Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-24 / 174. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1960. Július MUtóirat

a jászsági tsz elnököknek

Nyílt levélben fordultam a Szolnok megyei Néplap július 14-i számában Jászladány és Jászkisér termelőszövetkezeti vezetőihez. Arról volt szó, egy községgel arrébb, Jászapátin, kitűnően halad a tarlóhántás, Jászkiséren és Jászladányon pedig elszomorítóan lemaradtak, sőt a hajlandóság sem mutatkozott meg, hogy utólag rákapcsoljanak. Azóta több mint egy hét telt el. Elég idő . arra, hogy helyrehozzák a mulasztást.

Történt-e változás az említett termelőszövetkezetekben azóta? Erre kíváncsian ültünk kocsiba Major Miklós elvtárssal, a jászladányi községi tanács elnökével.

Az Üttörő Termelőszövetkezet határának vettük irányunkat. A központi tanya körül, a kőút oldalán jobbra is, balra is nagy tábla talaj munka fogadott. A gép már messzi járhat innen, utána a tárcsázás, tarlóhántás és a szántás bizonyítja ittjártát. ötvennyolc holdas őszi árpa, 55 holdnyi tavaszi árpa nyári talajmunkájának gondját vetette el az Üttörő Termelőszövetkezet saját DT-je.

S aztán újfent tarló következik. Egyiken még búzakeresztek sorakoznak, a másikon a behordó járművek nyoma látszik, s a harmadikon a kaparék vár még csupán villásra. Jöhetne valamennyire a szántógép.

Miért nem jön?

Erre később kapunk választ, összefutunk a határból hazatartó Nyitrai József mezőgazdásszal.

Tőle tudom az Üttörő saját gépével akarja elvégezni minden talpalatnyi tarló nyári munkáját. Dicséretükre szólva, példásan szervezték meg a DT munkáját. Két műszakban dolgozik, napi 17 holdas teljesítménnyel. S hozzá még kifogástalan munkát végez. Saját szememmel láttam, 28 centiméter mélységű barázdát mértünk, utána.

Azt nem vitatom, precízebben, lelkiismeretesebben dolgozhat a saját DT, mint a gépállomás bármely traktoristája, traktora. Ámde az Üttörő 820 hold kalászos területét egy gépre bízni, csöppet sem okos dolog. Kétszáztíz hold közép- és mélyszántásuk van eddig együttesen. A 17 holdas teljesítmény ideális állapotokat vesz figyelembe. Mi lesz akkor, ha az időjárás is, más is akadályozza a munkát? Nyilvánvalóan fűhöz-fához kapkodás.

Nem célom, minek is tenném, hogy az Üttörő vagy bármely termelőszövetkezetet, ismét tollhegyre tűzzek. S ezt azért se csinálnám, mert a határ képe mutatja meg, van változás Jászladányon is. Igaz, sokan megsértődtek a múltkori írás miatt. Éppen az egyik jászladányi szövetkezeti elnök messzire ment, elragadtatta magát kifejezéseivel pénteken a járási tanácsnál tartott megbeszélésen, a cikk íróját illetően. Pártszerűtlenül járt el. S én akkor járnék el hozzá hasonlóan, ha most utólag csak rosszat, vagy csak jót írnék a jászladányi termelőszövetkezetek vezetőiről.

Hol is tartanak most?

A jászladányi határ egybeesik a jászkisérivel. A dű- lőutakon kanyarogva állapítottuk meg Major elvtárssal: ott bizony több a fekete terület, mint Ladányon. Később este magam győződtem meg róla. Jászkiséren már nem tudják kielégíteni gépekkel a termelőszövetkezeteket. A Táncsics Termelőszövetkezet 1900 hold learatott területéből, majd 1200 holdon elvetette a nyári talajművelés gondját. A jászkiséri elvtársak meggyőződtek a tarlóhántás, a nyári szántás fontosságáról. Becsülettel azt teszik, amit a szövetkezeti gazdák érdeke megkövetel. Egy hét alatt, nagyon helyesen, hátatfordítottak eddigi szemléletüknek, s számokban mérhetően is szépen előre jutottak.

Nem tenne jót a jászladányiaknak, ha ki nem mondanánk: még mindig nem tartanak ott, ahol tartamok kellene. A 6000 hold tarlóból 1000 holdat szántottak fel, vagy tarlóhántottak meg. Több, jóval több, mint az egy héttel ezelőtti arány. S másabb, biztatóbb az elgondolás is. De még nem egyértelműen. Nem akarok újra neveket felhozni, úgyis tudják, kiről van szó. Azzal érvel, őszig még van idő beérni a talajbaktériumnak.

Egy perc idő sincs hátra. Egy perc alatt sokat veszíthet a termelőszövetkezet Folytassák azt a munkát, amiben a jászapátiak, most már a jászkisériek is megelőzték őket, s a ladányiak is hozzákezdtek. Mégpedig lemaradásukhoz mérten a lehető legnagyobb gyorsasággal.

BORZÁK LAJOS

A Népfront a mezőgazdaságért

Pedagógusok, kisiparosok a gabouafoldeken

EGÉSZ TÁRSADALMUNK

felelősséget érzett aziránt, hogy segítse szövetkezeti parasztságunkat. A Népfront bizottságok is sorompóba álltak: szerte a megyében szervezték, mozgósították a társadalmi erőket

Vizsgálva a Népfront bizottságok tevékenységét, — megállapíthatjuk: ezekben a sorsdöntő napokban eredményesen támogatták mezőgazdaságunk fejlődését. Kun- szentmártonban például a

A túrkevei Vörös Csillag termelőszövetkezetben 300 méhcsalád szaporítja a szövetkezeti gazdák jövedelmét. A szövetkezeti gazdák és vezetők úgy határoztak, rövid időn belül félezer családra gyarapítják méhészetüket. — Ezzel az ország legnagyobb szövetkezeti méhészet cím tulajdonosai is lesznek.

A megyében szépen fejlődik a termelőszövetkezetek méhészete. Ebben a i évben 11 termelőszövetkezet létesíföldművesszövetkezettel közösen 25 tagú növényápoló brigádot hoztak létre és húsz hold kukorica művelését vállalták. A gondjaikra bízott növényeket háromszor kapálták meg kifogástalanul. A tiszabői népfront bizotság is érezte felelősségét a fontos feladatok megoldásáért. A lé- lekszámban közepes község száz olyan aktívát mozgósított társadalmi segítésre, akik nem dolgoznak közvettett nagyüzemi méhészetet. A megye 65 termelőszövetkezetében 3500 méhcsalád, 35.000 kilogramm mézet termel ebben az évben.

Vasárnap Szolnok és a környező megyék termelőszövetkezeti méhészei, mintegy százan látogatták meg a mezőtúri Uj Reménység és a Bercsényi 70, illetve 80 családos méhészetét, majd a túrkevei Vörös Csillagban a termelő- szövetkezet elnökének előadását hallgatták meg.

lenül a mezőgazdaságban; — Amikor a növény fejlődése megkívánta, kint dolgoztak a Búzakalász Tsz 30 holdas kukoricatábláján. Jánoshidán a pedagógusok és a kisiparosok fogtak szerszámot a kezükbe és 40 hold kukoricavetést tisztítottak meg a gyomtól.

KÖVETÉSRE MÉLTÓ szép munkával rukkoltak ki a kun- hegyesi járás népfront elnökségei is. Az aktivisták még a kalászosok érése előtt felkeresték az üzemek és vállalatok dolgozóit és közösen tanácskoztak a segítségadás módjáról. Látva a támogatás szükségességét 500 dolgozóból alakítottak társadalmi munkabrigádokat. Ma amikor már az aratás végénél tartanak 517 hold kalászos levágását írták a javukra.

Különösen figyelemreméltó az a jó együttműködés, ami Kunmadarason bontakozott ki a gabona betakarítás sors-. döntő napjaiban. A pedagó-1 gusoktól kezdve a tanácsi j dolgozókig 258 hold kalászost arattak le. 46 holddal többet, mint amire eredetileg vállalkoztak. Csak az erdőgazdaság és a vízőrök együttesen 120 hold kalászost vágtak le. A kisipari termelőszövetkezetek dolgozói 72 hold búza betakarításánál segédkeztek. Erejükhöz mérten munkálkodtak a pedagógusok is. A levágott kalászosokból 360 keresztet raktak össze.

A KUNMADARASIAK

erőfeszítéseit követték másutt is a megyében. A kunhegye- si népfront bizottság például 87 hold kalászos társadalmi aratását szervezte meg, a kungyalui népfront elnökség száz termelőszövetkezeten kívül álló dolgozót hívott segítségül. Kunszentmártonban valóságos hangvabolyként lenték el a Búzakalász Tsz földjét a munkások; Egyetlen nap alatt ezer keresztet raktak össze az acélos szemekkel telt kalászokból. — Csak a dicséret hangián szólhatunk a iászárokszállási kismarosokról is, akik napi fela- dataikan túlmenően 60 munkanapot dolgoztak a mező- gazdasági nagyüzemek javára.

A NÉPFRONT bizottságok munkájának sokrétűségére az is jellemző, hogy népszerűsítik azokat, akik a legjobb munkát végzik. Jászberényben például a népfront bizottság négy tablót készítetett és azokat a város forgalmasabb pontjain helyezték el. Ezeken szemléltetik a patronáló üzemek segítségét, a közös gazdaságok eredményeit. Kunszentmártonban a népfront és a tanács versenyhíradót rendszeresített és azokba teszik közzé a betakarítási munka legjobbjait.

E. S.

Az élenjárók között

Gombos Ignác, a Cibakház! Gépállomás traktoristája a nagyrévi Haladás Termelőszövetkezet gabonáját aratja. Régen túljutott a félezer hold aratáson.

A túrkevei \örös Csillag termelőszövetkezetben van Szolnok megye legnagyobb üzemi méhészete

Tailóhántási mozgalom indult

Augusztus 30-ra befejezzük a nyári talajmunkát

A gépállomási párttitkárok tanácskozásán hangzott el először. S azóta gyűrűzik tova. A Jászkiséri Gépállomás már hozzá is látott a mozgalom megszervezéséhez. — Jelszóvá lett: mozgalommá érett. .Nincs is semmi akadálya megvalósításának, némely termelőszövetkezeti vezető makacsságán kívül. A gépi lehetőség adott. Kétezerhét- százhuszonkilenc G—35-ösnek megfelelő traktor állománynyal rendelkeznek a megye gépállomásai. Ebből 720 csépel, 570 szállít és 160 traktor silóz. Tehát 1300 traktornak majd 40 napja van még 250 ezer hold tarlómunka elvégzésére. Ha naponta csak hat és fél holdat végez el egy-egy traktor, akkor is 300 ezer holdnál többet művelhetne meg. Leszámítva a gép kiesést, műszaki hibát, egyéb akadályozó tényezőt, akkor is vígan készen vagyunk határidőre a tarló munkával.

Mi kell ehhez?

Egy olyan preciz kampányterv, amilyet a Kunszentmártoni Gépállomás is készített. A Kunszentmártoni Gépállomás feldolgozta, van 103 erőgépe, ebből 36 szánt jelenleg. El kell végezniök 14.853 hold mélyszántást. — Naponként 371 holdat tudnak elvégezni gépeik, s így nem augusztus 30-ra, hanem augusztus 20-ra készen lesznek;

Termelőszövetkezetenként meghatározták a szelevényi Szikra nyári talajmunkáinak elvégzéséhez 29, a Kossuth- éhoz 39, a csépai Uj Élet Tsz- ben 20 munkanap szükséges még. Számításba vették, hogy a 32 cséplést végző erőgép éjjeli műszakban tarlóra vonulhat és besegít a szántótraktoroknak. Ugyancsak ezt tehetik a nappal szállítást végző gépek is.

Ajánlatos: ilyen munkatervet a megye mindert gépállomása készítsen, a termelő- szövetkezetekkel közös megegyezéssel. s e kampányterv legyen az új mozgalom nap- ról-napra következő feladataink. gyűjteménye.

S végül a nyári talajművelési mozgalom meghatározásához elengedhetetlen, hogy szívvel, lélekkel csinálják a traktorosok, segítsék a termelőszövetkezetet.

HIIIIIIIIIHilliillilllllHMIIIIIIIIIIIillllllHlimir

TÁVIRAT

Megyei Néplap

Szolnok

Értesítjük az elvtársakat, hogy termelőszövetkezetünk 1960. július 22-én teljesítette az állam iránti kötelezettségét.

. Haladás

Termelőszövetkezet

Alattyán

Határidő: TEGNAP

Kis történetek az öntözésről

Égzengést nagyobb megkönnyebbüléssel még aligha hallgattak megyénk szövetkezeti gazdái, mint a csütörtök délutánit. Enyhült végre a többhetes kánikula, kiadós záporeső vert végig csaknem a megye egész területén.

— Mint súlyos betegnek a vérátömlesztés, úgy jött az eső a kukoricára — jegyezte meg találóan Vedrődi elvtárs, a megye főagronómusa. Amikor eleredt az eső, sok tsz elnök, agronómus is felszabadultan sóhajtott, tán még „hál’ istennek”-et is emlegettek, gondolván, hogy most már nem kell öntözni, s ők, akik sokáig késlekedtek, halogatták, most majd kezüket dörzsölgetve kajánkodhatnak:

— Megúsztok. Megspóroltunk egy csomó költséget. Az idő, lám minket igazolt.

Korai volt az örömük, mert a zápor — szokásához híves — amiben gyorsan

jött, úgy el is vonult. Néhol három, máshol tíz, megint másutt 20 milliméter eső esett, de semmiképpen sem elég. Sajnos. így hát az öntözést folytatni kell, s a határidő: tegnap. Azaz már teljesíteni kellett volna az öntözési terveket. Ez lenne a legjobb, de az is jó, amit még egy-két héten belül megöntöznek.

Kenderest patópálok

A kenderes! Haladás Tsz 140 holdas kukoricatábláján már három hete kihúzatta a Bánhalmi Állami Gazdaság az ideiglenes csatornákat. Három hét óta ásít víz után a megrepedezett csatornafenék és a lankadólevelű kukorica. No, csütörtökön végre megindult a tajtékos iszapszürke víz. Azért csak három hét után, mert

a gépállomás motorja elromlott, s a tsz vezetői nem nagyon törték magukat másik után. Aztán lett motor, de hiányzott egy kb. 8 m. hosszú átvágás, ami a főcsatornából a szivattyúhoz juttatja a vizet. Végül a Kun- hegyesi Gépállomás főmérnöke és három szerelője ásta ki két szövetkezeti gazda közreműködésével. Persze legjobb lenne az esőre várni, vagy karbatett kézzel nézni, amig a gépállomás megépíti az öntözőtelepet, rávezeti a vizet a területre és lesni, hogy sarjad a növény.

Ez már igen

Határszemlén történt. A megyei főagronómus meg- megállt a kukoricatáblák mellett. A legtöbbnél fejcsóválva mondta:

— Elég jó, csak ritka.

Nincs meg a kellő tőállomány. Legfeljebb 8—10 ezer.

Megint másutt:

— Itt is maximum tizenkétezer lehet.

A tiszaőrsi Búzakalász földjén megállva végre megelégedetten szemlélődik egy öntözött kukoricatábla mellett.

— No, ez már jónak ígérkezik. Itt úgy látom megvan a tőszám — mondja és becsörtet a zöld dzsungelbe. Alig tűnik el, izgatott hangon hívja utitársait:

— Gyertek csak, ilyet még nem láttatok tsz területen. Valóban nem. Hihetetlenül sűrűn állnak a kukoricaszálak. A főagronómus becslése szerint megközelíti a 30 ezret.

— Ez már döfi, — mondja megnyugodva, majd hozzáteszi: — minél több ilyen silókukoricát szeretnék látni.

Kishitű kunhegyesiek

A kunhegyesei járásban sokfelé állnak az öntözőmotorok. A gépállomás nem tudja kielégíteni az egyre szaporodó igényeket. Pedig

van motor, csak éppen nem jó. — Miért? — tették fel illetékesek a kérdést. A gépállomás főagronómusa kijelentette:

— Mert nem javítottuk ki a motorokat. Azaz ötven- ből csak harmincat. Nem hittük, hogy az öntözési tervből lesz valami.

Pedig mintha jelentett volna ilyesmit a gépállomás: — Minden gépet kijavítottunk.

Nos, az öntözőmotorok is idetartoznak. A gépállomás hanyagsága miatt nem kapott eddig vizet a kunhe- gyesi Lenin Tsz közel 100 hold berendezett kukoricája, cukorrépája. Ezért áll három a kunhegye,si Táncsics Tsz négy öntözőmotorjából.

Hiba az is, hogy a tsz-ek nem szerződtek idejében szívatómötorra, de ezesetben a nagyobb mulasztás mégis a gépállomást terheli.

Alit tud

a józan paraszti ész?

Öröm végigjárni a kunhe- gyesi Vörös Október Tsz területét. ötszáz holdon folyik

a víz. Fekete barázdák húzódnak a zöld vörösheretáb- lákon és a kukoricasorok között. Motorok guggolnak a csatorna partján és ontják a vizet. TalajszintezésrőL, mérnöki munkáról kérdeztük Andrási Lászlót, a tsz egyik agronómusát. Nem kis meglepetésünkre így válaszolt:

— Nem volt itt semmilyen mérnöki munka. A mi paraszti eszünkkel úgy gondoltuk, hogy ahol partosabb a terület, ott húzzunk egy csatornát és abból az alacsonyabban fekvő részre magától is lefolyik a víz. Eddig 623 holdon huzattuk ki a csatornákat, ötszáz holdat már meg is öntöztünk, de összesen ezret akarunk.

Dicséret illeti Szabó Miklóst, a tsz elnökét, meg a vezetőség többi tagját. Nem tétováztak, nem vártak tervezésre, szórófejes berendezésre, hanem hozzáfogtak ás csinálták. A határidő: tegnap. Az idejében végzett öntözéssel még jelentősen tudjuk fokozni a terméshozamokat.

Patkós Mihály