Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-10 / 162. szám

4 SZOLNOK MEGYE] NÉPLAP 1960, július 10. Eltűnt a kombájn. El az — kontrázza meg Sinka István, tsz elnök. De mindjárt hoz­záfűzi: — Nem ment az messzire, hamarosan megtaláljuk. Reg­gel nyolckor még ebben az ötven holdas táblában dol­gozott. Jó darabon lábon állt még akkor a búza. Nem gondoltam, hogy már levág­ta. S nézze csak, ezek a gé­pek már a szalmáért indul­nak. Lehúzzák a föld végé­re, s ott meg már kazlazzák is — mutat az egyre maga­sodó kazalra, amit elevátor segítségével raknak. — De hol ez a Gyula? Fürkésszük a határt. S nemsokára meglátjuk a kom­bájnt a hullámzó búzakalá­szok között. így messziről úgy tűnik, hogy lassan halad, de mire oda érünk már jó­darabon beleharapott a ga­bonába. Az arató-cséplő ma­sinát most is a Cibakház! Gépállomás derék kom- bájnosa, Horváth Gyula nyergeik A tsz elnök intésére meg­állítja gépét, s már előttünk is áll az olajosruhás közép- termetű férfi. Napszítta szemöldöke alól derűsen vil­lan felénk a tekintete, nyu­godtság. magabiztosság árad egész lényéből. Mikor nevet, barna, borostás arcából szinte világít fehér fogsora. Nem valami bőbeszédű. Bi­zonyára szívesebben megke­rülné akár tízszer is a táb­lát, mint hogy a hozzá in­tézett kérdésekre válaszol- gasson. , Horváth Gyula nevét az idei aratáson ismertük meg. Napról napra növeli telje­sítményét, pénteken már túl­szárnyalta a 36 vagonos mennyiséget, őszi árpából a legmagasabb napi eredmé­nye 465 mázsa volt. búzából is teljesítette a 400 mázsát. Ura a gépnek, az SzK 3 kombájnak, s barátja is, vi­gyáz rá, ápolja, gondozza. Az is sokat számít, hogy jól is­meri a területet, ahol dolgo­zik. Itthon érzi magát a ti- szaföldvári Petőfi Tsz-ben, s nemcsak azért, mert évek óta itt szánt-vet, arat, ha­nem azért is, mert édesapja, az öccse és jómaga is tagja itwrrTrrmrniwrrrvrrHrTmTiTriTrr'tmmTTTrnTmrrTrrmt Jtleq.iz&niiaziál, apuka. ? KOMBAJMOS AZ ÉLVONALBAN a közös gazdaságnak. Éppen ezért nem hat sematikusan, amikor azt mondja: — Azért használok ki minden percet, hogy a szö­vetkezeti táblákról minél előbb a magtárba kerüljön a termés.’ S ha itt végzek, Vár a másik tsz, az Aranykalász. Ott is kell a gé­pi segítség. — Hogy mennyit akarok learatni? — Legalább 550—600 hol­dat. A gépállomáson az ara­tás előtt párttaggyűlésen be­széltünk arról, hogy mi vár ránk. Mindannyian tudtuk, hogy egy-egy kombájnnak legalább 350 hold aratnivaló jut. Nem tettem különösebb Ígéretet, de magamban már akkor határoztam: ennél töb­bet, jóval többet kell learat­nom. Nincs okom panaszra. Eddig még nem volt komo­lyabb baj a géppel, jól halad­tunk. Az éjjel két óráig vág­tuk a búzát. Hajnalban le­ápoltuk a gépet s amint fel­száradt a harmat, újra neki engedtük. Elhallgat. Szemét picit összehúzva tekint a napfény­ben fürdő búzatáblára. Köz­ben talán kis fiai buksi fe­jét látja. Csak altukban si­mogatja meg őket ha késő éjszaka haza motorozik. A fe­lesége meleg vízzel, tiszta inggel, főtt étellel várja, s míg falatozik, elolvassa neki az újságból a legfrisebb ara­tási híreket. Mert az érdek­li legjobban, hogy a kom- bájnosok, aratógépesek közül kik haladnak az élvonalban. Horváth Gyula az egyik* élvonalbeli kombájnos. A Cibakház! Gépállomáson még senki sem szárnyalta túl az ő teljesítményét. A Petőfi Tsz gazdái is büszkék rá, hogy a szorgalmas, derék ember hozzájuk tartozik. Azt tervezgetik, hogy kiemelke­dően magas teljesítményéért gabonával premizálják. Megérdemli. Ezt is és a di­csérő, elismerő szavakat is. A szíve, a felelősségérzete diktálja számára a munka­ütemet, s ő leküzdve a fá­radtságot, álmosságot napról napra többet tűz maga elé és teljesíti is becsülettel. Nagy Katalin Néptelen szérű Akármilyen jól megnézzük ezt a ké­pet, nem látunk többet rajta három em­bernél. Azok is fedél alatt, a hűvösben dolgoznak. Másik három három (a képen nem látszik) arat és csépel. Hatan na­ponta átlag 500 mázsa gabonát aratnak, csépelnek és hordanak a padlásra. Egy kombájnos arat és csépel, két zetoros hordja, hárman pedig a transzportőrt „etetik”. A munka nehezét tehát a gépek végzik. Képünk a kenderesi Vörös Csepel Tsz-ben készült. Juhász elvtárs, a tsz el­nöke, a következő kis történetet mesélte: — Áz egész vezetőség ellenem volt, amikor a gabonafelfúvó megvásárlását javasoltam. Mégis megvettük. Három napi használat után el tudtuk volna adni. Ami­kor ezt javasoltam, megint felzúdultak az emberek: — Meg ne próbálja eladni, mert mi nem fogunk meg egy zsákot sem. így hódította meg az embereket a munkát megkönnyítő gép, s így tudja el­végezni hat ember az aratást, cséplést, gabonatisztítást, sőt a magtárba hordást is. Tbc-mentes szarvasmarhaállományt alakít ki a kunhegyesi járás A kunhegyesi járási tanács végrehajtó bizottsága olyan határozatot hozott, mely bi­zonyára megyeszerte köve­tésre talál. Mondhatjuk ezt anélkül, hogy jóslásba kíván­nánk bocsátkozni... A járási tanács VB elren­delte, hogy a tsz-ek mielőbb különítsék el a tbc-s szarvas- marhákat az egészségesektől. Hassanak oda, hogy a tuber- kulin-negatív jószágok lehe­tőleg külön kútból, de min­denképpen külön vályúból ihassanak. Természetesen az is szükséges, hogy a tuberku- lin-pozitív tehenek tejét ne elegyítsék a tuberkulin-nega- tívakéval. A VB-határozat a felvilágosító munkáról is in­tézkedik. Kötelességévé teszi a tsz-vezetőknek, hogy fel­hívják a tagság figyelmét: a tbc-s tehenek tejét csak for­ralás után fogyassza. Elrendelte továbbá a járá­si tanács végrehajtó bizott­sága, hogy a községi taná­csok a tej és tejtermék Koch- bacillus mentességét tanúsí­tó igazolványt állítsanak ki a valóban egészséges tejet, tejterméket árusítók szá­mára. A nagyjelentőségű határo­zat célja, hogy a kunhegyesi járás termelőszövetkezetei­ben és háztáji gazdaságaiban mielőbb tbc-mentes szarvas- marhaállományt alakíthassa­nak ki. Kazlazzák a kombájnszalmát A tiszaföldvári Petőfi Tsz- I ben aratás után azonnal meg­kezdik a kombájnszalma le- j húzását. Igen jó munkaszer­vezésüket dicséri, hogy ezzel lehetővé teszik a haladékta­lan tarlóhántást. A lehúzott szalmát sem hagyják össze­ülepedni, hanem mindjárt kazalba rakják. Az őzehalmi munkacsapat tagjai szomba­ton már a negyedik kazlat tetejezték. Értesítés Felhívjuk az utazóközönség figyelmét, hogy a Budapest­ről 23.40 órakor induló gyorsí­tott személyvonathoz autó- buszjárat csatlakozik Nagy- kátán. A járat Jászberényen át közlekedik Jászjákóhalma —Jászapátira. 54. sz. Autóközlekedési V. Foto: Farkas Ferenc Slábor, a nagy fekete gye- rek úgy „hajtotta” á gépet, hogy mindig ott le­gyen, mire a kaszások végig érnek a renden. Így közelről láthatta azt a szőke, huncut szemű lányt, aki az utolsó kaszás után szedi a markot. A többi is szemrevaló, de ez meg különösen. Olyan jóked­vű, kacagás itt is, mintha nem is a nehéz kévét rakos­gatná. A haja, ruhája is gondozott. Csak úgy tépázza az időnként vadul száguldó szél a rövid fürtjeit, még­sem köti le. Az egész terem­tés olyan, hogy emellett csak jókedvű lehet az ember. Az aratás harmadik nap­ján látta őt meg Gabi, de azóta azt se bánja, ha a vál­tás el-el alszik egy kicsit. Majd nem tudott hát hová lenni a fiú, mikor a lány az egyik rend végén, cipőjével babrálva eltnaradt. Leugrott a gépről. Nyúlánk alakja ha­talmasnak tűnt, ahogy ülté­ből kiegyenesedett. Szaladt a lányig, s úgy fogta vissza szavát, hogy to­lakodónak ne nézze: — Segíthetek valamit? A lány kicsit várakozott, aztán végtelen huncutul mondta: — Maga segíthet nekem legtöbbet. A fiú azt hitte, csúfolódik a lány, de ahogy belenézett a ragyogó szempárba, nem tudott hallgatni. —■ Becsszóra számít h it rám. Egy feltétellel. — Halljuk — duruzsolt a lány. — Ha eljön velem moziba. — Tudja mit, ha szomba­tig végzünk az aratással, el­jegyzést is tarthatunk — in­cselkedett a lány. A fiú elképedt. Valami cselt érveit a lány szavai mö­gött. De már csak azért se hagyta annyiba. — Ügy legyen, de szaván fogom ■— csettintett a fiú, s aztán néhány lépéssel ' ott termett a gépen. /J következő fordulóban, ISt a leánylesés közben azt is kiszámolta: jövő hét kedd­re vállalta, hogy learatja az SZK—3-assal a Szabadság búzáját. Most ez a lány olyan csábító pajkossággal ajánl­kozott, hogy ha ezt elszalasz- taná, ő lenne a legpiaflább kombájnos a határban. Már­pedig ő nem az. Benevezett ő az ifjú traktorosok verse­nyébe. És nem is csak bene­vezett. A tavaszi tervet 159 százalékra teljesítette, sőt tavaly is első volt. Itt is dísz­ük balján a karóra, amit ju­talmul kapott. Nem! De nem ám! Vele nem kukoricázhat egy lány, még ha olyan hun­cut szeme, olyan szép haja van is. A következő renden cso­dák csodája nem is annyira a lányt, mint a kaszást fi­gyelte. Hátha becsapja ez a fruska. Hátha az a fiú az udvarlója, őt meg csak ug­ratja. De nem. A fiú, a hosz- szú, szőke kaszás Szabó Pis­ti akkora rendet vágott Ma­cának, hogy senki sem hit­te: valami is volna közöt­tük. Aztán újra csak a lányt fi­gyelte messziről, a hatalmas búzatábla túlsó széléről is látta karcsú, hajladozó alak­ját. A lány integetett egyszer neki, s ez méginkább felvil­lanyozta. Ügy zavarta a gé­pet. ahogy még sohse. Épp csak addig állt, míg zsákot váltottak, vagy valami ha­laszthatatlan dolog nőit. Haj­totta is, meg féltette is. Olyan óvatosan vezetett, hogy a tsz- elnök is azt mondta róla a brigádvezetőnek: Úgy kezeli, mint valami orvosi műszett. zombat reggel aztán megvirradt a nagy nap. Nem is bírta Gabi tovább reggel 8 óránál. Rábízta a masinát Gyurira, a váltótár­sára, ő meg átlát nIva a he­verő kévéken egyenest Ma­cához tartott. — Tartottam a szavam, Marika — mondta határozot­tan. A lány nagyot nézett, hon­nan tudta a fiú ilyen pon­tosan a nevét. De nem mu­tatta meglepetését. Nagyon is hamisan mondta: — Én is tartom; s ezennel meghívom ma estére, az eU jegyzésemre. A fiút most váratlanul ér­te a tréfa csattanója. Magá­ban gondolt is egy cifrát, de hangosan dehogy mondta vol­na ki. Ilyen szemtől, ilyen incselkedő, huncut lánytól még ezt a belógatást is el­viseli az ember, hisz nem is volt az ő udvarlása olyan komoly. Csak hát... — De szabad tudnom, ki a riválisom? — kérdezte a kombájnos, tetetve most már a viccet. — Az első kaszás, 'a Lovas Pisti, a kaszás-brigád veze­tője. „civilben” kertészeti ag- ronómus. Ha tudni akarja, ő csalogatott be a csoportba, a tavdszon. Azt mondta, nem jegyez el, míg nem szedem fel utána a markot, mert úgy nem tudja meg, dolgos lány vagyok-e. Én meg mondtam: szedem ám, de nem ő utána, hanem a bátyám után. Mert az igazi nagy rendet, vág. Majd ott megmutatom, lesz-e belőlem szorgos menyecske. r74 fiú toporgatt egy dara- c L big, aztán kihúzta ma­gát. — Ott leszek én, az el­jegyzésen, ott bizisten. De megtáncoltatom ám amúgy magyarosan. Mert egy me­nyecskének tánchoz is kell idomítani a derekát. Aztán sejtve, hogy a lány elérti mája rosszaságát, öles léptekkel indult a kelepelő gép felé. Csak. jó távolról sandított vissza a pirulva kacagó lányra. Borsi Eszter. FIGYELEM! FIGYELEM! Termelőszövetkezetek! Termelőszövetkezeti tagok! Egyéni termelők! Beindult az 1961. évi r • uj sertéshizlalási akció, melynek keretében 1960. július 1-től köthető hiz- lalási szerződés előnyös feltételekkel és magas átvételi árak mellett. 15.50 FI kg. 16.— 14.80 „ 15.30 14.50 110—130 kg súlyú fehér hússertésért 130 kg feletti súlyú fehér hússert. 110—140 kg súlyú hús és húsjell. sert, 140 kg feletti súlyú hús és húsj. s. 126—140 kg súlyú zsír és zsírj. sert. ___ 14 0 kg feletti súlyú zsír és zsírj. sert. 14.80 170 kg és ezen felüli súlyú tenyésztésbe fogott koca, vagy kanlott ser­tésért 14.— fizet átvételkor az Állatforgalmi Vállalat. Fenti árakon felül mezőgazdasági tsz-eknek és ter­melőszövetkezeti csoportoknak az alábbi nagyüzemi felárat fizetjük: Tszcs-nek 20—50 db falkásított egyöntetű sertés után _ Ft/kg 50 db-on felüli falkásított egy­öntetű sertés után 1.50 Ft/kg kamatmentes előleg: Részletes tájékoztatást a Vállalat Központja, jar^i kirendeltségei és községi felvásárlói adnak Szolnok—Hetes megyei Állatforgalmi Fállálat Mg. Tsz-nek 1.50 Ft/kg 2.— Ft/kg EUEGY2E8

Next

/
Thumbnails
Contents