Szolnok Megyei Néplap, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-06 / 185. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. augusztus 8. (Folytatás az első oldalról} nagyobb kiadási rovatai az összkiadások 31.6 százaléka. A pénzügyminiszter ezután rámutatott arra, hogy a népgazdaság kedvező eredményei nem fedhetik el a még szép számmal meglévő fogyatékosságokat. Amig ugyanis népgazdaságunk minden ágazata fejlődik és sok a jó vállalati eredmény, vannak gyenge vállalatok, elhanyagolt munkaterületek, számos helyen észszerűiden gazdálkodás tapasztalható. A múlt évi zárszámadás is arról tanúskodik, hogy egyik legidőszerűbb problémánk a beruházások meggyorsítása. Tavaly például 162 nagyobb beruházást kellett volna üzembehelyezni, s valójában csak 84 beruházást fejeztünk bp teljesen, huszonhatot pedig részlegesen. Sok lehetőség van a meglévő gépek, berendezések jobb kihasználására, s a jobb üzemszervezésben rejlő tartalékok feltárására is. A vállalatok gazdálkodása is javult, de még mindig sok a hiányosság. A kohó- és gépiparban az ipari szerkezet és a gyártmányszerkezet átalakítása lassabban halad a tervezettnél. Fejlődést mutat az élelmiszeripar és a közlekedés. A belkereskedelmi vállalatok tavaly teljesítették az előirányzott befizetéseket, a vállalatok többsége javuló gazdálkodást folytat. Bár időnként egyes cikkek még mindig hiányoznak az üzletekből, az áruellátás színvonala általánosságban megfelelőnek mondható, s a kereskedelem kultúráltsága is fej lődött. A jövedelmezőség növelésére irányuló törekvésekkel mind az állami vállalatoknál, mind a szövetkezeteknél egyetérthetünk és támogatjuk is azokat, de ügyelni kell arra, hogy a jövedelmezőség növelésének általában helyes elvét nem lehet minden területen mereven alkalmazni Helyenkint ugyanis az élet mást kíván. A kulturális területen működő vállalatoknál például semmiképpen nem lehet olyan döntő szerepe a nyereségnek, mint a termelőüzemeknél. Indokolt például, hogy a moziüzemi vállalatok a jövőben több ifjúsági előadást tartsanak, amelyek pedig nem növelik a nyereséget. Népgazdaságunknak nincs szüksége olyan nyereségre sem, amelyet a fogyasztók rovására szereznek egyes vállalatok. Legutóbb például a TÜKER a hitelakció keretében lebonyolított tüzelőanyag számlázásánál a tűzifát aprított fának számlázta a fogyasztóknak, holott valójában csak fűrészelt fa volt. A Pénzügyminisztérium és a Belkereskedelmi Minisztérium intézkedett, hogy az ilyen többletnyereséget vonják le a vállalat nyereségéből. Ahol hasonló jelenségek előfordulnak, ott adminisztra-. tív eszközökkel, felvilágosító szóval is fel kell lépni ellenük. Ide sorolható például, hogy egyes vendéglátóipari egységeket egy-két osztállyal magasabbra értékeltek, mint egyébként felszereltségük azt indokolná. Az export gazdaságosságának növeléséért is sokat tehetünk még. El kell érnünk, hogy minden érdekelt gazdasági vezető igyekezzék új és új lehetőségeket felkutatni és fogjanak össze azok kivitelezésére is. Növekvő költségvetésünk egyensúlya megköveteli, hogy a gazdaságosság növelése érdekében további intézkedéseket tegyünk az iparban, mezőgazdaságban, kereskedelemben és a közlekedésben. Javítani kell minden szinten a gazdasági irányító munkát. Vonatkozik ez a vállalatokra, a tanácsokra, a szakminisztéAZ ORSZÁGGYŰLÉS PÉNTEKI ÜLÉSÉ riumokra, a Pénzügyminisztériumra és az Országos Tervhivatalra is. Beszéde végén a tanácsok feladatáról és szerepéről beszélt a pénzügyminiszter. — Míg 1951-ben a tanácsi szervek költségvetése mindössze három milliárd volt, a múlt évben már a 11 milliárd forintot is meghaladta. A múlt évi állami költségvetés előirányzataiból a kulturális kiadásoknak 54,2 százalékát, a szociális és egészségügyi kiadásoknak — leszámítva a családvédelemre, a táppénzre, nyugdíjra és gyógyszerellátásra fordított összegeket — 62,2 százalékát a tanácsok használták fel. A tanácsok feladatainak és hatáskörének növekedését mutatják azok az adatok is, melyek a tanácsok irányítása alá tartozó vállalatok gazdálkodására vonatkoznak. Az 1014 tanácsi vállalat több mint 335 ezer dolgozót foglalkoztat. Termelési és áruforgalmi értékük az 1959. évben — szemben az 1951. évi 12 milliárd forinttal — 50 milliárd forintot tett ki.. A tanácsi vállalatoknak mintegy 50 százaléka a megyei tanácsokhoz, 50 százaléka pedig az alsóbb tanácsokhoz tartozik. A megyei tanácsok. illetve végrehajtóbizottságok 1957. év óta sokkal intenzivebben foglalkoznak vállalati kérdésekkel, mint korábban. E téren elsők között van Pest, Bács és Baranya megye. Megítélésünk szerint viszonylag) gyengébb e téren a Nógrád és Tolna megyei VB-k munkája. A községfejlesztési alapban összegyűlt pénzeszközökből tavaly csaknem 1,2 milliárd forint értékű községfejlesztési — főként kommunális, Szociális és kulturális feladatot valósítottak meg. A tanácsok gazdasági, pénzügyi tevékenységének gyenge pontja még az ellenőrzés Az előző évhez viszonyítva javulás tapasztalható, de ez még mindig nem kielégítő. Az ellenőrzések nem voltak eléggé átfogóak. és mélyrehatók, gyakran .csak a számviteli ellenőrzésre szorítkoztak. A költségvetési szervek, vállalatok munkáját sok esetben csak a bizonylati rend és okmányfegyelem szempontjából vizsgálták és bírálták. Az ellenőrzések során megállapított mulasztások elkövetőivel szemben a tanácsi vezetők nem minden esetben jártak el kellő eréllyeL Ezen tehát javítani kell. A tanácsok gazdasági tevékenységének egyik fontos része az adóbevételi tervek teljesítése. Ismeretes, hogy a kormány a termelőszövetkezetekbe lépett parasztok számára jelentékeny adókedvezményt biztosított. így az idei adóbevételi tervek 26,3 százalékkal alacsonyabbak a tavalyi bevételeknél. Erre a kisebb összegre viszont feltétlenül szüksége van a népgazdaságnak, ezért a tanácsok kellő határozottsággal szorgalmazzák az adókötelezettségek időbeni teljesítését. Az adófizetési készség országszerte jó, egyes községekben viszont indokolatlan elmaradás tapasztalható. Kunszent- mártonban például az adózók 33 százaléka, Bia községben pedig 24 százaléka mulasztotta el első és második negyedévi adójának megfizetését. A régi és az új termelőszövetkezeti tagok általában lelkiismeretesen fizetik az adót, de azért elvétve olyanok ,is akadnak, akik úgy vélik, hogy a kormány nemcsak a régebbi adótartozás behajtását függesztette fel, hanem a jövőbeni kötelezettségek teljesítését is. Ebben a kérdésben a helyi tanácsoknak mindenütt világos helyzetet kell terejnteniök. Fontos az is, hogy az 1960-ra esedékes búzaföld-adót mind a termelő- szövetkezetek, mind pedig az egyéni gazdálkodók természetben, kenyérgabonában teljesítsék. A tavalyi költségvetés végrehajtásából a következő tanulságokat vonhatjuk le: í. Hatékonyabb intézkedéseket tegyünk a központi beruházások koncentrálására. 2. Minden ágazatban keressük meg a gazdálkodás terén gyenge vállalatokat, vagy vállalati egységeket és minél gyorsabban küszöböljük ki a gazdaságosságot rontó tényezőket. 3. Gondosan ellenőrizzük, hogy az anyagi érdekeltség elve a lehető legtisztábban érvényesüljön és- nyereségrészesedést csak valóságos önköltségcsökkentés révén elért többletnyereség után oszthassanak. 4. Mind a vállalati gazdálkodásban, mind a hivatali, tanácsi munkában fokozottabban kell érvényesíteni az ésszerű takarékosság? elvét. 5. Minden szinten és minden szervezetnél tökéle tesíteni kell a pénzügyi ellenőrzést és még jobban kell védeni a társadalmi tulajdont. A múlt évi költségvetés tanulságait úgy hasznosíthatjuk, ha ez év hátralévő részében a gazdasági minisztériumok, a tanácsok, a szövetkezetek és vállalatok összpontosítják erejüket a terv mindenoldalú teljesítésére, második ötéves tervünk jobb megalapozására. (Nagy taps) A pénzügyminiszter beszá mólója után Harustyák József, a terv- és költségvetési bizottság tagja, az 1959. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés jóváhagyására vonatkozó törvényjavaslat előadója szólalt fel. Bevezetőben rámutatott, hogy a zárszámadási/jelentést az országgyűlés vala-* mennyi bizottsága részletesen megtárgyalta és elfogadta. A bizottságok egyöntetűen megállapították, hogy 1959-ben a különböző gazdálkodási szervek jobban használták fel a költségvetésben biztosított összeget, mint az előző évben bármikor. Ezután megemlékezett több fontos intézkedésről, amellyel államunk emelte az életszínvonalat. A nyugdíjak felemelése mintegy 415.000 régi nyugdíjast érintett, s a családi pótlék felemelése is számottevő többletkiadást jelentett államunknak, érezhető segítséget a nagycsaládosoknak. — Ä második negyedévi gazdálkodásra vonatkozó mérlegbeszámolók még nem állnak rendelkezésünkre, de különböző adatokból feltételezhető, hogy a termelési költségek színvonala már a második negyedév átlagában megközelítette," esetleg el is érte a módosított éves tervben előirányzott költségszínvonalat. Az idén természete- n lényegesen nehezebb olyan mértékű csökkenést elérni, mint tavaly, amikor a termelői árrendezés következtében előállt bizonyos lazaságokat egyes vállalatok kihasználtak. Az előadó foglalkozott a termelőszövetkezeti mozgalom múlt évi eredményeivel Hangoztatta, hogy munkásosztályunk, egész népünk hatalmas támogatást nyújt a termelőszövetkezeti parasztságunknak a nagyüzemi gazdálkodás kialakításához. A többmilliárd forintos támogatásból csupán a hosszú és középlejáratú hitelek, a gépállomási díj- és adókedvezmények. továbbá a vissza nem térítendő állami támogatás összege kereken 5.7 milliárd forintot tett ki 1959 ben. Ennek a befektetésnek a ""ümölcsei természetesen csak a következő években érnek meg teljesen. Harustyák József beszéde végén javasolta, hogy az országgyűlés a múlt évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést fogadja el. A törvényjavaslat vitájá ban Blaha Béla a többi között az iparitanul ó-képzésben elért eredményekkel foglalkozott. Ezek után az elmúlt év elején életbe léptetett új nvuadíjrendeletet méltatta. Különös jelentősége van annak. hogy megoldódott a termelőszövetkezeti tagok nyugdíj-, valamint öregségi és munkanélküli járadék-kérdése. Befejezésül az egészségre ártalmas munkahelyeken dolgozók munkaidejének csökkentéséről szólt. Tavaly körülbelül 60.000 dolgozó munkaideiét csökkentették napi V|nt. illetve hőt órára, és az ;dén űiabb 33.000 dolenzÓT-o terjesztik ki a munkaidőcsökkentést. Áz 1959. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést elfogadta. Erdei Lászlóné Szaboles- Szatmár megyei képviselő hozzászólása után Takács József, majd Kaszás Imre szólalt fel. Utána Nyers Rezső pénzügyminiszter válaszolt. Megállapította, hogy a hozzászólók egyetértettek az elmúlt évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentésben foglaltakkal. Kérte a törvényjavaslat elfogadását Az országgyűlés ezután egyhangúlag elfogadta az 1959. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés jóváhagyására vonatkozó törvényjavaslatot Interpellációk Ezután következtek az interpellációk. Az első interpellációban Bartha János Hajdu-Bihar megyei képviselő két kérdést intézett a földművelésügyi miniszterhez. Egyik kérdése az volt hogyan kíván gondoskodni a minisztérium elegendő, jól felkészült öntözési szakember képzéséről különös tekintettel arra, hogy az öntözéses terület a második ötéves terv időszakában nagymértékben növekszik. Második kérdésében arra kért magyarázatot, miért nem oldódott meg a mai napig sem a Hajdúszoboszlói Egyetemi Tangazdaság átcsatolása a Debreceni Mezőgazda- sági Akadémiához. Az interpellációra Losonczi Pál földművelésügyi miniszter válaszolt. Az öntözési szakemberek képzésével kapcsolatban megjegyezte, hogy a kérdés megoldása nem azon múlik, mintha nem lenne erre a célra megfelelő oktatási intézmény, hanem inkább azon, hogy ezekben az intézményekben elég alacsony a tanulók létszáma. Azt javasolta tehát, hogy amelyik megyének szüksége van az említett szakemberekre, lehetőleg a hozzá legközelebb eső, meglévő iskolán képez- tesse őket. Mindemellett lehetséges — mondotta —, hogy Hajdúszoboszlón fejlesztjük majd az öntözési szakemberek képzését, azonban ide is az érdekelt megyéknek kell majd küldeniük megfelelő számú hallgatót. A Hajdúszoboszlói Egyete- temi Tangazdaságnak a Debreceni Mezőgazdasági Akadémiához csatolás ügyében a miniszter közölte az interpelláló kéDviseiövei, hogy ennek megvalósítására nem kerülhet sor. Illetékesek elképzelése szerint ugyanis a későbbiekben minden ilyen gazdaság állami gazdaság lesz és envséges irányítás alatt bizonyos meghatározott, irányú működést fejt majd ki. Ennek megfelelően az összes tangazdaságokat is egységes irányítás irányítás alá vonják majd, hogy ezzel is elősegítsék a mezőgazdasági szakemberképzést. Az interpelláló képviselő a miniszternek a Hajdúszoboszlói Egyetemi Tangazdaság átcsatolása ügyében adott válaszát tuddmásulvette, az öntözési szakemberképzésre vonatkozó választ azonban nem fogadta el, s bizottság kiküldését javasolta a kérdés megvizsgálására. Az országgyűlés ügyrendje, értelmében az elnöklő Rónai Sándor ekkor szavazást rendelt el, amelynek eredményeként az országgyűlés — három szavazat ellenében az interpellációra adott miniszteri választ tudomásul vette. A következő interpelláló, Kiss János Hajdu-Bihar megyei képviselő arra a kérdésre kért választ a földművelésügyi minisztertől: mit tesz a minisztérium a homoki területek erő- és munkagépellátásának javítására, s mikorra várható a homoki területek gépellátásának megoldása? A következő interpelláló, Péti János Tolna megyei képviselő ugyancsak a földművelésügyi miniszterhez intézett kérdést: mit tesznek az illetékesek a vadkárok csökkentésére, mezőgazdasági területek terményeinek megvédésére. A miniszter rámutatott, hogy vadállományunk igen jelentős hasznos hajt népgazdaságunknak; a múlt évben ötvenegy millió forint volt a bevétel lőtt vadak és élővadak értékesítéséből. A minisztérium megvizsgálja, hogyan szoríthatók lejjebb a károk. Az országglűlés az interpellációra adott választ elfogadta. Az országgyűlés ezzel befejezte munkáját. Az ülésszak Rónai Sándor elnök zárszavával ért véget. (MTI). Az Union Miniére, Detwiler és a többiek mumba miniszterelnöknek. A terv szerint a társaságban több nyugati ország is részt venne, sőt, Detwiler egyik jellemző nyilatkozata szerint helyes lenne, ha Belgium is ezeken keresztül venne részt a Kongói Köztársaság gazdasági életében — vagy inkább kifosztásában. A szerződést azonban még nem ratifikálta a parlament és az utóbbi időben kiderült, hogy az amerikai bizniszmen az utóbbi időben több afrikai államnak is tett hasonló nagyzoló ajánlatokat. Csakhogy azokból mindannyiszor — kipenderítették. Ugyanakkor az Egyesült ■Államok az ENSZ-en keresztül is megpróbál gazdaságilag behatolni az országba — ezért nem áll egyértelműen a belgák mellett Az utóbbi időben azonban egyre többet rebesgetnek arról, hogy a belgák azt szeretnék, ha szerenüket a NATO egységei vennék át. Ez a gazdasági felosztásra rátenné a katonai pecsétet is. ÍME, it yen tervek* — ilyen erők állanák a máig is tartó kongói válság hátterében. Egy azonban nyilvánvaló: van ezeknél az erőknél nagyobb hatalom is: az afrikai népek szabadság- vágya, s a szocialista tábor szolidaritása. Kongó nem játékszer többé királyok és pénzemberek kezében. Ezért van kudarcra ítélve a kés- leltetők és a szabotálók. a szakadárok és a szélhámosok minden mesterkedése. e— *r. — hogy legfőbb támaszának, a belga haderőnek ott tartózkodása kétségessé válik. JELLEMZŐ a belga kormány kétszínű magatartása is. Noha nyíltan nem száll szembe a Biztonsági Tanács határozatával, alattomban igyekszik meghiúsítani végrehajtását. Eyskens miniszterelnök például azzal vádolta meg Hammarskjöldöt, hogy zűrzavart szít ott is, ahol „rend” van s úgy próbálta beállítani, hogy Ka- tangán múlik, szükség van-e az ENSZ egységeinek bevonulására. Feltűnően támogatja Belgiumot Franciaország is. Érthető: De Gaulle attól fél, hogy a kongói nép példáját a franciák igája alól felszabaduló gyarmati népek is követni fogják. Ezenkívül persze szerepet játszik az is, hogy a Belga-Kongó mesés hasznaiból számds francia cés is részesedett. Ugyanakkor az Egyesült Államok nagyobbvonalúbb politikát folytat: célja itt is az, mint néhány éve Iránban volt- vagyis bekerülni a kiebrudalt rési tőkések helyébe. Igaz, hogy az amerikaiak két paklival is játszanak. Kongóban felbukkant egv homályos múltú, az Egyesült Államokban kétízben is megbukott üzletember, bizonyos Detwiler, aki gvorsap összetákolt egy nemzetközi konzorciumot, s ötven évre npm kevesebb, mint két milliárd dollárt ifiért Laarra késztette a Biztonsági Tanácsot, hogy két ülésen is állást foglaljon a belga csapatok kivonása mellett. A határozat végrehajtásában azonban érződött már a gyarmatosító erők nyomása: a Kongóba érkezett ENSZ-csa- patok ugyanis nem a belgákat, hanem éppen a kongóiakat fegyverezték le. Sőt! A kéksapkás ENSZ-haderők ugyan bevonultak Kongóba, — a belgáknak viszont eszük ágába sem jutott kivonulni. Egyszerűen átcsoportosították erőiket, s visszavonultak támaszpontjaikra. De még ez sem minden. Katangában, ahol erre — a Csombe-művelet révén — elég erősnek érezték magukat, — a „miniszterelnökön” keresztül, nyíltan is szembe szálltak az ENSZ-szel. Az Union Miniére kreatúrája kijelentette, hogy nem engedi be az ENSZ-csapatokat, s fegyverrel fog ellenállni. A handabandázás egyideig valóban megakadályozta az ENSZ-csapatok megérkezését — a nemzetközi közvélemény felháborodása azonban végül arra kényszerítette Hammarskjöld ENSZ-főtit- kárt. hogy szombatra bevonulási parancsot adjon a nemzetközi egységeknek. Ez . súlyos csapást jelent Csőmbe . terveire, hiszen a kéksapká- ■ sok bevonulása egyrészt azt [ ielenti. hoffv n»m ismerik el t tartományát «.független” ál- i Iámként, másrészt Dedia azt JULIUS ELSŐ napjaitól fogva a világközvélemény feszülten figyeli a Kongóból érkező híreket. Az ellentmondó jelentésekből csak lassan bontakozott ki a most függetlenné vált állam ellen szőtt nemzetközi imperialista ösz- szeesküvés. S azért sem láthattunk tisztán, mert az események szüntelenül mozgásban vannak, a helyzetkép állandóan változik. Most azon- bon úgy tűnik, a játszma első szakasza lezárul: az ENSZ-csapatok szombaton bevonulnak az ország kincsestárába, a „függetlenné” kikiáltott Katanga tartományba. Egy korábbi cikkünkben rámutattunk, hogy az összeesküvés végcélja a Kongói Köztársaság jövedelmének havtan százalékát szolgáltató Katanga tartomány és különösen az Union Miniére belga mammuttröszt érdekeinek megőrzése. Ennek politikai módszere egyszerűen^ az lett volna, hogy Csőmbe, a belgák ügynöke kikiáltja a függetlenséget, a belga csapatok támogatását kéri. s így a hatalom birtokosai ugyanazok maradnak, mint eddig: az Union Miniére részvények tulajdonosai. Az ENSZ akciója azonban, mint ismeretes, ezt a tervet kissé összekuszálta: a szabadságszerető ázsiai-afrikai országok, valamint a s^ovietunió és a szocialista tábor határozott állásDontia
