnök közölte, hogy kormánya megszakítja diplomáciai kapcsolatait Hollandiával Az elnök hangoztatta, Indonézia többé nem könyö- rök tárgyalásokért és a jövőben erélyes intézkedéseket tesz, hogy Hollandiától visz- szaszerezze Nyugat-Iriánt illllilitliiilimilililllilililllilllllllljllllliililMHIIIIIimillMMIKIIIIilHUtlIIHIIiiiUliliiilint Pattanásig feszült légkörben folytatódnak az iráni választások TEHERÁN (TASZSZ). Iránban folytatódnak a parlamenti választások, szerdán Teheránban is megkezdődött a szavazás. A választás rendkívül feszült légkörben folyik. A teheráni rádió szerdán közölte, hogy Arak városából több panasz érkezett választási visszaélésekről. A Dad című lap szerint Miján- duáb városában a kormányzóság székháza előtt összetűzésre került sor, egy paraszt meghalt, többen megsebesültek. A rendőrség sokakat letartóztatott. Dr. Pagai ellenzéki vezető Teheránba:* egy gyűlésen kijelentette: „A nép az ország minden városában és falvá- ban elégedetlen a választásokkal A nagy drágaság, a kormány esztelen gazdaság- politikája és a mindenütt tapasztalható korrupció előbb- utóbb oda vezet, hogy a nép egy szép napon az utcára.vonul és benyújtja a számlát”. A szónok Nuri Szaid és Men- deres példájára hivatkozva hangsúlyozta, hogy a mai iráni rendszer nem maradhat fenn sokáig. (MTI) Sukamo bejelentette, hogy új földreform-programot dolgoztak ki. E program keretében megszüntetik a földbirtokokra vonatkozó összes külföldi érdekeltségeket, és — mint az elnök mondotta — a földeket össznépi tulajdonná teszik. Jól értesült körök szerint Hollandia Ausztriával, Angliával és az Egyesült Államokkal tárgyal arról, ki képviselje Hollandia érdekeit Indonéziában. (MTI) ötszáz erdészház épül Az erdőgazdaságok elkészítették tervjavaslatukat a második ötéves terv időszakára: új erdők telepítésére, a kitermelésre, az erdőgazdaságok gépesítésére. A .gazdaságok tervjavaslatai alapján az ötéves terv időszakában ötszáz erdészházat építenek az erdei munkásoknak. — (MTI). Kárhozottak végnapjai v. ELSÜLYESZTETT KINCSEK Miközben Skorzeny a gerilla hadviselés előkészítésén dolgozott, a Harmadik Amerikai Hadtest közeledett Alt- Aussee-hoz. Egy napon egy előretolt egység Ralph E. Pearson őrnagy vezetésével elérte Alt-Aussee-t. Eich- mann Horia Sima társaságában abban a pillanatban indult el, amikor az amerikaiak bevonultak a falu másik végén. A Bad Ischlbe vezető erdei úton, amelyre Eichmann és Horia Sima iszkolt, még hó volt. Eichmann nehéz rádiós kocsija, amin a rablott kincseket vitte magával, nagyon lassan haladhatott és a hegyek közé beljebb jutva, elakadt. * — Most mit csináljunk? — töprengtek. ■*- Meg kell mindent semmisíteni, legfontosabb az életünk — javasolta Horia Sima. — Igen, de az élethez pénzre is szükségünk lesz... Az értékeket el kell rejtenünk — találta fel magát a ravasz Eichmann. A hatalmas mennyiségű aranyat és értékeket elásták az erdőben és a hegyi tavak mélyére süllyesztették. Hasonlóképpen cselekedtek mindazok a menekült politikusok, főnácik, akik abban az időben Alt-Ausseeban tartózkodtak. Úgyhogy a náci Németország összeomlásakor a németek által leigázott Európa országai kincseinek nagy része az Alt-Aussee környéki hegyekben és Salzberg sóbányáiban volt elrejtve. EICHMANN HELYETT — OTTO ECKMANN Horia Simának valóban lehettek gerilla tapasztalatai, mert sikerült hetekig elkerülniük az amerikai őrjáratokat. Életük nem volt valami nyugalmas, örök rettegésben éltek, de még szabadon, s reményük lehetett arra, hogy valahogy elvergődnek valami „biztonságos” helyre. EichAdolf Eichmann mann azonban túlságos nagynak tartotta a menekülő csapat létszámát ahhoz, hogy sokáig észrevétlen maradhasson és ezért, csak magára gondolva, elszakadt Horia Simától. Alig haladt azonban néhány kilométert, egy amerikai őrjárat markába futott. Halálra váltan emelte fel a kezét a szuronyos puskák előtt. — Neve? — kérdezte a járőrt vezető amerikai őrmester. Eichmann elveszettnek hitte magát és habozás nélkül megmondta Igaz nevét: — Adolf Eichmann. Az őrmesternek egy arcizma sem rándult, unottan végignézett a foglyon. Nem ismerte fel, s számára a név sem jelentett semmit. Mint ilyen, nem volt különösebben érdekes és hamarosan egy Nürnberg közelében lévő hadifogolytáborba zárták. A tábori kartonra is úgy írták be a nevét, ahogv elfogásakor az amerikai őrmester felírta: Eckmann és nem Eichmann. Otto Eckmann SS-haűnagy „szorgalmasnak” bizonyult és ezért a táborparancsnokság egy favágással foglalkozó munkacsapat felügyeletévél bízta meg. Eichmann, a gonosztevő. akit a Szövetségesek mindenki másnál jobban kerestek, közönséges hadifogolyként élt az amerikai táborban. Felmérte magában a helyzetét: bármikor el tudna szökni, hiszen munka közben az erdőben lenne rá alkalma. de miért szökne eh amikor mindenütt keresik, csak itt nem. EICHMANN ÉS A NÜRNBERGI PER Miközben Eichmann, új nevén Otto Eckmann SS-had- nagy, „békésen” éldegélt a fogolytáborban, megkezdődött Nümbergben a háborús főbűnösök tárgyalása. A tábor parancsnoksága nem akarván a foglyokat teljesen elzárni a világtól, hangszórókat állított fel a táborban és azokon keresztül közvetítette a foglyoknak a per tárgyalásait. 1945 novemberében Eichmann egyik beosztottja került tanúként a törvényszék elé, s a rádióban világgá kürtölté volt főnöke gaztetteit. Eichmann hallgatta a közvetítést és megérlelődött benne a gondolat: elszökik. Két napig még a szokott módon viselkedett, aztán amikor a munkacsapattal az erdőbe küldték, elszökött. Akkoriban mindennaposak voltak a szökések, s eltűnése nem okozott különösebb gondot a tábor parancsnokának. Egy SS-hadnaggyal több vagy kevesebb, nem számított, volt belőlük elég. Az amerikai hatóságok Eichmann közelmúltban történt elfogásáig nem eszméltek rá, hogy az a gyilkos volt hosszú hónapokig a kezük közt, akit abban az időben a Szövetségesek a legjobban kerestek. Az is lehetséges, hogy — a volt náci tömeggyilkosok és tábornokok mai NATO-beli szerepéből ítélve — az amerikai hatóságok nyomozása, Eichmann kézrekerítésén Való buzgól- kodása nem volt valami őszinte és szervezett. Ezt bizonyítja az is, hogy egyre lanyhuló buzgósággal nyomoztak utána, maid teljesen beszüntettek minden ilyen tevékenységet. MÉG EGYSZER ALT-AUSSEEBAN A második világháború után újra megnőtt a forgalom Alt-Aussee környékén. Ekkor már nemcsak 1 :rán- dulók érkeztek, hanem tömegével jöttek a különféle „kincskeresők” Európaszerte az a hír járta, hogy a náeik és csatlósaik által összelopott értékek mind ott vannak valahol a hegyekben elrejtve. A kincskeresők radarral és Geiger-készülékkel járták az erdőket, kutatták a hegyi tavakat. A kincskeresők gyakori megjelenése megszokottá vált az Alt- Ausseeban élő bőmadrágos osztrákok és az. amerikai hatóságok előtt is. Az sem okozott feltűnést, hogy 1951-ben egy francia rendszámú társasgépkocsi és egy teherkocsi érkezett a hegyi tavak vidékére. A társasgépkocsi utasai amatőr búvároknak nevezték mafeukaí» akik hétvégi sportként látogatják sorra a tavakat és szállnak le azok mélyére. A környék lakói azonban rájöttek, hogy ez a kiránduló társaság nemcsak lemerül, hanem nehéz ládákat hoz fel a mélyből. A zsákmányt felrakja a teherkocsira, s egyre gyűlő zsákmánnyal gazdagodva végzi hétvégi sportját. Csakhamar felhívták az amerikai hatóságok figyelmét is, de azok nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a dolognak. Később ugyan megpróbálta kinyomozni, de ekkor már bottal üthették a „búvárok” nyomát. A nyomozás során kiderült, hogy — bár a kocsik francia rendszámot viseltek — a búvárok nem franciák voltak, hanem bizonyára Eichmann és kollégái lehettek. Most még nem tt dni bizonyosat, de ha Eichmann tárgyalására sor kerül, talán ez a titok is megvilágosodik és sok más, eddig rejtélyes gonosztettre derül napfény. (Vége.) s hóa — »
