Szolnok Megyei Néplap, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-18 / 143. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I960; június *& Frondizi válaszolt Ben Gurion levelére Visszhangok Eisenhower látogatásának elmulasztásáról JERUZSÁLEM (MTI) Pénteken átadták Frondizi argentin elnök válaszát Ben Gurion izraeli miniszterelnök levelére, melyet Eiehmann- ügyében intézett az argentin elnökhöz. NEW YORK A Biztonsági Tanács szerdai ülése előtt — amelyet Argentinénak Izrael ellen emelt panasza ügyében hívtak ösz- sze — New Yorkban élénk diplomáciai tevékenység folyik Izrael és Argentina részéről egyaránt. Goldya Meir izraeli külügyminiszter csütörtökön megszakította amerikai előadói körútját és New Yorkba repült. A Biztonsági Tanács szerdai ülésén valószínűleg felszólal, hogy védelmébe vegye Izrael álláspontját. Michael s Somay, Izrael ENSZ küldötte csütörtökön látogatást tett a Biztonsági Tanácsban résztvevő 11 küldöttség közül kilencnél és rajtuk kívül Tunézia küldöttségénél, hogy eszmecserét folytasson velük Izraelnek az Eichmann ügyben elfoglalt álláspontjár 6L Mario Amadeo argentínai küldött viszont összehívta a 19 latin-amerikai országok küldötteit, kifejtette Argentína szempontját és válaszolt a hozzá intézett kérdésekre; Egyes latin-amerikai diplomaták elképzelése az volt, hogy Eiehmannt át kellene mimmiiiMiimiHmmiiihiiiiíjmiiimumm Háborús szpihózis Norvégiában Oslo (TASZSZ). Csütörtökön Oslóban polgári légoltalmi gyakorlatot tartottak. A lapok véleménye szerint ez volt a legnagyobb ilyen gyakorlat, ar-.it Norvégiában valaha is tartottak. A város utcáin „a valóságérzet“ kedvéért gépkocsi-gumiabroncsot és olajjal teli hordókat szórtak szét, majd meggyújtották. A városrészt sűrű füstfelhők borították el. Az utcákon régi gépkocsik hevertek, s bennük vörös festékkel bekent serdülők jelképezték a sebesülteket. Körülbelül ezerötszáz ember látott hozzá „az atomrobbanás következményeinek megszüntetéséhez”. A norvég főváros lakosságának nem tetszett a háborús pszihózis szítása. (MTI) adni Argentína izraeli nagy- követségének és ott tartani addig, amíg a hágai nemzetközi bíróság kijelöli azt az igazságügyi fórumot; amely illetékes a döntésre ebben az ügyben. Az AFP kommentárja kijelenti, hogy Argentína el is fogadta volna ezt a megoldást, Izrael nem hajlandó beleegyezni, mert úgy véli, hogy ez túlságosan sok megbecsülést jelentene a zsidók milliói hóhérának. A belgrádi Borba amellett, hogy elismeri az Eichmann- ügy nemzetközi jogi vonatkozásait, úgy véli, hogy a róla megindult viták „sértik a náciterror áldozatainak emlékét és életben maradottait’’. A cikk hozzáteszi, Eichmann nem érdemel ilyen vitát. Nem egyszerű gyilkos ő, hanem népirtó, az emberiség ellen elkövetett bűn szerzője. (MTI) Korántsem kell azt hinni, hogy a nyugatnémet politikai pártoknak most naphosz- szat a nyugatberlini kérdésen, a békeszerződésen, esetleg más, országot rengető problémán fő a fejük. Egy jó pártnak ugye mással nem is kell törődnie, például a lovakkal, illetve a belőlük nyert kolbásszal. A Német Szövetségi Köztársaságban még mindig széleskörben gyűrűzik az a „politikai vita”, melyet nemrégiben a lókérdésről folytattak a legfelső nyugatnémet politikai fórumon, a Bundestag előtt. Hogy került' ilyen magas testület asztalára a lóügy? Nem különös história? Németországban is az történt a lovakkal, ami most tipikus a civilizált országokban. A traktorgyártás kiszorította a mezőgazdaságból a derék igavonókat s a külkereskedelmi hivatal felvette az exportcikkek listájára a lovakat. A kivitel Olaszországba irányul, ahol természetesen egyesegyedül azért van rájuk szükség, hogy kolbászként — persze némi haszonnal visszaküldjék Bonnba. Nagyszerű alkalom a tiltakozásra. Az állatvédő egyletek tömegei tiltakoznak a lovakon esett méltánytalanság miatt. A közönség 1. számú kedvence O. X. Fischer, Washington. — Mint a DPA megállapítja, az amerikai fővárosban hivatalosan csak a látogatás „elhalasztásáról” beszélnek, viszont általános az. a vélemény, hogy Eisenhowernak hivatali ideje lejárta előtt nem lesz módja rái, hogy későbbi időpontban Japánba utazzék. Hivatalos körök a látogatás elhalasztását a legjobb eszköznek találják arra, hogy Eisenhower kikerüljön a dilemmából. Washingtonban ugyanakkor abban reménykednek, hogy az események miatt nem romlanak meg a japán—amerikai kapcsolatok. Az AP is azt írja, az amerikai kormánykörök mindent el akarnak követni azért, filmszínész és macskaimádó is aláírta a lóexport elleni tiltakozást. A tömeges ellenzék vezérei nem kisebb személyek voltak, mint Gertrude von Lefort neves költőnő és egy hamisítatlan valódi herceg Georg Wilhelm von Hannover. Mi kellett több a szociáldemokrata ellenzék vezetőinek, mint ilyen jónevek ahhoz, hogy harci zászlójára fűzze a lóügyet. Ezzel akarták végleg a sarokbaszoríta- ni a kormányt. Ritzer képviselő aláírásokkal és pamf- lettekkel felszerelve a német állatbarátok leveleit lobogtatva megdöbbentő módon ecsetelte a parlamentben a patások állati szenvedéseit, míg kolbász lesz belőlük. — Egyben javaslatot tett a lóexport betiltására. A javaslat alapján a Bundestag négy bizottsága vetette rá magát ezután a probléma tanulmányozására. A lóügyet felfújták a serény szociáldemokrata ellenzék vezérei. Nem ők tehetnek róla, hogy nem sikerült vele sarokbaszorítani a kormányt Pedig ebben lehetett kockázat nélkül egyet, nem érteni Adenauer pártjával. Igaz, itt is közös platform, hogy a lókolbász egyaránt csemege szociáldemokratának és kereszténydemokratának. hogy a japán—amerikai viszony a lehető legkisebb kárt szenvedje, viszont pillanatnyilag senki sem tudja, mit lehet tenni. Ezért Washingtonban a várakozás álláspontjára helyezkednek, bevárják amíg maguk a japánok szánják el magukat a következő lépésre. Az amerikai fővárosban remélik, hogy Kisi mindaddig hatalmon tud maradni, amíg el nem fogadtatja az új japán—amerikai katonai szerződést. Maga az amerikai szenátus valószínűleg pénteken ratifikálja a szerződést. A washingtoni felelős vezetőket főként az aggasztja, hogy a japán ellenzék nem a szerződés egyes pontjait kifogásolja, hanem mindenféle katonai szerződéssel szembe- szálL AP tudósító rámutat: Japánban sokan keserűen emlékeznek vissza az elmúlt világháború szörnyűségeire és a nép nem akarja. hogy újabb nemzetközi viszályba sodródjék. Ezt a véleményt tükrözi az utóbbi évek békemozgalma is, amely erélyesen szembeszállt a fegyverkezéssel és követelte, hogy szüntessék meg Japánban az amerikai támaszpontokat és a japán—amerikai katonai együttműködést. Egyes amerikai vezetők Ki- sit hibáztatják az utazás kudarcáért. Felróják neki, hogy a parlamentben maga ellen fordította az ellenzék haragját, továbbá azt, hogy a szerződés ratifikálásának időpontját rosszul választotta meg, mert az egybeesett volna Eisenhower látogatásának napjávaL Washingtonban minden felelős személy úgy vélekedik, hogy a Kisi-kormány összeomlása csak napok kérdése — hangoztatja az AP. — A látogatás lemondása az amerikaiak diplomáciai katasztrófája. Maguk az amerikai politikusok is zavartan, vagy kétségbeesetten nyilatkoznak a kudarcróL Lovak a politikában KAPUZÁRÁS Tokióban Eisenhower elnök alighanem kissé másképpen képzelte el 1960. júniusát: valóban hálásabb szerep lett volna a megértés bajnokaként bevonulni a történelem- könyvek tárgyilagos leírásaiba. A békés egymásmellett- élés utján azonban — hiába — nem lehet kalózlogobó alatt közlekedni. így történt, s ezért történt, hogy a szovjetunióbeli látogatás után meghiúsult a japán út is: az amerikai elnök előtt a japán nép is becsukta kapuit. Mi is történt! Mikor az U-2 provokációja, majd a nyiltan meghirdetett amerikai bandita-politika következtében meghiúsult a csúcsértekezlet és Hruscsov szovjet miniszterelnök visszavonta meghívását attól az embertől, aki kijelentette, hogy országának joga van kém-repüléseket végezni a Szovjetunió felett, felmerült a kérdés, szükség van-e egyáltalán Eisenhower tervezett távolkeleti útjára, amelyre a moszkvai látogatás után került volna sor. Nos, az elnök környezetében így okoskodtak: Nem szabad azt a benyomást keltenünk, hogy az Egyesült Államok elnökének útja a Szovjetuniótól függ — az elnök igenis ellátogat Japánba. Erről az elgondolásról egyre többet írtak a nyugati lapok — a távoli japán horizontokon ugyanis közben viharfelhők tornyosultak. — Május végén, új, soha nem látott lendületet kapott a japán nép küzdelme az országot egyenlőtlen, veszélyes helyzetbe döntő „japán-amerikai biztonsági szerződés” ellen. Sztrájkok, tüntetések követték egymást és az amerikai államférfiak egyre jobban aggódtak. Ám — noha az Egyesült Államokban a demokraták jelképe a szamár, ezúttal a köztársasági-párti Eisenhower bizonyult csökönyösnek, s továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy látogatásával szerencséltesse a japánokat. Időközben az ügy valóban túlnőtt egy látogatás keretein: már az Egyesült Államok tekintélye forgott kockán. Kisi japán miniszterelnök, aki az elnök látogatásától a biztonsági szerződés jóváhagyása ellen küzdő néptömegek akciójának megfékezését várta, továbbra is makacsul ragaszkodott a látogatáshoz. Végül már egyöntetű volt a vélemény: ha az elnök lemondja útját, ez súlyos vereség — újabb súlyos vereség — az egész amerikai politika szempontjából, s szinte elkerülhetetlenül magával vonja Kisi kormányának bukását Az elnök tervezett —* a nép végzett.... Hagertyt, az előfutárt már csak helikopterrel sikerült kimenteni a tüntetők gyűrűjéből, majd a diákok megostromolták az eibarikádozott parlamentet Vér folyt És Kisi meghátrált Bármennyire szerette volna — most mégis kénytelen volt lemondani a magas vendég látogatásáról. Nem kell azonban jósnak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: ezzel a visszavonulással a kormán» helyzete tovább gyengült, a tömegek harca fokozódik. A kormány órái alighanem meg vannak számolva. Az elnök pedig még egy országot kihúzhatott útprogramjából. Van min töprengenie ... Meghiúsult csúcstalálkozó, elmaradt moszkvai látogatás, kémpolitika... nem mindennapi útipoggyász. — Most pedig Tokióban is becsapták — a szó szoros értelmében az elnök orra előtt — a kaput. Véletlenek sorozata? Nem, nem erről van sző. Ez a kudarc-sorozat egy kudarcra ítélt politika, a zsarolás, a fegyverkezés, a más államok belügyeibe való beavatkozás politikájának következménye. Nem véletlen, hogy az útprogramból végülis csak Manila, Szöul, és Tajvan maradt meg. Jellemző összeállítás a „szabad világ vezetőjének” leghűbb szövetségeseiről. —• Ámbátor ki tudja, talán ajánlatos lesz sietni.., nehogy a többi állomásokon is becsapják a kaput — ar. — Dr.Stenezinger László kandidátus előadása Június 30-án ülést tart a Szolnok megyei üzemszervezési szakbizottság. A mező- gazdasági üzemek speciali- zálásd feladatairól dr. Sten- czinger László kandidátus tart előadást. A felszólalások után Friedrich Ferdinánd terjeszti be a megyei üzem- szervezési szakbizottság negyedéves munkatervét 5. Az asztalon feketés csészék, kistányérok, .konyakos üveg és két pohárka. Dr. Wagner idegesen rágcsálja szivarját, nyugtalan. — Nem, a számításaimban nem találok hibát — ismétli immár vagy harmadszor. — A szigetelőköpennyel lehet baj. Talán a műgyanták összetétele nem sikerült, kedves Neumann... — Mindenképpen folytatnunk kell a kísérletezést, doktor úr! s-s mondja izgatottan a vegyész. Hárman ülnek az asztal körül a kényelmes fotelekben. Wagnerné, aki eddig alíg-alig beszélt, most váratlanul megszólalt — Tudod jól, Kurt, hogy én megértem a gondjaidat... De kérlek... ma már eleget beszéltél a laboratóriumról meg a kísérletekről... — Aztán Neumannhoz fordul: — önthetek még egy kis kávét? — Kérek, nagyságos asszonyom! Wagner a feleségére mosolyog: — Igazad van, Ritám, örökké csak a saját problémáimon rágódunk. Azonkívül rossz házigazda vagyok: üresek a poharak! Wagner éppen konyakot tölt, mikor az előszobából ajtócsapódás hallatszik. — Bocsánat! — szól oda Wagnerné Neumannak, Inge éppen kamatját akasztja fel, mik°r anyja az előszobába lép. — Inge — súgja Wagnerné szemrehányóan —tudtad, hogy meghívtuk Neu- mannt. A lány legyint. — Ugyan, anyám ... Tudod jól, hogy nem bírom! — súgja vissza. Neumann állva fogadja ókét, meghajol és várakozásteljesen pillant a lányra. Inge kezet nyújt: — Jó estét, Neumann úr! — Jó estét. Nagyon örülök, hogy ismét láthatom! — udvariaskodik a vegyész elbűvölő mosollyal. A lány szintén mosolyogva biccent apjának, majd mindhármuk felé fordulva mentegetőzik: — Még el kell készítenem egy feladatot ... Most is egy barátnőmnél voltam segítségért... — Érzi, hogy szavai hamisan csengnek, igyekszik enyhíteni a hatást: — Ne haragudjék, hogy itthagyom magukat — mondja a vendégnek. A vegyész mereven megl ajtja magát. Wagner a feleségére nér. Inge barátságosan bólint, és kimegy a szobából. Neumann zavartan mosolyog. — Ha megengedik, én is elbúcsúznék — mondja kényszerített nyájassággal. — Aíár későre jár! — És mielőtt még Wag- nerék válaszolhatnának, szertartásosan meghajol: — Nagyságos asszonyom, nagyon köszönöm ezt a kellemes estét. Wagnerné mosolyogva nyújt kezet: — Remélem, hamarosan megint látjuk. — Nagion köszönöm, nagyságos asz- szony. Dr. Wagner kikisérte a vendéget. Amikor visszajön, az ablakhoz lép és a függöny mögül kinéz az utcára. Neumann éppen befordult a sarkon. — Csak tudnám, mi az ördög bujt ezekbe a mai lányokba! — dörmög bosz- szusan a doktor, és sűrű füstfelhőket eregetve visszamegy az asztalhoz. Az asszony kérdő pillantást vet rá. Miért is ne? — dünnyögöt Wagner. — Semmi kifogásom nem lenne Neumann ellen, ha Inge is úgy akarná... * A széles nyugat-berlini utcán nyüzsögnek a járművek és a járókelők. A kocsiút szélén két zöld egyenruhás vámőr és egy rendőr figyeli az elhaladó járműveket. Délfelé jár, melegen szórja sugarait a Nap. Teherautó-oszlop közeledik a három egyenruhás felé. A rendőr a kocsiút közepére lép, és felemeli karját. A teherautók lassítanak, megállnak. Az egyik vámőr előhúzza jegyzetfüzetét, belenéz, aztán pillantása a teherautókra siklik. „Franz Richter és Társa.” Ez az! Zsebébe süllyeszti a noteszt, az egyik kocsihoz lép, és felemeli a ponyvát. A rakomány: faorsókra tekercselt rézdrót. A vámőr a sofőrfülkéhez siet, ahol társai már a fuvarleveleket vizsgálják. — Ez az! — mondja nekik és fürgén felkapaszkodik a vezetőfülkébe. — Mi van? — ütközik meg a sofőr. — Hiszen a szállítmányt engedélyezték! — Megfordulni — parancsolja válasz helyett a vámőr. — A szállítmányt lefoglaljuk! Csattanva csapódik be a fülke ajtaja. A kocsisor megfordul. * Lépésben halad a BMW az Astra-mű- vek udvarán. A kormánynál Rückert, mellette hanyagul hátradőlve Neumann. Csaknem merev, mozdulatlan szájjal mondja: — Meg kell szerveznünk a telefon- kampányt, Rückert... Felváltva fogjuk csinálnit Hűekért vigyorog, f— Előbb valami előleget akarok! *— Tudja, hogy ezek csak akkor fizetnek, ha eredményt látnak! — sziszegi dühösen Neumann. A sofőr nem válaszol. Neumann ingerülten rászól: — Érti?... Ne játssza itt nekem a hülyét! Még csak az hiányzik! — Kinéz a kocsiból, aztán gyorsan folytatja: — Ha elintézem azt a. dolgot Wagner kulcsaival, egy pillanatot sem szabad veszítenie. A kocsi a portásfülkéhez ér, Neumann felmutatja üzemi igazolványát. A portás int: mehetnek! — Majd útközben mindent megbeszélünk! — veti oda a vegyész cinkosának. * Hennig a tükör előtt áll, csokornyak- kendőjével bajlódik. Siebertné, a háziasz- szonya, egy kis termetű, piros arcú, ősz hajú nő a reggeli maradványait rakja le az asztalról, közben lopva figyeli a fiatalembert. Gyötri a kíváncsiság, tudni szeretné, hova készülődik. Végül is nem tudja magában tartani a kérdést: — Mi a csoda? A szép, sötét ruháját vette fel? A hét közepén? De Hennig ma nincs beszédes kedvében, Tovább babrálja a nyakkendőt és csak ennyit mond: — Bizony, bizony, Frau Siebert... így van ez... Az asszony nem tágít: — Talán valami rendkívüli eseményre készül, He nig úr? A fiatalember végre elkészült a nyakkendővel, felveszi zakóját, hóna alá csapja az aktatáskát, és elköszön Siebertnétől. Mielőtt kilép az ajtón, mosolyogva köny- nyedén odaveti: — Az Astra-művekbe megyek... Bemutatkozni! Az asszony ámulva néz utána, aztán elégedett mosoly terül az arcára. Ebből a Hennigből még lesz valaki! IFolytatjukJ JAN PETERSEN : iMffiBfcy) „mm
