Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-08 / 108. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1960. május 1

MÁJUSI HATÁR

ÍETÖTLEN ORSZÁG

Soha nem volt még

ilyen derütfakasztó, élettel biztató a határ, mint ezen a virágdús tavaszon. Járod a dülőutakat, s bármelyik falu határában szemlélődsz, a mésznek friss szagát érzed, magasodó falak orma köszönt. Nemcsak a dúsan zöldéit), a kalászt már itt-ott vető búzatáblák, hanem a gombamódjára szaporodó gazdasági épületek látványa is lenyűgöző.

A hatalmas táblákat az új tanyaközpontokat szemlélve kialakul benned az az érzés, hogy a magyar paraszt sosem vetette így meg a lábát a jászkunsági földeken, ennyi erővel, s jövőbe vetett hittel még nem munkálkodott. A határ tanúsítja ezt. S azt is, hogy most már ■— az erőket egyesítve — lehetőség van alkotóereje kibontakoztatására.

Szebb a határ, dúsabban Zöldéi, mint az előző években. Ahogy mondani szokták: megadták neki a munkát. S a tápértékét is megkapja egyre jobban, növekszik az ország műtrágyatermelése. Szolnokon például új szuper- foszfátüzem épül jónéhány millió forint befektetéssel.

Az állatok elhelyezése is egyre kisebb gondot okoz. — Megyénk termelőszövetkezetei 100 millió forintot — ebből tizenhatot saját erőből — fordítanak építkezésre az idén. Százmilliót! Szép kis summa. S felhasználása máris gyümölcsöző. Aki vándorol a megye országútain, minduntalan új épületekre bukkan. Egyik helyen magtár- padlásos istálló falai magasodnak, (1300 tehén fér majd el az idén épültekben), máshol, — így például Kisújszálláson, az erdősáv árnyában baromfinevelők

üvegfalai fénylenek. A Túr- keve—Mezőtúr közötti út mellett nagy juhhodály cserepe Diroslik. Néhány hónapja még az sem volt sehol. S ki győzné valamennyit felsorolni, hiszen 4.500 új férőhely épül a növendékállatoknak az idén, 13 és félezer

a süldőknek, 13 ezer a kocáknak, 9 ezer a juhoknak, 160 ezer a baromfiaknak. Emellett a pajták, górék, kutak, magtárak, gondozói lakások tömege,

Tetőtlen ország a

határ, frissen rakott falai égnek törnek. Közben új álmok, új tervek születnek a határ gazdagabbá tételére. A Jászkiséri Gépállomás 3 millió forint értékben új gépjavító műhelyt kap. Haszna a környező termelőszövetkezetek szempontjából nézve is vitathatatlan.

Közvetett és közvetlen segítséggel gazdagszik tehát a határ, fejlődése egyre inkább társadalmi üggyé válik. Mérnökök, technikusok, szakmunkások sokszor pihenőidejüket feláldozva segítik a tsz-tagokat, még akkor is, ha együttműködésük csak ideiglenes jellegű. A Beton- útépítő Vállalat műszaki vezetői például társadalmi munkában több kilométer hosszú bekötőutat terveztek a karcagi Dimitrov Tsz-nek. Pedig néhány hónapja vannak csak a város határában, azelőtt a Dunántúlon, meg Salgótarján környékén dolgoztak. S néhány hónap múlva innen is tovább állnak, — nem vetné senki szemükre, hogy, „nem segítettek semmit!”. A TITÁSZ dolgozói megtakarított anyagból villamosítottak tanyaközpontot a közelmúlt hónapokban. — Foglalkozástól függetlenül közös ügy lett tehát a mező- gazdaság jövője.

A szSvetkeíetels tagjai is kitesznek magukért. Sok olyan ember van köztük, aki régebben csak messziről látott építkezést, most meg keveri a maltert, huzza a falat, barkácsolja az ideiglenes épületeket. S esetenként mennyi ötletről, leleményességről tesznek tanúbizonyságot! Alattyánon például ösz- szeállt néhány egyszerű parasztember, s a tervezettnél jónéhány százezer forinttal olcsóbban elkészítették a

Szüret után

Qserkeszöllon

Szerte a határban, és a májusi naptól izzadó országút mentén emberek hajladoztak a földek felett. Távolabb tarkakendős lányojr egyelték a cukorrépát, erre beljebb pedig ültették a paradicsompalántákat. Aztán egy szép, gazdag* munkás nap után búcsúzni készült a természet. Egy-két játékos napsugár mégegyszer visszaszökött, háromszor-négyszer végigpásztáztak a hatalmas üvegtetőkön.

A természet néha kiszámíthatatlan szeszélyei ellen védett üvegtetők alatt pihenőre hajtották fejüket a paprikák, a bő termést ígérő paradicsomok, az apró cserepekben lakó aszparáguszok, fikuszok és a többi délszaki növény. Simon Sándor, ennek a hatalmas üvegbirodalomnak az atyja gondolatban talán parolára nyújtotta kezét gyermekeinek, mintha mondaná: Nyugodjatok jól, kedveseim!

Autónk hűtőjére támaszkodva beszélgettünk tovább, Simon elvtárs, a cibakházi Vörös Csillag cserkeszöllői primőrtelepének vezetője sok érdekeset mesélt az üvegpalotákról, az üvegtermekről.

Ezen a telepen “ mint mondotta — korai primőrárukat, főként paprikát és paradicsomot termelnek. Tavaly például 126 forint bevételt értek el négyzetméterenként és ez már említésre méltó eredmény Az idén ezt

az összeget is túl akarják szárnyalni, egész évre 250 ezer forintot terveztek, persze — körbemutatott — az itt elterülő félprimőr telepekkel együtt. Elsőnek ők adtak az országnak paprikát, szép sárga vajpaprikát. A legnagyobb megtiszteltetés novemberben, az MSZMP kongresszusának ideje alatt érte őket. A tanácskozáson résztvevő Hruscsov elvtársnak küldhették saját termésű szép piros paradicsomot. — Ezenkívül Leipzigbe a Nemzetközi Kiállítás magyar pavilonjába is ők szállítottak paprikát és paradicsomot. Mindent összevetve, az első negyedévben több mini 52 ezer forintot hozott a termelőszövetkezetnek a primőrtelep.

Ok már a paprikaszüret végére értek, talán még egykét száz paprikát ha tudnak értékesíteni, s aztán jön az idén ültetett paradicsom, amely már most gazdag szüretet igér. Tovább szőttük a mondatokat és a jövőre terelődött a szó. Szeretnék még jobban kiépíteni a primőrtelepet, újabb thermál- kutakat fúrni, amelynek vizét fűtésre használják fel. Az új üvegházak építésénél felhasználják a külföldi tapasztalatokat is. Redszeresen leveleznek a Német Demokratikus Köztársaság zöldség- termelő kombinátjával, sőt a közeljövőben személyes látogatásra mennek.

T—C8.

szerfás istállót, már abban teleltek a jószágok. Erre gondolva bizakodva monhatjuk: az előirányzottnál több állatférőhelyet is építhetünk az idén. S építünk is, ha a helyi adottságokat, anyagokat jól felhasználjuk, nemcsak az ország központi anyag- készletére, s az építőipari vállalatok munkájára számítunk.

Tetőtlen ország a határ, de falai már önbizalmat adó erőről tanúskodva magasodnak. S a tető, a betetőző munka sem várat most már magára sokáig, .a

S. B.

„Fenik a kaszát“

Még nem lehet tudni, milyen lesz a termés, de egy biztos: aratni kell, ha eljön, az ideje. Igen ám, de hogyan?

Közben persze még a tavaszi vetésre is gondolni kell, de arra is, hogy ezzel megint szaporodik az aratniva- ló. Mennyi is lesz? Szelvényen 2.400 holdnál állapodott meg. Sok, nagyon sok, mert

a munkaerő kevés, a gép még kevesebb

A szelevényi tanácselnök meg a Szikra és Kossuth Tsz

LcuxU’zi fliiidftatű-ló

Nagyobb a fű, mint a babuska.

Májusi kirándulók. Budapesti pedagógusok jártak a me- zőhéki Táncsics Termelőszövetkezetben.

vezetői már február óta latolgatják az aratás lehetőségeit. 2.400 hold — s a Kunszentmártoni Gépállomás mindössze 600 holdra szerződött. Ennyire jutotta gépi ereje. Ezernyolcszáz holdat tehát saját erőből kell aratni De hogyan?

Valóságos kutatómunkát végzett a tanács arra vonatkozóan, hol lehetne lófogatú aratógépet vásárolni. Békés megyében sikerült felhajtani néhányat Javasolták a két tsz-nek: vegyenek, — amennyit tudnak. A használt gépek meglehetős alacsony vételára már ebben az évben bőven megtérült volna a

munkaerőmegtakarításból, sőt egész idényben való üzemelés esetén még hasznot is hoztak volna. A Kossuth Tsz nem is tétovázott. Csíki József agronómus támogatta a tanács javaslatát és vásároltak kettőt, bár elég nehéz volt előteremteni az árát.

Hanem a Szikra füle botját sem mozdította. Igaz, az aratógépvásárlás meglehetős nagy tehertételt jelentett volna, de az aratás kézi erővel még többe kerül. Most már természetesen Békés megyéből sem adják, el a gépeket.

Március óta tehát Gulyás Imre tanácselnöknek, meg a két tsz elnökének, párttitkárának legnagyobb gondja azs

hogyan oldják meg az aratást

A Kossuthban körülbelül 550, a Szikrában pedig 1.100 holdat kell kiskaszóval learatni. A Kossuthban ifj. Kuti Imre tsz-elnök véleménye szerint a tagok közül legfeljebb ötven aratópárt tudnak kiállítani. Szerencsés esetben ez 400 hold levágását jelenti. Azonban 150 hold aratásának még nincs gazdája. A tsz vezetői már most beszélgetnek a más munkaterületen dolgozó családtagokkal: nyári szabadságukban vállaljanak aratást. P. Jakab József, a Vizig.-nél dolgozik, Bencsik István Budapesten, Lengyel Zoltán a ktsz-ben, de már megígérték: jönnek aratni. Minden bizonnyal lesznek többen is.

A Szikrában körülbelül 450—500 hold aratása njncs biztosítva. Hiba az, hogy alig, vagy nagyon keveset foglalkoztak a kétlaki családok és a máshol dolgozó családtagok időszaki bevonásával. Viszont tárgyaltak a ktsz tagjaival, az fmsz és tanács dolgozóival, s ez a tárgyalás eredményesnek Ígérkezik.

. Ugyanakkor a tanács is állandóan napirenden tartja ezt a minden eddiginél nehe- 'ebbnek isérkező oroblémát Gulyás Imre tanácselnök és R. Nagy Mihály községi párttitkár már februárban felvette a kapcsolatot a Ki9- kunmajsai Gépállomással, — kérve őket;

segítsenek az aratásban

Tekintve, hogy a Kiskunma jsai Gépállomás körzetében a homokos földeken korábban kezdődik az aratás, a gépállomás valószínűleg tud is segíteni. írásbeli megállapodás eddig még nem született, de a gépállomás igazgatója úgy véli, hogy nyolctíz aratógépet át tud majd küldeni. Számítanak az öregekre és a községi kiszesek- re is.

Az idei aratás minden eddiginél nehezebbnek Ígérkezik, de ahol a község, illetve a tsz-ek vezetői már most gondolnak rá, kevésbé érheti őket meglepetés. A szele- vényiek, mint az elmondottakból is kitűnik, lelkiismeretesen készülnek. Ezt az igyekezetüket csak dicsérni lehet.

s— patkós —

Határjárás

Kunmadarason

A kunmadarasi határ a távolban összeér az égboltozat horizontjával. Akár- merről nézve is. S a négy világfái bármelyikének iránya igézetes tavaszi látnivalóval csalogat. Merre induljunk hát?

— Nejcem mindegy. Ahogy az elvtársak akarják.

Lovas elvtárs, a községi tanácselnök ezzel átruházta az útirányválasztás jogát. Végül is derék barátunk, gépkocsi- vezetőnk, aki él-hal Moszkvicsáért, egy kardvágással megoldja a gordiuszi csomót.

Elindultunk a műúton Karcagnak.

Májusi határjárás, tavaszi határszemle.

A faluból kifelé a temetőnél járunk.

— Ott épül a Hunyadi juh- hodálya. Látják?

Látjuk. A fa-szerváz már „falegyenben”. A tanácselnök magyarázza. Háromszáz fé- rős lesz. Saját erőből építi a szövetkezet. Űj tsz a Hunyadi, de tavaly is létesített szintén 300 férős juhhodályt.

Balról féllábszárig ér a fű. Dús legelő. A községi legeltetési bizottság majd félezer

holdja. Istállótrágyázták, fo- gasolták a legelőt. Attól ad ilyen gazdag szénát. Van mibe harapni a gulyának.

Jön a gulyás.

— Hát maga lett a pásztor,

Imre?

— Én, meg Csontos Meny-; hért.

Itt van az is a négy kutyával. öltözetük, mozgásuk elárulja, nem lehetnek ősfoglalkozású pásztorok.

— Nem is. Csak belépés óta.

Fagyai Imre mondja ezt.

— Kié ez a gulya?

— A Táncsicsé, meg a Hunyadié.

Tehenek, növendéküszők. Április 2« óta kint legelnek a mezőn. Szakaszosan legeltetik őket. Idelátszik a karám is, a émeskút is. Ott fejnek, deleltetnek, itt legeltetnek. Szépek a jószágok, jó húsban vannak, egészségesek.

Megyünk tovább. Fejünk felett olyan az ég, mintha valaki töltőtolltintával bemázolta volna. Kétoldalt zöld alapon mezei perzsaszőnyeg, lombosodó füzes, sötétzöld búza, sorozó kukorica, cukorrépa-mintákkal.

— Itt lesz a Hunyadi tanyaközpontja. Már kész a csibenevelő. A napokban töltik meg.

Földútra értünk. A dűlő- út balján egymástól azonos távolságra négyzetes alakban két-három szál kukorica fészkenként. Mellette még fekete a föld, lehengerezve a szántás.

*— Az is be van vetve?

— Nincs a mi községünkben egy kvadrát se parlagon.

Pedig hatalmas, huszonhét zer holdas kitérjed zsű falu ez. Valamikor város volt.

— Arra is mehetünk, ahol a Hunyadi kocáit látjuk. Arra dolgoznak a dinnyekerté- szek.

& ilókukoricatábla. Tükör- símán elmunkálva, tömörítve a talaj. Búza. Egyik helyen sötétebb, másik helyen sárgább. Az ősszel szántották először egybe ezt az ötszáz holdat. Még meglátszik egy-egy kisparcella helye. Az egyik sötétebb, a másik világosabb, ki hogyan gondozta földjét. Az ötszázholdas törzstáblát most egyformán műtrágyázták. Az helyrehozza majd.

Átléptünk a Petőfi területére. Rögnyi magasságban sűrű, különös levélzetű növénykék. Mi lehet vajon?

— Ja, kender. A Petőfi termeszti száz holdon.

Borsó. Két oldalon seist«

dudva bujasággal terül szét a szántóföldön. Búza ismét. Lassan a kalászát hányja. Tíz centiméterrel is magasabb az előbbinél. És egyöntetű. Egy- egy búzaszál mint egy-egy mákszem. Sárga nincs benne, csupán életerős zöld,

— Igen, mert ez régi szövetkezeti tábla. A Haladásé volt. De amarra keresem a rizsvetőket.

Lebontott tanyahelyek. Itt is, ott is mennek be a faluba, a központokba a tanyasiak.

Zárt kert. Egyszáz, kétszáz négyszögöl, gyümölcsös, szőlő. Meghagyták háztájinak. Mit kezdjen ilyen elaprózott, csipri-csupri, csak kézi művelésre alkalmas, egy-két fát tengető gyümölcsössel a nagyüzemi művelésre berendezkedett szövetkezet? Az egyöntetű határ panorámájában szinte szégyenkezik a zárt kert.

A földek szegélyén, a dűlő- utak mellett, a táblák mezsgyéjén fák, facsemeték.

— Tavaszi ültetés.. Minden tsz fásított.

Negyvenhétezer facsemetét, suhángot ültetett a dűlőkre, tanyaközpontokra az öt termelőszövetkezet. Már fakadnak, rügyeznek.

f'' épállomási brigádszál- ** lás. Néhány lakókocsi, erflber, gép nincs a tcnyán. A traktorosok mind kint dől-