Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-10 / 162. szám

SZOLNOK M&GYBl NÉPLAP I960, július 10w 2 A szovjet—osztrák közős közlemény Bécs, Július 8. (TASZSZ) Péntek reggel a Ballhaus Platzon levő kormány palotá­ban aláírták a közös szovjet •—osztrák közleményt. A közös szovjet—osztrák közlemény felsorolja a tár­gyalások részvevőit és ismer­teti a szovjet kormányfő ausztriai látogatásának prog­ramját, majd hangsúlyozza: N. Sz. Hruscsovnak és kísé­retének módja volt személye­sen meggyőződni a háború utáni helyreállítási munkála­tokról és az országnak az ál­lamszerződés megkötése után történt gazdasági fejlődésé­ről. A hatóságok és a lakos­ság baráti fogadtatásban ré­szesítette a szovjet vendége­ket. A közös közlemény ezután így hangzik: Hruseso szovjet miniszter- elnök és Raab szövetségi kancellár, valamint az oszt­rák szövetségi kormány tag­jai barátságos légkörben folytatták megbeszéléseiket. A két fél egyöntetűen meg­állapította, hogy a szovjet— osztrák kapcsolatok — ame­lyek alapja a békés együtt­élés elveinek elismerése a két ország társadalmi rendszeré­től és ideológiai nézeteitől függetlenül — mindjcét fél számára kielégítően fejlődtek a kölcsönös megbecsülés és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás szellemében. A két állam között nincs semmiféle megoldatlan politi­kai kérdés. A tárgyalások' napirendjén a két ország gazdasági és kul­turális kapcsolatainak fej­lesztésével összefüggő kér­dések szerepeltek. A felek megelégedéssel ál­lapították meg, hogy a Szov­jetunió és Ausztria kereske­delmi kapcsolatai kedvezően fejlődnek, amit előmozdított a kereskedelmi és hajózási szerződés, valamint az 1955. október 17-én megkötött áru­csere-forgalmi és fizetési egyezmény, úgyszintén a Szovjetunió és Ausztria köl­csönös áruszállításairól az 1958—1960-ig terjedő időszak­ra megkötött hosszúlejáratú szerződés is. Mindkét fél egyetért ab­ban, hogy a két állam keres­kedelmi kapcsolatainak kibő­vítése megfelel a két fél ér­dekeinek. Megállapodtak, hogy a szovjet külkereskedelmi szer­vek több szenet, vasércet, mangánt, krómot, kőolajat és kőolajtermékeket, gabonát, gyapotot, gépet és gépi be­rendezéseket, valamint más árucikket exportálnak Auszt­riába, és ennek megfelelően több olyan cikket vásárolnak, mint hengerelt acél, kábelké­szítmények, vashuzalok, kü­lönböző gépek és gépi beren­dezések, nitraiakk) faleme- zekt szintetikus fonalak és szövetek, kikészített bőrök, lábbelik stb. s hogy ilyen mó­don a következő években je­lentősen emelkedjék a két or­szág között a kereskedelem. A felek ennek érdekében megegyeztek abban, hogy új hosszúlejáratú, ötéves áru- csereegyezményt kötnek. Megállapodtak abban, hogy 1960 szeptemberében a két ország kereskedelmi küldött­ségei tárgyalásokra ülnek össze, hogy összeállítsák az említett időszakban kölcsö­nösen szállítandó árucikkek jegyzékét. Szovjet részről azzal kap­csolatban, hogy 1961 júliusá­ban véget érnek azok az oszt­rák áruszállítások, amelyeket a Szovjetunió által Ausztriá­nak átengedett ipari üzemek csereértékeként teljesítenek, kijelentették: a Szovjetunió hajlandó a továbbiakban is kereskedelmi egyezmény ke­retében vásárolni ezeket az árukat; azzal a feltétellel, hogy Ausztria ennek megfe­lelően szintén több szovjet árucikket vásároljon. Megállapodtak, hogy az ez­zel összefüggő gyakorlati in­tézkedéseket az árucsere­egyezmény megkötéséről folytatandó tárgyalások al­kalmával fogják megvitatni. Mindkét fél újra hangsú­lyozta: fontos, hogy a keres­kedelmi kapcsolatokban fenntartsák a legnagyobb fo­kú előnyösség elvét, amit az érvényben levő szovjet— osztrák kereskedelmi és ha­józási egyezmény is kifeje­zésre juttat. Ausztriai tartózkodása ide­jén a szovjet kormánykül­döttség megvizsgálta az Ausztriának átengedett olaj­üzemek csereértékeként folyó osztrák kőolajszállítások kér­dését. A felek megállapították, hogy ezek az áruszállítások az érvényben levő egyezmény­nyel teljes összhangban tör­ténnek. A szovjet kormány az em­lített kérdés megvitatása után a két ország baráti kapcsola­taira való tekintettel bele­egyezett abba, hogy teljesíti az osztrák kormány kérését, s így a felek között a követ­kező megállapodás jött létre: a) 1961 júliusától megszün­tetik az évenként 500 000 ton­na szovjet kőolaj szállítását Ausztriába, s Ausztria is megszünteti a Szovjetunióba irányuló évi 500 000 tonna kő­olaj szállítást. Mint ismeretes, ezek a szállítások az 1958. jú­lius 24-i szovjet—osztrák kö­zös közlemény értelmében történtek. b) A felek elhatározták to­vábbá, hogy Ausztria a fenn­maradó kőolajmennyiséget, amelyet az 1955. július 12-i egyezmény és az 1958. július 24-i szovjet—osztrák közös közlemény értelmében évi 500 000 tonna mennyiségben határozott meg, csak 1964 jú­liusáig szállítja, •agyis az eredeti határidőnél egy évvel korábban beszünteti, A kulturális kérdésekről folytatott megbeszélések so­rán megállapítást nyert, hogy az eddigi kulturális csere tel­jesen megfelel a két ország óhajainak és várakozásának. A felek újból kijelentették, hogy a kulturális, a tudomá­nyos és a technikai csere to­vábbi bővítésére törekednek, kifejezték egyetértésüket ab­ban, hogy serkentenek min­den olyan kezdeményezést, amelynek célja a két ország kulturális közeledése, előse­gítik a kultúra és a tudo­mány művelőinek kölcsönös látogatásait és találkozóit. A szovjet minisztertanács elnöke a szövetségi kormány tagjaival folytatott megbeszé­léseken megvilágította, mi­lyen álláspontra helyezkedik a Szovjetunió a nemzetközi politika megoldásra váró problémáit illetően. Mindkét félnek az a véle­ménye, hegy Ausztria állan­dó semlegessége pozitív mó­don szolgálja a nemzetközi feszültség enyhítésének és a béke megszilárdításának ügyét. Hruscsov, a szovjet minisztertanács elnöke kije­lentette, hogy a Szovjetunió tiszteletben tartja Ausztria semlegességét és függetlensé­gét. A felek egyetértenek ab­ban, hogy az általános, teljes és ellenőrzött leszerelés ko­runk legfontosabb és legha­laszthatatlanabb problémája. Minden tőlük telhetőt meg­tesznek, hogy a leszerelés kérdése az ENSZ-közgyűlés 1959. november 20-án kelt határozatának megfelelően kedvező megoldást nyerjen. Ez elősegítené a háborús ve­szély kiküszöbölését és meg­szabadítaná a népeket a fegy­verkezési verseny terheitől. Mindkét fél meggyőződése, hogy ha létrejönne a meg­egyezés a nukleáris fegyver- kísérletek eltiltásáról, ez fon­tos lépés lenne a leszerelés kérdésének megoldása felé vezető úton. Hruscsov, a szovjet minisz­tertanács elnöke tájékoztatta az osztrák ..kormányt a Szov­jetuniónak a német béke- szerződés megkötése és a nyugat-berlini kérdés ilyen alapon való megoldása te­kintetében elfoglalt állás­pontjáról. Végül mindkét fél kifejez­te megelégedését Hruscsov szovjet kormányfő ausztriai látogatásának sikere felett, és megállapította, hogy a lá­togatás fontos lépés volt, amely a béke ügyét, a szov­jet—osztrák kapcsolatok to­vábbi fejlődését szolgálta és erősiti a szovjet és az oszt­rák nép baráti kapcsolatait. • — A kiadott záróköz- leraényt a szovjet kormány nevében N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke, az osztrák kormány nevében J. Eaab osztrák szövetségi kancellár és B. Pittermann aifcaoeeHár írta ala. Kisi meg akarja őrizni befolyását az új kormányban TOKIÓ (üj Kína). Japán­ban a liberális Demokrata Párt öt vezetője már hosz- szabb ideje arról tanácsko­zik, ki legyen Kisi utóda. Ed­dig még nem született meg­egyezés és úgy hírlik, hogy maga Kisi szeretné kijelöl­ni utódát A japán minisz­terelnök megkísérli megőriz­ni befolyását az új kormány­IdőjárásfeteBfés Várható időjárás: a hűvös idő a keleti országrészre is átterjed. Felhőátvonulások, több helyen eső, főként kele­ten zivatarok- Mérsékelt, he­lyenként erősebb északnyu­gati szél. Várható legmaga­sabb nappali hőmérséklet: 19—23 fok között. Távolabbi kilátások: a jö­vő hét eleién átmeneti javu- láam ban. A liberális ellenzék vi­szont meg akarja akadályoz­ni, hogy Kisi bábja kerüljön az új kormány élére. És. e csoport parlamenti képvise­lői Kenzo Macumura meg­választása mellett kardos­kodnak. Az atomfegyverek ellen küzdő japán tanács jelenté­se szerint eddig több, mint tizenkét és fél millió ember vett részt a japán—amerikai katonai szerződés ellen, va­lamint a nukleáris fegyve­rek betiltásáért és a leszere­lésért küzdők békemeneté­ben. A tízezer kilométeres úton a felvonulók több he­lyütt gyűléseket rendeztek, sürgették a harcot a katonai szerződés és a nukleáris feavverzet ellen, követelték a Kisi kormány lemondását és az amerikai katonai tá­maszpontok meg szüntetését. , CMTIi. Kongói helyzetkép LEOPOLDVILLE (MTI). — Kongóban a helyzet válto­zatlanul feszült, bár egyes nyugati jelentések szerint a fővárosban kezd helyreállni a rend. Mint a Reuter jelenti, a jelenleg Kongóban állomáso­zó négy belga század meg­erősítésére péntek ^ste két újabb századot indítottak el Brüsszelből. Az angol hatóságok pénte­ken este felszólították a Kongóban élő brit állampol­gárokat, hogy hagyják él az országot — közli az UPI. Az amerikai hírügynökség dip­lomáciai körökből úgy érte­sült, hogy néhány amerikai szállítórepülőgép és egy he­likopter úton van Brazzavil­le felé, hogy elszállítsa Kongóból az amerikai állam­polgárokat. (MTXi. ... _ . • i»|#u . <Ör‘ Megkezdődik a választási komédia az Egyesült Államokban A Demokrata Párt és a Köztársasági Pált ezévi kongresszusai ugyanolyan cirkuszi hókusz-pókuszok kö­zött zajlanak majd le, mint az előzők. A kongresszuson ékesszólóan magasztalják majd a párt „jótevőit” és szidal­mazzák a konkurrens pártot Gépiesen elfogadják majd a közösen megfogalmazott pártprogramot, amely arra hiva­tott, hogy leplezze a párton belül mutatkozó nézeteltéré­seket és minél több választót félrevezessen. Felszólalnak azok a személyek, alak arra pályáznak, hogy a párt a köztársasági elnök tisztségére hivatalosan jelölje őket és zajos tüntetések lesznek — gyakran külön erre a célra felbérelt emberek részvételével — e jelöltségre pályázók mellett. Végül elkövetkezik az elnökjelölt és az alelnök- jelölt megválasztása. A kongresszus minden ülése imával és a himnusz eléneklésével kezdődik és, végződik. Ezek a ceremóniák és egyéb ostobaságok gúnyos és cinikus kommentárokra adnak alkalmat még azokban a lapokban is, amelyek a leghatározottabban védelmezik az amerikai életformát 'f így a Wall Street Journal washingtoni tudósítója kong­resszusi útmutatót tálal fel az olvasóknak. íme az átmu­tató néhány részlete: „Kongresszusi terem: egy nagy helyiség, amelyet rend­szerint állatvásárokra, ló-ki­állításokra és jégkorongmér­kőzésekre használnak, a benne terjengő összes sza­gokkal. Aktív jelölt: olyan politi­kus, aki azt akarja, hogy je­löljék, szívósan küzd is ezért és ezt be is vallja. A passzív jelölt: olyan sze­mély, aki akarja, hogy jelöl­jék és szívósan küzd is ér­te, de azt állítja, hogy csak azért vállalná ezt a fárad­ságot, hogy megmentse az országot a súlyos sorscsapás­tól: egy másik pályázó je­lölésétől. A New-York Herald Tri­bune Los Angeles-i tudósító­ja beszámol arról, hogy elő­készületek folynak „spontán tüntetések" megtartására azok támogatása érdekében, akik a Demokrata Párt júli­us 11-én Los Angelesben megnyíló országos kongresz- szusán a -jelöltségre pályáz­nak majd. A tudósító töb­bek között ezt írja: „Minden jelöltségre pályá­zó nagy buzgalommal spon­tán tüntetéseket készít elő. Az elemi erejű lelkesedés ki­törése, zenekarok csinnadrat­tája és a licitálás, amire az­után kerül sor, hogy felve­gyék a jelöltlistára azok ne­vét, akik a Demokrata Párt kongresszusán jelölésre pá­lyáznak, azt célozza, hogy megmutassák az országnak és a küldötteknek, milyen hihe­tetlen támogatást élveznek a jelöltek és így mindenkit meggyőznek arról, hogy leg­jobb, ha az illető jelölését támogatja. Miután rendkívül fontos, hogy elejét vegyék minden meglepetésnek, a spontán tüntetéseket másodpercnyi pontossággal, minden részle­tében előkészítik. így Ken­nedy szenátor agitátorai 23 perces spontán tüntetést ter­veznek. Johnson szenátor százöt spontán tüntetőt és huszon­egy tagból álló zenekart bé­rel, a szaftszervezetek által megállapított díjazással. — Symington szenátor ugyan­ilyen arányú spontán tünte­tést szervez. Az egyik legnagyobb prob­léma, amelynek megoldásá­tól a főpróba nélkül sorra- kerülő tüntetések sikere függ, az, hogy mennyire' tudják megtölteni a sportaréna kar­zatát tüntetőkkel. Miután öt­ször annyi jegyet nyomtat­tak, mint ahány- hely van a karzaton, a tüntetések szer­vezői megparancsolták em­bereiknek, hogy szerdán a jelölések napján már haj­nalban gyülekezzenek a be­járatnál, hogy helyhez jus­sanak a karzaton. Kennedy tüntetői megkap­ják a szenátornak a jelölés alkalmából mondott beszédét, sokszorosított formában. A szövegben megjelölik, hol kell tapsolni. Symington és Kennedy klakkőrjei maguk is helyet foglalnak a karza­ton, hogy buzdítsák a tün­tetőket. (MTI). Újabb sorozatos földrengéseket és tűzhányókitörést jelentenek Dél-Chiléből Santiago (MTI). A dél-chi­lei Valdiviából pénteken újabb sorozatos földrengése­ket jelentettek. A százezer lakosú, elöntéssel fenyegetett város kiürítése még tart. Az utászosztagok folytatják a gátépítési munkákat, hogy megfelelő időben lecsapolva a roppant mértékben felduz­zadt tavakat, eltereljék a le­zúduló több mint hároi ímil- lió köbméter vizet Valdiviá­Fidel Castro beszéde Havanna (MTI). Mint nyu­gati hírügynökségek jelentik, Fidel Castro kubai miniszter­elnök szombaton televíziós beszédet mondott. Kijelen­tette, hogy az Egyesült Álla­mok pénzoligarchiája meg­próbálja letörni a kubai for­radalmat. Castro hangsúlyoz­ta: a kubai nép elegendő fegyverrel rendelkezik, hogy szükség esetén megvédje ha­záját. A kubai miniszterelnök az Egyesült Államok külpoliti­káját jellemezve megállapí­tól és a közbeeső, időközben már teljesen kiürített tizen­két falutól. Az eddig emelt gátakkal már több mint egy hónapja sikerült elejét venni az özön­víz-szerű elemi csapásnak. Mint az AP és a UPI je­lenti, pénteken kitört az An­dokban lévő Tupungatitó tűz­hányó. Részletes tudósítások még nem érkeztek a főváros­ba. tóttá: Amerika • a legutóbbi években a baklövések soroza­tát követte el, „sorozatosan elszámította magát". Antonio Nunez Jimenez, Kuba földreformügyi intéze­tének igazgatója és az Euró­pában tartózkodó kubai gaz­dasági küldöttség vezetője Párizsban sajtóértekezletet tartott. Jimenez kijelentette: a küldöttségnek az a célja, hogy valamennyi országgal jó gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat létesítsen. DEZSÉRT LÁSZLÓ Autóvásárlás ¥/ idékl barátommal ift- * tünk vidéki városban az új presso asztalánál. Fe- ketéztünk, elmélkedtünk. Be­szaladt a felesége, leült, és maga mellé húzta a magas székre a pöttöm kisfiát. Négy éves villogó szemű, fi­ligrán kis kölyök. Rosszul volt az éjszaka, sokat sírt, még ma is nyűgös, mignont szeretne. Megkapja, — hogy­ne. Szegénykém, — simogat­ja az édesanyja. A csokolá­dés mignont úgy fogja meg, ahogy csak a gyerekek szok­ták. Alulról. Az egész tenye­re a mignon alatt és felülről harapja — ahogy szmtén csak a gyerekek szokták. Azt hisszük, tökéletesen elmerül az élvezetben. De látom, hogy percek óta fürkész. Egyszer csak megszólal: „Neked van kocsid?” Nem tudom, jól ér­tem-e, megkérdezem: „Mit mond a gyerek?” „Kérdezi, hogy van-e kocsija” — ne­vet az anyja. „Biztosan látta kint a kocsit.” „Az nem az enyém, kisfiam. Az a Ma­gyar Rádióé” — mondom becsületesen. A gyerek el­fordul. Nincs benne semmi megvetés, de látszik, hogy nem érdéklem. A mamája megjegyzi: „Most csalódott magában. Ott kezdődik az i ember, van-e kocsija". No, ez csali korunk új nemzedékének technikai ér­deklődése. Még jó is. Hogyne volna jó. Egy percig kisér­tett is a gondolat: Mégis jó lenne, ha lenne kocsim. Már ilyen pöttömök is csodálják, hogy nincs. De mi közük' hozzá? Persze, ezeknek a pöttömöknek mi közük hoz­zá? De ezt nem lehet rossz néven venni tőlük. Rég el­feledtem volna az egészet, ha ez naponta elő nem for­dulna felnőtt fiúcskáikkal és asszonykákkal is. Ugyanis a legkülönfélébb fogalmazások­ban hallom ugyanezt: „Ma­gának már biztosan van ko­csija”. „Van már kocsid?" „Magának milyen kocsija van?” „Te biztosan a kocsi­don jössz." „No, te hamar ott leszel, kocsin ez pár pere." De nincs kocsim. Még nincs kocsim. Kérem, én nekem még nincs kocsim. Semmi­lyen kocsim nincs. Remélem, majd kapok taxit, ha mar guk nem tudnak kocsit ér­tem küldeni. Persze, persze, nem haragszom, nem csodál­kozom, nem bántottak meg, nem furcsa, hogy ezt gondol­ták. No, persze ezt igazán feltételezhették. De nincs ko- csim. Már látom, hogy közüggyé kezd válni, van-e valakinek kocsija. Kinek mi köze hoz­zá? De ezt sem lehet rossz néven venni. Ma bizonyos körökben ez a beszédtéma. jn e ezután jön a másik kérdés. A legkülönbö­zőbb formákban. „Biztosan most vesz” —• mondják bi­zakodva. ;,De biztosan gyűj- tesz már rá" — mondják magyarázva, hogy mikép is kell ezt csinálni. „Jövőre már biztosan lesz neked is" .— mondják biztatólag —, hogy el ne keseredjünk. „Mikor lesz?" — kérdik incselkedve. „Nem lesz és nincs. Nem. is tervezem a kocsi-vételt'* Rettenetes csalódás: „Hogy lehet az? Csak viccek Ilyen ember, mint ön2 ...” Ha még ezeknél megállhat­nánk, nem is bántana az egész. De most ilyenkor jön a harmadik kérdéssorozat. Ismét a legkülönbözőbb for­mákban. „Ugyan, van maga olyan modem ember, hogy kocsija legyen. Ma már ez igazán az általános szükségletekhez tar­tozik. Nyilván tud vezetni, ért a kocsihoz, ennyi techni­kai kényelem már természe­tes.” „Nem, én nem értek az autóhoz és nem gondolok rá hogy ez természetes.” Néz­nek ránk, mintha éppen meg­zavarodtunk volna. Számol­junk be arról, mihez értünk, mihez nem, mi a vélemé­nyünk a modernségről, s kü­lönösen, hogy nyilatkozzunk, hozzátartozik-e a mai álta­lános műveltséghez a kocsi?

Next

/
Thumbnails
Contents