Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-19 / 117. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. május 19. Hruscsov párizsi sajtóértekezlete PÁRIZS (MTI). Párizsban szerdán a nap eseménye Hruscsov sajtóértekezlete volt. Már a déli órákban megkezdődtek az előkészületek a „sajtóházban”. Mivel előre látható volt, hogy az egyenkint nyolcszáz személyes konferenciatermek egyike sem tudná befogadni az újságírókat, az Eiffel toronyra és a Szajnára néző üvegfalú csarnokot jelölték ki a szovjet kormányfő sajtóértekezletének színhelyéül. Ez egymaga akkora, mint négy terem együttvéve. Már fél három órakor majdnem megtelt az óriási csarnok. Külön csoportok helyezkedtek el a terem sarkában felállított televíziós készülékek körül is. Rendőrfüttyök, motoros rendőrök szirénajelzései jelezték, hogy a Chaillot-palo- tához egymásután érkeznek a diplomáciai rendszámtáblával ellátott gépkocsik. — Amerikai terepszínű autók „diplomáciát megfigyelőket” hoztak. Kevéssel három óra előtt a Szajna hídjára kanyarodott a Hruscsovot és a szovjet küldöttség többi tagját hozó gépkocsikaraván. A Chaillot- palotával szemben felsorakozott csoportok tapssal, éljenzéssel köszöntötték a szovjet kormányfőt. Hruscsov elfoglalta helyét az emelvény asztalánál Malinovszkij és Gromiko között. Gromiko külügyminiszter nyitotta meg a sajtóértekezletet. Amikor Hruscsov szólásra emelkedett, nagy taps köszöntötte, amelybe ellenséges kiáltások is vegyültek. Hruscsov felolvasta nyilatkozatát, majd a hatalmas tömegben megbúvó provokátorok ellenséges hangulatkeltésére utalva hozzáfűzte, hogy Adenauer „néhány derék embert” küldött ide. ugyanazokat, akik annakidején Sztálingrádnál is megfordultak. Hruscsov emelt hangon, nagy taps közepette jelentette ki, hogy a nagy szovjet népet képviseli. Lenin országát, amely a kommunizmus felé halad. A provokátor elemek hűhót csinálnak, ez még inkább bizonyítja, hogy helyesen jártunk el, — mondotta. A szovjet kormányfő nyilatkozata párizsi sajtóértekezletén Hruscsov bevezetőül utalt arra a nyilatkozatra, amelyet május 16-án tett De Gaulle francia köztársasági elnök, Macmillan angol miniszterelnök és Eisenhower amerikai elnök jelenlétében, majd kijelentette: Közismertek azok a körülmények, amelyek miatt a szovjet kormány szükségesnek tartotta, hogy e nyilatkozatot megtegye. Arra gondolok, hogy amerikai katonai repülőgépek a Szovjetunió fölött a csúcsértekezletet közvetlenül megelőzően agresszív repüléseket hajtottak végre, továbbá gondolok az amerikai kormánynak arra a nyilatkozatára. hogy az ilyen repülések politikájának keretébe tartoznak. Most azzal vádolnak bennünket, hogy a Szovjetunió — úgymond — megtagadja az értekezleten való részvételét és valamiféle ultimátumokat nyújt be az Egyesült Államoknak. Mi azonban hangoztattuk és most is kijelentjük, hogy készek vagyunk részt venni az értekezleten, ha az Egyesült Államok kormánya nyilvánosan visszavonja azt a sértést, amely a hazánk ellen elkövetett agresszív cselekményekben jutott kifejezésre. De máig sem bizonyosodtunk meg róla, hogy az Egyesült Államok kémrepülései többé nem ismétlődnek meg. Nézzük csak meg újra, hogyan viselkedtek az Egyesült Államok vezetői, amikor tetten értük őket. Május 5-én, amikor a világ megtudta, hogy szovjet terület fölött lelőttek egy amerikai katonai repülőgépet, az amerikai külügyminisztérium azt állította, hogy ez a repülőgép török terület fölött meteorológiai adatokat gyűjtött. Azt is hozzáfűzték, hogy a pilóta az oxigén-berendezés zavarára panaszkodott. Emiatt — mint mondták — hamarosan elvesztette eszméletét, s így a repülőgép az önműködő vezérlő berendezés segítségével még hosszú ideig folytatta útját és véletlenül esetleg a szovjet légitérbe került. Mint közölték, török területen, a Van-tó hegyes vidékén keresik a gépet. Amikor mi közöltük, hogy az amerikai repülőgépet lelőtték Szverdlovszk körzetében és a foglyul ejtett repülő beismerte a kémtevékenységet, Herter. az Egyesült Államok külügyminisztere május 9-én kijelentette, hogy ez valóban kémrepülőgép volt. Sőt, mi több, azt mondta, hogy ilyen repüléseket az elnök utasítása alapján végeznek annak a programnak megfelelően, amely magában foglalja „a széleskörű légi megfigyeléseket” többek közt oly módon, hogy „behatolnak” a Szovjetunió légiterébe. Ez volt Herter úr arcátlan kijelentése. Május 11-én maga Eisenhower elnök erősítette meg Herter nyilatkozatát. Május 12-én az Egyesült Államok moszkvai nagykövetsége a szovjet kormányhoz intézett jegyzékében ismét kijelentette, hogy az agresz- szív kémrepülések az Egyesült Államok átgondolt politikájához tartoznak. Most Párizsban az Egyesült Államok elnöke olyan nyilatkozatot tett, hogy az Egyesült Államok „megszüntette repüléseit” és ezeket nem fogja felújítani. Akadhat valaki, aki most erre a frázisra hivatkozva azt kérdezi: „mi kell még a Szovjetuniónak? Hiszen megszűnik az a veszély, hogy amerikai katonai gépek repüljenek majd a Szovjetunió fölött”. Lehet, hogy ez a nyilatkozat kielégítheti az imperializmus kiszolgálóit. Az imperialisták megszokták, hogy úgy cselekedjenek, mint régen az orosz kereskedők: bekenték lakájaik száját mustárral, ezek pedig mélyen meghajoltak és azt mondták: „köszönöm”. Mi nem tűrhetjük el a sértéseket, nekünk megvan a büszkeségünk és méltóságunk. Mi a hatalmas szocialista államot képviseljük. Nos, tovább. A május 16-i előzetes találkozón Eisenhower kijelentette ■ mindazt, amit az amerikai katonai gépek repüléseinek megszüntetéséről mondott, úgy kell értelmezni, hogy e repüléseket nem folytatják addig, ameddig ő köztársasági elnök marad . — Természetesen, nem tudom, milyen elhatározásra jut a következő elnök — mondotta Eisenhower. Ilyenformán az amerikai elnök nem az agresszív politika feladását Ígéri, hanem csupán azt. hogy a repüléseket átmenetileg 1961 januárig megszüntetik. Ami a kémrepülések provokációs politikájának megszüntetését illeti, az elnök úr nem valami hosszú időszakot Ígér nekünk. A nemzetközi kapcsolatokat azonban nem lehet valamely felelős személy felhatalmazásának idejéhez kötni, mert különben mit érne bármely nemzetközi egyezmény. Ha az amerikai elnök logikáját követnék, lehetetlen lenne például tárgyalni a leszerelésről. Tegyük fel, hogy ma aláírjuk az egyezményt, de az holnap hatályát vesztheti és szemétkosárba kerül, mert az a személy lemond hivataláról, aki aláírta. Eisenhower elnök nyilatkozatából az derül ki, hogy annak a kérdésnek az eldöntése. repülnek-e vagy sem amerikai katonai repülőgépek a Szovjetunió fölött, csak tőle függ. Lám, micsoda önbizalom! Most kijelenti, hogy nem fognak repülni. — Micsoda nagylelkűség! Azt persze Eisenhower elnök dönti el, hogy küld-e repülőgépet a Szovjetunió fölé. vagy sem. Más kérdés, hogy ezek a repülőgépek a levegőben maradnak-e. Ezt már mi döntjük el, mégpedig a legnagyobb határozottsággal: lelőjük a gépeket, megsemmisítő csapást mérünk támaszpontjukra és azokra is. akik a támaszpontokat létrehozták és igazgatják. így tehát nem arról van szó. hogy Eisenhower elnök „kegyet gyakoroljon” a Szovjetunió iránt. Mi nem kegyeket kérünk az Egyesült Államok kormányától, hanem azt követeljük, hogy nyíltan ítélje el az amerikai felderítő repülőgépek haramia-repüléseit. Eisenhower elnök viszont egyetlen szóval sem ítélte el azt a szovjetellenes provokációs politikát, amely alapja a kémrepüléseknek. Nos, kielégíthet-e az elnök nyilatkozata bárkit is, ha csak nem magát az agresz- szort? Eisenhowemek az a bejelentése, hogy elnöki megbízatásának lejártáig felfüggesztette a provokációs repüléseket, se nem beismerés, se nem fél-beismerés, hanem kibúvó a beismerés alól, következésképpen saját agresz- szív cselekményei és a felelősség alól. De a politikusok kibúvói, sőt fél-beismerései sohasem tették lehetővé, hogy megszabaduljanak a történelem, előtt viselt felelősségüktől. Még a gyereknek is azt szokták mondani: ..ha rossz fát tettél a tűzre, valid be és ígérd meg, hogy többé nem teszel ilyesmit”. Mennyivel fontosabb, hogy államügyekben is nyíltan beismerjék az elkövetett hibát és levonják az összes szükséges következtetéseket! Nem értene meg bennünket sem a szovjet nép, sem egyetlen ország közvéleménye, ha beérnénk az Egyesült Államok elnökének kibúvóival és azzal a „kegyével”, hogy 1961 januárjáig a Szovjetunió fölött szüneteltetik a repüléseket. Csak csodálkozhatunk Eisenhower fenyegetéshez hasonló nyilatkozatán, amely szerint az Egyesült Nemzetek Szervezete elé szándékszik terjeszteni „nyilt-ég”- tervét. Miután a Pentagonban meggyőződtek róla, hogy a szovjet ég felé vezető út zárva van az amerikai kémrepülőgépek számára, szemmel láthatólag elhatározták, hogy ugyanilyen célból az ENSZ lobogója alatt küldenek maid repülőgépeket. Úgy véljük, az Egyesült Nemzetek Szervezete nem az Egyesült Államok egyik állama. nem a Pentagon fiók- intézete* és vissza fogja utasítani ezt a megalázó szerepet. Önök közül többen azt írják cikkeikben, hogy az amerikai légikalózok repülései a Szovjetunió felett csupán ..kis incidenst” jelentenek. Önök itt különböző államok sajtóját képviselik, én pedig megkérdezném Önöktől.: hogyan tekintenének kormányukra. ha az közömbösen, nemtörődöm módon szemlélné, hogy olyan országok katonai repülőgépei röpködnek városaik felett, amelyekről Önök időnként mint esetleges háborús ellenfélről írnak? Tisztelnék önök az ilyen kormányt? Talán az Önök vagy családjuk nyugodtak lennének, ha idegen katonai repülőgép zúgna el a feiiik felett? A szovjet embereknek is joguk van ugyanígy gondolkodni. annál is inkább, meri hazánk rfépei két kívülről ránk erőszakolt véres háborúra emlékeznek, két olyan amely az emberei^ tízmillióit ragadta el! Tanulságos, hogy azok a kormányok, amelyek eléggé meggondolatlanul odaadták országuk területét a szovjetellenes agresszív kémrepülések előkészítésére és lebonyolítására, most kénytelenek ilyen vagy olyan mértékben mentegetőzni a közvélemény előtt és elhatárolni magukat az amerikai szolda- teszka tetteitől. Úgy látszik, kezdik érteni — s meggyőződésünk, hogy a közeljövőben mindenki meg fogja érteni, aki amerikai támaszpontokhoz területet engedett át, — hogy ilyen dolgokban nem ismerünk tréfát. A szovjet kormány sajnálja, hogy most nem sikerült megtartani a csúcsértekezletet. De — amint már mondottam — nem helyezkedhettünk más álláspontra. Mindent megtettünk, hogy jól előkészítsük a négyhatalmi kormányfői találkozót, de egyes forrófejű amerikaiak megtorpedózták ezt mielőtt még megkezdődhetett volna. Ismétlem uraim, a Szovjetunió szilárdan a békés együttélés, a tárgyalások, a kölcsönösen elfogadható észszerű megállapodások híve. Továbbra is ebben az irányban dolgozunk, s az a meggyőződésünk, hogy valameny- nyi nép megérti békeszerető politikánkat és azzal együttérez. Szeretnék hinni, hogy a nyugati hatalmak vezetői is erre törekednek, majd s hatnyolc hónap múlva, új, kedvezőbb körülmények között, ismét találkozunk partnereinkkel. Ha őket érdekli a találkozó és beleegyeznek ebbe, akkor megteremtik az ehhez szükséges politikai légkört. Vagyis nem hajtanak végre provokációkat a szocialista országok ellen és arra törekednek, hogy megvitassuk és megoldjuk a rendezésre megérett nemzetközi problémákat. Ez az időpont hamarabb is elérkezhet, de csak akkor, ha mindenki megérti, hogy senkinek sem sikerülhet semmiféle provokációval megfélemlíteni sem a Szovjetuniót, sem a szocialista országokat. Lehetetlen megtörni bennünket. Velünk csak egyenlő alapon. fenyegetés és zsarolás nélkül lehet és kell beszélni. Meg szeretném köszönni De Gaulle tábornok francia köztársasági elnöknek, hogy lehetővé tette a kormányfőknek a párizsi találkozót, s hogy erőfeszítéseket tett a csúcsértekezlet megtartásáért továbbá azért, hogy találkozóink a program szerint folyjanak le és megfeleljenek azoknak a céloknak, amelyek ide hoztak bennünket. Ma búcsúlátogatást tettem Franciaország elnökénél. Eszmecserénk során örömmel láttam, hogy közösen törekszünk újabb erőfeszítéseket tenni kapcsolataink minden irányú fejlesztésére és szilárdítására. Üdvözlöm ezt a törekvést és megelégedéssel nyugtázom, hogy e fontos kérdésben egy véleményen vagyrrhk az elnökkel. Elismeréssel kell szólnom Macmillan brit miniszterelnök úrrol is, aki buzgalommal és szorgalommal rajta volt, hogy a csúcsértekezlet megvalósuljon. Igaz ugyan, hogy bizonyos sajnálkozásnak is hangot kell adnom. Ha ugyanis Franciaország elnöke és Nagy-Britá- nia miniszterelnöke a szö- vetségesi kapcsolatok helyett a tényeket" tárgyilagosan értékelte volna és nagyobb akaraterőt tanúsított volna, lehetséges hogy az Egyesült Államok vezetői kénytelenek lettek volna elítélni agresszív cselekményeiket. Ez pedig lehetővé tette volna a csúcsértekezlet megtartását, s azt. hogy az értekezlet meghozza a világ által oly nagy reménykedéssel vári hrs-^os eredményeit. N. Sz, Hruscsov befejezésül egköszönte a résztvevők fiyelntét, majd a feltett kér- dé&etoe válaszolt Köszön tjük a Hazafias Népfront megyei küldöttértekezletét A Hazafias Népfront szerveit egyre több megbecsülés övezi, s nem is alaptalanul. A népfront munkásai fáradtságot nem ismerve munkálkodnak azon, hogy városaink tisztábbak, korszerűbbek legyenek, dúsabban teremjen a határ, szebb legyen az élet. Mai megyei küldöttértekezletükön eredményes munkáról, minden becsületes ember elismerését és támogatását kiváltó nemes célkitűzésekről adhatnak számot a népfront aktivistái. A megyei küldöttértekezlet is bizonyára hozzájárul ahhoz, hogy további eredményeket érjenek el megyénk haladó, hazájukat önzetlenül szerető, érte munkálkodni kész erőinek összefogásában. Elősegíti ez a tanácskozás a „virágzó, tiszta, szocialista községért” mozgalmat, a tisztasági- és a strandfürdők, óvodák, egészségházak, iskolák, stb. építését, a villany- és csatornahálózat bővítését, a szolnoki és a karcagi gázbevezetést, a mezőgazdaság fellendítését, — hogy csak néhányat említsünk a Hazafias Népfront idei megyei programjából, melynek megvalósításához többmillió forint értékű társadalmi munkával kívánnak hozzájárulni. A népfront-aktivisták hite, önbizalma és tettrekész- sége a biztosíték arra, hogy célkitűzéseiket meg is valósítják, hathatós segítséget adnak a pártnak országunk felvirágoztatásához. Munkájukat nagyra becsülve, eredményekben gazdag, békés alkotómunkát kívánva köszőntjük őket megyei küldöttértekezletükön. Szerdán délelőtt Párizsban még mindig rendkívül élénk diplomáciai tevékenység folyt Párizs (MTI). Nagy érdeklődést keltett, hogy Meny- sikov, a Szovjetunió washingtoni nagykövete váratlanul Párizsba érkezett — és ma reggel Hruscsov és a szovjet delegáció tagjainak tárgyalásán a szovjet nagykövetségen ő is részt vett. Hruscsov egyébként délelőtt 10 óra 20 perckor felkereste Macmillant az angol nagy- követségen, majd az Elysée- palotában De Gaulle Köztársasági elnöknél tett búcsúlátogatást. A nyugati országok külügyminiszterei szerda délelőtt megkezdték értekezletüket a NATO miniszteri tanácsülése keretében. Délelőtt Párizsba érkézéit Brentano nyugatnémet külügyminiszter is, aki a Német Szövetségi Köztársaság nagykövetségén a szakértőkkel folytatott tárgyalásokat. Vajon miért utazik N. Sz. Hruscsov Berlinbe? Erről a problémáról cikkeznek a iapok és találgatások folynak a Chaillot-palota folyosóin is. A New York Herald Tribune a Német Szocialista Egységpárt propaganda- osztály vezetőjének nyilatkozatát idézi, amelyben válaszol arra a kérdésre: azért megy-e N. Sz. Hruscsov Bér linbe. hogy megkösse a Német Demokratikus Köztársasággal a békeszerződést? A nyilatkozat kifejti, hogy ez lehetetlenség, mert előbb békekonferenciát kell összehívni ahhoz, hogy békeszerződést lehesen kötni. Úgyhogy •most nem. kerülhet sor az NDK-val .való békeszerződés megkötésére. Hírek szerint N. Sz. Hruscsov csütörtökön utazik Berlinen át Moszkvába. (MTI). Nyilatkozatok az űrhajó-szputnyikról Moszkva (TASZSZ). — Az Izvesztyija szerdai száma közli G. Rozenberg professzor cikkét az űrhajó-szputnyikról és az űrutazás kérdéseiről. A szovjet tudósok a tervező mérnökök — írja Rozenberg, megkezdték azoknak a szerkezeteknek kidolgozását, amely lehetővé teszi, hogy embert szállító űrhajó hatoljon be a világűrbe. A május 15-én felbocsátott űrhajó- szputnyik kísérleti jellegű, elősegíti több tudományos, műszaki és módszertani feladat megoldását. Ezek közé tartozik például az, hogy a Földről érkező utasításoknak megfelelően, automatikusan irányítják az űrhajót repülése közben. A most fellőtt szovjet űr- hajó-szputnyik megnyitotta azoknak a szputnyikoknak a sorát, amelyek segítségével megoldják az embernek a világűrbe való behatolását. A szovjet tudós rámutat, hogy a közelmúlt kísérletei alkalmával, amikor a szovjet rakéta körülbelül 12 500 kilométer távolságban két kilométernél kisebb eltéréssel jutott célba, bebizonyosodott, hogy ma már biztonsággal el lehet juttatni az űrhajót a Vénuszra, vagy a Marsra. Sz. Nyemcsinov, a fizikai és matematikai tudományok kandidátusa arról ír, hogy a szputnyik-űrhajó röppályája az eddigiektől eltérően csaknem köralakú. Rámutat, hogy az űrhajó számára ez majdnem egyenletes mozgást biztosít és kizárja a periodikus gyorsulásokat. Ilymócfon az űrhajó a mozgás dinamikája tekintetében is megfelel a világűrben való röpülés feltételeinek. A Szovjetszkaja Aviacija című lapban P. Iszakov és V. Maikin, az orvostudományok kandidátusai megállapítják: sokakban csalódást keltett, hogy az űrhajó fülkéje nem tér vissza a Földre. A tudósok azonban nagyon jól tudják, hogy egy kísérlettel nem lehet megoldani minden problémát és szigorú következetességgel kell folytatni a kísérleteket. Az űrhajó visszajuttatása any- nyira bonyolult feladat, hogy megoldása külön e célt szolgáló kutatások végrehajtását igényli — hangsúlyozr zák a cikk írói. TOKÍÖ A japán rádió közlése szerint Aszahikawában több csillagász másfél percen át észlelte, a szovjet űrhajó- szputnyikot, amely fényesség tekintetében egy harmadik nagyságrendű csillagnak felelt meg. Az űrhajót majdnem ugyanezen a röppályán 30 nerccel később úiabb mozgó tárgy követte, mely a hordozható rakéta volt. CZINEGE LAJOS honvédelmi miniszter ’etette a hivatali eskü Czinege Lajos altábornagy, honvédelmi miniszter szerdán délután Kiss Károly a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökhelyettese előtt letette a hivatali esküt. Az eskütételnél jelen volt dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke és Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára. íMTIi.
