Szolnok Megyei Néplap, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-19 / 144. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I960, június 19. Szombaton folytatódtak a tüntetések Japánban Hatalmas tömeg az amerikai nagykövetség épülete előtt AMÍG AZ ELNÖK ÚR „MEGÉRTETTE“ TOKIÓ (MTI). Szombaton a kora reggeli órákban — je­lentik a nyugati hírügynök­ségek — a tokiói Hibiay- parkban a tüntetők hatal­mas tömege gyűlt össze és elindult a város központja felé. Jelentések szerint szá­muk rohamosan növekszik. Az AP legfrissebb közlése szerint a főváros utcáin már több, mint 30.000-ren tün­tetnek. Csupán a parlament épülete előtt — jelentette be a szakszervezeti főtanács 200.000 felvonuló seregük össze. A felvonulók kórusban ki­áltozzák: „Le Kisivel!” „Le a gyilkos katonai szerződéssel!” „Követeljük a parlament fel­oszlatását!” A TASZSZ ielenti: Kisi miniszterelnököt lát­hatólag nyugtalanítja, hogy TOKIÓ (MTI). Az AP és a UPI legújabb jelentései sze­rint már több mint 200.000 ember tüntet Tokióban a parlament épülete előtt és a tüntetők száma óráról órá­ra nő. Állandóan újabb tün­tetők érkeznek villamoson, teherautón, vonaton, föld­alattin, autóbuszon, gyalog, vagy taxival. A felvonulók kórusban követelik Kisi le­mondását s a parlament fel­oszlatását. Több tüntető felszólította a miniszterelnököt, köves­sen el „harakirit”. A parlament épületét im­már hétezer rendőr szállta meg. A parlament előtt a kapukat a rendőrök teher­autókkal barrikádozták el. Az UPI híre szerint igen feszült a helyzet, a jobbol­dali újságírók felkérték ame­rikai ismerőseiket, ne mu­tatkozzanak az utcán. A parlament védelmére ki­vezényelt rendőrséget újabb A Belügy­minisztérium közleménye A Belügyminisztérium szer­vei júniu9 13-án őrizetbevet­ték Karl Schmidt 33 éves nyugatnémet állampolgárt, aki az amerikai hírszerző­szervek megbízásából kémte­vékenységet folytatott a Ma­gyar Népköztársaság ellen. (MTI) Eisenhower látogatásának el­halasztása miatt nem tetsze­leghet a házigazda szerepé­ben. A miniszterelnök magá­hoz hívatta az ifjabb Maearthurt, az Egyesült Ál­lamok tokiói nagykövetét, hogy sajnálkozását fejezze ki a legutóbbi események miatt. Hírek szerint Kisi és kormá­nyának több tagja személye­sen utazik majd Tajvan szi­getére, hogy Eisenhowertől bocsánatot kérjen, amiért kénytelenek voltak megha­jolni a nép haragja előtt. A japán rendőrség lázas erőfeszítéseket tesz, hogy megfélemlítse a reakciós ka­tonai szerződés ellen tünte­tőket. A legutóbbi két na­pon például a kormányelle­nes tüntetések 175 részvevő­jét letartóztatták. 10.000 fegyveres rendőrrel erősítik meg, sőt további 22.000 rendőrt riasztottak. A parlament épülete előtt a tüntetők egyes helyeken felszedték a kövezetei és ha­lomba rakták „munícióul”. Maearthurt, az Egyesült Ál­lamok tokiói nagykövetét Washingtonba rendelték, je­lentéstételre. TAJPEJ (MTI) A nyugati hírügynökségek jelentése szerint Eisenhower amerikai elnök magyar idő szerint szombaton hajnalban két órakor megérkezett Tajvanra. Az elnök hadihajójáról heli­kopteren az ország fővárosá­ba Tajpejbe repült. Megérkezésekor a repülő­téren Csang Kaj-sek tábor­nok és több csankajsekista miniszter fogadta. A repülőtéren Eisenhower és Csang Kaj-sek beszédet mondott. Az amerikai elnök hangoztatta, hogy az ameri­kaiak „mindig szolidárisak lesznek a tajvani rendszer­rel." Beszédében szidalmaz­ta a szocialista tábor orszá­gait és „éberségre” ösztökél­te a nyugati világot. Csang Kaj-sek válaszában a ^kommunista agresszió veszélyéről” szónokolt és hangoztatta, hogy kormányá­nak az eddiginél is jobban együtt kell működnie az , amerikai kormánnyal. Az UPI közlése szerint tüntetők ujjongva kiáltoz­zák: „Sikerült Eisenhowert megfélemlítenünk, Eisenho­wer meghátrált!” A felvonulók közül sokan plakátokat hordoznak a következő felírással: — „Amerikaiak, takarodja­tok haza!” A felsőházban az ellenzé­ki szocialista párti képvise­lők megakadályozták a kor­mánypárt tagjait abban, hogy elfoglalják a helyüket —, megvitassák és ratifikál­ják az amerikai-japán kato­nai szerződést. A parlament épületének folyosóin dulako­dás támadt, mert a szocia­lista képviselők testükkel állják el a kormánypárti képviselők és a miniszterek útját. A DPA közlése szerint Kisiék mégis dacolni akar­nak a szocialisták követelé­sével és meg akarják sza­vaztatni a szerződést. — Egyébként a szerződés szom­baton éjfélkor — 30 nappal az alsóházi jóváhagyás után — automatikusan törvény­erőre emelkedik, hacsak a kormány meg nem bukik. A Reuter legújabb jelen­tése szerint Kisi japán kor­mány tagjait rendkívüli ülésre hívta össze. (MTI). Ritkán adódik olyan hely­zet az életben, hogy valakit meghívnak valahová, s köz­vetlenül a látogatás előtt közük vele, hogy jelenlétére még sincs szükség. A nem­zetközi politikai életben pe­dig egyedülálló, hogy egy ve­zető nagyhatalom államfőjé­vel történjék meg mindez, méghozzá kétszer egymás­után. Márpedig a kapitalista világ vezető hatalmának, az Egyesült Államoknak állam­főjével mindez a valóságban történt meg, egy hónap alatt két alkalommal: miután a csúcstalálkozót meghiúsítot­ta, Hruscsov miniszterelnök Néhány hónappal Hrus­csov amerikai látogatása és a Camp David-ben Eisen- howerrel folytatott megbe­szélése után ez év januárjá­ban Kisi miniszterelnök rö­vid látogatásra Washington­ba érkezett, ahol ünnepélyes keretek között aláírta az új japán-amerikai biztonsági szerződést, amelynek nyíltan bevallott célja, hogy Japánt az Egyesült Államok legfon­tosabb távolkeleti támasz­pontjává változtassa, ahon­nan agresszív támadást le­het indítani a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság el­len. A szerződés amerikai su­galmazol és japán szövetsé­geseik azonban az ünnepé­lyes aláírási ceremónia köze­pette is nagyon jól tudták, hogy az új katonai paktum ezzel még korántsem elinté­zett ügy a japán nép részé­ről. Az aláírást követő tiltako­zás hullámai még el sem ül­tek, amikor Washington vá­ratlan bejelentéssel lepte meg a világot. Közölték, — hogy Eisenhower elnök Szov- tej unióban teendő látogatá­sa után Japánba utazik, ahol ekkor ünnepük — úgymond — a japán-amerikai kapcso­latok felvételének 100. év­fordulóját. Azt csak később tették hozzá, hogy Eisenho­wer látogatásakor akarják keresztül hajszolni az új ka­tonai szerződést. Az ameri­kai katonai körök tehát úgy ti rendszer teljes felszámolá­sa mellett, elítélte a gyarmat- tartók mesterkedéseit és hangsúlyozta a szolidaritást Algéria népének harcával. Mohammed Jazid algériai küldött, az ideiglenes algériai kormány tájékoztatási mi­nisztere kijelentette, hogy országának népe bizonyos a végső győzelemben. Jazid felhívással fordult a függet­közölte vele, hogy a Szovjet­unióban teendő látogatása „nem kívánatos”. Az elmúlt héten pedig hűséges szövet­ségese, Kisi miniszterelnök értesítette, hogy jobban te­szi, ha — a nagy előkészüle­tek ellenére — mégsem uta­zik Japánba. S az amerikai elnök —, aki még néhány órával a látogatása lemon­dása előtt is fennen hangoz­tatta, nem hagyja, hogy el­határozásában „egy elenyé­sző kisebbség” befolyásolja — a lemondást követően nyi­latkozatot adott, amelyben kijelentette: „megérti a ja­pán kormány elhatározását”. számítottak: Eisenhower a Szovjetunióba utazik, ott kedvesen mosolyogva bizto­sítja a szovjet embereket az amerikai kormány „béketö­rekvéseiről”, majd onnan folytatja útját Japánba, ahol a béke „mosolygó hírnöke­ként” ünnepélyes fogadta­tásban részesül. S miközben a béke-szólamok mögött hát­térbe szorul az út lényege, szinte észrevétlenül ratifi- káltatni lehet a gyűlöletes katonai paktumot, amely a Pentagon „repülőgép anya­hajójává” változtatja Japánt. A Washingtonban gondosan kiagyalt tervek azonban teljes kudarcot vallottak. Miután lelepleződtek az amerikai ka­tonai körök agresszív cselek­ményei és nyilvánvalóvá vált Eisenhower szerepe ezekben az akciókban, a Szovjetunió lemondta az amerikai elnök Szovjetunió-beli látogatását, s ezek után, amikor végle­gessé vált, a most már átala­kított, elnöki úti program, akkor pőrére vetkőztetve ott állt az utazás valóságos cél­kitűzése: a távol-keleti csat­lósok ellenőrzése, a véres verítékkel kiépített támasz­pont-rendszer megtekintése, a „béke követéről” pedig ki­derült, hogy nem más, mint a „Pentagon utazó ügynöke” Áz agresszív amerikai ter­vek nyílt lelepleződése pél­dátlan visszahatást váltott ki Japánban. A tiltakozás olyan hulláma söpört végig az országon, amilyenre kévé­ién afrikai államokhoz és kérte, hogy ismerjék el az ideiglenes algériai kormányt. A TASZSZ jelenti, hogy Hailé Szelasszié császár pén­teken fogadta az algériai és a tunéziai küldöttséget és egyórás megbeszélést folyta­tott velük. Kijelentette előt­tük, hogy segíteni kíván az algériai nép önrendelkezési jogának kivívásában. (MTI) • • • sen számítottak. A japánok­nak egyébként is kevés Ulu- ziójuk van az amerikai „szö­vetségest” illetően, hiszen az egyszerű japánnak, ha az Egyesült Államokra tekint, az atombombától sújtott Hi­rosima és Nagaszaki jut eszé­be. Ha mindehhez járul még az új szerződés, amelyet Kisi — finoman kifejezve, — „némi rendőri segédlettel, ratifikáltatott az alsóházban és hozzászámítva Eisenho­wer tervezett látogatásának célját, teljesen érthető az egész népet átfogó tiltako­zás, amely az ország minden részére kiterjed. Ilyen körülmények között Washington számára csupán két választás maradt és egyik sem kecsegtetett túl sok si­kerrel. Egyik megoldás lett volna a távol-keleti utazás lemondása, vagy elhalasztá­sa, a másik pedig — és mint ismeretes, — Eisenhower e mellett döntött, — a kedve­zőtlen körülmények ellenére mégis csak nekivágni az út­nak, abban a reményben, ha a japán tömegek nem is, de a rendőrség majd biztosítja az „ünnepélyes” fogadtatást. Ma már nyilván Eisenhower is „megértette”, jobb lett volna az első megoldást vá­lasztani. A harc folytatódik Eisenhower útjának le­mondása az agresszív ame­rikai politika látványos ku- durca, amelyről a nagy pél­dányszámban megjelenő an­gol napilap, a Daily Mail washingtoni tudósítója meg­állapítja: „Az amerikai kül­ügyminisztérium a tokiói út lemondását diplomáciai ka­tasztrófának tartja. Ha a biztonsági szerződés is meg­hiúsul, ez közeljár a katonai katasztrófához. A Japánban történt ese­mények azonban nemcsak az amerikai külpolitikai irány­vonal bukását mutatják, ha­nem a jelenlegi japán kor­mányét. is. Nem kétséges, hogy a japán nép, amely most hatalmas győzelmet aratott, folytatja harcát az amerikai-japán biztonsági szerződés ellen, hiszen Kisi miniszterelnök nyiltan beis­merte, hogy „mindaddig nem áll szándékában lemondani, illetőleg, a japán parlamen­tet feloszlatni, amíg nem erőszakolta kereszt'" 1 a ra­tifikálást”. Az még ne_m dőlt el, hogy Kisinek vagy esetleges utódjának sikerül- e erőszakkal ratifikálni a felsőházban a háborús szer- szerződést, de az bizonyos, hogy az agresszív politika Dél-Korea és Törökország után Japánban is súlyos ve­reséget szenvedett. Eisenhower Tajvanra érkezett Később Eisenhower egy újabb nyílt gyűlésen elhang­zott beszédében biztosította a csankajsekista klikket, hogy az Egyesült Államok szilárdan támogatja Biztosí­totta Csang Kaj-seket, hogy az Egyesült Államok bármi­kor kész „megvédelmezni Tajvant és a Csendes-óceán térségének többi „szabad” or­szágát az esetleges támadás­sal szemben. A független afrikai országok értekezlete Addis-Abeba (MTI). A füg­getlen afrikai államok érte­kezletének pénteki ülésén az általános vitában felszólalt Libia, Guinea, az Egyesült Arab Köztársaság, Szomáli- föld, Szudán és a független­ségéért küzdő Algéria képvi­selője. A TASZSZ jelentése kiemeli, hogy minden szónok síkraszállt az afrikai gyarma­A kormány újabb rendőri egységeket mozgósított A Pentagon tervez - a Szovjetunió végez Az Astra-művek armatúratekercselő műhelyében zúgnak a gépek, tompán puf­fannak a fakalapácsok. Kék overallos te­kercselők hajolnak munkájuk fölé, gon­dosan illesztik a drótot a forgórészek vá- jataiba. Motorrészeket szállító elektromos targoncák cikáznak a műhelyben, a próba­padokon motorok zúgnak. Dr. Wagner a művezető üvegfalú ka­litkájában ül, műszaki rajzot nézeget. Ber­ger művezető munkalapokat akaszt az ajtókeretből kiálló horogra és bőbeszé- dűen magyarráz Wagnernek: *— Néha mintha minden meg lenne babonázva, doktor úr/... A műhelyem­nek feltétlenül be kell tartania a Hermag- féle rendelés teljesítési határidejét, és tes­sék, erre nem érkezik meg a rézdrót. Wagner, szemét továbbra is a rajzo­kon tartva, mintegy mellékesen meg­jegyzi:-= Hammer és Scholz biztosan segít a dolgon. Majd csak kieszelnek valamit! Berger szaporán folytatja, mintha sa­ját magát is vigasztalni akarná: — Hej, doktor úr, ha megszabadít minket ezektől a rézdr ót-gondoktól, végre istenigazában nekiláthatunk. Meglátja, még ki is kell majd bővíteni az üzemet! Wagner, kezében egy rajzot tartva, feláll és elmerülten néz maga elé. Aztán halkan és szinte csüggedten válaszolja: — Sajnos, a dolog nem olyan egy­szerű ... . Ezzel megfordul és kimegy a fülkéből. Berger meghökkent pillantása kíséri. — Mi a csoda ütött belé? — dörmögi a művezető. A műhelycsarnokban Neumann siet dr. Wagner elé. Gondterhelt arcot vág: — Nahát, ez a rézdrót-ügy, doktor úr!... Kiesett a szállítmány... — sápi-. tozik. — Épp most, amikor a kísérleteink­kel sem jutunk előre ...Ez szinte tragikus! Dr. Wagner mogorván hallgat. Neu­mann válaszra sem várva, lohol mellette, majd ismét megszólal: — Scholz telefonáltatott... Elnézést kér: most nem ér rá, sürgősen a minisz­tériumba kellett mennie! * A Gépipari Minisztérium egyik helyi­ségében fel-alá járkál a miniszter sze­mélyügyi előadója és Scholz, az Astra igazgatója. Akárcsak Scholz, az előadó is magas, karcsú férfi, szintén a negyvenes évek elején, bár idősebbnek látszik az igazgatónál. A küzdelmes évek. az átélt szenvedések mély barázdákat véstek ar­cára, fekete hajába ősz csíkok kevered­nek■ Kabátja hajtókáján kitüntetés minia­tűrje. — Nyugodt lehetsz, Scholz elvtárs — mondja éppen az igazgatónak —, kaptok egy tétel rézdrótot. Azonnal. Majd vala-. honnan lecsípjük! — Helyes. Köszönöm ■— mondja Scholz. == Pillanatnyilag ki fog húzni a bajból. Az előadó íróasztalához ül, egy jegy­zetfüzet lapjára felírt valamit. Scholz az ab­lakmélyedésnek támaszkodik, és rágyújt: Az előadó letépi a lapot, csenget. Fia­tal titkárnő lép a szobába. Az előadó át­nyújtja a papírt: — Legyen szíves, küldje le rögtön a távgépíróhoz! — Igen. Amikor a titkárnő mögött becsukódik az ajtó, az előadó ismét járkálni kezd. — De ami a legfontosabb, Scholz elvtárs..i Lesz valami ezekből a ti isolonlakk-kísér- leteitekből? — En bízom benne! — feleli meggyő­ződéssel Scholz. Az előadó megáll előtte. — Neked nem ,keíl megmagyaráznom, mi forog itt kockán, de vajon Wagner doktor is tisztában van-e a dolog jelentő­ségével? Az igazgató az előadó szemébe néz: •— Wagner doktor, szerintem, teljesen megbízható! — jelenti ki, majd pillanatnyi szünet után hozzáfűzi: — Persze... mint a tudósok közül sokan, némelykor ő is el­zárkózik a világtól, begubózik * A gyéren világított utcai telefonfülké­ben egy férfi leemeli a hallgatót, két ér­mét csúsztat a készülék nyílásába és egy hatjegyű számot tárcsáz. Kintről letompítva szűrődik be az autótülkölés és villamoscsilingelés. A fülke vastag üvegfala mellett járókelők tűnnek fel és tűnnek tova. Egy autó reflektora a pillanat törtrészéig az egész fülkét éles fénnyel árasztja el. A tárcsázó férfi hirtelen megfordul. Hátával a telefonkészülék alatti polcnak támaszkodik, s az utcát figyeli. Egy újabb kósza fény leleplezi az arcát: Neumann A hívott fél jelentkezik. A vegyész egyszerre elváltoztatott, mély hangon és szaggatottan, mint egy asztmás, kövér em­ber, beszélni kezd: — Wagner doktor úr ?... Egy barátja beszél... Vigyázzon... Az üzemben bi­zalmatlanok önnel szemben... Figyelmez­tetni akartam... Neumann gyorsan visszaakasztja a hallgatót, körülnéz, majd kioson a fülké­ből. Megkezdődik a telefonhadjárat... * e= Hallő!... Ki beszél?.i, Halló! Dr. Wagner idegesen szorítja füléhez a kagylót. A hall békés csendje, a falika­rok szelíd, megnyugtató fénye még kirí­vóbbá teszi a doktor türelmetlen hangját, ingerült arckifejezését. Pillanatnyi szünet után ismét halló­zik. Hasztalanul. A hallgatóban süket csend... A doktor lassú, fáradt mozdulattal le­teszi a kagylót. Felesége kérdőn néz rá. Az asszony ölében nyitott könyv, lapjait éles fehér fénnyel árasztja el az álló­lámpa„ — Valami kellemetlenség, Kurt? — kérdi gondterhelt hangon. Wagner már legyűrte izgalmát és mo­solyogva nyugtatja meg: e- Nem, semmi... Téves kapcsolás ... (Folytat juhi JAN PETERSEN : >

Next

/
Thumbnails
Contents