Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-10 / 162. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 3P96Ö. Jüffiss Ä —----------------- Gondos an szervezzük meg a tanulást A2 utóbbi években Jelentős ■lépéseket tettünk előre a szocializmus építésének útján, befejeztük megyénkben a mezőgazdaság szocialista átszervezését, s az iparban is igen komoly eredményeket értünk el A sikerek nem maguktól születtek, hanem emberek — párttagok és párton- kívüliek, munkások és vezetők szívós, nehéz munkával teremtették meg. A második ötéves népgazdasági terv új, hatalmas feladatokat jelent a mi megyénk dolgozóinak is. Az ipari termelést jelentősen növelnünk kell új üzemek, gyárak is épülnek. A mezőgazdaság terméshozamát szintén emelni kell Mindezt csak akkor tudjuk sikeresen megoldani, ha az egyszerű dolgozók, s a legfontosabb beosztásban dolgozó vezetők egyforma szorgalommal, rendszeresen képezik magjukat, tanulnak. Szocializmust építő munkánkban tehát óriási szükség van magasképzettségű vezetőkre, ügyeskezű, sokoldalú, alkotó szakmunkásokra. A párt és állami szervek, üzemek és intézmények vezetőinek feladata elsősorban a hozzájuk beosztottak politikai és szakmai műveltségének fokozásáról való gondoskodás. nagyobb feladatok állnak. Ezért most készítsünk tanulási tervet. Ebben már megjelölhetjük, hogy egy-egy emberrel, dolgozóval mi az elgondolásunk, mire javasoljuk, milyen iskolára alkalmas, mit kell tanulnia. Mindezt nagyon körültekintően készítsük eL Egyik legfőbb gondunk lesz a munkásszármazású vezetők továbbtanulása. Nekik talán legfontosabb ez, mert ha nem tanulnak, nem tudják jól elvégezni munkájukat. Néhány minisztérium már határozatot hozott arra, hogy egyes beosztások betöltéséhez milyen iskolai végzettség kötelező. A továbbtanulással való foglalkozás nemcsak azt jelenti, hogy a dolgozókat meggyőzzük: tanulni kell. Azt is jelenti •— s ez a hosszadalmasabb, fontosabb —, hogy rendszeresen segítsük, támogassuk őket a tanulásban. Biztosítani kell számukra a tanulmányi szabadságot, a vizsgákra való felkészülést, gondolni arra, hogy a tanulók megterhelése például társadalmi munkával ne legyen túlzott, mert nem juthat mindenre idejük. Segíthetünk például úgy is, hogy megszervezzük részükre az üzemen, intézményen belül a konzultációt, esetleg a közös tanulást. Vagy felkereshetjük azt az iskolát, ahová járnak, érdeklődhetünk magatartásuk, tanulmányi eredményeik iránt. Az üzem, intézmény vezetője néha össze is hívhatja őket Beszélgessen velük arról, nem gátolja-e valami tanulmányaikat. Tehát nemcsak az a feladat, hogy minél több embert tanulásra ösztönözzünk, hanem az is, hogy megfelelő körülményt teremtsünk számukra; hogy minél jobb eredményeket érjenek el tudásuk gyarapításában. Aki magabiztos vezető akar lenni egy-egy poszton, az rendszeresen képezi magát A történelem, a technika fejlődése nem áll meg, örökösen halad. A vezetőknek a társadalmi haladással, a technika fejlődésével párhuzamosan fejlődni kell; mindig pontosan tájékozódnia, mindig kutatnia, alkotnia a jobbat, a megfelelőbbet Bencze Ernő MSZMP MB munkatársa < Egyes üzemekben, intézményekben már most nagy figyelmet fordítanak a dolgozók továbbképzésére. A Vegyiművekben például az általános iskola néhány osztályát indították be. A. megyei és városi tanács terv alapján végzi a dolgozók beiskolázását, továbbtanulását Az üzemek és intézmények nagy többségében azonban nem foglalkoznak tervszerűen a továbbképzéssel. Ha egy-két ember jelentkezik is, nem segítik eléggé abban, hogy a foglalkozásokra, vizsgákra felkészüljön. Az elkövetkezendő években több, jobban képzett vezetőre lesz szükség. Az ötéves terv folyamán új üzemek is létesülnek, amelyekbe igazgatók, Osztályvezetők, művezetők és csoportvezetők, s nem utolsó Borban képzett, művelt munkások kellenek. Ezek a létesítmények terv szerint készülnek, tehát a vezetők, dolgozók továbbképzését, beiskolázását is rendszeresebbé kell tenni Nem beszélve arról, fcogy a meglévő üzemekben dolgozók előtt is az eddiginél SZOLNOK további ipari fejlődéséről Örömmel üdvözlöm Mihályi János fenti című vita cikkét, — hiszen ez a gondolat már régen felvetődött bennem is. Üzemünk, a Tiszamenti Vegyiművek jellegénél fogva több millió forint értékű öntvényt, vasanyagot és gépi alkatrészt használ fel jelenleg is éves viszonylatban. Tudvalévő, hogy a második ötéves terv időszakában műtrágyagyár, új kénsavgyár épül meglévő kénsavgyárunk mellé. Ez egyben azt jelenti, hogy többszörösen növekedik a jelenleg is tetemes gép- alkatrész, öntvény és különféle vasidom felhasználás. Mivel sem megyénkben, — sem városunkban nincs olyan jellegű gépgyár, ahol a szükséges anyagok legyártása, — illetve megmunkálása lehetséges volna — ezeket kénytelenek vagyunk az ország különböző vidékein lévő gyárakban, üzemekben legyártatni, illetve megmunkáltaién!. Például Mohácson, Nagykanizsán, Győrben, Diósgyőrben^ a Dunai Vasműben, vagy — hogy a legközelebbit említsem —, Budapesten. Ez természetesen nemcsak üzemünknek, hanem a többi vállalatnak is komoly többlet kiadást okoz. Az MSZMP Központi Bizottságának 1960. június 29. határozata is felhívja az iparfejlesztésben, az ipartelepítésben érdekelt összes párt- és állami szerveket hogy a második ötéves terv hátralévő munkálatai során kutassák és vizsgálják a vidék iparosításának további lehetőségeit Szerény véleményem szerint Mihályi János cikke komoly segítséget nyújt az érdekelt szervek ezirányú munkájához, mert több oldalról rámutat megyénk és városunk egyoldalú ipari fejlődésére —■, remélem nem eredménytelenül. Mucsányi Kálmán, Tiszamenti Vegyiművek Vagy így: ,,Ugyan, keres tnaga annyit hogy kocsit vegyen”. „Nem keres maga annyit hogy kocsit vegyen?” „Mire költi maga azt a sok pénzt, hogy nem telik kocsim?” „Lám-lám, biztosan elszórakozza azt a sok pénzt.’5 »Ha akarná, már lehetne magának kocsija!” A másik szabadkozik: „Kéremszépen, én nem keresek annyit”. „Nem- e?i Es elkezd demonstratíve elszámolni, hogy neki erre sem telik, arra sem telik, s kalkulálni, hogy mit is csináljon jövendő hónapban. Hallgatom. Nem sérthetem meg. Mert mindenki megsértődik, ha kétségbevonják az igazmondását És ugyan ki gondolhatja, hogy elhiszik neki, amikor nyilvánosan kalkulál.» Vagy Jön a harmadik verzió: . „Nem értem, hogy magának nem kell kocsi? Vasárnap elmegy kirándulni. „Mivel rándul ki maga? Este nem jó egy kicsit kocsiba ülni?1* „Nem rándulok ki. De ha a magam kocsiján mennék? Este vihetném a kocsit valahova garázsba? És onnan gyalogolhatnék haza. Vagy hagyhatnám a kocsit a ház előtt. De előttünk épp autóbusz-állomás Van. Messzebb kellene vinnem. És hogy néznék le rá az ablakomból, ha éjjel úgy kettő- kor-há romkor félserkennék, hogy meg van-e a kocsim?” »Perese; hogy meglenne. Közbiztonság van." „De maga nem villában lakik? Ott nincs garázs?” „Nincs. És nem lakom villában. A belvárosban lakom.” .,Na látja, a belvárosból ki lop kocsit?5 „Az nem létezik.’5 Gyorsan abbahagyom, mert még gyanúba kevernek, hogy nem vagyok megelégedve Budapest közbiztonságával. ' És hogy mit tételezek én fel a népi demokráciáról. Hát bri- gantik közt él itt az ember? Jl'W iért drukkolnak mos- tanában az emberek egymásnak, hogy: „ugyan, vegyen már magának egy kocsit?’5 Fordítom a szót Vannak ugyanis, akik azt teszik közüggyé, hogy nekik már van kocsijuk, vagy lesz kocsijuk. És ez már igazán izgat. Mert ugyebár én egész nap azt figyelem, hogy X. Y. orvosnak, színésznek, tudósnak, közismerten takarékos embernek, újságírónak, Kossuth- díjasnak, forgatókönyvírónak van-e már, és mennyi munka után lesz és miből lesz, és ha nincs, ugyan miért nincs még kocsija? ¥ gazán nem érdekel mindM ez, egyesek mégis közüggyé teszik, hogy kocsijuk van. Klasszikusan értenek hozzá. A főtípus hivalkodik vele, ö íme, rendes ember, mert neki már van kocsija. Mindenki emeljen kalapot, dicsérje, hirdesse, hogy X. Y. nem issza el keresetét. Kocsit takarékoskodott össze a kis családjának. A másik főtípus segítségért könyörög a kocsiszerzés korszerű és szent buzgalmában. Segítsetek emberek, segítség társadalom, mert íme én nagy fába vágtam a fejszét. Kocsit vettem. Semmi kétség, nekem szükségem van kocsira. Beláthatjátok. A társadalmi-munka- értékem csökkenne, ha nem gépesíteném magamat. Az én kényelmem a ti kényelmetek, az én előrehaladásom az egész társadalom felemelkedése. Kocsit vettem, bizonyos adósságokkal küzdők, de nem tehettem egyebet és ti sem tehettek egyebet, minthogy segíttek kimászni a bajból, mert az én idegzetem, az én nyugalmam közügy. A társadalomnak van szüksége’ rá. A jövendőtől fosztjátok meg magatokat, ha engem nem segíttek kimászni a bajból. Ajánljatok tehát újabb pacienseknek, átmenetileg több tiszteletdíjat kérek, kérek újabb megbízatásokat, mert mindenki beláthatja, most kicsit meg kell erőltetnem magamat, többet kell alkotnom, hogy hozzájussak... A kocsira. Nem alkothatnék ilyet, ekkorát, ennyit, ha meg nem kereshetném a kocsira valót.5' És nosza, mindenki segít, mindannyian ' segítjük. Szegény. Csak nem hagyjuk, hogy a betevő falatot meg kelljen vonnia magától azért, mert a társadalom érdekében kocsit vett magénak?. Égbenyúló fal-elemek, vasbetont emelő bikák Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a közelmúlt napokban „építési agytröszt” látogatott a megyeszékhelyre. Szolnok falad közötf5 tán még soha ennyi építészmérnök nem tartózkodott, mint ezen a napon. Az ország 19 ÉM. megyei építőipari vállalatától mint- egy 60 építészmérnök adott egymásnak randevút, ám eljöttek még a budapesti 21-es, 22-es, 23. sz. Gyáiépítő Vállalat, az Építésügyi Minisztérium 1-es és 2-es Igazgatósága és Műszaki Fejlesztési Főosztálya vezetői, mérnökei és itt voltak az IPARTERV mérnökei is. A nyolcvanöt mérnököt László János, az ÉM. Szolnok megyei Építőipari Vállalat igazgatója és Rédler Károly főmérnök fogadta. Tanulni jöttek a vendégek, pontosabban, hogy tanulmányozzák a gyakorlatban is a Tiszamenti Vegyiművek szuperfoszfát özemének és a Szajolban épülő ezer vagonos tárháznak az építési munkáját Miért éppen erre a két építkezésre esett a választás? Ahogy Schaffer György, az Építésügyi Minisztérium képviselője mondotta: az utóbbi két év alatt ez volt az első alkalom, hogy az ország építőipari vállalatainak szakemberei megyei építkezésen jöttek össze tapasztalatcserére. S hogy éppen Szolnok megyében, ez szintén nem véletlen, mert az ezer vagonos tárház és a szuperfoszfát üzem a legjelentősebb építkezések közé tartozik az országban. Ezt úgy kell értenünk, hogy a jelenlegi legkorszerűbb, legolcsóbb. legmodernebb eljárásokat alkalmazzák e két munkahelyen* amelynek tanulmányozása elsősorban szakmai vonatkozásban haszrészárű és alátámasztó szerkezet megtakarítását eredményezd, melynek Illusztrálására elég egy példa. Ha nem előregyártott elemekkel dolgoznak, fűrészárúból, állványzatokból annyi faanyag kellene az építéshez, amennyi a szolnoki Tisza Bútorgyár hét évi fűrészáru igénye S ebben még nem is szerepel a támasztóanyagul szolgáló gömbfa mennyisége, A szakemberek először a szuperfoszfát üzem építését tekintették meg. Megtudtuk, falelemek felületi kiképzése a végső felületi megoldást jelenti, s ez praktikusabb, észté tikusabb, olcsóbb a hagyományos módszereknél, m A szajoE ezer vagonos tárház munkahelyén a tizenegyedik vasbeton oszlop beemelését végezték, amikor megérkezett a mérnökök autóbusza. A 26 tonnás 24 méter magas emelőbika óvatosan tette helyére súlyos terhét. Megtudtuk, hogy az idén 14 millió forintot „építenek be” Kész vasszerelés a 14 tonnás nagyelemekhez. hogy az eddig felhasznált betonacél, kavics, cement és tégla mennyisége 1774 vagonba fért volna el, ami 20 kilométer hosszú vasúti szerelvénynek felel meg. Ilyen hatalmas mennyiségű anyagból állították elő az épületelemeket, összesen 1358 darabot. 18 különböző méretben. Találóan jegyezte meg az egyik mérnök: olyan ez a módszer, mint a gyermek kockajáték — csak kissé nagyobban. S néhány „kocka” súlya eléri a 18 tonnát; sőt taA 24 méter magas győri emelőbika felállítása. nos. Ezért volt tanulságos Rédler Károly beszámolója arról, hogyan szervezték meg a munkálatokat, hogyan biztosították a gépeket, az építési anyagokat, a munkaerőt. Valamennyi szakember érdeklődéssel figyelte a szuper- foszfát-üzem Kossuth-díjas tervező mérnökének Gnädig Miklósnak szavait, aki azt bizonyította, hogy a szuperfoszfát üzemet és az ezer vagonos tárházat csak előregyártott elemekkel lehet felépíteni. A munka gyorsítása mellett talán még fontosabb az a szempont, hogy új módszer óriási mennyiségű túlélünk itt 24 négyzetméteres falelemeket is. Az épületelemeket két helyen gyártják, az 1—5 tonnáig terjedő súlyúakat a helyszínen felállított előregyártó üzemben. Az öt tonnánál nehezebbeket pedig a beépítés színhelyén. A kiselemek gyártása is nagy érdeklődést váltott ki, tüzetesen tanulmányozták az oldalfal, a tető, ablakelemek gyártását, felszakítását, utókezelését és szállítását A legnagyobb figyelmet az oldalfalelemek külső „megdolgozása” váltotta ki. Nem lesz külön külső vakolás az épületen, az oldal a tárházba és az eddig felhasznált anyag 1030 vagonnak felel meg, melyben 37 vagont tesz ki a betonacél. A szuperfoszfáttüzemtől eltérően itt nem „kehelybe 5 helyezik a vasbetonoszlopot, hanem a hegesztése® csatlakozási módszert alkalmazzák. Abban is eltér ez az építkezés az előbbitől, hogy itt 5 szintből álló áruraktár készül, mig a szuperfoszfát üzemnél egy hatalmas csarnok. Jelentős statikai problémákat is meg kellett oldani, hiszen olyan födémeket kellett készíteni, melyeknek a földszinten háromezer, a többi szinten pedig 1500 kilogram teherbírásúnak kell lenni egy négyzetméteren. Ezenkívül olyan elemeket kel’ett készíteni, melyek a belső hőmérsékletet a hagyományos falakkal legalább azonos fokon megtartják, páralecsapódás vagy nagy hőmérséklet ingadozás nélkül, mert ellenkező esetben könnyen tönkremehet az áru. Mindenkinek nagyon tetszett ezek gyártása, és a gondosan szétosztályozott kavics-betonból készülő, nagy terhelésre alkalmas födémpanelek gyártását is megfelelőnek tartották. A tapasztalatcsere Szolnokra jövet, az autóbuszon is folytatódott. A szerkezeti megoldások előnyeit elismerték. a technológiát, a minőséget mindkét helyen kifogástalannak tartották. Am a tapasztalatcsere még a vállalat klubjában, a finom halászlé mellett sem ért véget, ahol az építésvezetőségek képviselői részéről olyan óhajok is elhangzottak, hogy az ÉM. Szolnok megyei Építőipari Vállalat biztosítsa ezután minél több építés- és művezető tanulását, tapasztalatszerzését e két munkahelyen. Azt is kérték, hogy az ÉM Szolnok megyei Építőipart Vállalat küldjön szakembereket más megyék hasonló munkáihoz Politechnikai robotgép MiiiimiuuiiiimuuuiiHiiiuiHmimmuimr A Szolnoki Rádió A Budapesti Ipari Vásáron sokan megcsodálták Szalai László tanár politechnikai robotgépét. A gép kezelése egyszerű s bizonyos: hasznos segítője lesz iskoláinknak. Erről beszélgettünk feltalálójával. Ezt mondta: — A géppel összetett műveletet lehet végezni. Alkalmazható: esztergaköszörű-, csiszoló-, fűrész- és gyalugépként, tizenhárom fajta munkafolyamat végzésére. Három perces átalakítás után csiszológépből esztergagép lesz, vagy fordítva. — Hallottam, megyénk határain túl is tudomást szereztek találmányáról. — Igen! Prototípusát a szolnoki Vasipari Vállalat készítette el, és kiállították a májusi ipari vásáron. A szakemberek nagy elismeréssel beszéltek róla... Megtudtam még: Az IFÉRT 40 darabot rendelt az új gépből, ezeket a jövő évben átadják az iskoláknak. Valamennyi hasznos segítője lesz a tanároknak a politechnikai oktatásban. 1960 július 10-i műsora. A 223 méteres középhullámon délelőtt 9—10-ig. Tánczene «e strandol óknak. — Jászberényben láttuk, hallottuk. “ Szolnok megyei népdalok. 1960. július 11. hétfői műsora. Vezetékes rádió: 18—19-ig: A 223 méteres középhullámon 19.30—20.30-ig. Jászkunság! krónika. *" Szív küldi szívnek szívesen. —» Néhány perc tudomány. — Maros Rudolf: Eeseri lakodalmas. Előadja az Állami Népiegyüttes ének- és zenekara. — A vasárnap «porija. — Munka után > \
