Szolnok Megyei Néplap, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-09 / 187. szám

I960, augusztus 9, SZOLNOK MfXJlfSa NÉPLAP 3 VISSZAVÁGYTAK A KUNCSORBAI Vörös Október Tsz-be lassan visz- szaszállimgóznak a „hűtlen’ fiatalok. A szövetkezeti köz­ség megalakulásának idősza­kában — 1958. végén — 1959. elején — hagyták ott a szü­lőfalut, a földet. Nem lép­tek be a szövetkezetbe — el­mentek — szerencsét próbál­ni, — segédmunkásnak az iparba. Húzódoztak a közös munkától: s azt hitték, nem tudnak rendesen megélni a a szövetkezetben. A község­ből a nyolc fiatal a főváros­ban keresett megélhetést — Fehér József, Gergely Fe­renc, Fehér János és a töb­biek. Most újból itthon van­nak, közülük hatan hazajöt­tek — végleg. Üj, érdekes jelenség ez és mi más lenne, ha nem a ter­melőszövetkezetek szívóhatá­sa. Kialakult itthon a közös munka szervezete, jó a mun­kakedv, megnőtt az emberek önbizalma, s a jövőbe vetett hite. És ami szintén fontos: biztosították a gondtalan megélhetést, rendszeres az előlegosztás, — 15 forint — a havonként teljesített mun­kaegységek alapján. A fiataloknak azonban más is kell. Szeretnek tanulni, sportolni, szórakozni. Ezért is csábította őket a város. A mű­velődési lehetőséget azonban a kollektív munka, az össze­fogás erejet, tehát a termelő- szövetkezet teremtheti meg a legjobban a falun. Bizonyság erre a kuncsorbai Vörös Ok­tóber Tsz példája is. Érdek­lődésünkre a községi párt- szervezet titkára Nagy Lajos elvtárs mondta el: — C-j sportpályát, két fpt- ballfelszerelést kaptak a fia­talok. Kirándulást szevez- tünk Hajdúszoboszlóra, mely­nek költségeit .ugyancsak a közös gazdaság viselte. Mon­dani sem kell, hogy a kirán­dulók többsége fiatal volt. A SZÖVETKEZET most zenegépet vásárolt a kiszis- táknak. Nem ingyen adja, hanem egészen minimális összegért, hogy jobban meg­becsüljék. A fiatalok már használják a sportfelszerelést. Működik a kultúcsoportjuk, hetenként háromszor moziba mehetnek és csaknem napon­ként nézhetik a televízió adá­sait. Tehát a község, s a szö­vetkezet vezetői a 'lehetősé­gekhez mérten gondoskodnak arról, hogy a fiatalok jól érezzék magukat a termelő- szövetkezetben. — A fiatalok nem is hálátlanok, mert be­csülettel dolgoznak. Elisme­réssel szólnak róluk a falu­ban. A kuncsorbai Vörös Októ­ber összetétele különbözik sok más termelőszövetkeze­tünkétől. Itt nagyon sok a fiatal és a középkorú tag A fiatalok többsége a szervezés idején sem hagyta ott a falut. Mintegy hatvan 24 éven alu­li maradt a szövetkezetben, s jónéhányan vannak a közép­korúak is. A róluk való gon­doskodás, a közösség jövedel­me — 450—700 forint havi előleg — a kialakuló szóra­kozási és kulturálódási le­hetőségek tartották őket a fa­luban. Ez a vonzóerő hívta vissza a korábban eltávozot­takat is. Fehér József 23 éves fiatal­ember az egyik angyalföldi gyárban volt segédmunkás. 1200 forint volt a havi kere­sete, ami nem rossz fizetés, de sok kellett a lakásra meg a kosztra. Nem igen járt szó­rakozni, s ritkán jött haza, mert fárasztó és költséges volt az utazás. De így sem sok pénze maradt. Számolga­tott, s rájött, hogy a szövet­kezetben is megkeres ennyit, sőt többet Azután egy kicsit idegennek is érezte magát a pestiek között. Hiányzott a baráti kör és a kedves falu. Ezért jött haza áprilisban. Már 120 munkaegysége van, júliusban 750 forint előleget kapott. Igaz megdolgozott érte a kombájnszérűn. Ez csak előleg — mondja — egy havi munkáért, a vár­ható jövedelemnek még a felét sem teszi ki. Nem bán­tam meg, hogy hazajöttem. De nemcsak a jövedelemért. Fehér János a Váci úton egy autójavító vállalatnál dolgozott, mint segédmunkás 1300—1400 forintot keresett. De ő költekezőbb volt öcs- csénél. Sok kellett a szóra­kozásra és mint ágyrajáró 200 forintot fizetett havonta. A nagyobb fizetés reményé­ben a pilisi szénbányában csillés lett. 1600—1800 forin­tot keresett, mégis hazajött. Most kérte a felvételét a Vö­rös Október-be. — Jobb itthon — mondja nevetve — visszahozott a ba­ráti kör, a futballcsapat, meg a szövetkezet. Itt is megta­lálom a számításomat. Gergely Ferenc hasonló okok miatt jött vissza a fa­lujába. Most a cséplőgépnél dolgozik. A FIATALOK elvándor­lása a faluról, nem kuncsor­bai, még csak nem is megyei, hanem országos jelenség. Kö­zös vonása mindegyiknek: nem tudták a fiatalok, hogy milyen lesz a szövetkezet jö­vedelme, nem ismerték a kö­zös munka szépségeit, s bi­zony sok helyen hiányzott és hiányzik még a művelődési, a szórakozási lehetőség. Ezen kell elsősorban segíteni. A parasztfiatalok szeretik a föl­det, a falut. A „hűtlenek” is visszajönnek, ha látják a szö­vetkezet gazdagodását és ha tapasztalják a róluk való gondoskodást. Mathe László UllllllllillHlllllllillilllllimillllllillllillUllillllllillilllHIIHIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIiilillllllllillliiH TŰZ!TŰZ! A tiszaburai Petőfi Termelőszövetkezetben traktorszikrá­tól kigyulladt egy szalmakazal. A helyszínre érkező tisza­füredi tűzoltók már csak a szomszéd kazlakat tudták megmenteni A szövetkezetnek körülbelül 14 ezer forint kára származott nagyobb szükség van rá. Be­csületükre válik, hogy a 12 motor úgyszólván állandóan üzemel. Mindent összegezve, egy kút pontosan 1200 forint­jukba kerül. Ezzel szemben csak a 70 hold paprikából egymillió-nyolcszázezer forint bevételre számítanak. Tehát nemcsak a csőkutak ára té­rül meg már az első gazda­sági évben, hanem bőven ma­rad tiszta nyeresége is a szö­vetkezetnek. S ezek a kutak — ahogy a boldogi példák is mutatják — talán még húsz év múlva is üzemelnek. Talán csak az érdekesség kedvéért mondjuk még el, hogy ilyen esőkutakat már a lakásoknál is fúrnak a szö­vetkezeti gazdák. Mert mo­sáshoz, a jószágok itatásához remekül tudják használni bőven omló vizét. A Zöld Mezőben eddig 44 forintot ér egy munkaegység. S hogy első évben máris ilyen szép eredményt mond­hatnak magukénak, azt nagy­részt az öntözésnek köszön­hetik. El is határozták: jövő­re megduplázzák a csőkutak számát, s kiterjesztik a locso­lást más növények öntözésé­re is. I , ,.. |T" * * »' I AZT LATTA VOLNA, amikor az első kutat meg­fúrtuk — mosolyog rám Jászárokszálláson Bálint Im­re, a Táncsics Termelőszövet­kezet főagronómusa. — Egy ócska tejeskannát lyukasztot­tunk ki, annak a segítségével „szívtuk” az első expresszkút vizét! Az udvaron üldögélünk hármasban, Farkas József társaságában, aki üzemegy­ségvezető a Táncsicsban, s először is azzal dicsekedett, hogy ennek a közös gazda­ságnak van a legtöbb kútja. Számszerint negyvenkettő. A jászárokszállási határ földjeit mostanság hatvan expressz­kút vize öntözi. Nekik kell a sok kút, hiszen már nemcsak kertészkednek a vízzel, ha­nem szántóföldi növényeket is öntöznek. Azt mondják, a cukorrépa így vagy nyolcvan százalékkal nagyobb termést ad már ebben az évben is. — Magukról az a hír járja — mondom neki —, hogy még olcsóbban készítik a kutakat, mint a fényszaru- iak! — Igen — helyeselnek egy­szerre. — Mert a mi talajunk agyagos, nem laza, mint Jász- fényszaruban. így aztán a mi kútjaink pontosan olyanok, mint Csordás Pista bácsié Boldogon! Nekünk nem kell béléscső, csak szívóberende­zés! — Honnan ismerik a Csor­dás Pista bácsi nevét? — 1957-ben olvastuk egy ismeretterjesztő füzetben. Az ő módszerével, meg a jász- fényszarui gazdák tapaszta­lataival tártuk fel az első ku­tat 1958-ban! A mi kútjaink kicsit nagyobb „lyukak”, 25— 30 centiméter átmérőjűek! Lehet, mert nem laza, nem omlik be a talaj! — Bár már az első évben fölösen megtérül a kutak költsége, mégis szeretnénk, ha olcsóbb lenne. Van olyan kutunk is, amelyre csak fél napi emberi munkát kellett fordítani! — Most aztán még hama­rabb, több kutat fúrunk majd — mondja elgondolkozva Bá­lint Imre. — Nemrégen tár­gyalásokat kezdtünk a Kö- zéptiszavidéki Vízügyi Igaz­gatósággal, s a jövő esztendő­re tervezett 150 új kutat már az ő segítségükkel fúrjuk meg. Va’ami traktorra sze­relhető fúrót szerkesztettek a szakemberek. Hát ami igaz, az igaz! So­kat törték a fejüket a Víz­ügyi szakemberek, miként se­gíthetnének, hogyan könnyít hetnék meg a jászsági embe­rek gondját. Tanulmányozták az eddigi fúrásokat, vizsgál- gatták a talajokat. Aztán az elmúlt napokban egy figyelemreméltó hír kelt szárnyra. Törőcsik Ignác, a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság mérnöke egy új fúróberendezést konstruált. Már meg is kezdte a próba­fúrásokat a jászdózsai Rá­kóczi Termelőszövetkezet földjén. Bizony csodálkoztak a szövetkezeti gazdák, mikor egy traktorra szerelt nyolc méteres fúrótoronnyal érke­zett hozzájuk. Hát még ak­MEGÉRKEZETT A KISVONAT. TISZABÖ ÉS FEGYVERNEK KÖZSÉGEKET KÖTI ÖSSZE A KESKENYVASÜT. A Kalendáriumtól a „Háború és békédig Gyermekkoromban évente egy könyvet vásároltunk, a Kalendáriumot. Ezt olvasták a faluban egész éven át minden házban* ez volt a hosszú téli esték szórakozása. Ha a végére értek, kezdték élőiről. A kalendárium ma is igen népszerű olvasmány, a magyar faluban százezrek fogynak el belője évente. De a kalendárium mellett már ott vannak a polcon a mező- gazdasági szakkönyvek és — a világ szépirodalmának al­kotásai is. Egy analfabéta olvasó A törökszentmiklósi köny­vesboltban éppen az üzletve­zetővel beszélgetek, amikor belép egy ötven év körüli, fej­kendős parasztasszony. Va­lami jó könyvet kér. — Tessék választant — mondja az eladó. De az asszony csak áll az üzlet közepén és zavartan mondja: — Én ... nem tudok olvas­ni... A könyv a fiának kell, aki a gépállomáson dolgozik és legfőbb öröme az olvasás. Igen, szokott felolvasni neki is, nagyon szereti hallgatni, amikor a fia felolvas. Ö kis­lány korában iskolábajárás helyett már dolgozott. Ami­kor kilép az üzletből, piaci kosarába, az almák és körték kor mekkora volt az álmél- kodás, amikor másfél óra alatt elkészült egy csőkút Ez aztán valóban express mun­ka! S ami még talán ennél is furcsább — mindössze 3—400 forintba kerül. JÁSZDÓZSÁN nem is en­gedték tovább az okos gépet. Valószínűleg úgy gondolják, ; ha náluk próbálták ki, hát : fúrják itt meg az első kuta­között ott van Tolsztoj „Há­ború és béké”-je* az Olcsó Könyvtár négy kötete. A törökszentmiklósi könyvesbolt nagy forgalmat bonyolít le. Nemrég alakult át önkiválasztó üzletté s azóta 40 százalékkal nőtt a bevétele. A polcokat úgy al­kották meg, hogy a könyvek­nek a címlapja néz az olva­sóra. Olyan az egész üzlet, mint egy kirakat. Szemet gyönyörködtető látvány. En­nek a dekoratív módszernek egyetlen hátránya az, hogy aránylag kevés könyvet tud­nak kirakni. De innen nem tud kimenni a könyvkedvelő ember vásárlás nélkül, mert ha nem is találja meg a ke­resett könyvet, feltétlenül megakad a szeme egy mási­kon. A könyvforgalom 60 száza­lékát azonban bizományosok bonyolítják le. Utcán és pia­con gyakran lehet látni könyvárusokat, akik házhoz is elmennek, hogy a legfris­sebb szakkönyveket és szép- irodalmi termékeket felkí­nálják. Törökszentmiklóson 32 bizományos működik, üze­mekben, iskolákban, terme­lőszövetkezetekben is meg le­het találni őket. Azaz, hogy a termelőszövetkezetek ese­tében van egy kis bökkenő, mert ke?és a szakkönyy különösen a számviteli és könyvviteli szakirodalom ke­vés. Ezek nélkül bizony nem tanácsos a bizományosnak könyvet kínálni a tsz-ben. A szakkönyveknek óriási népszerűségük van a gazdák körében. Olyan lett ez, mint a munkaeszköz. Ma már minden parasztember tudja, hogy a korszerű földműve­léshez nemcsak fizikai erő és rátermettség kell, hanem tu­dományos isméret is. A könyvek szakemberré neve­lik a dolgozó parasztot, aki már nemcsak hagyományos, apáktól tanult ismeretéire tá­maszkodhat. A könyv a pa­rasztember kezében átválto­zik hússá és kenyérré. Ezért kevés a szakkönyv, pedig óriási — 70—80 ezres — pél­dányszámban jelenik meg mindegyik. A könyvesboltban tömeg­szükségleti cikké vált a hanglemez is Az első félévben hanglemez- eladás tekintetében az ország földművesszövetkezeti könyvesboltjai között har­madik lett a törökszentmik­lósi: 40 ezer forintos forgal­mat bonyolított le hangle­mezből. Főleg a tánclemeze­ket vásárolják, de sok kla- szikus művet tartalmazó le­mez- is gazdára talál. Szemünk előtt válik való­sággá a jólét és a kultúra so­kat emlegetett kölcsönhatása. Az új módszerek mindenhol szép eredményeket hoznak, csak bátran kell alkalmazni azokat. így a könyvterjesz­tésben is. Gondolkozni kelle­ne azon, miként lehetne szé­lesíteni a jól bevált könyv- bizományos hálózatot. A fcldmuvesszövetkezet illeté­kesei pedig törjék a fejüket, hogy tudnának még több szakkönyvet biztosítani a parasztolvasók számára — Törökszentmiklóson és min­denhol. Ladányi Mihály kát. öt kutat rendeltek meg a Vízügyi Igazgatóságtól S közben egyre-másra ér­keznek az igények. Az árok- szállásiak százötvenet akar­nak fúrni a gép segítségével, s talán ha a fényszaruiak is saját szemükkel tapasztalják majd Törőcsik Ignác gépének jóságát, ők is kérik majd a segítséget. „Urgelyukak”-nak először Pádár Jánosné, a jászberényi járási tanács agronómusa ne­vezte előttem a jászsági cső- kutakat. S valóban alig na­gyobbak egy kis ürge tanyá­jánál. Viszont hasznuk szinte felmérhetetlen. Mert a következő öt évben a jászsági gazdák ötszörösére akarják növelni az öntözött területek nagyságát, s közel ezerrel, vagy talán többel a csőkutak számát. Folyik majd az éltető víz minden kis jászsági faluban s egyre virágzóbbá, egyre gazdagabbá teszi az embere­ket. Sóskúti Júlia— Varga Viktória JZaldáuvzzák a csapadékot Az okos szövetkezeti gazdák valóban „el tudják raktá­rozni” a csapadékot jövőre. Nem is kell hozzá nagy tudo­mány, egyszerűen ha idejében elvégzik a tarlóhántást és a nyári szántást. A tiszaroffi Aranykalász szövetkezet gaz­dái így gondolkodtak s Fehér László traktorossal 25—30 centis mélyszántást végeztetnek a búzatarlón.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents