Szolnok Megyei Néplap, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-28 / 151. szám

i960. Junius 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Gázmező a szandai réten a kút betonnal történő lezá­rása után indulnak a követ­kező toronyhoz. Persze, mind­ezt megelőzi itt a 250 darab cső (ahogy itt mondják: „cin- gel”) kiszerelése, hogy a csö­vek a következő toronynál folytassák szerepüket: segít­ségükkel vizsgálják az új to­rony talajrétegét, az újabb fúrási eredményeket. Mi marad a 9-es mellett? S a 9-es mellett egy lebe­tonozott gázteknő a torony mellett pedig a kiszáradásra ítélt iszapgödör marad né­hány nap múlva, amely rövid ideig túléli a tornyot is, hi­szen a berendezés után egy­két hét múlva a fúrótorony is vándorútra kél. Kisérje szerencse további útjait is. _ bubor _ NINCS - legyen Tsz-étkeztetés a tiszafüredi járásban Nappal észre sem vehető, éjjel annál inkább. Szajol felől Szolnokra jövet, a Hé- ki (így is ismerik: Alcsiszi- geti) Állami Gazdaság bejá­ratától az autósztrádáról jól látható a fényben fürdő fúrótorony. A fúrótornyok karcsú tes­tei elég megszokottak ezen a tájon, olyannyira, hogy észre sem veszik már az ide­valósiak. A „szandai Baku** Szemünk előtt alakul, szü­letik a „szandai Baku”, — az ország egyik legnagyobb földgázmezője. A 9-es toronyi amelyről most írunk, nem az egyet­len a szandai réten, ahol ti­zeikét tornyot állítottak fel eddig. S milyen eredmény­nyel? Három toronynál még ezután következik a réteg­vizsgálat, két torony meddő, hat pedig gázt ad. Deák József fúrómesterre, s a brigád tagjaira: Csornán Károly motorkezelőre, Szűcs Győző kapcsolóra és Kuklis József kulcsosra, a 9-es to­ronynál találtunk rá. Szíve­sen beszélnek a torony törté­netéről. Március óta áll, április vé­géig lefúrtak a szükséges mélységig, majd azután a ré­tegvizsgálók láttak munká­hoz. Érdekes, szép, nehéz és iz­galmas munka a rétegvizs­gálóké. — Nehéz? — A legnehezebb a terme­lőcső kicsavarása, szétszedé­se. — Érdekes? — A béléscső oldalának át­lyukasztása, (perforálása) a perforált cső beépítése, s az, amikor az iszapot vizzel cse­réljük ki. — Szépnek és izgalmasnak pedig akkor éreztük a mun­kát, amikor a gáz, vagy négy napig nyomta felfelé fülsi­ketítőén, megremegtetve a to­rony környékét, a berende­zést, a lakóbódét — jelezve, hogy a fúrás eredményes, az eredmény pedig a földgáz! Toronytól,toronyhoz Utána? Bonyolult mérések, számí­tások következnek, hogy meg­állapítsák a gáz mennyiségét. Az 1850 méterre lefúrt 9-es kút 123.500 köbméter gázzal bír — vagyis az ország egyik legnagyobb földgázkútja van a szandai réten. Mindezek­nek az ismereteknek birto­kában a rétegvizsgálók elvé­gezték feladatukat. Ilyenkor, umumuiHHiuiMHmuHHmHiuHtMuuiimuiiiiiiiiiiiimiiiMiiHUttmmiiimmmmmiim Menyhárt bácsi birodalma Szerdán és csütörtökön békekölcsön hűzás Az Országos Takarékpénz­tár június 29-én és 30-án bo­nyolítja le a II., III. és IV. Békekölcsön I960, első fél­évi húzásait. A sorsolásokat Budapesten tartják. Szerdán délután fél négy­kor kezdődik a húzás, s a II. békekölcsönből 81 200 kötvényre több mint 25 mil­lió forintot sorsolnak. Csütörtökön délelőtt tíz órai kezdettel két óra alatt bonyolítják le a III. és IV. Békekölcsön húzását. A III. Békekölcsönnél 239 700 köt­vényre 44 millió forint, a IV. Békekölcsönből pedig 145 500 kötvényre 27 millió forint nyeremény és törlesz­tés jut A két napon a három bé­kekölcsönből tehát összesen 466 400 kötvényre több mint 96 millió forintot kapnak vissza a kötvénytulajdono­sok. Bereki KÉPESLAP Megyénk sok termelőszö­vetkezetében — elsősorban a Kunság déli részén — már régóta működik dologidőben üzemi konyha. A gazdák meg­szerették, fenntartását ter­mészetesnek tartják. A tisza­füredi járás termelőszövetke­zetei közül tavaly elsőnek a tiszaszent- imrei Aranykalász Tsz-ben főztek közösen az aratók­nak. Ebben az évben is ezt teszik — meglepő módon: a járás közös gazdaságai közül egye­dül ott. A hasznos kezdeményezés­nek másutt is voltak hívei, ám ezek a helyesen gondol­kodó emberek a közétkezte­tést nem propagálták eléggé következetesen. A nagyiváni Uj Utón Tsz-ben például már- már megszületett az elhatá­rozás — ám egy kisebb, más­kor is maradinak bizonyult csoport hangoskodása miatt minden maradt a régiben. A tiszafüredi Úttörő Tsz vezetőségének egy női (!) tag­ja azért tartja megvalósítha- tatlannak a közétkeztetést, ■— mert szerinte nincsen olyan asszony az egész gazdaságban, aki nagyban tudna főzni ... Nehéz elképzelni, hogy való­ban így legyen. A tiszafüredi Hámán Kató Tsz vezetősége sem tulajdonít különösebb je­lentőséget annak, hogy a gaz­dák betakarítás idején meleg ételt fogyasszanak. A tiszaderzsi Uj Barázda Tsz-ben e tekintetben a kezdeményezés jó volt, az agitációs munka gyenge. Ha másért nem: a gépállo­másiak kedvéért legalább mindenütt meg kellett volna szervezni a nyári üzemi kony­hát. Minden perc, amit nem fecsérel el a traktorista azzal, hogy ebédje után jár — tiszta nyereség a közös gazdaság számára. Még nem késő, hogy a ti­szafüredi járás szinte vala­mennyi tsz-ében felállítsák az üzemi konyhát. Jóllehet: a közétkeztetés megszervezése különben nem feladata a föld­művesszövetkezeteknek, — legalább Tiszaőrs, Tiszafüred és Tíszaszentimte határában élni kellene azzal az ajánlat­tal, melyet Miskolci Kálmán, a tiszafüredi fjk agilis ügyve­zető elnöke tett. Vállalta, hogy a földműves­szövetkezetek e három köz­ségben lényegileg önköltsé­gi áron meleg ételt adnak — a határba kiszállítva! — a gazdáknak. Az okosan, szakszerűen ösz- szeállított nyári meleg-étrend egészségesebb, változatosabb a tarisznyában megbúvó kenyér- s szalonnánál. A főzés megszer vezése pedig olyan csekély feladat, amelynél sokkal bo­nyolultabbat is sikerrel meg­oldottak már a tiszafüredi já­rás termelőszövetkezetei. Rigófütty ébreszti a peda­gógus üdülő vendégeit. Itt a bokrok között sok a madár, s a tanárember ideges termé­szetű. Nem zavaró a korai szerenád? — érdeklődöm va­sárnap reggeL — Már megszoktuk — mondja mosolyogva Balázs Margit nyugdíjas szegedi óvónő, s Zákányi Győző rá­bólint. — Szeretjük a termé­szetet. .. Tóth Kálmán karcagi peda­gógus családjával már ki­ment a strandra, pedig borús napra ébredtünk, az eső is szemetel. Előkerül az üdülő gondnoka is, Sebestyén Laci bácsi. Panaszkodik, kevés a vendég. A jövő hónapban kezdődik a pedagógus-szezon, addig nincs teltház. Igaz, a Megyei Tanács üdülője meg teljesen üres... Akik nem kívánlak az esőt Esőben fürdik a rózsalugas, a lilaszoknyás petunia, s a bársonyvörös tátika a fürdő parkjában. A strandolókat cseppet sem zavarja. A tur- kevei Kovács Marika éppen sört csapol, amikor megszó­lítom. Csokoládébama bőrén apró vízcseppek csillognak — eső vagy bereki víz — ne­héz lenne megállapítani. — Nagyon megszomjaztam — mondja —, roppant mu­latságosnak tartom az önki­szolgálásnak ezt a módját — s megemeli a habzó sörrel teli poharat. — Hogyan ér­zem magam? Tudja... nap­pal nagyon jó itt, látja, az eső sem zavar bennünket... hanem este... itt lesz ma este? Igen? Nagyon jó! Néz­zen körül, s majd megérti... A gyógymedencében idős nénik között hároméves for­ma kislány lubickoL — Holéczi Beáta vagyok — felel kérdésemre. — Itt a nagymami is, mind a kettő. Holéczi nagymamától ké­rek véleményt, hogy érzik itt magukat? — Nagyszerűen. Jó a víz, az ellátás, a szállóval is meg vagyok elégedve. Nem csak én, itt voltak a fiamék is, — az együttes, a zenekar, — itt töltötték a szabadságukat. Nincs semmi panaszom. De HllllimillllitflIIMimillllllllHlllllliHIHIIIIIH' Tanácstagi beszámolók Szolnokon június 28-án Bartus Imre, 13. választó- kerület tanácstagja a Sipos- téri általános iskolában, 18 órakor, Tassi János, a 35., Szabó Mihály, a 38. válasz­tókerület tanácstagjai a Kes­keny János utcai pártházban 18 órakor; Aknai Béla, a 102. és Dóka Gyula, a 103. válasz­tókerületi tanácstagok a fű­tőház kultúrtermében 18 óra­kor tartják beszámolóikat. A darus parancsnok Lassan beérik mindenhol a gabona. Gázzá, szalmája a legkisebb szikrától is tüzet fog. S ezért sok helyen találunk a határban tűzfigyélőkét. A kunhegyesi Vörös Csillag Tsz érett gabonatáblái felett kgrj&rt Menyhért idsi szövstteseti gazda érködiH, ÉRDEKES módon, szinte „kisajátították” a darus szak­mát a nők. Valahányszor j kinnjárunk az üzemekben, a hatalmas szerelőcsarnokok két falán magasodó daru-sin- i párokon nők közlekednek a darusfülkében. — Nincs ebben semmi kü­lönös, — mondja Nagy Já- nosné, a jászberényi Aprító­gépgyár dolgozója, aki 18 darusnak a vezetője, s mind­össze csak két férfi tartozik „fennhatósága alá” a tizen- nyolcas létszámbóL — Itt bizony az embernek el kell feledni a napi gondo­kat, de még az örömöket is. Semmi másra nem szabad gondolni, figyelni, csupán a szakszerű irányításra, mert a mi munkánkban a legfőbb szempont az óvatosság. Még­is szeretem ezt a szakmát, nem cserélném el semmivel. S így vagyunk ezzel mind­nyájan: Urbán Antalné, Cső­ke Anna, Szabó Sándorné, akik már 1951 óta ülnek a fülkében, s akik hozzám ké­pest „Eennszülött”-nek szá­mítanak a gyárban, hiszen én csak hét esztendeje dol­mm íík — Hogyan tudnak a sze­reidé, a forgácsoló fülsiketí­tő zajában pontosan dolgoz­ni? — kérdena Nagy János- nétóL — Amellett, hogy megvan­nak az egyezményes jeleink, mi már a szájmozgásról is tu­dunk „olvasni” és ismerjük az egész műhelyt. Ismerjük a munkafolyamatokat, s szinte minden mozdulatot tu­dunk már előre, nemcsak idefönn, hanem odalenn a földön is. MINDEZT nyugodt, tárgyi­lagos hangon mondja Nagy Jánosné, ám a preciz vála­szok megakadnak a követke­ző kérdésnél: — Hány ezer tonnára tehe­tő az a súly, amennyit hét esztendő alatt megemelt da­rujával? — Sajnos — válaszolta, — erre nem tudok felelni. — Egy elektronikus számológé­pet kellene hozni ide, hogy hamarjában kiszámolhassuk. — Persze, még akkor is csak néhányezer tonnás meg­közelítést garantálhatok. , ' s* B. Gs, m a fiataloknak bizony hiány­zik a szórakozási lehetőség... Kevés kabin — sok bérlő A fürdőpénztárban beszél­getünk a vendégekről. Akad közöttük kötözködő is — ahogy mesélik. A kabinok­kal sok a baj. Mindössze százhúsz kabin áll a fürdő- zők rendelkezésére, s ez bi­zony kevés. Külön van még a tanácsdolgozóknak, a peda­gógusoknak, a postásoknak, az üveggyáriaknak. Az előbb éppen azon vitázott egy ven­dég, hogy nem adnak ki ka­bint, holott ő látja felakaszt­va bent a kabinkulcsot. Igaz, kulcs van — hanem az a rendőrségi kabiné. — Fürdőruhát kérnék, ha lehet — szólal meg egy bá­tortalan hang az ablak előtt. — Hogyne kérem, tessék, négy forint lesz — s már nyújtja is a pénztárosnő mo­solyogva. — Férfi-női fürdő­ruhát, törülközőt, lepedőt, csónakot, vízi-biciklit köl- csönzünk — ezt már nekem mondja Nyílik az ajtó, a fürdő egyik alkalmazottja személyi igazolványt hoz be. Találta — Nem is hiszi, mennyi mindent elveszítenek a stran­dolok! Most személyi igazol­ványt. De nem egyszer kar­digánt, szemüveget, törülkö­zőt, labdát, pongyolát, táskát. Itt ez a csinos műbőr táska — mutatja —, már közel két hete, hogy itthagyták a pénz­tár előtti pádon. Benne egy női, meg egy férfi fürdőruha. Kiszedtük, megszárítottuk a fürdőruhákat, hogy meg ne penészedjenek, s úgy tettük vissza a szekrénybe, a többi talált tárgy mellé. ^ Az étvágy, kifogástalan Jócskán akad dolguk a pin­céreknek, mert az eső nem rontotta el az étvágyat. Kis- menű, nagymenő, frissensült, bográcsgulyás, túróscsusza — egyórától kettőig 237 ebédet szolgáltak fel. A „Habcsók” cukrászda dolgozói sem értek rá pihenni, hétszáz krémes fogyott el, többezer adag fagylalt, a szimplák és dup­lák sokasága. Lassan beesteledik. Már csak néhányan ülnek a víz­ben, a kitartóbb, idősebb strandolók. A fiatalok felöl­tözve a kabinok előtt csopor­tosulnak. Irány a vendéglő! Táncolni szeretnénk! A Fenyő Étterem kertje lassan megtelik vendégekkel. Vacsoráznak, söröznek s vá­rakozásteljesen tekintgetnek egymásra a szórakozás remé­nyében idesereglett fiatalok. A lemezjátszón egyre forog a „Hétre ma várom a Nem­zetinél ..majd felváltja a „Veled is megtörténhet egy­szer .. ”, esetleg a ^Régi­módi kislány»..« A fürdés nem minden-- • sz órakozni is kellene Hanem a fiatalok elégedet­lenek. Előkerül a panasz­könyv, s új bejegyzéssel gya­rapszik: „Fiatalok vagyunk és vidá­mak. Szeretnénk szórakozni. Gyakran jövünk ide, ám az idén úgy látszik, nem lesz itt élet Igen csodálkozunk azon, hogy nincs zenekar. — Hor­váth Clotild és Vargha Lász­ló, Székesfehérvár.« Lapozom a panaszkönyvet, s még jónéhány hasonló be­jegyzést találok. „A fürdőben nem tud fellendülni az élet, mert nincs zene” — írja Var­ga Miklós budapesti vendég. Jenei Tibor, a bereki üveg­gyár dolgozója is osztja véle­ményét. i,Nem elégíti ki a vendégeket a gépzene. Miért nincs zenekar?” — kérdezi Horváti Sándor Karcagról. Miért? Zene és vendég Az üzletvezető szerint a felsőbb fórum kijelentette: kevés a vendég Berekfürdőn, azért nem lesz az idén zene. Valahogy úgy érzik a fiata­lok, s velük együtt magam is: fordítva áll a helyzet. Hétköznap kilenckor, va­sárnap tizenegykor zárnak, A vendégek legtöbbje elégedet­lenül távozik... Helyes ez így? A bereki éjszakában vidá­man kuruttyólnak a tóparti békák, elnyomják a tücskök kedves muzsikáját. A pado­kon itt ott csókolódzó párok. Még jó, hogy a fiatalok a • Vendéglátó Vállalat nélkül is találnak kellemes „elfoglalt­ságot« rónai — Udvartelepítésekkel növelik a gyümölcsfaállományt Termelőszövetkezeteinkben az utóbbi években jelentősen megnövekedett a gyümölcsfa állomány. A közös gazdasá­gok elsősorban a Tisza men­tén, de másutt is tervszerű­en foglalkoznak a gyümölcs- termelés fokozásával. A föld­művesszövetkezetek kezde­ményezésére ebben az évben értékes mozgalom bontako­zott ki: a háztáji portákat, földterületeket is betelepítik. Erre a célra olcsó és bőven­termő gyümölcsfacsemetéket biztosítottak. Az év tavaszán már negyvenezer csemete, al­ma, körte, barackfa került elültetésre. A továbbakban újabb 260 ezer facsemetét ültetnek el és így háromezer­re növekszk majd a háztáji­ban telepített gyümölcsfák száma. Legjobb példát ezen a téren Fegyvernek község mutatta, ahol már szinte minden háztáji gazdaságban telepítettek gyümölcsfát. Cf tLiatiizai Qáiws Három ember. Egy köpcös, a smi- cisapkás magas, sovány, s a harma­dik magyaros ba- júszú, középterme­tű, Az eresz alól kémlelik az eget. Csak jönne már az eső. Március óta becsületes esőt nem kapott a szö­vetkezet határa. Valahogy kiesnek a záporjárásból, mindig elkerüli őket. — Úgy van ez, ahogy Balatyi mondja. — Ugyan, hogy? — Aszongya: kocsival ment egy­szer Tiszaszent- imrére és elkapta az eső, az egyik kerék-nyomban folydogált a viz^ a másik kereke meg porzott. — Balatyi még napszámban se mondana igazat. Balatyi kerék­gyártó a szövetke­zetben. Kivóló kézügyességéről, kitűnő munkájá­ról, meg nagyot- mondásairól isme­rik. — Hát olyat ne­vettem neki. Aszongya Tiszafü­redről hajtott bi­ciklivel hazafelé. Észrevette, hogy borulás üldözi. Megzavarta ke­gyetlenül a pedált. Csak itthon vette észre, hogy már Tiszaőrsnél kiesett a hátsó kereke. Még most is ne­vetnek rajta, — Hát azt hal­lottátok-e már tő­le, hogy ment át a Hortobágyon bi­ciklivel, amikor bokáig ért a víz, oszt még csak vi­zes sem lett. — A múltkor meg azt beszélte, őt sose tudta meg­verni gyermekko­rában az apja. Felszaladt a ház­tetőre. Ha az .pja utánament, egyik tetőgerincről a másikra ugrált át. — Ki hiszi ezt el? Senki. Időtöltés­nek jó. A termelő- szövetkezet Háry Jánosa kellemes perceket okoz fül­lentéseivel gazda­társainak. B. &.

Next

/
Thumbnails
Contents