Szolnok Megyei Néplap, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-03 / 80. szám
1960. április S. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s JEmlékező emberek. Megírottnak kell-e lenniük, eseményeknek, jellemeknek .ársadalmi körülményeknek ahhoz, hogy történelemnek számítson? Nem feltétlenül; az annalesekbe csak a legfontosabbak kerülhetnek - ám ami kimarad belőlük, nem ritkán minden értekezésnél érthetőbbé, histórikusi leírásnál elevenebbé teszi a kort, melyben megesett. S amint az ember rossz álmát is szí vesen elbeszéli, úgy nem fukarkodik a szóval, ha személyes él ményeiről faggatjuk. Emberek emlékeznek — ketten a milliók közül, kik megérték tizenöt évvel ezelőtt hazánk felszabadítását. Élénkek ezek az emlékek — s nemcsak azért azok, mert a kor haladtával a régi képek rajzolódnak ki legélesebben. — Elsősorban azért frissek — és tanulságosak — ma is, mert nem egy pillanat hatása, hanem évek küzdelme, szenvedése alatt születtek. Könnyű történelmet tanítani századok távlatából; a rég letűnt idők legfontosabb eseményeit, az akkor élt emberek és társadalom arculatát alaposan megismerték és felvázolták a történészek. Különös, hogy ami régen történt, hihetőbb az ifjúság számára annál, mint amit az apák, bátyák éltek át... A tiszatenyői általános iskola helyettes igazgatójával beszélgetünk erről. — A Horthy-fasizmus utolsó éveit is tárgyaljuk — említi. — Mint hitessem el, hogy 1940-ben, mikor Tiszatenyőre kerültem, naponta két-három diákom lett rosszul a délutáni előadásokon; mert aznap még nem evett? Hogyan érzékeltessem, hogy ebben az iskolában nemcsak ősszel, tavasszal és nyáron voltak üresek a fogasok, hanem a legkeményebb télben is? Jól értse meg: nem a télikabátot hiányoltam, az akkortájt „nem volt divat” a falusi gyermekek között — hanem a nagykendöt, melyből akkor kevesebbet hordtak, mint ma bőrkabátból... A téli hónapokban a növendékek harminc-harmincöt százaléka otthon maradt, mert még szüleinek sem volt olyan cipője, csizmája, amelyben meggázolhatta volna a havat. — A mieink csak hírből ismerik a nényes-Jconyhát; maoam még láttam a Véderer Miklós zselléreinek szállásán... — Meg kellett volna a tan- felügyelő úr szívének hasadnia, ha látja mindezt — emlékezik kesernyés humorral Vadász Tihamér. — Inkább meg sem nézte; iskolalátogatás helyett Jurenák Miklós birtokán lödözte a nyulakat... Oktatási segédeszközökben nem volt szegény az iskola — ami kevéske az akkori „népműveléshez” kellett, megadatott. Egy kopott tábla, néhány viharvert kitömött állat, háromszáz oldalt sem elérő — egész évi tananyagot magába záró — szamárfüles, laphíjas tankönyv. így a látogató nem is lepődik meg azon, hogy 1945-ig a tiszatenyői iskolából kikerült növendékek közül egyetlenegy sem tanult tovább. Miként is tanult volna? ... * Az orvos egy kicsit mindig központja egy-egy falunak. Különösen akkor, ha évtizedeket töltött el ott. Akár dr. Muhi Gyula körzeti orvos. Látja, tapasztalja, hogyan élnek az emberek, nagyjából még a gondjaikat is ismeri. 1938 óta dolgozik Kőtelken, deres a haja, arca is tört egy kevéssé. — fin láttam ezt a falut — emlékezik. - Láttam vasszorgalmú népét, de éreztem konzervativizmusát is. Ügy nőttek a nemzedékek, mint az ősi törzsközösségben. S alig volt továbblépésre lehetőség. — Egészségügy? — válaszol egy kérdésemre kérdéssel. — Amíg nem rángott a lába, nem jött hozzám. Vagy csak azok, akiknek pénz csörrent bőségesebben a zsebükben, öreg- asszonyos teóriák, babonák, régről magukkal hozott egészség- ügyi szemlélet . . . — S a ma? Rámnéz, gondolkodik. — Jönnek, bármit éreznek, sőt még ha csak gyanakodnak is valamire.-------------T+------------Ep izódot mesél, egy tanyai fiatalasszonyról, aki párhónapos csecsemőjéhez hívta ki, csak azért, mert reggel nem evett ren- iesen a gyerek. Elnézően mosolyog. S aztán másra és újra egészségügyre terelődik a szó. — Amikor idekerültem, rábeszélés volt szükséges a fogcsi- náltatáshoz. Ma? A beteg kéri: doktor úr, ha meg lehet csinálni, ne húzzuk ki. — Mondok azonban mást. Ha szépet akar látni, menjen ki a korzóra, látogassa meg az iskolát. A korzón hiába keresi a félretaposott sarkú cipőt, az iskolában a rongyos ruhát. Amott magassarkú cipő, emitt gondozott ruha. Ismét a múltba vezet az emlékezés. — A tüdőbaj akkoriban hétköznapi betegség. Hol volt a mai diagnosztikai készség, hol a szűrés, hol a speciális gyógyszer? Már meg az iskolánál tartunk. Megszólal a körzeti orvosban ismét a fogász: — Tudja milyen átok volt a fogszuvasodás? Gyerekkorban kell küzdeni ellene, kitartó vizsgálatokkal, összehasonlításokkal. De hol volt ez régen? Ma már megszokott, hogy ellenőrizzük a gyermekek fogát az iskolában. A szemlélet felől érdeklődöm. Jelentéseket, papírokat vesz elő. — Változott, gyökeresen változott — morfondírozik, miközben lapoz. — Már hisznek a fertőzésben, már nem kell bizonygatni a védőoltás hasznát. íme: a Sabin cseppek adagolása idején 720 gyermek közül több mint 700 nyert védettséget. Az egészségügyi felvilágosítás áldás az orvos munkájában. Sok mindenről beszél még. Tizenöt évet próbál mondátokba összetömöríteni. — Birkózik a gondolatokkal, osztályozza őket, végül legyint: — Kevés a szó, nem tudok mindent elmondani... Idei termeiéül feladataink, valamint egész évi műszaki fejlesztési tervünk összeállításánál azok az elvek vezettek bennünket, hogy az iparági műszaki fejlesztési tervben előirányzottaknak megfelelően az ipar termékeinek mennyiségét és minőségét az 1959. évihez viszonyítva jelentősen növelni és javítani kell. A termelékenység fokozásában gyökeres, szinte ugrásszerű előrehaladást akarunk elérni. Felettes hatóságunk, mint az iparág legnagyobb vállalatát, a Tisza Cipőgyárat tekinti e célok fő megvalósítójának, abból az elvből kiindulva, hogy nekünk vannak meg elsősorban azok a lehetőségeink, hogy egyrészt saját magunk részére, másrész az iparág részére új, főleg bőrhelyettesítő anyagokat szolgáltassunk és dolgozzunk ki, példát mutassunk a többi iparági vállalatnak. Termelési tervünk összeállításánál azt tartottuk szemelőtt, hogy a cipőiparban mind jobban előtérbe kerülnek a hajlékonyabb gyártási eljárások és hogy a szakemberek szerte a világon mind jobban igyekeznek kiküszöbölni a cipőkben még használatos vas alkatrészeket (fémszegek, acéllágyékerősí- tő, stb.). Az az elv is vezetett bennünket, hogy egyre nő a vásárlóközönség igénye, mindig újabb kivitelezésű és formájú cipőket várnak. Ez nagy feladatot ró ránk a cipők formájának kiképzésében, s szépítésében. E cél elérése érdekében új cipőgyári kikészítő anyagokat és berendezéseket alkalmazunk majd. Ilyenek lesznek például a müanyagos talpszél és talpfedő, — valamint félfedőfestékek, melyeket egyA szennyeződések megszüntetése is hathatósan segíti majd a csinosítást. En nek érdekében elsősorban a technológiai fegyelem betartását, ellenőrzését, a gépek, szalagok és munkahelyek tisztántartását, valamint a tiszta munkaruhák használatának bevezetését irányoztuk elő. A vásárlóközönség igényének kielégítésére több mint félszáz új modellű cipőt (balerina, női, pumps bőrslip szandál) fogunk gyártani. A lermei«*k«*uység megjavítására számos intézkedést tettünk és teszünk, amelyeknek eredményeként a cipőgyári munkahelyeknél átlagosan 7.45, míg a gumigyári üzemeknél átlagosan 10.16 százalékos emelkedés várható. Cipőgyári vonalon éves viszonylatban ez az emelkedés 1 millió 500 ezer forintot, míg gumigyári vonalon 1 millió forint megtakarítást eredményez majd. A termelékenység növekedését egyrészt a technológiák felülvizsgálásával, illetve korszerűsítésével, másrészt a műhelyek termelési mutatóinak növelésével, lényegében létszámemelés nélkül érjük el íme néhány fontosabb technológiai módosítás, amelyek növelik a termelést: A 3347-es műhelyben az egyes munkaműveleteknél többié’ létszám beállításával az ed digi termelést több, mint 30 százalékkal növeljük. A? egy főre eső pármennyisA«- 10.88 párról 12.26 párra nö vekedik. A 3343-as műhelyben a napi 400 párás termelést a gyártástechnológia ész- ' szerűsítésével változatlan létszám mellett 450 párra emeljük fel és ezáltal 12 százalékos termelékenység javulást érünk el. Az úgynevezett fekete kihúzók munkáját átszervezzük úgy, hogy az első kél műszak csak csizmaanyagot, míg a harmadik műszak az egyéb anyagot „húzza ki.” Ezáltal sok hengercserét takarítunk meg és számottevően növeljük a termelékenységet. Közel két tucat kéittűs tűzőgépet szerzünk be és kb. ugyanennyi sima egytűs gépet alakítunk át cserélhető fejűre. Az így felszabaduló ■tűzönökkel azután szükség szerint megtudjuk erősíteni azokat a helyeket, ahol gyengébb képességű munkaerők dolgoznak. Igen eredményesnek Ígérkeznek azok az intézkedések, amelyek az új gépek (Kon- dux malom, bordás henger) beállításával a regenerát gyártás növelését célozzák. Ez a gépkomplexum egy fél év alatt megtéríti a közel másfélmilliós beruházást. A termei és észszerűsítése és folyamatosabbá tétele érdekében több műhelyt átszervezünk, összevonjuk a két legtermékenyebb gumigyári műhelyt, a 45- és 46- 'is köröket. Az egyesített új műhely termelékenységben >s tervteljesítésben felül fog- ;a múlni a két különálló kör -fívütes teljesítményét. Az előttünk álló feladatodat és a fentebb közölt célkitűzéseket műszaki fejlesz- ési tervünkben rögzítettük. ’ "ogvalósításukhoz jól kép- ■ett szakmunkás és műszaki árda áll rendelkezésünkre Boóóczv Sándor a Tisza Cipőgyár főmérnöke Újabb három oiajkút az Alföldön részt saját magunk kívánunk kikisérletezni, másrészt a máshol kikisérlete** zett anyagokat is felhasználjuk. Ezeknél nem szükséges a festések és viaszolások külön-külön való elvégzése így alkalmazásuk az eddigi módszereknél termelékenyebb. A Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon többszáz kilométeres körzetben végzik kutató munkájukat az alföldi olajbányászok. Szolnok, Hajdúszoboszló, Pusztaföldvár, Battonya határában az ország leggazdagabb gázmezőit tárták fel. A gáz mellett egyre emelkedik az olajkutak száma is. Az év első három hónapjában közel 30 ezer m kutató fúrást végeztek, csaknem nyolc ezer méterrel többet, mint az elmúlt év basonló időszakában. l Az idén befejezett 16 kútból három ad olajat, kilenc gázt, négy pedig meddőnek bizonyult. A legutóbbi felmérések szerint a pusztaföldvári 24-es kút naponta 129 köbméterrel növeli a tiszántúli olajtermelést. Ugyanitt született meg az első fúrási rekord is. Egy fúró berendezéssel 24 óra alatt 310 méter mélységből indulva 1050 méterig jutottak el és ezzel már megközelítették az országos rekordot az alföldi olajbányászok. JÖVŐBEN SZÁGULD VONATUNK A villanymozdony szédületes sebességgel száguldva huzza a szerelvényt. A kerekek simán gördülnek a hegesztett síneken. A fülkében öten-hatan figyelik az útszéli fák gyorsan tűnő kontúrjait. — Tizenöt éve nem jártam erre — mereng egy idős bányász. — Talán már szolnoki rokonaimra sem ismerek. Kíváncsi vagyok a városra is. Tudják, hogy van ez. Sokminden odaköt — iskoláséveim drukkoló korszaka, futó kalandok időszaka, (hej, de huncut lányok voltak ott akkortájt): a munka, az élet megismerése, a boldogság megtalálása ... Valahogy szívembe zártam a várost, minden részéhez kedves emlékek fűznek. — Minden részéhez? — ismétli a kérdést egy fiatal legény. — Ha tizenöt éve nem járt erre a bácsi, akkor a megállapítás nem egészen helytálló. Hatemeletes pontházak — Miért, talán kicserélték a várost? — Azt nem mondhatnám, de ma már nem az a jellemző Szolnokra, ami másfélévtizeddel ezelőtt. Emlékszik rá a bácsi? — Az új Zagyvahid mellett nádfedeles. rogyadozó házak voltak. Most hatemeletes pontházak tükörképe csillog a vízben egészen a Tabánig. Ugyanígy az új Tisza-híd mellett, a régi révkapitányság helyén. A Vörös Csillag úton meg négyemeletes házakat építetek. — Mikor a bácsi Szolnokon lakott, a Beloiannisz út számított főútvonalnak. Most már a Ságvári körút és a Szántó utca is megelőzi. — Szántó utca? — ráncolja homlokát az öreg. — A Ságvári útra emlékszem, ott húzódik a piactér mellett, akkoriban kezdték építeni, de a Szántó utcát nem tudom merre van. — A rékasi rámpától húzódik az új Zagyva-hfdig. — Gyorsan pergő nyelvvel, kicsit hadaró beszéddel — kapcsolódik a beszélgetésbe egy termetes asszonyság. Élénken gesztikulál, ujjával vonalat húz a levegőbe. mintha képzeletbeli térképen mutatna. — A vasút közelében kétemeletes új házak vannak, a Ságvári úthoz közeledve 3—4 emeletesek magasodnak az utcánkban. Már így mondom, mert én is ott lakom. S tudja micsoda lakások? — Gáz, víz bevezetve, teljes a kényelem. S csak 60 fillér a gáz köbmétere, azzal is fűtünk. Korszerű vízkiemelő — Víz, víz, — legyint az öreg. — Pláne a negyedik emeleten nyáron. Azzal a vén vizkiemelővel... — Azzal, meg az ujjal — kontráz egy technikusféle. — A réginél sokkal korszerűbb vizkiemelő is épült azóta, — van víz bőven. A főbb utakat naponta felmossák. — Az már igen — csettint a bányász. — Hát családi házakat építettek-e? — érdeklődik tovább. — De még mennyit — hangzik a válasz. — A vasútvonalon túl, a Rékasi út és a Zagyva, valamint a Zagyva és a rádióadó között osztottak házhelyeket ezerszámra, új városrészek nőttek ki a földből. Sokan éltek az állami kölcsönök adta kedvező'' lehetőséggel. — A Vörös Csillag és a Tisza mozi még mindig olyan zsúfolt? De sokat mérgelődtem, mikor félórái sor- banállás után kitették a táblát: „A mai előadásra min den jegy elkelt.” — Mostmár nagy a konku rencia számukra. A Ságvári útnál 600 személyes mozi épült, s nagyon sok házon oü a „T” antenna ... — Hová utazik kedves? — fordul az öreg egy hamvas arcú kislányhoz. — Szintén Szolnokra. Otí járok ápolónőképző iskolába — Szülésznőképzőbe talán Az van Szolnokon. — Az is, de a megyei kór ház udvarán épült egy 25t személyes ápolónőképző is kola. — Úgy? Szóval nyugodtab ban megbetegedhet az ember. — Meg, — nevet a szöszke — Annál is inkább, mert az Ady Endre utcában új épületet kapott a KÖJÁLL is. — Olyan forma, mint a régi SzTK. — Na, na, talán akkoia mégsincs — hitetlenkedik az öreg. — Miért ne? — Abból a tízmillióból... — Hát éppenséggel futotta belőle. Szóval a maguk iskolája ott van a bútorgyárral szemben. Erről jut eszembe. Annak készítményéből vettem egy konyhagarniturát 1959-ben. Maszekkal kellett befestetni. Majdnem többe került, mint a bútor. . — Ma már nem járna így bácsikám. Polyeszterlakkal vonják be gyártmányaikat. Még szeggel sem tudja meg- karistolni azokat. Fedett uszoda, új leánygimnázium — Akkoriban kezdték építeni az MTH-iskolát. Szép lett? — De még milyen! — Lelkendezik a technikusféle. — Bár nekem jobban tetszik a lánygimnázium. Igaz, a környezet is tetszetősebb ott, a szabadtéri színpad szomszédságéban, a Tisza parton. Ha arra jár, okvetlenül nézze meg a fedett uszodát is. A Ti- sza-szálló mellett építették. A Szolnoki Dózsa méltó körülmények között készülhet mostmár versenyeire. S ha nem sajnálja a fáradságot, s végignéz a Tisza-parton, sok újat láthat, többek között új gyárakat a Tiszamenti Vegyiművek udvarán. — Hogy győzték mindezt az építők, hiszen annakidején jóval kisebb feladatuk mellett örökös probléma volt a határidők betartása. — Végre ők is rátértek a korszerű építési módokra, középblokkos elemeket használnak. Szinte sorozatban „gyártják” a lakásokat. A vonat hirtelen fékez, s megáll. — Szolnok! — kiáltja a kalauz. — Nahát! Csodálkozik az öreg, az új állomásépület láttán. — Ez a fővárosban megállná a helyét. Dehát el is kel, sok az utas. — Koránt sem kell úgy bácsikám, mint régen kellett volna, — mondja búcsúzóul a szöszke. — Most már sokan saját kocsijukon járnak, s azt várják, mikor oldják meg a garázshiányt. Az ügyeletes vasúti tiszt kinéz az ablakon, s aztán gondos gyöngybetűkkel beírja a naplóba: „A szolgálatot rendben átvettem.” S alá a dátumot: 1975. április 4. * Elképzelhető ilyen beszélgetés 15 év múlva? Határozott igennel válaszolhatunk, hiszen a cikkben felsorolt létesítmények jórészének tervfeladatán máris dolgoznak. «— Pedig még a következő ötéves terv megyénkre vonatkozó részletei sem ismeretesek teljesen. Hát még a későbbi éveké! Megyénk előtt lelkesítő távlatok állnak, gyümölcsöző lesz a szabadság első éveiben megalapozott, következő mésfél évtized. Simon Béla A fedett uszoda távlati képe meghosszabbított Tisza Szállóval. 2 p millió forint H - termelékenységnövelésből
