Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-03 / 156. szám
ltföo. Július 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A NYÁRI ÉG ALATT Aranykezű emberek Jászberényben „Anti három nap alatt megeszi"’ / — Aratási határjárás Szolnokon —r Ez a város kivirágzott. Járásnyi határában a gazdákat gyűjtőszóval nyugodtan nevezhetjük a meglepetések parasztságának. A várost a meglepetések városának, amely még sok mindent tartogat. Most három esztendeje, ahogy kizötyögött a délutáni vonat a vasútállomásról, fiatal szolnoki ügyész hajolt ki társával a kupé ablakán. Nézték a zöldbe borult apró tanyák rengetegét. — Mindegyik külön birodalom — állapította meg az ügyész elgondolkozva. — És mindegyik egy-egy erőd. Vajon mikor győz itt a nagyüzemi gazdálkodás? — mondta társa. — Talász húsz év múlva. S mikor még másfél évvel ezelőtt a tanácsháza széles, köves folyosóján csajla- kalapú gazdák ácsorogtak hetes szakállal, morcos ábrá- zattal, hát a húsz eztendő egyáltalán nem tűnt soknak. A zsíros kalap kicsit a maradiságot jelképezte és az igénytelenséget, de nem a tudatlanságot. Mert a jászberényi gazdák többsége olyan mestere és szerelmese a földnek, hogy az valósággal megható. Amikor azonban meghallották ezt a szót: szövetkezés — iszkoltak, mint az ördög a tömjénfüst elől. Erre mi. történt tavalytól idáig, egy esztendő leforgása alatt? Bejönnek az emberek a tanácsházára, otthonosan, magabiztosan mozognak, s, a csajla kalap helyén hetykén félrecsapott barna, kék, vagy sárga svájcisapka. A svájcisapkások többnyire traktorosok. Namármost. Hogy festene a traktoros zsíros, szappanba való kalappal? Tudniillik tavaly, az átszervezés után ültek ezek az emberek gépre. Május elsejéről addig is tudták, hogy ünnep, de úgy még soha nem ünnepelték, mint az idén. Traktorokon feszítve, a város főutcáján végig vonulva dübörög- tették a gépeket. Azon is csak mosolyogni lehet, milyen nagy hozzáértéssel beszélnek a fűkaszákról. Meszsziről megismerik. — Az ott lengyel, az meg cseh. Ej, az anyját, de érti! Borotvál. A messzi tanyákon él egy ember. A télen még rá kellett ripakodni, hogy mire nézi a napot. Mikor viszi már be a gumiskocsit. Bevitte. De olyan keserű ábrá- zattal, mint akinek egyszerre húznak három zápfogát. Ez az ember most ősszel kétéves mezőgazdasági szakiskolára megy és — boldog. „Mindig szerettem tanulni. Most madarat lehetne fogatni velem”. A minap szövetkezeti gazdák vizsgáztak a mezőgazda- sági technikum első osztályának féléves anyagából. A levelező tagozat a törökszentmiklósi technikum „leány- vállalata”. Ott izgult a vizsgáztatók előtt Csák István, a Haladás Tsz elnöke az egyik, Bató János főállatte- r.yésztő a másik, a harmadik, a negyedik, a tizedik és a többi aranykezű ember. Talán nem lesz harag belőle. Csák István egyéni gazda korában úgy spekulált, ahogy tudott, összevásárolta a rossz minőségű földeket, aztán feljavítva — jó áron túladott rajtuk. így tollaso- dott és persze szorgalommal. Most kiváló, ügybuzgó szövetkezeti vezető. Azt mondják róla: ő a jászberényi Konkoly Béla. Ez pedig nagy rang, mert tehetséget, tudást és becsületet jelent. Csák Istvánnal vizsgázott a Pernyés család. Férj és feleség. Az asszony pontosan úgy érti a paraszti munkát, mint a férj. A November 7. Tsz-ben dolgoznak. Pernyés gazda fejébe vette a tavaszon, hogy spárgát telepít, mert az nagy pénz, — jó pénz. Javaslatát — értetlenségből immel-ámmal fogadták és odalökték neki a legrosszabb homokot. — Nesze, boldogulj vele. Az értetlenek alig titkolt kárörömmel gondolták, hogy: Na, azon a rossz homokon az a híres Pernyész belebukik a spárgájába. Ömeg úgy tett, mint aki nem vesz észre semmit. Biztatta társait és... Valamelyik nap az egyik exportvállalat embere megnézte a telepet. — Még egy ilyen nincs az országban — jelentette ki a város vezetőinek, akik sokszor maguk is alig bírnak felocsúdni a meglepetésektől. Attól, mivé tette jó egy esztendő alatt az itteni emberek többségét a nagyüzemi gazdálkodás. Igen, a többségét, mert akad azért még ma is olyan gazda, aki fogcsikorgatva néz a gépekre és káromkodik. „Az anyja istenségig Mikor törik már össze?” De már nem ezek viszik a prímet, nem ők képviselik a közvéleményt. Az aranykezű emberek, kikről egyéni gazda korukban is az a beszéd járta, hogy kezükben még a sár is arannyá változik. De hol voltak eddig? A homok lehúzta őket, elsüppedtek benne. A párt emelte fel őket És aki ezt a kijelentést frázisnak tartja, annak lelke rajta. Az aranykezű emberek kezdenek rájönni: ez az igazi, amit most csinálnak. Hogy micsoda jó „találmány” ez a népi demokrácia, benne az olyan szorgalmas, találékony emberek, mint amilyen a Pernyész is, nagyobb becsülettel, tekintéllyel bírnak, mint régen a grófok. Csak ezzel magyarázható Pernyész érdekes elhatározása. Tavasszal nem kaptak elegendő gyümölcsfacsemetét. Az asszonyka erre vonatra ült, elutazott és visz- szatért a hiányzó gyümölcsfákkal ... A friss élmény, a gyorsan illanó; benyomás olyan, ■ mint a harmat, amelyik felszáll, ha rásüt a nap. Én Jászberényből a friss élmények sokaságát, a benyomások tömegét hozom, cipelve és nem engedhetem azokat elillanni, mert olyan kár lenne értük. S talán még valamit. Az ilyen vágású emberek százain kifoghat-e az idei aratás? — ir — Van-e szívetdobogtatóbb élménye a parasztembernek, mint a tengernyi szőkeségű búzaföld látványa. Mint vé- gigsímítani az érett kalászok között, megropogtatni a lisztízű szemeket. S újságíró kívánhat-e szebbet, mint hogy végigjárja az üdezöld szín- folAkkal tarkított sietős kombájnokat hordozó, az élet ígéretét, kiteljesülését jelentő nyári határt. Elhagytuk Szolnokot. Túl vagyunk az emeletes lakóépületek, magasba kapaszkodó gyárkémények, dohogó mozdonyok, olajosruhás munkásemberek birodalmán. Ez, ami itt kezdődik, a szövetségesek, szövetkezeti és állami gazdasági paraszt- emberek birtoka már. Cséplőgépnél fékezünk. A gép áll. A traktoros szemére húzza sapkáját, porlasztót mos. Egy hete kezdték a cséplést. Kedden 135 mázsát járattak le. Ez volt a legjobb napjuk. Azóta hol mennek, hol nem. A törekes-tányok ugratják a traktorost. — Siessen, mert akkor elmegyünk kápájni. Az a szerelőre hivatkozik, hogy ha már itt lenne. De a szerelő még . nincs. A gép áll, a fogatok is állnak rakott szekereikkel, s az emberek ülnek, lézengenek. Nem halad jól a cséplés a Szolnoki Állami Gazdaság szérűjében. Piroskára érünk. Aziránt érdeklődünk, hogy haladnak az aratásban. Balázs elvtárs, az üzemegységvezető válaszol. — Nincs se éjjel, se nappal. Ilyen versenyszellemet még nem értem meg. — Ki az első? t—Tegnap még Sipos volt, ma már nem tudnám. Olyan ez, mint a staféta. Megtörténik, a vezetők tudta nélkül éjjel is beállnak a táblába a kombáj- nosok. Garics Antal teljesítménye mindenkit felvillany- zott. Garics Antal Tiszavár- konyban arat. Jelenleg a megyei és országos legjobb. De nyomulnak utána a többiek. Néhányan ugyan fejet csóválnak. — Gariesot már nem lehet behozni. Dülőutakon fut a kocsi. Paládicspuszta. Hetven holdon őszi árpa tábla. Renden fekszenek a kalászok. Rend- rearató metszette el a szárukat. Most öt kombájn járja rendről rendre a földet. Egy lapályba érnek. Sorban egymás után finom lejtéssel leereszkdnek, s felkúsznak ismét. Délután van, felhősö- dik az ég, s a gyér napsütést visszaverik a kombájnok. Csodálatos látvány, ahogy a lapályból feltörnek. Mint a rohamra induló harckocsik. Paládicsnak 1420 hold kalászosa van. — Hányán vágják? — Húszán aratnak. Húsz fő 1420 holdon. Ezt jelenti a gép. A mezőgazdász 22 mázsa őszi árpára esküszik. Az eddigi eredmények alapján azt mondja: a nyakát teszi rá. Irány: Tetétlen. Kukorica, jobbra, kukorica balra. Haragoszöld lándzsalevélzete harsogó hanggal fogadja a szél erőfeszítéseit. Ikersoros, vegyszeres gyom irtott. Szolnokon nagyon kedvelhetik az ikersoros kukoricát. Majd mindenhol ilyet látunk. Annál inkább nem vigyáztak az útmenti fákra. Hosszan- hosszan leégett levélzettel gyászolnak az akáccsonkok. A vegyszeres kipusztítatta valamennyit. Itt is, ott is renden a búza. Kövér renden, jó vastagon. Jó termést Ígér. Meg jó munkát. Megkedvelték a kétroenetes aratást, ütvénhatvan holdas renden alvó táblák mellett robogunk el. A rendrearató elvégezte a munkáját, a kombájn ölelésére várnak a kalászok. Borbély Kálmán, a városi pártbizottság munkatársa, Poden Gyula, a városi tanács osztályvezetője egymással szembe fordulva beszélgetnek. — Holnap hánykor indulhatunk? — Egy félórácskát szeretnék bent tájékozódni. Közbeszól. — Kétnapos határszemle? — Dehogy. Máskor is, de aratáskor törik-szakad, a földeken, az emberek közt a helye a vezetőnek. Soha, ilyen munkában különösen nem nélkülözhetik a vezetők, hogy körül ne járják területüket. A kocsiablakon már kirajzolódik Tószeg panorámája. S ez még itt mind a Szolnoki Állami Gazdaság vetése. Tízezerholdas nagyüzem. Kiégett, kopár, szikes legelőbe torkollik az út. Egyetlen birkahodály ásít a sivár, kietlen tájon. Szamárlegelö. Így nevezik. Semmire se jó. A birka is csak teng-leng rajta. A dülőút két oldalán nemrég hordott mésziszap- dombok, sárgaföld-kupacok. Az ember felkészült a szamárlegelő meghódítására. Talajjavítás után látunk még itt sűrű gabonakeresz- teket. Stop. A tószegi kertészeti üzemegység. Egyre többet hallunk,. egyre közelebb érünk Garics Antal munkahelyéhez. Már nagyon kíváncsi vagyok. Milyen ember lehet? Írnak róla az újságok, beszámol róla a rádió, s akikkel csak találkoztam ezen a délutánon, mind-mind rá hivatkozik. Száz holdas kertészet ez a tószegi. Zöldbabot, barackot, almát, uborkát csomagolnak éppen. Megy a konzervgyárnak. — Miért nem küldenek a szolnoki piacra? — Szívesen tennénk, de nem kell nekik. — ??? — Vig Sándor kitelefonált: csak akkor küldjünk, ha kérnek. De nem kér. Pedig a szolnoki piacon keresve keresik a friss gyümölcsöt, zöldséget. S Víg Sándor, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat alkalmazottja megengedi magának, hogy a város szájából máshová elvigyék az itteni termést. Megered az eső. A gépkocsi- vezető ráhasal a volánra. Mond a foga között valamit. A növényzet szemmel láthatóan annál jobban megörül a csendes eső jövetelének. Szinte nyúlnak az esőszemekért a napraforgó, a kukorica levelei. Azt mondják erre a nyári esőre: „Az arató pihen, > A kukorica csövei."* A várkonyi gépszínben idegesek az aratók. Kiverte őket az eső, a műhely nyitott ajtaján kémlelik a megeredt borulásokat. Kezét fogunk mindenkivel. A sör végén 25 évnél látszatra nem igen több, életerős fiatalember szorítja meg férfiasán a tenyerem, *— Garics. — Hát maga az a híres kombájnos? — Úgy olvastam az újságban. — Olvasta? *— A feleségem el is tette a cikket. Körülvesznek bennünket a kombájnosok. — Igyekezz, Anti! A szomszéd a vetélytársad. Erre nevet. Valóban, egymás mellett lakik Garics Antal és Sipos, a két rivális. — Vágom vasárnap is, A múlt évben 35 vagonnal takarított be. Az idén nem adja 50 vagonnál alább. Kétezerkétszáz mázsánál jár. Ennyit még nem csépelt el senki ezen a nyáron. Szorgalmának köszönheti. Meg a kollektívának. Munkatársai, kombájnos kollegái biztatják, drukkolnak, izgulnak érte. Most egy 90 holdas táblába megy. *— Anti azt három nap alatt megeszi Visszaértünk a városba. Üj cél: az Abonyi út. Ez itt a Lenin Termelőszövetkezet gabonája. Katonás sorokban keresztekben az ősziárpa, a tarló felhántva), disztillerrfel és ekével. Nyolcvan holdon másodvetési vetőágy. Külön öröm, mert amerte eddig jártunk, hagyták a tarlót kiszáradni. A Lenin Tsz gazdái azonnal művelés alá fogták. A búza ritkábbnak, gyengébbnek tűnik. Hiába. Ami az állami gazdaságokban mór a mai nap, a termelőszövetkezetekben még holnap. Tizenkét mázsát várnak átlagban. Elállt az eső. Újszász felől napfény ömlik az esőcsep péktől csillogó vetésire. A zagyvarékasi úton lovaskocsit előzünk. — Álljunk meg. A Damjanich agronómusa. Fenn ül a szekéren, fázhat is valamelyest, hiszen elkapta az eső. Amit mond, attól maga is, mi is átmelegszünk. A vállához teszi a kezét. — Eddig ér a kukoricánk. Kezdik a cséplést. Közösen a Kossuth Termelő- szövetkezettel. A két tsz kapott egy cséplőgépet. A cséplőcsapat munkára kész. Elbúcsúzunk. A mezőgazdásztól is, meg a s zolnoki határtól is. A nap már leáldozott az égen. Holnapra csak emlékké lesz ez is. De szép emlékké. Élménydús, látnivalóban bővelkedő a szolnoki határ. ö. L. Jászság-Kunság nevet rajta A Kunságban történt, nevezetesen Karcag városában, de tudnak róla me- gyeszerte az emberek. Hruscsov elvtárs látogatására kirukkolt az ottani Béke Termelőszövetkezet. Pedáns rendbe hoztak mindent, nehogy hazánk és városunk vendége előtt valamiért is szégyenkezni kelljen. Dehát mindig olyasmi történik, amire nem számít az ember. Nézegette Hruscsov elvtárs a teheneket, amikre nehezen fogta volna rá bárki is, hogy túltengenék kondícióban. — Mondja már, elnök elvtárs, mit esznek ezek a tehenek? A tolmács lefordította Hruscsov elvtárs érdeklődését. Dobrai József, az elnök sietett a válasszal. Szárizik, szálastakar- mány — miegyebek. — No, ha a tehenekre bíznánk a szavazást, maga se lenne elnökük — jegyezte meg Hruscsov elvtárs nagy derültség közepette. Nekem a Tiszazugban mesélték ezt a történetet. Hozzátették: ők is tudnak róla, nem járna mégegyszer így a karcagi Béke. Hruscsov elvtárs látogatása után elsőként kezdtek hozzá a silókukorica nagymeny- nyiségű termesztéséhez. * Azt kérdezgetik Lakatos elvtárstól, a tiszainokai Szabadság elnökétől, mondaná meg, milyen levelet kapott nemrégiben. Az elnök azonban komoran hallgat erről. Hát bizony, azt a levelet nem akárki írta. Aláírásként ott díszelgett: a termelőszövetkezet tehenei. Azért marasztalták el a vezetőséget a tollat fogó jószágok, hogy megkéstek a szénabetakarítással. Hogy mit írtak, mit nem még ezen kívül, azt mélységes homály fedi. De a tiszinokai Szabadság rákapcsolt a sgénabegyüjtésre. Ja, mert a postai pecsét Kunszent- mártonban kelteződött, s a járás vezetői titokzatosan mosolyognak a bajusz alatt, ha szóbakerül az ügy. Lehet, hogy tudnak róla. / * A tiszabői tanácselnöktől bármikor, bármilyen tájékoztatást, jelentést kérhet az ember, napra készen áll — minden számadattal, legfeljebb hozzáfűzi: ez már bent is van a járásnál. Az elnök elvtárs legfőbb erénye tán a pontosság. S úgy hírlik, köze van ehhez egy telefonszámlának is. A telefonszámlát a községi tanácselnöknek vitték, s ki is fizette saját pénztárcájából. Pedig hivatalos beszélgetésről volt szó a járási tanácselnök, s őközötte. Az történt, a bői elnök rendszeresen megkésett a tájékoztatással, nem is tulajdonított nagy jelentőséget neki. Egyszer aztán felhívta a járási tanácselnök. Hosszasan arról beszélgettek a kagylóban, amit a jelentésnek tartalmaznia kellett volna. A jelentés után szóbakerültek a családi ügyek, kedélyállapot és minden, amivel az időt lehet húzni. A posta többször beszólt a vonalba, tessék már befejezni, dupladíj, háromszoros, megi / így, meg úgy. A járási tanácselnök megnyugtatta a türelmetlen postai tisztviselőt. — Nem baj. A számlát a hívott fél fizeti, s majd a saját zsebén megtanulja: van még állami fegyelem is a világon. * Jászberényben a Március 15 Termelőszövetkezetben sok gondot okozott a vezetőségnek néhány templomjáró Elmaradnak a munkával, s így a terméskieséssel megkárosítják a közösséget is. Egy értekezleten aztán mentő ötlete támadt valakinek. — Ha lehetséges, hozzák vissza a volt papot. Mindenki paff lett. De a felszólaló megmagyarázta: — Az olyan részeges volt, ittasan misézett, s így nem is járt 'munkaidőben prédikációt hallgatni senki hozzá. • Dorzák Lajos A SZOLNOK MEGYEI TERMENYFORGALMI VAIXALAT értesíti a termelőket, hogy a kukorica—korpacserét újb^J beindította. Cserearány: 100 kg májusi szárazságú kukoricáért 120 kg korpát ad. A cserében a termelőszövetkezetek, egyénileg gazdálkodók és a kisállattartók egyaránt résztvehetnek.
