Szolnok Megyei Néplap, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-18 / 143. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I960; június *& Frondizi válaszolt Ben Gurion levelére Visszhangok Eisenhower látogatásának elmulasztásáról JERUZSÁLEM (MTI) Pén­teken átadták Frondizi ar­gentin elnök válaszát Ben Gurion izraeli miniszterelnök levelére, melyet Eiehmann- ügyében intézett az argentin elnökhöz. NEW YORK A Biztonsági Tanács szerdai ülése előtt — amelyet Argen­tinénak Izrael ellen emelt panasza ügyében hívtak ösz- sze — New Yorkban élénk diplomáciai tevékenység fo­lyik Izrael és Argentina ré­széről egyaránt. Goldya Meir izraeli külügyminiszter csü­törtökön megszakította ame­rikai előadói körútját és New Yorkba repült. A Biztonsági Tanács szerdai ülésén való­színűleg felszólal, hogy vé­delmébe vegye Izrael állás­pontját. Michael s Somay, Iz­rael ENSZ küldötte csütörtö­kön látogatást tett a Bizton­sági Tanácsban résztvevő 11 küldöttség közül kilencnél és rajtuk kívül Tunézia küldött­ségénél, hogy eszmecserét folytasson velük Izraelnek az Eichmann ügyben elfoglalt álláspontjár 6L Mario Amadeo argentínai küldött viszont összehívta a 19 latin-amerikai országok küldötteit, kifejtette Argen­tína szempontját és vála­szolt a hozzá intézett kérdé­sekre; Egyes latin-amerikai dip­lomaták elképzelése az volt, hogy Eiehmannt át kellene mimmiiiMiimiHmmiiihiiiiíjmiiimumm Háborús szpihózis Norvégiában Oslo (TASZSZ). Csütörtö­kön Oslóban polgári légoltal­mi gyakorlatot tartottak. A lapok véleménye szerint ez volt a legnagyobb ilyen gya­korlat, ar-.it Norvégiában va­laha is tartottak. A város ut­cáin „a valóságérzet“ kedvé­ért gépkocsi-gumiabroncsot és olajjal teli hordókat szórtak szét, majd meggyújtották. A városrészt sűrű füstfelhők borították el. Az utcákon ré­gi gépkocsik hevertek, s ben­nük vörös festékkel bekent serdülők jelképezték a sebe­sülteket. Körülbelül ezerötszáz em­ber látott hozzá „az atomrob­banás következményeinek megszüntetéséhez”. A norvég főváros lakossá­gának nem tetszett a hábo­rús pszihózis szítása. (MTI) adni Argentína izraeli nagy- követségének és ott tartani addig, amíg a hágai nemzet­közi bíróság kijelöli azt az igazságügyi fórumot; amely illetékes a döntésre ebben az ügyben. Az AFP kommentár­ja kijelenti, hogy Argentína el is fogadta volna ezt a megoldást, Izrael nem haj­landó beleegyezni, mert úgy véli, hogy ez túlságosan sok megbecsülést jelentene a zsidók milliói hóhérának. A belgrádi Borba amellett, hogy elismeri az Eichmann- ügy nemzetközi jogi vonatko­zásait, úgy véli, hogy a róla megindult viták „sértik a náciterror áldozatainak em­lékét és életben maradottait’’. A cikk hozzáteszi, Eichmann nem érdemel ilyen vitát. Nem egyszerű gyilkos ő, ha­nem népirtó, az emberiség el­len elkövetett bűn szerzője. (MTI) Korántsem kell azt hinni, hogy a nyugatnémet politi­kai pártoknak most naphosz- szat a nyugatberlini kérdé­sen, a békeszerződésen, eset­leg más, országot rengető problémán fő a fejük. Egy jó pártnak ugye mással nem is kell törődnie, például a lo­vakkal, illetve a belőlük nyert kolbásszal. A Német Szövetségi Köz­társaságban még mindig szé­leskörben gyűrűzik az a „po­litikai vita”, melyet nemrégi­ben a lókérdésről folytattak a legfelső nyugatnémet poli­tikai fórumon, a Bundestag előtt. Hogy került' ilyen magas testület asztalára a lóügy? Nem különös história? Né­metországban is az történt a lovakkal, ami most tipikus a civilizált országokban. A traktorgyártás kiszorította a mezőgazdaságból a derék iga­vonókat s a külkereskedelmi hivatal felvette az export­cikkek listájára a lovakat. A kivitel Olaszországba irá­nyul, ahol természetesen egyesegyedül azért van rá­juk szükség, hogy kolbász­ként — persze némi haszon­nal visszaküldjék Bonnba. Nagyszerű alkalom a til­takozásra. Az állatvédő egy­letek tömegei tiltakoznak a lovakon esett méltánytalan­ság miatt. A közönség 1. szá­mú kedvence O. X. Fischer, Washington. — Mint a DPA megállapítja, az ameri­kai fővárosban hivatalosan csak a látogatás „elhalasztá­sáról” beszélnek, viszont ál­talános az. a vélemény, hogy Eisenhowernak hivatali ideje lejárta előtt nem lesz módja rái, hogy későbbi időpontban Japánba utazzék. Hivatalos körök a látoga­tás elhalasztását a legjobb eszköznek találják arra, hogy Eisenhower kikerüljön a di­lemmából. Washingtonban ugyanakkor abban remény­kednek, hogy az események miatt nem romlanak meg a japán—amerikai kapcsolatok. Az AP is azt írja, az ame­rikai kormánykörök mindent el akarnak követni azért, filmszínész és macskaimádó is aláírta a lóexport elleni tiltakozást. A tömeges ellen­zék vezérei nem kisebb sze­mélyek voltak, mint Gertru­de von Lefort neves költőnő és egy hamisítatlan valódi herceg Georg Wilhelm von Hannover. Mi kellett több a szociál­demokrata ellenzék vezetői­nek, mint ilyen jónevek ah­hoz, hogy harci zászlójára fűzze a lóügyet. Ezzel akar­ták végleg a sarokbaszoríta- ni a kormányt. Ritzer kép­viselő aláírásokkal és pamf- lettekkel felszerelve a német állatbarátok leveleit lobog­tatva megdöbbentő módon ecsetelte a parlamentben a patások állati szenvedéseit, míg kolbász lesz belőlük. — Egyben javaslatot tett a ló­export betiltására. A javas­lat alapján a Bundestag négy bizottsága vetette rá magát ezután a probléma ta­nulmányozására. A lóügyet felfújták a se­rény szociáldemokrata ellen­zék vezérei. Nem ők tehet­nek róla, hogy nem sikerült vele sarokbaszorítani a kor­mányt Pedig ebben lehetett kockázat nélkül egyet, nem érteni Adenauer pártjával. Igaz, itt is közös platform, hogy a lókolbász egyaránt csemege szociáldemokratá­nak és kereszténydemokra­tának. hogy a japán—amerikai vi­szony a lehető legkisebb kárt szenvedje, viszont pillanat­nyilag senki sem tudja, mit lehet tenni. Ezért Washing­tonban a várakozás állás­pontjára helyezkednek, be­várják amíg maguk a japá­nok szánják el magukat a következő lépésre. Az amerikai fővárosban re­mélik, hogy Kisi mindaddig hatalmon tud maradni, amíg el nem fogadtatja az új ja­pán—amerikai katonai szer­ződést. Maga az amerikai szenátus valószínűleg pénte­ken ratifikálja a szerződést. A washingtoni felelős ve­zetőket főként az aggasztja, hogy a japán ellenzék nem a szerződés egyes pontjait kifo­gásolja, hanem mindenféle katonai szerződéssel szembe- szálL AP tudósító rámutat: Ja­pánban sokan keserűen emlékeznek vissza az el­múlt világháború szörnyű­ségeire és a nép nem akar­ja. hogy újabb nemzetközi viszályba sodródjék. Ezt a véleményt tükrözi az utóbbi évek békemozgalma is, amely erélyesen szembeszállt a fegyverkezéssel és követel­te, hogy szüntessék meg Ja­pánban az amerikai támasz­pontokat és a japán—ameri­kai katonai együttműködést. Egyes amerikai vezetők Ki- sit hibáztatják az utazás ku­darcáért. Felróják neki, hogy a parlamentben maga ellen fordította az ellenzék harag­ját, továbbá azt, hogy a szer­ződés ratifikálásának idő­pontját rosszul választotta meg, mert az egybeesett vol­na Eisenhower látogatásának napjávaL Washingtonban minden fe­lelős személy úgy véleke­dik, hogy a Kisi-kormány összeomlása csak napok kérdése — hangoztatja az AP. — A látogatás lemondása az ame­rikaiak diplomáciai katasz­trófája. Maguk az amerikai politi­kusok is zavartan, vagy két­ségbeesetten nyilatkoznak a kudarcróL Lovak a politikában KAPUZÁRÁS Tokióban Eisenhower elnök aligha­nem kissé másképpen kép­zelte el 1960. júniusát: va­lóban hálásabb szerep lett volna a megértés bajnoka­ként bevonulni a történelem- könyvek tárgyilagos leírása­iba. A békés egymásmellett- élés utján azonban — hiába — nem lehet kalózlogobó alatt közlekedni. így tör­tént, s ezért történt, hogy a szovjetunióbeli látogatás után meghiúsult a japán út is: az amerikai elnök előtt a japán nép is becsukta ka­puit. Mi is történt! Mikor az U-2 provokáció­ja, majd a nyiltan meghirde­tett amerikai bandita-politi­ka következtében meghiúsult a csúcsértekezlet és Hrus­csov szovjet miniszterelnök visszavonta meghívását attól az embertől, aki kijelentette, hogy országának joga van kém-repüléseket végezni a Szovjetunió felett, felmerült a kérdés, szükség van-e egy­általán Eisenhower tervezett távolkeleti útjára, amelyre a moszkvai látogatás után ke­rült volna sor. Nos, az elnök környezeté­ben így okoskodtak: Nem szabad azt a benyomást kel­tenünk, hogy az Egyesült Ál­lamok elnökének útja a Szovjetuniótól függ — az el­nök igenis ellátogat Japán­ba. Erről az elgondolásról egyre többet írtak a nyuga­ti lapok — a távoli japán ho­rizontokon ugyanis közben viharfelhők tornyosultak. — Május végén, új, soha nem látott lendületet kapott a ja­pán nép küzdelme az országot egyenlőtlen, veszélyes hely­zetbe döntő „japán-amerikai biztonsági szerződés” ellen. Sztrájkok, tüntetések követ­ték egymást és az amerikai államférfiak egyre jobban aggódtak. Ám — noha az Egyesült Államokban a de­mokraták jelképe a szamár, ezúttal a köztársasági-párti Eisenhower bizonyult csökö­nyösnek, s továbbra is ra­gaszkodott ahhoz, hogy lá­togatásával szerencséltesse a japánokat. Időközben az ügy valóban túlnőtt egy látogatás kere­tein: már az Egyesült Álla­mok tekintélye forgott koc­kán. Kisi japán miniszterel­nök, aki az elnök látogatásá­tól a biztonsági szerződés jó­váhagyása ellen küzdő nép­tömegek akciójának megfé­kezését várta, továbbra is makacsul ragaszkodott a lá­togatáshoz. Végül már egy­öntetű volt a vélemény: ha az elnök lemondja útját, ez súlyos vereség — újabb sú­lyos vereség — az egész ame­rikai politika szempontjából, s szinte elkerülhetetlenül magával vonja Kisi kormá­nyának bukását Az elnök tervezett —* a nép végzett.... Hagertyt, az előfutárt már csak helikop­terrel sikerült kimenteni a tüntetők gyűrűjéből, majd a diákok megostromolták az eibarikádozott parlamentet Vér folyt És Kisi meghátrált Bár­mennyire szerette volna — most mégis kénytelen volt lemondani a magas vendég látogatásáról. Nem kell azon­ban jósnak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: ezzel a visszavonulással a kormán» helyzete tovább gyengült, a tömegek harca fokozódik. A kormány órái alighanem meg vannak számolva. Az elnök pedig még egy országot kihúzhatott útprog­ramjából. Van min töprenge­nie ... Meghiúsult csúcstalál­kozó, elmaradt moszkvai lá­togatás, kémpolitika... nem mindennapi útipoggyász. — Most pedig Tokióban is be­csapták — a szó szoros értel­mében az elnök orra előtt — a kaput. Véletlenek soroza­ta? Nem, nem erről van sző. Ez a kudarc-sorozat egy ku­darcra ítélt politika, a zsaro­lás, a fegyverkezés, a más államok belügyeibe való be­avatkozás politikájának kö­vetkezménye. Nem véletlen, hogy az út­programból végülis csak Ma­nila, Szöul, és Tajvan maradt meg. Jellemző összeállítás a „szabad világ vezetőjének” leghűbb szövetségeseiről. —• Ámbátor ki tudja, talán ajánlatos lesz sietni.., ne­hogy a többi állomásokon is becsapják a kaput — ar. — Dr.Stenezinger László kandidátus előadása Június 30-án ülést tart a Szolnok megyei üzemszerve­zési szakbizottság. A mező- gazdasági üzemek speciali- zálásd feladatairól dr. Sten- czinger László kandidátus tart előadást. A felszólalások után Friedrich Ferdinánd terjeszti be a megyei üzem- szervezési szakbizottság ne­gyedéves munkatervét 5. Az asztalon feketés csészék, kistányé­rok, .konyakos üveg és két pohárka. Dr. Wagner idegesen rágcsálja szivarját, nyugtalan. — Nem, a számításaimban nem találok hibát — ismétli immár vagy harmadszor. — A szigetelőköpennyel lehet baj. Talán a műgyanták összetétele nem sikerült, kedves Neumann... — Mindenképpen folytatnunk kell a kísérletezést, doktor úr! s-s mondja izga­tottan a vegyész. Hárman ülnek az asztal körül a ké­nyelmes fotelekben. Wagnerné, aki eddig alíg-alig beszélt, most váratlanul megszó­lalt — Tudod jól, Kurt, hogy én megér­tem a gondjaidat... De kérlek... ma már eleget beszéltél a laboratóriumról meg a kísérletekről... — Aztán Neumannhoz fordul: — önthetek még egy kis kávét? — Kérek, nagyságos asszonyom! Wagner a feleségére mosolyog: — Igazad van, Ritám, örökké csak a saját problémáimon rágódunk. Azonkívül rossz házigazda vagyok: üresek a poharak! Wagner éppen konyakot tölt, mikor az előszobából ajtócsapódás hallatszik. — Bocsánat! — szól oda Wagnerné Neumannak, Inge éppen kamatját akasztja fel, mik°r anyja az előszobába lép. — Inge — súgja Wagnerné szemrehá­nyóan —tudtad, hogy meghívtuk Neu- mannt. A lány legyint. — Ugyan, anyám ... Tudod jól, hogy nem bírom! — súgja vissza. Neumann állva fogadja ókét, megha­jol és várakozásteljesen pillant a lányra. Inge kezet nyújt: — Jó estét, Neumann úr! — Jó estét. Nagyon örülök, hogy ismét láthatom! — udvariaskodik a vegyész el­bűvölő mosollyal. A lány szintén mosolyogva biccent apjának, majd mindhármuk felé fordulva mentegetőzik: — Még el kell készítenem egy felada­tot ... Most is egy barátnőmnél voltam segítségért... — Érzi, hogy szavai hami­san csengnek, igyekszik enyhíteni a ha­tást: — Ne haragudjék, hogy itthagyom magukat — mondja a vendégnek. A vegyész mereven megl ajtja magát. Wagner a feleségére nér. Inge barátsá­gosan bólint, és kimegy a szobából. Neumann zavartan mosolyog. — Ha megengedik, én is elbúcsúznék — mondja kényszerített nyájassággal. — Aíár későre jár! — És mielőtt még Wag- nerék válaszolhatnának, szertartásosan meghajol: — Nagyságos asszonyom, na­gyon köszönöm ezt a kellemes estét. Wagnerné mosolyogva nyújt kezet: — Remélem, hamarosan megint látjuk. — Nagion köszönöm, nagyságos asz- szony. Dr. Wagner kikisérte a vendéget. Amikor visszajön, az ablakhoz lép és a függöny mögül kinéz az utcára. Neumann éppen befordult a sarkon. — Csak tudnám, mi az ördög bujt ezekbe a mai lányokba! — dörmög bosz- szusan a doktor, és sűrű füstfelhőket ere­getve visszamegy az asztalhoz. Az asszony kérdő pillantást vet rá. Miért is ne? — dünnyögöt Wagner. — Semmi kifogásom nem lenne Neumann ellen, ha Inge is úgy akarná... * A széles nyugat-berlini utcán nyü­zsögnek a járművek és a járókelők. A kocsiút szélén két zöld egyenruhás vámőr és egy rendőr figyeli az elhaladó járműve­ket. Délfelé jár, melegen szórja sugarait a Nap. Teherautó-oszlop közeledik a három egyenruhás felé. A rendőr a kocsiút kö­zepére lép, és felemeli karját. A teher­autók lassítanak, megállnak. Az egyik vámőr előhúzza jegyzetfüzetét, belenéz, aztán pillantása a teherautókra siklik. „Franz Richter és Társa.” Ez az! Zsebébe süllyeszti a noteszt, az egyik kocsihoz lép, és felemeli a ponyvát. A rakomány: fa­orsókra tekercselt rézdrót. A vámőr a sofőrfülkéhez siet, ahol társai már a fu­varleveleket vizsgálják. — Ez az! — mondja nekik és fürgén felkapaszkodik a vezetőfülkébe. — Mi van? — ütközik meg a sofőr. — Hiszen a szállítmányt engedélyezték! — Megfordulni — parancsolja válasz helyett a vámőr. — A szállítmányt lefog­laljuk! Csattanva csapódik be a fülke ajtaja. A kocsisor megfordul. * Lépésben halad a BMW az Astra-mű- vek udvarán. A kormánynál Rückert, mel­lette hanyagul hátradőlve Neumann. Csak­nem merev, mozdulatlan szájjal mondja: — Meg kell szerveznünk a telefon- kampányt, Rückert... Felváltva fogjuk csinálnit Hűekért vigyorog, f— Előbb valami előleget akarok! *— Tudja, hogy ezek csak akkor fizet­nek, ha eredményt látnak! — sziszegi dü­hösen Neumann. A sofőr nem válaszol. Neumann in­gerülten rászól: — Érti?... Ne játssza itt nekem a hülyét! Még csak az hiányzik! — Kinéz a kocsiból, aztán gyorsan folytatja: — Ha elintézem azt a. dolgot Wagner kulcsaival, egy pillanatot sem szabad veszítenie. A kocsi a portásfülkéhez ér, Neumann felmutatja üzemi igazolványát. A portás int: mehetnek! — Majd útközben mindent megbe­szélünk! — veti oda a vegyész cinkosának. * Hennig a tükör előtt áll, csokornyak- kendőjével bajlódik. Siebertné, a háziasz- szonya, egy kis termetű, piros arcú, ősz hajú nő a reggeli maradványait rakja le az asztalról, közben lopva figyeli a fiatal­embert. Gyötri a kíváncsiság, tudni sze­retné, hova készülődik. Végül is nem tudja magában tartani a kérdést: — Mi a csoda? A szép, sötét ruháját vette fel? A hét közepén? De Hennig ma nincs beszédes kedvé­ben, Tovább babrálja a nyakkendőt és csak ennyit mond: — Bizony, bizony, Frau Siebert... így van ez... Az asszony nem tágít: — Talán valami rendkívüli eseményre készül, He nig úr? A fiatalember végre elkészült a nyak­kendővel, felveszi zakóját, hóna alá csapja az aktatáskát, és elköszön Siebertnétől. Mielőtt kilép az ajtón, mosolyogva köny- nyedén odaveti: — Az Astra-művekbe megyek... Bemutatkozni! Az asszony ámulva néz utána, aztán elégedett mosoly terül az arcára. Ebből a Hennigből még lesz valaki! IFolytatjukJ JAN PETERSEN : iMffiBfcy) „mm

Next

/
Thumbnails
Contents