Szolnok Megyei Néplap, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-03 / 80. szám

1960. április 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 fe DÍSZÜNNEPSÉG a Szolnoki Szigligeti Színházban hazánk felszabadulásának 15. évfordulóján Nagy nemzeti ünnepünk, hazánk fel- szabadulásának 15. évfordulóján a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt megyei és vá­rosi bizottsága, a megyei és városi tanács, valamint a Hazafias Népfront megyei és városi bizottsága április 2-án este a Szol­noki Szigligeti Színházban díszünnepségei rendezett. A díszünnepség elnökségében helyet foglalt Czinege Lajos elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizott­ság első titkára, Csáki István elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára, Hor­váth Imre elvtárs, a megyei pártbizott- titkára, Váczi Sándor, Szekeres László, Tóth János, Oláh György, Körösi György, Sipos Károly, Kökény István és Ungor Tibor elvtársak, a megyei párt végrehajtó bizottság tagjai, valamint a fegyveres erők, tömegszervezetek, tömegmozgalmait, képviselői. Ott voltak az elnökségben a SZOT és a Minisztertanács vándorzászla­ját elnyert üzemek, az élüzemek képvise­lői, kiváló dolgozók, a szocialista munka­brigádok vezetői és megyénk több más vezető személyisége. Amikor 6 óra után pár perccel felgördült a függöny a zenekar eljátszotta a ma­gyar és szovjet himnuszt, majd Csótó István, a Haza­fias Népfront megyei elnöke mondott rövid megnyitó be­szédet. A Magyar Szocialista Mun­káspárt megyei és városi bi­zottsága, a megyei és városi tanács végrehajtó bizottsága, a Hazafias Népfront megyei és városi elnöksége nevében Tisztelt ünneplő közönség! Kedves elvtársnők, elvtár­sak! Szeretett hazánk felszaba­dulásának tizenötödik évfor­dulóján minden becsületes ember agyában és szívében fennkölt gondolatok, érzések kelnek. Ezek közül is legelső­nek a hála, a szeretet érzése felszabadítónk és nagy bará­tunk. a Szovjetunió, a szovjet nép iránt. Ugyanakkor gon­dolatok támadnak az elmúlt évtizedek nagy, történelmet formáló, százmilliók életére óriási hatást gyakorló esemé­nyekről. Elvtársak! Az elmúlt év­századok, évezredek alatt az emberi értelem, akarat, a munkások, a dolgozó tömegek száz és százmilliói mérhetet­len értéket teremtettek, a tu­domány. a kultúra, a techni­ka terén hatalmas értékeket hoztak létre. Mégis évezredeken, évszá­zadokon keresztül a teremtő, alkotó ember számára csak töredéke jutott mindannak, amit elméje, keze, akarata alkotott. Az elnyomó osztályok kí­méletlenül letörtek, vérrel és vassal toroltak meg minden olyan kísérletet, amikor az elnyomott! jogfosztott, ki­zsákmányolt tömegek na­gyobb darab kenyérért, egy kis emberi méltóságért szót emeltek. A háborút az urak és a pa­pok mint elkerülhetetlen, is­tentől jövő büntetést tüntet­ték fel. s igy küldték harcba szomszédos országok kizsák­mányolt dolgozó tömegeit egymás ellen. Ha megvonjuk az első vi­lágháború mérlegét, akkor a következő képet kapjuk: Húsz millió halott, meg­számlálhatatlan rokkant, öz­vegy. árva; fél Európát elbo­rította a könny, a jaj. a mér­hetetlen emberi szenvedés: a dolgozó ember alkotta anyagi és kultúrkincsekben mérhetetlen pusztulás — a másik oldalon pedig a tőké­sek. fegyvergyárosok, hadi- szállítók mérhetetlen profit­ja. Ugyanakkor az első világ­háborúnak volt egy más, az egész világ fejlődésére óriási hatással iáró következménye: 1917 októberében az orosz munkásosztály, a parasztság az elviselhetetlen szenvedés­sel szemben — az oroszor­szági Bolsevik Párt vezetésé­vel — fegyvert fogott, szét­zúzta a cári rendszert, létre­hozta a világ első szocialista államát. A tőkés hatalmak mindent megtettek megdön­téséért: a korábban szemben­álló felek is összefogtak, ál- hg felfegyverzett hadseregek támadtak a fiatal szovjet ha­talomra. hogy vérbefnitsák az első győzedelmes proletár államot. A szoviet nép mér­hetetlen szenvedés, harc, éhe­köszöntötte a díszünepség minden résztvevőjét s a szov­jet vendégeket. Megnyitó sza­vaiban emlékeztetett arra, milyen volt régen a magyar dolgozó nép helyzete. S arra, milyen óriási áldozatok, mi­lyen hősies harcok árán sza­badította fel hazánkat a Horthy-rendszer és a fasiz­mus igája alól a szovjet nép dicsőséges vörös hadserege. A Szovjetunió, fiai vérének hul- latásával tette lehetővé, hogy zés és nélkülözés árán szét­verte a reá támadó interven­ciós hadseregeket, megvédte a fiatal szovjet köztársaságot. A szovjet nép nemcsak megvédte kivívott hatalmát, hanem óriási erőfeszítéssel megvetette gazdaságilag is a szovjet hatalom fejlődésének alapjait és minden gazdasá­gi, politikai blokád, elszige­telés ellenére egy kétszáz milliós nép elindult az em­beri boldogság, felemelkedés, a szocializmus utján a kom­munizmus felé­A második világháború, némi előjátékkal 1941-ben robbant ki. Németország megtámadta a Szovjetuniót. A gyarmati felszabadító mozgalmak — melyek a gyarmatartó burzsoázia egy­re féktelenebb kizsákmányo­lása, elnyomása, valamint a szocialista országok példája, a növekvő munkásmozgalom hatására egyre szélesednek — sikeresen és egyre gyor­sabb ütemben tépik-zúzzák széjjel az imperialisták által évszázadok óta az elnyomott gyarmati népekre rakott bi­lincseket, s az elmúlt tizenöt év alatt többszáz millió em­ber rázta le a gyarmati rab­igát. Végül a világpolitikában mindenkinek számolnia kell az egész világ népeinek há­ború-ellenes érzelmeivel, — akaratával, azzal a politikai a gyárakat, a bankokat, a bányákat, a földet a nép jo­gos tulajdonába adjuk, hogy a kommunista párt vezetésé­vel a munkások vegyék ke­zükbe a hatalmat. Mi éltünk a szabadsággal, s tizenöt éve eredményesen munkálkodunk a szocialista társadalmi rend építésén. Csótó István elvtárs meg­nyitó szavai után Czinege Lajos elvtárs mondta el ün­nepi beszédét A kapitalista nagyhatalmak csak akkor kötöttek szövet­séget a Szovjetunióval — sa­ját népeik és a nemzetközi közvélemény nyomására, — de ekkor sem segítették őszintén a Szovjetuniónak a fasizmus elleni harcát. Elvtársak! A második világháború­ban 50 millió ember, mérhe­tetlen anyagi veszteség, rok­kantak. özvegyek és árvák tízmilliói, mint véres, feled­hetetlen. tanulság az embe­rek százmillióiban növelte a háborúellenes elszántságot, s azt az akaratot, hogy a há­borút egyszer s mindenkorra száműzzük.. sikerrel, amelyet a békemoz­galom az utóbbi években, évtizedekben elért, Öriási a küzdelem és mint korunk nagy kérdése van fel­vetve: háború — vagy béke. A Szovjetunió, a Szovjet­unió Kommunista f*ártja, a szovjet kormány az emberi­ség érdekében felmérhetetlen értékű szolgálatot tesz — a kitartó, következetes békepo­litikájával. Külön személy szerint óriási érdeme van eb­ben Hruscsov elvtársnak, akit mi személyesen is ismerünk, aki a béke fáradhatatlan követeként utazik ezer és ezer kilométert, hirdetve a szovjet nép békevágyát és azt, hogy a háború elkerül­hető: Le kell fogni a háborús j gyújtogatok kezét! Verse­nyezzenek az országok a ter- !' melés területén. I A feladat tehát: tovább I erősíteni a békéért folyó harcot, küzdeni a szocialista országok gazdasági, politikai és kulturális eredményeinek növeléséért. Harcolni azért, | hogy újabb és újabb milliók I értsék meg: ha összefogunk, i nem lesz háború, mert nem j lehet a népek akarata elle­nére elpusztítani a világot­Elvtársnők! Elvtársak! Másfél évtized telt el az­óta, hogy a szovjet nép nagy történelmi hivatása teljesíté­se során, a Szovjetunió di­csőséges hadserege felszaba­dította hazánkat. Elűzte a fa­siszta megszállókat és a ha­zai burzsoá földesúri rendet minden rendű, rangú elnyo­mó. vérszopó szervezetével együtt- Felragyogott e sokat szenvedett nép csillaga. Sza­badságunk ezer meg ezer szovjet anyának, családnak okozott gyógyíthatatlan fáj­dalmat. veszteséget. Sok ezer sírdomb volt váltságdíja a magyar nép szabadulásának. Éppen ezért a mi szabadságunk nemcsak nekünk drága A szovjet emberek ma is a legnagyobb érdeklődéssel és figyelemmel kisérik: ho­gyan tudunk élni kapott jo­gainkkal, szabadságunkkal. Czinege elvtárs a követke­zőkben a magyar kommu­nisták és az őket támogató dolgozók küzdelmeiről szó­lott. Majd így folytatta: A magyar munkásosztály kemény harcban szétzúzta a reakció próbálkozásait, s megteremtette a magyar munkásosztály egységét, szi­lárdan kezébe vette a poli­tikai hatalmat; mint jogos tulajdonos birtokába vette, kisajátította a tőkésektől a termelőeszközöket, a termé­szeti kincseket, a dolgozó pa­rasztok tízezrei pedig — el­űzve a földbirtokosokat —, birtokukba vették jogos jus­sukat, a földet. A politikai hatalommal a kezében és az egyre erősödő gazdasági ala­pokon a magyar nép birto­kába vette a tudomány, a kultúra kincseit is. A 15 év eredményeiről a következőket mondotta: A magyar nép a birtokba vett anyagi javakkal jól gaz­dálkodott. Az ipari termelés 1938-hoz viszonyítva — s be­leszámítva a szörnyű háborús pusztítást — több mint há­rom és félszeresére emelke­dett. Óriási fejlődésnek in­dult az ipar. Ezt leginkább mutatja, ha összehasonlítjuk az ipari munkások számának alakulását: 1938-ban 721 ezer ipari munkás dolgozott, 1958- ban pedig 1 millió 242 ezer. Hatalmas új gyárak, iparte­lepek jöttek létre. Felépült Sztálinváros, Kazincbarcika, Inota. A megyében is számos új nagyüzem — Aprítógép­gyár, Fémnyomó, Vegyimű­vek, Tisza Bútorgyár stb. — épült fel. Örökre száműztük a munkanéküliséget. S ha nem is fenékig tejfel még az élet, de aki becsületesen dol­gozik, az tisztességes, évről évre javuló jólétet tud magá­nak és családjának biztosí­tani. A mezőgazdaságban is óriá­si fejlődést értünk el. A ma­gyar munkásosztály nagy anyagi áldozatokat hozott a mezőgazdaság fejlesztéséért. Pl. 1938-ban Szolnok megyé­ben 661 traktor volt, jelenleg a megyében több mint 3200 traktor van. Sokszáz millió forintot kapott Szolnok me­gye a mezőgazdaság fejlesz­tésére, s a magyar parasztság a párt meggyőző politikai ér­velése következtében megér­tette, hogy igazi felemelkedé­se csak a modem tudomá­nyos és technikai eszközökkel felszerelt mezőgazdasági nagyüzemekben valósulhat meg. Ezért az ország paraszt­ságának több mint 70 száza­léka — Szolnok megyében pedig 96 százaléka — szocia­lista nagyüzemekbe tömörült. S bár sokat jajveszékelnek, óbégatnak nyugaton az egy­kori földbirtokosok, banká­rok, sajnálkoznak a magyar munkás és paraszt sorsa fe­lett; elmondhatjuk — bár még csak kezdetén vagyunk a termelés fellendítésének — soha ilyen színvonalú terme­lést a magyar mezőgazdaság nem tudott produkálni, mint most. Éppen ez fáj nekik. Megváltozott népünk élete Mindez óriási, forradalmi eredmény. A legnagyobb azonban az, hogy a megter­melt anyagi javak mind dol­gozó népünk jólétét szolgál­ják. Ha például azt vizsgáljuk, hogyan növekedett az élelmi­szerfogyasztás, akkor a kö­vetkező képet kapjuk: cukor­ból a háború előtt mintegy 10 kilogrammot fogyasztottunk fejenként, ma 25 kilogram­mot. Ugyanezen idő alatt Görögországban 1 kilogram­mot növekedett a fogyasztás, Franciaországban 1 kilogram­mal csökkent. Magyarorszá­gon egy fő a háború előtt 33 kilogramm húst fogyasztott, ma körülbelül 42 kilogram­mot. A felszabadulás előtt a motorkerékpár, de még a jó­karban lévő kerékpár is ritka volt a falun, ma pedig las­san elavult közlekedési esz­közként emlegetik a motor- kerékpárt, s egyre terjed a személyautó használata. Va­lamikor ritkaság számba ment még a detektoros rádió is, ma pedig 80 ezer rádió van a megyében, s több mint 3 ezer televízió. Munkásaink, dolgozó pa­rasztjaink egyre jobban él­nek, szebben öltözködnek. A legutolsó Öt évben közel két­szeresére emelkedett a me­gyében a kiskereskedelem áruforgalma. S kik vásárol­ták meg az árucikkeket? A dolgozó emberek, saját ma­guk és családjuk részére. Népi hatalmunk nagy fi­gyelmet fordít és jelentős anyagi erőfeszítéseket tesz az egészségügyi ellátottság, a szociális juttatások terén is. Például 1930-ban országosan 9,5 orvos jutott 10 ezer la­kosra, ma pedig mintegy 15 orvos jut minden 10 ezer la­kosra. A kórházi ágyak szá­ma megyénkben a felszaba­dulás előtt 458 volt, ma kö­rülbelül 1800. A szülések há­romnegyed része szülőottho­nokban folyik le. Bölcsőde a felszabadulás előtt lényegé­ben nem volt, ma mintegy 70 bölcsőde működik, több mint 1600 férőhellyel. Az anya- és családvédelem nagyszerű pél­dája, hogy minden szülőanyá­nak 12 hetes fizetett szülési szabadságot és ingyenes ba­bakelengyét ad államunk. S még nagyon sok mindent so­rolhatnánk, de ma már mind­ez természetes. Eredményeink munkásosz­tályunk és szövetségese, a dolgozó parasztság pártunk által vezetett szocializmust építő munkájának ragyogó tanúságtétele. Az alkotó em­ber, a munkás, a dolgozó pa­raszt, az értelmiség összefo­gásának, alkotókészségének, szorgalmának gyümölcse, amelyre büszkék vagyunk és mint eljövendő, felfelé ívelő építőmunkánk szilárd alapjá­ra tekintünk. A magyar nép életében volt nehéz időszak is. 1956- ban az ellenforradalmi láza­dás sötét, véres fellegei tor­nyosultak. Újra a szovjet nép volt az, amely segített fegy­veresen leverni azt, — újabb véráldozatokat hozva népünk szabadságáért. A magyar munkásosztály, a dolgozó nép a nagy veszteségek ellenére is az elmúlt három és fél év alatt ragyogó tanújelét adta alkotókészségének, elszánt akaratának, hogy a dolgozó népnek gazdag, boldog hazát épít. Népünknek, a párt, a forradalmi munkás-paraszt kormány iránti ragaszkodását bizonyítja, hogy pártunk VII. kongresszusa tiszteletére indított munkaversenyben ragyogó győzelmek születtek. Az ipari munkások, a szövet­kezetekben dolgozó parasz­tok lelkesedése, hozzáértése száz és százmillió forint ér­téket állított elő! Eredménye­sen harcoltak a takarékos­ság, az önköltség csökkentése terén is. Az elért sikereket tanúsít­ja az is, hogy a Tiszaszentim- rei Állami Gazdaság *— mint az ország legjobb gazdasága — elnyerte a kongresszusi versenyzászlót: a Miniszter- tanács és a SZOT Elnökségé­nek Vörös Vándorzászlaját. Az Alföldi Kőolajfúrási Üzem, valamint a Papírgyár is elnyerte a Minisztertanács és a SZOT Elnökségének Vö­rös Vándorzászlaját, a Szol­noki Papírgyár immár har­madszor, tehát véglegesen a birtokába vette. Húsz üzem az Élüzem, illetve a Kiváló Vállalat címet nyerte el, to­vábbi tíz üzem pedig az ille­tékes miniszterek, miniszté­riumok és szakszervezeti köz­pontok elismerését, dicsérő oklevelét kapta. A megyei pártbizottság, a megyei tanács, a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa 21 üzemet tüntetett ki zászló­val és oklevéllel, összesen mintegy negyven üzem ka­pott zászlót, kitüntetést, elis­merő oklevelet, de ezen túl minden üzem. mezőgazdasági kollektíva derekasan, becsü­lettel helytállt. Bizonyíték erre. hogy a megyében több százezer forint értékű nyere­ségrészesedést, prémiumot fi­zetnek ki a termelésben nagyszerű eredményt elérő dolgozóknak. Innen is elismerésünket és köszönetünket küldjük a ter­melés, a munka frontján hő­siesen helytálló dolgozóink­nak! ■ Elvtársak! Az elért ered­mények arra köteleznek bennünket. hogy pártunk VII. kongresszusának határo­zata alapján tovább fokozzuk a szocializmus építésére irá­nyuló munkánkat az ipar, a mezőgazdaság, a kultúra, a dolgozók életszínvonalának emelése terén. Nagyszerű, bátor célkitűzé­seink ismertek. Meggyőződé­sünk, hogy megyénk munká­sai, dolgozó parasztjai, az ér­telmiséggel összefogva e cél­kitűzéseket megvalósítják és hazánk felszabadulásának huszadik évfordulóján újabb munkasikerekről emléke­zünk. Elvtársak! Hadd mondjunk köszönetét mindazért, amit értünk, a magyar nép szabadságáért tett nagy barátunk, a Szov­jetunió. Arra kérjük az ün­nepségünkön résztvevő szov­jet elvtársakat, hogy tolmá­csolják őszinte hálánkat, kö­szönetünket az alakulatok parancsnokainak, harcosai­nak. Éljen a magyar és a szov­jet nép vérrel pecsételt, örök, megbonthatatlan barátsága! Éljen a szovjet nép és a di­csőséges harcát vezető kom­munista pártja és annak Köz­ponti Bizottsága! Éljen a magyar nép és har­cunkat a nehéz időkben is biztos kézzel vezető pártunk! Éljen és valósuljon nieg minden igaz ember legfőbb óhaja: a BÉKE! Czinege elvtárs beszéde után a szovjet vendégek ne­vében Lobzov elvtárs üdvö­zölte az ünnepség résztvevőit. Ezzel a bensőséges ünnepség első része végétért. A dísz­ünnepség második részében a Szigligeti Színház művészei Darvas József: Kormos ég cí­mű drámáját mutatták be nagy sikerrel. Czinege Lajos elvtárs ünnepi beszéde Háború vagy béke - korunk alapvető kérdése A kapitalista táboron be­lül az erőviszonyok eltolód­tak. Az Egyesült Államok vette át a vezető szerepet és sorra kiüti a nyeregből gyar­mattartó barátait, s emiatt belső ellentmondások, vesze­kedések vannak a kapitalis­ta táborban. Ugyanakkor nagyjából egységesek a szo­cialista tábor elleni harc­ban. A második világháború következményéhez tartozik az is, hogy a Szovjetunió fel­szabadító küldetése követ­keztében létreiött a szocia­lista tábor. Több évtizedes felszabadító harc után e tá­bor tagja a hatalmas, gaz­dag Kína. A szocialista tábor létezése, politikai tevékeny­sége, óriási gazdasági ered­ményei az egész világon élő dolgozó embermilliók számá­ra megmutatták, hogy az em­beri szenvedés, az embermil­liók nyomorának az az oka, hogy egy-egy országban ma­roknyi kapitalista tőkés, a társadalom által termelt ja­vakat kisajátítja. S miköz­ben ők tobzódnak a jólétben, embermilliók a szó szoros ér­telmében nyomorogtak, illet­ve nyomorognak még ma is szerte a világon. A szocialis­ta táborba tömörült országok száműzik a kizsákmányolást; óriási építőmunkába fogtak, s a termelt javak igazságos szocialista elosztásával a szo­cialista tábor dolgozói szá­mára eddig soha nem ismert jólétet, egyre szebb, gazda­gabb emberi életet teremte­nek. Elvtársak! Ha ma a világpolitikáról beszélünk, az elszenvedett háborús borzalmak követ­keztében mindenkinek szá­molnia kell azzal, hogy a munkások, a dolgozók nem­csak a háború ellen, de a ki­zsákmányolás, a burzsoá el­nyomás ellen is egyre hatá- rozotabban harcolnak. A burzsoázia kegyetlenkedése, a háborús borzalmak egyre elszántabbá teszik a néptö­megek harcát, s e harc hiva­tott vezetői mindenütt a for­radalmi munkásmozgalom szervezetei, pártjai, melyek elszántan, semmi áldozattól vissza nem riadva vezetik az embermilliók harcát a bur­zsoá elnyomás ellen, a nép­tömegek felszabadításért, a politikai és gazdasági függet­lenségért, a háború ellen. A második világháború sorsfordulót jelentett a gyarmati országok számára is

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents