Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-18 / 116. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. május 18. Hruscsov nyilatkozata a hétfői előzetes találkozón Az Egyesfiit Államok provokatív magatartása miatt hétfőn nem kezdődött el a csúcsértekezlet Párizs, máj. 16. (TASZSZ) Hruscsov a hétfői előzetes találkozón a következő nyilat­kozatot tette: Dp Gaulle elnök úr! Macmillan miniszterelnök úr! Eisenhower elnök úr! Engedjék meg, hogy a kö­vetkező nyilatkozatot egyem önöknek: Mint ismeretes, legutóbb az amerikai légierők provo­kációs cselekményt követtek el a Szovjetunióval szemben. Ez év május elsején egy amerikai katonai felderítő­gép behatolt a Szovjetunió légi terébe, hogy meghatáro­zott kémfeladatot teljesít­sen, híreket szerezzen a Szov­jetunió területén levő kato­nai és ipari objektumokról. Miután kitűnt a repülés ag­resszív célja, egy szovjet ra­kéta-alegység lelőtte a gépet. Sajnos, nem ez az egyetlen eset, hogy az Egyesült Államok légierői agresszív kémtevé­kenységet folytatnak a Szovjetunió ellen. A szovjet kormány termé­szetesen kénytelen volt meg­felelően minősíteni ezeket a cselekményeket, kimutatni hitszegő jellegüket, valamint azt, hogy nem egyeztethetők össze az államok között bé­keidőben fenntartandó nor­mális kapcsolatok elemi kö­vetelményeivel, nem is szól­va arról, hogy mindez kiáltó ellentétben áll a nemzetközi feszültség enyhítésének fel­adatával, a csúcsértekezlet gyümölcsöző munkájához szükséges feltételek megte­remtésével. Mindez elhang­zott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakán mon­dott beszédeimben, valamint az amerikai kormányhoz in­tézett külön tiltakozó jegy­zékben. Az Egyesült Államok kül­ügyminisztériuma először az­zal a képtelen verzióval állt elő, mely szerint az amerikai repülőgép állítólag véletle­nül, minden kémkedési vagy diverziós cél nélkül sértette meg a szovjet határokat. Amikor azután e verzió nyil­vánvalóan hazug voltát meg­cáfolhatatlan tények bizonyí­tották be, május 7-én az Egyesült Államok külügymi­nisztériuma, majd május Sí­én a külügyminiszter a kor­mány nevében kijelentette, hogy az amerikai légierők az Egyesült Államok kormánya és személy szerint az elnök jóváhagyta programnak meg­felelően katonai kémkedés céljából behatolnak a Szov­jetunió területe fölé. Két nappal később maga Eisenhower elnök erősítette meg, hogy amerikai repülőgépek be­hatolása a Szovjetunió te­rületére, az Egyesült Álla­mok előre megfontolt po­litikája volt és marad. Az Egyesült Államok kor­mánya ezt a szovjet kor­mányhoz május 12-én intézett jegyzékében is kijelentette. Ezzel az Egyesült Államok kor­mánya durván lábbal ti­porja a nemzetközi jog ál­talánosan elismert szabá­lyait és az ENSZ alapok­mányának magasztos elve­it, pedig az alapokmányón ott szerepel az Egyesült Államok aláírása is. Most, amikor a négy hata­lom kormányfői Párizsba ér­keztek, hogy részt vegyenek egy értekezleten, felvetődik a kérdés: Lehet-e eredménye­sen tárgyalni és megvitatni az értekezlet előtt álló kér­déseket, amikor az Egyesült Államok elnöke nem ítéli el azt a kihívó lépést, hogy egy amerikai katonai repülőgép a Szovjetunió területe fölé ha­tolt. sőt ellenkezőleg, kijelen­ti: Az ilyen cselekmények to­vábbra is az Egyesült Álla­moknak a Szovjetunióval kapcsolatos politikájához tar­toznak. Miképpen lehet meg­egyezni egyik vagy másik kérdésben, amelynek rende­zése szükséges a feszültség enyhítése, az államok közötti gyanakvás és hizalmatlanság kiküszöbölése céljából, ami­kor az egyik nagyhatalom kormánya nyíltan kijelenti, hogy politikájához tartozik a behatolás egy másik nagyha­talom határai mögé kémke­dés céljából, következéskép­pen a hatalmak közötti fe­szültség fokozása céljából. Ilyen politikát csak akkor lehet folytatni, amikor az államok hadiállapotban vannak egymással. Vilá­gos tehát, hogy e politika meghirdetése eleve teljes kudarcra ítéli a csúcsérte­kezletet. De miképpen vehet részt a szovjet kormány a tárgyalá­sokon, amikor fennforog az a tényleges veszély, amelyet az Egyesült Államok kormánya teremtett azzal a kijelentésé­vel, hogy továbbra is meg­sérti a Szovjetunió határait, amerikai gépek repültek és repülnek majd a Szovjetunió területe fölé? Ezzel az Egye­sült Államok kormánya kije­lentette, hogy folytatni szán­dékozik a szovjet állam szu­verenitása elleni hallatlan és példátlan akciókat, holott a szuverenitás a nemzetközi kapcsolatok szent és sérthe­tetlen elve. Az elmondottakból követ­kezik, hogy az értekezlet si­kere szempontjából fontos: A konferencián képviselt valamennyi hatalom kor­mánya nyílt és becsületes politikát folytasson és ün­nepélyesen jelentse ki. hogy nem követ el egymás ellen semmiféle, az állami szuverenitás megsértésével egyértelmű cselekményt. Ez azt jelenti, ha az Egye­sült Államok kormánya való­ban kész együttműködni a többi hatalom kormányával a béke fenntartása és az álla­mok közötti bizalom megszi­lárdítása érdekében, akkor először is — el kell ítélnie az Egyesült Államok légihaderőinek a Szovjetunióval szemben elkövetett megengedhetet­len provokációit, másodszor pedig le kell mondani arról» hogy a jövőben folytassa a Szovjetunióval szemben az ilyen cselekményeket és az efféle politikát. Magától értetődik: Az Egye­sült Államok kormánya eb­ben az esetben köteles szigo­rúan felelősségre vonni azo­kat, akik közvetlenül vétke­sek abban, hogy amerikai re­pülőgépek szándékosan meg­sértették a Szovjetunió ál­lamhatárait. Amíg az Egyesült Államok kormánya ezt nem teszi meg, addig a szovjet, kormány nem lát lehetőséget, hogy eredményes tárgyalásokat folytasson a csúcsértekezle­ten az Egyesült Államok kor­mányával. A szovjet kor­mány nem vehet részt olyan tárgyalásokon, ahol a felek egyike a hitszegést tette a Szovjetunióval kapocsolatos politikájának alapjává. Ha a szovjet kormány a jelen helyzetben részt venne az eleve kudarcra kárhozta­tott tárgyalásokban, bűnré­szesévé válna a népek meg­tévesztésének. A szovjet kor­mánynak viszont ez nem szándéka. Magától értetődik, ha az Egyesült Államok kormánya kijelentené, hogy az Egye­sült Államok a jövőben nem fogja repülőgépeivel megsér­teni a Szovjetunió államha­tárait, továbbá elítélné a múltban történt provokációs cselekményeket és megbün­tetné az ebben közvetlenül bűnös személyeket, s ezzel a Szovjetunió a többi hatalom­mal egyenlő helyzetbe kerül­ne, akkor én, mint a szovjet kormány elnöke, hajlandó lennék részt venni az érte­kezleten és minden erőm lat- bavetésével közreműködnék sikerében. Az Egyesült Államokat ve­zető országnak tekintik a nyugati világban. így tehát az értekezlet jelenleg haszon­talan. időfecsérlés és az or­szágok közvéleményének fél­revezetése lenne. Ismétlem: a jelen helyzetben nem vehe­tünk részt a tárgyalásokon. Mi csak egyenlő alapokon, mindkét fél számára egyen­lő lehetőségek alapján ve­hetünk részt a tárgyaláso­kon. Szükségesnek tartjuk, hogy a világ minden népe, közvé­leménye helyesen értsen ben­nünket. A Szovjetunió nem mond le a megegyezést célzó erőfeszítésekről és meg­győződésünk, hogy van le­hetőség az ésszerű meg­egyezésre, de a jelek sze­rint nem most, hanem egy másik időpontban. A megegyezéshez azonban először is az szükséges, hogy az Egyesült Államok ismerje el: elitélendő az a provokáci­ós politika, amelyet az orszá­gunk feletti „szabad" repülé­sek politikájának nyilvánított, mondjon le erről a politiká­ról és ismerje be, hogy ag­ressziót követett el, jelentse ki,, hogy sajnálja ezt. A szovjet kormánynak mély meggyőződése, hogyha nem a mostani 'amerikai kor­mány, akkor egy másik, ha nem a másik, akkor a harma­dik megérti majd, hogy nincs más kivezető út, mint a két rendszer, a kapitalista és a szocialista rendszer békés együttélése. Vagy békés együttélés, vagy háború, amely pusztulásba sodorja azokat, akik most agresszív politikát követnek. Ezért nekünk az a vélemé­nyünk, hogy bizonyos időt kell hagyni a felvetődött kér­dések lehiggadására és arra, hogy azok, akikre országuk politikájának meghatározásá­ért a felelősség hárul, ele­mezzék, milyen felelősséget vállaltak, amikor agresszív irányvonalat hirdettek meg a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal szemben. Ennélfogva véleményünk szerint nincs jobb kiveze­tő út, mint az, hogy a kor­mányfői értekezletet, hat­nyolc hónappal elhalasz- szuk. A Szovjetunió a maga ré­széről továbbra is lankadat­lan erőfeszítéssel törekszik a megegyezésre. Azt hiszem, hogy a közvélemény helyesen értelmezi álláspontunkat, megérti: megfosztottak ben­nünket a lehetőségtől, hogy részt vegyünk a tárgyaláso­kon. Az Egyesült Államok népé­hez kívánok szólni. Jártam az Egyesült Államokban, ta­lálkoztam az amerikai nép különböző rétegeivel és mély meggyőződésem, hogy az amerikai nép egyetlen rétege sem akar háborút. Kivételt csak a Pentagonban ülő fé- keveszett kis csoport és az őt támogató militarista körök alkotnak, amelyek busás hasznot húznak a fegyverke­zési versenyből, semmibe ve­szik az amerikai nép és álta­lában minden nép érdekeit, s kalandorpolitikát folytat­nak. Köszönetét mondok De Gaulle elnöknek vendégsze­retetéért és azért, hogy lehe­tővé tette találkozásunkat Pá­rizsban, Franciaország fővá­rosában. Becsüljük Nagy-Bri- tannia kormányának és ma­gának Macmillan miniszter­elnöknek az erőfeszítéseit is. Sajnáljuk, hogy e találko­zót az Egyesült Államok reakciós körei az amerikai katonai repülőgépeknek a Szovjetunió felett végre­hajtott provokációs repülé­seivel megtorpedózták. Sajnáljuk hogy ez a talál­kozó nem vezetett azokra az eredményekre, amelyeket a világ népei vártak tőle. Ennek szégyene és felelős­sége háruljon azokra, akik rablópolitikát hirdettek meg a Szovjetunióval szemben. Mint ismeretes Eisenhower amerikai elnökkel megálla­podtunk, hogy Kölcsönösen ellátogatunk egymáshoz. Ta­valy szeptemberben tettem is ilyen látogatást az Egye­sült Államokban. Nagyon elé­gedettek voltunk ezzel a lá­togatással, azokkal a találko­zókkal és beszélgetésekkel, amelyeket az Egyesült Álla­mokban folytattunk. Ezért köszönetét mondottunk. Most az Egyesült Államok elnökén lenne a viszontláto- gatás sora. Megegyeztünk, hogy június 10-én érkezik hozzánk és arra készültünk, hogy illően fogadjuk a magas vendéget. Sajnos, a . Szovjetunió el­len elkövetett provokációs, agressziós cselekmények kö­vetkeztében most olyan kö­rülmények alakultak ki, hogy nem fogadhatjuk az elnököt azzal az örömmel, ahogyan a szovjet emberek szokták fo­gadni a szívesen látott ven­dégeket. Ilyen örömöt az amerikai elnökkel szemben most nem tanúsíthatunk, mert az.amerikai katonai re­pülőgépek kémkedés céljából végrehajtott provokációs re­pülései a látogatás szempont­jából nyilvánvalóan kedve­zőtlen feltételeket teremtet­tek. A szovjet emberek vi­szont alakoskodni nem tud­nak és nem is akarnák. Ezért az a véleményem, hogy el kell halasztani az amerikai elnöknek a Szov­jetunióban teendő látogatá­sát és akkor kell megálla­podni a látogatás időpont­jában, amikor majd meg­érnek rá a feltételek. Akkor majd a szovjet nép kellő örömmel és vendégsze­retettel fogadhatja a magas vendéget, annak a nagyhata­lomnak a képviselőjét, amellyel mi őszintén békében és barátságban akarunk élni. Azt hiszem, megért engem Eisenhower úr is, az ameri­kai nép is. A szovjet kormány kije- jelenti, hogy a maga részé­ről továbbra is minden le­hetőt megtesz, hogy előse­gítse a nemzetközi feszült­ség enyhülését, a bennün­ket ma még elválasztó problémák megoldását. Ennek során a béke megszi­lárdításának magasztos ügye vezére! majd bennünket a különböző társadalmi rend­szerű államok békés együtt­élése alapján — mondotta be­fejezésül N. Sz. Hruscsov. PÁRIZSI ESEMÉNYEK (Folytatás az 1. oldalról dóst” miképpen lehetne a le­hető leghelyesebben eljárni, hogy „tisztázódjék, lehet-e jó­zanságot és mértéktartást ta­núsítva a mai zárt ülésen vé­get vetni a berepülésekkel kapcsolatos kérdéseknek, mi­vel ez lehetővé tenné a ta­nácskozás folytatását.’’ Eisen­hower felszólalásának szel­leme és tartalma azonban korántsem tanúsítja, hogy az Egyesült Államok valóban arra törekednék, hogy bizto­sítsa az értekezlet megtartá­sának lehetőségét. Eisenhower az Egyesült Államok agresszív cselekede­teinek elítélése és bocsánat­kérése helyett, továbbá azon kötelezettségvállalás helyett, hogy a jövőben nem tűrnek majd ilyen cselekedeteket és megbüntetik a bűnösöket, kö­dös formában kijelentette: „a nemrégiben lezajlott inci­dens után ezeket a berepülé­seket felfüggesztettük és nincs szándékunkban felújí­tani őket". Az ilyenfajta mel­lékesen tett Ígéret már csak azért sem hangzik meggyőző­en, mert Eisenhower nyom­ban hivatkozott május 11-i nyilatkozatára és Harter kül­ügyminiszter május 9-i nyi­latkozatára, amelyekben, szavai szerint „világosan ki­fejtették az Egyesült Álla­mok álláspontját a kémtevé­kenység kellemetlen szüksé­gességéről”. Az Egyesült Ál­lamok elnöke azt bizonygat­ta» hovv az efajta kémtevé­kenységnek állítólag „nem voltak agresszív céljai”, de „biztosítani kellett az Egye­sült Államok és a szabad vi­lág biztonságát”. Ily módon az Egyesült Államok elnöke a gyakorlatban nem tanúsított készséget arra, hogy megvi­tassák e kérdést és valóban biztosítsák az értekezlet nor­mális munkájának lehetősé­jét. (MTI). Hruscsov kirándulása Sézannéba Párizs (MTI). Hruscsov kedden délelőtt kíséretével gépkocsin Sezanéba kirán­dult. A városka neve az első világháborúból ismert. — A máméi csatában itt álltak szemben németek és fran­ciák és a franciák oldalán ott volt egy orosz egység is. Egyik katonáját Malinov- szkijnak hívják. A Szovjet­unió honvédelmi minisztere számára a régi emlékek fel­idézését jelentette a keddi kirándulás, de Hruscsov és Malinovszkij jelenléte az egy­kori csatamezőn a francia közvéleményt is emlékeztet­te az első világháború fran­cia—orosz fegyverbarátságá­ra és arra, hogy Franciaor­szág ma is maga mellett ta­lálhatja a Szovjetuniót, ha vezetői szorosabbra kívánják fűzni a két i ország közötti kapcsolatokat. \ Hruscsov most is kereste az alkalmat, hogy elbeszél­gethessen . az egyszerű fran­ciákkal. Áz országút«szélén egy • platán . kidöntésén fára­dozó munkásokat vett észre. Megállíttatta gépkocsiját, ki­szállt és beszédbe elegyedett velük. Nem elégedett meg ezzel, hanem kezébe vette fejszéjüket és hozzálátott a favágáshoz. A francia favá­gók láthatták, hogy a világ egyik legnagyobb hatalmát egykori munkásember vezeti akinek kezében ma is jól megáll a fejsze ... Külön futár vitte Hruscsov után De Gaulle tábornok írásbeli meghívóját, amely szerint a francia köztársasá­gi elnök délután 3 órakor az Elysée-pa'lotában tanácskozni kíván a szovjet kormányfő­vel, Eisenhower elnökkel és Macmillannel. Az amerikai és az angol szóvivő a sajtó­házban villám-sajtóértekezle­ten sietett közölni, hogy az amerikai elnök, illetve az an­gol kormányfő elfogadta a meghívást. Hagerty, az amerikai kül­döttség szóvivője írásban köz­readott nyilatkozattal sietett elébevágni Hruscsov és a francia köztársasági elnök esetleges találkozásának; a nyilatkozat szerint Eisenho­wer a délutánra összehívott négyes értekezletet a csúcs- konferencia hivatalos ülésé­nek tekinti és azon az eleve elfogadott kérdések (leszere­lés, berlini, stb.) lesznek a vita tárgyai. Ha Hruscsov részt vesz ezen az értekezle­ten, az amerikai elnök annak minősíti, hogy — visszavonta feltételeit. A sajtóház folyosóin meg­döbbenéssel fogadták az amerikai nyilatkozatot, amely ismét azt bizonyította, hogy a gatesek Amerikája görcsö­sen ragaszkodik álláspontjá­hoz és a közvélemény elítélő állásfoglalása ellenére sem hajlandó megtagadni a légi banditizmust, nem akarja fe­lelősségre vonni a kémke­désért felelőseket. Hruscsov — akit kirándu­lására yalóságos újságíróka- raván kísért el: nyugati, rá­dióállomások, hírügynökségek gépkocsijai követték árnyék­ként a szovjet kormányfőt és kíséretét —• azzal válaszolt, hogy ilyen körülmények kö­zött nem vesz részt a dél­után 3 órára egybehívott ér­tekezleten. A szovjet kormányfő a déli órákban visszatért Párizsba és a Szovjetunió nagykövet­ségére hajtatott. Ebéd után a Grenelle utcát özönlötte el az újságírók hada. Egy rádió állomás folyamatos helyszíni közvetítést adott onnan és igyekezett elsőnek beszámol­ni arról, amikor elindul Hruscsov gépkocsija. A Chaillot-palotában a szovjet küldöttség konferen­cia-terme már 3 óra után megtelt. Száz és száz újság­író várakozott az esetleges Hruscsov — sajtókonferen­ciára — másfél órai várako­zás után közölte a hangos beszélő, hogy a sajtókonferen­ciára most nem kerül sor... (MTI). A szovjet sajtó Hruscsov nyilatkozatáról — a szovjet közvélemény állásfoglalásáról Moszkva (MTI). Kedden valamennyi szovjet központi lap első oldalán közli N. Sz. Hruscsov párizsi nyilatkoza­tának szövegét. A lapok pá­rizsi tudósításaikban elemzik, miért került sor erre a nyi­latkozatra, ismertetik, ho­gyan fogadta a világ közvéle­ménye Hruscsov szavait. A Pravda fejlécében köz­vetlenül a lap címe mellett, vastagbetűs szedéssel közli: a Moszkvában, Leningrádban, Kijevben, Minszkben, Rigá­ban, Sztálingrádban és más városokban tegnap megtar­tott népes gyűléseken és ösz- szejöveteleken a szovjet em­berek egységesen helyeselték a szovjet kormányfő párisi nyilatkozatának szövegét. A Pravda párizsi tudósítói J. Francev, G. Ratiani és V. Nyekraszov hangsúlyozzák: a találkozót megelőző időszak­ban végrehajtott provokáció­kat előre megfontoltan haj­tották végre, azzal a céllal, hogy megrontsák a normális államközi viszonyt, bonyolít­sák a nemzetközi feszültsé­get, s megtorpedózzák . a csúcsértekezletet. A Szovjetunióban hétfőn az esti órákban kezdődtek meg a népes gyűlések, ame­lyeken a dolgozók megvitat­ták N. Sz. Hruscsov nyilat­kozatát. Az esti és éjszakai műszakok dolgozói gyűlései­ken egyöntetűen helyeselték, hogy a szovjet kormány ha­tározottan követeli az agresz- szív politikai tevékenység beszüntetését. A gyűlések felszólalói hangsúlyozták: a Szovjetunió helyesen jár el, amikor ilyen körülmények között nem haj­landó a tárgyalóasztal mellé ülni mindaddig, amíg nem biztosítják az agresszív poli­tika megszüntetését.

Next

/
Thumbnails
Contents