Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-17 / 168. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

s

1960. július 17. ^

„Disznóhizlalás a gazda perselye“

Disznónak az uborkát?

Mi tagadás, ez már igen régi parasztmondás. Ennek ellenére derekasan állja az idő változását, sőt éppen napjainkban igen sok tekintetben megújult fényben ragyog.

Sándor János, a jászberényi Állatforgalmi Vállalat vezető-adminisztrátora rendkívül lelkesen magyarázza szülőfalujában, Jászfelső- szentgyörgyön, hogy milyen fontos, országos táplálkozási érdekek kívánják sertésállományunk gyors szaporítását. Arra is rámutat: mennyire megtalálja számítását az a szövetkezeti gazda, aki háztáji gazdaságában anyakocára szerződik.

Nem kell sokáig vinnie a szót, mert Őrlős István, a Kossuth Tsz agronómusa elmondja, hogy ő maga is szerződött két anyakocára. „Állandóan magyarázom, hogy ennél kedvezőbb szerződést legfeljebb álmában köthet az ember’' — kezdi sorjázni örlős István. Mert miről van szó?

Ha szerződöm, az Allatfor- galmi Vállalattól egy éves hitelre kapok egy kocát. Hat malacra átlagosan lehet számítani, s a szerződés szerint egy év múlva három malacot kell az Állatforgalmi Vállalatnak átadni, 40—60 kg-os súlyban. Az anyakoca és a többi malac, illetőleg süldő, a szerződő fél tulajdonában marad.

Nos, hát akad-e olyan ember aki ilyen előnyös körülmények között nem szerződik?” — fejezi be szómondását a Kossuth tsz agronómusa.

Tóth Imréné, a Kerek udvar 26. sz. tanyáján büszkén mutatja meg a szépen göm- bölyödő anyakocát, ö már a jegyzőfüzetét is előveszi és abból, olvassa fel számítását. Eszerint tehát:

Az anyakocát hitelbe adja az Állatforgalmi Vállalat olyan módon, hogy árát az egy év múlva átadásra kerülő három süldő árából vonja le. Nos, Tóth Imréné így számol: a koca árát átlagosan 1.600 Ft-ban számolják, a három süldő értéke viszont legalább 2,300—2,400 Ft tehát a szerződött fél a végén még 600—700 Ft-ot is kap. Valami olyanféle tombolához

hasonlít tehát ez a szerződés, ahol minden szám értékes jutalmat nyer.

Hasonlóan vélekedik Hájas István, szintér Kerék-udvar tanyai lakos, a Petőfi tsz gazdája, de azt is hozzáteszi:

„Sokan azért nem szerződnek, mert nem ismerik eléggé a kedvező feltételeket. Dehát már az apám is úgy tartotta, hogy a jó gazda nemcsak kapál, kaszál, hanem lát, hall, tájékozódik és az esze kerekét is forgatja. Máma viszont sokkal inkább így kell csinálni a dolgot.”

B^nka Sándor, fejcsóválva számol be arról, hogy még olyanok is akadnak, akik azt mondják: „Nem elég a szerződés, kukorica is kell hozzá. Abban persze igazuk van, hogy kukorica kell, de kukorica még van a padlások javarészén, még hozzá annyi, hogy könnyen a háziak fejére szakadhat. Az a helyes tehát, ha tovább nem őrzik, tartogatják, hanem szerződnek, Metetik a jószággal és szép jövedelemre tesznek szert.”

Említsük meg azt is, hogy a Hazafias Népfront, a Nőtanács, a KISZ, a Földművesszövetkezet, a Vöröskereszt vezetősége és aktívái a járási pártbizottság irányításával nemrégiben megrendezett közös tanácskozáson elhatározták, hogy kiadják a jelszót: Anyakocát minden háztáji gazdaságba! A megvalósítás érdekében pedig széleskörű agitációt fejtenek ki a községben és a nagy kiterjedésű tanyavilágban.

Bognár Gyula

A piac törvénye szerint, nagy a kínálat, csökkennek az árak. Legalábbis így kellene lennie. Azonban a salátának való uborkát még tegnap is 2.70 Ftért adták a szolnoki Fmsz. zöldségboltjában. A 121-es csemegeboltban pedig csak adták volna, de csupán pénteken kaptak elegendő mennyiséget. Pedig már jócskán beállt az „uborkaszezon.”

Ugyanakkor arról kaptunk hírt, hogy a jász- fényszarúi Zöld Mező Tsz- ben mázsaszám, sőt tízmá- zsaszám öntik a disznók elé az uborkát, mert nem tudják eladni.

A MÉK nem veszi át, A konzervgyár sem, mert csemegét és kovászosnak valót keres. Helyes volna, ha a felvásárló és értékesítő szervek végre szakítanának lélektelen, bürokratikus módszereikkel. — kós. —

Valami szépet három lányról

Erzsi, Manci, Irénke. Három testvér. Erzsi szőkésbarna, igencsak egyforma magas kisebbik húgával, Irénkével. Csak annak a haja sötétebb s szépen ívelt szemöldöke alól is pajkosabban csillog a szeme. Manci valamivel , alacsonyabb, kedves, mosolygós lány. Arcuk, gömbölyű karjuk barnára sült. Pöttyes kendőjüket, kötényüket játékosan cibálja a szél, amikor kilépnek a dohánysorok közül.

Az Oláh-lányok, a Leninből — így ismerik őket Jászberényben. S van, aki hozzáfűzi: ügyes, dolgos, mind a három. A tsz-irodán is megerősítik ezt a véleményt, s számokkal bizonyítják a lányok szorgalmát. Erzsinek júniusban 50 munkaegységet írtak jóvá. Húgai se maradnak mögötte.

— Négyünknek, mert az édesapánk is a Leninben dolgozik, júliusig 860 munkaegységünk van — újságolják. — Február eleje óta dolgozunk. A kertészet olyan, hogy ott mindig sok a tennivaló.

Kövér Kálmán brigádvezető mondta el, hogy itt a Borsóhalmi üzemegységben 72 holdas a kertészet. Van itt paprika, paradicsom, káposzta, burgonya és 15 hold dohány is, hogy csak a nagyját említsük.

— Szeretjük, ismerjük ezt a munkát — folytatják a lányok a beszélgetést. — Az 5 hold mellett évek óta eljártunk napszámba, egyéni kertészetbe. Nem is félünk, akármit bíz is ránk a brigádvezető.

— Erzsi, meg Manci munkacsapatvezető — mondja Irénke.

— Hogy boldogulnak?

Szinte egyszerre válaszolnak:

— Az asszonyokkal, lányokkal jól

megértjük egymást. Nincs harag, vagy veszekedés. Mindenki dolgozik szorgalmasan, jó kedvvel. Nem fog ki rajtunk — már mint a kertészeti brigádon — a munka. Dohánnyal még nem bántunk, most meg már megkezdtük a törését. Hamar megtanultuk, hogy milyen leveleket kell leszedni.

— Más munkáknál is segítettünk — sorolja Manci is. — Négyszálláson két napig cukorrépát egyeltünk. Három napig pedig aratott a kertészeti brigád. A férfiak kaszáltak, mi meg markot szedtünk, kötöttünk.

— Otthon hogyan oszlik meg a

munka?

— Mind a hárman segítünk* mert édesanyánk nem győzné egyedül. Itt lakunk a tanyán. Reggel ötkor kelünk. Egyikőnk megfeji a tehenet, a másik ellátja az aprójószágot, a harmadik rendbeteszi a szobát. Hét órakor már itt vagyunk ' a kertészetben — válaszol Erzsi.

— Pihenés, szórakozás?

— Erre is jut idő. Vasárnaponként moziba járunk, télen meg bálba is. yan rádiónk, meg olvasni is szeretünk. Főleg én, meg Irén — mondja Manci. S még hozzáfűzi: — Móricz, Jókai, meg Verne könyveit kedveljük legjobban.

— Mit vásárolunk a jövedelemből?

— Ruhát, cipőt meg stafirungot — sorolják. Huncutul összevillan a szemük. Még nem menyasszony egyik sem, de mindhárom eladó sorban van.

Utánuk nézek, ahogy elindulnak. A dohányföld mellett mennek. Pöttyes kendőjüket cibálja a szél.

N. K.

„Jussra megy a porta...”

SZÉP IDŐT megért Kiss nagyapó. Nyolcvanöt esztendő letöltése után kísérték ki fiai, lányai, unokái a kőtelki temetőbe. Könnyeztek a gyerekek, a rokonság is, s a szomszédok, ki-ki tudta, jó édesapát vesztettek el. Dehát annak már egy éve. A gyászoló család levetette a fekete ruhát, előkerült a hagyatéki rendelkezés.

A három lány földben kapta ki örökségét. A házon, a portán, a két fiútestvér osztozkodott. Ügy szólt nagyapó végrendelete, húsz évig tartott István fiam, övé legyen a ház, a portát felezzétek, a kúton meg csak nem vesztek össze.

A kút. Szúette deszkakává- ról szalad le a vödör, csörgő láncával tíz méter mélyre. Jó mély kút. Kiss Istvánná szerint:

— ősi kút, 200 évet is megélt már.

Meg is látszik rajta. A kútfúró mester megnézte, mikor felkérték rá, hogy tegye rendbe, s azt mondta: az életét ő sem kockáztathatja, márpedig félő, hogy rászakad az egész. Szóval ilyen kút ez. Nem is vele lenne baj, hanem az elhelyezkedésével. A porta felezése után a bátyus Kiss György portájába esne. Kiss Guörau el is akarta már keríteni azzal a kikötéssel, márpedig az öccse nem járhat a kútra.

Erre aztán Kiss István.

“ A kutat nem adom, még ha akasztás lesz belőle, akkor sem.

Kiss György:

— Hogy nem adod, mutass róla írást, hogy a tiéd a kút.

Kiss István:

— En mutassak? Adjál te papírt, hogy a tiéd a kút.

Kezdetben még csak így ment. Aztán:

— Tegyen igazságot a törvény. Mérje ki Kocsis Márton.

Kocsis Márton községgazda kivonult a perlekedő család udvarára. Arra próbálta rábírni a Kiss-testvéreket, úgy felezzenek, hogy a kerítésközbe essen a kút. Egyik oldalról Kiss István családja, másik oldalról Kiss György családja merhetné a vizet. Kiss István ebbe bele is nyugodott volna, de akkor Kiss György emelt óvást. Szűk az udvar, hova építsen akkor. Erre Kiss István kötötte meg magát. Csak úgy engedi szétmérni az örökséget, ha kaput hagy a kúthoz Kiss György.

Behívták a községi tanácshoz őket. Nem sikerült az egyeztetés. Feljegyzést küldtek a járási tanácsnak. A járási tanács mea vissza a községi titkár hatáskörébe helyezte az ügyet. A községi titkár vesződött egy ideig, s aztán tanácstalanul belefáradt. A viszály gyűrűzött tovább. A két asszony csak szította a tüzet.

— Ezért kínlódtam 20 évig az apósommal?

Mire a másik meny:

—Ezért termett az én másfél hold földem az ő takarékjukra?

— Még azt mondta, az én uram kommunista ellenes.

— Rákiabált a lányomra. Csúfságot tesz velünk.

SZERENCSE, hogy ügyvédhez nem ment egyikük sem, s így mindkettőjük háza fel nem áldozódott a kút-vi- szály bírósági intézésére. A szomszédság azonban estéről estére azzal töltheti- az időt a kiskapuban, mit kiabált ma egymásra a két család. Áldatlan állapot. Két négyszögölnyi földről van szó. Ennyivel károsodhat Kiss György vagy Kiss István, attól függően, melyikük látszik józanabbnak, okosabbnak. Az indulat, az egymásiránti elva- kultság régi dolgokat is elő- ráncigáltat a feledés homályából.

— Én takarítottam be a gazát esztendőkön által.

r- Náluk lakott az apám,

mégis hozzánk járt kenyérért.

Beszélgettem velük. Kiss István magas növésű, nyílt arcú, szorgalmas paraszt ember. A bátyja, nála alacsonyabb, a sok munkától törtebb. Mindketten magukon viselik a sok-sok robot hátramaradt jegyét. Egyikük hét, másikuk három hold földre írta alá a belépési nyilatkozatot.

— Mit szólnak ehhez a szövetkezetben ?

— Bizony Bózsó Sanyi már megrótt bennünket. Miért hagyjátok, hogy a falu nevessen rajtatok?

»— Az kicsoda?

— Bózsó Sanyi az elnökünk.

Egyed Lajos meg a munkacsapat-vezetőjük. Felügyelete alatt dolgozik a két Kiss testvér. Nem is akárhogyan. Mindkettőjükre bármikor számíthat. így történt, hogy szóltak a munkacsapat vezetőnek, adjon két megbízható embert, akik a teherautóval bemennek Szolnokra. Egyed Lajos körülnézett kollektívájában, aztán kijelölt két embert. Kiss Istvánt és Kiss Györgyöt. Mikorra elporzott a jármű, akkor kapott észbe.

— Tyű, ebből baj lehet.

Első dolga az volt, megérdeklődte a gépkocsivezetőt, hogy sikerült az út. Az vállat vont.

— Hát a két ember, nem veszekedettl

Kiváló hektóliter súlyú az új búza, —> állapítja meg • ' Csillag Lajos terményét ve vő

Az új gabonát a hazának!

Berakodik a cibakház! Vörös Csillag Tsz

Idényboltok az aratókért

A földművesszövetkezetek és a kiskereskedelmi vállalatok munkájukat úgy szervezték meg, hogy lehetőleg a nap minden szakában ki tudják elégíteni a határban dolgozó szövetkezeti gazdákat. A dűlőket járó mozgóA gépkocsivezető értetlenül nézett rá.

— Békésen beszélgettek egész úton.

A munkában nincs is baj. Kiss István is azt vallja, ő kibékülne a bátyjával, Kiss György is úgy tesz, ha az öccse engedne. S közben egyikük sem hajlandó jottányira sem elállni makacsságától. A falu közömbösen szemléli a botrányt. Néhányon kárörvendően biztatják a haragosokat.

— Ne engedj, tanúd leszek.

— Ne hagyd magad, aláírok az igazadnak.

S ők ugranak. Nem veszik észre, hogy két négyszögöl földdarabka dicstelen játékszerei csupán. Azt sem tudják a testvérháborúság, a mezsgyekarók viszája, egy letűnt világ farkas erkölcsének velejárója volt. A mi világunkban nincs már ilyen. S akiknél mégis előfordul, akarva, akaratlanul a múlt szellemi sötétségének, sivár moráljának tehetetlen feltámasztói. Minél előbb erre kell gondolniok

S ADDIG IS a nagy család a szövetkezeti kollektíva vigyázzon féltő gonddal rájuk. Mindketten becsületes, szorgalmas emberek. A falu, a szövetkezet vezetői, pártszervezete, gazdatársaik, hassanak értelmükre, józanságukra.

Az új világnak a szivekben is fel kell virradnia végre,

Borzák Lajos

boltok mellett 30 tsz és tanyaközpontban idényüzleteket állítottak fel. Az idényboltokban a hűsítőtől az apróbb iparcikkekig mindent megtalálnak a szövetkezeti gazdák. A turkevei Búzakalászban a gazdaság biztosította az üzlethelyiséget. Öcsödön, Jászapátiban, Kunhegyesen és Karcagon a -földművesszövetkezetek bambi üzemeiből naponta több ezer palackot szállítanak az aratóknak. A cukrászdák motoros fagylaltárusítói szintén ■ a határt járják.

A földművesszövetkezetek felmérték azt is, hol dolgoznak a legtöbb kiziaratók és oda megfelelő mennyiségű kaszát, kaszakövet más eszközt biztosítottak. Szabályozták a községekben és a tanyaközpontokban levő üzletek nyitvatartási idejét is. Már kora reggel és késő este a vásárlók rendelkezésére állanak. Aratás kezdete óta nem csökkent az üzletek forgalma és az iparcikkekből több mint 10 millió forint értékű áru talált gazdára.

Méhészek

tapasztalatcseréje

Ma, vasárnap a mezőtúri Űj Reménység és a turkevei Vörös Csillag termelőszövetkezet méhészetében találkoznak Szolnok megye termelőszövetkezeti méhészei. A találkozón Bakk Ferenc tanár, Csizmadia Antal tudománvos kutató, Berta József méhészeti felügyelő, Gönczöl Lajos tsz elnök, s Bodó László a turkevei Vörös Csillag vezető méhésze tart előadást