Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-29 / 126. szám
1960. május 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Moszkva (MTI). Szombaton a moszkvai Kremlben folytatódott „a kommunista munkaorigád”, s „a kommunista élmunkás” címért folyó verseny résztvevőinek kongresszusa. Vadug, magnyitogorszki ■üldött javasolta: tüntessék ki Hruscsovot az első „kommunista élmunkás” címmel. Mamáj, a szocialista munka hőse a donyeci bányászbrigá- iok munkájáról számolt be. beszéde közben érkezett meg íz ülésre Hruscsov. A küldöt- ek felállva, hosszantartó lelkes tapssal fogadták. Hrus- ■sov elvtárs az értekezleten eszédet mondott. Moszkva (TASZSZ). — Ivikita Szergejevics Hrus- sov, az SZKP Központi Bi- ottságának első titkára, a zovjetunió minisztertanácsának elnöke „társadalmunk “niáró embereiként” üdvö- ölte szombaton az országos ■tekezlet résztvevőit. „Önök munkájukkal, életük példáival új fejezetet nyitnak a zovjet ember — a kommunista társadalom építője — magasztos hivatásának értelmezésében” — mondotta. — Hangsúlyozta, hogy a kommunista munka élmunkásainak, brigádjainak és kollektíváinak címéért indított nagyszabású versenyben megvalósul Lenin jövendölése, mely szerint haladunk a kommunista munka győzelme felé. Természetes — mutatott rá Hruscsov, hogy amikor az egész társadalom fokozatosan emelkedik egy magasabb szintre, e társadalom legkiválóbbjai már előbb ki akarják fejleszteni önmagukban azokat a tulajdonságokat, azokat a szokásokat, amelyek szerint majd élniök kell. Ebben van a kommunista munkabrigádok és a kommunista munka élmunkásai címért indított mozgalom nagy ereje és nagy történelmi szükségszerűsége. Az élenjáró dolgozókat és a kommunista munkabrigádokat joggal nevezhetjük a jövő úttörőinek, — folytatta Hruscsov. — A párt, a nép az újítókat látja bennük, mert mindazt, amit már kivívtak, elértek, igyekeznek holnap átadni másoknak. „Csak valamennyien együtt, az egész népet felölelő harc széles frontján hódíthatjuk meg, a kommunizmus magaslatait” — hangsúlyozta a szovjet kormányfő,' majd a nemzetközi helyzet értékelésére áttérve így folytatta: „Az SZKP Központi Bizottsága, a szovjet kormány ki akarja fejteni, hogyan értelmezi és értékeli a párizsi csúcsértekezlet meghiúsulását, amelyben az amerikai repülőgépnek a Szovjetunió területe fölé történt hitszegő betörése a bűnös”. A továbbiakban Hruscsov megjegyezte, hogy a politikusok, az államférfiak és a közéleti személyiségek többsége minden országban helyesen fogja fel, ki a bűnös a csúcsértekezlet meghiúsításában”. Nem szovjet repülőgép lépte át egy másik ország határát és hatolt be annak területére, hanem egy amerikai gép. Ez a gép megsértette azoknak az országoknak a szuveréni- tását. amelyek fölött elrepült, agresszorként betört hozzánk és mi lelőttük”. A hitszegésért, azért, hogy utasítást adott pilótájának, hatoljon be a Szovjetunió területe fölé és ezzel megszegte a nemzetközi jogszabályokat, az egész világ előtt az Egyesült Államok kormányát terheli a felelősség — jelentette ki Hruscsov, majd így folytatta: „Az agresszív körök megfékezése elősegíti a nemzetközi helyzet enyhülését. Az ag- resszorok üzelmeinek eltűrése viszont csak háborúra vezethet”. Hruscsov ezután rámutatott: A Szovjetunió nyílt szívvel készült a csúcsértekezletre, mert tudta, milyen nagy reményeket fűznek ehhez a taHruscsov beszéde a „kommunista brigád“ címért versenyzők országos értekezletén nácskozáshoz a békeszerető népek Hruscsov több ténnyel támasztotta alá azt a tételt, hogy a Szovjetunió komolyan és következetesen folytatott békepolitikájával készült a kormányfői találkozóra. Továbbiakban a szovjet kormányfő kijelentette: „Kidolgoztuk és eredményesen megvalósítjuk a békés építőmunka hétéves tervét. Egyes elvakult polgári politikusok olyan koholmányokat szőnek, mintha nehézségek támadtak volna a hétéves terv teljesítésében. Tudjuk azonban, hogy a vakondokat éppen azért hívják vakondoknak, mert sohasem láthatja a napot. Nem a vakondok dolga megítélni, milyen a fényes és kellemes a napsugár. Ezt nem érti és nem is értheti meg, de a nap azért tovább árasztja fényét. Eljön az idő, amikor majd közöljük, hogy határidő előtt teljesítettük a hétéves tervet Ez a nap igen közel van!” — jelentette ki Hruscsov. A világ becsületes emberei látják, hogy egész politikánkkal őszintén törekszünk a békére, a népek biztonságára. A Szovjetunió partnereinek, és * mindenekelőtt az Egyesült Államoknak a párizsi tanácskozásra való készületeit jellemzve Hruscsov rámutatott hogy az Egyesült Államokban tett utazása, valamint Eisenhower elnökkel és más amerikai államférfiakkal folytatott eszmecseréi során az a benyomása támadt, hogy Eisenhower elnök valóban óhajtja a békét és a nemzetközi helyzet javulását. Majd hozzáfűzte: „az elnök nemes szándékai és az amerikai kormány külpolitikája azonban szemmel láthatólag különböznek egymástól”. Az elnök hátamögül előtűnnek azok az emberek, akik akadályozzák a békés szándékok megvalósítását. A fegyverkezési versenyből hasznot húzó amerikai militaristák és monopolisták, látva a pozíciójukat fenyegető veszélyt, „megkezdték az előkészületeket a csúcstalálkozó megbuktatására, újra hozzáláttak a nemzetközi helyzet kiélezéséhez.” „Mi azonban a nemzetközi feszültség enyhítését óhajtottuk és óhajtjuk továbbra is. ebben az irányban tevékenykedtünk, tevékenykedünk és fogunk tevékenykedni a jövőben, függetlenül a csúcstalálkozó meghiúsulásától” — mondotta a szovjet kormányfő. Az Egyesült Államokban — jegyezte meg Hruscsov — szemmel láthatólag megindult a belső harc az amerikai külpolitika jövőbeli irányvonalának meghatározásáért, és ez a harc a legkülönbözőbb területeken jelentkezik. Az amerikai kormány az atomfegyverkísérletek eltiltásának kérdésében egész idő alatt ingadozó álláspontot foglalt el. Es május 7-én, nyolc nappal a párizsi találkozó előtt Eisenhower elnök kijelentette, hogy az Egyesült Államok újra meg akarja kezdeni a földalatti atomfegyverkísérleteket. Bennünket figyelmessé kellett, hogy tegyen Hertemek, Dilonnak, majd Nixonnak a csúcsértekezlet előtt elhangzott beszéde. Ezek esztelen provokációs beszédek voltak — mutatott rá Hruscsov. Hruscsov ezután a következőket mondotta: „Bennünket elsősorban az döbbentett meg, mondhatnám: keserített el, hogy az Egyesült Államok elnöke sajtóértekezletén jóváhagyta ezeket a provokációs fellépéseket. Az Egyesült Államok elnöke nyíltan kijelentette, hogy ezekben a beszédekben az Egyesült Államok külpolitikáját fejtették ki”, Különösen akkor váltak világossá az Egyesült Államok uralkodó köreinek valódi szándékai, amikor egymásután két otromba katonai provokációt követtek el. Április 9-én és május 1-én amerikai felderítő repülőgépek agresszív módon betörtek a Szovjetunió légiterébe. Céljuk mindenekelőtt az volt, hogy megsértsék a Szovjetuniót és csapást mérjenek tekintélyére — mondotta. „Mi komolyan átgondoltuk a kialakult helyzetet — mondotta Hruscsov és mégis úgy döntöttünk, nem terzünk semmi olyasmit, ami akadályozhatná, hegy az Egyesült Államok elnöke kijusson abból az ostoba helyzetből, amelybe került.” — Eisenhower azonban nem használta ki a számára felkínált lehetőséget — folytatta Hruscsov — és kijelentette, hogy ő hagyta jóvá a kémrepüléseket, s azok az ő tudtával történtek. Felmerült bennünk a jogos kérdés: kivel állunk tulajdonképpen szemben? Vajon mi Ven állam ez — az Egyesült Államok —, amely a többi állam között élve nem hajlandó betartani az általánosan elismert nemzetközi szabályokat. Csak egy agresszív hatalom képes arra, hogy nyíltan megtagadja a többi országgal szemben kötelező viselkedés szabályait, s ne akarja fejleszteni a normális kapcsolatokat a többi országgal. „Nos, akkor nyilvánvalóvá vált az is, hogy az Egyesült ÁllamoK agresszív cselekményeinek célja megtorpedózni a közelgő kormányfői értekezletet” — jelentette ki Hruscsov. Általában véve — jegyezte meg Hruscsov — helyesen átláttuk: az amerikai kormánynak a csúcsértekezletet megelőző cselekményei arra irányultak, hogy nyomást gyakoroljanak a Szovjetunióra. Az Egyesült Államok vezetői azt remélték, hogy ha Hruscsov Párizsba érkezik, nem tárgyalhat a többi állammal egyenlő feltételek mellett, miként egy nagy és hatalmas állam képviselőjéhez illik, hanem könyörögni fog a békés együttélésért, az államok közötti békés kapcsolatok fenntartásáért. „Meg akarták mutatni, hogy az Egyesült Államok abban a helyzetben van, hogy a Szovjetunióra is rákényszerítheti akaratát". Hruscsov megállapította, hogy közvetlenül a párizsi értekezlet előtt az Egyesült Államok vezetői világszerte riadókészültségbe helyezték az amerikai csapatokat és támaszpontokat, majd így folytatta: „Ha komolyan vesszük a dolgot, az Egyesült Államoknak ezt a közvetlenül az értekezlet előestéjén végrehajtott lépését nem lehet másként felfogni, mint a legdurvább provokációt”. Ennek ellenére — folytatta Hruscsov — a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a szovjet kormány elhatározta: a végsőkig kitart, felhasználja a legkisebb esélyt is arra, hogy megmentse a csúcsértekezletet, kivívja annak megtartását, a béke és a nemzetköd együttműködés érdekében. De Gaulle tábornok, francia köztársasági elnökkel és Mac- millannel, Nagy-Britannia miniszterelnökével folytatott párizsi előzetes megbeszéléseiről szólva Hruscsov kijelentette: „az a meggyőződés alakult ki bennünk, hogy Franciaország és Nagy-Brl- tannia vezetői érdeklődést tanúsítottak a csúcstalálkozó megvalósítása iránt, bár az agresszív Eszakatlanti Szövetségen belül az Egye- •ült Államokhoz fűződő szövetségesi helyzetük nem túlságosan nagy lehetőséget biztosít a gondolkodási szabadságra, ésméginkább az önálló cselekedetre”. Mindenesetre — állapította meg Hruscsov — azt várjuk, hogy e megbeszélések után az Egyesült Államok elnöke olyan lépéseket tesz, amelyek megnyitják a csúcstalálkozó felé vezető utat, vagy legalább is megkísérli, hogy tisztázza velünk a helyzetet — Hruscsov hangsúlyozta, hogy Eisenhower nem élt a rendelkezésére álló lehetőséggel, — „még csak azt sem mutatta hogy találkozni óhajt velünk”. Ilymódon — összegezte Hruscsov az elmondottakat — az a nyilatkozat, amelyet Eisenhower május 16-án az előzetes tanácskozáson felolvasott, nem hozott semmi újat. „Az Egyesült Államok elnöke önmaga gyújtotta fel a csúcstalálkozó felé vezető hidat” — mondotta a szovjet kormányfő. „Törvényt ültünk az imperializmus fölött, az agresszo- rok fölött, akiknek katonai repülőgépei behatolnak a Szovjetunió légiterébe” —jelentette ki Hruscsov értékelve a Biztonsági Tanácsban az amerikai légihaderőnek a Szovjetunió ellen elkövetett agresszív, a világ békéjét fenyegető cselekményeiről lezajlott vitát — Ámde a Biztonsági Tanács többségének nem volt bátorsága, hogy felemelje szavát az amerikai agresz- szorok ellen és lényegében — véve felmentette őket — tette hozzá Hruscsov. A Biztonsági Tanács tagállamainak e kérdésben elfoglalt álláspontját jellemezve Hruscsov rámutatott, hogy Nagy-Britannia és Francia- ország képviselői „nem tudtak felemelkedni arra a színvonalra hogy tárgyilagosan értékelték volna az Egyesült Államok agressz'ív behatolásának ügyét”. Ez azért történt — jelentette ki a szovjet kormányfő, mert Nagy- Britanniát és Franciaországot katonai szövetség szálai fűzik az agresszorhoz, — az Egyesült Államokhoz. Olaszországnak a Biztonsági Tanácsban ülő képviselője hogyan ítélhetne és szavazhatna szabadon, amikor országa tulajdonképpen az amerikai imperializmus alárendeltje és az olaszországi támaszpontokon az amerikai fegyveres erők kémrepülőgépei állomásoznak? — Kína úgynevezett „képviselője” — jegyezte meg ironikusan Hruscsov — egyáltalán nem Kína képviselője, hanem az amerikai-bérenc Csang Kaj-Sek lakája, Csang Kaj-Seké, aki egyelőre a Kínához tartozó Tajvan szigetén csak azért tudja tartani magát, mert az Egyesült Államok agresszív módon beavatkozik a Kínai Népköz- társaság belügyeibe. A Biztonsági Tanács egyes tagjai, a gazdaságilag elmaradott országok képviselői bátran kijelentették, hogy az amerikai repülőgépek bere- pü’ése megsértette a Szovjetunió szuverénitását. De arra már nem futotta bátorságukból, hogy elismerjék az agresszió tényét, mert ezek az elmaradott országok az Egyesült Államok erős nyomása alatt állnak. Hruscsov kijelentette: a Biztonsági Tanács szavazásának eredménye nem a Szovjetunió veresége. A Biztonsági Tanács vitájának eredménye a mi győzelmünk — mondotta, mert ország-világ előtt lelepleztük az ag- resszorokat, s a szavazás formális eredményeitől függetlenül is elhangzott az elmarasztaló ítélet. Hruscsov kijelentette: minthogy a Biztonsági Tanács többsége nem merte elítélni „az amerikai haramiákat”, a szovjet kormány az ENSZ közgyűlése elé terjeszti ezt a kérdést. A szovjet kormány következetesen folytatja a harcot a békés és a népek biztonságának ellenségei ellen. Elmúlt az az idő, amikor az imperialisták büntetlenül tevékenykedhetnek, — mondotta Hruscsov. Eisenhower elnök, miután meghiúsította a párizsi értekezletet — mutatott rá a szovjet kormányfő — május 25-i beszédében az amerikaiak előtt ismét megerősítette „kormányának arcátlan álláspontját” Hruscsov ezután foglalkozott azzal, hogy Eiesenhower és Nixon kormánya előterjesztette „a nyílt égre” vonatkozó régi tervét. A szovjet kormányfő kijelentette: az Egyesült Államok szeretné, ha olymódon nyújtanának kártérítést kémkedési kudarcukért, hogy lehetővé tesszük az amerikai hírszerző szolgálatnak az országunkban való legális tevékenykedést, az ENSZ zászlaja alatt Hruscsov kijelentette: „a mi válaszunk erre a következő: a Szovjetunió minden kísérletet, amely arra irányul, hogy behatoljanak légiterébe, úgy tekint, mint ellene irányuló szándékos agresz- szív támadást, és kénytelen lesz olyan válaszintézkedéseket hozni, amilyeneket biztonsága érdekében szükségesnek tart”. A szovjet kormánynak a leszerelés kérdésében elfoglalt álláspontját elemezve Hruscsov hangoztatta: a szovjet kormány kész becsületes tárgyalásokat folytatni a nyugati országokkal, ameny- nyiben azok valódi, nem pedig színlelt törekvést mutatnak a leszerelés útjainak keresésére. Az Egyesült Államok kormánya minden áron biztosítani szeretné magának azt a lehetőséget, hogy folytathassa a nukleáris kísérleti robbantásokat. Ha az Egyesült Államok bármilyen ürüggyel felújítja a kísérleteket, akkor mi is természetesen kénytelenek leszünk újra kezdeni saját nukleáris kísérleteinket, hogy szavatoljuk hazánk és szövetségeseink biztonságát, — mondotta Hruscsov. A szovjet kormány úgy véli, ’-‘ozitiv jelentőségű lehet Eisenhowernek az a kijelen-. tése, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió között fenn kell tartani a konkrét érintkezést és javítani kell a két nép kapcsolatait. Ehhez viszont az kell, hogy az Egyesült Államok kormánya mondjon le agresszív politikájáról és a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataiban szigorúan tartsa tiszteletben a békés együttélés elveit. — Mi nem utasítottuk el és ma sem utasítjuk el a csúcsértekezletet, úgy véljük, hogy ma is hasznos lenne a kormányfői találkozó. De az a követelésünk, hogy a találkozó tisztességes alapon üljön össze. Megtarthatnánk az értekezletet, ha az Egyesült Államok kormánya sajnálkozását nyilvánítaná a történtek miatt. — Mint a tények mutatják, — jelentette ki Hruscsov — az amerikai imperelialista körök nyilván nem akarják a békés együttélést és a versenyt a Szovjetunióval. Az amerikai imperialisták arra próbálnak kényszeríteni bennünket, hogy engedékenyebbek legyünk és abból a hibás számításból indulnak ki, hogy országunk nem olyan erős és egységes, mint amilyen a valóságban. „ügy látszik, Ellen Dulles kémszervezete, amelyre az Egyesült Államok — az adófizetők rovására — olyan óriási összegeket fordít, nem ér egy fabatkát sem” — állapítja meg ezzel összefüggésben Hruscsov, majd hangsúlyozta, hogy az amerikai imperialisták agresszív politikájára kudarc vár. — Figyelembe kell venni, hogy a kapitalista országokban, köztük az Egyesült Államokban is vannak még olyanok, akik nem jutottak teljesen tudatára annak, ami történt — mondotta Hruscsov. — Ezzel kapcsolatban azokhoz szeretnék fordulni, akik valóban őszintén óhajtják a kormányfői értekezlet munkájának 'jó kezdetét és eredményes befejezését és akiket természetesen felháborított és elkeserített az a körülmény, hogy nem volt csúcsértekezlet. Mi megértjük elkeseredésüket, hiszen mi is, ugyanúgy, mint ők, hőn óhajtjuk ennek az érte kezletnek a megtartását és éveken át álhatatosan harcoltunk összehívásáért. — Mindazoknak, akik még nem igazodtak el eléggé a helyzetben, akik máig is. túlzott hiszékenységből készpénznek veszik az amerikai propaganda állításait, azt tanácsolhatnánk, hogy minél gondosabban Jgyék szemügyre az amerikai agresszív politika egyes szellemi vezéreinek és végrehajtóinak cinikus kijelentéseit. Hruscsov ezután emlékeztetett Nixon alelnök arcátlan követelésére, amely szerint a nyugati hatalmaknak csakis „az erő helyzetéből” kell tárgyalniok a Szovjetunióval. „A Szovjetunió soha sem hajtott térdet azok előtt, akik fenyegették, s mindig kész kiállni igaz ügyéért!” — mondotta. Hruscsov megjegyezte, hogy a Szovjetunió amikor visszaveri az Egyesült Államok agresszív cselekedeteit, nyomatékosan hozzájárul a béke megszilárdulásának ügyéhez. „Mi Párizsban nemcsak államunk érdekeit védelmeztük, hanem védelmeztük minden állam szuverenitásának elveit is, köztük az olyan államokét is, mint Afganisztán és Ausztria, amelynek semlegességét és szuverénitását megsértették az amerikai légierők”. Hruscsov kijelentette, a szovjet kormány „sajnálkozását fejezné ki”, ha hatnyolc hónap múlva sem ülne össze a csúcsértekezlet. Meggyőződését hangoztatta, hogy az Egyesült Államokban előbb-ütóbb olyan emberek jutnak vezető szerephez, — akik a napjainkban egyetlen reális politikát, a béke és a békés együttműködés politikáját folytatják majd. Időközben továbbra is arra fogunk törekedni, — folytatta Hruscsov, — hogy tárgyalások utján rendezzük a megoldásra megérett nemzetközi problémákat, köztük a német békeszerződés kérdését, beleértve Nyugat-Berlin kérdését is. Síkra fogunk szállni a nemzetközi együttműködés erősítéséért. — Hruscsov hangsúlyozta, hogy az amerikai militaristák hibájából meghisult a kormányfők tanácskozása. Ez azonban csak megerősíti azt a következtetést, hogy amíg létezik az imperializmus, — mindaddig a kapitalista monopóliumok érdekeit képviselő reakciós erők katona; kalandok és agresszív cselekmények megvalósítására törekednek. Ezért a népeknek nagy éberséget kell tanúsítanak és állhatatosan kell har- colniok, hogy fenntartsák » Földön a békét. Továbbra Is mindenképper fokoznunk kell a szovjet szocialista állam erejet — mondotta Hruscsov — abból a célból, hogy megelőzzük egy agresszió lehetőségét. Hruscsov megállapította, hogy az amerikai imperialisták agresszív cselekményeit egyöntetű visszautasításban részesítette a szovjet nép, a nagy kínai nép, a szocialista tábor minden országa és a' világ megannyi békeszerető embere. Befejezésül megállapította, hogy a Szovjetunió valamennyi dolgozója forrón és egyöntetűen támogatja a szovjet állam bel- és külpolitikáját (MTI).