Szolnok Megyei Néplap, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-03 / 80. szám

4 SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 1960. április 3. A „verhetetlen’5 jelzővel em­legetett Dél-Ukrajna Hadse­regcsoport fasiszta parancs­noka bizonyára kényelmetle­nül érezte magát, amikor je­lentették, hogy frontszaka­szán" a szovjet harckocsik át­gördültek Magyarország ha­tárán. Az „unabschlagbar’5 e.őnév a semmibe foszlott. Makó, Békéscsaba, Gyula városok és még háromszáz magyar helység lakossága a tanú arra, hogy mennyire nem bizonyult verhetetlen­nek Hitler 8. és 6. hadserege. Október 7-én már Mezőtúr határában dörögtek a fegy­verek. A fasiszta hadvezetés a Körös jobbpartján próbálta feltartóztatni a lendületesen támadó szovjet katonákat. A város védelmére a 21. magyar ezredet osztották be, melyet megerősítettek német harcko­csizó egységekkel. A felsza­badító csapatok feltartóztatá­sa azonban meddő kísérlet­nek bizonyult 1944. október 8-án, a „Legfelsőbb Hadúr vármegyéjében” felszabadult az első város: Mezőtúr. Más­nap, október 9-én Turkeve H. fasizmus oégórái a Tiszánál 1944 október-november népére is megvirradt a sza­badság napja; a kozák lova­sok legázolták a német állá­sokat és elfoglalták a vá­rost. Más szovjet egységek a karcagi szikeseken üldözték a fasisztákat. „Elesett a hős Kun-főváros” — siránkozott a korabeli sajtó. Nem, Kar­cag felszabadult. A mezőtúri harcokban győz­tes vöröskatonák október 9- én már Pusztakengyel, Tisza- földvár, Martfű községek ha­tárában harcoltak és felsza­badították az említett helysé­geket. „Német győzelem a Tinánál“ A német fro-'tpa ancsnok- s*got meglepte a szovjet ala­kulatok gyors előretörése. A meglepődésre minden okuk megvolt, hiszen október 10-re virradóra a felszabadító csa­patok elérték Szandaszöllőst, Szolnoktól délre, a várostól alig 5 kilométerre. Már Szandaszöllős déli határában folyt a harc, amikor a fasisz­ták megkezdték a község ke­leti oldalán lévő repülőterük kiürítését. A repülőtér körül elpusztult harckocsik, lelőtt repülőgépek égtek. A német ellenállás annyira erős volt, hogy a szovjet hadvezetés megváltoztatta a támadás irányát; déli irány helyett — kerülővel — keletről támad­ták meg a kétségbeesetten védekező fasisztákat, akik — helyzetük reménytelensége láttán — a Holt-Tiszaág vo­nala mögé vonultak vissza. A Tisza középső szakaszá­nak védelmére beosztott né­met erők parancsnokságának az volt a szándéka, amennyi­re erre á Riépítétt állásokból következtetni lehet, hogy Szajol—Vezseny községek kö­zötti területen, a folyó bal­partján, hídfőállást létesít. A hídfőállás létesítéséhez ele­gendő terület azonban már nem állt rendelkezésükre. Nem véletlen tehát, hogy a fasiszta hadvezetés Szolnok­nál is ellentámadással kísér­letezett. Az ellentámadás nagy pán­célos erőkkel, Szajol—Török- szentmiklós térségéből in­dult, s Tiszaföldvár—Mező­túr irányába bontakozott ki. A szovjet és a román csapa­tok a nagy erőfölénnyel tá­madó németek elől visszavo­nultak; a Szolnoktól délre fekvő községek — részben — újra a fasiszták kezére ke­rültek. A horthysta sajtó diadalittasan számolt be az eseményekről. „Orosz hulla­hegyek a Tisza-partján” — írta az egyik nyilas napilap. Ez egészből persze egy szó sem igaz, hiszen a német el­lentámadás során nem került sor ütközetre. A német „Tig­ris” mintájú harckocsik tá­madásakor az orosz és a ro­mán katonák, „viszontlátás­ra” köszönéssel búcsúzva a lakosságtól, gépkocsikon és fogatolt járműveken veszte­ség nélkül visszavonultak. Ezt követően a szandaszöl- lősiek dél-keleti irányból hal­lottak erős ágyúzást, s a ken­gyeli, valamint a mezőtúri tanyákról menekülők szerint a fasiszták az említett hely­ségek környékén tankjaikkal minden tanyát szétlőttek, sőt a hajléktalanná vált. mene­külő polgári lakosságra is tü­zet nyitottak. Ennyi volt a nagyhangon beharangozott német győze­lem. A támadással csupán annyi eredményt értek el, hogy hozzákezdhettek a híd­főállás létesítéséhez. A nyilasok próbálkozásai A védőkörlet első vonalát a Holt-Tiszaág város felőli partján, a Szolnok— rákóczi- falvai műút és a Szolnok-ko- csorosi árvízvédelmi gát men­tén építették ki. A második vonal a 4. számú műút Sza­jol—Szolnok szakasza men­tén, s ennek meghosszabbí­tásában a Cukorgyárig hú­zódott. A védőállások ösz- szefüggő védelmi rendszert alkottak. Műszaki adottsá­gaikból egyértelműen arra lehet következtetni, hogy a fasiszták hosszabb ideig tar­tó állóharcra rendezkedtek be. A védőállások építését a németek munkaszolgálato­sokkal végeztették, sőt Szol­nokról is többszáz férfit, asz- szonyt, s gyermekeket kény- szeritettek ki a sáncok ás.. Sára. A városba közben vissza­tért az október 8-án Jászbe­rénybe menekült polgári köz- ’gazgatás is. Szerepe persze ekkor már jelentéktelen volt, mert a tényleges hatalmat a német katcnai parancsnokság és a nyilas „polgárőrség” gya­korolta. A nyilas hatalom átvétel nemsokkál a fővárosi esemé­nyek után Szolnokon is meg­történt. Nem sok örömük volt azonban ebben a „szol­noki testvéreknek”, mert a város lakossága semmibe vet­te a nyilas brigantikat, a pa­rancsaikat nem hajtotta vég­re. A „vérröevalóság elmé­let” hívei Szolnokon nem is mertek terrorisztikus csele­kedeteket végrehajtani, hi­szen mindössze ötven-hatva- nan lehettek; ezek sem szol­nokiak, hanem a felszabadí­tott területekről menekült földbirtokosok, börtönlakók, csavargók voltak. Vezérük, a német parancsnokság jóvol­tából dr. Csereháti Dezső menekült pénzintézeti tiszt­viselő, földbirtokos volt, aki amúgyis zavaros fejét rend­szeres részegséggel tette még zavarosabbá. „A nyilasok az ország megmentői” — mon­dotta az egyik kocsmában rendezett „népgyűlésen.” „A munkások alkotják a nyilas­párt gerincét” — hazudta ugyanakkor. Hamarosan meg­.. WWi I I Hirdetmény, Vóiavfe *J«fm es xw*m mmvtwt «f«»»f*shfiöíi * &$*«&**#* a. I# «4«*, ig&és, tumm-vi & mm, me uúí, »«»rí* a e ttm. Ofr* t**&s*. kitmu frrtíK a. í mm.m. műm imrnm MtKfftg Wht-i He uhm, *•«<, s&bSbíí fjmtMt mm* ■ e.-mrurn és ***,*■*:«&«<?*? lánanriükefrlímn' mkma n*í'i* a. HéWrt5 i á é» fémipart »mmPiaMalPütme ■■ H í: : Hmt-9. í «««* % ítme mm , t polgárt Ijtóai*, gimntheuimi»X <u fctní : **.«*»éji* >*i«e|a «»«• -ém !««*«>. *twwm juj*««*. * */*». timm miLimestte. % mtm% mirnm wmm wjk*»*v1 mtm emm $ arsiét s «réNj mmmm miwHuk* i$i temíiküm böffievrliu« ids m ». merni teMwámwts ":í 8* •. %•'. Szovjet csapatok átkelése a Tiszán v’m mm IMmfj SítoííwíííKXK-K-x-: 1944. december 6-án megkezdődik a tanítás iskolákban. szolnoki győződhetett arról, amit ma­ga sem hitt, mert néhány nappal a fenti beszéde után rendeletet kellett kiadnia, mely szerint minden 16 éven felüli levente köteles segíte­ni a polgárőrségnek. A pol­gárőrség viszont a dr. Csere­háti köré csoportosult félszá­zadnyi nyilasból állott. A fasiszta propaganda ha­zugságait maguk a szolnoki nyilasok segítették leleplez­ni. Történt ugyanis, hogy ok­tóber 10 körül Szálasi naplo- pói hangosbeszélő segítségé­vel elhíresztelték: az oroszok Szandaszöllős lakosságát tel­jesen kiirtották. A lakosság tetemes része ugyan kétke­déssel fogadta a hírt, de so­kan elhitték. A nyilasok al­jas hazugságaira azonban né­hány nap múlva fény derült: amikor német egységek visszafoglalták Szandaszöl­lőst, a szr.ndaiak nagyon so­kan bejöttek Szolnokra, s el­mondották, hogy néhány nap alatt mennyire jó barátságot kötöttek az oroszokkal. A fasiszta hídfőállás megsem misí lése Október 14-én a felszabadí­tó csapatok támadást intéz­tek a hídfőállások ellen. A fasiszták, maguk mögött pusztulást hagyva, visszavo­mán páncéltörő ágyú legény­sége, néhányszáz méterrel tovább Szolnok felé, egy szov­jet harckocsi négy fiatal har­cosa, a kocsorosi Hajdu-féle ház mögött hét szovjet kato­na adta életét csupán ezen a néhány négyzetkilométernyi területen a magyar nép sza­badságáért Átkelés a Tiszán A tiszántúli hídfőállás el­vesztése után a fasiszták a folyó jobb partján rendez­kedtek be védelemre. Újabb német csapatok érkeztek a városba és az állig felfegy­verkezett SS-alakulatok kö­zé a 3. magyar hadsereg Szol­nok környékén állomásozó maradványait is beosztot­ták, sőt a városba menekült csendőr és rendőr alakula­tokat is a frontvonal védel­mére rendelték. A magyar katonai és csendőr-rendőr egységek a hajóállomás — Cukorgyár mögötti frontsza­kaszon foglaltak tüzelőál­lást; 'míg a közútihíd és a vasút'i-híd között SS-roham- osztagok „védték” a Tisza vonalát. A várostól nyugat­ra és délre német tüzérség helyezkedett el. Közben a várost régi veze­tői teljesen magára hagyták. A hivatalokat, intézményeket áttelepítették Budapestre, a polgári közigazgatás újra megszűnt. Az utcákon részeg németek és nyilasok garáz­Az első túrkevci plakát a felszabadulás után „A 2. Ukrán Hadsereg csoport csapatai folytat­ták sikeres támadásukat. A rendkívül súlyos idő­járási viszonyok nehezí­tik a szovjet kötelékek mozdulatait. A folytonos esőzések elmosták az uta­kat és a mezőket süppe- dékes mocsarakká változ­tatták. Minden nehézség ellenére csapataink nyo­mulnak előre. Elkesere­dett harcok folytak Szol­nok városáért, mely a Ti­sza folyó nyugati partján fekszik. Egy kerülő moz­dulattal a szovjet csapat­részek betörtek a város utcáiba. A németeket és magyarokat kiszorították a folyóhoz és szétverték őket. Szívós harc után csapataink bevették Szol­nok várost, nagy vasúti csomópontot. Más köte­lékeink a Szolnok — Bu­dapest közötti utón el­foglalták Abony községet és Cegléd várost. Nem teljes adatok szerint eb­ben a körzetben mintegy kétezrednyi ellenséges gyalogságot semmisítet­tünk meg, tíz német harckocsit cs rohamlöve- get lőttünk ki, sok moz­donyt, vasúti kocsit és raktárt zsákmányoltunk hadifelszereléssel. Egy napi harc alatt több mint ezer német és magyar katonát és tisztet ejtet­tünk foglyul.” Megindul az élei A felszabadító csapatok parancsnokságának első gondja volt a közellátás és a közigazgatás megszervezé­se. Besenyszög térségében még tombolt a harc, amikor már működni kezdtek ez első „pekerajok” és a harcokban edzett kozák katonák osztot­ták a furcsa, négyszögletes alakú kenyeret. Kojzikov őr­nagy, a városparancsnok már a felszabadulást követő napon összehívatta a pártok képviselőit, — kommunisták, a szociáldemokraták, a kis­gazdák megbízottait — s megbeszélték a legfontosabb teendőket. Szabó Lajos izében megszűnt, élőimet vásárolni nem lehetett; a né­metek felélték a készleteket; a pékek csak a németek szá­mára sütöttek. A lakosság éhezett és szomjazott. A front eseményei szeren­csére nem veszélyeztették a lakosságot. A város légteré­ben ugyanakkor nemegyszer légipárbajt vívtak a szovjet és a fasiszta vadászgépek, sőt napokon keresztül ágyú­lövedékek repültek a város felett; de a szovjet-frontpa- rancsnokság huzamosabb ide­ig tartó tüzérségi tűzzeí nem fokozta a lakosság szenvedé­seit. A szandai homokbucká­kon felállított „katyusák’* csupán az amúgyis lakatlan állomás környékét és a va­sútvonalat lőtték. Ez viszont csak a németeknek okozott komoly károkat, annál is in­kább, mert a vasúti szállí­tást lehetetlenné tette. Október 25-én éjszaka há­rom őrületes erejű robbanás hallatszott . A város majd- hogy minden épületén betört az ablaküveg: a német fa­siszták , felrobbantották a risza-hidat. November 2-án rettenetes tüzérségi tüzet zúdított a Tószeg—Vezseny közötti né­met állásokra a szovjet tü- sérség. A tüzérségi tűz órák rosszat tartott, s csak a vá­rosba bevánszorgó sebesült lémet katonák jelezték, hogy sgyáltalán valaki is életben maradt a tűz alatt tartott őrületen. A szörnyű tüzérségi tűz itán a szovjet egységek át­keltek a Tiszán és felszaba- litották Tószeget. Szolnok felszabadítása A németek — bizonyára Izolnok védelmére — a Be- enyszög térségében össze­ont csapataikat is a város léli külvárosába, a gyárvá- osba vezényelték. A felsza- ladító csapatok azonban lem támadták meg a várost, t szovjet főerők Abony— legléd irányába támadtak. 1 város elleni támadás az ilőrenyomuló szovjet ékből ólt ki, s délnyugati irány­iéi hatolt be a városba. Ami­NEMZETI SEGÉLTAKCIÚ FeitiiuásTuptoe izönsésÉliEz! | A d&brer«»! N«<nw<r:! tat cossAe K>i»á«s | 'totimiU Hegy hsslíiáéSrtai»»-»; V a«“,; s Ktmtitii E* <s itüott*«# »»• rmunkban I» !«- *** aríásí »äijjös f| a báb«ru által nvcuiíorba jutott vidékek % k lakói a ok megsteníése m ͧ : ' - ■ v ■ •• •< < > v > : . • •*•>*.;.» > - - • > ’ *■ < t,li t( X) : a. •>#(«& : • ?a.v: 'k'tv >, '• i -y \ « ,. ******w^4níi*>' _**««<«* ***** ««*$*.** & m ■ i ' ■ • . • «v <• . : :’.:S . • • • - -v V «... ,• * -V,» » . . , s , I*. í '( XvAz' AV. « ,-í *-'•»:> >::•• > ‘x , > km.- • y. • vsk ■ V < ,•*>*«<•: <c**. .•* • : * vg;.* V ' y*<**■■-> •■> *♦« »>'.«'«-».'♦ *«' ’• i , V. . Kapás Rezső * nullák a Tisza jobb partjára; ekkor irtották ki a város büszkeségit, a Móric-ligetet is. Ezt megelőzően, a szovjet egységek támadásakor, a híd­főállás építésénél dolgozók többsége szerencsésen meg­szökött; akik azonban nem tudtak idejében elmenekülni, azok szinte í szabadulás előt­ti órában még áldozatul es­tek a fasiszták embertelensé­gének. Az emberségükből tel­jesen kivetkőzött fasiszta ka­tonák a kocsorosi kubik göd­rökben — egybehangzó ada­tok szerint — száz százötven munkaszolgálatost meggyil­koltak. E sorok írójának alkalma volt látni, hogy a holttestek a kubikgödröket összekötő csatornában szorosan egymás mellett, viszonylag egysor- ban, arccal a földnek fordul­va feküdtek. Mindezekből biztosra lehet következtetni, hogy a sáncépítésben félig agvonkínzott szerencsétlen embereket a gödör szélére állították, és géppisztolyok­kal hátulról lelőtték. A fasiz­mus ezen áldozatait a szov­jet katonai közigazgatás te- mettette el, részben a hely­színen, részben a szanda- szöllősi szükségtemetőben. A felszabadító egységek, miután felszámolták a német hídfőállást, nehéz, áldozatos harcokkal Szolnoknál is el­érték a Tisza vonalát. Ezek­ben a harcokban a szovjet és a román csapatokat nagy veszteségek érték, szovjet és román hősök holttestei je­lezték a felszabadítók útját. A szandai volt Geiger-féle majorral szemben három szovjet hős, a 44-es műút 2- es kilométerkövénél egy ro­dálkodtak; az üzleteket fel­törték, és nem egy esetben egymás között is csak fegy­verekkel tudtak igazságot teremteni. A víz- és villany­szolgáltatás a város nagy ré­kor a németek észrevették mindezt, akkor már késő volt, a felszabadító harcosok már, a mai Vörös Hadsereg útján át, a város középpont­ja felé törtek előre. Az elke­seredetten védekező német fasisztákat a Tiszának, illet­ve a Zagyvának szorították és megsemmisítették. A né­metek menekülésük közben felgyújtották a Neugebauer- féle malmot, s felrobban- ■ tották a Közraktárak értékes i mérlegrendszerét. Szolnok felszabadításáról : a Szovjet Tájékoztatási Iro- • da a következő hadijelentést . adta ki:

Next

/
Thumbnails
Contents