Szolnok Megyei Néplap, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-17 / 91. szám

1960. április 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A munkaverseny tapasztalataiból A KÖZELMÚLTBAN egy nagyobb brigád vizsgálta í megye üzemeiben, vállalata­inál a szocialista munkaver­seny alakulását. Ennek során többszáz dolgozóval beszél­gettek. Milyen tanulságokat vonnak le a tapasztalatokból Mindenek előtt azt, hogy a munkások szívesen, lelkese­déssel kapcsolódnak be a versenymozgalomba. Erről tanúskodnak a felszabadulás 15. évfordulója tiszteletére tett felajánlások is. A Tisza- menti Vegyiművek kollektí vája például megfogadta, hogy termelési tervét megta­karított anyagból 400 tonna kénsavval túlteljesíti. A Szol­noki Papírgyár dolgozói 1959- hez viszonyítva 2,4 százalék­kal csökkentik a költségszin­tet. A Tisza Bútorgyár mun­kásai termelési tervük 105 százalékos teljesítésére tettek Ígéretet, — hogy csak néhány példát ragadjunk ki a válla­lások tömegébőL A MŰSZAKI-, GAZDASÁ­GI vezetők felajánlásokkal kapcsolatos állásfoglalására különben a túlzott óvatosko­dás a jellemző. Ez volt a helyzet tavaly is. Bizonyítja ezt a kongresszusi verseny­felajánlások nagyarányú túl­teljesítése.' A tavalyi tapasz­talatokból okulva érdemes volt az idei felajánlásokat mégegyszer felülvizsgálni, s a Törökszentmiklósi Mező- gazdasági Gépgyár példáját követve módosítani. Az üze­mi párt- és szakszervezeti aktivisták kezdeményezően léphetnének fel. Hasznos vol­na az is, ha az álapszerveze- tek, s a pártcsoportok gyak­rabban foglalkoznának a fel­ajánlások teljesítésével. A szocialista munkaver­seny hatásaként fellendült több mozgalom is üzemeink­ben. A fiatalok példamutató­an kapcsolódtak „a szakma ifjú mestere’’ mozgalomba és az export-brigádok versenyé be. Egyre többen tesznek ja­vaslatot a termelékenyebb, olcsóbb munkára- A Török­szentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyárban például 1958-ban 36 újítási javaslatot nyújtot­tak be a dolgozók, 1960. első két hónapjában száztizet. Jó a bevezetett újítások aránya is, 1958-ban 9, — 1960. első két hónapjában 37 ötletes elgondolást valósítottak meg. Az újítómozgalomban külön­ben még nagy tartalékaink vannak, — főleg a helyi — és a szövetkezeti iparban. KISEBB ERŐFESZÍTÉS­SEL valóra váltható lenne üzemeink felajánlása, ha egyéb, hasznos módszereket is alkalmaznának. Az üze­men belüli tapasztalatcsere például — az Építőipari Vál­lalat és az Alföldi Kőolajfú­rási Üzem kivételével — nemigen honosodott meg me­gyénkben. A közelmúlt hónapok so­rán nagy visszhangra talált megyénkben is a szocialista brigád mozgalom. Az üzemi vezetők azonban nem min­denhol ismerték fel ennek MiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiimiHiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiniiiiimin Harmincötmillió forintot fordítanak a söripar fejlesztésére az idén Évről-évre emelkedik sör­iparunk termelése. 1938-ban 337.000 hektóliter sört főztek, 1959-ben pedig már 3,318 00 hektoliter sört készítettek. Az idén 35 millió forintot költenek a söripar termelésé­nek növelésére. Az 1960-as terv 3.350 ezer hektóliter sör készítését írja elő, de a sör­gyárak dolgozói az éves ver­senyben szeretnék ezt mint­egy 60.000 hektóliterrel túl­teljesíteni. Ügy tervezik, hogy az idén 30 százalékra növelik a pa­lackozott sör arányát. Ez a mennyiség 0,45 literes üve­gekre átszámítva mintegy 200 millió palacknak felel meg. Kísérleteznek a sör szállí­tásának új módjával is. Eb­ben az évben még öt, egyen­ként 60 hektóliteres ürtartal- mú tankautót állítanak üzem­be, s a közelebbi töltőállo­másokra, így például Szol­nokra, Székesfehérvárra, Esztergomba fahordók he­lyett ezekben szállítják a sört. A kísérlet eredményei­től függően kiterjesztik ezt távolabbi szállításokra, pél­dául Miskolcra és Debrecen­re is. (MTI). Kialszik A TŰZ? című levélre válaszok Kedves Lányok! Mi, a Jászkisérí Gépállo­más KISZ tagjai elolvastuk a Néplapban írt, „Kialszik a tűz” című leveleteket. Szeret­nénk nektek választ adni. Olyat, amiből megértitek, mennyire alaptalan az aggo­dalmatok, segíthettek saját magatokon. Szocialista társadalmi ren­dünk már teljes egészében megszüntette a munkanélkü­liséget. Nap mint nap keres­nek segédmunkásokat (ha már szakképzettségiek nincs). De minek mennétek máshová, el a szülői háztól, a szülőfalu­ból? Bár nem ismerjük, de felté­telezzük, hogy Pórteleken is van termelőszövetkezet.. Ott is van könnyebb, nektek meg­felelő munkalehetőség is. Azt tanácsoljuk, ne magatokban őrlődjetek, hanem fordulja­tok gondjaitokkal közvetle­nül a termelőszövetkezethez, vagy a községi KlSZ-szerve- zethez. Ott társadalmi össze­fogással visszaadják a bizal­matokat, kedveteket, amely már „csak alvó parázsként szunnyad’’. Akkor majd meg- érzitek, hogy minden fiatal­nak helye van közöttünk, s feladata, hogy építse népünk és ifjúságunk jövőjét. A Jászkisérí Gépállomás KISZ tagjai. társadalmi, politikai, s gaz­dasági jelentőségét. Ezért ta­pasztalhatók a brigádok munkájának értékelésénél végletek, maximális követel­mények is. Mivel a szocialis­ta munkabrigádok nem él­veznek semmi előnyt a töb­biekkel szemben, egyre nő becsületük, egyre több mun­kacsapat határozza el, hogy megszerzi a szocialista címet. Csak üdvözölhetni lehet az olajbányászok kezdeménye­zését; műszakiak is alakítot­tak náluk szocialista munka­brigádot. Az anyagi és erkölcsi elis­merés szintén ösztönző a ver­senyre. A munka javulására jótékonyan hatott a „kiváló dolgozó” cím megszerzésére irányuló igyekezet. Az Alföl­di Kőolajfúrási Üzemnél 1959-ben közel hetvenen kap­tak „kiváló dolgozó” okleve­let, illetve jelvényt- Az erköl­csi elismerés mellett más üzemekben is jelentős össze­geket fordítanak a vállalat többletnyereségéből a jóldol- gozók jutalmazására, — a Ti- szamenti Vegyiművekben pl. tavaly több mint 31 ezer fo­rintot. A verseny nyilvánosságá­val kapcsolatban már ko­rántsem kielégítő a helyzet, ez akadályozza a munka további fellendítését. Szem­léltető eszközökkel, rendsze­resen kiadott üzemi híradók­kal változtatnunk kell ezen. C Hogyan segítsük a párt alapsservessetek munkáját? Mnnhásvéde'mi és egészségügyi hónap az építőiparban Az építők szakszervezetének felhívására, májusban országos munkásvédelmi, egészségügyi — és tisztasági hónapot tartanak az építkezések, valamint a fa- és építőanyagipari üzemek dol­gozói. Az építők munkavédelmi hó­napjának legfontosabb célja, hogy a felvilágosító munka szé­lesítésével, a dolgozók javasla­tainak, újításainak felhasználá­sával és a társadalmi aktivahá- lózat bővítésével lehetővé te­gyék a balesetek számának 10— 15 százalékos csökkentését. A vállalatok már megkezdték a munkásvédelmi és egészségügyi hónap előkészítését. Három négytalálatos a lottón A 16-ik játékhéten 4 441 594 lottószelvény érkezett a Sport- fogadási és Lottó Igazgatóságra, öttalálatos szelvény nem volt. Négy találatot három szelvé­nyen értek el és ezekre egyen­ként 1 110 398 forintot fizetnek. Háromtalálatos szelvények szá­ma 1388, a nyeremény 1200 fo­rint. Kéttalálatos szelvény 61143 akadt, amelyekre 27.25 forintot fizetnek. Nem valami új kérdés­ről, vagy a segítésnek valami új módszeréről van szó. Még­is felvetődik ez a kérdés, mert a pártvezetőségek újra­választása óta már hosszabb idő eltelt és az akkor még kevesebb pártvezetési tapasz­talatokkal bekerült elvtársak ma már tapasztalatokat sze­reztek. Jártasságot a vezetés­ben s éppen ezért kérdés, hogy helyes-e az a módszer, amellyel az újjáválasztás idő­szakában segítettük a vezető­ségeket. Abban az időben nem egy feladat megoldásában közvet­lenül részt vettünk, így pél­dául a pártvezetőségi ülések megszervezésében és megtar­tásában, a pártoktatás meg­szervezésében. Több esetben javaslatokat tettünk a tag­gyűlések napirendjének meg­választására. Közvetlen segí­tettünk a taggyűlési beszá­molók elkészítésében. Mond­hatnám, hogy egyes alapszer­vezetek vezetősége helyett a pártbizottság munkatársai vagy aktívái végezték el a vezetőség tagjaira háruló fel­adatokat. Sőt az is előfordult, hogy egyik-másik alapszer­vezetnél a vezetőség tudta nélkül beszéltünk meg gaz­dasági kérdéseket a termelő- szövetkezet vezetőségével, ja­vasoltunk intézkedéseket bri­gádvezetők, munkacsapat­vezetők kiválasztása ügyében, stb. Ügy látjuk, az alapszerve­zetek vezetőségeinek munká­ja alapján, hogy jelenleg a segítésnek ez a módja már nem helyes. Az újjáválasztás óta eltelt hónapok alatt pártszervezete­ink vezetőségi tagjai megis­merték a pártmunkát, meg­szerették azt, közvetlen gya­korlatot szereztek a vezetés­ben. Ma már többségében helyesen dolgozzák ki a párt- határozatok végrehajtásának módját. Helyesen: mozgósít­ják a párttagokat és a pár- tonkívülieket is. Több olyan pártszervezetünk van, mint a f egy verneki Vörös Csillag Tsz, a fegyverneki Arany­kalász Tsz, a kengyeli Dózsa Tsz, a kétpói Szabadság Tsz alapszervezete, ahol önálló­an, a felsőbb pártszervek ha­tározatainak megfelelően mozgósítják a párt tagjait a gazdasági tervek végrehajtá­sára. Még az olyan, létszám­ban kisebb pártszervezetek­nél is, mint a fegyverneki Búzakalász, vagy a tiszabői Búzakalász Tsz, ahol az utób­bi hónapokban szerveztük meg az alapszervezetet — érezhetően hat a párttagok mozgósító ereje. Több termelőszövetkeze­tünkben beszéltek arról, hogy az idei növényápolás, az ara- tás-cséplés gyors elvégzése komoly feladat elé állítja a termelőszövetkezet egész tag­ságát. A szövetkezeti gazdák erejét próbára tevő feladatok ellenére nincs komolyabb két­ségbeesés, mert a párttagok példát mutatnak a nfehézsé- gek leküzdésében. Családtag jaik voltak az elsők, akik a növényápolási munkákban területeket vállaltak. A párt' tagok kezdeményezték azt is, hogy arató-brigádokat szer­vezzenek. A tiszabői Petőfi Tsz-ben, a fegyverneki Vörös Csillagban, Aranykalászban ezért mondják bátran, hogy nem félnek a növényápolás­tól, sem az aratástól, mert a párt és a gazdasági vezetők és hozzátartozóik részt kértek a növényápolás és az aratás munkálataiból, s másokat is erre biztatnak. Tehát nem részletkérdé­sek megoldására, hanem át­fogó, valóban irányító mun' kára törekszünk. Vezetősége­ink munkájához ilyen átfogó elvi és gyakorlati segítséget adott a párttitkárok részére tartott tanfolyam. Ifjú Hajdú Imre elvtárs, a kétpói Dózsa Termelőszövetkezet párttit­kára elmondotta, hogy otthon egy év alatt nem tanult any- nyit, mint a titkári tanfolya­mon. Helyesli, ha a következő években is szervezünk hason­lókat. Több pártvezetőségi tag véleménye alapján is azt a következtetést vontuk le, hogy a pártszervezetek veze­tőségeinek több elvi segítsé­get kell adnunk, különösen a párt szervezeti szabályzatá­ban meghatározott feladato­kat illetően. Továbbra is szükséges a közvetlen gya­korlati segítség-adás, azon­ban nem a vezetőség helyett végzett munka formájában, hanem az alapszervezeti ve­zetőségekkel való gyakoribb közvetlen tanácskozás alap­ján. A pártvezetőségek munká­jában, vezetésében tapasztalt jelentős javulás ellenére sem mondhatjuk azt, hogy vala­mennyi pártszervezetünknél azonos változások történtek. Az örmény esi Üj Élet Tsz- ben a pártvezetőség nem tud lépést tartani a követelmé­nyekkel. Ez esetenként nem is azon múlik, hogy a párt­vezetőség tagjai nem lenné­nek képesek a rájuk háruló feladat megoldására, inkább a munka iránti közömbösség­ből, az „így is jó lesz” hozzá­állásból adódik. A járási pártbizottságnak a következő időben többet kell beszélni a pártmunka szépségéről. Arról a szép és nemes feladatról, amit párt­vezetőségi tagjaink, párttag­jaink embertársaik érdeké­ben, a termelőszövetkezeti tagok jobb, szebb és boldo­gabb élete megteremtésében végeznek. Nem könnyű a feladatunk. Feltétlenül szívós felvilágosí­tó munka szükséges ahhoz, hogy meggyőzzük a még bi­zonytalankodó, kevés gyakor­lattal rendelkező termelőszö­vetkezeti tagokat Nem egy esetben kell a ma­radi gondolkodás ellen is harcolni, mert előfordul, hogy egyes termelőszövetkezeti ta­gok még mindig fölé helye­zik a saját egyéni érdekeiket a közösség érdekeinek, nem törődve a közössel, herdálják a termelőszövetkezet vagyo­nát, állataikat szabadon le­geltetik a termelőszövetke­zet búzatábláin, stb. Nehezen tudják felcserélni az ;,enyém” fogalmat — a „miénk” fogal­mával, nehezen értik meg annak mély tartalmi külön­bözőségét és összefüggését. Pártszervezetein k tagsága a termelőszövetkeze­ti tagokkal együtt egyre in­kább megérti, hogy a terme­lőszövetkezetek akkor lesznek jól jövedelmező nagy gazda­ságok, ha valamennyien a a családtagokat is bevonva, szorgalmasan dolgoznak és gazdálkodnak. Az eddig el­végzett tavaszi munkák iga­zolják, hogy termelőszövetke­zeteink gazdái megértették a párt határozataiból adódó feladatokat, időben és jó mi­nőségben elvetették az összes tavaszi növényféleségeket, megkezdték a kukorica négy­zetes vetését és sok más idő­szerű munkát végeznek. A járási pártbizottság ré­széről erőfeszítéseikhez meg­adunk minden tőlünk telhető segítséget. Déri Dezső, az MSZMP törökszentmiklósi járási bizottságának titkára. Ne csüggedjenek el A „Kialszik a tűz” című, I960, április 8-án megjelent cikket olvastuk mi is. Nem azonosítjuk az álláspontunkat az elkeseredett ifjú lányoké­val. Mi a tsz-ben dolgozunk és jól érezzük itt magunkat. Nem kívánkozunk el innen. Vannak közöttünk sokan olyanok, akik 18—20 éves létükre 300—400 munkaegysé­get is teljesítenek egy évben. Így például Miklós Julianna aki 345, Nyitrai Katalin, aki 18 éves létére 322 munkaegy­séget teljesített 1959-ben, ami havonta 900—1000 forintot je- ent. Színdarabot, táncot tanulunk, amivel a falu népét is szórakoztatjuk egyrészt, másrészt meg pénzt is kere­sünk, amelyből kiránduláso­kat szerveztünk és sport-fel­szerelést vásároltunk. Mint egy nagy család, úgy élünk mi kiszesek, fiatalok. Jól érezzük itt maaunkat éa nem mennénk el máshová dolgozni. Termelőszövetkeze­tünk évről-évre fejlődik, egy­re több gépet tudunk vásá­rolni és reméljük, hogy amit ma még nehéz fizikai mun­kával végzünk, rövidesen gé­pek fogják elvégezni. Az 1960-as évben mi, fiatalok cé­lul tűztük, hogy a silózási versenyben és a 30 mázsás kukoricatermesztési verseny­ben jó eredményt fogunk el­érni. Azt tanácsoljuk a három kislánynak, hogy ne csügged­jenek el, vegyék fel a kap­csolatot a helyi KISZ szerve­zettel és közös erővel sok ne­héznek látszó problémát könnyedén meg lehet oldani. Aki becsületesen akar dol­gozni, az megtalálja a szá­mára megfelelő munkát és nem kell aggódnia sem a je­lenéért, sem a jövőjéért. A jászapáti Alkotmány Tsz iiataliaL Olajosokról írunk most. Nem, nem olajbányászokról, akik a fúrótornyoknál kere­sik, kutatják az Alföld „ara­nyát”, az olaj- és gázmező­ket. Hanem olyan olajos em­berekről, kiknek munkája nélkül, nyugodtan mondhat­juk, megbénulnának a fúró­tornyok. Aki ismerős Szolnokon, már sejtheti, hogy az Alföldi Kőolajfúrási Üzem javítómű­helyében járunk. A hatalmas — eredetileg gyapotraktár­nak szánt — épülettömbök­ben esztergályosok, laka­tosok, vízvezetékszerelők, motorszerelők dolgoznak s a szállítási csoport és a tele­fonszerelők is megtalálhatók itt. Az első érdekesség: a vi­szonylagos csend. Pedig vagy nyolcvan szakmunkása van a javítóműhelyeknek. — A zöme most is kint dol­gozik a tornyoknál, minden­felé az Alföldön. Hiszen üzemzavar a legnagyobb óvatosság ellenére is előfor­dul. Vagy az átszerelési mun­kák: a toronyköltöztetés szin­te állandó napirendi prog­ram. Győri Gyula elvtárs, üzemi párttitkár mondta a fentie­ket. Kiderül tehát szavaiból: tulajdonképpen a kisegítő egység funkcióját tölti be a javítóműhely az üzemben. A traktorok, terepjáró, üzemanyagszállító és sze­mélygépkocsik „orvosa” az ifj. Zsíros Géza brigád, míg a szomszédos foraácsolómű­. X Olajváros születik helyben Bohács János cso­portvezetővel az élen dolgoz­nak a modem gépeken. „Többet ésszel, mint erő­vel!” — olvasom a falrafes­teit régi magyar közmondást. Sipos István, a fiatal esz­tergályos elkapja pillantáso­mat. — Sokat kell gondolkozni, tanulni a mi szakmánkban, ez bizonyos — mondja. — Ahány javítást végzünk, any- nyi külön és új problémát jelent. Legutóbb is ferdítő át­menetet csináltunk a fúró­lyuk ferdítéshez egy csőmet- szetrészben. Komplikált munka volt, de megérte a fá­radtságot, — mert sikerült! Legnagyobb a lakatos és íúrási motorszerelőműhely. Középen egy jókora, nyolc- íengeres MAN-motor „szo- norkodik”, amott egy V— J00-as típusú szovjet motor Eekszik a szerelőállványon, megfosztva kipufogócsövei- ől, szerelésre, alkatrészre /árva. Itt hallottam különben az ;lső panaszt: alkatrészhiány- íyal küszködnek. Miközben a hegesztőmű- íely felé tartottunk, kísérőm, Zzeczó Elek ezt mondta: — Varga János műhelyve- :etővel is érdemes megis- nerkednie. Ő az egyik legré- ;ibb olajos nálunk. Együtt cezdtiik... több, mint 16 millió forint nyereségig, az éves terv több mint 110 százalékra való tel­jesítéséig, az anyagi elisme­résekig, a háromszoros él­üzem címig, a Miniszterta­nács és a SZOT vörös ván­dorzászlajáig. ... de amíg a javítóműhe­lyek környékén a múltba és a jelenre vetettünk pillan­tást, az átellenben lévő és épülő ipartelepen már a jö­vőt kerestük — s nem is eredménytelenül. Épül a hatalmas irodaház. Júniusban már be is költöz­nek. Lesz egy három épület- egységből álló, kétszáz sze­mélyes legényszálló, ahol a környék fúrómunkásai is ott­honra találnak. Jövőre száz gyermek befogadására alkal­mas napközi óvoda építésé­hez látnak hozzá, az irodaház kazánháza is nemsokára tető alá kerül. Telefonvezetéke­ket fektetnek mindenfelé, s szemmel láthatóan emelked­nek a „szolnoki olajváros" falai. — Kijavítjuk a Körösi utat is — magyarázza Vass Gyu­la, az anyaggazdálkodási osz­tály vezetője. — A nagykani­zsaiéhoz hasonló olajközpont épül itt ki a második ötéves terv folyamán. Persze, a ki­épülés üteme nagymértékben függ munkánk eredméryes- ségétől. Mégis bízunk a gyors fejlődésben. — Mert az Alföld — a je­lek szerint — több kincset rejt méhében még a dunán­túli olaj- és gázmezőknél is... hubax — Olyan korosabb férfinak képzeltem ekkor Varga Já­nost. Ám, meghökkenésemre egy fiatalemberrel találkoz­tam, az egyik legrégibb ola­jos személyében. — Hogyan kezdtük negy­venötben? — kérdez vissza kérdésemre. — Hát nehezen. Kilőtt tankokról szedtük le az alkatrészeket — ez volt a berendezés első „alapja”. Csi­ga a tornyoknál? Hm. Álom volt. „Hó-rukk!”-ra szereltük a tornyokat, puszta emberi erővel. Munkaruha, szer­szám? Ugyan, honnan lett volna? S ami a legérdekesebb, mégis azok a legigényeseb­bek, jogtalan követelődzők, akik mindezt nem élték át... — Hallom, készülnek a bá­nyásznapra. — Igen. Tizenötéves lesz az üzem. Emlékkönyvben is ki­adjuk a legrégibb olajosok visszaemlékezéseit. Olajbányászok emlékira­tai... Hallottam már politi­kusok, tudósok, művészek visszaemlékezéseiről. Jó pár ilyen könyvet magam is is­merek. Mégis más, nagyobb izgalommal várom az olajbá- ' nyász memoárokat és bizo­nyára élményszerű lesz ez az 1 emlékkönyv, ha kiadják. S hogy kiadják, az bizonyos ... S ezekben az emlékiratok- : ban benne lesz az az út, ame- 1 lyen eljutott az Alföldi Kő- ; olajfúrási Üzem a tavalyi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents