Szolnok Megyei Néplap, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-09 / 187. szám

r

4

ssoiJfOK miöt® trmu

Imi smgusrfas 9.

I

Nem séma szerint...

JÚLIUS hónap

baleseti krónikája

Az indokolt várakozás ellenére sem csökkent a közúti balesetek száma* A könnyelmű, gondatlan, több esetben ittas gépkocsivezetők a hónap folyamán 81 esetben okoztak országúti karambolt. A balesetek 6 halálos áldozatot követeltek, nyolcán súlyosan, öten pedig könnyebben megsérültek.

Az okok még mindig a régiek. A már annyiszor említett gondatlanság következtében 5, ittas vezetésből 3. szabálytalan előzés és kanyarodásból pedig 4 esetben következett be sérülést előidéző baleset. Az anyagi kár sem lebecsülendő. A balesetek eredményeként egy hőnap alatt 24 ezer forint károsodás érte a népgazdaságot.

Ami az útvonalakat illeti, érdemes megjegyezni, hogy a 4-es számú főútvonalon javult a helyzet. Annál rosz- szabb azonban a városi utakon: egy hónap alatt a megye városaiban 13 esetben történt közlekedési baleset.

Érdemes mögé nézni a halálos baleseteknek is. A már említett hatból négyet gondatlan vagy ittas vezetés idézett elő. A két áldozatot követelő jászberényi karambol például nem következett volna be, ha a gépkocsi vezetője a megengedett sebességgel hajt. De életben maradt volna Vadász Ferenc motorke- rékpárvezető és utasa Kovács Kálmán is, ha mielőtt motor- kerékpárra ülnek nem fogyasztanak italt, s elég nagy sebesség mellett nem az országút melletti sportpályán folyó futballmérkőzést figyelik.

Általános tapasztalatként állapítható meg, hogy a hónap folyamán tovább szaporodott az ittas állapotban volán mögé ülő gépkocsivezetők száma. A rendőrség egyre több esetben indít eljárást ilyenkor a szabályokat megsértő gépjárművezetők elten. A rendőrség ereje egyedül azonban kevés. Ahhoz, hogy biztonságosabb legyen az országút, társadalmi összefogás szükséges. Az, hogy a lakosság értesítse a rendőrséget, ha italmérések előtt gépjárművet lát tartózkodni hosz- Szabb ideig gazdátlanul hagyva, vagy esetleg azt észleli, hogy a gépjárművezető ittas állapotban Indul útra jármfivéveL

Aki szembenül ezzel a Vékonydongájú, aranykeretes szemüvegű, tipikusan intellektuális külsejű szőke fiatalemberrel, nem is gondolná, hogy a magyar parasztság életének kutatójával találkozunk, Mert Szécsi Lajost, a háromfoglalkozású embert ez a kérdés, a mai paraszt- ember felfogása, változása és a változó világhoz való viszonya érdekli szenvedélyes módon.

Szécsit mindhárom foglalkozása az irodalomhoz, közelebbről a színpadi irodalomhoz köti. Dramaturg, rendező és színműíró egy személyben. A budapesti Irodalmi Színpadon dolgozik, rádiójátékait is előadták már. És most útban TiszasaS félé, a kunszentmártoni művelődési ház irodájában hozott össze bennünket a véletlen. S a csöndes beszélgetés közepette kibontakozik egy érdekes darab keletkezésének történeté. Ezt a darabot Hazafelé címmel az évad folyamán a Szigligeti Színház mutatja majd be.

Hol is kezdjem >— tűnődik az „interjúalany?” Talán ott, hogy mindig és mindenütt az élet konfliktusai érdekelnek. Nem a kibékíthetetlen, a nagy ellentmondások, hanem a jószándékú emberek, a szocialista építők nehéz kérdései — önmagukkal. Az építők „hogyan” kérdése ez.

Szolnokon bemutatandó darabom alapötletét egy párttitkár adta. Egy olyan ember, aki önként hagyta ott a kényelmes, nyugodt, kulturált életet jelentő várost, és visszament oda, ahol régebben lakott. Ahol még nincs vízvezeték és színház, viszont annál több a gond, értetlenség, bizonytalanság és visszahúzó erő. Visszament. Dolgozni kezdett — nem könnyen — és győzött. Ezt az utat próbáltam megrajzolni az új darabban.

Megtudhatnánk még egyet * mást a darabról?

— Nem lenne helyes előre „lelőni” a tartalmát, inkább azt mondanám el, amit a darabban is csak jelzéssel ismertetünk, milyen ember is a hős?

— Nagyszámú lelkes fiatal paraszt került falun, járásokban jelentős tisztségbe az 1948—49-es években. Ők Intézték az akkori tsz-szerve- zéseket, kicsit türelmetlenül, kicsit elhamarkodva, de tiszta jóakarattal, égő lelkesedéssel. A darab főszereplője is ilyen ember. 1953-ban a Nagy Imre-féle hiba fölhány- torgatás, opportunista irányzat következményeképpen azt igyekeznek elhitetni vele, hogy amit eddig csinált, az nem fehér, hanem fekete. Munkatársai valósággal elüldözik a járásból és hogy mihamar elkerüljön, felfelé buktatják. Igazgató lesz egy megyeszékhely hivatalában, szép fizetéssel, langyos, nyugodt helyen. Kispolgári beállítottságú feleség, szép lakás, jó fizetés, ez most a mérleg egyik oldala. A másik: megindul a tsz-szerve- zés 57-ben. És hősünk tudja hol a helye. Falura megy. Visszahúzza a felesége, el akarják riasztani egy, a pártot csak a szájukon, de nem szívükön viselő klikk tagjai. Itt kezdődik a darab és csak annyit árulhatok eL, nem mindennapi módon végződik.

j— Mi lesz a feleséggel?

— A sablon szerint el kellene válniuk, vagy egyes jezsuita felfogású vélemények szerint, a boldogtalanság árán is együttmaradniuk, még akkor is, ha mást szeret a férfi. ítt a helyzet r.em egyszerű, ebben a faluban még nem vált el senki. És megtörténik az, aminek az életben egyre gyakrabban lehetünk tanúi, az elkényeztetett feleség felnő a férje mellé. A megoldás pedig: a premieren kiderüL

Eddig a beszélgetés. Bizalommal tekintünk Szécsi Lajos munkája elé, aki most közel két hetet tölt majd Tiszasason és Inokán, hogy megismerje a múltévi szervezési problémákat és a minél több Szolnok megyei típust. Szerető gonddal csi- szolgatja a sorokat, hogy minél jobban, minél hatásosabban szólhasson azokhoz, akiknek ír,

H. T.

— SZERETIK A TEJET Kunmadarason. A község tejboltja ezer forint forgalmat bonyolít le naponta.

' “ _ A Nap kél: 4.32

KÄfflStikS h-kor, nyugszik:

Q 19,07 h-kor. A

ImU HoId kél: 20,23

?£"j h-kor, nyugszik:

ca*a 7_j6 h.kOE.

— JOGOSÍTVÁNNYAL

nem rendelkező öccsének átadta a karcagi Május 1 Tsz vontatójának vezetését Feke István, Feke János a járművel a Karcag—kunhegyesi

határút menti árokba fordult és nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. A bűnvádi eljárás folyamatban van.

— HARMINCÖTÉN iratkoztak be a szolnoki Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalattól a Közgazdasági Technikum kereskedelmi tanfolyamának levelező tagozatára. A beiratkozottak között van a vállalat igazgatója és SZB titkára is.

— A MEZŐTÚRI FÜRDŐT augusztus 20-án avatják. A szolnoki Damjanich strandfürdő méretei szerint készült új létesítmény elkészítésére másfélmillió forintot fordítottak kpzségfejlesztési alapból. Az építkezéshez a város lakossága 145 ezer forint értékű társadalmi munkával járult.

— TILTOTT KÁRTYAJÁTÉK miatt Bozsó Gyula, Baranyi Mátyás és Ungvári József kőtelki lakosokat 80— 80 forint pénzbírság fizetésére kötelezte a járási rendőr- kapitányság szabálysértési előadója.

iiiiimiiiimiimimiiiimmmmmiiiiMmnm

Macmillan

költözködött

Macmillan angol miniszterelnök a napokban elköltözött a düledező Downing Street 10. számú palotából, amely 300 év óta az angol miniszterelnökök hivatala és otthona.

Megállapították, hogy az épület, amelyet George Downing — kortársai tanúsága szerint korának egyik „leg- pénzsóvárabb spekulánsa” — épített, olyan állapotban van, hogy nem biztonságos benne a tartózkodás. Az épületet most négyszázezer font költséggel renoválják és ismét lakhatóvá teszik.

CAP)

— VEZETöIGAZOtVÁNY nélkül közlekedett motorkerékpárján Perei Lajos Sándor rákóczifalvai lakos. A járási rendőrkapitányság 180 forint pénzbírság fizetésére kötelezte.

— TÖBB ALKALMAZOTTAT foglalkoztatott a megengedettnél s azok bejelentését elmulasztotta Pintér József jászberényi kőműves- mester. Ezért őt elsőizben 300, másodízben 800 forint pénzbírság fizetésére kötelezte a jászberényi Városi szabálysértési előadó. A har- madízbeni eljárás folyamatban van.

— ÖTVEN GYERMEKET befogadó óvodát építenek Martfűn községfejlesztési alapból még ebben az évben. Az építési munkálatokat a Tisza Cipőgyár építőbrigádja társadalmi munkában végzi.

— KUKORICAMOLY elleni védekezés elmulasztása miatt Csontos Lajosné ve- zsenyi lakost 100 forint, Bugyi László jászapáti lakost pedig 300 'brintra büntette a járási szabálysértési előadó,

— A MEGYE- és egyben az ország legnagyobb önkiszolgáló élelmiszer- és csemege boltja nyílik meg augusztus 20-án Szolnokon a Beloiannisz út 6. szám alatt. Az új boltegységet az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat létesíti.

— ÁLLATKARÉRT a kisújszállási Búzakalász Tsz 16177, a törökszentmiklósi Dózsa Tsz 14 067, a karcagi Május 1 Tsz 10 673, a jásZ- ágói Kákái László Tsz 30 292 forintot kapott az Állami Biztosítótól,

Az CM. Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat

azonnali belépést« Selves«

parkettázó

szakmunkásokat. Bérezés teljesítmény szerint. Szállást, ellátást a vállalat az ÉM. normák szerint biztosít. Jelentkezés a Vállalat központjában a Munkaügyi osztályon, Szolnok, Kossuth tét, irodaház, IL emelet.

f

„Apu! Hál nincs strived? „

B. Julika vagyok. Már tizenkét éves, jótanuló és nagyon komoly kislány. A nagy- szüleim nevelnek, mert kétéves koromban meghalt az anyukám. Apu néhány hónap múlva újra megnősült és én nagy- mamáéknál maradtam. Nem tudom elmondani, milyen jók hozzám, szeretnek, aggódnak értem, mindent megtennének, csak

hogy ne érezzem árvaságomat.

Nagymamám is dolgozni jár, hogy könnyebben éljünk, mert — sajnos — apukám tíz éven keresztül mit sem törődött azzal, hogy én a világon vagyok. Hogy nekem enni, ruházkodni kell, hogy a taníttatásom is pénzbekerül — ez neki eszébe sem jutott. Néhányszor figyelmeztették ezért, olyankor mindent megígért

— közben múltak az évek és minden maradt a régiben.

Mesélték nekem, mennyire szerették egymást anyu meg apu, s milyen boldogok voltak, mikor én megszülettem. Emlékszel, Apu? Milyen büszke voltál, amikor először megálltam önállóan. Hát még amikor első szóként a nevedet hajtogattam — felkaptál és össze-vissza

csókolgattál... Régen volt. Szegény anyut hamar elfeledted, s az a néni, aki & feleséged lett, a kislányod helyét is elfoglalta szívedben.

Hallottam: bírósági ügy lettem. Az életemet papírra vetették s szigorú bácsik elé idéztek téged miattam, akik a kötelességedre hivatkoztak. S nagyon szomorú, hidd el, nagyon fáj nekem, azt is hallottam: sérelmesnek tartottad,

hogy tartásdíjat kell fizetned értem.

Mondd, Apu! Hát nincs szíved? Magyarázd meg nekem: hogy lesz így béke, ha egy édesapának sérelmes az, hogy él a gyermeke? Mit várjanak akkor az idegen emberek egymástól?

Lehet, hogy Te a kényelmet meg a könnyű életet, a szórakozást jobban szereted, mint a lányodat — de nagyon nyomorúságos élet lehet az..» Tizenkét éves vagyok.., sokan koravénnek tartanak, pedig hidd el, úgy szeretnék gyerek lenni ... Nevetni, örülni az életnek... Néha úgy fáj a szivem, mikor a Kovács Évit látom az apukája nyakába ugrani... Szinte irigylem őt, hogy apukája van.

De mit beszélek én, hisz neked nincs szíved...

R. E.

MÓRA FERENC;

A HEREPFEDENY

A herepfedényről mindenki tudja, hogy ... Nem, ez így nem jó lesz. Mi az ördögnek mondjam el a herepfedényről, amit úgyis mindenki tud róla? Inkább azt mondom, el, amit tán még azok se tudnak, akik a herepfedényből élnek. Legalább egyszer már olyant is írok, amiből tanulni lehet.

Mikor én kis deák voltam, minden tanárom szeretett és mind jövendötgetett rólam valami szépet. Baksay tanár úf azt mondta, költő lesz belőlem, mert szép nagy fejem van és abban sok ész elfér, Zólyomi tanár úr pedig akadémikusnak szánt, mert szép kis fejem van és abban nem szalad szét az ész. Mitagadás benne, olyan tanárom is volt, aki képviselőt nézett ki belőlem, ami akkor még nagyon tiszteletreméltó pálya volt. Trungel tisztelendő úr pedig arra biztatott, hogy legyek misszionárius és menjek el Kínába vértanúságot szenvedni az igaz hitért. Szegény édesanyámnak ez tetszett volna legjobban, de az édesapám nagyon megmérgesedett.

— Mit? — ütött a szücsasztalra a bőrtörő gamőval —, hát nem láttad tavaly Ürge Ignácot, a kínai jezsovitát?

— Dehogy nem láttam —■ mosolyodott el édesanyám. — Szép nagy derék ember volt, látszott rajta, hogy Kínában jól megy dolguk a vértanúknak. Éppen azért nem bánnám, ha a gyerek is erre a pályára adná magát.

—* Olyan nincs —• mondta ki a döntést apám. Az én fiamnak ne fonják copfba a haját.

— No hallja! — nevetett szegény szülém —, lehet még olyan copf divat minálunk is.

De nemcsak édesanyámnak volt látnoki leik«, hanem apámnak is.

—‘ No hát én mégis csak azt mondom — felett hogy a gyerek nem mén Kínába. Vtóvégre itthon is lehet vértanú, ha ahhoz lesz neki kedve.

A jövendőmet azért mégis csak Kunz tanár úr találta el legjobban.

— Sohase lesz belőled fiam semmi se, mert nincs fantáziád •— ez volt a szentenciája rólam.

Kunz tanár úr az ábrázoló-geometriát tanította és e minőségében szerezte azt a tapasztalatot, amelynek vetü- lete ez a lesújtó ítélet volt. De azért Kunz tanár úr tárgyilagos ember volt és nemcsak a kúpszeletekre tudott nyájasan nézni, hanem énrám is. Sőt énhozzám többször hajolt le szeretettel, mint azokhoz a geometriai lángelmékhez, akik a Priamus királyt is mindig Piramis királynak mondták.

—-Ej — gondolhatta magában, mikor ijedten kis arcaimat megsímogatta —, neked is jobb lett volna nem születni. Te Isten szegénykéje.

Az édesapám * is mindig így szokta húsvét előtt azt a kis bárányt megsímogatni, amelyikről tudta, hogy nem lesz belőle birka.

— Te,Ferkóka — fogta egyszer két, rajztanáros puha keze közé‘a fejemet —, láttál-e már te herepfedényt?

Szőkebajúszos ajka, szelíd kék szeme biztatva mosolygott rám.

— 1... igen — vágtam ki elszántan.

— Nagyszerű — nevette el magát. — Tudod, hogy az a legnagyobb ritkaságok közé tartozik?

A z óra végét csengették. Kunz tanár úr fejébe csapta a kék bársony kalapját és kiment, de még akkor is rázta a nevetés. Engem pedig azzal a kétséggel hagyott ott, hogy a herepf edény tartozik-e a legnagyobb ritkaságok közé, vagy az a fiú, aki látott már herepfedényt.

Trigonometriából érettségiztem és a trigonometriába semmivel se voltam szerelmesebb, mint a geometriába. Illetékes körök ugyan már fedeztek fel bennem némi fantáziát, de az egész más irányba szolgált, mint a sinus tétel.

— Rajzoljon fel egy mértani idomot — kezdte az inkvizíciót Mihálovits tanár úr.

Némi habozás után felrajzoltam egy idomot, amelyet talpával felfelé fordított csizmának éppúgy lehetett nézni, mint üstökös csillagnak.

— A legritkább mértani idomok közé tartozik == mondta halálos gúnnyal Mihálovits tanár úr. — Megtudná mondani, miféle idom ez?

Ereztem, hogy éjszaka ereszkedik az agyamra. De azt is éreztem, hogy hirtelen belehasít egy fénysugár. Mit? A legritkább idomok közé tartozik?

— Herepfedény — susogtam bátortalanul.

— Mi-i? — mereszkedett rám döbbenten a tanár úr.

Hangosan fiam, hangosan! — biztatott a főigazgató.

— Amit tud az ember, azt ne szégyelje. Már pedig ezt csak tudja az ilyen jeles deák, mint maga?

Herepfedény! — csattant hangom akkorát, hogy a professzor mathezeosz összerezzent bele.

Az is lehet, hogy nem a hangtól rezzent össze. De már mindegy volt, mert a főigazgató beletapsolt a tenyerébe.

— Brávó, hát persze, hogy herepfedény. Ebből elég is lesz, tanár úr, ez ugue leonemt Maga pedig jegyezze

meg, édes fiam, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk s az életben hangosan kell beszélni.

Közigazgatási riporter voltam, s a közgyűlés az iskolák államosítását tárgyalta. A nem államosítók vezére nagytudományú papember volt, aki nagyszerűen tudott bánni a mezei hadakkal. Szédület volt hallgatni, mikor fölsorakoztatta azokat a német és spanyol auktorokat, akik kimutatják, hogy az államosítók az ördöggel cimboráinak. Szerepelt azok közt még Páduai Szent Antal is, már pedig azzal rendes ember nem hús ujjat, mert az keríti meg az elveszett tehenet.

Szemmel látható volt, hogy itt az államnak kitelt o becsülete, ha szavazásra kerül a sor. Hiábavaló volt még az is, hogy egy államosító öreg fiskális beiekurjantott a főtisztelendő beszédjébe.

— Hja, könnyű a papoknak!

— Miért volna könnyű — kérdezte a 'szónok.

— Azért, mert Ők összetett kézzel keresik a kenyerüket!

Csak a szónok nevetett a tréfán a conscia mens recti . nyugalmával, a nem államosítók ingerülten harsogták. „szavazzunk, szavazzunk!”

— Doktor úr — javasoltam az ügyvédnek —, kérdezze meg a főurat, mi az a herepfedény.

A szónok pártja zúgó tapsai közt leült, az ügyvéd felállt és azon kezdte:

— Tisztelt közgyűlés, mindenekelőtt azt kérdezem o főtisztelendő úrtól, tudja-e, mi az a herepfedény?

Tj rre a szóra hirtelen csönd támadt. Mindenki a fő- . úrra nézett, aki fülét a tenyerébe tölcsérezve, előre hajolt.

— Megismételem a kérdést — dörögte az állam pat- rónusa. Feleljen nekem őszintén a főtisztelendő úr, tudja, vagy nem tudja, mi az a herepfedény?

A főúr elsápadt, a szeme pillája megrebbent.

—• Ezzel az úrral nem állok szóba, fordult a híveihez.

— Akkor rendben vagyunk, méltóságos főispán úr — fordult az ügyvéd az elnöki szék felé. — Aki azt se tudja, mi az a herepfedény, azzal én igazán nem kezdhetek vitát.

A főispán baljóslatú morajlás közt rendelte el a szavazást. Akkora többség állt fel az államosítás melleit, hogy az ellenzék még ellenpróbát se kért.

Az elnök öt percre felfüggesztette az ülést. Szaladtam a telefonhoz. Csak futtában hallottam, ahoov r- " •, véd magyarázott a barátainak.

— Mégis hallatlan, hogy valaki iskolaügyhöz hozzá merjen szólni, aki azt se tudja, mi az a herepfedény.

s=a Hihetetlen — csóv&Ug a fejét az egész társaság.

■Ul I ti i mä