Szolnok Megyei Néplap, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-28 / 151. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. Június 2& Díszlövések Leopoldvilleben Eisenhower hazaérkezett Washington (Reuter). Eisenhower elnök vasárnap hazaérkezett távolkeleti útjáról. Az elnök megérkezése után nem tett nyilatkozatot, mindössze azzal válaszolt egy laptudósító kérdésére, hogy utazása ,,meglehetősen jó” volt. Eisenhower felkérte Nixont és Hertert, hogy mihamarabb hívjanak össze minisztertanácsot, amelyen beszámol útjának eredményeiről, majd a Fehér Házba hajtatott, ahol — mint környezetében közölték — hétfőn megtartandó televíziós beszédén dolgozik. (MTI) Munkás színjátszók bemutatkozása Másfél hónappal ezelőtt adtunk hírt arról, hogy a szolnoki Ságvári Endre Művelődési Házban munkás- fiatalokból színjátszó stúdió alakult. A stúdió tagjait a szolnoki üzemek legtehetségesebb színjátszói közül toborozták. A szakkörszerűen foglalkozó együttes tagjai Miszlay Istvánnak, a Szigligeti Színház rendezőjének irányítása alatt sajátítják el a színházi ismereteket. Első előadásukra június 29-én kerül sor a Ságvári Endre Művelődési Ház színháztermében. Az esten az Ady Endre Művelődési Ház irodalmi színpada is közreműködik. A két művelődési ház együttes produkciója színvonalas, érdekes színházi estét igér. Köszönetnyilvánítás Felejtheltetlen drága jó feleségem, édesanyám és nagymamánk temetésén jelenlévőknek ezúton mondunk hálás köszönetét, hogy részvétükkel mélységes fájdalmunkban osztoztak. Szekeres András és családja, Törökszentmiklós. Ben Gurion TelAvivba - Golda Meir New Yorkból Washingtonba utazott Amsterdam (MTI). Az UPI jelentése szerint Ben Gu- rion izraeli miniszterelnök vasárnap este befejezte Nyugat-európai látogatását, és repülőgépen visszautazott TelAvivba. Kijelentette, hogy európai körútja „egészében véve kielégítő volt”. Golda Meir asszony, izraeli külügyminiszter — aki a Biztonsági Tanácsnak az Eich- mann-üggyel kapcsolatos ülésén képviselte országát — vasárnap New Yorkból Washingtonba érkezett — közli az UPI. Az izraeli nagykövetség szóvivője szerint hétfőn délután találkozott Herter külügyminiszterrel. Előreláthatólag július 2-án vagy 3-án utazik vissza Izraelbe. (MTI) A New York-i ifjúság filfakozik az amerikai—japán katonai szerződés 'ellen New York (TASZSZ). A New York-i „Advance” ifjúsági szervezet felhívással fordult a város lakóihoz, vegyenek részt az amerikai-japán katonai szerződés ellen rendezett tiltakozó tüntetésben. A tüntetést június 30-án a New York-i Union-Square-on tartják. A felhívás rámutat, a katonai szövetségek nem szolgálják népünk érdekeit. ■— (MTI). Párizs (Reuter). A Párizs környéki. Melunben — mint már közöltük — szombaton megkezdődtek a fegyverszüneti előkészítő tárgyalások az algériai felkelők küldöttei és a francia kormány képviselői között. A tárgyalásokat, amelyek a legszigorúbban titkos jellegűek, vasárnap délelőtt, majd délután folytatták. Eddig semmiféle hír nem szivárgott ki a tárgyalások „Hruscsov miniszterelnök barátságos fogadtatásra számftbaf Ausztriában'* BECS (TASZSZ). Julius Raab osztrák kancellár vasárnap beszédet mondott a bécsi rádióban. A kancellár beszédének nagy részében Hruscsov csütörtökön kezdődő hivatalos látogatásával foglalkozott. — Alaposan felkszültünk a látogatásra. Lehetővé tesszük a szovjet miniszterelnöknek, hogy megismerkedjék Ausztria szellemi életével, de ipari. kézműipari és mezőgazdasági üzemeinket is megmutatjuk neki. Hruscsov miniszterelnök barátságos fogadtatásra számíthat Ausztriában, hiszen nem feledtük el, hogy ő kezdeményezte 1955-ben a szovjet külpolitikának ama változásait, amelyek lehetővé tették az államszerződés megkötését. Azt sem felejtettük el, hogy két évvel ezelőtt, amikor osztrák kormányküldöttség járt Moszkvában, a szovjet miniszterelnök jelentős könnyítést biztosított az olajszállítások kérdésében. Ma, amikor az államszerződés immár öt éves, saját tapasztalataink alapján teljes világossággal megállapíthatjuk, hogy a szerződés és az utána vállalt semlegesség áldásos következményekkel járt Ausztria számára. (MTI). fejleményeiről, de Debré francia miniszterelnökhöz közelálló forrás szerint mind- ezideig semmiféle komoly akadály sem merült fel, és remélhető, hogy Ferhat Ab- basz vezetésével még ezen, vagy a jövő héten megérkezik Párizsba az algériai felkelőknek az a fő küldöttsége, amely az előkészítő tárgyalások eredményei alapján folytatja a fegyverszüneti tárgyalásokat. (MTI) Június 30-án díszlövések dördültek az afrikai Leopoldvilleben, a távoli dzsungelek- ben az ősi hírközlési eszköz, a tam-tam adja tudtul a bennszülötteknek a nagy, a csodálatos hírt: Belga-Kongó — nem belga többé. Ezen a napon kiáltják ki a nagy afrikai ország Kongó függetlenségét. Mr. Stanley a torkolatnál ... 1877-ben egy Henry Stanley nevű amerikai belga szolgálatban felkutatja és lényegében elfoglalja a méltóságteljesen hömpölygő Kongó folyó torkolatát. így kezdődött. A felkutatás és a meghódítás fogalma akkor meglehetősen összetartozó fogalmak, mondhatnánk egymással okokozati viszonyban álló kategóriák voltak. ... 1885-ben, az imperialista hatalmak berlini konferenciáján a hódító-társak már kénytelen-kelletlen elismerik „Kongó Szabad Állam” szuverén urának Belgiumot. — Mert akkor csak arra kellett vigyázni, nehogy a másik rabló megsértődjék. A „felkutatott” népeket nem kérdezte meg senki. A látszatlepel is lehull Kevésszer csúfolták meg az imperialisták olyan vérlá- zítóan a „szabad” szót, mint éppen afrikai hódításaik, — például Kongó esetében. A „Szabad Állam” kifejezés gyakorlatilag a teljes gyarmati sors leple volt. Cgy látszik azonban, hogy még ez a látszat-lepel is terhes volt a belga uralkodó köröknek. 1908-ban a belga csapatok pusztítva mégegy- szer végigdübörögtek Kongón és azt immár forradalmi 1 a g is gyarmattá tették. 1908-tól hívják ezt a mérhetetlenül gazdag földet nyíltan is Belga-Kongónak. A „minta-gyarmat” Urán, vasérc, arany, gyémánt — rengeteg kincse van Belga-Kongónak, nem véletlenül nevezték ezt az országot a Belga Királyság kincseskamrájának. A belgák nagyon büszkék voltak erre a kincseskamrára és megpróbálták minden áron megtartani azt. A brit és a francia gyarmatosítókkal szemben ők legalább arra vigyáztak, hogy legyen egy kiemelt bennszülött réteg, amely aránylag emberi életet él. Erre hivatkozva a belga sajtó rendszeresen „mintagyar- mat”-nak nevezte Belga- Kongót. A meglehetősen áttetsző felszín alatt persze ebben az országban is ott voltak a szenvedő, a kizsákmányolt milliók és végülis az ő akaratuk döntött. A „mintagyarmaton” is szüntelenül élt az ellenállás. Már akkor is zavargások törtek ki, amikor a belgák 1926-ban elfoglalták és Kongóhoz csatolták a szomszédos Ruanda-Urun- dit. MOSZKVA (MTI). A Szovjetunió maximálisan akarja hasznosítani a nemzetközi munkamegosztásban rejlő előnyöket és ezért szüntelenül arra törekszik, hogy a világ valamennyi országával kibővítse a kereskedelmi kapcsolatait, mert a külkereskedelem — a népek barátsága megszilárdításának egyik eszköze — írta Sz. Z. Boriszov, a szovjet külkereskedelmi miniszter első helyettese a Nyegyelja című lapban. Az utóbbi évek eredményei igazolják, hogy a Szovjetunió ma azok közé az országok közé tartozik, amelyek vezető helyet foglalnak el a nemzetközi kereskedelemben. A Szovjetunió külkereskedelmi forgalmának értéke 1959-ben 42.1 milliárd rubel volt Mind a gazdasági élet egyéb területein, mind pedig a külkereskedelemben a fejlődés üteme a Szovjetunióban jóval gyorsabb a legfejlettebb tőkés országok üteménél. A szovjet külkereskedelem volumene 1959-ben — 1938-hoz viszonyítva — A negyvenes években parasztfelkelések söpörtek végig Kelet-Kongón, 1954-re pedig a harc elérte a legmodernebb formákat: általános sztrájkkal kövtelte az egész kongói nép a szabadságot, az emberhez méltó életet. Akkor még sikertelenül. Két év múlva, 1956-ban megalakult a Kongói Nemzeti Mozgalom, amely élére állt a függetlenségi erőknek. A többit már tudjuk, hiszen emlékszünk a közelmúlt szüntelen véres összecsapásaira, tüntetéseire. Az eredmény: függetlenség, június 30-án. Patrice Lumumbát, Kongó leendő miniszterelnökét még néhány hónappal ezelőtt megbilincselve tartották fogságban a belgák. A változások szabadító vihara a fekete kontinensen is sorra tépi le a bilincseket. több mint nyolc és félszeresére növekedett, ugyanakkor, amikor a tőkés országok külkereskedelme csak megkétszereződött. A Szovjetunió jelenleg több mint hetven országgal kereskedik, külkereskedelmének mintegy 75 százaléka a szocialista országak felé irányul. (MTI). Meghalt Harry Pollit, Nagy-Bri- tannia Kommunista Pártjának elnöke Sidney (Reuter). Uj- zélandi és ausztráliai látogatásáról hazatérőben az Orion óceánjárón 69 éves korában váratlanul elhunyt Harry Pollit, — Xagy-Britannia Kommunista Pártjának elnöke, a nemzetközi munkásmozgalom régi harcosa. Harry Pollit 1929—1956-ig töltötte be a párt főtitkári tisztét. (MTI). Vasárnap folytatódtak az algériai felkelők és a francia kormány képviselői között megkezdődött tárgyalások A Szovjetunió külkereskedelmi kapcsolatairól 12. Az Astra beszerzési osztályán már égnek az íróasztallámpák. Az ablakon át alig látni valamit. Odakint, az épületek közé sűrű fátyolt von az eső. Az iroda- helyiségben vagy féltucatnyi tisztviselő hajlik munkája fölé. Egy elektromos számológép billentyűin boszorkányos gyorsasággal táncolnak egy fiatalember ujjai; a gép hangosan kerepel. A tőle jobbra álló íróasztalnál csinos lány telefonál. Nyílik az ajtó: dr. Wagner. Néhány lépés után habozva megáll, és kutatva néz körül. Aztán egyenesen a telefonáló lányhoz tart. A lány mosolyogva bólint feléje: rögtön, rögtön befejezi a beszélgetést. — Igen, természetesen... — mondja még a telefonba —, de akkor közvetlenül hozzánk, az anyagbeszerzéshez forduljon._ Igen... asszony! Csak kisasszony!.- Igen.- Viszonthallásra! Leteszi a hallgatót és Wagnerre mosolyog. — Jó napot, doktor úr! — Hogy állunk tulajdonképpen ezekkel a műgyantákkal, Simsch kisasszony? — kérdi köszönés és bevezetés nélkül dr. Wagner. A lány csodálkozva néz rá. Wagner magyarázkodik: — Éppen erre jártam, gondoltam, megkérdezem... Simsch kisasszony bólint, elővesz egy iratrendezőt, keresgél benne, kihúz egy levelet és átfutja. — Néhány napon belül itt lesz a szállítmány, doktor úr! — mondja végül. Wagner szórakozottan a levélért nyúl. —- Még néhány nap? Pedig már most égetően sürgős! — mondja szemrehányóan. De gondolatai másutt járnak, nem a műgyantaszállítmányon. Itt a kellő pillanat. Most kell megkérdezni! — unszolja magát. Türelmetlen mozdulattal az asztalra teszi a levelet. — Nem tudná Meyer úr jobban kézbe venni ezt az ügyet? Nem sürgethetné meg ő maga a szállítmányt? — kérdi, és rémülten hallja, milyen mesterkélten cseng a hangja. — Ö, Meyer úr már napok óta nincs itt! — világosítja fel a lány, és fejével a helyiség sarkában álló üres íróasztal felé int. — Hogy is mondják? A jó pap holtig tanul, doktor úr! Wagner jobbkeze idegesen babrálja fehér köpenye gombjait. — Persze, persze — motyogja. — Persze, tényleg... Megtenné akkor, hogy.- kézbe venné maga ezt az ügyet? — Természetesen, doktor úr! Wagner szórakozottan elköszön tőle, lassan megfordul és kimegy. Arca zilált, járása megtört; mintha néhány pillanat alatt éveket öregedett volna. * Hennig vidáman fütyürészve járkál fel-alá a járdán. Egyszerre megáll. Az egyetem kivilágított előcsarnokából, hónuk alatt az elmaradhatatlan aktatáskával, özönleni kezdenek kifelé a hallgatók. Hennig a járda szélére lép. Három diák közeledik feléje, hangoskodva, vidáman, sorra kezet ráznak vele. — Halló, Hennig! — Mi az, máris hiányzunk? Látni vágytál? — Fel akar vágni a jó állásával, mérnök úr? — gúnyolódik a harmadik, egy vörösesszőke, pufók képű fiú, Hennig nevet. — Mi újság? — kérdi. — Megy a magolás? Meg van elégedve a kövér Stumpe? — Mi az hogy! A következő pillanatban Inge Wagner fordul ki a kapun. Tekintete egy másodpercig megpihen Hennigen és a körülötte álló diákokon, aztán leszalad a lépcsőn, és mintha észre sem vette volna őket, ellenkező irányba kanyarodik, és elsiet. — Minden jót! — kiáltja oda Hennig a többieknek, és a lány után iramodik. A három diák szája tátva marad a csodálkozástól. A vörösesszőke elvigyoro- dik: — Eltaláltátok! — mondja. '— Látni vágyott... csak nem minket! Hennig beéri Ingét, köszönti, és sugárzó arccal nyújtja a kezét. — Jó estét! — viszonozza halkan a lány, és pillanatnyi habozás után kezet fog vele. ( — Fáradt? — kérdi a fiatalember, miközben tovább mennek. — Nehéz napjuk volt? — És minthogy Inge nem válaszol, folytatja: — Ilyenkor a legjobb orvosság egy kis séta a friss levegőn. A lány karja után nyúl. Inge a fiúra néz. Arcát bágyadt mosoly lágyítja eU Hennig hangja komollyá válik: — Az apjának is ajánlhatná._ Nagyon ideges! — Ügy? — A lány hangja hűvös. — Mi az hogy! Alaposan leteremtett, még most sem tudom, hogy miért. — A lány kutató pillantására Wagnert mentegetve teszi hozzá: — De hát nem is csoda, ha valaki annyit dolgozik... Éjjel-nappal csak a kísérleteket. Ha legalább segíthetnék neki! — Ha segíthetne? — Ismétli Inge megkínzottan. — Hát persze! — vágja rá a fiú, és lelkesen folytatja: — Ha rajtam állna, el sem mozdulnék mellőle! Egy kereszteződéshez érnek. A megálló előtt éppen lelassít egy autóbusz. Inge szótlanul fürkészi a fiatalember arcát. Szemét elhomályosítják a könnyek. Hirtelen kihúzza karját Hennigéből, az induló autóbuszhoz fut és felugrik. A fiatalember előbb értetlenül, elhül- ve bámul utána. Aztán észbekap, és rohanni kezd a kocsi után. Késő! Az ajtó becsukódott, a busz gyorsít, a távolság egyre nő.* Karl Schneider igyekszik minden kérdésre, amit ez a Rolling feltesz, lelkiismeretesen válaszolni. Sok függhet ettől — gondolja. Ott áll Rolling íróasztala előtt, a kulturális tevékenységet támogató szövetség kurtfürstendammi irodájában. — Igen, kérem, előbb a RIAS-nál voltam. Onnan Nikolassee-ba küldtek, az eltűnteket felkutató irodához... Ott egy úr azt mondta, jelentkezzem ma önnél... — Helyes! — jegyzi meg barátságosan Rolling. — Nagyon helyes! — Közben még egyszer átfutja a nyilvántartó lapon feltüntetett adatokat: „Karl Schneider (árva), szül. Berlin, 1938. XII. 15., lakik: Berlin- Nord, Christinen Strasse 89. Laboratóriumi kisegítő. Astra-művek.”Karl bizakodó és izgatott. Legszívesebben jól megrázná ezt az előtte ülő, finom ruhájú, lassú beszédű férfit, hogy gyorsabban beszéljen és többet mondjon. Aztán már nem tudja türtőztetni magát. — Megtudott közben valamit az apámról? — szakítja meg a csendet. — Sajnos, még semmit! —■ mondja atyai hangon Rolling. — De... természetesen tovább folytatjuk a kutatást. Kari arca elfelhősödik: — Pedig azt hittem, hogy öntől végre megtudok valamit! — És most megint semmi — mondja szomorúan. — Menne is már, de Rolling visszatartja: — Nem kell feladni a reményt! Gyere el megint, mondjuk, egy hét múlva, talán addig lesz valami.- Nesze, itt van útiköltségre! ötmárkás nyugatnémet bankjegyet tesz az íróasztalra, melléje pedig egy cédulát: — Tedd el a pénzt, és írd alá a nyugtát! — szólítja fel Karit. — Igen. — A fiú zsebébe süllyeszti az öt márkát, aláírja a papírt. — Köszönöm szépen! Rolling gondosan elteszi a nyugtát. (Folytatjuk^ JAN PETERSEN ; ÄCÄ'©ES
