Szolnok Megyei Néplap, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-14 / 192. szám
1960. augusztus 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 A Földművelésügyi Minisztérium jóváhagyta: 40 ezer holdon termelnek megyénkben külföldi búzafajtákat A kitűnő terméseredményekről értesülve termelőszövetkezeteinkben egyre nagyobb érdeklődés tapasztalható a bőventermő, külföldi búzafajták iránt. A Földművelésügyi Minisztérium jóváhagyta a megyei tanács mezőgazdasági osztályának javaslatát, amely szerint jövőre 40 ezer holdra kapjunk vetőmagot az új búzafajtából. Túlnyomó részét a két szovjet búzafajta, a Szkoroszpelka és Bezosztája adja, mindegyikből 15 ezer holdra kapunk vetőmagot. Az olasz fajtákból: San-Pastore 2.600, Autonómia 7.200, Pro- duttore 200 holdra biztosítják a vetőmagot. A megyei tanács mezőgaz' dasági osztálya felhívja a termelőszövetkezeteket, hogy vetőmag igényüket mielőbb jelentsék be, és lehetőleg 100 hold, vagy ennél nagyobb területre igényeljenek, juhászok tapasztalatcseréje Karcagon Mintegy 120 juhász és állattenyésztési szakember találkozik augusztus 18-án Karcagon a Mezőgazdasági Technikumban rendezendő juhtenyésztési tapasztalatcserén. Ugyanakkor fejeződik be a mezőgazdasági technikum 2 hetes juhász-szaktanfolyama, amelyen 50 termelőszövetkezeti juhász sajátította el a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatos tudnivalókat A tapasztalatcsere célja, hogy megvitassák a megye juhászaiét érintő problémákat, valamint a tudományos kutatás juhtenyésztés terén elért legújabb eredményeit. Utóbbiról Gaál László, mezőgazdasági mérnök tart előadást. majd a tanfolyam hallgatóinak gyakorlati vizsgája következik. c ERDEI FERENC* FIGYELEM] FIGYELEM! Termelőszövetkezetek! Termelőszövetkezeti tagok! Egyéni termelők!-t, Beindult u 1961. évi új sertéshizlalási akció 9 ,r ■■ melynek keretében 1960. július 1-től köthető hiz- / lalási szerződés előnyös feltételekkel és magas átvételi árak mellett. 110—130 kg súlyú fehér hússertésért 15.50 Ft/kg. 130 kg feletti súlyú fehér hússert. 16.— m 110—140 kg súlyú hús és húsjell. sert, 14.80 « 140 kg feletti súlyú hús és húsj. s. 15.30 * 126—140 kg súlyú zsír és zsírj. sert. 14.50 „ 140 kg feletti súlyú zsír és zsírj. sert. 14.80 » 170 kg és ezen felüli súlyú tenyésztésbe fogott koca, vagy kanlott ser* / tésért 14 — v fizet átvételkor az Állatforgalmi Vállalat. Fenti árakon felül mezőgazdasági tsz-eknek és termelőszövetkezeti csoportoknak az alábbi nagyüzemi felárat fizetjük: ^ 20—50 db falkásított egyöntetű sertés után 1.— Ft/kg 1.50 Ft/kg 50 db-on felüli falkásított egyöntetű sertés után 1.50 Ft/kg 2.— Ft/kg KAMATMENTES ELŐLEG! Részletes tájékoztatást a Vállalat Központja, jártát kirendeltségei és községi felvásárlói adnak Sxolnok—Heve* megyei Állatforgalmi Vállalat mezőgazdasági termelés §pecializálá$a Szolnok .megyében (Rövidítve közöljük Erdei Ferenc elvtárs, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára előadását, amely a Szolnok megyei pártaktíván hangzott eii. Abból indulok ki, hogy a mezőgazdasági termelés spe- cializálása voltaképpen mit is jelent. Ez mint szóhasználat, s mint gazdasági tényező is tulajdonképpen új dolog. Ennek is meg van a magyarázata. A kisparaszti viszonyok között általában mindent kell termelni, vagy legalábbis nagyon sok félét. A termelés specializálását, szakosítását, egy-egy kiemelt terméknek nagymennyiségű előállítását* szaktudással történő termelését csak nagyüzemi viszonyok között lehetséges kialakítani. A termelés specializálása a legész- szerűbb és a józan ész követelményeinek legmegfelelőbb forma. Sajnos még a nagyüzemben is arra kényszerültünk régebben, hogy mindenből termeljünk. Ma is van még olyan tényező, ami a specializálást akadályozza. A különböző termeltető vállalatokra gondolok, amelyek a tervteljesítés érdekében mindenféle növényt igyekeznek rásózni a termelőszövetkezetekre. A mostani időszakban, s különösen ebben az évben azonban a Szovjetunióban, vagy az olyan előrehaladott szocialista országokban, mint Bulgária. Csehszlovákia, a specializálás. az agrárpolitika alapvető, legfontosabb kérdését képezi az egyetemi oktatásban* a földművelésügyi minisztériumokban, a tervhivatalokban, * megyei, járási irányítószervekben. A kérdés jelentőségét a Szovjetunió mezőgazdasági miniszterének nemrég elhangzott előadása is igazolja. A specializálás azt jelenti a termelést észszerűen úgy szervezzük —, a nagyüzemadta lehetőségeket felhasználva, — hogy az adott feltételekhez mérve egy-egy területen a legmegfelelőbb termelési ágat alakítjuk ki erre koncentráljuk a szaktudást, a beruházást, mindent ami hozzátartozik Milyen előnyei vannak ennek? Világos, ahol egy-egy növényt hosszú éveken keresztül termesztenek, elsajátítják e növény agrotechnikáját. gépi munkáját, megismerik sajátosságait, annak specialistái lesznek. Ugyanez áll az állattenyésztésre is. Aki 10—20 évet baromfitenyésztésben tölt el, közben tanul, tapasztalatokat gyűjt, valóban olyan ismeretanyagra tehet szert, hogy akár egyetemi előadást tarthat belőle. Hogyan jelentkezik ez — a most már kollektívizált — Szolnok megyében? A specializálás négy terminusa, szakasza ismeretes. Ebből egy olyan, ami nem a megye dolga, de a megye ügye is. Nevezetesen, mi jut az országos népgazdasági tervből Szolnok megyére. A tervhivatalnak és a Földmű velésügyi Minisztériumnak azzal kell okosan számotvet- nie, milyen erőknek, hogyan ossza el a termelési feladatokat az országban. Első tehát az országos, illetve a megyék közötti összműködés, specializálás szintje. Vagyis olyan növényeket termeltessenek a megyével, ami itt a legkifizetődőbb, amit itt a legköny- nyebben termesztenek, aminek itt a legjobb adottságai vannak. A másik lépcső már a megyei vezetés gondja. Az, hogy a megyén belül milyen termelési profilt igyekszik kialakítani a városokban, járásokban. A harmadik szakasz pedig a városokban, járásokban jelentkezik: hogyan osztják el a termelési szükségleteket .hogyan osztják szét a gazdaságokra, üzemekre, végsősoron egy termelőszövetkezetnek. egy állami gazdaságnak milyen termelési profilt határoznak meg. És végül az utolsó szakasz: Az üzemen, a termelőszövetkezeten, az állami gazdaságon belül, hogyan alakítjuk ki a specializálás irányait, hogyan osztjuk meg ennek munkaszervezési kereteit. Vegyük mostmár sorba valamennyit. Az első kérdésnek az alapja, vajon Szolnok megyének mi a profilja a magyar mezőgazdaságban. Mennyi búzát, rizst, sertést kíván a népgazdaság Szolnok megyétől. Az 1952—58 évig terjedő időszak termelését vizsgálva érdekes kép tárul elénk. A megye termelésében két olyan termék van, amely ki- vételnélkül minden járás és város termelésében jóval meghaladja az országos átlagot. Ez pedig a kenyérgabona és a rizs, az állattenyésztésből hozzávehető még a sertés. Kenyérgabonából az országos bruttó termelésnek 8.9 százaléka jut a megyére, A kenyérgabona termelése Mezőtúron 21 százalék, de 12 százaléknál sehol sem alacsonyabb ebben a megyében. Búzát Magyarországon feltétlenül termeszteni kell. S a gabona termesztésében Szolnok megye foglalja el az első helyet. A másik termék ugyancsak a termelés főtényezője, a sertés. Szolnok megyében akárhány járásban nézzük — 20 — százaléknál mindenhol magasabb, s 12 százaléknál csak a kunszentmártoni és törökszentmiklósi járásban alacsonyabb. A kukorica termelés aránya is határozottan meghaladja az országos átlagot Szolnok megyére tehát a kenyérgabona és a sertés a jellemző. Nem tudok tehát elképzelni olyan tervet, amely szerint a kenyérgabona termesztés és a sertéstenyésztés háttérbe szó1 rulna Szolnok megyében. Némely járás, város egy, vagy más termékben kiemelkedik a megyei átlagot véve. A jászberényi határban és Tiszafüred egyrészében kertészet játszik kiemelkedő szerepet. A szolnoki és a törökszentmiklósi járásban a cukorrépa, a jászberényi és a jászapáti járásban a szarvasmarhatenyésztés. Ezek olyan pontjai a megyének, ahol más jellegű specializálás lesz indokolt, de nem változtat azon a képen, hogy egészében a megyében az előbbi termékeknek van különös jelentősége. A kenyérgabona, kukorica, baromfi alanvető termékek, amelyekből élünk. Csakhogy nem hoznak akkora termelési értéket, amellyel gyorsan haladhatnak előre gazdaságok. Ezért kell a megyében rájuk összpontosítani a figyelmet, hogy minél gazdaságosabban termelhessünk. Ezek mellett jónéhány olyan állati és növényitermék van még, aminek az országos tervben is helyet kell kapnia Szolnok megye részéről. Melyek ezek a további különleges kultúrák? Főszempont az öntözés. Az, hogy a víz felhasználása ne csak a rizsnél, hanem minél több kultúránál érvényesüljön. növelje a hozamokat Azt természetesen meg kell keresni, milyen termelési célt akarunk az öntözéssel szolgálni. Megítélésem szerint Szolnok megye öntöző vidékein a rizzsel felváltva hereféle, szénatermék, silókukorica. szemeskukorica nagymértékben és korlátlanul termelhető, s ez már megadia az alapját, a tehenészetnek is és a fehér hússertés- nek. Emellett a kertészet lehetőségei is ismeretesek Szolnok megyében. És semmi akadálya annak, hogy* tovább terjedjen* a szőlő, a gyümölcs, a zöldségfélék kultúrája. Felkészültség, vállalkozási és tanulási készség kell az öntözéses zöldségtermesztéshez. Felhívom a figyelmet a cukorrépa egy-egy területen való speciális telepítésére, vezetőnövénnyé kiemelésére. Országosan kiemelkedő szerepe van Szolnok városában, a szolnoki járásban és Török- szentmiklóson a cukorrépának. A cukorrépa termesztést a második ötéves tervben messzemenően fejleszteni akarjuk. Szégyen, hogy olykor még cukorbehozatalra is szorulunk. A cél nem az lesz, hogy kötelezően előírjuk, mint régen csináltuk, hanem azokban a körzetekben. (mint a szolnoki, a törökszentmiklósi is), ahol a cukorrépa termesztésnek hagyományai, adottságai vannak, s ahol még öntözésnél- kül is 200 mázsát lehet termeszteni. maximálisan olyan területet igénybevenni, — amennyit a2 emberek kapacitása elbir. Sokan vitatják, kifizető-e az öntözés. Valahogy a 8—10 évvel ezelőtti kombájnvitára emlékeztet ez. Tíz évvel ezelőtt az emberek egyrésze azt mondta nem jó, másrésze esküdött rá. Mindkettőjük nek igazuk volt, mert a rosz- szul dolgozó kombájn és kombájnos valóban rossz dolog, de a jó kombájn és a jó kombájnos kitűnő dolog. így van ez az öntözéssel is. A rossz öntözés nagy vesz, teség forrása. De még csak kiváló gazdálkodás sem kell hozzá, normális gazdálkodás mellett is bebizonyított tény Magyarországon és világszerte, hogy az öntözés búsásan megtéríti a befektetést. Ezt csak el lehet rontani, S most még sok helyen elrontják. A speciális gazdálkodás második lépcsője a járások városok, körzetek termelési irányának kialakítása. Olyan néhány főtermékre kell leegyszerűsíteni, hogy azokat hozzáértéssel, anyagi erővel berendezéssel, beruházással, nagyszabású szocialista nagyüzemhez méltóan, szinte gyárszerűen lehessen termel ni. Ott jelentkezik aztán i nehézség, amikor egy terület profilja már közmegegyezéssel kialakult. Világos, hogy nem lehet minden gazdaságnak ugyanazt termelni. Általános szabályként kimondhatjuk. hogy a termelőszövetkezeteknek úgy kell specializálniok a termelést hogy a körzet területileg legjellemzőbb főnövényét figyelembe vegyük. Itt is lehetnek kivételek, amelyek teljesen jogosak. Nem tudom a megyében melyik a legsivatagosabb falu, de világos, hogy ott nem lenne érdemes krumplit vagy káposztát termeszteni, any- nyit azonban mégis kell termelni belőle, amennyire helyi ellátásnak igénye van. A tsz-ekben azt kívánatos termeszteni, ami a körzetnek, i járásnak a jellegzetessége bi zonyos kivételektől eltekintve. Hogyan lehet ezt észszerűen megvalósítani? Teszem azt, a járásban kialakult az a bizonyos terület, ahol a földek zömét öntözni lehet. Itt a búza, kukorica, baromfi és sertésen kívül leghelyesebb nagymennyiségű pillangós heretakarmányt termelni. ennek alapján tehenészettel és hússertés tenyésztéssel foglalkozni. Ténylegesen erre a négy-öt termékre irányítani a gazdaság összere- jét, vagy legalább is főener- giáját. Tehát az említett esetben az öntözőgépek egész üzemi rendszerét ki kell dolgozni más vidékek tapasztalatai alapián. hogy ott észszerűen illeszkedjék egybe a rizs. az öntözött herei annak feldolgozása, felhasználása, szállítása. Sok tapasztalatot szerezhetünk errevonatkozó- an a szovjet mezőgazdaság gyakorlatából. Ha valaha érdekes volt számunkra a szovjet mező- gazdaság tapasztalata, most különösen érdekes. Nagyon hasznos számunkra a bolgár és csehszlovák tapasztalat is. A negyedik lépcsői Olyan megyében* mint Szolnok, ahol nagy szövetkezetek vannak, ez nem is olyan egyszerű. Vegyünk egy 10 ezer holdas termelőszövetkezetet, ahol tényleg érvényesül a búza, kukorica, sertés, baromfi főprofilja. A legkárosabb lenne egyformán kezelni az egész gazdaságot és egy vetésforgó séma szerint ugyanazon a területen forgatni a növényeket. A terület megoszlásának megfelelően észszerű szétosztást kell végeznünk, s mindegyikre azt a terményféleséget ráépíteni, amelyiknek a talajadottság is a legjobban megfelel. Minden brigádnak a szövetkezet által termelt minden növényből adni helytelen. Világos, hogy akkor senki sem lesz specialistája egyiknek sem, s akkor nem az történik, hogy a specializálás az erővel* a tudással párosul, hanem méginkább szétaprózódik. A nagy tsz-ekben, mint a karcagiak is, szükség- .szerű a szervezeti specializá- lásnak is megtalálni azt a módját, ami lehet üzemegység. lehet brigád is, de legjobban megfelel a speciális gazdálkodásnak. Ha öntözőgazdálkodást alakít ki a termelőszövetkezet. erre kell szakosítani a brigádokat is. Országszerte vitás, helyes-e nagy termelőszövetkezetekben üzemügységeket szervezni. A túrkevei Vörös Csillag Tsz tapasztalatai azt mutatják, hogy nagyon is észszerű . gyakorlat az üzemszervezetnek üzemegységekre bontása, ha annak a feltételei megvannak. Természetesen. nem az üzemegység a specializálás szervezési formája, hanem az, hogy a brigád szakosítva legyen valamilyen termelési ágra. Ez munkamérési, jövedelemelosztási kérdéseket vet fel. Mert köny- nyebb akkor díjazni, ha minden brigádnak van cukorré- páia is, borsója is. Mindez a gyakorlatban jelentkezik. A gyakorlatban kell kidolgoznunk a specializálást. Ezt nem lehet könyvekből tanulni. Magunknak kell kikalapálni tapasztalatokra alapozva. Sokat lehet tanulni a me- zőhéki Táncsicstól is. Valójában új dologról van szó, amit eddig még nem csináltunk. Arról, amit Lenin elvtárs megjósolt, hogy a technika fejlődésével a mezőgazdaságban is, a gyárszerű termelés válik valóra. Erre szükség van, ezt csinálni kell. A szocialista nagyüzem nemcsak arra képes, amire most a Tiszaszentimrei Állami Gazdaság* a Héki Állami Gazdaság, vagy a mezőhéki Táncsics. Ha ésszerűen szervezzük, gyárszerűen kialakítjuk a különböző termelési ágakat, tényezőket, sokkal nagyobb eredményekre is képesek vagyunk, terméshozamokban és költségekben egyaránt Ha a specializálás megvalósul, s reális számítással ez öt év alatt kialakítható, évről-évről tökéletesíthető, rá sem lehet ismerni majd a megyére, úgy átalakul a gazdaság képe. Ehhez némi bátorság kell, s az kell hozzá, hogy ne legyenek maradi emberek, akik azt hiszik, minden jó úgy* ahogy eddig volt. Ezen az úton kell haladnunk, minden tapasztalatunkat, képességünket ennek megvalósítására keil szemelnünk r *’~ P^PwS Kommentá fp mmtmmmsm \ \ M,fijmptokmKk$ $444 $ir UNhímá* | IMUMM» « * MŰ * #£* * : ^ fc-jfc ■•■■.•■■>•:■:• . »-»»»fl&woootaooox&fci ...... w. JttAwLwJKfec« U*^L.^:í. ---jififfi-j $& >& w? jr* _ w] m Wm ^MiL \"'m" m® %$ :*^'TwTÍk i>tó Ml &* * , - j> * 3K ;| fi » i< &# $■# *6- ' i wrwfs • ! j nmmimMßii ás. I 4hfmeÁ*f 4h^é*4fa&émrtifemt0t I &/k$ . . ÍW44 A Szolnok I fWtutm« - ■ #$% * megyei I Ä&iW’W 0 nártaktíván I 140 * Partaktivan I C&AwrtfyxJ' íűű * ' fényképezte 1 ff * riporterünk L I •*■*-----.^,«.1 táblázatot.
