Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-19 / 117. szám

1960. május 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szolnokiak a párizsi eseményekről Az amerikai fél magatartása provokáció a béke ellen Röpgyűléseket tartottak Szolnok város üzemeiben Hétfő óta az érdeklődés középpontjába a párizsi ese­mények kerültek. Ország­szerte röpgyűléseken tárgyal­ják a dolgozók az elhangzott nyilatkozatokat. Szolnokon is röpgyűléseket rendeztek minden üzemben és vállalatnál. A dolgozók elítélően nyilat­koztak az amerikai kormány­körök magatartásáról, egyet­értésüket, támogatásukat fe­jezték ki a szovjet kormány­fő, Hruscsov elvtárs nyilat­kozatát illetően. A Kőolajkutató Vállalat­nál két gyűlésen találkoz­tak a dolgozók. A mintegy 300 főnyi részt­vevő közül többen felszólal­tak. A Tiszántúli Áramszolgál­tató Vállalat dolgozói 6 röp- gyűlést rendeztek. Négyszáz­ötven dolgozó közül nagyon sokan nyilvánítottak véle­ményt. Különösen nagy je­lentőséget tulajdonítottak Hruscsov elvtárs nyilatkoza­tának. Mint egy felszólaló mondotta: a nyilatkozat a szocialista tábor, a béke megszilárdí­tása érdekében hangzott el. A Járműjavító Vállalat minden osztályán tartottak gyűléseket. A felszólalók el­mondották: a csúcstalálkozó sikertelenségéért egyedül a nyugati kormányköröket ter­heli a felelősség. Elítélik az Egyesült Államok vezető kö­reinek magatartását, s mély­ségesen egyetértenek Hrus­csov elvtárs nyilatkozatával. Sok szó esett ezeken a röp­gyűléseken az új szputnyik­űrhajóról, a szovjet tudo­mány szinte behozhatatlan előnyéről, s sokan elítélően nyilatkoz­tak az amerikaiak légi kém- tevékenységéről. A Papírgyár népes röp- gyűlésén sok felszólalás hang­zott el; a Vegyiművekben ki­lenc gyűlésen találkoztak a dolgozók. Mindkét üzemben kifejezésre juttatták: egyet­értenek a szovjet kormány álláspontjával, s elítélik az amerikai kormánykörök ál­láspontját. A látottak kétségtelen bizonyítékok Néhány napja érkezett ha­za a Szovjetunióban tett S napos látogatásáról , Komjáti János, a Kőolajkutató Válla­lat geológusa. Abban a sze­rencsében részesült, hogy lát­hatta a moszkvai Gorkij-park kiállítási pavilonjában a má­jus elsején Szverdlovszk tér­ségében lelőtt amerikai kém­repülőgép roncsaiból és a kémfelszerelésekből rendezett kiállítást. Nyilatkozatot kért tőle munkatársunk. — A Gorkij-parkban meg­rendezett kiállításra — mon­dotta — özönlenek az embe­rek. Moszkvaiak, külföldi tu­ristacsoportok és újságírók hosszú sora kígyózik állandó­an, a pavilon előtt, hogy lát­hassa az amerikai kémtevé­kenység kétségtelen bizonyíté­kát- Magam programon kívül kerültem el a kiállításra. — Láttam egyebek között a mérgezett tűt, a Szovjetunió egyes objektumait ábrázoló filmek közül néhányat, s olyan fényképezőgépet is, mellyel újabb felvételeket akart készíteni a kémrepülő­gép utasa. Ami a feliratokat illeti: a felszerelésen, a repü­lőgép maradványain látható jelzések tanúskodnak, meg­dönthetetlen bizonyítékai az amerikai kémtevékenységnek — fejezte be nyilatkozatát Komjáti János. Erről beszélnek Meleg van.' A kisbabák ta­karó nélkül napoznak a ko­csikban és a piacozó házi­asszonyok is sűrűn törőigetik a verejtéket. A tervezőirodá­ban, a szerkesztőségben ing­ujjban ülnek az író- és rajz­asztalok mellett. Folyik a munka, tavaszi virágjába bomlik az élet. Az arcok, ha körülnéz az ember, komolyak, de bizako­dóak. Mindenkit — a legcse­kélyebb túlzás nélkül min­denkit, — a párizsi csúcs- találkozó ügye, Hrus­csov elvtárs álláspontja fog­lalkoztat. Vitatkoznak is so­kat. Ezt abból is lehet látni: a feleletek többsége nem bi­zonytalan, jól megformált, meglátszik, hogy a nyilatkozó ezeket eldöntötte másokkal beszélgetve és önmagában. Sétáljunk egy kissé ezen a napsugaras délelőttön, be­szélgessünk el az emberekkel: mi hát a véleményük a világ helyzetéről? Színvonalas műszaki ismeretterjesztés a TIT munkásakadémiáin és szabadegyetemein A műszaki ismeretek, a kor­szerű technológiák széleskörű terjesztése a dolgozók körében elengedhetetlenül szükséges a gazdasági feladatok megoldásá­hoz. A műszaki ismeretterjesztés gazdája, a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat éppen ezért évről évre fokozza tevékenysé­gét, s elsősorban az Iparvidéke­ken munkásakadémiai és sza­badegyetemi szinten rendezi meg előadássorozatait. Országszerte összesen hatvanhat ilyen mun­kásakadémia működik, s a fő­városban és három megyében Borsodban, Baranyában és He­vesben műszaki szabadegyete­meket is létesítettek. Az ilyen jellegű előadásokat az elmúlt évben nyolcvanezren látogatták, togatták. A műszaki ismeretterjesztés népszerű formája a TIT által szervezett gyárlátogatás is. A múlt esztendőben körülbelül nyolcezren vettek részt ilyen üzemi tanulmányúton. A TIT arra törekszik, hogy az elkövet­kező. Időkben a műszaki isme­reteket nyújtó előadássorozato­kat, akadémiákat lehetőleg a nagyüzemekben, a lakóterületek művelődési házaiban és a szak- szervezetek művelődési ottho­naiban rendezzék. A szakszerve­zetek kívánságára a társulat elő­adói az egyes iparágak Jellegé­nek megfelelő témát érv eket dol­goztak ki, ezeket az előadásokat a szakszervezetek beiktatják majd az üzemek művelődési programjába. (MTI). Rövidesen bemutatják a szakembereknek az első magyar mozgó röntgenfilmet A tudósok és orvosok szer­te a világon fáradoznak azért, hogy az ember belső szervezetét mind tökélete­sebben megismerjék. Többek között ezt a célt szolgálja az úgynevezett röntgen képerő­sítő. A képerősítő elektron-mik­roszkóphoz hasonlóan, úgy­nevezett elektron optikával működik, s az erősítő ernyő­jén a röntgenkép hatszáz- nyolcszázszorosan jelenik meg. A különleges vizsgála­tok így kisebb sugárterhelés­sel pontosabban végezhetők el. — A képernyő fényének ilyen mértékű erősítése le­hetővé teszí azt is, hogy az emberi test különféle belső­szerveiről mozgó fényképfel­vételeket készítsenek. — így például a gyomor, a ’légző­szervek a vese működését, vagy a .nyelés, folyamatait fi- gyelmazpel kísérhetik az or­vosok. A képerősítő egyik változatát a sebészek külö­nösen a csontműtéteknél, — csonttörések helyreállításá­nál alkalmazzák jó ered­ménnyel. Az 1. számú sebészeti kli­nika röntgenlaboratóriumá­ban a képerősítő és egyszerű filmfelvevőgép együttes al­kalmazásával elkészítették az első magyar mozgó rönt­genfilmet. így a mozihoz ha­sonlóan le tudják vetíteni a vese, vagy egyéb belső szer­vek működését. A képerősítővel és a rönt- genfilmfelvételekkel kapcso­latos néhány hónapos kísér­let — a laboratórium szak­emberei szerint —eredmény­nyel zárult. A Medicor Röntgen Művek felismerve a képerősítő je­lentőségét, tervbevette .azok gyártását, íMTU, A TANÁR: őszhajú, megfontolt ember dr. Mészáros Vendel, a Ver­seghy Gimnázium tanára. Érveit tiszta logikával sora­koztatja egymás mellé. — A kémrepülőgép olyan emberek politikája, akik fe­lelős állásban a lehető legfe­lelőtlenebb politikát folytat­ják. Hruscsov nagyon helye­sen tette, hogy tiszta vizet öntött a pohárba.. Most az egész világ jól látja, hogy há­nyadán is állunk. A tűzzel játszani mindig veszélyes. Én azonban nagyon bízom a Szovjetunió erejében, politi­kájában és abban, hogy a másik oldalon is észretémek majd. — Kiránduláson voltam színésztársaimmal vasárnap Tiszakürtön — újságolta Ta­tár Endre, a kitűnő SZÍNÉSZ. — Nevettünk, énekeltünk, ját- . szőttünk. Arról -' beszélget­tünk, hogy így kell élni, bol­dogan, derűsen, békében. Na­gyon jól tette Hruscsov elv­társ, hogy megmutatta, van erőnk a mi békénket meg is védeni. Jó lenne, ha Eisen­hower egyszer résztvenne egy ilyen kiránduláson, mint a mienk volt. Talán rájönne, hogy az emberek százmilliói így akarnak élni. Egyébként optimista vagyok. Az ameri­kaiaknak be kell látniuk, hogy eljátszották kis játékai­kat. Az erő és az igazság a mi oldalunkon van. A DIÁK tizenhét éves és mérnöknek készül. Hegedűs Miklósnak hívják és a fiatalok roman­tikus lelkesedésével beszél a kémrepülőgép lelövéséről. — Remek dolog, ahogy Hruscsov „behúzta” az ame­rikaiakat. Most aztán meg- ehetik, amit főztek. Persze veszélyes ez a dolog, de én remélem, béke lesz. Mérnök csak béliében lehet az em­ber.« A gyógyszertár pultja mö­gött fiatalasszony szorgosko­dik. És közben csak kevés időt, néhány szót tud szen­telni nekünk Kovács Miklós- né, a GYÓGYSZERÉSZ. — Széles mozdulattal körül­mutat a helyiségben. — Nézze, ez a sok gyógy­szer mind azért van, hogy megmentsünk, meghosszab­bítsunk emberi életeket, meg­gyógyítsuk a betegeket..Ezért dolgozunk. És akkor ne kí­sérnénk figyelemmel a világ- politikát? Eisenhower rosz- szul számított. Amit csinál, dilettáns, balkezes politika. És arra irányul, hogy semmi­vé tegye mindazt, amit pél­dául mi is csinálunk. Én bí­zom a Szovjetunióban és a békében is. Arra van szük­sége a kisfiamnak, meg min­den gyereknek a világon. Előbb-utóbb az amerikaiak is kénytelenek lesznek ezt meg­érteni. Hatékonyabb beruházási munkát! Erre az évre 445 millió fo­rintot bocsájtottak a megye állami beruházásainak finan­szírozására. Az első négy hó­napban ennek az összegnek mindössze 15 százalékát használták fel. Ha arra gondolunk, hogy a különféle gépek, berendezé­sek beszerelésére csak az épületek elkészítése után ke­rül sor, s ez jelentősen növe­li a felhasználás százalékará nyát, bizonyos fokig érthető az elmaradás. Bizonyos fokig de korántsem ilyen mérték­ben. Mi erre a magyarázat? Elfogadható indokok is vannak. A kivitelezési mun­kák megkezdését gátolja pl. a tervező vállalatok nagymérvű lekötöttsége. Ezen hirtelen változtatni eleve lehetetlen. Fejlesztésüket programba venni, a jó szakemberképzés­re haladéktalanul megtenni a szükséges intézkedéseket, — már most elengedhetetlen. Hiába biztosítunk ugyanis megfelelő munka- és anyagi erőt a beruházásokhoz, ha az elképzeléseket rögzítő tervező részlegek nem győzik a mun­kát. Márpedig jónéhány év óta — és még most is — ez a helyzet. Változtatni kelle­ne rajta. S nemcsak ezen. Az értékhatáron felüli beruházá­soknál tapasztalható különös­képpen, hogy az engedélye­zési eljárás nagyon elhúzódik késleteti az új létesítmények tervszerinti befejezését Az sem titok, hogy építő­iparunk — bár munkásai igen szívósan, áldozatvállaló- an dolgoznak — nem tud megbirkózni teljes egészében a ráháruló feladatokkal. Részben a hiányos gépesítés, részben az erősen kifogásol­ható anyagellátás az oka en­nek. Ezek is olyan okok, me­lyeket máról holnapra meg­szüntetni nem lehet. Nagyon súlyos milliókat kellene be­fektetni ahhoz, hogy építőipa­runk gépi ellátottsága' min­denben kielégítse a kor igé­nyeit. Erre, anyagi lehetősé­gein nincsenek. Évről évre korszerűsödik építőiparunk, de máról holnapra mindent nem tudunk megváltoztatni. Ugyanúgy nem tudjuk egyik napról a másikra megszüntet­ni az anyaghiányt. Ezek után joggal merül fel a kérdés: tétlenkedjünk tehát? Erről egyáltalán nincs szó. Csak arról, hogy a reális helyzetet figyelembevéve sok­kal jobbam koncentráltab­ban kellene szerveznünk a munkát, gyorsítani a beru­házások ütemét. Ez külön­ben központi irányelv, — legalábbis elméletben. Ese­tenként ugyanis éppen azok a szervek hosszabbítják a be­ruházások lebonyolításának idejét, amelyeknek úgymond hivatali kötelességük lenne egy-egy létesítmény üzembe­helyezését minden lehető módon sürgetni. Az irányító hatóságok (a különböző mi­nisztériumi szervekre gondo­lunk) esetenként egy év alatt is megvalósítható beruházást több évre ütemezve engedé­lyeznek, így biztosítják a fe­dezetet is.' Ezért, ha a beru­házások koncentrálására hat­hatós intézkedéseket akarunk tenni, a minisztériumi szer­vek portáján kell elsősor­ban szétnéznünk. Vitatható például a me­zőgazdasági jellegű beruhá­zásokkal kapcsolatos gyakor­lat is. A minisztériumi szer­vek év elején csak a terve­zéshez szükséges fedezetet biztosítják a beruházónak, s csak a tervdokumentáció el­készítése után kerül sor a kivitelezéshez szükséges ke­ret megállapítására. Ez ta­pasztalható a rizstelepek re­konstrukciójánál, talajjaví­tásnál, stb. Előnye ugyan en­nek az eljárásnak, hogy ak­kor már szinte fillérre ki­számították, mennyi pénz szükséges, de az újabb keret engedélyezési és lebontási munkái sokszor több hóna­pig húzódnak, a kivitelezést az év utolsó hónapjaiban kezdhetik csak. Megyénk ál­lami gazdaságaiban ezért nem haladtak kellően az első négy hónap során a rizste­lepek rendszerében s a ta­lajjavításban. A jelentősebb beruházá­sokra biztosított összegek felhasználása is igen ala­csony 10—15 százalék kö­zött van az első négy hónap tapasztalatai alapján. Ilyen tények után vonható le. a kö­vetkeztetés; nemcsak beszél­ni kellene most már a beru­házások koncentrálásáról, — hanem hathatós intézkedése­ket is tenni ennek érdeké­ben. Az építőipar teljesítmé­nyét is növelné ez, hiszen az anyagot nem. kellene annyi felé osztani mint pillanatnyi­lag. jobban lehetne szervez­ni a munkát, s az sem mel­lékes: az új létesítményeket rövid idő alatt át lehetne adni rendeltetésüknek. Már­pedig most erre van szükség. Simon Béla Valamennyi sasi ember mind szőlős. Tényi elvtárs, a Béke Termelőszövetkezet párttitkára mutatta be falu­ját így nekem. S ezzel arra is felelt: ha emberekkel aka­rok találkozni, a szőlőnek ve­gyem az irányt. Süppedő ho­mokban fürtöket eresztő sző­lőtőkét, borsószemnyi megy- gyet, almát nevelő gyümölcs­fák között találtam rá a Kovács Domokos-munkacsa- patra, Karaszoltak. A cukorrépa sarabolásához hasonló műve­let ez. Látszatra könnyű, nem kell hajlongani, de Tompa Elek bácsi szerint meghúzza az ember karját, jól esik a barázdánál egy cigarettaszí- vásnyi pihenő. Rágyújtottunk. Beszélget­tünk. Az első ismerkedő sza­vak után Párizsra terelődött a figyelem. Tizenketten dol­goznak a munkacsapatban, s kilenc szövetkezeti gazdának rádiója van. A többi meg új­ságot olvas’. Értesülnek a pá­rizsi eseményekről. — Hruscsov jól odamon­dogatott Eisenhowemek. Nem emlékszem már me­lyikük mondta. Innen indul­tunk. Tompa Elek bácsi, aki 71 éves létére a szövetkezet egyik legszorgalmasabb mun­kása, azzal toldotta: — Aki a háborút kívánja, rögtön fejezni lefelé. L. =* Bizony, az keilen», / X 7" PARIZS-TISZASAS Most már mindenki tett hozzá. — Az lenne a legjobb, ha békés úton megegyeznének. — Oszt élne mindenki bé­kében. — Hát ha ide jönne Eisen­hower a munkásnép közé, nem jól járna. — Kitanítanánk. ' Kalapot cserélnénk vele. — Tán még el is ásnánk. Ott, a gyümölcsfák árnyé­kában a szélhordta homok­barázda partján értettem meg igazán, mit is jelent az egy­szerű embereknek a béke. Radics László fiatalabb em­ber gazdatársainál, tóle hal­lottuk. — Én nem voltam háború­ban, de láttam a leventéket. Ott aludtak a lövészárokban. Mire Tompa Elek: — Voltam én kétszer. Sza­ladva ettem meg a vacsorát, ha jutott. A megölő ellensé­gemnek sem kívánom. Molnár Menyhért: — De hogy nem lehet ki­békülni? Ahány háború, — annyiszor ég le az ország, de a nép is. — A háború csak annak jó* akinek haszna van belőle. — De az meg nem jön közénk. Ezzel ismét az amerika­iakra terelődött a sző. Ko­vács Domokos hallgatta a rádióban Hruscsov párizsi beszédét. — Igaza van neki. En is önérzetes ember vagyok, de úgy látszik, a szovjetek is azok. Jól teszik. Mármint t a kémrepülő ügyére vonatkozott ez a megjegyzés. Csonkokká ég­tek a cigarettacsikkek. Vala­ki felállt. — Gyerünk dolgozni, mert ebből nem lesz kenyér. — De a munka is csak ak­kor jó, ha béke van. Révész Pál már fogta a karaszolót. Eddig egy^ szót sem szólt, legfeljebb bóloga­tott. Most. hogy mások abba­hagyták, hát ő is előhozako­dott. — No, én csak annyit mondhatok, elbújhatnak az amerikaiak. Hát ilyen még nem történt velem. Ki va­gyok vetve üdülésre. — No, csak ne tiltakozz’ Nagy nevetés közepette a szőlészeti brigád vezetője mondta ezt. Azon derültek az emberek, hogy Révész Pált jelölték üdülésre jó munká­ja után. Az meg ahelyett, hogy örülne neki, meg van ijedve tőle. Valahogy olyan formán hangzik: hát meg­öregedtem becsületben, mé­gis ilyet tettetek velem, hopv nekem kell elmenni üdülni. Nem egyedül megy ugyan. Tompa Elek is vele tart Balatonfüredre. A het­venegy éves ember a csapat viccmestere lett. mióta as örömhírt közölték vele. — Már szoktatom is a tes­temet a rövidgatyához. Karaszoltak. A pihenés után újra friss erővel vágták bele a karaszolót a felmele­gedett homokba. Még arról esett szó, hogy nagy a szö­vetkezet, sok föld jut egy-egy emberre. De a négyszázhúsz szövetkezeti gazda igazán rendesen hozzálátott a mun­kához. Havi munkatervet készítenek, ahhoz ragaszko­dik a tagság. Jöttünk a 3CÍ0 holdnyi sző­lőben visszafelé. A párttit­kár, a brigádvezető, meg én A Béke Tsz baromfifarmjá­nál csirkék szaladtak felénk. Akkor mondta a párttitkár: — Máskor is kijöhetnének, mert van itt miről írni. — Harminckét forintot tervez­tünk munkaegységenként, de kacsintgatunk a harmincöt- negyven forint felé. A kertészetben bíznak na­gyon. Az olyan szép, hogy a húsz holdra 170 ezer forint bevételt terveztek, de ahogy most látják, csak a káposz­ta behozza ezt az összeget. Én hallgattam. - Kis­sé neheztelve is, hogy ez már nem tartozik egészen a Szov­jetunió párizsi erőfeszítései­hez. S most jöttem rá, ahogy jegyzetfüzetemet átlapoztam Dehogynem! Az utolsó betű- iSl aa borsók—

Next

/
Thumbnails
Contents