Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-19 / 117. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. május 19. Hruscsov párizsi sajtóértekezlete PÁRIZS (MTI). Párizsban szerdán a nap eseménye Hruscsov sajtóértekezlete volt. Már a déli órákban megkezdődtek az előkészüle­tek a „sajtóházban”. Mivel előre látható volt, hogy az egyenkint nyolcszáz szemé­lyes konferenciatermek egyike sem tudná befogadni az újságírókat, az Eiffel to­ronyra és a Szajnára néző üvegfalú csarnokot jelölték ki a szovjet kormányfő saj­tóértekezletének színhelyéül. Ez egymaga akkora, mint négy terem együttvéve. Már fél három órakor majdnem megtelt az óriási csarnok. Külön csoportok helyezked­tek el a terem sarkában fel­állított televíziós készülékek körül is. Rendőrfüttyök, motoros rendőrök szirénajelzései je­lezték, hogy a Chaillot-palo- tához egymásután érkeznek a diplomáciai rendszámtáb­lával ellátott gépkocsik. — Amerikai terepszínű autók „diplomáciát megfigyelőket” hoztak. Kevéssel három óra előtt a Szajna hídjára kanyarodott a Hruscsovot és a szovjet küldöttség többi tagját hozó gépkocsikaraván. A Chaillot- palotával szemben felsorako­zott csoportok tapssal, éljen­zéssel köszöntötték a szov­jet kormányfőt. Hruscsov elfoglalta he­lyét az emelvény asztalánál Malinovszkij és Gromiko kö­zött. Gromiko külügyminisz­ter nyitotta meg a sajtóérte­kezletet. Amikor Hruscsov szólásra emelkedett, nagy taps köszöntötte, amelybe el­lenséges kiáltások is ve­gyültek. Hruscsov felolvasta nyilat­kozatát, majd a hatalmas tö­megben megbúvó provokáto­rok ellenséges hangulatkelté­sére utalva hozzáfűzte, hogy Adenauer „néhány derék em­bert” küldött ide. ugyanazo­kat, akik annakidején Sztá­lingrádnál is megfordultak. Hruscsov emelt hangon, nagy taps közepette jelentet­te ki, hogy a nagy szovjet népet képviseli. Lenin orszá­gát, amely a kommunizmus felé halad. A provokátor ele­mek hűhót csinálnak, ez még inkább bizonyítja, hogy he­lyesen jártunk el, — mon­dotta. A szovjet kormányfő nyilatkozata párizsi sajtóértekezletén Hruscsov bevezetőül utalt arra a nyilatkozatra, ame­lyet május 16-án tett De Ga­ulle francia köztársasági el­nök, Macmillan angol minisz­terelnök és Eisenhower ame­rikai elnök jelenlétében, majd kijelentette: Közismertek azok a kö­rülmények, amelyek miatt a szovjet kormány szükséges­nek tartotta, hogy e nyilat­kozatot megtegye. Arra gon­dolok, hogy amerikai kato­nai repülőgépek a Szovjet­unió fölött a csúcsértekezletet közvetlenül megelőzően ag­resszív repüléseket hajtottak végre, továbbá gondolok az amerikai kormánynak arra a nyilatkozatára. hogy az ilyen repülések politikájá­nak keretébe tartoznak. Most azzal vádolnak ben­nünket, hogy a Szovjetunió — úgymond — megtagadja az értekezleten való részvé­telét és valamiféle ultimátu­mokat nyújt be az Egyesült Államoknak. Mi azonban hangoztattuk és most is ki­jelentjük, hogy készek va­gyunk részt venni az érte­kezleten, ha az Egyesült Ál­lamok kormánya nyilváno­san visszavonja azt a sértést, amely a hazánk ellen elköve­tett agresszív cselekmények­ben jutott kifejezésre. De má­ig sem bizonyosodtunk meg róla, hogy az Egyesült Álla­mok kémrepülései többé nem ismétlődnek meg. Nézzük csak meg újra, hogyan vi­selkedtek az Egyesült Álla­mok vezetői, amikor tetten értük őket. Május 5-én, amikor a vi­lág megtudta, hogy szovjet terület fölött lelőttek egy amerikai katonai repülőgé­pet, az amerikai külügymi­nisztérium azt állította, hogy ez a repülőgép török terület fölött meteorológiai adatokat gyűjtött. Azt is hozzáfűzték, hogy a pilóta az oxigén-beren­dezés zavarára panaszkodott. Emiatt — mint mondták — hamarosan elvesztette eszmé­letét, s így a repülőgép az önműködő vezérlő berende­zés segítségével még hosszú ideig folytatta útját és vé­letlenül esetleg a szovjet lé­gitérbe került. Mint közölték, török területen, a Van-tó he­gyes vidékén keresik a gé­pet. Amikor mi közöltük, hogy az amerikai repülőgépet le­lőtték Szverdlovszk körzeté­ben és a foglyul ejtett repülő beismerte a kémtevékenysé­get, Herter. az Egyesült Ál­lamok külügyminisztere má­jus 9-én kijelentette, hogy ez valóban kémrepülőgép volt. Sőt, mi több, azt mondta, hogy ilyen repüléseket az el­nök utasítása alapján végez­nek annak a programnak megfelelően, amely magában foglalja „a széleskörű légi megfigyeléseket” többek közt oly módon, hogy „behatol­nak” a Szovjetunió légiteré­be. Ez volt Herter úr arcátlan kijelentése. Május 11-én maga Eisen­hower elnök erősítette meg Herter nyilatkozatát. Május 12-én az Egyesült Államok moszkvai nagykö­vetsége a szovjet kormányhoz intézett jegyzékében ismét kijelentette, hogy az agresz- szív kémrepülések az Egye­sült Államok átgondolt poli­tikájához tartoznak. Most Párizsban az Egyesült Államok elnöke olyan nyi­latkozatot tett, hogy az Egye­sült Államok „megszüntette repüléseit” és ezeket nem fogja felújítani. Akadhat va­laki, aki most erre a frázisra hivatkozva azt kérdezi: „mi kell még a Szovjetuniónak? Hiszen megszűnik az a ve­szély, hogy amerikai katonai gépek repüljenek majd a Szovjetunió fölött”. Lehet, hogy ez a nyilatkozat kielé­gítheti az imperializmus ki­szolgálóit. Az imperialisták megszok­ták, hogy úgy cselekedjenek, mint régen az orosz kereske­dők: bekenték lakájaik szá­ját mustárral, ezek pedig mélyen meghajoltak és azt mondták: „köszönöm”. Mi nem tűrhetjük el a sér­téseket, nekünk megvan a büszkeségünk és méltósá­gunk. Mi a hatalmas szoci­alista államot képviseljük. Nos, tovább. A május 16-i előzetes találkozón Eisenho­wer kijelentette ■ mindazt, amit az amerikai katonai gépek repüléseinek megszün­tetéséről mondott, úgy kell értelmezni, hogy e repülése­ket nem folytatják addig, ameddig ő köztársasági elnök marad . — Természetesen, nem tudom, milyen elhatáro­zásra jut a következő elnök — mondotta Eisenhower. Ilyenformán az amerikai elnök nem az agresszív poli­tika feladását Ígéri, hanem csupán azt. hogy a repülése­ket átmenetileg 1961 janu­árig megszüntetik. Ami a kémrepülések provokációs politikájának megszüntetését illeti, az elnök úr nem vala­mi hosszú időszakot Ígér ne­künk. A nemzetközi kapcso­latokat azonban nem lehet valamely felelős személy felhatalmazásának idejéhez kötni, mert különben mit érne bármely nemzetközi egyezmény. Ha az amerikai elnök lo­gikáját követnék, lehetetlen lenne például tárgyalni a le­szerelésről. Tegyük fel, hogy ma aláírjuk az egyezményt, de az holnap hatályát veszt­heti és szemétkosárba kerül, mert az a személy lemond hivataláról, aki aláírta. Eisenhower elnök nyilat­kozatából az derül ki, hogy annak a kérdésnek az eldön­tése. repülnek-e vagy sem amerikai katonai repülőgé­pek a Szovjetunió fölött, csak tőle függ. Lám, micso­da önbizalom! Most kijelenti, hogy nem fognak repülni. — Micsoda nagylelkűség! Azt persze Eisenhower el­nök dönti el, hogy küld-e re­pülőgépet a Szovjetunió fö­lé. vagy sem. Más kérdés, hogy ezek a repülőgépek a levegőben maradnak-e. Ezt már mi döntjük el, mégpe­dig a legnagyobb határozott­sággal: lelőjük a gépeket, megsemmisítő csapást mé­rünk támaszpontjukra és azokra is. akik a támaszpon­tokat létrehozták és igazgat­ják. így tehát nem arról van szó. hogy Eisenhower elnök „kegyet gyakoroljon” a Szov­jetunió iránt. Mi nem kegye­ket kérünk az Egyesült Ál­lamok kormányától, hanem azt követeljük, hogy nyíltan ítélje el az amerikai felde­rítő repülőgépek haramia-re­püléseit. Eisenhower elnök viszont egyetlen szóval sem ítélte el azt a szovjetellenes provoká­ciós politikát, amely alapja a kémrepüléseknek. Nos, kielégíthet-e az elnök nyilatkozata bárkit is, ha csak nem magát az agresz- szort? Eisenhowemek az a beje­lentése, hogy elnöki megbí­zatásának lejártáig felfüg­gesztette a provokációs repü­léseket, se nem beismerés, se nem fél-beismerés, hanem kibúvó a beismerés alól, kö­vetkezésképpen saját agresz- szív cselekményei és a fele­lősség alól. De a politikusok kibúvói, sőt fél-beismerései sohasem tették lehetővé, hogy meg­szabaduljanak a történelem, előtt viselt felelősségüktől. Még a gyereknek is azt szok­ták mondani: ..ha rossz fát tettél a tűzre, valid be és ígérd meg, hogy többé nem teszel ilyesmit”. Mennyivel fontosabb, hogy államügyek­ben is nyíltan beismerjék az elkövetett hibát és levonják az összes szükséges következ­tetéseket! Nem értene meg bennün­ket sem a szovjet nép, sem egyetlen ország közvélemé­nye, ha beérnénk az Egye­sült Államok elnökének ki­búvóival és azzal a „kegyé­vel”, hogy 1961 januárjáig a Szovjetunió fölött szünetel­tetik a repüléseket. Csak csodálkozhatunk Ei­senhower fenyegetéshez ha­sonló nyilatkozatán, amely szerint az Egyesült Nemze­tek Szervezete elé szándék­szik terjeszteni „nyilt-ég”- tervét. Miután a Pentagon­ban meggyőződtek róla, hogy a szovjet ég felé vezető út zárva van az amerikai kém­repülőgépek számára, szem­mel láthatólag elhatározták, hogy ugyanilyen célból az ENSZ lobogója alatt külde­nek maid repülőgépeket. Úgy véljük, az Egyesült Nemzetek Szervezete nem az Egyesült Államok egyik ál­lama. nem a Pentagon fiók- intézete* és vissza fogja uta­sítani ezt a megalázó szere­pet. Önök közül többen azt ír­ják cikkeikben, hogy az ame­rikai légikalózok repülései a Szovjetunió felett csupán ..kis incidenst” jelentenek. Önök itt különböző államok sajtóját képviselik, én pedig megkérdezném Önöktől.: ho­gyan tekintenének kormá­nyukra. ha az közömbösen, nemtörődöm módon szemlél­né, hogy olyan országok ka­tonai repülőgépei röpködnek városaik felett, amelyekről Önök időnként mint esetle­ges háborús ellenfélről ír­nak? Tisztelnék önök az ilyen kormányt? Talán az Önök vagy családjuk nyu­godtak lennének, ha idegen katonai repülőgép zúgna el a feiiik felett? A szovjet embereknek is joguk van ugyanígy gondol­kodni. annál is inkább, meri hazánk rfépei két kívülről ránk erőszakolt véres hábo­rúra emlékeznek, két olyan amely az emberei^ tízmillióit ragadta el! Tanulságos, hogy azok a kormányok, amelyek eléggé meggondolatlanul odaadták országuk területét a szovjet­ellenes agresszív kémrepülé­sek előkészítésére és lebo­nyolítására, most kénytele­nek ilyen vagy olyan mér­tékben mentegetőzni a köz­vélemény előtt és elhatárolni magukat az amerikai szolda- teszka tetteitől. Úgy látszik, kezdik érteni — s meggyőződésünk, hogy a közeljövőben mindenki meg fogja érteni, aki amerikai tá­maszpontokhoz területet en­gedett át, — hogy ilyen dol­gokban nem ismerünk tré­fát. A szovjet kormány sajnál­ja, hogy most nem sikerült megtartani a csúcsértekezle­tet. De — amint már mon­dottam — nem helyezkedhet­tünk más álláspontra. Min­dent megtettünk, hogy jól előkészítsük a négyhatalmi kormányfői találkozót, de egyes forrófejű amerikaiak megtorpedózták ezt mielőtt még megkezdődhetett volna. Ismétlem uraim, a Szov­jetunió szilárdan a békés együttélés, a tárgyalások, a kölcsönösen elfogadható ész­szerű megállapodások híve. Továbbra is ebben az irány­ban dolgozunk, s az a meg­győződésünk, hogy valameny- nyi nép megérti békeszerető politikánkat és azzal együtt­érez. Szeretnék hinni, hogy a nyugati hatalmak vezetői is erre törekednek, majd s hat­nyolc hónap múlva, új, ked­vezőbb körülmények között, ismét találkozunk partnere­inkkel. Ha őket érdekli a ta­lálkozó és beleegyeznek eb­be, akkor megteremtik az ehhez szükséges politikai lég­kört. Vagyis nem hajtanak végre provokációkat a szoci­alista országok ellen és arra törekednek, hogy megvitas­suk és megoldjuk a rende­zésre megérett nemzetközi problémákat. Ez az időpont hamarabb is elérkezhet, de csak akkor, ha mindenki megérti, hogy senkinek sem sikerülhet sem­miféle provokációval megfé­lemlíteni sem a Szovjetuniót, sem a szocialista országokat. Lehetetlen megtörni bennün­ket. Velünk csak egyenlő ala­pon. fenyegetés és zsarolás nélkül lehet és kell beszél­ni. Meg szeretném köszönni De Gaulle tábornok francia köztársasági elnöknek, hogy lehetővé tette a kormányfők­nek a párizsi találkozót, s hogy erőfeszítéseket tett a csúcsértekezlet megtartásáért továbbá azért, hogy találko­zóink a program szerint foly­janak le és megfeleljenek azoknak a céloknak, amelyek ide hoztak bennünket. Ma búcsúlátogatást tettem Franciaország elnökénél. Esz­mecserénk során örömmel láttam, hogy közösen törek­szünk újabb erőfeszítéseket tenni kapcsolataink minden irányú fejlesztésére és szilár­dítására. Üdvözlöm ezt a tö­rekvést és megelégedés­sel nyugtázom, hogy e fontos kérdésben egy véleményen vagyrrhk az elnökkel. Elismeréssel kell szólnom Macmillan brit miniszterel­nök úrrol is, aki buzgalom­mal és szorgalommal rajta volt, hogy a csúcsértekezlet megvalósuljon. Igaz ugyan, hogy bizonyos sajnálkozásnak is hangot kell adnom. Ha ugyanis Franciaor­szág elnöke és Nagy-Britá- nia miniszterelnöke a szö- vetségesi kapcsolatok he­lyett a tényeket" tárgyilago­san értékelte volna és na­gyobb akaraterőt tanúsított volna, lehetséges hogy az Egyesült Államok vezetői kénytelenek lettek volna el­ítélni agresszív cselekménye­iket. Ez pedig lehetővé tette volna a csúcsértekezlet meg­tartását, s azt. hogy az ér­tekezlet meghozza a világ ál­tal oly nagy reménykedéssel vári hrs-^os eredményeit. N. Sz, Hruscsov befejezésül egköszönte a résztvevők fi­yelntét, majd a feltett kér- dé&etoe válaszolt Köszön tjük a Hazafias Népfront megyei küldöttértekezletét A Hazafias Népfront szer­veit egyre több megbecsü­lés övezi, s nem is alap­talanul. A népfront mun­kásai fáradtságot nem is­merve munkálkodnak azon, hogy városaink tisztábbak, korszerűbbek legyenek, dúsabban teremjen a ha­tár, szebb legyen az élet. Mai megyei küldöttérte­kezletükön eredményes munkáról, minden becsü­letes ember elismerését és támogatását kiváltó nemes célkitűzésekről adhatnak számot a népfront aktivis­tái. A megyei küldöttértekez­let is bizonyára hozzájá­rul ahhoz, hogy további eredményeket érjenek el megyénk haladó, hazáju­kat önzetlenül szerető, érte munkálkodni kész erőinek összefogásában. Elősegíti ez a tanácskozás a „virág­zó, tiszta, szocialista köz­ségért” mozgalmat, a tisz­tasági- és a strandfürdők, óvodák, egészségházak, is­kolák, stb. építését, a vil­lany- és csatornahálózat bővítését, a szolnoki és a karcagi gázbevezetést, a me­zőgazdaság fellendítését, — hogy csak néhányat említ­sünk a Hazafias Népfront idei megyei programjából, melynek megvalósításához többmillió forint értékű tár­sadalmi munkával kíván­nak hozzájárulni. A népfront-aktivisták hi­te, önbizalma és tettrekész- sége a biztosíték arra, hogy célkitűzéseiket meg is va­lósítják, hathatós segítsé­get adnak a pártnak orszá­gunk felvirágoztatásához. Munkájukat nagyra be­csülve, eredményekben gazdag, békés alkotómun­kát kívánva köszőntjük őket megyei küldöttérte­kezletükön. Szerdán délelőtt Párizsban még mindig rendkívül élénk diplomáciai tevékenység folyt Párizs (MTI). Nagy ér­deklődést keltett, hogy Meny- sikov, a Szovjetunió was­hingtoni nagykövete váratla­nul Párizsba érkezett — és ma reggel Hruscsov és a szovjet delegáció tagjai­nak tárgyalásán a szovjet nagykövetségen ő is részt vett. Hruscsov egyébként délelőtt 10 óra 20 perckor felkereste Macmillant az angol nagy- követségen, majd az Elysée- palotában De Gaulle Köztár­sasági elnöknél tett búcsúlá­togatást. A nyugati országok kül­ügyminiszterei szerda délelőtt megkezdték értekezletüket a NATO miniszteri tanácsülése keretében. Délelőtt Párizsba érkézéit Brentano nyugatné­met külügyminiszter is, aki a Német Szövetségi Köztársa­ság nagykövetségén a szak­értőkkel folytatott tárgyalá­sokat. Vajon miért utazik N. Sz. Hruscsov Berlinbe? Erről a problémáról cikkez­nek a iapok és találgatások folynak a Chaillot-palota fo­lyosóin is. A New York He­rald Tribune a Német Szocia­lista Egységpárt propaganda- osztály vezetőjének nyilatko­zatát idézi, amelyben vála­szol arra a kérdésre: azért megy-e N. Sz. Hruscsov Bér linbe. hogy megkösse a Né­met Demokratikus Köztársa­sággal a békeszerződést? A nyilatkozat kifejti, hogy ez lehetetlenség, mert előbb bé­kekonferenciát kell összehív­ni ahhoz, hogy békeszerző­dést lehesen kötni. Úgyhogy •most nem. kerülhet sor az NDK-val .való békeszerződés megkötésére. Hírek szerint N. Sz. Hrus­csov csütörtökön utazik Ber­linen át Moszkvába. (MTI). Nyilatkozatok az űrhajó-szputnyikról Moszkva (TASZSZ). — Az Izvesztyija szerdai száma közli G. Rozenberg professzor cikkét az űrhajó-szputnyikról és az űrutazás kérdéseiről. A szovjet tudósok a terve­ző mérnökök — írja Rozen­berg, megkezdték azoknak a szerkezeteknek kidolgozását, amely lehetővé teszi, hogy embert szállító űrhajó hatol­jon be a világűrbe. A május 15-én felbocsátott űrhajó- szputnyik kísérleti jellegű, elősegíti több tudományos, műszaki és módszertani fel­adat megoldását. Ezek közé tartozik például az, hogy a Földről érkező utasításoknak megfelelően, automatikusan irányítják az űrhajót repülé­se közben. A most fellőtt szovjet űr- hajó-szputnyik megnyitotta azoknak a szputnyikoknak a sorát, amelyek segítségével megoldják az embernek a világűrbe való behatolását. A szovjet tudós rámutat, hogy a közelmúlt kísérletei alkal­mával, amikor a szovjet ra­kéta körülbelül 12 500 kilo­méter távolságban két kilo­méternél kisebb eltéréssel ju­tott célba, bebizonyosodott, hogy ma már biztonsággal el lehet juttatni az űrhajót a Vénuszra, vagy a Marsra. Sz. Nyemcsinov, a fizikai és matematikai tudományok kandidátusa arról ír, hogy a szputnyik-űrhajó röppályája az eddigiektől eltérően csak­nem köralakú. Rámutat, hogy az űrhajó számára ez majdnem egyen­letes mozgást biztosít és ki­zárja a periodikus gyorsulá­sokat. Ilymócfon az űrhajó a mozgás dinamikája tekinteté­ben is megfelel a világűrben való röpülés feltételeinek. A Szovjetszkaja Aviacija című lapban P. Iszakov és V. Maikin, az orvostudomá­nyok kandidátusai megálla­pítják: sokakban csalódást keltett, hogy az űrhajó fül­kéje nem tér vissza a Föld­re. A tudósok azonban na­gyon jól tudják, hogy egy kí­sérlettel nem lehet megolda­ni minden problémát és szi­gorú következetességgel kell folytatni a kísérleteket. Az űrhajó visszajuttatása any- nyira bonyolult feladat, hogy megoldása külön e célt szolgáló kutatások végrehaj­tását igényli — hangsúlyozr zák a cikk írói. TOKÍÖ A japán rádió közlése sze­rint Aszahikawában több csillagász másfél percen át észlelte, a szovjet űrhajó- szputnyikot, amely fényes­ség tekintetében egy harma­dik nagyságrendű csillagnak felelt meg. Az űrhajót majd­nem ugyanezen a röppályán 30 nerccel később úiabb moz­gó tárgy követte, mely a hordozható rakéta volt. CZINEGE LAJOS honvédelmi miniszter ’etette a hivatali eskü Czinege Lajos altábornagy, honvédelmi miniszter szer­dán délután Kiss Károly a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnökhelyettese előtt letette a hivatali esküt. Az eskütételnél jelen volt dr. Münnich Ferenc, a forradal­mi munkás-paraszt kormány elnöke és Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára. íMTIi.

Next

/
Thumbnails
Contents