Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-24 / 174. szám
6 SZOLNOK MEG TEl NÉPLAP 1960, július 24. KÖL1ŐK A NYÁRRÓL W, Blake: A NYÁRHOZ Ö, ki virulva kelsz át völgyeinken, Nyár, zabolázd meg büszke méneid, enyhítsd a forró tüzet orrlyukukban! Gyakran veréd fel arany sátrad itt s aludtál tölgyeink között, s mi néztük rózsás tagjaid s virágzó hajad. Sűrű árnyak alatt hangod gyakorta hallott, hogy tüzes kocsiján a dél elvágtatott a remény mélyén; pihenj meg forrásainknál, s mohos völgyeinkben, kristályfolyók partján dobd el selyem palástod és vesd magad a habokba: a völgyek kevély pompádban szeretnek. Ezüst-lantú bárdjaink híresek, ifjaink bátrabbak, mint Dél szülötte, és lányaink szebbek víg táncaikban: van ‘ének itt és büvösszavú hangszer s édes visszhang s víz, tiszta, mint az ég, s a tikkadt főkön babérkoszorú, * » Apollinaire: DÉLEN Zenit Zengő panasz • Sugár remeg a kerten, Ahol a nagy varangy azúr hangon mereng, A szenvedélyes csönd tinője fut ijedten S egy sebzett szívű kis csalogány füttye leng, Csókommal illetett tested szép rózsabokrán, A gránátalmafán hintáznak szíveink S hogy nézzük, épp'kihajt egy ág, szirom pereg rám S a gyönge szélben már az út felé kering. Radnóti Miklós fordítása Victor Hugo t Alkonyra ha]iik ,.. Alkonyra hajlik már az évszak, nő a homály, fogy a derű, a dombra hűvös-szárnyú szél fél a madár, ázik a fű. Icsap, Augusztus küzd a őszi haddal; nem ringat jégmadárt a hab; egy percet elveszít a nappal, és egy sugárt a pirkadat. Némán tapad a mennyezetre a légy, mint akit csapda zár, s mint földre hullott hópehelyke, apránként olvad szét a nyár. (Nemes Nagy Agnes fordítása) * József Attila: NYÁR Aranyos lapály, gólyahír, áramló könnyüségü rét; Ezüst derűvel ráz a nyír egy szellőcskét és leng az ég. Jön a darázs, jön, megszagol, dörmög s a vadrózsára száll. A mérges rózsa meghajol — vörös, de karcsú még a nyár. Am egyre több lágy buggya- Vérbő eper a homokon, [nás. bóbiskol, zizzen a kalász, Vihar gubbaszt a lombokon. Ily gyorsan betelik a nyaram. Ördögszekéren hord a szél — csattan a mtnny és megvillan kék, tünde fénnyel fönn a tél. KULTURÁLIS MOZAIK ELCSÉPELT ÉS ANTISZEMITA. A híres oberammergaui passiójátékokat idén utoljára adták elő a hagyományos formában. A tíz évenként megrendezésre kerülő passiójátékok következő, 1970 évi előadása már megváltozott szöveggel kerül bemutatásra. Különösen az angol és amerikai vendégek felháborodása bírta rá a passiójátékok rendezőségét, hogy változtasson a szövegen. A külföldi lapok ugyanis megállapították, hogy a passiójátékok a jelenlegi formában nemcsak elcsépeltek és müvészietlenek, hanem egyenesen antiszemita irányzatúak is. A REMBRANDT-KÉPET NEM VITTEK AZ öceanqn tülra A Londoni Nemzeti Képtár rekord összegért, több mint 138.000 fontsterlingért vásárolta meg Rembrandt „Lovas portré” című képét. A Nemzeti Képtár igazgatója kijelentette, hogy ez a kép a londoni Nemzeti Képtár egyik legszebb Remb- randtműve. Méreteit tekintve is a legnagyobb. 10x8 láb nagyságú. „Régóta szemmel tartottuk a képet, mondotta a képtár igazgatója — és nagyon örülünk, hogy sikerült megvásárolnunk annál is inkább, mert megakadályozhattuk, hogy amerikai kézbe jusson és elvigyék az óceánon túlra”. MIT OLVASSUNK? Willis: HÉT KICSI NŐVÉR A szerző 1954, október 15- én véghezvitte a, lehetetlent: hét balsafából álló, félig elsüllyedt tutaját, 115 napi utazás után partot ért a Sza- moa-szigetcsoport Pago-Pago szigetén. Útja során a perui Callao kikötőből elindulva, több mint tízezer kilométer utat tett meg. Egyesegyedül vágott a tengernek, a téli orkánok időszakábaban, és nemcsak hogy nagyobb távolságra tatajozott sebesülten, az állandó ébrenléttől kimerülve, mint a Kon-Tiki hősei, de gyorsabban is futotta be útját, mint ők. Willis könyve a szerző eredeti fényképfelvételeivel jelenik meg. Németh Lajos: NAGY BALOGH JANOS Negyven éve, hogy meghalt a kispesti szobafestő, Nagy Balogh János, az első maHACSATURJÁN BECSBEN DIRIGÁL A következő hangversenyévadban a bécsi Filmharmő- nikusok egyik hangversenyét Aram Hacsaturján fogja vezényelni. Hacsaturján első ízben vezényel Ausztriában. A hangversenyen saját műveit, valamint Sosz- takovics egyik művét szándékszik előadni. gyár proletárművész. Élete folyása — művészi tanulmányainak néhány esztendejét leszámítva — alig különbözött a többi külvárosi szegényemberétől, de övé volt osztálya józan önmérséklete, szívós céltudatossága is, — amellyel a legnagyobbak közé küzdötte fel magát. Németh Lajos tanulmánya nagy alapossággal és széles távlatokat nyitóan tárgyalja Balogh Nagy János és a kor művészetének tartalmi és formai kérdéseit A könyvet közel száz illusztráció díszíti, közöttük négy színes reprodukció. Rotterdami Erasmus: A balgaság dicsérete A tizenhatodik századi nagy humanista tan ebben a műben görbe tükröt kora embereinek hibáit és a vallási bigottéria elé. így kapjuk meg a buja, az,oktondi, az aszkéta és a bölcs, a méltóságában pöffeszkedő és a( tudományában kérkedő ember karikatúráját, melyről a „Balgaság” nevében mond ítéletet De a tizenhatodik századi kosztümökbe öltöz tett karikatúrák a mai emberi fogyatékosságokról is kritikát mondanak, és a nagy humanista oktatását mi, mai emberek is megszívlelhetjük. A kötetet Holbein fametszetei díszítik. Sail Ervin: A fecskék mégis csiyitelnek Elbeszélés A vastagfalú, féldeeis pohárban bronzvörösen csillogott a rum. Hozzákeveredett még a hajnali nap bíbor- fénye is és olyan színkáprázat villogott benne, mintha bolondos koboldok a szivárvány legszebb színeit lopták volna el, hogy még csábítóbb legyen a méreg. A kéz, amely a poharat fogta, reszketett kicsit, nemcsak a fáradtságtól, hanem attól is, hogy tulajdonosa egész éjszaka többször belebódult a rumos-sör mámorába. Néhány pillanatig mozdulatlan szemmel nézte a villogó italt és amikor szájához emelte a poharat, még jobban megremegett a keze. — Elég már, Pista!... Megrettent. Ki szólt? ... Senki. De mégis? Körülnézett. Az állomás söntésében néhány korai utas ődöngött csak. A pult mögött, a csapos söröspoharakkal csörömpölt... Az ajtónál egy rendőrszakaszvezető nézte a harmadik vágányon tolató vonatot. Lehajtotta az italt. Egy nyeleire, ahogy mondani szokták. — Még most sem elég?! Az ismeretlen, furcsa zengésű hang megint megszólalt. — Nem elég?!».. Annyira megzavarodott, hogy a poharat a pult helyett a zsebébe tette és esetlenül, álmosan, kicsit részegen futni akart a hang elől is, meg a söntésből is. Levegőre! ügy érezte, mentem megfullad. Mi történt?! — Halló, a poharat! A csapos szólt utána, türelmetlen mordulássaL — A poharat! Megállt. Visszafordult. A csaposra nézett, — Miféle poharat? — A féldecist. Nem adta vissza! Kikerekedett szeme, méregbe gurult. — Ott van a pulton! Mit akar még? Mossam is el talán? A rendőr is felfigyelt a szóváltásra. Odalépett, — Mi baj van? — kérdezte. A csapos dühbe gurult. — Ellopta a rumospoharat! Zsebrevágta!... Emberünk tétován a zsebébe nyúlt. Valóban: ott lapult a pohár. Nem vitatkozott tovább, kitette a pultra. A csapos ettől vérszemet kapott. Veszettül szitkozódott. — Én' fizessek rá? Gyermekeim vannak, az ilyenek meg éjszakákat lumpolnak, vedelik,a szeszt, mint a ke- fekötő!... És még nekik áll feljebb! A rendőr megfogta a karját. — Jöjjön velem. Ment és szégyelte magát. Gondolkozni próbált: hogyan került kora reggel az állomásra? — Persze, este, a büfében.... Nyolc pohár rumossört ittam ... Aztán.. , de nem! Még előtte összevesztem Piroskával... — Ez ... ez? ... Hát egy levél, nem látod? Pista még nündíg csak játszott a szavakkal. — Te kaptad? Kitől? Piroska el akarta rejteni Pista megdöbbent. Szigorú lett. — Mutasd! A lány tiltakozott. — Nem!... Nézzük tovább a képeket... Itt hathónapos vagyok... Pfuj!»Ilyen is voltam? Pista nem tágított. — Mutasd! Ki írta? Szerelmes? Neked? , ' Piroska sarokba szorult. — Régi, Nagyon régi... Bístám... ne butáskodj! — Látni akarom! — Hagyd!... Miért? Nem érdekes. — De nekem igen! Csúnyán összevesztek. Piroska kiszaladt a szobából. Pista várta, hogy visszajön, de nem jött. Rozika néni jött helyette. — Miért bántod azt a lányt? Mi bajod van? Pista már bántá a dolgot, de a szíves hang újra csak arcába futtatta a vért. — Nincs nekem semmi bajom! — Akkor meg miért sír? Pista félvállról dobta oda a szót: — Tudja azt ő jól! A nagy handabandára az öreg Kiss is bejött, — Ne bomolj Pista, eriggy vigasztald meg! Pista felkapta fejét: — Én? Majd jön ő, ha akar! Piroska is hallott mindent, hiszen a másik szobában sírdogált szegény a diványon. Aztán azt is hallotta, hogy bevágódik a konyhaajtó, léptek koppannak a ház előtt — Pista!... Már futott utána, de mire a kapuba ért, Pista már befordult a sarkon. Negyedóra múlva két pohár rumos sört rendelt egyszerre. Aztán a hamadikat és meg sem állt nyolcig... —• Úgyis mindegy ... Piroska is mindegy, meg minden mindegy. Nincs megállás: sor, rum, sör, rum... Éjfélkor bezárták a büfét. * Akkor indult ki az állomásra. Az utasellátó még nyitva volt Ott már csak rumot ivott. Két decit, aztán valaki keverttel kínálta. Azt Is megitta. A világ már kóválygott körülötte, mint a ring- lispil. Le, fel, le fel. Kaearászó. ásítoző arcok meredtek a szemébe. Egy szűkszoknyás nő törleszkedett hozzá: — Kisapám, te piszokul eláztál. Gyere velem, igyunk valahol egy feketét... Aztán, ha jó leszel... A két ujját morzsolgatta, kihívó mosollyal mondta: — Csak ötven... Jó? Félrelökte a nőt. kibotorkált a váróterembe, leült egy padra és elbóbiskolt. A pad hullámzott vele, mintha csónakon ülne... Aztán az is megállt, az idő is szinte, csend lett mindenütt, süket csend... Még hallotta Piroska hangját és összeszorult szíve: — ... szeretnék egy kicsit táncolni ma este, Pista... Jó? A hajnali mozgolódás ébresztette fel. A feje kábult volt és úgy zúgott, mint valami rossz motor. Szájában kesernyés íz gyűlt össze, hunyorgott az ablakon betűző pirosszínű hajnali napsugárban. Első gondolata megint Piroska volt. Aztán újra elfogta a keserűség. A söntésbe ment, féldeci rumot kért. A vastagfalú féldeeis pohárban bfonzvörösen csillogott a rum. Hozzákeveredett a hajnali nap bíborfénye is. és olyan színkáprázat villogott benne, mintha bolondos koboldok a szivárvány legszebb színeit lopták volna el. hogy még csábítóbb legyen a méreg ... * Egy, kettő, ... egy, kettő... Mi ez? Lépések kopognak . . „ egy kettő.... Mintha újra ébredne. A reggeli szél hűvösen paskolta arcát. A rendőr megállt, Itt lakik? Pista hunyorogva nézett körül. A házat nézte. Tavasz utca tizenegy... Aztán a mosolygó rendőrt. — Itt... Hát nem kisér be? A rendőr sapkájához emelte a kezét. — Még ma este kibékülünk Piroskával. Megértette?’ Pista vigyázba kapta magát, de nem a legjobban sikerült a dolog, — túlságosan húzta a feje hol erre, hol meg amarra. — Meg!... A rendőr már messze járt. A villanvdróton a reggeli napfényben füstifecskék csiviteltek. ügy. mint máskor, minden reaseL — Biztos úr, hallja, összevesztem a menyasszonyommal! ^flegette a fene áz egész életet! — Csak jöjjön. Bódultán vibráltak át agyán az előző nap eseményei. A reggel csendjében egyhangúan kopogott a két ember lépte. — összevesztem Piroskával!... Szemében könnyek gyűltek. Milyen más volt még a tegnap délután, amikor hozzá indult, Kiss Piroskához, a Mozdony utca négybe. e Mozdony utca négy... Rostás Pista lenyomta az utcai kapu kilincsét. Zárva találta. Csengetett, zörgetett. Piroska jött elébe, mosolyogva, vidáman, szép új szoknyában, égszínkék nylon- blúzban — olyan volt, mint egy kedves, gyermekszemű tavaszi tündér. A kapu kitárult, Piroska a nyakába ugrott. — ügy vártalak! Gyere, Pista... gyere. Benn a házban az apósjelölt: Kiss Péter nyugalmazott vasúti fűtő és Rozika néni, a felesége örömmel fogadták és kínálták hellyel.. Pista meg cigarettát nyújtott az öregnek. Rágyújtottak. Piroska kérdő szemmel nézett rá: — Hová megyünk, Pista? Mit lehet erre mondani? Moziba, színházba, vagy táncolni kicsit? Mindegy. Ahogy Piroskának kedve tartja. Később benn a szobában régi fényképeket nézegettek. Nem először, — százszor is már talán. Egyszer csak, ahogy hajtogatják az album lapjait, egy levél fordult ki Piroska ölébe. — Hát ez? — kérdi Pista játékosan. Piroska nem hiába Piroska, de nagyon elpirult,
