Szolnok Megyei Néplap, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-17 / 91. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. április 17. Ladányi Mihály: V TAB AN Egy-egy lányt még lefognak estelente, ki erre vágyódott a szerelemre, cQV-eQy házban még szépasszony lakifi, akivel jól eljátszhatsz hajnalig. — Így őrzi már a múltat csak az utca, az öreg házak, félig földbe bújva, egy kis középkor, ahol dohoson fogatlan szél — javasasszony — oson. Reggel, midőn idetéved a nap s lelöttyenti a göthös házakat színekkel: festők ver nejt itt tanyát, hogy elszedjék a nyomor aranyát. Az ittlakó a nedves szalmazsákról felkecmereg, a ház elé kilábol s az újvárosi útnak nekivág, hogy keressen egy kis romantikát. Qáazsáq^i (ak&dalniL aiztaikäizäntok A minap a véletlen egy kis füzetécskét juttatott a kezemhez, amelybe, a múlt században a jászoknál divatos lakodalmi versikéket gyűjtötte össze valamelyik néprajzkutató. - Talán nem értéktelen meghallgatni néhányat a múlt század lakodalmi asztalköszóntői közül. A lakodalmi ebéd előétellel vette kezdetét: „Míg az ebéd eljő.. tessék bor és kalács! Ezt nem készítette se bognár, se kovács, Hanem szép asszonyok és lányok szép keze. Sok mákkal, túróval meg van ez bélelve.” A leves bejelentése után a tyúkhús következik: „Elhoztam a két kakast egész tarajával...” A paprikás húsnál hangsúlyozódik: „Gyenge bárányhús ez. főve paprikával, Harminc esztendeig járt édes anyjával, Már kint a konyhában nem hagytam egyebet, A sok dirib-darab csontot, cserepeket.” A következő fogásnál: „Utoljára gyün mán a kitoló kása. Jóízű, mer mézes, nem tóm, hol van mása. Sok lesz ennek ára, mert vót másfél mázsa. Ki dofolást szenved, önnönmaga kára.” Vigaszul azonban sült pecsenye kerül még az asztalra, utána meg torta, mindegyik bejelentve és a bor, e szavak kíséretében: „Kezembe a kancsó, jó bor vagyon benne. Várja a menyasszony, ha rá kerülhetne. De a vőlegény is, ha rá szert tehetne. Más is hozzányúlna, ha előtte lenne.” A versek sora a muzsikusokról való megemlékezéssel zárul, azoknak szed össze pénzt. Hát nem valami nagy az ételek száma, de annál tartósabb lehetett a muzsika, a tánc. És hangos lehetett a kacagás a versmondó szavain Is. Ha elmulatott rajta a mai olvasó, nem fogom eltitkolni a meny asszony-búcsúztatásnak és a jász lakó- dalomnak verseit sem. Közli: Dr. Tési Edit Stefan Heym: A GLASENAPP ÜGY Glasenapp hadnagy, a csehszlovákiai német megszálló csapatok tisztje eltűnik. Mulatott, dorbézolt, szerelmi bánatában leitta magát, holttestét néhány óra múlva kivetette a Moldva. Szürke jelentéktelen egyéniség volt ez a német hadnagy, de esete alkalmas arra, hogy a Gestapo tömeges letartóztatásokkal, megfélemlítéssel, kivégzésekkel próbálja megtörni a cseh nép belső ellenállást. Heym a kiváló német antifasiszta író érdekesen, izgalmasan írja meg ezt a történetet. Megjeleníti a nácizmust, az ellenállókat, az árulókat és azokat is, akik ide oda csapódtak a viharban. Dónké László: KÉT PIROS VERÉBTOJAS Boldogh Erzsikéék olyan szegények voltak, hogy egy tyúk, de még egy tojás sem volt a háznál. Pedig igencsak közeledett a húsvét s olyankor bizony nem illett elengedni a locsolko- dó legénykéket üres kézzel, piros tojás nélkül. Erzsi sírt is egy sort édesanyjának, mikor az haza', tért egyik este a napszámból, hogy mit ad majd ő a fiúknak, ha azok eljönnek locsol, kodni. Az anyja olyankor fáradtan mormogott rá olyasmit, hogymit, hogy majd kapnak érte szives szót meg olajban sült kukoricagör- hét. Erzsi szomorú volt hát nagyon. Egyszer, mikor éppen bújócskát játszottunk a Csárdaér-parti kis erdőcskében, együtt bújtam el Erzsivel. Egy óriás akácfa mögé hasaltunk. Egyszeresük érzem, hogy Erzsi teste megremeg, hogy hangtalanul zokog. — Mi a baj? — súgtam oda neki. — Veréb tojások voltak! — tartotta orrom alá pici tenyerén az apró tojáshéjakat. — Azért siratod, mert összetörtek? — kérdeztem még mindig halkan. — Igen — súgta vissza. — Sebaj! — ugrottam talpra, mitse bánva, hogy a hunyó észrevett. — Szerzek neked másikat? — Tudnál? — vetette rám őzbarna szemét Erzsi. — Hát persze! — mondtam, mint egy kis hős- — Ide süss! S azzal mászni kezdtem fölfelé az egyik karcsú derekú akácfán. Szerencsém volt, a puha verébfészekben két pici tojás lapult. Becsúsztattam az ingderékba és lehuppantam a fűbe. Boldogan dugtam szerzeményeimet Erzsi meleg kis kezébe. Erzsi lesütötte két szemét s csak annyit mondott: — Ugye, eljössz húsvétkor locsolkod- ni? És húsvét hétfőjén ott voltam Erzsikénél. A rózsavízzel bőségesen meglocsoltam. Ö hirtelen eltűnt a szobában. Hófehér tányéron két pici tojást hozott. Az én két verébtojásomat. Csak most vérpirosra voltak festve. Olyan volt, mint két rubint drágakő. Legalább is nekem, talán még annál is drágábbak voltak. Sohasem kaptam még azoknál szebb húsvéti tojásokat„h kertész kutyája“ Április 22-én mutatja be a Szigligeti Színház Lope de Vega, a világhírű spanyol drámaíró klasszikus komédiáját, „A kertész kutyájá”-t. Lope de Vega (1562—1635) a barokk-kori spanyol színpadművészet megteremtője volt. A krónikák azt jegyzik fel róla, hogy már ötéves korában latin és spanyol verseket írt, első színdarabját pedig tizenkét éves korában, 1574-ben vetette papírra. Élete végéig — körülbelül 1880 színművet írt (némelyiket huszonnégy óra alatt), melyekből mindössze 500 maradt fenn és ebből csak huszonötöt fordítottak le magyarra. Színdarabjainak legszembetűnőbb vonása, hogy a bi- zarrság és józanság sziporkázó bravúrral váltakozik műveiben. Mindvégig hallatlanul érdekesek, mint ahogy egy kalandregény érdekes: az ember kíváncsi, hogyan fog az ügy lebonyolódni. „A kertész kutyá"-)át 1613 körül írta. A szerelem nem tiszteli a rangot, a szív parancsa pedig erősebb, mint a kasztszellem zsarnoki uralma: ez a legfőbb tanulsága művének. A budapesti Madách Színház 1949-ben adta elő Bajor Gizivel és Ladányi Ferenccel a főszerepben. A Szigligeti Színház is „parádés” szereposztásban mutatja be. A férfigyűlölő Diana grófnőt — Bajor Gizi egykori híres szerepét — Győri Ilona, Teodórát, a daliás titkárt pedig Geilei Kornél alakítja. A próbák folyamán kerestük fel Győri Ilonát, a darab főszereplőjét, aki már hét esztendeje tagja a Szigligeti Színháznak. — Diana, a harminchatodik szerepem Szolnokon. A Bánk bán Gertrudisa, a Kispolgárok Tatjánája, a legutóbbi Othello Emíliája után most újabb nagy feladat áll előttem: Lope de Vega komédiái hősnője, Diana megformálása, amely a világirodalom egyik legérdekesebb és legsokszínűbb szerepe. Geilei Kornél a színház egyik legsokoldalúbb művésze. Játékstílusa, komoly karakterábrázoló készsége, természetes humora — no és ritka magas termete — alkalmassá teszi, hogy drámai hőstől operettbuffóig mindent eljátsszon. Legújabb szerepéről mégis így nyilatkozik: — Szeretem és mégis félek Teodoró-rál. Játszottam már hőst, játszottam sok komikust is, de komikushőst még soha. Teodoró pedig kétségkívül az. Humoros szituációk teszik kedvessé és a klasszikus ver- sesforma élvezhetővé Lope de Vega e művét M. M. Q vnlt Picinké, s ked- ^ es, mint x nyári fény. "a fűz vesszeje hajlik a víz t'i’-ré-e, bizony, látom Picinké derekút, s ha csillag f a* éjben bizony F.xl.. xe szeme villog... Ó, mit nem adtam volna, ha megfoghatom , ürge, csepp kezét, s v psimogathatom ragyogó hasát. örmény lány volt Picinké, Kelet virága. Apja, a dagadt főjegyző, nem hasonlított a virágokhoz. Dereka: mint a tuskó, feje: mint a sárga tök, s a lába: lőcs, A szeme eléggé fekete volt — de mint a tüske. Mégse bántam, hogy rámszúrt vele azon a messzehul- lott nyári délelőttön: — Hé! Komódiba mész? — Oda — s szívem a torkomra röppent. — Vidd ezt is — morogta s köszönés nélkül döcögött el. Levél volt Picinkének, kit a komádi körorvos rabolt feleségül a tavasszal. Hát olyan gyorsan se vittem apámnak ebédet soha, mint ezegyszer! Tapostam a pedált, ahogy csak tellett a tizenhat éves dobogó szívemtől. Vidáman s kegyesen intettem búcsút a falu szélén az öcsémnek s húgomnak, kik gyermekgyűrűben játszadoztak. Sipongó nótaszavuk utánamsiklott az úton: Ez kell nekem, ez, Ezt kedvelem, ezt, Szép maga, szép ruhája, lobogós ingválla ... De takaros volt a Picinké DÉR ENDRE: PICINKÉ ingválla s tarka kötője! ö maga pedig fürge, mint a tavaszi szél. Nagyot sikoltott, mikor a konyhába futottam, s csepp fakanalát elejtve ölelt meg: — Bandikám! — kacagta bugyogva. S hogy belebíborlotta-n az ölelésbe, rámnézett Picink.e, s bogárszemén áthullámzott a zavar. Elengedett, s a kezét elémbe adta tenyérrel. — Nagyot nőttél — mondta csendesedve. Jy énylő szemmel fogtam * meg öt gyermeki ujját, s ragyogó szemmel méricskélt ő is. — Tán meg is házasodtál azóta, te? — ütött a kép:mre gyengén. Megint lángot vetett az arcom, s ő megint megzavarodott. Csend kezdődött, mely már-már csontom hasogatta, ám Picinké belé- lelkendezett a csendbe: — Otthon, van-e újság? Könnyű kézzel lengettem elő a levelet. Rácsapott Picinké s mohón olvasott. Köz- be-közbe az ételbe is belekavart nagyszelesen. Amint végzett, kinyitotta a tűzhely ajtaját, s a levél világot vetett ajkára és szemére. — Hogyan jöttél? — egyenesedett fel s rámsugárzott. — Keréken — feleltem s elfordultam, lábam kaparászva. — Keréken? Ez a beszéd! Elhúzom az ételt s megyünk biciklizni. — Még mindig nem tanult meg? — kérdeztem kedvre derülve. — De nem ám! — nevetett Picinké, s úgy nézett rám, mintha lány volna s nem asz- szony. — Megtanítasz, ugy-e? Emlékszel-e? Tavaly megígérted. — Csakis — intettem dagadó mellel, ö kézenfogott. Kifutottunk az udvarra, én megmarkoltam a nyereg alatt a masinát sűrű erővel s lemosolyogtam Picinkére, mint valami kisdedre: — Fel lehet ülni. Lerúgta virágos papucsát, felfészkelődött a nyeregre, s elindultam véle, mint a táltos. Micsoda hancúrozás kerekedett azon az udvaron! Nyékiéit kezében a kormány, s hol jobbra, hol balra biccent Picinké a nyergen. Egyszer majdnem fejjel esett a kőre, ám derékon kaptam s nem engedtem. Pihegett, mint a madárka — s tagjai, mint a holté ... Záporozott az öröm a szívemben, s visz- szatettem a nyeregre, mint a pelyhet. Ám, alig engedem el, kikapja kezemből a gépet, s száguld az udvaron körbe, biztosan, vidáman, s csúfon- dáros nevetéssel.,. Czívem vére is megakadt, ahogyan néztem, s csak lassan, lassan kígyózott fel fejemig a kérdőjel: Hát megcsalt Picinké?! S kacag rajtam?... Ráadásul az ablak is kinyílt s a körorvos — va- saltruhájú dalia — harsogva csatlakozott a felesége jókedvéhez. Soha olyan lassan nem telt az idő, mint visszamenet. Mintha valaki mázsás zsákot csapott volna a vállamra, olyan nehezen küsz. dtem a pedállal... öcsém, húgom s a fürge raj még mindig a falu szélén játszott. De irigyeltem őket! De azt is éreztem, hogy ólomcső a hosszú nadrág rajtam, nem enged a kör felé... Leültem hát odébb, a Szillér- tó partján, onnan néztem őket, s a szívem hasogatta sipogó hangjuk: Ez kell nekem, ez. Ezt kedvelem, ezt, Szép maga, szép ruhája, lobogós ingválla... Nagy, kövér könnycseppet csillantott meg a szemem, mint a megnyesett venyigeszár ... Észre sem vettem, hogy a hátam mögé lopózik az alkony s csendben rámborítja az éj leplét... r Felugrottam, hogy lerázzam magamról; ám, abban a percben hullani kezdtek a . csillagok, mint a zápor; mintha az égi boltozatra ökle pörölyével reávágott volna furcsa kedvében egy óriás. Minden csillagban a Picinké szeme villogott. S sok csillag ezernyi fénynyiln mind az én szivemen ejtett sebet. Bontakozó szárnyak Hosszú szünet után ismét megindítjuk a fiatal költők és elbeszélők fórumát. Olyan kezdő irodalmárok számára kívánunk megjelenési lehetőséget nyújtani, akikben felcsillanni látjuk a tehetséget. A költemények sokszor döcögősek, a szóképek néha suták, bizonytalanok. De már látszik ezeken a fiatalokon, ha szorgalmasan tanulnak, tanulmányozzák nagy költőink stílusát, kifejezőkészségét. emellett nyitott szemmel járnak az életben és ig- ekezLakatos Lajos: nek megtalálni saját hangjukat; lesz miami belőlük. M-i számunkban két fiatalt mutatunk be. A 17 éves Serfőző Simon Zagyvar ékasr ól már sok írást küldött hozzánk. Stílusa az évek folyamán sokat csiszolódott, lakatos Lajos szolnoki fiatalnak ez az első próbálkzzása. Induljon hát meg újra a - itakozó zárnyak’'! Fiatal, kezdi költőknek és íróknak jó alkalom ez tehetségük m- mutatására. Várjuk próbálkozásaiknak termékeit. x Emberek! Szorítsunk erősen kezet még erősebben emberek! Erős ököl milliókból duzzadjon meg hatalmasra, hogy tiszteljék akaratunk! Szent, hatalmas békevágyunk legyen szent hát minden- i kinek, a halálgyárosoknak is, kik most is ölni akarnak; reszkessenek az erőnktől! Háborúsdit akarnak játszani és szórják atomoamacsaikat, ártatlanok véréből akarják növelni szennyes millióikat, és rászabadítanák a földre förtelmes halállégióikat, vértől akarnak meghízni; gazok, vérespofájú hiénafalkák! Majdaneket, Koreát akarnak, emberi agyvelőkön taposni, meggyalázni asszonyokat, ifjú szüzeket bepiszkítani, lerombolni békés otthonokat, agyonrugdosni kisgyermekeket, termőföldből temetőt akarnak, maguknak véres tobzódásokat! Ne engedjétek emberek! Vegyétek ki a kezükből a halálfegyvert — emberek! Hiénák ne élhessenek, tapossátok el — emberek! Én is, egy a százezrekből, parány hatalmas erőnkből, a szerelemre esküszöm, megölt apámra esküszöm, míg élek, azért ordítok, hogy Ti meg ne engedjétek, ne engedjétek — emberek! Ser főző Simon: Y ' lavaszi eíiid Tavasz csókja nyitja a fákat, Fény-labdákkal játszik a nap szememben, Levetem a gondot, e télikabátot, S az öröm forrása fakad szívemben... Szél-ütem altja lüktet a fűben; A mezőkről víg nóta szót hallok, A viráglila égig emelkedik a táj, S tavasz-ízű szádra gondolok... Vázlat Vakult tó vizére csöppen az alkony, Szél hajlong a tollatlan fák között, S a gubancos-ágú csillagok nesztelen Kiülnek a fehérhalá ntékú hegyek fölött. Szürke árnyak nyújtóznak a sarkokon. Bandukol a borízű béke . •. S a tollászkodó fellegek lassan elülnek Az ég csillag-nyoszolyás ölébe... Szerkesztői üzenetek Zádor Egon, Kunszentmártoni Kérésének sajnos nem tudunk eleget tenni, mint már több Ízben közöltük, kéziratok megőrzésére és visszajuttatására nem vállalkozhatunk. Verselt szívesen megbíráljuk, közlés esetén természetesen honoráriumot is fizetünk. Serfőző Simon, Újpest: Örülök, hogy a kritika körüli félreértés tisztázódott. Verseit és elbeszélését közlésre besoroltuk. Bistey András, Jászapáti: Sajnos, az Ebédvtvfik című novellája ) még négy folytatásban is tekin- ! télyes helyet foglal el. Verseny I című novellája érdekes, egyéni látásmódról tanúskodik, de mondanivalója bizony sovány. A megyei irodalomról Írott cikke közlésre kerül. Gyermekmesélt az illetékes rovatnak átadtam. IIIIIIIIIIIHMIIIIIIIIIIIilllllllllllllllilllllllllllla Szakköri kiállítás Szolnokon, az Ady Endre Művelődési Ház szakkörei a Felszabadulási Kulturális Szemle keretében kiállítást rendeznek. Az érdekes és színvonalas kiállítást vasárnap délelőtt 10 órakor nyitja meg a Malinovszki utca 38. szám alatt Szigeti László elv- társ. a városi tanácstól.
