Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-29 / 126. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. május 29. A gyermeknapi ajándékok mellé ( ' yermeknap van ma. Gyermeknap, amikor a szokottnál is több melegséggel simogatjuk meg gyermekeink haját, szokásos kedvességnél is többet juttatunk nekik szülői szeretetünkből. Övék e nap, minden örömével, derűjével, ajándékával. Ma a gyermekek ajándékot kapnak. S a babáknál, labdáknál, könyveknél apró játékoknál sokkal drágább ajándékot is nyújtunk át gyermekeinknek. Azt a biztató reményt, hogy ők békében nőhetnek fel. Szülők, felnőttek! Mielőtt ajándékainkat átnyújtanánk, szóljunk néhány szót gyermekeinknek. Néhány szót csak a magunk gyermekkoráról. Tegyük meg ezt még akkor is, ha a nap derűjét néhány percre gond felhőzi be. Kedvesebb, megbecsültebb lesz majd a játék, ha kis gazdáik is tudják: nem mindig volt ilyen derűs, tiszta a gyermeknap. Maga ez a fogalom is gondterhelt időkben született. A mi országunkban az első gyermeknapon — több évtizeddel ezelőtt — ez volt a jelszó: mentsük meg az elhagyott gyerekeket. S néhány grój, báró jórészt feltűnési vágytól fűtve jótékonykodott az ország szegény gyerekeinek egy parányi hányadával. fi milyen emlékeink van- nak a felszabadulás előtti négy évtized gyermeknapjairól, az akkori gyermeksorsokról ? Sokan mondják: a rosszat nem nehéz elfelejteni. Nem nehéz, ha azt a megpróbáltatást, nyomort egyáltalán feledni lehet. Ha pedig a magunk emlékei mégis elmosódtak volna, álljon itt néhány tény emlékeztetőként: 1937-ben megjelent egy tanulmány, amelyben egy doktornő kimutatja: Európában Bécs után Budapesten legnagyobb a házasságon kívül született gyermekek halálozási aránya. Közülük minden negyedik egy éves kora előtt meghal. De nemcsak Ők voltak ilyen mostoha gyermekei az országnak. A híres 30 ezer holdas előszállást birtokon minden száz újszülött közül tizenhat, meghalt. S akik elérték a gyermekkort? Ugyancsak a 30-as években kelteztek egy statisztikát, amely szerint 4 ezer gyermek közül 1200 egy héten egyszer ha eszik húst, 340 állandóan mezítláb jár, 1700 pedig másod és harmadmagával alszik egy ágyban. Az országban a felszabadulás előtt néhány évvel összesen 1200 bölcsödéi férőhely és mindössze 880 állami óvoda volt, s egy óvónőre száztíz gyermek gondozása jutott. Mig a nagy és középbirtokosok családjából minden második gyerek középiskolás volt' a szegénvnarasztoké közül csak minden négyszáznyolcvanadik jutott el gimnáziumba, s csak minden 2 ezredik tanítóképzőbe. TJ gye csak egy percnyi *■'' barangolás a múltban, s az ajándékokkal kezünkben elszomorodunk. Édesanya! Aki elégedetlenül válogatsz a 400 forintos ingyen kelengyében, aki zsörtölsz az óvónőre, ha maszatos vagy kócos a gyermeked! Édesanya, aki neheztelsz a tanítóra, mert szigorú a gyermekedhez, ha könnyen van a leckével, jusson eszedbe: a mi anyáinknak de más gondjaik voltak. Miért ne ismernénk el, hogy gyermekeink bölcsőde, óvodai elhelyezése ma is nagy gond, noha az egykori 1200 gyermek helyett már 1958- ban 28 ezret gondoztak bölcsődékben, s 170 ezer apróság járt az ország óvodáiba. Miért ne vallanánk be: jobb szeretnénk már, ha minden napközi konyháján a maximális vitamintartalmú ételeket ennék fiaink, lányaink? Beismerjük. De van-e valakinek joga szemünkre vetni ezeket a hiányosságokat, ha végig tekint mindazon, amit megtettünk. Ugye hogy nincs! De ahhoz igen, hogy segítsen minden szülő megteremteni a jövő még gondtalanabb, még szebb, ragyogóbb gyermeknapját. A mai ünnep nemcsak a mienk. A világon százezer meg százezer szülő meglepi kicsinyét, gyermekét valami aprósággal. De az ajándék csak ott lehet a legkedvesebb, ahol az egész ország, a dolgozó nép egészének boldogságára, jólétére törekszenek. Tegyünk egyetlen hasonlítást. Franciaországban az állam évente, egy főre számítva 22,7 dollárt ad ki közoktatási célokra. A szocialista tábor legnagyobb országában a Szovjetunióban évente 79,2 dollár jut ugyanilyen célokra. Kínában most 73 százalékkal több iskolás van, mint az ország szabadságának kivívása idején, s hatvanöt millió gyermek tanul naponta az iskolákban. Ugye mennyivel gazdagabb üdébb, biztatóbb a mi ünnepünk, hiszen a mai mackó, baba, könyv, játék, autó csak jelképe annak a szeretetnek, gondoskodásnak, amellyel mi nap mint nap körülvesz- szük nemzedékünk legfiata- labbjait. A béketábor tagjai azt akarják, hogy minden országban ilyen gondtalan, biztató legyen a gyermekek helyzete. Sőt, ennél is többet akarnak adni a világ gyermekeinek: A gyilkos fegyverek betiltását, a békés megegyezést, boldog jövőt. Ez lehet és ez lesz az emberiség legszebb ajándéka a világ minden gyermekének közös ünnepén. B. S. Egy óra alatt 160 kőnYV Hivatalosan csak ma reggel kezdődik az ünnepi könyvhét. A Járműjavító előcsarnokában azonban már tegnap délelőtt felállították a könyvsátrat. — Féltizenket- tőkor, amikor a dolgozók ebédelni siettek, már ott pompáztak az asztalon a könyvhét könyvei. Rögtön népes csoport vette körül a pultot és rövid idő alatt mintegy 160 könyvnek akadt gazdája. A Különös ember című könyv is nagy kelendőségnek örvendett. Magas, lövész-őrnagy írta be dedikációját a könyvek első lapjaira. Zalka Miklós, a köny írója látogatott megyénkbe és első útja a Járműjavító dolgozóihoz vezetett. Aláírása be került Dévai János művezető könyvébe, azután Balázs József, a mozdonyosztályról nyújtotta oda könyvét. A könyvvásárral szemben hatalmas dekoráció készül. A munkaverseny állását kívánják vele szemléltetni. Pataki Béla dekoratőr egyenesen az állványról jött, hogy megvegye Zalka Miklós könyvét, meg még néhány érdekes kiadványt. Az ebédidő lassan • végere jár, de egy-egy elkésett dolgozó még most is a könyveket nézegeti. Jól sikerült az ünnepi könyvhét bemutatkozása a J ármű javítóban. A JASZJÄK0HALMAI MALOM és cseretelepei értesíti az őröltetőket, hogy a malomüzem június 5-től 25-ig nagyjavítást tart Felhívja ezért az őröltetek szíves ügyeimét, hogy lisztet még a leállási idő előtt cseréljenek. Helyreigazítás Szombati számunkban a Sza- valók fesztiválja című cikkünkben sajnálatos elírás történt. A fesztivált a Ságvári Endre Művelődési Házban és nem az Ady Endre Művelődési Házban tartották. A cikkben szereplő Gábor Andor vers címe helyesen: Megvertek egy asszonyt, , Nagyra nőtt emberek ■ Balatonbogláron KÉK WARSZAWA fékezett a balatonboglári termelőszövetkezeti üdülő előtt. A bentiek gyorsan ablakot tártak, s aki csak odahaza volt, menten ott termett az új vendégek fogadásán. — Á, a szolnokiak. A Szolnok megyei Termelőszövetkezeti Tanács és az Állami Biztosító közös küldöttsége érkezett. Közreműködésükkel jutottak ide a turkevei, a mezőtúri, az ör- ményesi szövetkezeti gazdák. Az első szövetkezeti üdülők Szolnok megyéből. Csótó Ilona turkevei lány kivételével életük első üdülését töltik itt. Megvan annak a maga története. Röviden, egy szóval kifejezhető. Csop. Magyartalan szó, s tán akad is majd nyelvújító, aki hangzatosabb kifejezést álkot e fogalom megértésére. De addig maradjunk a csop-nál. Annyit jelent: az Állami Biztosító keretén belül működik egy önsegélyező alakulat. A termelőszövetkezetek csoportosan belépnek, havonta tíz forint tagsági díjat fizetnek a szövetkezeti gazdák, s ebből rendkívüli segélyekhez, vagy mint jelen esetben, üdüléshez juthatnak. SZOLNOK MEGYÉBEN huszonöt termelőszövetkezet szervezetten tagja ennek az akciónak. Többek között a turkevei Vörös Csillag, Táncsics, Búzakalász, a mezőtúri Bercsényi, Alkotmány, az ör- ményesi Uj Élet, ahonnan a balatonboglári első üdülőcsoport is verbuválódott. Ismerkedjünk velük. Kenéz Jusztinának van a legtöbb hódolója a Balaton partján. Nem is csoda, kis- estélyiben jár a Ganz MÄ- VAG szakszervezeti üdülőjének táncestéjeire. AHOGY MONDJÁK: ki sem lehet választani: ki a parasztember, ki a gyári munkás. Legfeljebb azok rendszeres nyári vendégei Balaton- boglámak, s Luczá István, meg Gellért Gábor bácsi (egyikük örményesről, Mezőtúrról a másik), noha elhagyta már az 5. évtizedet, életében először lubickol a Balatonban. No, azért eltelik az idő. öten, Keresztes Gábor, Veres Mihály mezőtúri, Hugyik András, Gyenge István, G. Szabó Imre turkeveiek ma is Badacsonyban járnak. A Kisfaludy Múzeummal, a badacsonyi nedűvel ismerkednek. Nemrégen Tihanyban járt a kollektíva. Aztán itt az üdülőben televízió, rádió is van. Ha kedvük tartja, megmászhatják a bogiári hegyet, a fenyvest és hát sok idő eltelik az étkezéssel. Naponta négyszeri menü a Ganz MÁVAG üdülőjében. Ahogy Lucza István bácsi mondja, még a parasztgyomor se veszi be ezt a meny- nyiséget Uzsonnázni bizony nem is járnak, mert ki győzne annyiszor megéhezni napjában. Most már csak megszokják, de az első napok igen furcsán múltak. Korareggeli' ébredéshez szokott szemük felpattant bizony, s akkor vették észre, hogy rpég aludni kell, ma nem mennek munkába. Af felől nyugodtak voltak: anyagi kár nem éri őket, mert a teljesen ingyenes üdülésen- felül még az átlagos munkaegységkereset felét is jóváírja a termelőszövetkezet. Ha tetszik, ha nem, csak a pihenés a gondjuk. Csótó Ilona üdült már egyszer Csopakon KISZ-táborban, de most jobban érzi magát. Közös a téma, közös a beszédváltás. A barátnők: Panyik Margit, Szegedi Ilona mezőtúriak, Bíró Mária turkevei, ugyancsak szövetkezeti lányok. ÍGY ÉLNEK OTT. Rengeteg élmény várna még' ugyan írásbeli megörökítésre, dehát majd elmondják, ha hazajönnek. Meg aztán gondolni kell arra is: el ne vegyék a mesélő kenyerét annak a százötven szövetkezeti gazdának, aki még ezen a nyáron megfordul majd Balatonbogláron, * Hajdúszoboszlón és Moszkvában. Moszkvában. ízlelgetem a szót. Repülőgéppel mennek, azzal is jönnek vissza. Hát hitte volna ezt valaki csak pár évvel ezelőtt is? Lám, milyen nagyra nőhet az ember, ha kiegyenesíti munkától meggömyedt derekát, s hallgat a kor szavára. Borzák Lajos Szaporodnak a szénakazlak A mesterszállási Úttörő Termelőszövetkezetnek most is jelentős a jószágállománya, jövőre még gyarapodik. A szorgalmas szövetkezeti gazdák már most gondoskodnak a jószágok takarmányáról. Az ötös és a hármas brigádnak az első kaszálásból 172 tiszta hereszéna boglyája van. Imrei János és Késmárki Béla növénytermesztő a kocsiról boglyába rakja az igen értékes takarmányt. jászsági vetélkedés Jászárokszállás és Jászfényszaru termelési versenye Jászberényben a járási pártbizottság a múlt héten a járás mezőgazdasági helyzetével foglalkozott. Először meghallgatta Banka Emánuel jászárokszállási és Penczer László jászfénysza- rui községi párttitkár jelentését községük mezőgazdasági helyzetéről. A két község január vége óta a mezőgazdasági termelésben párosversenyben áll. Szabari István járási tanácselnök általános összefoglaló jellemzést adott a járás termelőszövetkezeteinek mai helyzetéről és munkájáról. — Ilyen módon tehát mindenki igen reálisan értékelhette a versenyző két község termelőszövetkezeteinek munkáját. A legnagyobb figyelem arra irányult, honnét indult el 1959. február elején Jászfényszaru és Jászárokszállás. Jászárokszálláson abban az időben a földterületnek mintegy 27 százaléka volt szocialista művelésben, néhány hét múlva már 98.2 százalék, Ezerhatszáz család, ezerhét- száznyolc családtag vállalta a közös munkát. Jászfényszaru még mesz- szebbről indult. A múlt év februárjában az egész földterületnek mindössze 4 százaléka volt a két kicsiny termelőszövetkezet, a 210 holdas Petőfi és a mindössze 100 holdas Ujreménység Tsz kezén. Jászárokszállás abban a tekintetben is kedvezőbb helyzetben volt, hogy az 1949. szeptembere óta működő Táncsis Termelőszövetkezet évek óta kivívta a legjobb középparasztok megbecsülését is. Jászárokszálláion összevetették az 1957-es és 1959- es terméseredményeket. Ez a két esztendő időjárás szempontjából hasonlóan kedvező volt, azonban 1959-ben már a hatalmassá növekedett Táncsics Termelőszövetkezetben termeltek az új tagok százai. Búzából mégis két mázsával, kukoricából pedig három mázsával termeltek többet, mint 1957- ben. Kisebb területen ugyan, de lényegében éppen ilyen tapasztalatokat szereztek a jászfényszaruiak Is. Hogy csak egy-két fontos növényféleséget említsünk. Jász- fénvszarun az egyéni parasztok húszesztendős termésátlaga rozsból 5—6 mázsa, a Petőfi Termelőszövetkezet 1959-es átlaga ezzel szemben 8.1 mázsa. Búzából az eovénieké 8 mázsa, a Petőfi Termelőszövetkezeté 10.3 mázsa. S a terméseredményeknek megfelelően tekintélyes értéke volt a munkaegységnek is. A nagyobbrészt asszonyokkal dolgozó Ujreménység Termelőszövetkezet 42.30 forintot fizetett egy munkaegységre, a Petőfi Termelő- szövetkezet pedig 43.15 forintot. A két termelőszövetkezet jó zárszámadása igen kedvezően befolyásolta a falu lakosságának hangulatát. A 3004/2-es kormányrendelet adta lehetőségek helyes kihasználása mind a két termelőszövetkezet gazdálkodását megszilárdította és a tagság jövedelmét megnövelte. A hitelengedmény összege a két termelőszövetkezetnél 102 ezer forint. Ez a Petőfi Termelőszövetkezetnél egy munkaegységre számítva 9 forintot jelentett, az Ujre- ménységnél 6 forintot. Jászárokszállás is hivatkozhat erre a jelentős segítségre. A tenyészállatok után járó kedvezményes ártámogatás és az állami gazdaságoktól vásárolt tenyészkocák után járó ártámogatás összesen 424.705 forinttal gazdagította a szövetkezetei. A két község azért lépett párosversenyre, hogy a termelési tervet így biztosabban megvalósíthassák. A jászfényszaruiak a verseny meghirdetésének hatására sokkal bátrabban terve “tek. Elszántan kimondták, hogy a község termelő- szövetkezeteinek az 1960-as évben el kell érniök növény- termelésben a megyei átlagot, gyorsabban kell halad- niok 'a jószágtenyésztéssel és főként: mindent el kell követniük annak érdekében, — hogy a község sajátos adottságainak megfelelően — az évtizedek óta híres kertészkedés tovább fejlődjék, tökéletesedjék. Más oldalról azonban éppen emiatt aggódtak a jászárokszállásiak. Ismeretes, hogy a község úgynevezett feketeföldű határral rendelkezik, s régebben mindenki ú°'7 vélte, itt nem kertészkedni kell, hanem búzát, kukoricát, aprómagvakat termelni, sok jószágot tenyészteni. A járási pártbizottság magyarázta meg a versenyzéstől vonakodó árokszállásiaknak: azon törjék a fejüket, ho- gvan követhetnék a jászfényszaruiak példáját, azaz: fúrjanak ők is express-kuta- kat és locsolják a kertészeti veteményeket, takarmánynövényeket, cukorrépát. Kitűnt, hogy a község egyik termelőszövetkezeti parasztja fúrt már ilyen kutat. Nosza hát, következett a tapasztalatcsere, amelyen a termelőszövetkezetek elnökei, párttitkárai vettek részt és ennek nyomán három termelőszövetkezetben kezdték el az öntözést. A mai napig már nem kevesebb, mint ötvenkét kutat fúrtak. A munka addig nem áll meg, amig a tervezett százharminckét kút el nem készül. A község öntözött területe 490 hold lesz. Ezt az express kutakból locsolják. A Táncsics Termelőszövetkezet 27 holdas kertészetét és a Szabadság Termelőszövetkezet 20 holdnyi területét a Gyöngyös
