Szolnok Megyei Néplap, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-17 / 91. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. április 1?. Nagygyűlés a budapesti Sportcsarnokban (Folytatás az 1. oldalról.) Elnök Ür és munkatársai, akik nagy tudásukat, harcos éltük gazdag tapasztalatait a legmagasztosabb eszmék szol­gálatába állították és fárad­hatatlanul dolgoznak, küzde­nek országuk előrehaladásá­ért. Ma olyan világhelyzet ala­kult ki — mondotta a továb­biakban —, melyben a nem­zeti függetlenségüket kiví­vott népek függetlenségük megszilárdításában, gazdasági és kulturális életük feleme­lésében nincsenek egyedül. Egymás szuverénitásának tiszteletben tartása, a kölcsö­nös barátság és kölcsönös előnyök alapján — erejük­höz mérten — segítik őket a szocialista tábor országai. A magyar dolgozók minden rokonszenve és támogatása az imperializmus, a gyarma­tosítás ellen harcoló népek felé fordul. Jogosnak és igaz­ságosnak tartjuk, s támogat­juk azt a harcot, amelyet Indonézia kormánya és népe az ország elidegeníthetetlen részének, Nyugat-Indonéziá- nak felszabadításáért folytat. Nagy öröm számunkra, hogy a gazdasági építőmun­kában eddig elért eredménye­ink alapján beruházási javak szállításával, műszaki segély- nyújtással támogathatjuk az Indonéz Köztársaság iparosí­tási terveinek végrehajtását, s készek vagyunk előmozdí­tani az indonéz kormány ál­tal meghirdetett „élelem- ruházat” program sikeres megvalósítását. (Táps.) Kállai Gyula ezután rá­mutatott: öt esztendővel ez­előtt Szukarno elnök kezde­ményezte az' Indonézia föld­jén, Bandungban megtartott értekezletet. Egyetértünk a bandungi konferencián elfogadott el­vekkel, s örülünk, hogy az Indonéz Köztársaság kül­politikájában következete­sen érvényesíti azokat. Beszéde végén Kállai Gyu­la hangoztatta, összefűzi né­peinket a nemzetközi helyzet enyhítéséért vívott közös harc is. * * - * Meggyőződésünk, hogy Kí­na, India és Indonézia sza­va nem maradhat sokáig a világ sorsát eldöntő nem­zetközi konferenciák fa­lain kívül. Kállai Gyula beszédét e szavakkal fejezte be: Kérem, adják hírül odahaza népük­nek, hogy Budapest, s a Ma­gyar Népköztársaság dolgo­zói szívből, őszinte barátság­gal további sikereket kíván­nak hazájuk és boldog éle­tük építéséhez. (Nagy taps.) Kérem, tolmácsolják odaha­za: a magyar nép mindig hűséges és megbízható ba­rátja lesz az indonéz nép­nek. Éljen országaink és né­peink barátsága! Éljen a béke! (Hoszantar- tó, nagy taps.) Fanfani közép- baloldali kormányt akar alakítani Róma (MTI). Fanfani. az új olasz kormány megalakításá­val megbízott miniszterelnök újságíróknak kijelentette, hogy miután befejezi megbe­széléseit a politikai vezetők­kel, kedden találkozik a ke­reszténydemokrata párt bal- és jobbszárnyának vezetőivel. Fanfani már eddig is utalt arra, hogy középbaloldali koalíciót szándékszik össze­hozni a kereszténydemokra­ták, a szociáldemokraták és a köztársasági pártiak részvé­telével. A fasiszták kijelen­tették. ha a keresztényde­mokraták inkább a baloldal­ra támaszkodnak és nem haj­landók elfogadni a fasiszták támogatását, akkor ők ezt a támogatást megvonják a he­lyi közigazgatás vezetőitől is. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHmiiiiiiiiiiiiiiiiiii Jól halad a tavaszi mező- gazdasági munka az NDK- ban Szukarno elnök beszéde Dr. Szukarno lépett ezután a mikrofon elé: Meleg szavakkal emléke­zett meg arról, hogy a ma­gyar nép rendkívül kedve­sen és mély rokonszenwel fogadta. A továbbiakban méltatta az indonéz nép forradalmi harcának jelentőségét. Mi indonézek — folytatta — igen messze élünk más or­szágoktól, mégis meghallot­tuk a szabadság hangját, amely annyi más országban megszólalt. — Meghallottuk, hogy szabadságért kiáltanak a népek Európában és má­sutt a világon, — és feléb­redtünk. Elnyomást és ki­zsákmányolást szenvedett nép voltunk. Olyan országgá váltunk, amelyet egy holland pro­fesszor a kulik népének és a népek kulijának neve­zett. Vázolta Indonézia törté­nelmi múltját, rámutatott, hogy Indonézia éppen ter­mészeti kincseinek gazdagsá­ga miatt igen korán vonzot­ta a gyarmatosítókat. Már a tizenhatodik században és különösen a tizenkilencedik században, az imperialisták, elárasztották egész Indoné­ziát. A tizenhatodik és tizen­hetedik században, amikor a spanyol, portugál, holland kereskedők keresték a ten­geri utakat, eljöttek Indoné­ziába és kirabolták. A tizen­kilencedik században a mo­dern imperializmus is beha­tolt Indonéziába, és elvesz­tették gazdasági független­ségüket is. Kulik népévé és nemzetek kulijává váltak. Harcoltak az ellen, de akkor még nem volt egység a szu- matrai, borneoi, jávai, szula- vézi-sziget és más szigetek lakosai között. kát és ez erőt ad nekünk. A holland imperialisták indonéz vezetők ezreit és ez­reit börtönözték be, sok in­donéz vezetőt felakasztottak. 1947-ben, majd 1948-ban is­mét hadsereggel törtek ránk. Mi mégsem tettük le a fegy­vert, nem szüntettük meg a harcot, s 1950-ben a hollan­dok arra kényszerültek, hogy elismerjék Indonézia szabad­ságát. (Nagy taps ) Nemcsak azért bízunk a jövőben mi indonézek, mert egységesek vagyunk, nem­csak azért bízunk, mert van erőnk, bátorságunk, nemes céljaink vannak, hanem azért is, mert tud­juk, hogy szerte a világon vannak barátaink. (Taps.) Barátaink, akik ugyanazo­kért az eredményekért har­colnak, akiknek ugyanazok a céljaik, mint nekünk, s akik segítenek bennünket céljaink megvalósításában. Nem egyedül harcolunk. Mi szerveztük meg a bandungi értekezletet, amelyen huszon­kilenc ázsiai és afrikai or­szág egymilliárd hatszázmil­lió lakosának képviselői vet­tek részt. Azóta — 1955 óta — még több afrikai nép vált szabaddá, illetve harcol sza­badságáért. Mostmár nem egymilliárd hatszázmillió, hanem egymilliárd hétszáz­millió — egymilliárd nyolc­százmillió emberről van szó. És vegyük számításba a szo­cialista országok népeinek hatalmas erejet. (Nagy taps) És ehhez még hozzá kell számolni a nyugat-európai, amerikai, latin-amerikai munkásokat és haladó gon­dolkodású embereket! S mindezt az erőt összegezve két és félmilliárd emberről beszélhetünk. (Nagy taps.) Amikor 1947-ben és 1948- ban a hollandok bombákkal árasztották el bennünket, s mikor reánk szegezték ágyú­ik csöveit, amikor tűzzel bo­rítottak el bennünket, azt mondtam a népnek: ne ve­szítsük el bátorságunkat, semmiképpen se felejtsük el, hogy a szabadság mindenha­tó. Most, mikor világkörúton járok, amikor megismertem a néoek szabadságszeretetét, az is hozzátehetem: a szabad­ság vágya nemcsak minden­ható, hanem mindenütt je­lentős is. , Ott találjuk a szabadság szeretetét mindenütt: az én szivemben, az önök szivé­ben, mindegyikünk szivé­ben, minden ember szivé­ben. Holnap, barátaim elha­gyom Magyarországot, hogy tovább folytassam a barát­ságnak azt a világkörüli út­ját, amelyre indultam. A vi­lágkörüli utam során, kép­viselem az Indonéz Köztársa­ság politikáját amely nem­csak a békés együttélés, ha­nem az aktív tevékeny Lékés együttélés politikája. Azért megyek világkörüli utamra, hogy beszéljek a szabadságról és a szabadsá­gért, hogy barátságot kérjek és békét követeljek az egész világnak (Nagy taps). Sőt, ennél is többet: mi nemcsak a világbékét, hanem az em­berek testvériségét is köve­teljük, ezért harcolunk, ezért dolgozunk. — fejezte be be­szédét Szukarno. Dr. Ortutay Gyula zársza­va után a himnusszal ért vé­get a lelkeshangú sDortcsar- noki nagygyűlés. (MTI). A Német Demokratikus Köztársaságban — a legfris­sebb jelentések szerint — eredményesen végzik a ta­vaszi mezőgazdasági mun­kát. — Az árpa vetését 81 százalékban, a másodvetést 42, az olajosmagvak vetését 29, a hüvelyesekét 82 és a cukorrépa ültetését 18 szá­zalékban végezték el, s meg­kezdték már a burgonya ül­tetését is. A vetési munka 29 százalékát ez idő szerint két műszakban végzik. — tMTI). Nagygyűlés Kairóban Kairó (TASZSZ). Kairó­ban pénteken estig tartott az Afrika napja alkalmából rendezett nagygyűlés. A gyűlés résztvevői egy­hangúlag elfogadták az Af­rikai Szövetség deklaráció­ját, amely egyebek közt ki­mondja: — „Támogatjuk a bandungi, a kairói, az akkrai és a tuniszi határozatokat. Felhívunk minden afrikai országot, erősítse a szolidari­tást e határozatok megvaló­sításáért és az Afrika teljes .felszabadulásáért vívott harc­ban. (MTI). Növekszik a munkanélküliség a Ruhr-vidéken Bonn (MTI). A Ruhr-vidék ipari foglalkoztatottsága 1960 elején 6,5 százalékai alacso­nyabb volt, mint két évvel ez­előtt. A munkanélküliség különö­sen a keleti és a központi vi­dékeken volt nagy. A Ruhr- vidéki szénipari válság nagy­mértékben hozzájárul a mun­kanélküliség növekedéséhez. A párttagnak többet kell vállalnia A huszadik század elején azonban rádöbbentek arra, hogy ha ismét szabadok akarnak lenni, minden erőt egyesíteni kell. És egyesítet­ték is erőiket! És 1945 au­gusztus 17-én széjjelverték hazájuk földjén a holland imperializmust. Ez a nap a mi Indonéz Köztársaságunk születésének napja — mond­ta. (Taps.) Állami címerünkön a jel­szó: „Egység a sokféleségben” (Taps.) Igen mi közöttünk, indonézek között sokféle em­ber él, de egységesek va­gyunk ennek a jelszónak a szellemében. Nagyon boldog vagyok, hogy Dobi István El­nök Ür tegnap azt mondotta: k,Egység a sokféleségben” el­vet nemcsak Indonézia la­kossága különböző nemzeti csoportjainak együttélésére lehet alkalmazni, hanem a nemzetek együttélésére is, arra is, hogy a világ vala­mennyi nemzete egyetlen em­beri, testvéri közösségben egyesüljön. (Nagy taps.) Mi indonézek erőseknek érezzük magunkat. Miért vagyunk erősek, test­véreim?! Bízunk lövőnkben, bízunk Abban, ^ogy elérjük oéjjgip* — Hol is kezdjem — mond­ja mintegy önmagától is kér­dezve. Megszokott mozdulat­tal hátrasimítja haját, kicsit gondolkozik, majd így szól: — 1952 óta vallom magam idevalósinak. Ekkor kerültem Jászapátira. Budapestről he­lyeztek ide munkára. Nem is­meretlen nekem a falusi élet. Kunhegyesen születtem, ne­velkedtem. Ebben a község­ben is hamar otthon éreztem magam. Lekötött a munkám, meg a pártmegbízatásom. Az alapszervezetnél évekig vezetőségi tag voltam, 1955- ben pedig a párt községi vég­rehajtóbizottságába is bevá­lasztottak. — Az ellenforradalom ne­héz napjai után, mindjárt november elején hozzáláttunk soraink rendezéséhez, az MSZMP szervezéséhez. Egy alapszervezetbe tömörültünk akkor, a különböző foglalko­zású emberek. Majd csak ké­sőbb alakultak meg a terme­lőszövetkezetekben és más he­lyeken is a párt alapszerveze­tek. Ekkor, ezekben a hóna­pokban választottak meg a területi alapszervezetben tit- Ká.rnak, Nem könnyű megfe­lelni a megbízatásomnak. Sok egy kicsit, hogy a párttitkári tisztség mellett a munkásőr­ségben is vezető beosztást kaptam, s a párt községi vég­rehajtó bizottságának is tagja vagyok. Nem panaszként mondom ezt, s igyekszem ele­get tenni megbízatásaimnak. — Egyre jobban segít a párttagság is. A nyolc párt- csoportbizalmi tevékenysége korábban csupán a bélyegek, eladásában merült ki, de most már másképp van. Minden vezetőségi taghoz tartozik egy-két bizalmi, s a taggyűlé­sek, a különböző pártrendez­vények megszervezésében, a vezetőségre háruló feladatok megoldásában mindig számít­hatunk az elvtársak munká­jára. A párttagoknak is adunk megbízatásokat. Most alakítottunk két brigádot a taggyűlésen elmondott, né­hány szerv munkáját érintő hibák megvizsgálására. Több párttag figyelmeztetett ben­nünket, hogy a vágóhídon és a piacon a tisztasággal, az egészségügyi követelmények betartásával baj van. Ezt vizsgálja az egyik brigád, s majd szántót ad a taggyűlés­nek a tapasztaltakról. Az utóbbi időben a kenyér minő­ségére is sokan panaszkod­tak. Három elvtárs feladat­ként kapta a malom és a pék­ség munkájának megvizsgálá­sát. Az a tervünk, hogy ezt a módszert a jövőben is alkal­mazzuk. Fokozottabb ellenőr­zéssel, bírálattal, javaslattal is segíteni akarjuk a külön­böző szervek, szektorok mun­káját. Így vázolta néhány szóval párttitkári tevékenységét, s az 1-es alapszervezet munká­ját Kéki József elvtárs. Azt érzékeltette, hogy csak az alapszervezet tagjainak együt­tes erejével sikerül emelni a pártmunka színvonalát, le­küzdeni a nehézségeket és to­vább fokozni az eddigi ered­ményeket. Ez így igaz. De igaz az is, hogy az irányítá­son, a vezetésen is sok múlik. Kéki elvtárs többéves mun­kájával bebizonyította, hogy alkalmas a vezetői tisztségre. Sok a feladata, megbízatása, de egyikről sem mondana le, mert azt tartja: a párttagnak többet kell vállalnia. N. K. Hímes tojások „Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz. Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég.” És soha szebbet, soha ígé­retesebbet az idei tavasznál. Kapjuk a hírt gyárakból, üze­mekből: teljesítették tervei­ket a munkások, Nagyra nőtt mezei nyulak, a húsvéti nyu­szikák rokonai alig látszanak ki a termelőszövetkezetek, ál­lami gazdaságok dús vetései­ből. Szépen elmunkált föld- táblák, tavaszi erőtől duzza­dó növényzet adja meg en­nek a mai napnak örömét. Mert örömünket igazán ez táplálja, mégha senki nem is gondol rá. A husvét a tavaszi örömök, a tavaszi vigadás ha­gyománya. Korán kelnek a lányok, a legények ma reg­gel. Izgalomtól piruló orcá­juk a legpirosabb hímes to­jásnál is színesebb talán. Le­gényeink kölnisüveget dug­nak a kabát felső zsebébe, lá­nyaink megterítik az asztalt, rárakják a hímes tojásokat, s az ablakmélyedésböl lesik: melyik legény tér be hozzá­juk. Milyen mások is ezek a mai locsolkodások, mint gyermekkorunkban voltak. Nem árt az emlékeztető. Nem szabad elfelejtenünk, hogy hány falusi nincstelen család gyereke kuporgott odahaza a kuckóban még husvétkor is, mert nem volt ruhája, mert cipőjében a testvére ment öntözködni. Hány helyre tér­tek be a locsolkodók, ahol nem igen tudták megkínálni őket. Ne tagadjuk, sokunk­nak kereset-kiegészítéskép­pen szolgált a locsolkodás. A köszöntőversekért járó pénzt este elkérte a szülő a gyerek­től. Sokszor a heti kenyérre, sóra, paprikára való kitellett belőle. Koldusok jártak a görbeházak körül, rótták az utcát, húsvéti köszöntőkkel éltették a gazdát, s tartották kezüket alamizsnáért. Lassan már odajutunk, hogy az iskolai tananyagba be kell venni valami ismer­tetőt a koldusokról, mert gyermekeink csakúgy nem tudják elképzelni: milyenek voltak, mint a grófot, a föld- birtokost, a részvény- és gyártulajdonost. S ugyan, lo- 'csolnak-e még egyetlen lányt szappanos vízzel kölni he­lyett? Festenek-e még tojást hagymahéjjal, mert drága a tojásfesték? Nem! Sőt lassan a cifrázott tojások is divatju­kat múlják. Sok háznál már cukortojással, csokoládényu­szikkal kínálják a locsolkodót. Egy ilyen ünnep nagyon jó mércéje annak, mekkorát for­dult a világ. A falusi legé­nyek sportzakoba öltöznek, ballonkabátot terítenek vál­takra, a legújabb fazonú ci­pőben ülnek motorkerékpár­jukra öntözködésre indulva. A falusi lányok nylonblúz- bdn, kiskosztümben fogadják őket. Este a vízöntőbálon pe­dig estélyiruhákban kerin­gőznek. S a gazdagon terített aszta­lok: sonka, tojás, torma, jó bor, kocsonya, sütemények. Étel-ital mindenki asztalára kerül. A húsvéti és minden más ünnepi asztalok bőségét dolgozó népünk együttesen teremtette meg. Annak az asztalára jut a legtöbb, aki a legjobban dolgozik. Annak a munká:nak leggazdagab­ban terített az asztala, aki élenjár a tervteljesítésben. Az a szövetkezeti gazda fo­gadhatja legillendőbben ven­dégét, aki minden időben szorgalmas munkása szövet­kezetének. Nincs szégyenkeznivalónk. Megnézhetik ünnepi aszta­lainkat. S magunkat azzal bá­toríthatjuk: mi teremtettük elő két kezünk munkájával, a dolgozók hazájában. Tölt­sön is el ez a tudat jóremény­séggel mindannyiunkat. Hi- szent azt jelenti: ha a kezdet kezdetén, a szabadság tizenöt évének történelmileg rövid szakasza alatt ennyire jutot­tunk, akkor még nagyobba­kat léphetünk, gazdagságot teremthetünk. Nem máról holnapra, ez igaz. Évről évre, fokozatosan és minden ünnepnapra mind többet s többet. De nincs megállás. Csak több, csak jobb lehet ezután. S ezt meg­teremteni minden szorgal­mas, becsületes embert hí­vunk, Hívnak az élmunká­sok, a kiváló növénytermesz­tők, az állattenyésztők, a szénfalon munkálkodó bá­nyászok. Ne mondja azt senki, hogy a mi ünnepi asztalainkon itt van már a Kánaán. Messze van még, de tizenöt éves múltúnk, biztató jelenünk, elkövetkező ötéves tervünk egyre közelebb visz hozzá. Ezekkel a gondolatokkal ün­nepeljünk, vigadjunk a ked­ves népszokás, a kedvelt nép­hagyomány, a húsvéti öntöz- ködés napján. Nem nagy ünnep ez. Csu­pán tavaszi vigalmi nap féle, amely egyre inkább megsza­badul a hozzáerőszakolt val­lási 1mítoszoktól, az egyház által erőszakkal hozzáragasz­tott legendáktól. Amolyan kedvelt népi szokás, kedves jó kívánsággal: —- Jó locsolkodást, sok Pi* ros tojást! B. L. ÁPRILIS 30-AN NYÍLIK MEG A ZÁGRÁBI TAVASZI NEMZETK ÖZI VÁSÁR Az idei tavaszi zágrábi nemzetközi vásárt április 30. és május 15. között rendezik meg. A vásár külföldi kiállí­tói között magyar vállalatok is szerepelnek. (MTI). Vásároljon fehér magyar NAPOS­KACSÁT és kössön szerződést a helyi főldművesszővetkezettel! i

Next

/
Thumbnails
Contents