Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-24 / 174. szám

I960- Július 24. SZGOCOK MEGYEI NÉPLAP § T*r"i”l.|':7-"e■■ -■--irr- Kammitmátiort, 1032. XV ft. s?ám %í Ezt a vezércikk-címet nem mi találtuk ki. Mezey La­jos. dr., a Horthy-korszak országgyűlési képviselője, adta eSy egészoldalas cikknek. Kötelességről és becsületről szó­nokol, magasztos szavak, sorok állanak össze a türelmes ólom betűiből. A „Kunszentmártoni Híradó" című, katolikus ellen­zéki újság 1932-es évfolyama fekszik előttünk, lefűzött ál­lapotban. A betűk, a régi hírek, .tudósítások a röntgenkép élességével mutatják meg egy korhadt, velejében rothadt nyomorúságos rendszer csontvázát. Pedig az újság szer­kesztőjének nem ez a célja. Dörögve követel purifikációt, a közélet megtisztítását, de óvakodik megnevezni azokat, akiknek hibájából ez a közélet bűzlő mocsárhoz hason­latos. Hangzatos Cikkeket ereszt meg a tiszazugi vasútról, amely akkori választási ígéretként szerepel, de megépí­teni csak a felszabadulás után építette meg a népi demok­rácia. És a hírek között, mint hullán a hullafoltok, ütöt­tek ki itt is, ott is. a kapitalista társadalom ismertető je­gyei: munkanélküliség, ínségakció, öregembe^ aki nyo­mora miatt vetette magát máglyára. Kötelesség és becsület? Házibotrányok; urak torzsal­kodása, féloldalas cikkek egy nemesi y bizonyítására, ál­lástalan aratómunkások „keresztény erkölcs” és kommu­nista hősök akasztása, természetesen szemforgató felhábo­rodással a „vörös veszedelem” ellen. Mit adott ez a kor a dolgozó embernek? Árverést és bolettát, denaturált búzát és éhínséget, csendőrpofonokat és diáköngyilkosságokat („Az élet reménytelen, nem ígér­nek sehol sem állást”). íme egy 19 éves fiatal diák bú­csúlevele. És erre a mezeyknek csak egy megjegyzésük van: „az egészséges tömegszellem nem ilyen. Ez csak ki­vétel”. Az ilyen urak írtak becsületről és erkölcsről, tisztességről és jobb jövendőről. Vajon mit szólnának a kunszentmártoni gimnazisták: Van-e az ő életükben re­ménytelenség, nyomortól való félelem? Nagyot néznének a kérdésre magára is. Vajon mit szólnának hozzá? Ez a gondolat vezette az újságírókat akkor, amikor hónuk alatt a sárgult régi pél­dányokkal Kunszentmártonba utaztak, megszólaltatni a ma emberét, hogyan is élnek, hogyan gondolkodnak. A huszonnyolc év előtti közlemények tükrében, éles tiszta kontrasztú ragyogó képet kapunk. Nem szükséges a kom­mentár, álljon itt egymás mellett a régi és a mai újság beszámolója. És ha ezt elolvastuk, akkor kaphatunk iga­zán fogalmat kötelességről, becsületről, a dolgozó, alkotó ember tisztességéről és becsületéről 1960-ban, népi demok­ráciánk 15. évében. sajt: ami nincs Ezé el a cöhhw9 az első lap ­oldal kétharmad részét elfog­laló cikket közöl a Kunszent­mártoni Híradó szeptember 18-án. Idézünk az első bsfcez- désbők „Egy elkeseredett beszélge­tés ütötte meg fülünket az ut­cán. Nem lehet ebben a vá­rosban jó vajat, csak ritkán kapni. Ha sajtot akarsz en­ni, akkor mindig messziről keli hozatni. Ha Palásthy sajt nincs a piacon, akkor csak drága bolti sajtot lehet venni, mert a többi ehetetlen. A há­ziasszonyaink közül sokan drukkolnak, hoz-e az öcsödi asszony vajat...” — Július 5-től 11-ig L sz­ón ki szolgáló boltunkban 3 ezer 727 forint értékű vaj, sajt, tejföl és 250 lit« tej fo­gyott, — bizonyítja hiteles okmánnyal Nagy Terézia, a földművesszövetkezet admi­nisztrátora. — Természetesen nem ez az egyetlen, tejter­méket és tejet árusító bolt itt Kunszentmártonban... — A községben a kereskedelmet az fmsz tartja kezében s nyugodtan mondhatom: a vá­sárlóközönség megelégedésé­re. Árukészletünket szeren­csésen egészíti ki a háztáji gazdaságokból a piacra ho­zott tej, túró, tejfel. Közsé­günk semmiféle tejtermék­ben nem szenved hiányt. m óití ^é­ier* »gy ság tót­ien, ic m :tle- rde- ho«. á!l»ra, — A m*rh»piao katasztrófája. A legutóbbi budapesti marhavásáron a nagy fel* hajtás 50 fillérre nyomta te s príma italai, jól teleltetett Illat átlagárát, sírni fele a félév előlit állapotnak! Az érdekeltség Izgatottan beszélte, hogy Budapesten uj vágóhidak nyíllak, mert míg eddig csak a marhákat vágták le, most vá­góhídra jutott a gazdák érdeke Is. A vásárpén*- tárhoz érkezeit jelentések szerint 15000 darab marha készül el és tódul Budapest felé ;a ta­vaszi hónapokban, csupa jól telelteted minőség. A devizarendelkezések okozzák ezt a feszültséget a el lehetünk készülve rá, hogy -a jövő hónap ban még olcsóbb marbalrak fognak Budapesten kialakulni. % \ s u 3 lí. Kunszentmártoni s JÉ I« I házmegye elutasítóba. A határozat Tistakür- j 300 i s0' 1 tőn. megnyugvást váltott ki. Remélhető, bogy j velí nrc iiykófst Tíszaküriőrt mielőbb helyreáll a kívánt I 8ß8 általános megnyugvás és kíengesslelődés. , j > t«V. j — 7<iű »r&túeninkű* maradi — érte- | i sülésünk szerint — Kunszenimártonban sztr- | naíe ződés nélkül A munkások elhelyezése érdé- gős ( ,s j kében a hét szombatján háromtagú munkás- j 200 ra- • küldöttség memorandumot nyújtott át & j tí>{M ' í faidmivelésügyi minisztériumba, kérvén, hogy j . ^rj mint hazafias munkások dolgozni akarnak, **** ■ a csupán munkaalkalom biztosítását kérik. így > kerti ■,0;„ ; tehát remélhető, hogy e tekintefben a leg- j leiiá .rfirí messzebbmenő ínlézkedéeek foganaiosittainak. ; még •or-' — Értesítjük a polg. Ivkola oövea- ! tűző 'őr- déliéül, hogy f. évi július hő 3 án vasárnap \ ej a len- d e. 9 órakor és julíus hó 64n, szerdán d e. j Ji- j ö—12-ig, #z iskola közös értesifőjéí az igaz- j Fiú Tásár ­leány yásár Majd az ád kenyeret, ki a mező liliomját ellátja. A ta­vaszi vásáron harsogott a ki­kiáltó tenorhangja. Egyszer­re csak megáll a vásár köze­pén egy mezőkövesdi szekér. Rajta úgy ülnek a kis ma­tyók, mint a fecskefészekben a fecskék. Egy asszony is áll ott a kocsi tetején és beállt kikiáltónak. Kinek kell no­vemberig gyerek? Ára is van kemény 15 pengő. Még válo­gatni is lehetett. Kinek az izmos matyó fiú kellett, an­nak az jutott, kinek a feke­teszemű kislány kellett, an­nak az jutott. Embervásár határidőre, az úrnak 1932. esztendejében. (Kunszentmártoni Híradó 1932. május 8.) — Tavaly egy-két gyerek állt el libapásztornak magá­noshoz. Annál is ellenőriz­tük, hogy betartja-e ponto­san a fizetés feltérteleit, fi­zeti-e a gyermek után' az SZTK-t — meséli Pásztor Mártonná a kunszentmártoni tanács gyámügyi előadója. — Vannak aztán állami gondozottjaink, Is azoknak, a nevelőszüleit hetenként kétszer látogatjuk. Még ed­dig egyetlen esetben sem kellett elhozni valakit tői lük. A mi kis gondozottjaink számára olyan divatos ru­hákat vásároltunk, —» hogy nem érzik, nem érezhetik a megkülönböztetést. Ember­vásár. Ugyan kérem, még a fogalmat sem ismerik. — Idén már nem álltak el gyerekek magánoshoz- — Annál többen mennek az Állami Gazdaságba segíte­ni, könnyebb munkát vé­gezni. A gazdaság gondosko­dik járműről, amellyel a gyerekeket ki, meg beszál­lítja. Fizetik a gyermekek után az SZTK-t és bizony sok gyerek szed össze uta­zásra, új ruhára, fényképe­zőgépre valót. Az oldalt összeállította: Hernádi Tibor és Borváró Zoltán A Búzakalász Tsz-ben az 1959. évi zárszámadáskor százkilencvenöt gazda között osztottak munkaegységrésze­sedést Átlagosan 11 ezer 411 forint értékű készpénzt és terményt kapott a tagság (a háztáji hozam mellett) — s ez nem a legjobb kunszenti tsz-ben történt — Egy közös gazdaság tag­ságának lényegében nincs felső határa. A talaj adottsá­gok, a felszerelés, az állatál­lomány s hasonló tényezők csak időlegesen határozhat­om teljesen megbukott az az elmélet, bogy a népek U saját szerencséjüknek kovácsai. — A magyar nép mindig megtett mindent, hogy a lehető legjob­ban kovácsolja a maga szeren­cséjét. Tudott dolgozni, úgy, mint senki. Tudott nyomorogni és nagyon sokáig: megtanult éhezni és fázni. Tudott alkal­mazkodni jóformán mindenhez, amit tőle kívántak. Lelkesedett a szabadságért, ba ezt kívánták tőle, de tűrte a legsúlyosabb elnyomatást is, ba az uralkodó rezsim akarta”. A Mezey-féle lap — s nem csupán ebben az április 2-án megjelent cikkben — hazudott. Azok a kommunisták, kik él­nek, s azok, kiknek már csak dicső emléke él: sosem adták fel a harcot. Csepesz István, Bodnár Mihály, idősb Zsidó Pé­ter, Bíró István, Kardos Balázs, Tigyi Antal s Gácsi Lajos meg­annyi társával keményen állott csendőr-kínzást és börtönt, de az uralkodó rezsim elnyomatá­sát nem tűrte, ják meg, hány család részére biztosíthat a közös birtok jó megélhetést. A legrosszabb talaj is javítható, a növény- termesztés, állattenyésztés struktúrája megváltoztatha­tó; pontosabban fejleszthető. Mi inkább munkaerőhiány­nyal küzdünk, mint felesleg­gel, — így Karsai István, a tsz könyvelője — Meggyő­ződésem, hogy ha ma, vagy holnap ötven, földdel nem bí­ró, de munkaszerető gazda kérné felvételét, a közgyűlés mind az ötvénét egyhangúlag s örömmel megszavazná. Idősb Zsidó Pétert a legna- gyobb dologidőben ,vitték el, amikor, mint arató- és cséplő­munkás valamit kereshetett vol­na a családjának — meséli Lázi József nyomdász. — De ez nem is csoda, hiszen részt vett min­denfajta szervezkedésben. Ta­láltak nála időnként mozgalmi irodalmat Is. Kardos Balázs tsz párttitkár is emlékszik a régi időkre. Tigyi Antallal, Bíró Istvánnal, Zsidó Péterrel együtt aláírattak egy írást, amely a tavaszi ínséges időkre közmunkát kért a kun­szentmártoni jegyzőtől. Fel is vonultak a községháza elé. Az írást bevitték, munka természe­tesen nem volt. Egyszerre csak ütemesen hangzott fel a „mun­kát—-kenyeret” ... Odagyüleke- z^tt a piacról is a nép. Hama­rosan vagy háromezren lettek. A vége: csendőrkardlap, letar­tóztatások. Éjjel vitték el a ve­zetőket, köztük Zsidó Pétert is. ö különben ma a megyei Ter­ményforgalmi Vállalat igazga­tja, A szegény iskolás gyermekek élelmezésére az elmúlt két bét alatt a következő adomá­nyok érkeztek: Özv. K. A.-né 1 kiió liszt, 2 kilő só, Józsa Antal 6 liter tej ... stb. A jószívű ado­mányozóknak hálás köszönetét mond az Igazgató. (Kunszent­mártoni Híradó, 1932. február 21) X — Nincs olyan iskolás gye­rek, aki az elmúlt évben ne ho­zott ^rolna magával njindennap tízórait — mosolyog dr. Kiss László járási főorvos, aki nem is . olyan régen iskolaorvos volt, így a legilletékesebb a gyere­kek tápláltsági fokának megál­lapítására. , — A tápláltság! állapot kivá­ló. Es ha a szülőkkel'vitatkoz­nom kell, ez azért van, mert egyesek nem akarják megérte­ni, hogy a túltápláltság egész­ségtelen. Minden jót beletömné­nek a gyerekbe azzal, hogy ők eleget koplaltak fiatal koruk­ban. Es bizony sokan nem ér­ték meg az akkori gyerekek kö­zül a felszabadulást. Tizenhat, húsz százalékos volt a kunszent­mártoni járásban a csecsemő- halandóság. Zöld István, a Zalka Máté Tsz vezető mezőgazdásza jól emlékszik azokra az időkre, melyekben a szarvasmarha­tenyésztés a szó legszorosabb értelmében veszteséges volt. — A nagyüzemek kialakí­tása, mezőgazdasági politi­kánk töretlen vonala egy­aránt nyereségessé teszi a szarvasmarhatenyésztést. Nem is beszélek a tejhozamról, va­lamint arról, hogy a szarvas- marha .trágyahozamát egyet- len gazdaság sem nélkülöz­heti; csupán az áruhús-értéke- s ítésről szólók... Bikabor­jaink egy év alatt, sőt olykor már tizenegy hónap alqft — a régebben elfogadott há­roméves idő helyett! — 55Ó kilogrammos súlyra gyara­podnak. Így felnevelésükhöz, tartásukhoz kevesebb takar­9 mány, kevesebb épület szük­séges. A bikaborjaknál na­ponta 120—130 dekás súly­gyarapodást érünk el, a ső- réknél egy kilogrammost. Mi több, a borjak részére az előbbiek hizlalásához fel­használt takarmánymennyi­ségnek csak 30 százaléka szükséges. Minden kilogramm marhahús, mely gazdaságun­kat elhagyja: 5,20 forint tisz­ta haszonnal gyarapítja folyó­számlánkat. Tán mondanom sem kell, hogy nálunk a se- lejt-tehén is csak feljavítás után kerül átadásra, vágásra, így vált tavaly lehetségessé, hogy 188 szerződött hízott­marhát értékesítsünk, 520 ki­logrammos átlag súlyban. Eb­ből eredő bruttóbevételünk egymillió 530 ezer forint volt; a netto pedig kereken félmil­lió forint. — Budapesten akkoriban hetven fillérjével árulták a szép marhahús kilogramm­ját; ha akadt rá vevő... Ma más a helyzet. Nemcsak bel­földi fogyasztóinknak juttat­hatunk elegendő marhahúst, de állandó a külföldi érdek­lődés is; rendszeres az ex­portszállítás, Anglia pél­dául extrém-marha fejében speciális szerszámgépeket és híradástechnikai cikkeket küld, olyanokat, mint pél­dául a Magyar Rádió és Te­levízió hatalmas televíziós felvételi kocsija. A Horthy-korszak 5,ellenzéki” lapja volt a Kunszentmártoni Híra ió. 1946-ban is csattanós tanú- jelét adta a város népe an­nak, mennyire megutálta az úri rendszert. A Keresztény Női Tábor nevében akart gyűlést tartani Schlachta Margit a Horthy-korszak egyik jellemző figurája. —; Menjen innen, amig szépen van! — jelszóval úgy kizavarták a városból, hogy még a szónoki emel­vényt iá felborították vehs Mit tűrt a nép? A hirdetési dijak mindenkor előre fizetendők, Kár volt w-­■tavaly, Hagy kár volt az uj termés be­takarításáig a kitűnő tavaly; búzát a Futura által denaturáltam! és állati ta­karmányként felhasználtatni, mert most — jó volna az a búza, amit előrelátás nélkül elpusztitollak, most jó volna ve­tőmagnak és jó volna tőkemagnak és jó volna kenyérnek. í Kár volt az uj termés betakarításáig .elpusztítani azt, ami van, azt, ami jó. Előtérbe kerülnek most különöskép ezek a gondolatok, mert most foiynak a bet­Feleiéi Senki ni vágyunk, 5 hogy nteiö Miért? Nem txé sem lesr.ün legzetoségí gadva ízzel nem tudnál tagadva azt csábító jőv ben naggyi mellet! ipar hasábja ín ti *yr»mR exilica EMBEREK VOLTAK ? Szőke fiatalem- ember ül az asztal másik oldalán. La- nicz László, a debreceni Mező- gazdasági Akadé­mia utolsóéves hallgatója, nyári üzemi gyakorla­ton van itt Kan- szentmártonban. a Zalka Máté Ter­melőszövetkezet­ben. — Mit tanultak az akadémián a búza denaturálá­sáról? Értetlenül néz ránk. Aztán gon­dolkodik, majd megrázza a fejét. — Tudom, hogy a denaturálás szó mit jelent, de bú­zával kapcsolat­ban még nem hal­lottam róla. — Pedig régen ez általánosan be­vett szokás volt. 1931-ben például a termés jórészét él­vezhetetlenné tet­ték emberi fo­gyasztásra, hogy a nagykereskedelem fenntarthassa a magas búzaára­kat. — Ez volt az úgynevezett piros búza — szólt köz­be az egyik idő­sebb brigádvezető. — De jól jött vol­na, ha odaadhat­juk 32-ben a gyer­mekeinknek! Kicsit nehezen hiszi el a dolgokat a fiatal szakem­ber. Aztán csende­sen, de határozot­tan mondja róla véleményét. — Ezek nem vol­tak emberek. A mindennapi ke­nyerünket állati etetésre használ­ni? Tessék nézni, most csináljuk a tsz ötéves tervét. Gabonagyárat fej­lesztünk a Zalká­ból. És ezt a bú­zát mi fogjuk majd megenni. Ügy gondoljuk, Lanicz László sza­vaihoz sincs szük­ség kommentárra. Beszéljenek azok maguk helyett. ■3.nmiji i iiiwmmmmm.*.iw» ■ ■■ < ztút w,Hm Apa it*** *<? ft. W fet* * ****#, ***** **&» »V Wl*. -- *$**#*<«•* *»***& * 4i$*k *d«s<^tií#í *ífe>? fcw*««*!** Kötelessé« j l,«»iüí)-:«ii és társadalmi hetilap : i mm smsümsí mm uf* *■■ és becsület i i *a?**mrds«a- «<»**&>*,^ m&é* \ ku »««|! Ujm *. «SiHjííwft ! .; »»fen *. ■íj:-:tyüii-*■*' f »»tiwsít «,«* » 8T#»m* «** tu« mi , t»a ■ n (fi«-. »<• iMflt, ac mkiram*), fik». «** Mami* «*».

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents