Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-29 / 126. szám

1960, május 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s 10 000 fácántojás = 200 000 forint A vadat nemcsak lőni kell, nevelni is. így írja elő a va­dásztörvény. A nevelés egyik módja, hogy elősegítjük’ sza­porodását. A fácánnál ezt a célt szolgálja a fészekalj mentés. A fácán réteken, legelőkön, kaszálókban és vetésekben fészkel, hogy a növény rejt­se el tojásait. Ha költés előtt a rétet, lucernát lekaszálják, vagy állatokkal legeltetik, az anyamadár elvadul és a tojá­sok elpusztulnak. Az ilyen veszélyeztetett helyekről a tojásokat össze kell gyűjteni, kikeltetni és bizonyos idejű nevelés után a fiókákat sza­badon engedni. Idén jó munkát végeztek a vadásztársaságok, megyénk­ben több mint 10 000 fácán­tojást gyűjtöttek össze. Ebből kikel 5—6 ezer fácán. Darab­ját 35—40 forintjával szá­molva — mintegy 200 000 fo­rinttal növekszik a vadállo­mány értéke. Különösen di­cséretre méltó az abádszalóki vadásztársaság ilyenirányú tevékenysége: Szabó Ferenc vadászmester irányításával több, mint ezer tojást men­tettek meg. — Ugyanennyit, vagy még többet gyűjtött Kisújszálláson Pentrát Kor­nél elnök, Nánási Áron va­dászmester és a társaság töb­bi tagja. Idő jár ás jelentés Várható időjárás: a felhő­zet felszakadozik, de néhány helyen még lesz kevés eső. Mérsékelt szél. A nappali fel- melegedés kissé fokozódik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet: keleten 14—17, nyugaton 17—20 fok között. Távolabbi kilátások: a jö­vő hét elején a hőmérséklet emelkedik. S* kalapom? Legeltették a kondát. Olyan százötven koca meg süldő, vegyesen. Az egyik pulit a falkt megkerülésére küldte, a másikra rászólt: — Mutasd meg csak kisku­tyám, hogy szolgálod a gaz­dádat! Az öklömnyinél valamivel alig nagyobb fekete szőrcsim- bók belekezd mutatványába. Hátsó lábára ágaskodva piti­zik mancsaival parancsszóra. Ezen aztán jót nevetünk. S hogy váratlanul is ilyen jó­kedvre kerekedtünk, hát köz­beszólok. — — Hoztam ám a kalapot. — Jól van akkor. — Mire számíthatok? — Majd ősszel mondom meg. — Mégis, mit sejt. — Kicsi a bizodalom. Er­dőtelki emberrel beszélget­Talajelőkészítés másodvetéshez jÉnÉartf A mezőtúri Sallai Termelőszövetkezetben már a másodvetéshez készítik a talajt. Elő­zőleg takarmánykeverék volt itt, most pedig Pápai Sándor traktorista hármas ekével szántja a földet. tem, náluk negyvenhat fcrrin- tot osztanak. Pélyen harminc­hat forintot. — Ez új tsz még. — Azok is újak. Jász Lajos bácsi, a jászivá- nyi Szabadság Termelőszö­vetkezet másik sertésgondo­zója csak néz ránk, hogy mit beszélünk, mit zagyválunk mi össze-vissza. — Tán a kanászkalapot hoztad? — szól közbe. — Dehogy — mondom — a fogadásit. Soroljuk, mi is lenne az. * Múlt év tavaszán, január végén, február elején lehe­tett. Bementem a jásziványi kocsmába. Dugig volt. A ku­sza füstfelhőkben szikrára várt a feszült hangulat. Egy csoport a párttitkárt vette körül heves vitatkozással. Másik rész a biliárdasztal, mellett iszogatott. Emberem, Varga Miklós ötholdas gazda eléggé imbolygó járással cé­lozta meg az ajtót. — Nyugodtan hazamehe­tünk. Beléphet mindenki, nincs más kiút. Tudtam, azért ivott, mert ő már belépett. Nem volt ré­szeg, így hát vitatkoztunk. Ott voltak jópáran, akkor még egyéniek is, mikor fo­gadtunk. — A kalapom eszem meg, Miklós bácsi, ha három esz­tendőre maga is nem azt mondja: jobb a szövetkezet­ben. — Sosem mondom azt. — All? — All! Kezetcsaptunk. Most már eltelt egy esztendő. Eltelik a másik is. Engem hát izgat: mi lesz a kalapommal? * De meg is tud változni az ember, ha értelmére, eszére hallgat. Varga Miklós bácsi, fogadópartnerem, családostól el akart költözni a tavaszon. Hogy ő bizony nem dolgozik a kolhozban. Márciusig szá­molták még ,1ci a munkaegy­séget a termelőszövetkezet­ben. Addigra Varga Miklós bácsinak kétszázhetvenöt munkaegysége van. Nagy szám? Elmegy. Hanem az a döntő, hogy az egész Jásziványon nincs en­patak vizéből öntözik. A siló- kukoricát is öntözik, hogy bőséges takarmányhoz jussa­nak. Jászárokszálláson tehát a verseny szellem szinte a leg­első órában áttörte a régi, megszokott termelési korlá­tokat, új útra vitte az embe­reket és egyben bizalommal is töltötte el őket az újfajta gazdálkodás iránt. Nenány hónappal azelőtt még elkép­zelhetetlen lett volna, hogy Jászárokszállás Nagyárok ne­vű tanyarészén kutakat fúr­janak és öntözzenek. Ma ezen senki sem csodálkozik. Jászfényszarun az adottságoknak megfelelően legelőször is a zöldáruk ter­melésének lehetőségét vizs­gálták meg. A községi párt- bizottságnak, a termelőszö­vetkezetek vezetőinek, tag­jainak egyaránt az volt a Vé­leménye, hogy a zöldáru ter­melése az egyéni gazdálko­dásban magas jövedelmet biztosított a gazdáknak. Bő­ségesen jutott ebből áru a népgazdaságnak, sőt a piacra is. Miért ne lenne alkalmas tehát a közös gazdálkodás fellendítésére is? Nem sok biztatás kellett a jászfényszaruiaknak. Minden tsz bátran határozott a zöld­áruk termeléséről és végső soron ezerkétszáz holdon, a község szántóterületének 14 százalékán terveztek kertész­kedést. 625 holdon paradicso­mot, 127 holdon uborkát, 235 holdon paprikát, 96 holdon dinnyét termelnek, 65 holdon pedig vegyes kertészetet lé­tesítenek a község termelő- szövetkezetei. Az ezerkétszáz holdas kertészet a termelő- szövetkezetek bevételének több, mint 63 százalékát ad­ja. amely nem kevesebb, — mint 17 millió forint. Az ed­digiek során 91 kutat fúrtak a termelőszövetkezetek, de 600 holdat esőztető berende­zéssel is öntöznek, mert há­rom termelőszövetkezetnek már szórófejes berendezése is van. A jászfényszarui pártakti- vának sok munkájába került, amíg megmagyarázták az embereknek, hogy a kerté­szeti növények termelése pa- rancsolóan írja elő a fejlett jószágtenyésztcst, elsősorban azért, mert a jó kertészet rendkívül sok trágyát kíván. A jószágállomány fenntartá­sához viszont elengedhetetle­nül szükséges a szálas- és szemestakarmányok nagy­mértékű termelése, mégpe­dig éppenséggel nem a ter­melési terület növelésével, hanem a termésátlagok gyors és állandó emelésével. A jászárokszállási példa nyomán elhatározták: a lu­cernát, egyéb takarmánynö­vényeket és a kukoricát is öntözik. A lucerna termelé­si területét az eddigi csekély 340 holdról 915 holdra eme­lik. A községi pártbizottság javaslatára valamennyi ter­melőszövetkezet bátran nyúlt a silókukorica termeléséhez is. Legnagyobb erőfeszítése­ket a szarvasmarha-, sertés- és baromfitenyésztés terén kellett a jászfényszaruiaknak tenniök, hiszen ebben a köz­ségben a múltban sohasem volt nagy a jószágállomány. Éppen a csirkenevelés iránt mutatkozott a legna­gyobb közömbösség, több termelőszövetkezeti vezető részéről is. De egy hónappal ezelőtt sikerült jelentős for­dulatot elérniök. A jászárokszállási termelőszövetkezetek saját erőből 38 állati férőhelyet építenek, mig állami beruhá­zásból kilencet. A jászfényszaruiak máris igen jó nevet vívtak ki ma­guknak a favázas építkezés­ben. Csupán tehénistállóból jöttek rá legelőször az em­berek, hogy előbbre lehet ha­ladni, mint a terv készítése idején gondolták. Ennek alapján a tervbe beállított 12 ezer baromfi helyett ennak négyszeresét, tehát 48 ezret 'nevelnek fel leghagyobbrészt- esirkét, ezenkívül 2.400 ka­csát és 500 pulykát. Növelik a hízómarha termelési ter­vét, 250 mázsával és maga­sabb termésre számítanak az öntözéses cukorrépából. Mindezeket figyelembe véve, a Táncsics Termelőszö­vetkezetben a többlettermés az egy munkaegységre eső forintértéket 40.30 forintról 45.14 forintra emeli. Ugyan­így módosították a tervet a Szabadság és a Béke Terme­lőszövetkezetben is. Ennek nyomán a Szabadság Tsz- ben 36 forintról 40.40 forint­ra emelkedik egy munkaegy­ség értéke. A bátor tervmódosításban feltétlenül része van annak, hogy a versenytárs is erősen dolgozik. A pártbizottság azonban úgy véli, hogy a többi árokszállási termelő- szövetkezetben is lehetőség lesz a tervek módosítására. Jászfényszarun is úgy ér­zik. hogy a tsz-ek tagságának szorgalma és a vezetők lele­ményessége indokolttá teszi a tervek megemelését. Lege­lőször a Lehel Kürt és az Ojreménység Termelőszövet­kezetben foglalkoztak ezzel. tizenötöt építettek, 30—50— 100 férőhellyel, ezenkívül 3 40 férőhelyes sertésfiaztatót, hizlaldája pedig minden ter­melőszövetkezetnek van. Ti­zennyolcezer baromfit tud­nak egészséges, minden kö­vetelményt kielégítő módon elhelyezni. Községükben érezhető a a párt politikájában való erős bizakodás, ami termé­szetesen igen jó hatással van az emberek munkakedvére is. Az időszerű munkák mindegyikét pontosan, száz százalékban elvégezték. Bor­só, mák, cukorrépa kiegyelve kétszer megkapálva, a kuko­rica első kapálását most végzik. Az előrehaladáshoz hozzájárul az is, hogy a köz­ség szántóterületén szinte száz százalékban elvégezték a mélyszántást, ami nr'-g so­hasem fordult elő Jászárok- szálláson. „Hej, de sokat fo­rogtunk volna a ló után; ha még a régi módon gazdá1- kodnánk” — mondják az emberek, akik valóban mél­tányolni tudják a gépek ha­talmas segítségét. Jászfényszaru legfontosabb időszerű munkája, a kerté­szeti palánták ki ültetése megtörtént. Néhány alkalmas időjárású napon a tsz-tagok százai a palánták százezreit tették földbe. A hangulat a községben igen jó. Jellemző, hogy az Űjreménység Tsz asszonyokból, leányokból álló kertészeti brigádját „dalos brigádnak” nevezték el. Jászárokszálláson a régi, patinás Táncsics Tsz-ben A kertészetben betervezett 3 millió 525 ezer forintos bevé­telt 325 ezer forinttal meg lehet majd emelni, az 1.137 mázsa áruhust 213 mázsával és ilyen módon 725 ezer fo­rinttal több bevétel jut a termelőszövetkezetnek. Bognár Gyula nél több munkaegysége sen­kinek. Csak kevesebb van, S ez egyedül az övé. De tő­le hallom: — Az asszony ie ötszáz csirkével bánik. A szövetkezeté a csirke. Ki­vitték a tanyára, Miklós bácsi felesége felneveli a saját ud­varában munkaegységre. Dolgozik a család is. * A Szabadság irodájában Habán Lászlóval, a párttit- kárral, meg Nagy Lacival, az elnökhelyettessel dugjuk össze a fejünket. Mondom, Miklós bácsi jól vélekedik, majd a zárszámadáskor tudja meg: vesztett-e, nyert-e? A szövetkezet vezetőinek már most tudnia kell, mi is lesz zárszámadáskor. Számolunk. Miklós bácsi­nak meglesz a hatszáz mun­kaegysége. Becsülettel dolgo­zik. (Ezt ugyan nem tőle hal­lottam, a vezetők mondták el. A világért se vállalná el, hogy elégedett, de mindig ki­fakad: miért nem dolgozik más is úgy, mint ő?) A csa­lád megkeres még hozzá öt­százat. Ezeregyszáz munka­egység. Huszonöt-hatvanával, az huszonnyolcezer százhatvan forint. Ez már adómentes, tiszta jövedelem. S hozzá még a háztáji. Szóval minimum harmincezer forint. Varga Miklós bácsi öt hold földdel lépett a Szabadságba. Igaz, hogy mellé még mindig annyit bérelt, amennyit tu­dott. Rengeteget dolgozott, szorgalmáról ismerték a falu­ban. Ennyi tiszta jövedelme mégse igen volt soha. Pedig most azért kevesebbet is dol­gozik, Dehát a pénz se minden. Nagyon fontos, hogy érzi a közösségben magát a volt egyéni gazda. Erre az a vá­lasza: — Nem volt itt még egy visszaszó se. Dicséri munkatársát, Jász Lajost, hogy az milyen ren­des, jódolgos ember. Puhatoltam, gazdának ér- zi-e magát a termelőszövet­kezetben? Nem fialtak le a kocák, pedig bebúgatva kap­ták az állami gazdaságtól — panaszolja. Mondom: miért nem reklamálják? — Ez már osztán a vezető­ség dolga. Hiányzik még négyszáz hí­zó. Mit gondol, hogy lesz meg? — kérdezem tőle. — Ebbe én kispont vagyok. A vezetőség gondja. * Az irodában tisztázódik, a Tiszasülyi Állami Gazdaság­tól átvett kocákat nem úgy kapták, mint vemheseket. Bizony, ezt megmondhatták volna a sertésgondozónak. Az tűnik ki, Varga Miklós nem hiszi el, hogy éppen olyan gazda, éppen annyi beleszó­lása van a szövetkezet ügyei­be, mint bárki másnak. Ezt a hitet erősítették benne. A szövetkezet vezetői erősítsék úgy, hogy mint gazdával be­széljenek vele, véleményét, gazdasági tapasztalatait kér­dezzék, vegyék figyelembe. A Szabadság vezetői; elnök párttitkár, elnökhelyettes fiatalemberek. Korra is azok, mint szövetkezeti vezetők meg szinte gyerekszámba menők. Ne haragudjanak meg érte, nem sértőszándék­kal teszem e kijelentést. Ta­núja voltam, mennyire fel­nőtt szövetkezeti vezetőkké akarnak lenni. Az elnök Zsámbékra megy tízhónapos vezetőképző tanfolyamra. Az elnökhelyettessel, párttitkár­ral sötétedés utánig beszél­gettünk, vitatkoztunk a szö­vetkezet dolgairól. Minden szavukból a felelősség, a jól vezetni akarás csendült ki. Azon rágják magukat, hogy lesz meg a terv. S ez jó jel. Szépen indul a Szabadság Termelőszövet­kezet. Üj tsz még. Országra szóló eredményt biztos nem érnek el. Majd fokozatosan De azért megnyugodtam. Van még ugyan két évem hátra a fogadásból. Nincs veszélyben a kala^^m. Már az első év nekem dolgozik. Börzék Lajos j VÍZ, víz. VIZ Aligha ismerne rá Szolnok megyére az, aki a felszaba­dulás előtt látta utoljára. A folyók nem változtatták med­rüket, városokat, községeket gém telepítettek át (bár né­hány községgel azóta több van) — a megye mégis alap­jában véve megváltozott. A kisparcellák helyén ma többezer, sőt tízezerholdas termelőszövetkezeteket, álla­mi gazdaságokat találunk. Ez az egyik és legfontosabb válto­zás. A másik — ennek ered­ménye: mintegy nyolcvanezer hold termését részben füg­getlenítettük az időjárástól. Az öntözés révén ezen a te­rületen a szárazság elleném is biztosítva lesz a termés. Megyénk területe az or­szág legszárazabbika, sok év­tized átlagában itt hullik a legkevesebb csapadék. Nép­dalok, mesék, közmondások születtek a szárazságról. — Esőért sóhajtott a parasztem­ber, esőért tartott körmene­tet a katolikus pap, de mind­hiába. Ahol az isteni sem tu­dott segíteni, ott hozzáfogott a sokezer, közösségbe tömö­rült ember — és az ' egykori szikesek helyén, ahol a szöcs­ke is éhenhalt, ma rizstele­pek vizét fodrozza a szél, vagy esőgép permetezi a dús- füvű legelőket. Közel har­mincezer hold szikest haszno­sítanak ílymódon. Öntözéssel dupla termést ad a feketeföldi kukorica, cu­korrépa és takarmánynövény is. Üj életre kelt a jászsági, tiszazugi homok. A tsz-ek sokszáz holdas nagyüzemi kertészete sokezer mázsa zöldségfélével járul hozzá az ország közellátásához, s az export-terv teljesítéséhez, — nagyobb jövedelmet, köny- nyebb, gondtalanabb életet biztosítva tagjainak. Mindez az éltető víz nél­kül elképzelhetetlen. Ezt je­lenti a nyolcvanezer holdas öntözés, amiből ötvenezer hold a termelőszövetkezete­ké. Hatalmas munkát végeztek a Vízügyi Igazgatóság mér­nökei, technikusai, hiszen az ötvenezer holdas öntözési terv eléréséhez idén tizenhétezer hold új telepet kellett meg­tervezni és megépíteni. — Mondhatjuk azt, tőlük füg­gött az öntözési terv teljesí­tése. S hogy a Vízügyi Igaz­gatóság most hatodszor lett élüzem, abban nem kis része van az öntözési csoport jó munkájának. Ha elfogyott a túlórakeret, csinálták társa­dalmi munkában — fontos az, hogy a tervek idejében elkészültek. Sajnos, különböző okok miatt a megvalósítás nem tartott mindenütt lépést a tervezéssel. Legjobb munkát a kisújszállási tsz-ek végez­tek: a telepek építését már teljes egészében befejezték. A város határában közel hat­ezer holdat öntöznek. Jól ha­lad a telepítés Karcagon, a kunhegyesi, tiszafüredi és jászberényi járásban. Utób­biban a jászfényszarui tsz-ek járnak az élen: többszáz cső- kútból pótolják a szűkén lé­vő természetes folyóvizet. A szolnoki járás rangsor­ban az utolsó helyen áll, ter­vüknek alig 65 százalékát váltották valóra. Különösen a zagyvarékasi, tiszaföldvári tsz-ek, — a szandaszöllősi Aranykalász, a nagykörűi Kossuth maradt le. A Vízügyi Igazgatóság het­ven vízkivételi egysége ké­szen áll az öntözésre, másod­percenként 62.25 köbméter vizet tudnak kiemelni, s ha majd teljes kapacitással ön­töznek, óránként 224 100 köb­méter víz árad szét a földe­ken. — patkós — Gyűjtsük a kamiLLa­virágot! Fontos gyógyszer les» belőle. — Rostált kamil­láért 2.— Ft-ot, a ros- tálatlanért 1.50 Ft-ot fi­zetnek kg-ként a föld­művesszövetkezetek. Jő mellékes keresetet Jelent.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents