Szolnok Megyei Néplap, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-26 / 150. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1960. június 26,

Akiknek a tizenharmadik szerencsét

hozott

Március 5-én érkezett az új elnök. Mitagadás, nem fogadták díszkapuval, még- csak túlsók barátságos szóval sem. A gazdák jöttek- mentek az udvaron, az új elnök rájuk köszönt, ők bólintottak és végezték dolgukat. Uj elnök, hát új elnök. Ez itt a tiszaőrsi Rákóczi Tsz- ben nem újság. Az lenne már esemény, ha a tizenharmadik végre itt maradna és rendet teremtene. Nem hagyná a Rákóczi Tsz-t a megye szégyenének. De hát lehet itt egyáltalán rendet teremteni? Üres konyhában bolond a gazdasszony, s a Rákóczi Tsz

Minden balul ütött ki évek óta

Csoda-e, hogy kedvetlenek, dühösek az emberek?

Az új elnök ismerkedett, nézelődött és meglepődött. A tiszafüredi járási pártbizottság munkatársa volt, ismerte ebben a tsz-ben is a „dörgést.” Tudta, mire vállalkozott, amikor elfogadta új beosztását. Jónéhányszor megfordult a Rákóczi Tsz-ben. Mégis meglepődött, mert már az első napokban észrevette, hogy a Rákóczi Tsz gazdáinak többsége határtalan szorgalmú ember. Mennek azok későn, korán. S azért olyan kutyaharapós a kedvük, mert a sok fáradozásuknak nincs látszatja. „Ennyi akarás mellett hogyan lehet ilyen elhanyagolt ez a gazdaság?” — tépelődött a tizenharmadik elnök és újból elhatározta, hogy a pártnak tett Ígéretéhez hűen, a szövetkezeti gazdákkal, együtt rendet csinál. Teltek a napok.

— Közgyűlés lesz, ott legyen mindenki! — vitték egyik reggel a hírt a brigádvezetők és a gazdák lelkére kötötték, hogy ott legyenek, mert fontos dologról lesz szó. A közgyűlésen az elnök beszélt.

— Elvtársak! Jó szívvel jöttem ide, de megmondom őszintén, féltem is ettől a tsz- től. Azóta eltelt néhány nap. Uj ember vagyok, de máris ki merem jelenteni, hogy most már nem félek. Látom, az emberek többsége szorgalmas, becsületes. Ez az erő meggátolhat minden rendbontást... Elvtársak! Hozzunk határozatot: az igazolatlan mulasztókat büntessük. Aki távol marad, attól

l

A többség helyeselt

Nagy Vince duzzogott és ezt úgy adta a brigádvezető értésére, hogy rosszul kapált. A szó nem használt neki. A tizenharmadik elnök nem kiabált vele, hanem szépen megmondta:

— Nézze Nagy elvtárs, a Petőfi brigád nem tart igényt magára. Itt családos emberek munkálkodnak, akik azt akarják, hogy legyen végre jövedelem. Ezt megértheti Most menjen szépen haza és csak akkor jöjjön vissza, ha rendesen akar dolgozni.

Ez a beszéd Nagy Vincének nem tetszett. Hazament, ^de két nap múlva újból

Most már érdemes széjjeliliiiijlliilllllllillílllllllllllillllllMHIIIIIIIIIIIIillllllllllllllllllillllllllMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIII

A megyei fSagronómus tanácsa:

Hagy unk minél több maglucernái!

konyhája olyan, hogy már üresebb nem is lehét. Se pénz, se posztó, — csak adósság. És egy sereg mindennel elégedetlen, örökké morgó ember. Szemükre húzott kalappal járkálnak és ha történetesen az atyauristen toppanna közéjük, még annak se hinnének.

Tavaly, 1959-ben elkészült a szép terv. Lesz majd jövedelem — gondolták és mi lett? Jóformán semmi, öthat mázsás kukorica termésátlagból nem nagyon lehet. A Rákóczi Tsz-t talán elátkozták.

vonjunk le öt munkaegységet.

Ezen a közgyűlésen megbeszélték a munkák új rendjét. Számtalanszor előfordult korábban, hogy a vezetőség maga sem tudta: mikor mit akar. Kapkodott jobbra-balra. Mindennapos volt, hogy reggel megérkeztek a növénytermesztők kapával. Ácsorogtak az iroda előtt, majd egy, másfél óra múltán kiderült: nem kapa kellene, hanem kasza. Nosza, futás haza. S ez így ment. Az is előfordult, hogy aki egyszer hazament, annak már nem volt kedve újból visszajönni. A napok pedig teltek. És a Rákóczi Tsz-ben tíz év óta egyetlen egyszer nem bírták befejezni az első kapálást.

Az a közgyűlés, amelyiken Vrebovszki Mihá’y, a tizenharmadik elnök beterjesztette javaslatait, a Rákóczi Tsz életében új korszak kezdetét jelezte. A gazdák persze nem ittaík előre a medve bőrére.

— Szép, szép, de várjuk ki a végét. Hoztunk mi eddig is a határozatokat számolat- lanul. De mit ért, ha egyszer nem tartatta be azokat a vezetőség? — így vélekedett Hutás Péter és vele együtt nacvon sokan.

Nagv Vince szintén kivárta a dolog végét. Eh, mit? — gondolta. — Otthon maradok és mi történik? Majd kinyitom a szám és nem merik lefogni az öt munkaegységet. Bezzeg lefogták! A közgyűlés határozatát a vezetőknek is kötelességük beta rttatni.

munkába állt és azóta kifogástalanul dolgozik. A munkafegyelem megszilárdult, a vezetők tekintélye pedig éppen ilyen dolgok következtében nőtt. Más években —, ha egy fogatos reggel ballábbal kelt, akkor egyszerűen nem volt hajlandó odamenni, ahová küldték. Válogatott, A gyengekezű vezetés pedig a száját tátotta. A rossz példa ragadós. Ha neki szabad —, nekem is — terjedt el a nézet. Nos, Vrebovszki elvtárs elnökösködése óta csak egyszer történt ilyen. Azóta nem.

Az abádszalókiak kampányterve

A legtöbb termelőszövetkezetben már virágzik a második lucerna. Általában jól kötnek a virágok, gazdag magtermést ígérnek a táblák. A tavaszi, de különösen a múlt évi lucernamag hiányra gondolva, javasoljuk a termelőszövetkezeteknek: minél több lucernát hagyjanak meg magtermésre. Közepes termés esetén egy hold átlag egy mázsa magot ad, de tavalyelőtt a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezetben négy mázsa is .termett holdanként. A lucemámag ára — mint azt* szövetkezeteink ismerik — 3500 forint mázsánként. Érdemes tehát termesztésével foglalkozni.

Ne a harmadik lucernából akarjuk biztosítani a vetőmag-készletet, hanem ahol

az első kaszálás után jól beállt, egyenletes táblák vannak és a virágzás jó magtermést ígér, hagyjanak meg minél többet.

Ez annál inkább indokolt, mert a lucerna második kaszálása és a széna betakarítása tetemes mennyiségű munkaerőt igényel, márpedig minden termelőszövetkezetben— különösen most, az aratás idején — bőven akad egyéb tennivaló is. Az elmúlt evekben több helyen előfordult, hogy az aratás idejére maradt második kaszálású lucernaszénát késve, vagy egyáltalán nem takarították be. Ezért ahol a takarmánykészlet megengedi, érdemes minél több második lucernát magra hagyni.

nézni a Rákóczi Termelőszövetkezet területén. Rendszeresen, havonta fizetik a 10 forint munkaegység-előleget. Sőt. anlire még nem volt példa a tsz fennállása óta: már saját erőből is fizettek a közelmúltban. A gazdáknak nem kell az iroda előtt ácsorogniok, minden délután megtörténik a munkaelosztás és este már mindenki tudja; mi lesz másnap a feladata. Kukoricájuk, cukorrépájuk gyomtalan, nincsenek elmaradva a növényápolással, de egyéb munkákkal se. Olyan hatalmas szénakazlat raktak május végén, amilyet még a Rákóczi Tsz-ben senki sem látott. Tavasz óta új gépeket vásáróltak, Zetort, teherautót, aratógépet, rendsodrót. Hatezer árubaromfit terveztek, tizenkettőezerre teljesítik tervüket. A héten megkezdték a borsócsépi ést. Szó ami szó, a Rákóczi Termelőszövetkezetben rend van,

Minden megváltozott

Itt a nyár, az aratás ideje. A határ szép. A szövetkezet gazdái nem járkálnak már dörmögve, mérgesen — jókedvüek, tréfálkoznak. Egyre' több az öröm. S az emberek között ez a tréfás beszéd járja:

— A tizenhármas szám nekünk szerencsét hozott Ilyen elnök kellett volna ide — nem most, tíz évvel ezeA karcagi Béke Termelő- szövetkezet berekfürdői

üzemegységében sok küldöttség megfordul. Egy sertésszállást minden alkalommal megmutatnak a vendégeknek. Nincs benne neonvilágítás, nem is gépesítették, piros teteje sem ragyog a napsütésben. S éppen ezért érdemes megnézni.

Egyszerű szalmatetőt tartanak a faoszlopok, az oldala náddal, gyeptéglával falazva. Mindössze 22 ezer forintjába került a termelőszövetkezetnek. Ámde 600 süldő húzódik meg benne. Egy süldő szállása nem egészen 3? forintba kerül.

Nem volt hozzá tervrajz, dokumentációs anyag, tudós mérnökember. A szövetkezet vezetői elhatározták: építenek egy olyan sertésszállást, amely a legolcsóbb. Cs. Kiss Sándorra, a szövetkezet építési brigádjának vezetőjére bízták a kivitelezést. Hozzátették: pénz és anyag nincs hozzá, mégis készítse el.

Cs. Kiss Sándor hát így okoskodott. Van a szövetkezetnek a dűlők végéről, s a bejárókról kitermelt fája bőven. A szalma se kerül-pénzbe, a gyeptégla meg pláne nem. Nem építettek betonalapot, elhagyott tanyai ívó- kutak téglaanyagát bontották fel, s azt rakták le. A sertésól téliesíthető is. Oldalát egyszerűen körülrakják

szalmabálákkal, s véd a hidegtől, véd a hótól. A süldőszállás elé hasított faanyagból karámot, kifutót készítettek még.

Az épület értéke becslés szerint 40 ezer forint. Az anyagot nem számolják — az megvolt, a ráfordított munkaegység, néhány kiló szeg olyan 22 ezer forintot tesz ki.

iiiimiiiiiiHiiiiiiiiiiiMiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiini

Állami Gazdaságok, Termelőszövetkezetek, Figyelem!

Tlszamenti Vegyiműveknél, Szolnok — buktatható, tek- növel rendelkező

CSILLÉK ELADOK.

! Érdeklődni lehet: 33—81 tele- ( fonon az Anyag és Áruforgalmi Osztályon Tieger Miklósnál. ,

illtlllilllllllilllllllllllllllilllllllllllllllllllllllll i

Az abádszalóki Lenin Termelőszövetkezet vezetői nem sajnálják a fáradtságot arra, hogy leüljenek, papírt, ceruzát vegyenek elő és számokra, tényekre alapozva elkészítsék az aratási és betakarítási, munkaszervezési kampánytervet. Szeretnénk, ha megyénk minden termelőszövetkezetének közkincsévé válna e precíz, megfontolt, jól szervezett, nagyüzemre valló ütemterv. E célból pár sorban közreadjuk, mit tartalmaz, mire építődött fel.

Az első pont

egyetlen termelőszövetkezetben sem okoz gondot. Növényféleségenként összesítették az ossz gabona vetésterületet. Ezt követően rögzítették: ennyi aratógép, kombájn, gépállomási aratógép, ennyi kézi munkaerő áll rendelkezésre. Következik az őszi árpa learatásának terve. Kezdik ekkor, egy kombájn

Üldögél egy ember a Szenttamási Állami Gazdaság munkásfelvételi irodájában. Tán a Hajdúságból jött, vagy Szabolcsból, a Nyírségből, mert onnan járnak ide a legtöbben munkára. A fel- szabadulás előtt is arról a részről szívta fel az akkor még Almássy uradalom a szegényembert. Tán éppen itt, ebben a szobában, vagy a szoba előtt ismertette veA szalonna, kolbász ugyanazt az ízt adja ebből a sertésólból is, mintha félmillió forintokat áldoztak volna az épületre. Ráadásul három hét alatt teljesen el is készültek vele.

Lám, így is lehet építkezni, illetve: nagyon sok termelőszövetkezetünkben így kellene építkezni.

napi teljesítménye ennyi, egy aratógép napi normája ennyi, egy aratónár emennyit arat le naponta. — összesítették, hány nap kell 700 hold őszi árpájuk leartásához. S ehhez igazították a kézi munkaerőket. Ugyanezt tették sorban a többi növényféleségekkel.

A szövetkezeti gazdák személyszerinti beosztása címet viseli ez az ütemtervi szakasz. Névszerir.t felsorolják, hányán, kik kerülnek az egyes, a kettes, a hármas kombájnhoz. — Ugyanígy az aratógéb kezelőit, névszerint a sarokvágókat, névszerint az aratógép után keresztelőket.

A kombájn-gabona szállítása. Kombájnról kombájnra átteliinthetően megtaláljuk itt is a neveket, a létszámot. A rakodótól a teherautó vezetőjéig, a szalmalehúzóktól a szalmalehúzó kezelőjéig, a szalma kazlazójáig, mindenkinek itt a neve, munkacsapata és gép beosztása.

lük az intéző a feltételeket. S akkor ők nagy alázatosan megkérdezték: malacot tarthatnak-e, suszteráj van-e a közelben, hol minduntalan elkopó bakancsukat megfeleltessék, némelyike tán útközben megszemlélte, közeire esik-e a kocsma.

Abból a fajtából való lehet, olyan sokat látott, sokat tapasztalt. Javakorabeli parasztember külső kinézete. Jó ruhában, otthonosan üldögél a széken. A vezetők mondják neki, hogy ezért, meg azért mennyit tudnak fizetni, így biztosítanak szállást, így ebédet, ilyen kedvezményű a hazautazás.

Az ember hallgat, bólogat. Számolgatja magában, érdemes-e, nem-e, ki tud-e jönni, ha leszerződik. A gazdaság vezetői hát várják a választ. A nyírségi emberen látszik, már parolára nyújtja kezét. S akkor hirtelen ráncbaszalad a homloka. Nyilvánvaló, most jutott eszébe a legfontosabb kikötése. Ki is böki gondolkodás nélkül:

— Hát aztán televíziójuk van-e?

A kombájn-gabona tisztítását két munkacsapat látja el. Nem elégedtek meg azzal, hogy a két munkacsapatot kijelöljék. Mindkét csapathoz tartozók neveit is felsorakoztatták. Külön szakaszban olvashatunk tizenkét nevet. A tizenkét szövetkezeti gazda gazdatársai munkaegységére járó kombájn-szalmát szállítja majd. Megvan ez is, tudják, ki csinálja.

A hordási ütemterv

legalább ilyen pontos. Külön az asztagos, külön a kévehányó és külön a szállítást végző szövetkezeti gazdák nevei. így hát itt sem történhetik meg az, hogy valaki ne tudná, mi lesz a dolga behor- dásnál. Már a cséplőgépet kiszolgáló munkacsapatok is tudják: az egyiknél Nagy Zsigmond lesz a mázsás, a másiknál Kardos József. S így végig mind a negyvenhat cséplőmunkás beosztása.

Az artással egybeesik a borsó betakarítása. Két munkacsapat végzi. Többnyire lányok, asszonyok — ahogy a névsorból kitűnik. Négy brigád területére viszik az ebédet a betakarítási idszakban. Négy kocsit készítettek lovasvontatásra, s kijelölték a négy ebédhordót. Hárman mérik majd a szövetkezeti gazdák gabonaelőlegét. Ez is pontosan, név szerint megvan. Sőt, név szerint: ki felel a tűzbiztosításért, kik lesznek az éjjeli, a nappali őrök az asz- tagoknál, a szérűn, a termelőszövetkezetek egyéb helyiségeiben.

Tíz gépelt oldalt foglal el az abádszalóki Lenin Termelőszövetkezet betakarítási kampányterve. Nem készült el egy-két perc alatt. Idő telt el vele. Nem hasztalanul.

E kampányterv szerint

nem a Lenin Termelőszövetkezet vezetői, de bármely más termelőszövetkezetből átküldött elnök, brigádvezető irányítani tudná az abádszalókiak betakarítását. így lehet vezetni, így lehet ellenőrizni, így lehet dicsérni, felelősségre vonni kit-kit érdemei szerint, így kellene ezt minden termelőszövetkezetben tenni.

B. L.

V. K.

— b. I.

»Kény ér szeg ésre megjöttél

Péter., a

O a log Pétert valami nyugtalanító

A* érzés fogta el, amikor vasárnap este felült az urasági kocsi vendégoldalára. Nem most megy már először aratni. Nem is a kaszahuzás, valami egészen ■ más nyugtalanítja. Valami, mi ott lebegett, ott táncolt a levegőben. Ezt a megnevezhetetlen valamit a marokszedő lányok esteli nótázása, jókedvű ficánkolása se túdta elűzni. Balog akárhogy szerette volna elhessegetni magától, nem tudta.

Egyik este keresztrakás közben az öreg Gondéval, a bandavezetővel került párba. Sokáig hallgattak, aztán meg a búzáról, a termésről beszéltek. Balog most is csak kurtán, kelletlenül felelgetett. Aztán Gonda a velejébe vágott:

— Hallottad, hogy Hitler már a szovjetet is megtámadta.

— Igen — s üvöltött élesen Balog hangja, mert ebben a pillanatban döbbent rá, hogy ez a hír nyomja, csigázza napok óta. Nem is a hír maga. Azt az asszonnyal már megtanakodták. Hanem az, hogy mit várhat, mire számíthat. Meglesz-e legalább a i enyé* télire. Mert négy gyerek van otthon. Peti, a legidősebb két éve hagyta az iskolát, itt van a marokszedők közt. Mig ezen töprengett, Gonda beszélt, s Balog csak az utolsó szavakat kapta el.

— Nem lesz ennek jó vége, a német nagyon erős.

— A szovjet se hagyja magát — Bukott ki Balog száján. Menten el is hallgatott, mert nem tudta, mit gondol majd róla Gonda.

— ügy kéne — mondta amaz kurtán, Balog arcát nézve. Aztán parányit elmosolyodtak, az arcizmuk megenyhült.

A következő kereszt tetején kicsit erősebben kapcsolódott egybe a két durva, kérges tenyér. Attól kezdve Balog és Gonda este együtt rakta a kereszteket.

Jó hete arattak már, mikor Balogné

szaladt tarlón az aratók, felé. Festőkőfője sarkát gyűrögetve törülgette a szemét. Haja zilálton hullott szét fakó kendője alatt. Mezítláb volt, mert úgy rohant el, ahogy a ház körül volt. Maga se tudta, hogy jutott ki a hat kilométerre lévő urasági földre.

A futástól, lihegéstöl kiszáradt a torka, sajgóit, a lába, egész teste eler- nyedt a szörnyű kíntól, ami az urának címezett behívóval rászakadt. Balog nem kérdezte, mért jött. Sejtette, s az a néhány másodperc is jó volt, amivel később tudja meg a kérlelhetetlen igazságot. Balogné előkotorta zsebéből az írást, s tétovázva nyújtotta át:

— Behívtak...

Ennyit mondott, s aztán már csak arra emlékezett, hogy Balog erős karja átfogja vállát, s noszogatja, hogy induljanak, mert a behívó azonnalra szól. Az asszony csak akkor nézett körül, csak akkor látta meg Peti fiát. Akadozva kérdezte.

— Veled... Veled mi lesz, kisfiam?

á^onda maradt még ott, a többiek mind a rend fölé hajoltak már. Most a kaszacsengés, a kalászok suhogása uralta a búzatengert. A marokszedő lányok csendben maradtak. Kévehordás idején is visszaadták a fürjeknek, pacsirtáknak birodalmukat. Ezen az estén énekeltek.

Gonda Balog kezét fogva, az asszonyra nézett.

— Peti ittmarad. Kaszás lesz, részes arató.

Az asszony nem értette,

— De hisz Peti még nem való kaszásnak. Gyenge még arra ...

Gonda a szavába vágott:

— Huszonöt kaszás! Csak tán levágjuk az ő részét is. Az úrnak mea nem

„Hát televíziójuk van-e V

így is lehet , így kellene sertésszállást építeni