Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-17 / 168. szám
1950. Július 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ai „elődökről“ Évszázadok óta Szolnokon van az egyik legfontosabb tiszai átkelőhely, s ezért a hídépítésnek nagy hagyományai vannak a városban. A Damjanich Múzeum régészeti leletei szerint, a kőkorszaktól kezdve, sok nép megfordult, hosszabb, rővidebb ideig meg is telepedett ezen a vidéken. Régi idők fakult lóliánsai, megsárgult térképei tanúsítják, hogy a Szolnok környéki. viszonylag keskeny árterület volt a legalkalmasabb az átkelésre. Annak idején a törökök is felismerték ezt, s már 1562-ben állandó hidat verettek a Tiszán, a Zagyva torkolat felett, hogy a várból könnyen ellenőrizni és védeni tudják. Kaposvári Gyula múzeumvezető feljegyzései sok mindent elárulnak e hid történetéről. Többek között azt, hogy magyar szakemberekkel, s magyar rabokkal építették, s ja- vítatták a jégzajlások után. Az első híd javítása — milyen szokatlan hallani ma már, — Debrecenre hárult, míg a törökök kiűzése után Cegléd, Nagykőrös és Kecskemét terheit növelte. Annak idején a szolnoki hídhoz a sápi erdőkben kivágott fák szállítására még Vácról, Dömsödről is rendeltek ki szekereket S mit kaptak a magyarok a hid építéséért és fenntartásáért? 1695-i feljegyzés szerint: ^a Tatár ránk jött akkor mind Ványa, — mind Túr, mind pedig az egész föld elpusztult, Szolnok felé szaladtunk, jut eszembe, hogy az hidra nem botsájtotta a Német az futottakat, le taszigálta a hídról, osztán minden szekeret egy aranyért botsájtott által..." 1753-ban a Törő Pál féle mozgalom vezetőit viszik itt rabszijra fűzve Budára. hidnál nyert tapasztalatok alapján. Ismeretes, hogy az ártéren is épül egy új hid, az úgynevezett „százlábú hid” helyett. Régen több, kisebb fahíd volt ezen az útszakaszon. 1856-bán Bernáth Gáspár így Örökítette meg itteni utazását: „.. .Amint Szolnokot elhagyva, a tiszai hid végső pallóján kocsinkkal át- dobogánk, a szemünk elé örvénylett látvány borzasztó volt. A láthatárt kömyes-kö- rül vég-nélküli tenger öleié. A hídfő karfáit nyaldosó áradat mentében keskeny fekete vonal sötétlett, ez volt a keskeny gáton vezető út. Fölötte itt-ott haragosan csaptak össze az átellenes hullámok ... A csikók megrugaszkodtak és belemásztunk a feneketlen süllyedőbe. Lovaink pihentek és fiatalok lévén, egy darabig serkentge- tés nélkül lábalták a feneketlen sarat. De nemsokára a lovak tipegtek-dobogtak, kocsink azonban meg se mozdult, bele ragadt a sárba. Végre szembejövő szekerekkel megalkudtunk, s azok 15 lovat ragasztottak szekerünk eléjébe. így értünk rémítő torok- és ostorzengedelmek között a gát végére.. Miért kell új híd ? A szolnoki Tisza-híd az ország egyik legfontosabb köz- útján fekszik. A jelenlegi, úgynevezett félállandó-híd teherbírása korlátozott, nem felel meg az elsőrendű főútvonal követelményeinek 1952-ben segíteni próbáltak ezen, de kellő eredményt nem értek el, s a szerkezet további erősítése már lehet- tetlen. Szélessége sem megfelelő, mindössze 5.4 méter tehát lényegében csak egy- járatú. A vasszerkezet a két parton ideiglenes „jármokon” állt, melyek az utóbbi időkben megsüllyedtek. A hídpá- lya fapadlós, állandó karEz azonban mintegy 90 kilométeres kerülőt jelentett volna. Évi 800 ezer jármű közlekedését számítva 72 millió kilométer pluszt jelentett volna ez, s következtében az évi veszteség több mint 36 millióra rúgott volna. Persze a főútvonal zavartalan forgalmának haszna forintokban ki sem fejezhető pontosan. Felmerült olyan gondolat is, hogy az ártéren hosszabbítsák meg a főútvonalat, s rés híd súlya 550 tonna. Ezt a terhet ami összesen 870 tonna, kell 15 méterre „áthúzni” az ideiglenes híd állására. Szombaton délbe mondta ezt Bors Ernő, amikor éppen a szandai rét felé eső 50 méteres nyilás áthúzására készültek, ami délután 4 órára már meg is történt Ilyen még nem Tolt Sok-sok hídesata hőse tartózkodott a hatalmas vasvázakon, szinte lebegve a Tisza szőke fodrai felett Macska ügyességgel kúsztak az ideiglenes létrákon, hegesztették az áthúzó síneket, készítették elő a csörlőket, a csigasorokat Mégis jutott idő aura, hogy szót értsünk a napsütötte, erős és bátor hídépítőkkel. Az egyik, Mészáros János afféle univerzális ember. Nyolc éve dolgozik már a Ganz Mávag hídgyárában, hajósként kezdte évtizedekkel ezmajd a néző egymás mellett, és azt szeretném érzékeltetni, amikor szinte milliméterenként áthalad a híd új pilléreire. Közben feltűnnek a lakatosok, autogénhegesztők, hegesztők, a csőrlőkeze- lők. Legérdekesebb, gondolom, az lesz, hogy tulajdonképpen „becsapom” a nézőt, hiszen a több órát, illetve napot kitevő munkát, s a hídépítőket, másfél perc alatt kell bemutatni a televízió közönségének. A TV. riporter persze az elsőtől az utolsó mozzanatig hű krónikása akar lenni ob- jektívjével mindennek riportja a debreceni utat jelző tábla megfordításától kezdve, egészen a harmadik híd- szakasz áthúzott „premier plánjáig”, a lemenő nap sugaraiban, bizonyára meg is nyeri a közönség tetszését. — Mikor láthatjuk a műsort? — Ilyen nagy jelentőségű és országos szempontból is elsőrangú fontos munkánál, a beruházó állandó ellenőrzése, irányítása elengedhetetlen feltétel. A munka menetével elégedettek vagyunk, ami egyúttal azt is jelenti, hogy az előkészítés, az előzetes szervezés, meghozta gyümölcsét zm Vi ibusz bonyolítja le a személyforgalmat. 1849-ben elpusztul a hid, a tavaszi hadjárat során, tutaj hidat építenek helyette. 1857-ben megépült Szolnokon a második Tisza-hid is, szintén fából, azon vezették át a vasutat. Az utolsó szolnoki fahidat 1909 tavaszán sodorta Ä a Tisza zajlása. 1912-ben építettek helyébe vashidat. 1919-ben a harcok során robbantották fel, majd a huszas években építették újjá. 1944-ben robbantották fel ismét, majd —ideiglenes jelleggel — 1946-ban építették fel a mostani csővázas szerkezetet, a pesti Kossuth bantartása gátolja a forgalmat és nagy költségeket emészt feL Ezen az útszakaszon 1956- ban naponta 1205 jármű haladt át, csúcsforgalom idején minden nyolcadik másodpercben egy-egy. A forgalom ezóta csak nőtt A híd lezárásakor tűnt ki hogy a megyeszékhely milyen csendes lenne a főútvonal nélkül. A híd egyre rosszabbodó állapota magában rejtette azt a veszélyt, hogy egyszer le kell zárni rajta a forgalmat, s átterelni a legközelebbi Tisza-hídra, Tiszaugra. a város határában építsenek új hidat. Ez azonban felette költséges volna, s a mostani híd központi fekvése úgyis megkövetelné újjáépítését. Mindenki „szakértő” A híd alatt ezüstszínű karcsú kajakok siklanak, távolabb fehér vízibusz szeli a vizet Szellő se rezdül, s a parton alig zönren a fák levele. Az ideiglenes híd feljárójánál, a strandfelőli oldalon csoportok tanakodnak. — Van az 200 tonna is — replikáz vissza egy fejkendős néni, kezében garabolyt ló- bálva. Csirke van a gara- bolyban, a túlsó partról hozta a vízibuszon. Idősebb ba- júszos bácsi áll mellette. — Nincs az annyi — mond ellent a bácsi, hát nem látod azt a darut? És rámutat a hídon közlekedő autódarura, amellyel szerinte „átemelték” a hídrészeket. ... És még lehetne a „szakvéleményeket” sorolni, a különféle elgondolásokat, már-már szájhagyományba, népköltészetbe legendás elképzeléseket, amelyek az épülő, jobban mondva „utazó” hídról szólnak. S annak ellenére, hogy nagyon sok más elgondolás, sokkal közelebb jár az igazsághoz, mint az előbbiek, érdemes azért a legilletékesebb Bors Ernő főmérnök szavait szószerint leírni. — A két darab 50 méteres híd, egyébként 160 tonna súlyú, míg az 1 db 78 méteAz első ív az új helyen. előtt, értve ezalatt, hogy a hidak alkatrészeit szállította a vizeken. Ám dolgozott ő a kompresszornál is, és most társával, Briber Istvánnal hydralikorkezelő. Elmondotta, hogy még a2 áthúzás előtt, hydraulikus emelővel emelték meg a híd testét, s csak ezután következett a híd lezárása, majd a hídszakasz felbontása. Kissé becsület kérdése is ez a munka. Hogy miért? — Harmincnégy éve dolgozom a Ganz-Mávagban, hirtelen meg sem tudnám mondani hány hidat építettem és hány rádió és TV. torony építésének munkáit vezettem, de ilyen érdekes, izgalmas munkát még nem végeztünk — így a munkavezető, Szalay Dénes. Annyit kell még Dénes bácsi szavaihoz fűzni, hogy hazánkban közúti hídnál valóban nem alkalmaztak még ilyen megoldást, de a munka mégsem ismeretlen, mert hasonló módszerrel több vasúti hidat húztak át. Hidak és emberek - másfél perc alatt Kecskés László a Magyar Televízió operatőrje már napokig szinte a hídon élt, hogy ellesse az érdekes munka főbb mozzanatait, hű képet adjon arról, és végzőiről — Mivel kezdi majd a riportot? — tettük fel a kérdést Kecskés Lászlónak. — Mindjárt az első képeken a két hidat láthatja — Kedden este a TV híradó műsorában. Állandó ellenőrzés, zavartalan forgalom Träger Herbert, a KPM. közúti hidosztályának főmérnöke éppen családjának mutatta be az „állomáshelyéről távozó” hidat, mikor rátaláltunk. Arra voltunk kiváncsiak, milyen munkát végez ő, mint a beruházó vállalat képviselője, a szolnoki Tisza-hid- náL Sikerült a munka, mosolyog a főmérnök. — Az áthúzás előtt hogyan szervezték meg a KPM-ben a zavartalan lebonyolítás érdekében a közúti forgalmat? — Azonkívül, hogy a sajtó és rádió rendszeresen közölte a híd ideiglenes lezárásának időpontját, gondoskodtunk a helyi forgalom megszervezéséről is. Sokan járnak ugyanis Szandaszöl- lős, Rákóczifalva és a többi helységekből Szolnokra dolgozni, akiket a Tiszán át kell szállítani. A szükséges vizi járműveket — egy komp, egy vízibusz, hajó a mentőkocsi részére — időben biztosítottuk és az új autóbusz végállomásra a menetrendek ideiglenes átdolgozására szintén kiterjedt figyelmünk. Űj híd, szebb híd Ideiglenes helyén van tehát az utolsó hid szakasz is. Ráengedték sarujára a. hídépítők és elvégzik a különféle befejező munkákat. — Utána? — Megköszönjük a hídnak, hogy a helyére ment, s utána mi is leköszönünk”, — így Szalay Dénes munkavezető. — Mindenki elmegy? — Nem. Tizenketten maradnak itt, hogy előkészítsék az új Tisza-hid építésének munkáit — Milyen lesz az új híd? — Nehéz lenne előre megmondani. Az biztos, hogy jövő tavaszon megkezdjük építeni, (márciusra tervezzük) de annyit előre elárulhatok, hogy szélesebb, erősebb és szebb lesz a réginél... (Simon—bubor) Munkában a hidászok.