Szolnok Megyei Néplap, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-19 / 196. szám
1960. augusztus 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Négyszáz gyerek útrakél Jubileumot ünnepel A szolnoki pályaudvar peronja amúgy is elég népes, zsibongó világ. Tegnap reggel azután a nagy forgalom mégj óbban megnőtt: a beérkező autóbuszokról izgalomtól kipirult arcú kislányok, kisfiúk ugráltak le bőröndökkel, hátizsákokkal, szatyrokkal. Ma még az izgalomtól, holnap már a balatoni vagy hegyvidéki naptól pirosodnak a gyerekarcók. Négyszáz Szolnok megyei általános iskolás rajzott ki az aggódó szülők jótanácsaitól kísérve Szántód, Boglár, Almádi és két hegyi üdülő: Kőszeg és Csehimindszent felé. Am, az aggodalomra nem volt semmi ok, mert jól megszervezték a Szakszervezetek Megyei Tanácsa részéről ezt a nyaralást. De hát melyik anya tudja megállni, hogy még utoljára meg ne igazítsa gyermeke frizuráját és el ne mondja neki körülbelül ötvenedszer: vigyázz, meg ne fázzál! A gyerekek felsorakoznak, de a szülőket bizony nem könnyű eltanácsolni a sor mellől. Végül mégis lebonyolódik a felszállás, a kényelmes Pullmann-kocsik megmozdulnak. Papp Anna Mária, Vashegyi Éva, Vámos Zsuzsa, szolnoki, mezőtúri, jászberényi gyerekek kéthetes vidám, gondtalan, erőt adó, boldog üdülésre indulnak. Tíz évvel ezelőtt, 1950. augusztus 20-án lett a járási tanács titkára Sebestyén Ferenc Kunszentmártonbam. Az eltelt évtized alatt sok ügyes-bajos dolgában segített Sebestyén elvtárs választóinak. / Körúti vallomás Tízére» a Tanácsok Lapja Nem hittem, hogy ennyire a szívünkhöz nőhet itteni lakosoknak a Ságvári körút. Pedig az történt. Izgulunk, a magunk építette játszóteret szeretik-e majd a gyerekek. Az emeleti ablakokból hosz- szam szemléljük a szemben magasodó új lakóházak építőinek munkáját, s totózunk mikorra adják át, kik lesznek az új lakók. Hosszabb távoliét után, percekig időzünk kedves utcánkban. Milyen változás történt azóta? Mert napról-napra születik itt valami új. Egyszer új szemét- gyűjtőket szerelnek fel, másszor a nyilvános utcai telefonfülkével gördül be a postakocsi. Ám mindennél érdekesebb, izgatóbb, vonzóbb a Ságvári körúti lakók élete. A KÖRÚTI ÉNEKES Huszonkét éves fiatalember. Esztergályos. Tulajdonképpen csak a barátai, a jár- műs ifik* a körútiak. S ő idejár hozzájuk. Esténként kiállnak, vagy kiülnek a kapuba, tréfálkoznak, énekelnek. A körúti énekes hangjára kinyiinak az ablakok. Elmélázva hallgatják a lakók Szalai Ferenc dallamait. Második Németh Lehel — mondogatják. Mintahogy valójában úgy is indul. Nemrég újságolta, felvették a Zeneművészeti Szakiskola énekszakára. Öröm, nagy öröm a körúton, s szomorúság is egyben. December 31- et a körúti énekes bevonul az intézetbe. Pedig, hogy megszoktuk, még a rádiót is elzártuk, ha énekelni kezdett. A FUVAROS. Társadalmi munkával épültek a nyáron a körúti játszóterek. A városi tanács adott építőanyagot, a lakók meg szerszámot szereztek, csákányt, lapátot; malteros kanalat fogtak kezükbe, s a talán még ma is éktelenkedő vérhólyagok bizonyítják, milyen szíwel-lélekkel dolgoztak a körúti szülők. Akkor történt. Fuvarost szereztek, ki a sódert, messet a helyszínre hozta. Lepakolt, s várt a fizetségre. — Mivel tartozunk? — — kérdezte Somogyvári mérnök az F. épület társadalmi vezetője. — Hát maguk mit kapnak ezért? — kérdezett vissza a fuvaros. — Mi a gyerekeinkért teszszük. A fuvaros meghökkent. Meglepte a serénykedők látványa és a mérnök válasza. Pillanatnyi gondolkozás után szólalt meg. — Az én gyerekeim ugyan sose jönnek játszani ide, mert távol lakom, de had járuljak hozzá a maguk munkájához. Köszönt, s felült a bakra. BALBA MEGY A LÁNY. A lépcsőházunkban egy eladó lány van. Fiatal, üde, kedves és határtalanul csinos. Szereti mindenki. A szemünk láttára virult ki, mint esv nyíló rózsabimbó. A leg- ralvóbb gond, hogy mulatott, meddíft tétooolt a szombat estéken. Mert azt mindig megtudjuk, ha bálba megy. Ilyenkor bizsergető parfőm- illat tölti meg a lépcsőházat. A lakók összesúgnak. Bálba ment a nagylány. A KISFIÚ SARKANYA Divatba jött a körúton a sárkányeregetés. Pirosak, kékek, zödek, két-három méter hosszú sallangos farkkal kúsznak a levegőben. A verseny arra megy, ki tudja a legmagasabbra ereszteni. A belvárosból idelátszik esténként a körúti házak fölött libegő sárkánysereg színes sokasága a magasban. Legtöbbször a szülők, ügyeskezű mesteremberek ötletessége játszik közre a körúti gyerekek sikerében. Egy este, mikor tán legnagyobb volt a verseny, ki tudja hány, meg hány színespapírból készült mesebeli elem cikkázott fönt a felhők alatt. Legények, felnőttek résztvettek a szórakoztató versenyben. Mindjárt sejtettük olimpiai válogatóra megy a dolog. S akkor jött a kisfiú. Tán a G., vagy a G. épület felől indulhatott a piactéri részre, ahol a sárkányok startoltak. Nekifutott, s feldobta modelljét. Kedvező szelet kapott, s már-már elérte a többiek magasságát, mikor hirtelen, ki tudja mi történhetett, orrával a földnek fordulva zuhanni kezdett. A földtől 2—3 méterre egyenesen a majdnem egyetlen fa lombjára zuhant le. A kisfiú tehetetlenül szaladt az akác alá. Föl nem érte, hiába rángatta. Minden bizonnyal (ezt az emeleti ablakból nem lehetett tisztán kivenni) sírásra is görbült a szája. Hirtelen abbamaradt a verseny, felnőttek, fiatalok mentek a kisfiúnak segíteni. Egész csoport gyűlt össze a fa alatt. Borzák Lajos Augusztus 20-án, alkotmányunk ünnepén, a tanácsok megalakulásának 10. évfordulóján köszöntjük laptársunkat, a Tanácsok Lapját. A lap egy évtizede segíti olvasóit, elsősorban a tanácstagokat, a tanácsi vezetőket és az apparátus dolgozóit a szocializmus építéséből adódó állami feladatok eredményes megvalósításában. — A lap olvasótábora a Tanácsok Lapján keresztül rendszeresen megismeri a párt- és kormányhatározatokat, — a fontosabb rendelkezéseket, s ennek birtokában hasznos tapasztalatokat szerez, hogyan kell az állami feladatokat a helyi kezdeményezésekkel kibővíteni. Az évforduló alkalmával sok sikert és további eredményes munkát kívánunk laptársunknak, a Tanácsok Lapja szerkesztőségének a szocializmus építését segítő felelősségteljes munkájukban. ÚJ LAKÁSOK ÉPÜLNEK Szolnokon, a Batthyány út 10. szám alatt a Vízügyi Igazgatóság szolgálati lakásai mellé most újabb, három kétszobás, négy egyszobás és két garzonlakás épül. A rövidesei), átadásra kerülő lakásokat a Vízügyi Igazgatóság dolgozói; fiatal házasok, mér- ' ' 4i tóehfiküsoi, kopjék SZÖVETSÉGESEK Ilyenkor, augusztus 26 1 táján egymást érik a munkás—paraszt találkozók. Hírük hallatára sok minden eszébe jut az embernek. Emlékszem, egyszer Szamdaszöl- lősön, a volt Geiger uradalomban jártam. A major külsőleg még őrizte a múltat, csupán a kastély környéke lett kopárabb, s vidámabb a cselédsor. A határ keskeny parcellákra sizabdalva tarkállott a major környékén. Jobb így az élet — mondja egy idősebb parasztember — bár sok a gondunk, bajunk így is. S aztán kérdésemre elmondta, hogyan osztották fei a földet. Negyvenötben szolnoki munkások mentek ki, összehívták a volt cselédeket, biztatták őket arra, hogy vegyék birtokba a környéket. S nemsokára csattogtak a fejszék, verték lefelé a aaeasgyekaró- kat. Negyvenhatban Pesten laktam. Láttam a tüntető munkástömegeket, még ma is fülembe cseng érces kiáltásuk: „Földet vissza nem adunk'1, S azóta is mennyi kézzelfogható jelét tapasztalja az ember a munkás—paraszt szövetségnek. A mezőgazdaság átszervezése idején százával járták a munkások a falvakat, s nem hagyták magukra a dolgozó parasztokat akkor sem, mikor „egybeszakadt’1 a határ. Sőt, akkor vált csak igazán közös ügyé a mezőgazdaság. Távolságtól függetlenül minden üzem kinyújtotta segítő kezét A csepeliek például a szajolia- kat, a zuglóiak több megyénkben szövetkezet gazdáit, a nagybátonyi bányászok a jászfelsőszentgyörgyi tsz tagokat segítették és segítik ma is. A jó szó mindig hatásos támogatással párosult. A martfűi Tisza Cipőgyár munkásai istállókat építettek a környező szövetkezeteknek. A szolnoki munkások hasonlóképpen cselekedtek. A Betonútépítő Vállalat műszaki vezetői társadalmi munkában bekötőutak tervét készítették el. A szolnoki Vasipari Vállalat munkásai az egyik törökszentmiklósi termelőszövetkezet kertészetét látták el vízzel, — csővezetéket és víztartályt készítettek. T öbb üzemi munkás pártoló tagként beiratkozott a tsz-ekbe, résztvesz azok közgyűlésein, fáradhatatlanul agitál azért, hogy mielőbb alkalmazzák a korszerű módszereket, valódi na. üzemi gazdálkodást valósítsanak meg. S ezek mellett számtalan módon segítik a szövetkezeteket. Minden építőipari vállalat arra törekszik például,. hogy határidő előtt adja át a mezőgazdasági épületeket. A Középtiszai Vízügyi Igazgatóság és a szele- vényi Szikra Tsz is a kölcsönös előnyök szemelőtt tartásával működik együtt. Nyáron a Vízügyi Igazgatóság ad embereket az aratáshoz, télen me» mikor a szövetkezetben nincs sok munka, foglalkoztatja a tsz tagokat, Mennyi ilyen példát lehetne még felsorolni! S hozzáfűzni; mindezt nagy szavak nélkül, áldozatvállalóan végzik munkásaink. Tudják, a mezőgazdaság elmaradottságának felszámolásáért kell most megtenni mindent, ide összpontosítani a beruházások jórészét. Tavaly például 300 millió forint értékű mezőgazdasági gép érkezett megyénkbe, — ez az összeg sokkal több, mint amilyen értékű gépet kaptak ipari üzemeink. Pedig ott is szükség lett volna arra, hogy nagyobb léptekkel haladjanak előre a géppark korszerűsítésében, könnyítsék a munkát, egészségesebb munkakörülményeket teremtsenek. A Tisza Cipőgyár keverőműhelyében is nagy szükség lenne jobb gázelszívó berendezésre. A Törökszentmiklósi Mezőgazda- sági Gépgyár öntödéjében éveken át kértek egy darut a nehéz öntvények mozgatásához, — s nem kapták meg, mert nem volt rá fedezet. Hasonló problémák máshol is vannak, mégsem akadt egyetlen munkáskollektíva sem, mely a mezőgazdaság nagymérvű fejlesztése, gépesítése ellen lépett volna fel. Tuajak; a mezőgazdaság átszervezése, a parasztság jólétének, s az egész ország boldogulásának érdekében elsősorban t '.rsadalmi rendünk vezető erejének, a munkás- oszíaivn k kell áldozatot vállalnia P ersze, nem értelem és cél nélkül, nt.u valami rosszul értelmezett baráti gesztusból. A parasztság felemelése elválaszthatatlan az általános jóléttől. A mező- gazdaság fejlesztésére fordított erő gyümölcsözően visz- szahat. Eddig sosem értünk el például gabonából olyan termésátlagot megyénkben, mint az idén. A véletlennek köszönhető ez? Aligha. Elsősorban annak tudható be, hogy szövetkezeti gazdáink éltek a segítséggel, jól hasznosították a gépekben, a nö- vekyő műtrágyaellátásban rejlő lehetőségeket. S most amikor még csak a szövetkezeti gazdálkodás első évében járunk, máris milyen biztató a kezdet. Kell-e máris mutatkozó eredményeinknél jobb bizonyíték arra, hogy mire képes a két nagy dolgozó osztály, ha a társadalom érdekében szorosra fűzi barátságát, erősíti szövetségét. De nemcsak gazdasági vonatkozásban eredményes ez a szövetség Az ellenforradalmi fellelés leverése, a konszolidáció megteremtése, az azóta elért fejlődés kétségbevonha- tatlanul tanúsítja; a munkások és parasztok szövetsége olyan alap, melyen biztosan nyugotoiat társadalmi rendünk« S. B. Munkával ünnepelünk Üzemeinkben feliratok adják tudtul, hogy a szocialista munkaverseny fontos szakaszához érkeztünk. A jászberényi Fémnyamó- és Lemez- árugyár dolgozói méltóképpen készültek alkotmányunk születésének évfordulójára. Újabb és újabb felajánlások és versenykihívások bizonyítják ezt Figyelmet érdemel a legfiatalabb üzemrészünk, a Ho- bok-kanna dolgozóinak felajánlása. Az új karmák gyártását rövid idő alatt elsajátították az itt dolgozó fiatal munkások. Joggal nevezhetjük őket fiatalnak, mert az átlagos életkor alig éri el a 20. évet A kezdeti gondok ellenére már 100 százalékra teljesítették tervüket. Augusztus 20-ra azt is vállaltak, hogy kiváló minőséget pro- dufcáinaS, Az üzem más részeiben is lelkes munkahangulat uralkodik. Az olajos és zsíros- hordók gyártásával foglalkozó Bíró brigád a hordóüzem két másik brigádját hívta ki versenyre. A hűtőelem üzemben minőségellenőrző brigádot hoztak létre, A brigád élére a műhelyrész a köztiszteletben álló Barta elvtársat választotta. Augusztus 20-án vállalatunk pártszervezete és vezetősége a Március 15 és a Lehel Kürt Tsz-ből mintegy négyszázhúsz szövetkezeti gazdát hívott meg a nagyszabású munkás—paraszt találkozóra A találkozót a közeli kiserdőben majális keretében tartjuk és a meghívott tsz tagok a vállalat dolgozóival közös ebéden vesznek részt. Nagy János Jászberény
