Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-05 / 105. szám
f I960, május S. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 4S Üzemi konyha létesítésére szerződhetnek fFi CffA | II a I rt) C (h !£ a közös gazdaságok a földműveszöveIkezettel u 41 1 w ° ^ Házhoz szállítják a családi menüt 1500 mozgóbolt a nagy nyári munkák idejére Az Országos Földművesszövetkezet Tanács vendég- látóipari szakbizottsága utasította a földművesszö vetkezeti vendéglátóipar vezetőit, hogy a jövőben különös gondot fordítsanak a termelőszövetkezeti kézségek ellátásra. A nagy nyári munkák idejére az üzemi étkeztetést a termelöszö- '■ kezet és a földművesszövetkezet között előzetesen kötött szerződés alapján szervezzék meg. Szerződést lehet kötni arra, hogy a vendéglátó- ipar a közös gazdaság minden hoz ájnrulásp nélkül, meg- határ zott összegért szállít megállapított kalória-értékű menüt vagy egy tál ételt. Lehetőség van arra is, hogy részben, vagy egészben a termelőszövetkezet lássa el hússal, zöldségfélékkel, stb. az üzemi konyhái. A földművesszövetkezetek ebben az esetben csak felszerelés; és szakembert adnak. Az érdeklődés országszerte igen nagy. Többhelyütt — el- s • rban Fejér, Békés, Heves és c'- togy megyékbe.i - már aláírták a szerződéseket. A Somogy megyei Kőröshegy községben gazdálkodó terme- lőszövetKezet tagjai közül pL négyszázan veszik igénybe a földművesszövetkezeti vendéglátóipar ilyen szolgáltatásait a nyári munkák idején. A múlt évi 1200-ról az idén 1-500-rr emelik a mozgóboltok számát. Sok községben, ahol a parasztasszonyok rendszeresen r észtvesznek a közös munkában, még vasárnap se szívesen vesződnek főzéssel. így például a Békés megyei Orosházán és Battonyán tömegesen készítik a vendéglőkben a ^családi menüt, s házhoz is szállítják. Ez a falusi ember régi szemléletétől oly nagyon élütő „kezdeményezés’1 az ország más vidékein is mind szélesebb körben terjed. Ezért a szakbizottság úgy határozott, hogy mindazokon a helyeken, ahol ilyen igény tapasztalható a földművesszövetkezeti vendéglők ek meg kell kezdeniük a családi menü készítését, illetve fel kell készülniük x házhozszállításra. Határozat született arra is, hogy a jövőben a legkisebb községeket is rendszeresen el kell látni cukrászsüteményekkel. Italboltokban, büfékben, élel- miszerszaküzletekben állandóan többféle édességet kell tartani. A tárolás megköny- nyítósére hűtőszekrényekkel és hűtővitrinekkel látják el a boltokat. (MTI) Eredményesen halad a műszaki fejlesztés a kohó- és gépiparban A Kohó- és Gépipari Minisztérium iparpolitikai főosztálya a műszaki fejlesztés eredményeit vizsgálva, megállapította, hogy a minisztériumhoz tartozó üzemek az év eleje óta jelentősen előrehaladtak a gépek automatizálásában és a korszerű gyártási módszerek bevezetésében. Igen nagyot fejlődött a szerszámgépipar, ahol a legújabb műszaki követelményeknek megfelelő gépcsaládokat alakítanak ki. A Fémáru- és Szerszámgépgyárban például az egyik alaptípushoz már a hatodik és a hetedik gépfajta terveit készítik. Határidő előtt átadták az EM 500-as másoló-eorterga mintapéldányát. És elkészültek a korszerű revolver-automata rajzai, a szerszámgépipar más üzemeiben a közismert hidrofixnél tökéletesebb hidraulikus másolóberendezést és könnyen kezelhető műszerész-esztergákat állítottak elő. A külföldi és a hazai igényeknek megfelelően ötféle kábelgyártó gép mintapéldányai is elkészültek, három másfajta kábelgyártó gép konstrukcióját pedig tökéletesítették. A híradástechnikai iparág több, rendkívül értékes új gyártmány tervét készítette el. Befejezték például a Crossbar automata telefon- központhoz tartozó kapcsológép új változatának tervezését. Rövidesen különleges ultrarövidhullámú adó-vevőberendezések gyártását kezdik meg, amelyek többek között az épülő szovjet gázvezeték működésének irányítására is alkalmasak. A híradástechnikai iparág az év eleje óta korszerű lemezjátszókat, az eddiginél nagyobb teljesítményű adócsöveket és újfajta antennákat is előállított. Többek között elkészült egy olyan antenna mintapéldánya is, amely a miskolci, a szentesi és a jövőben épülő többi televíziós reléállomás adásainak vételére alkalmas. Még a második negyedévben az antenna sorozat- gyártását is megkezdik. A kohó- és gépiparban kedvező előrehaladás következett be a gyártásfejlesztésben, vagyis a korszerű új technológiák terjesztésében is. (MTI) Néhány perccel 7 óra előtt kötött ki a „Csongrád”, a „tiszai expressz”, ahogy az egyik matróz titulálta. Fehér teste csillogott a reggeli napfényben. Jó félórára rá, ahogy a burai, püspöki, rof- fi, kőtelki, s a többi Tisza- parti község lakói — az utasok — kiszálltak, a fedélzet is patikaként ragyogott. A PARANCSNOK őszülő hajú, negyvenes férfi. Lengyel Gyulának hívják. Éppen „reggeli sziesztájára’’ készült, mikor bekopogtam kabinjába. Immár 20 esztendeje hajós, az idén került a „Csongrádira. — Hívtak a „Deák Ferenc” gőzösre, amivel külföldre is mehettem volna. Csakhát az a baj, hogy dunai hajó. — Miért? — Megnősültem, s a feleségem szegedi. Hogy sűrűbben hazajárhassak, azért választottam a Tiszát, a Szolnok—Tiszaburai vonalat. — Egyébként 3 évig Tisza-ha- jós voltam. — Előtte? — 17 évig a Dunán, a Fekete tengertől, a Fekete-erdőig. ÉRETTSÉGI A HAJÖSSAGÉRT Matrózsorsokról érdeklődtem. Arról, hogy éltek régen, hogyan most? Jó helyen hangzott el a kérdés, hiszen mint általában minden hajós, Lengyel Gyula is, matrózként kezdte a „szakmát.” — A múltban például nem volt fizetéses szabadság, — amikor beállt a hideg, a jégzajlás. Mehetett a matróz, amerre látott. — És most? Egy fiatalember lépett be az ajtón, mire a parancsnok a belépőre mutatva, ezt mondta: — Erről talán Tiring Károly beszéljen. nem ez most a lényeg. Hajóskapitány akarok lenni! — Csak rajtad áll! — szól közbe a parancsnok. Szorgalmadon, tudásodon, tehetségeden s viselkedéseden. Hát ez a mai matrózsors! PART. — A HAJőWrtL NPZVE A munka? Kétségkívül, nem könnyű. Kitéve az időjárás szeszélyeinek, távol az otthontól. Takarítani, vigyázni a hajóra — és így tovább. A hajósélet szépségeire terelem a szót, egy „kerülő” kérdésseL — Nem unalmas hónapokon, éheken keresztül ugyanazon az útvonalon, egyforma tájon hajózni? — Egyforma táj ? Szó sincs róla! — magyaráz a 19 éves matróz. — Aki ismeri, szereti a folyót, a partot, az utasokat mindig érdekesnek találja ezt az életet. És változatosnak, hisz még a napfelkelték is mindig mások. Szinte mindennap sajnálom, hogy nem áll mellettem hajnalonként egy filmoperatőr, aki megörökítse gépével a napfelkeltét... A „CSONGRÁD” Egy órával érkezés után, már visszafelé készült a legénység. Sorjáztak a széntaligák a pontonhídon a hajó gyomra felé, hogy Balogh István és két fűtőtársa áztathassa a szenet a mohó kazán részére. Vödrök, kötelek, szerszámok, tüzifahalmok kerültek a hajófenékbe, miközben Lengyel Gyula ismertette az egyik legöregebb tiszai hajó, a „Csongrád”, megfiatalodásának történetét. Tavaly építteték újjá a 400 főt befogadó személy- szállító gőzös. Az előkelőén berendezett, egymásfölött elhelyezkedő utastermek, mint valami luxus szálló. Linóleum padló, politúrozott asztalok, kárpitozott székek, csillogó tisztaság mindenütt. A modern konyhában a szakácsnő szinte mindennap húsétellel vendégeli meg a 19 fős gárdát, a matrózokat, fűtőket, gépkezelőket, kormányosokat, a tiszteket. Lenn, a hajó gyomrában kényelmes, praktikus kabinokban lakik a legénység, s hideg-meleg vízzel, zuhanyozóval is rendelkeznek. UJ „HAJÓS SZENVEDÉLYEK?” A parancsnok elégedett embereivel. — Sokan azt tartják, hogy hajósnép — fröccsösnép. — Monhatom nyugodtan — ez nem érvényes a „Csongrádion. Itt sem vetik meg az italt egyesek néhanapján, de azért van más szórakozás is. — Például? — Többen játszanak valamilyen hangszeren, tudnak sakkozni is. Van rádió, lehet olvasni, kártyázni — és így tovább. Főleg a fiatalok hódolnak az újabb hajós szenvedélyeknek, A hófehér, 47 méter hosszú hajótest orrán Tiszabura felé mutat c hajó vezérpálcája. A kikötő bakokat bilincselik a láncok, a kivetett horgony is szilárdan áll még. Csendes a hajóharang, ám a kémény füstje jelzi, hogy készül visszafelé a „Csongrád” utasaival, áruval megrakodva. S délután 2 órakor felszedik a .horgonyt, felenged a Milyenek az emberek? Milyenek az emberek? Ezrei a kérdéssel kerestem fel a kiskereskedelmi vállalatok személyügyeseit. Csányi Ferencnél, az élelmiszeresek és Czinege Lajosnét, az ipar- Cikkesek személyügyeseit. A kérdés igazán egyszerű, de a válasz? Hogyan is lehetne több mint 200 egység koséi másfél ezer dolgozójáról egyszerre megmondani, ki milyen, ki hogyan dolgozik. Mégis a beszélgetéssel töltött délelőtt meggyőzött arról: Sokmindenben mások az emberek, mint például ezelőtt hét évvel, mikor Csányi Ferencné e munkakörben ismerkedett velük. Nyíltabbak, bátrabbak, ügyesebbek, gondosabbak, megértőbbek egymás és a munka iránt és még sok elismerő jelzőt lehetne említeni nevükkel együtt Márpedig a kereskedelmi szakmában igen fontos a megértés, az összedolgozás, mert nagy a felelősség s az egymásrautaltság is. A két személyzetis elvtársnő mull; kaidejének nagyrészét a dolgozók oktatásának szervezése, a szakmunkás utánpótlás képzésének biztosítása köti le. Néhány évvel ezelőtt bizony még nem nagyon vették szívre a bolti dolgozók a szakmai tanulást. Most meg? Olyan idősebb eladók is könyvet vesznek kézbe, akik már rég letettek a tanulásról. A fiatalok, illetve a „kezdők” három évig tanultak. Es a naponta adódó dolgok? Csányiné elvtársnő ezen a napon és ki tudja még hány másikon a vállalati napköziotthon ügyében telefonált. Sok a rendezni való. Czinegéné elvtársi" a naptárában jegyez: délután három órára. Ekkorra jön az M.-fiú édesanyja. Meg a fiút is felhívja a KERAVILL-ból. Valami nincs rendben vele, o$m igyekszik a fiú. Pedig kellene a tanuló. Leányok a keresettnél jóval többen jelentkeznek a szakmában, fiúk meg alig. Hiába, nem minden szakma való a lányoknak. Hogy van-e munkásvándorlás? Igen, mint mindenütt, itt is van — mondják az elvtársnők. Naponta új emberek is sokan jönnek. Nemrég egy volt középparaszt is jelentkezett. Neki nagyon melegen ajánlották, hogy ne legyen hűtlen a földhöz. Vállalaton belül is van. Sokszor egész apró személyeskedések miatt kérik az emberek, hogy helyezzék át őket más helyre. Van úgy, hogy a személyeskedés az üzlet rovására megy. Ilyen eset volt nemrég a szolnoki tejboltnák A jellemző azonban nem ez. Hanem az, hogy megbecsülik, kisegítik egymást a dolgozók. S a női boltvezetők hogy „váltak be”? — Vezetőink zöm: asszony — mondja Csányiné elvtársnő — s igazán rendesek. Hozzákomolyodtak s szakértelemben is „hozzánőttek” a szakmához. Inkább a fiatalokkal van baj. Most is van egy kislány, aki tanuló korában nagyon ügyes, szorgalmas volt, de mióta felszabadult, azóta nagyon lelohadt a kedve, alig venni hasznát. Hogy ilyen esetben mihez kezdhetünk? Elhamarkodni nem lehet. Megnézzük, mi ütött ebbe a kislányba. Hátha valami elhárítható oka van közömbösségének, hátha segíthetünk. Mi a leghatásosabb nevelési eszközünk? Ha olyan könnyen lehetne erre válaszolni! Van, aki csak a fegyelmire hallgat, van, akinek a dorgáló szó is elég. S a kettő között ezernyi változat van. „titka”? Sok minden. Leginkább a párttagok felelősség- érzete. Az, hogy ők segítenek. Nem hagynak rá különböző dolgokat. Rég tudják, hogy a felelősség nemcsak egy-egy felelős beosztású emberé, hanem sokuké, párttagoké. És mindannyiuk felelősségérzete így összesítve hozza azt a változást, ami a dolgozók munkájában és gondolkodásában nap-nap után adódik. — bo — Együtt ült a pártszervezet 230 tagja. Az első napirend tagjelölt felvétel volt. T. Sándor nár nem győzte tö- rölgetni gyöngyöző homlokát. Minden izgalom, tépelődés, amit három és fél éven át magába fojtott, most egyszerre ült ki az arcára. Ügy is lett, ahogy gondolta. Az első, aki szemére vetette, Miskol- czi János volt: — Hol voltál eddig, Sándor? Tán elfelejtetted, hogy mikor együtt kubikoltunk, köztünk érezted jól magadat. Ugy-e, tudod, mennyire egyforma nincstelenek voltunk. Aztán 56-ig is megegyeztünk, nem tudom, a baj után miért húzódtál el? Miskolczi után Horváth kért szót. Az így kezdte: — Emlékszel, mikor együtt ültünk töprengtünk a szövetkezet dolgain? Tudod, akkoriban milyen nehéz volt. Nem fájt, hogy te csak a készre jöttél? Közbeszólt valaki, sorját se várva: — Hogyan lett matróz? — Gyerekkori romantikából, amit én „nem nőttem” ki, mint annyi más pajtásom. Hajós akartam lenni — és az is lettem! — Látom elég fiatal, nem féltették még a szülei? — Elég nehezen engedtek el. Már a VIII. után jönni akartam, de aztán mégis beiratkoztam a gimnáziumba. Azzal a „feltétellel”, hogy érettségi után hajős leszek. — Megbánta? Csodálkozva néz rám. — Ugyan... 19 éves vagyok, s kétezren felül keresek. — De nem sok idő jut udvarlásra ... — Ha nem is sok, de jut. Főleg Tiszaburán... Ám, a készt ő is teremtette. Csak úgy egyedül, tőlünk különállóan. Az ellenforradalom óta mindig egy brigádban dolgozott. Mint egyszerű növénytermesztő munkás és 59 óta mint munkacsapatvezető. Ha a közösről volt szó, talán önmagához volt a legszigorúbb. Mikor a brigádvezetője beteg volt, egy hónapig azt is helyettesítette. Az előző felszólaló vette vissza a szót: — Tagadhatatlan, Néha még nekünk is odaszólt, ha valami hibázott. Hallottam, mikor Busi Andrásoknál szót emelt, mert a répát nem jól egyelték. Újabb kar nyúlt a magasba. Szót se várva beszélt Csata István: — Igaz, hogy nehezebb volt a küzdelem, hogy 1956 után T. Sándor hiányzott közülünk. De mondjuk azt meg, hogy csak a taggyűlésről hiányzott. Ott van az aktíva- csoportban. Mondjuk csak meg őszintén aktívabb volt, mint némely párttagunk. És ha Kara elvtárt, a bizalmi is MAHART csepeli uszóműhe- lyében. Uj konyhát, kabinokat kapott. „De inkább saját szemével győződjön meg az újjászületésről’? —> indítványozta a hajó parancsnoka. Valóban, nagyon szép ez a Az építő-, fa- és építőanyagipari üzemek dolgozói a legutóbbi termelési tanácskozásokon 72 brigádnak ítélték oda a szocialista munka- brigád címet Legtöbben Sándor? hamarabb szól neki, biztos előbb jött volna vissza. így folyt a szó. És T. elvtárs ezt mind csak úgy távolból hallotta. Egyszerűen képtelen volt felfogni mind, amit itt körülötte elmondtak. Ekkor áll* fel Török Péter, a vezetőség egyik tagja, akit a vezetőség megbízott. Mindenki ráfigyelt. És Török így beszélt: — Hogy T. elvtárs akkor kimaradt a pártból, vesztettünk vele. De vállaljuk el, hogy ez a mi mulasztásunk is. Mindannyian tudtuk, hogy akkor temette az édesanyját. Tudtuk, de mi csak a politikust, a párttagot figyeltük benne. Azt, a.ki huszonöt éven át egy özvegy anya istápolója, kenyérkeresője, érett férfi fejjel is engedelmes gyermeke, volt, azt nem láttuk meg. Hát ez a mi bűnünk is, elvtársak! S ha akkor és utána mulasztottunk, most tegyük jóvá ... Török után T. Sándor kapott szót. Nehezen állt fel s tekintetét összekapcsoltt a Törökével. így tudott csak kikötőbak láncszorítása. Ka- pornai András első kormányos beül a kormány fülkébe, s az egyik legrégibb tiszai hajó ismét útnak indul végcélja, Tiszabura felé. *— bubor — Borsod, Baranya és Komárom megyében érdemelték ki e kitüntetést A három megyében már annyi brigád használhatja a szocialista címet, mint a többiben együttvéve. (MTI) beszélni. De így most már tudott. Így már felemelkedett, legördült a súly, amit a legszorgalmasabb munkával sem tudott kidobni szívéből. Feloldódott a mardosó érzés, amelyet sem szíve, sem józan eszének parancsszavával sem tudott elfojtani. Most már úgy érezte, megértették, megismerték öt. Sejthetik, hogy anyjáért érzett fájdalma és nem más volt az, ami fásulttá, a külsőjében közömbössé tette szinte minden iránt. Mikor mindezt elmondta, kis szünet után így szólt még: — Nekem is van jóvátenni valóm. Sokszor mondták nekem a szövetkezeti tagok: te párttag vagy, neked ezt tudni kell. Te tagja vagy a pártnak, szólj, ez nem jó így — és hasonlók... S én nem tudtam nekik bevallani, hogy nem vagyok párttag ... Csendes hangon szólalt meg a taggyűlés elnöke: — Elvtársak! Kicsit eltértünk a formaságoktól. Hisz a tagjelölteket először az ajánlók szokták ajánlani. Nem is volt olyan nagy hiba az eltérés..* & & S mi az elért változások — Azt nem mondhatjuk, hogy csak a készre jött. Mert Nem fájt neked, Hetvenkét brigád nyerte el a szocialista mnnkabrigád címet az építő-, fa- és építőanyagiparban
