Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-17 / 168. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP »60. fSEus n. '• Az crratás hősé! Horvátit Gyula« ft Cibakház! Gépállomás kombájnosa. VONA JANOS, GÖNCZŐ KAROLY, ft Kunmadaras! Gépállomás s Cibakház! Gépállomás kombájnosa. rendrearatógép kezelője A Jászberényi Tangazdaság gépei a szövetkezetekben A jászberényi tangazdaság főagronómusa pénteken este telefonon hívta a szerkesztőséget: — Gazdaságunkban befejeztük az aratást. A tarló- hántás után megkezdtük a nyári istálló-trágyázást és a mélyszántást Termésátlagaink: őszi árpából 17,40, tavaszi árpából 15,18, búzából 16« rozsból 15, zabból pedig 13 mázsa holdanként. — Gépeinkkel a termelőszövetkezeteknek nyújtunk segítséget. Eddig 510 holdat arattunk le a közös gazdasá­gokban. Most pedig összes gépünkkel a szövetkezeti gaz­dáknak segítünk« Megbuggyantottak a eimborák A hatalmas víztükör fel­színét fodrosra korbácsolta a szél. Vihar közeledett. A Ba­laton egyre haragosabbá vált, morajlott, dobálta a part felé igyekvő csónakot. Hirtelen egy nagyobb hullám veszé­lyesen megbillentette a vitor­lást. *=? A kegyelmes istenit! Csak még egyszer szárazra jussak! Mindkét kezemmel megkapaszkodtam a csónak oldalában. Ügy szorítottam a deszkát, hogy az szinte re­csegett. Aztán csak úgy ma­gamban fogadkoztam: — Nem ülök még egyszer ilyen billegő-imbolygó alkot­mányba. Most is kár volt en­gednem. De ezek a fránya fiatalemberek addig beszél­tek, míg rá nem álltam, hogy kipróbálom velük a csónaká­zást. Jó is lenne ez. De hát eheti a fene! Itt kapott ben­nünket a vihar s ennek a fele se tréfa ... így meséli a történeteket Tompa Elek, a hetvenen túl­lévő alacsony, zömöktermetű szövetkezeti gazda. Hátát ne­ki veti a kunyhó falának. Rövidszárú pipájából komó­tosan eregeti a füstöt. Gazda­társai, akikkel együtt dolgo­zik a tiszasasi Rákóczi Tsz többszázholdas szőlőjében, mellé telepszenek. Szeretik hallgatni a kis öreg tréfás szavakkal fűszerezett, zama­tos beszédét. Ha cigaretta­szünetet tartanak, vagy ebéd után megpihennek egy kicsit, biztatják: — No, mondja csak, hogy is éltek ott az üdülőben? Kicsit kötődnek, élcelődnek is Elek bácsival. Nem rossz szándékból, hanem mert jó­kat kacagnak találó, talpra­esett válaszain. — Az úgy vót, hogy a pes­tiek meghívtak bennünket az üdülőjükbe. Valaki magyarázókig köz­beveti: *— A budapesti XIV. kerü­leti Gépipari Fuvarozó Vál­lalat patronál bennünket. Ök láttak vendégül nyolc szövet­kezeti gazdát balatonföldvári üdülőjükben. í— Az elnökünknek szóltak — veszi vissza a szót Elek bácsi. —- Az elnök volt na­gyon rajta, hogy elmenjek. No, meg az asszony. Akármi­vel szabódtam, mindennek találtak ellenszerit. Mondom a legnyomósabb érvet az asz- szonyka: oda ám költőpénz is kellene, legalább párszáz forint. Aszongya erre: meg­lesz a pénz, inkább a malacot is eladom. — Na, de ezt nem kellett megtenni. Csak egy tyúkot pusztított el az asszony, azt megsütötte az útra. Mindent előteremtett, ami csak kel­lett. Bepakolt a bőröndbe rö­vid, meg hosszú ujjú ingeket, jé bébény alsónadrágot, ma ÁRVÍZ a kisújszállási határban Fut a gyöngyöző ár, gallya­kat szalmacsomókat ragad magával... Bár gyermeknek is alig térden felül érő még a víz, keménymarkú férfiak állnak a gáton s erősítik. Amott keskeny ér tör utat magának a göröngyök kö­zött... Szilágyi István bri­gádjának egyik tagja hamar­jában megerősíti a gátoldalt nehogy jobbra, a szikre ira­modjék a víz — hanem bal­ra, a kukoricatábla szíve felé hasított barázdába. Árvizet lát ezekben a na­pokban a kisúji határ vándo­<— Elmenjetek a vályútól, az apátokat! Rátái Kálmán állattenyész­tő ripakodik az 5—6 éves ap­róságokra. Azok nagy kedv­teléssel éppen mocskos lábu­kat tisztítják az itató vályú­ban. Az állattenyésztőre rá se hederítenek. Akkor ijed meg mindegyik, ahogy doktor Olasz Imre községi orvos alakja emelkedik ki a kút- káva mögüL Nagy harcsa- bajuszát simogatja, miközben besegít az ebadták korholá- sába. — Én mosdatlak meg ben­neteket, a mindenségit. így ismerkedtem meg Ti- szabő termelőszövetkezeti község orvosával. Tőle ugyan nem sok mindent tudtam meg. Kiss Kálmán, a Petőfi Termelőszövetkezet elnöke annál többet mondott róla. Olasz doktor minden este 6 órakor a szövetkezet köz­pontjában találkozik , a mun­kából hazatérő dolgozókkal. Előtte ugyan már végigjárja az aratóbrigádokat, ellenőrzi, vhn-e elegendő friss vizük, higiénikus-é az ivóvíz. Az esetleges kaszaköszörülési vá­gásokat ott mindjárt bekö­tözi. Rátái Kálmánnak is meg­éred a szava: — Van itt olyan ember — mondja —, oki nap-nap az orvost járta, s mostanra úgy rendbe jött az egészsége, hogy a legjobb munkaerőnk. Messziről is köszön a mi dok­torunknak, pedig ebben is nehéz megelőzni. Szót kér a doktor. mindenféle ruhát, amire csak szükségem lehetett. Aztán meg mosdószappant, miegy­mást. Ennyi holmival indul­tam útnak. No, meg a zse­bemben is ott lapultak a szá­zasok. — Balatonföldváron a vas­útnál várt bennünket egy em­ber. Megkérdezte: honnan jöttünk. Megmondtuk. No, akkor én magukat vártam, gyüjjenek velem. — Az üdülőben aztán alig pakoltunk le, mindjárt hoz­ták a jó menázsit. így vót ez végig. Nagyon jó koszt vót... — Oszt fürödtek is — kér­di valaki évődve. ra, olyan árvizet, melyen nem megrettennie, hanem örven­deznie kell a gazdának. Az Ady Tsz parasztjai nem hiá­ba vettek részt a kísérleti gazdaság és a vízügyi igaz­gatóság szakaszmérnökségé­nek öntözési tanfolyamain: rövid hetek alatt mestereivé váltak a szántóföldi öntözés­nek« Dombhajlat és paraszti lelemény Kovács István motorkezelő — Most már csak istenes, de mi volt itt a tavaszon, Hányán és hányán jöttek hoz­zám, írjam ki betegnek, mert még mindig nem határozta el, hogy felveszi-e a munkát, vagy sem. S az orvos ilyenkor nem az injekciós tűt, nem a receptíró tollat vette elő, hanem az ér­telmére hatott a képzelt be­tegnek. A legtöbb esetben si­kerrel. Kihez-kihez megtalál­ta a megfelelő szót. Ismeri már betegeit, egyik-másik, alig, hogy belép a rendelőbe, az orvos előre azt mondja, na, maga most ilyen panasz- szal jött. Kerekedett is egy anekdota róla, azt tartják Ti- szabőn, a huszár doktor ren­delőjének ablaka alatt nagy­kabátban elsétálni elég. Az orvos már aíkkor megmond­ja, kinek mije fáj. Ezt doktorunk is túlzásnak tartja, de orvosi sikereiből maga mesél el néhányat. A Ismeretes, hogy e fontos pillangósvirágú növényünk magtermesztése igen jövedel­mező. Egy-egy jód sikerült magfogás jelentősen növeli a termelőszövetkezet bevételi tervét. Mégis sok közös gaz­daságban nem fordítanak kel­lő gondot a magtermést is ve­— Fürödtünk ám! Igaz, egyszer úgy megbuggyantot­tak a cimborák, hogy jócskán ittam a Balaton vizéből. Na, de azért nem vót harag. Együtt jártunk este a moziba. Meg színházba is vótunk. Sö- rözgettünk, megkóstoltuk az ottani borokat. Nem is hoz­tam haza 20 forintnál többet. Elmosolyodik, hogy milyen tékozló volt. Vagy újra eszé­be jutott valami kedves epi­zód. Az a két hét ennyi de­rűs percet, olyan sok élményt jelentett. Nem lehet azt elfelejteni évek múlva sem. lamit a szivattyún, amint azt gépállomási dolgozó korában tanulta. Aztán derűs tekintet­tel fordul felénk a csatorná­ban lubickoló fickókra mu­tatva: — Lám, ezek a lurkók már most hasznát látják az öntö­zésnek. Mi majd az őszön, 500 hold kukorica betakarí­tása után. A’ szent, hogy jö­vőre nem egy, de valamennyi adys gyerek olyan gumi-úszó- öwel pancsolhat, mint ez a legény ke... A szivattyúkezelő gazda ez­után arról kezeskedik, hogy szeszfogyasztókról van sző. Jónéhány betege a víz he­lyett is pálinkával élt, még­hozzá családos emberek, sőt motorosok. Hosszú munka volt az, mire rendes kerékvá­gásba terelődött életük med­re. S nemcsak itt, Fegyveme- ken is, hetenként háromszor ülnek motorra feleségével együtt, hogy a fegyvemeki szövetkezeti gazdák egészsé­gét is visszaadják. Ja és hogy miért hívják hu­szár doktornak? Hajnali 5 órakor a mezőre tartók már szembe találkoz­nak a doktorral. A tanyákról lovagol vissza betegeitől, aki­ket korán reggel felkeresett A községben motorral, a ta­nyákon hátaslóval jár. Azt tartja, könnyebb neki kilova- golni, mint hozzá a beteget behozni. Kár lenne minden dicsérő szóért. Amit csinál, az min­dennél szebben beszél. Sz. S. szélyeztető állati kártevők el­leni védekezésre. Lucerna és vöröshere táb­láinkon szinte nyüzsögnek a luoemabőde, lucemabogár és poloska. Szívják, rágják a nö­vényt, elpusztítják a zsenge, fiatal hajtást, vagy bimbót. Ha a széna lehordása után holdanként 15 kg-os idegmé­reggel leporozzuk a táblát, már a fél termést biztosíthat­juk. Másodszor közvetlen vi­rágzás előtt, zöldbimbós álla­potban kell porozni. Virágzás idején csak akkor alkalmaz­zuk ezt a módszert, ha ren­delkezésünkre áll a méheket kímélő Melipax porzószer. A kártevők elleni védeke­zést példamutatóan elvégezte a jászapáti Alkotmány Tsz: Közel 800 hold terület — ami­nek egy része gyümölcsös — minden védekezést megkapott az állati és növényi kártevők ellen. A jásizalsószentgyörgyi Petőfi Tsz gazdái is mindent megtesznek a lucerna és vö­röshere magtermésért. Nem­különben a Tiszasülyi Állami Gazdaságban, ahol a vöröshe­re legnagyobb kártevőjét, az Ápion bogarat és rokonait gyenge árasztással gyérítik a rizsparcellák helyén. A porozás fontosságát leg­jobban elismerik a jászárok­szállási és jászágói termelő- szövetkezetek. A jászárok­szállási Táncsicsban több mint 400, a Szabadságban 300 holdat részesítettek porozás­ban a növényvédő állomás se­gítségével. örvendetes, hogy a jászbe­rényi körzetben a tavalyi te­rületnek mintegy ötszörösét porozták meg. Az sem rossz megoldás, hogy a vöröshere táblák kártevőit permetező, vagy árasztó öntözéssel pusz­títják, mint a jásztelki Tol- buchin Tsz-ben. Ne mulasszuk el a kártevők elleni védeke­zést, s a magfogásra szánt te­rületen feltétlenül végezzük el a zöldteimbós ítorasá*t. lehetetlen — nincs. Ö maga a közös birtokon tapasztaltak alapján azon sem csodálkoz­nék, ha a Himalája oldalának meglocsolásáról hallana. Ami kicsiben lehetséges, miért ne lenne az sokkal nagyobban...? Efféle élcelődéssel telik az idő, a víz pedig zubog, áram­lik, szalad oda, ahová e he­tekben a legszükségesebb: a szomjazó, pipálni kezdő ku­koricatövek zöld erdejébe. — Emitt előttünk — fordítja szavát komolyra Kovács Ist­ván — dombos a terület Leg­mélyebb s legmagasabb pont­ja között lehet úgy 120—140 centiméter szintkülönbség. Kifogtunk a rétegvonalas térképen! A vizet fölnyom­juk a tetőre* onnan vezetjük a mélyebb részekre. Ha mindezt Mihályfalvi István tudományos kutató, vagy Hamar József, a sza­kaszmérnökség öntözési szak­embere személyesen hallhat­ná — bizonnyal repesne az örömtől. Tanításuk a lelemé­nyes gazdák fejében jó talaj­ra talált A negyven fős Szilágyi-féle öntözőbrigád tagjai mind egy szálig helyükön dolgoznak. Köröttük sok az aprónép; szövetkezeti leánykák* fiúk lesik el játszva apáik tudo­mányát. Bizonnyal elmondják a látottakat a többi kisúji tsz gyermekének — s egy-két esztendő múltán határszerte olyan derekas lesz az öntöző­munka, mint ma az Ady és a Búzakalász Tsz birtokán. Két vaskalap kozott kerékpáron A városi pártbizottság ha­tárjáró haloványzöld Moszk­vicsából legszívesebben ki­szállnának* mikor B. Nagy Lajos elvtárs egy távolban kerékpározó, száltermetű le­gény felé mutat: — Ott ni! Csávási Imre* a kísérleti gazdaság öntözési agronómusa. Hej, de gyakor­lottan tapos... B. Nagy elvtárs hangjában keserűség csendül, mikor a derék szakemberről elmond egyet-mást: —* Ahány tsz Kisüjon S Turkevén öntöz* mindet ő patronálja. Kerékpárról. — Mert nehogy azt higgye, hogy a gazdaság sajnált tőle egy motorra-valót. Dehogy. Meg­van a pénz, csak valami ke­reskedelmi vállalatnál *,nincs keret” arra, hogy közületnek motort adhasson. Csodálkozni* sőt dohogni lehet csak ilyesmin — ekkora merevségen. Érzésünk sze­rint keretre a — képnek van szüksége; Csávási elvtársnak motorra. Hogy egyebet ne mondjunk: Gépjármű birto­kában 300 holdnál nagyobb kisújszállási határrészen se­gíthette volna öntözéshez a gazdákat. (így zárójelben: nagyon-na- gyon megérdemlik ezek az emberek a segítséget! Nem úgy tessék-lássék módon pocskolnak, hanem 60—80— 90 milliméteres csapadéknak megefelelő mennyiségű vízzel öntözik a kukoricát; ahol csak tudják.) — Miért nem vásárol a gazdaság kéz alatt egy hasz­navehető motort? — érdeklő­dünk. — Mert arról egy másik pa­ragrafus tesz, hogy ne vehes­sen! — kedvetlenedik el vég­képp a keserves motorhistó­ria alkalmi informátora. A szövetkezeti parasztok, a város vezetői, a kísérleti gaz­daság szakemberei, a sza­kaszmérnökség áldozatkész dolgozói mindent-mindent megtettek, hogy Kisújszállá­son eredményes legyen az öntözés. Jövőre még többet, még jobban akarnak öntözni. Vajha kerülne e széles me­gyében egy furfangos jogász is, ki módját találná a parag­rafusok erdejében egy közü­leti motorvásárlásnak! m borváró -» Nagy Katalin Elek bácsi üdülőbeli cimboráival, meg as eigjaradcatat- i l*a Búrévák — ő is „adysta" — igazit va­o. A tiszabői huszár doktor _ . rrr.~i.'ii'i~i~~ni*rii~ - —- — ■ »■ — A jászságiak a lucerna és vöröshere magtermésért

Next

/
Thumbnails
Contents