Szolnok Megyei Néplap, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-28 / 99. szám

1960. április 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Éljen a szocialista tábor országainak testvéri egysége! Fakó lapok — Régi május elsejék fényes napok Szolnok megyében A május elsejék történel­mének 70. évéhez érkezünk az idén. Az első május else­jét 1890-ben ünnepelték a magyar munkások, azután, hogy a II. Internacionale 1889-es párizsi kongresszusa Dél-Franeiaország küldötté­nek javaslatára kimondta, hogy május 1-ét „minden nemzet proletársága a mun­kásvédelem mellett minden helységben nagyszabású tün­tetést rendezzen”. Ekkor in­dult meg a harc Magyaror­szágon is a május elsejéért és a május elseje ellen. A Magyarországi Általános Munkáspárt lapja, a Népsza­va már hónapokkal előre fi­gyelmeztette a munkásságot az ünnep jelentőségére. A belügyminiszter 1890 áprili­sában körlevelet adott ki, amelyben betiltotta a mun­kásság felvonulását. A kato­naságot is mozgósították. A Kis Újság 1890. április 29-i számában olvashatjuk: „A budapesti térparancs­nokságnál tegnapelőtt kato­nai értekezlet volt, amelyen megállapították a május else­jére teendő katonai intézke­déseket. A fővárosban állo­másozó katonaságon kívül még két ezred gyalogságot fognak esetleg Budapestre berendelni. Az egyik ezred április utolsó napján feltétle­nül készenlétben fog állni, ami azt jelenti, hogy ezen a napon már gyakorlatot sem tartanak és csak a távirati parancsot várják, hogy Bu­dapestre bevonuljanak...” „Újpestre is megfelelő ka­tonai erőt rendelnek ki má­jus elsejére. A két idegen ez­red, ha a közelléte szükséges­sé válik, a Kőbányai úton fog táborozni.” A május elsejét a budapes­ti munkásságnak ennek elle­nére is sikerült megünnepel­nie. A Népszava május 4-i számában ezt a tudósítást ta­láljuk: „A május elsejére előkészí­tett munkásünnep méltóság- teljesen megtartatott, a mun­kásgyűlés nagyszerűen vég­bement és most a meglepetés és bámulás benyomása alatt áll mindenki, ki a megtör­tént dolognak tanúja volt." Ilyen volt az első május el­seje. Az ezt követő években ismét belügyminiszteri ren­deletek jelentek meg az ün­nepség betiltására. De 1899- ben már a kereskedelmi mi­niszter leltározás ürügyén munkaszünetet kénytelen el­A fakó lapok egyre beszé­desebbek. A Népszava 1913. május 3-i és 4-i tudósításai­ban ezt találjuk: „Turkeve munkásnépe im­pozáns módon ünnepelte meg május elsejét. Délelőtt 9 órakor gyülekeztek a Mun­kás önképzőkörben, ahonnét zászlók alatt ének- és zene­szóval mintegy kétezren a városon keresztül kivonultak a gyűlés színhelyére, az or­szágos vásártérre. Déli 12 órakor a jelenvolt alkapi- tány nem engedte, hogy a gyűlést folytassák és így az erőszaknak engedve, az elnök lelkes szavakkal berekesztet­te a gyűlést.” rendelni a legnagyobb gép­gyárban. A május elseje dia­dalmasan nyomul előre, s mint a lapok erről beszámol­nak, a vidéki munkások kö­zött is egyre jobban elterjed. A Népszava 1899. május 5-i számában már egy Szolnok megyei vonatkozású monda­tot is találunk: ,,Tisza-Roffi elvtársaink is szépen megün­nepelték május elsejét „Mezőtúr. — A mezőtúri nőmunkások jólsikerült érte­kezletet tartottak május else­jén délután 2 órakor, ame­lyen háromszáz nő és sok férfi elvtárs vett részt...” Lapozzunk néhány évet a sárga újságlapok között. A Népszava 1917-ben így szá­mol be a szolnoki munkás­ünnepről: „Szolnok város munkássá­ga teljes napi munkaszünet­tel, impozáns módon ünne­pelte meg május elsejét, ha­bár nyilvános népgyűlést és felvonulást a rendőrség nem is engedélyezett, a fő utcákat mégis elözönlötték.” Egy beszédes jelentés A Tanácsköztársaság utáni első szolnoki május legbeszé­desebb dokumentuma az a jelentés, amelyet Abonyból küldött Budapestre 1920. áp­rilis 27-én az I. vadász­zászlóalj harmadik századá­nak parancsnoka: „Jelentem, hogy a szolnoki kommunisták és a májusi ál­lítólagos forradalmat előké­szítő gyanús egyének ügyé­ben az erélyes nyomozást megindítottam. Szolnok városa egy nagy káosz, ahol a legképtelenebb hírek járnak és kelnek. A gyári munkások 80 szá­zaléka még mindig a kom- mün híve, amelyet csak éleszt és táplál az, hogy az exponált egyének büntetlenül járnak-kelnek, vagy néhány napi börtönbüntetésüket ki­töltőén, újra a kommün út­ján haladnak. Hogy a várost megszaba­dítsuk a nemkívánatos ele­mektől, és az összes rendbon­tókat a helyszínen példásan megbüntessük, arra legalább 8—10 nap szükséges ... A letartóztatások oly tö­megesen történnek, hogy azoknak rendben tartása a százhúsz főből álló kirendelt­séget feltétlenül igénybe ve­szi, Kérem az intézkedést ar­ra nézve is, hogy az interná- landókat hová szállítsam, mert azoknak száma négy-öt­százat fog kitenni. A fentiekre távirati, vagy szóbeli parancsot adni mél- toztassék. Molnár főhadnagy.” • íme néhány pillanatfelvé­tel a régi munkás-májusok­ról, a megsárgult, megfakult újságlapokon. Túrkere, Mezőtúr, Szolnok Jegyzetek egy tízezer holdas bolgár termelőszövetkezetről Ismeretes olvasóink előtt, hogy Bulgáriában már falun is győzött a szocializmus: még 1958 nyarán befejeződött a mezőgazdaság szocialista át­alakítása, s méltán nevezhet­te a sajtó a Bolgár Kommu­nista Párt 1958 júniusában megtartott kongresszusát a „győzők kongresszusának.’* A bolgár parasztok nagy — különösen a mi méreteink­hez nagy — termelőszövet­kezeteket alakítottak. Én a ruszei kerületben (Rusze mintegy százezer lakosú vi­déki város), a novoszelói (helyi méretek szerint köze­pes) kollektív gazdaságot lá­togattam meg, amelynek 59 ezer dekár (valamivel több, mint tízezer hold) szántó­földje van. Megnéztem a gaz­daságot, órákig beszélgettem a termelőszövetkezet vezetői­vel és tagjaival — s igen sok érdekes tapasztalatot szerez­tem. Mindazt, amit láttam és hallottam, lehetetlen egy rövid cikkben mégcsak vá­zolni is. Ezért mindössze né­hány tényről számolok be a Néplap olvasóinak. Milyen szakemberei vannak a több mint tízezer holdas novosze- loi termelőszövetkezet­nek? A termelőszövetkezet el­nöke, Ászén Canev Nedev — agronómus. Négy esztendeig a mezőgazdasági technikum igazgatója volt Tolbuchin- ban, s mindenki kiváló gya­korlati szakembernek ismeri. A párt hívására elsőként cse­rélte fel a várost a faluval, példát mutatott más szak­embereknek, különösen a fi­ataloknak. Visszatért a falu­jába, Novoszeloba és elvál­lalta a tsz vezetését. Az elnökön kívül még két agronómusa van Novoszelo- nak. (A községet és a ter­melőszövetkezetet azonosít­hatjuk, mert Bulgáriában se­hol sincs egynél több tsz egy faluban ...) Az elnök egyik helyettese (összesen négy van), Ilija Sztojcsev Ilijev fő­iskolát végzett állattenyész­tési szakember. A brigádve­zetők valamennyien tanfo­lyamot végeztek, s tízéves gyakorlati tapasztalatuk is van. A tsz-ben két állatorvos található. Általános törekvés Novo- szelon, hogy a tsz minden munkahelyén művelt és szak­mailag is jólképzett emberek dolgozzanak. Sok fiatalt kül­denek tanulni s azok vissza is térnek. Csak példának em­lítem, hogy az állattenyész­tésben jelenleg nyolc érett­ségizett fiatal dolgozó talál­ható. Novoszelon már min­den nehéz munkát gép­pel végeznek Ruszéből egy Pobeda gép­kocsin érkeztem Novoszelo­ba. Senki nem mondta, hogy ki a kocsi gazdája. Én sem kérdeztem. Csak a gazdaság vezetőivel folytatott beszél­getés során tudtam meg, horo a aéDkocsl a termelő­szövetkezeté. De van még egy másik személygépkocsi­ja is: egy Jeep. Amikor a gépesítésről ér­deklődtem, először a saját gépeiket sorolták el... Ti­zenkét teherautó, négy pót­kocsi, öt Zetor és egy más­fajta traktor, egy autóbusz, egy mentőautó, egy cséplő­gép és számtalan kisebb me­zőgazdasági gép van a tsz birtokában. Ugyanakkor a gépállomás gépparkjából ál­landóan a tsz rendelkezésére áll (csak nekik dolgozik) 17 traktor (öt Diesel), nyolc ga­bonakombájn, egy sor vető­gép és szükség szerint egyéb gépek is. Elmondták a tsz-ben, hogy a búza nyolcvan százalékát géppel aratják és minden ne­héz munkát már géppel vé­geznek. A tsz tagjai szívesen dolgoznak gépekkel, hiszen nemcsak erejüket kímélik, hanem a terméshozam is magasabb. Rendes, tiszta porták — saját erőből épített gazdasági épületek és családi házak Sétáltam a gazdaságban és minduntalan feltűnt, hogy milyen nagy gondot fordíta­nak a novoszeloiak a tiszta­ságra. A gazdasági épületek, istállók környékét rendben tartják és belül is a tiszta­ság, a higiénia a jellemző. A termelőszövetkezet dolgozói nagyrészt saját erejükből, két kezük munkájával épí­tették a gazdasági épületeket Egy bizonyos: az év első három hónapja nem tartozik az É.M. Szolnok me­gyei Építőipari Vállalat tör­ténetének legfényesebb lap­jai közé. Már tavaly tudtuk, a január-februári hideg sok gondot jelent majd az idén is az építők számára, mégis hidegzuhanyként hatott az első évnegyed 72,4 százalé­kos tervteljesítése, a 3 millió forintos lemaradás. Ez a kérdés fontos azért is, mert több ízben hangsú­lyoztuk már: az idei 240 mil­— s talán ezért is nagyon megbecsülik. Vigyáznak rá­juk, hogy idő előtt ne rongá­lódjanak. A faluban megszámlálha­tatlan sok új házat láttam. Egész utcasorok nőttek ki a földből az utóbbi néhány év alatt. Sok családi ház még vakolatlan, nemrégiben épí­tették ... Az egyik új házban a bolgár emberekre jellem­ző vendégszeretettel fogadott a gazda, Dana Sztaneva és családja. S itt értettem meg valamit, amire a sok új ház láttán még nem gondoltam. A bolgár paraszt így gondol­kodik: „Szeretnék új házba költözni, kényelmesen élni. De ezért meg is kell dolgoz­ni. S abból még nem lehet új házat építeni, ha a családból csak én egyedül dolgozom.’’ Dana Sztaneváéknak két­szobás, szépen berendezett házuk van. De nemcsak a há­zigazda dolgozik a termelő- szövetkezetben, hanem a fe­lesége és a leánya is. A ve- jük pedig ugyanott traktoros. Művelődési lehetősé­gek, gondoskodás a dolgozókról és az idős, munkából kiöregedett emberekről Saját kulturházuk (csitalis- tének nevezik) van a novo- szeloi tsz tagoknak. S erre is az a jellemző, mint min­den más bolgár csitalistére: ez a falu és a termelőszövet­kezet kulturális központja. De úgy is tervezték, építet­ték, hogy az lehessen... — Nemcsak egy nagy előadóte­rem van benne (mint általá­ban a mi falusi kulturháza- inkban), hanem biztosítottak helyet a műkedvelő kultur- csoportoknak is. Otthonra lelt itt a tsz hetven tagú da­lárdája. húsz fiatalból álló lió forintos tervet teljesíteni nagy erőfeszítéseket kívánó feladat. De megvan rá a le­hetőség! Most már csak az a kérdés, él-e minden ilyen lehetőséggel a vállalat? Pél­dául a munkaversennyel? — Először gondjainkról te­szek említést, — kezdte Sán­dor Miklós, a vállalat szak- szervezeti bizottságának el­nöke. — Szombaton kibőví­tett szakszervezeti ülést tar­tottunk az 1960-as verseny- feladatokról. A résztvevők elmondották: semmi sem tánccsoportja, meg a színját­szó csoport is. A 3500 kötetes könyvtár mellett olvasószoba kapott helyett. S itt tartják az ismeretterjesztő előadáso­kat is. Saját autóbuszukkal rend­szeresen, együtt járnak a ru­szei színházba, prózai és ope­raelőadásokra. Az elmúlt év­ben 150 dolgozót küldtek üdülni a Fekete-tenger part­jára és más nyaralóhelyek­re. A nagy termelőszövetke­zetben sokféleképpen igye­keznek könnyíteni az asszo­nyok helyzetét. A gazdasági épületek közelében, a falun kívül építettek egy korszerű­en felszerelt konyhát és hoz­zá egy ebédlőt. Nyáron itt főznek az asszonyok. A kö­zelben dolgozók ide jönnek ebédelni, a távolabb lévők­nek pedig elviszik az ételt. Nagyon olcsó az ebéd: ma­gyar pénzre átszámítva két forint ötven fillér. Az asszonyok örömére nyolcvan személyes óvodát, valamint bölcsödőt is építet­tek. Az óvodában nemcsak dologidőben, hanem télen is szakképzett nevelők felügye­lete alatt játszanak, foglala­toskodnak a gyerekek. Gondoskodnak az idős, munkából kiöregedett embe­rekről is. Jelenleg hatszáz nyugdíjasuk van. Az örege­ket nemcsak eltartják, ha­nem pénzt is adnak nekik személyi kiadásokra. • íme, néhány tény a sok ta­pasztalatból. Csak néhány tény, de világosan megmu­tatják a szocialista nagyüze­mi gazdálkodás teremtette lehetőségeket, s szélesítik előttünk a látóhatárt. Horváth J. Ferenc akadályozza a verseny fel­lendülését, ha nem lesz anyaghiány, s idejében meg­kapják a tervdokumentáció­kat. Legjobban az építkezé­sek gépesítését biztosító elektromos vibrátorokra, vib- rorostákra, habarcsszivaty- tyúkra, forgódarukra, 11 kg- os kisvasúti sínekre lenne szükség. Azért érintettük e legfőbb problémát, mert ezeket is figyelembe kellett és kell venni a munkaver­seny megszervezésénél, mely­nél a legfontosabb: — A minőség javítása, az anyagtakarékosság, az ön­költség csökkentése, a he­lyes anyagtárolás, ami bizo­nyos fokig új versenyformát is követel, — jelentette ki Sándor Miklós. Hogy ez a munka milyen stádiumban van jelenleg — erre már Schmith Tibor terv­osztályvezető válaszolt: — Mind a hat főépítésve­zetőségünk kollektívája meg­tette éves versenyfelajánlá­sát. Ám, ezek összesítése még nem történt meg Nem feladatunk ennek okát most boncolgatni. Any- nyit azonban hozzá kell fűz­nünk, hogy mindez rossz és helytelen gyakorlat. A mun­kahelyek dolgozói mindmáig sem tudják pontosan, milyen feladat hárul rájuk a ver­senyben. Igaz, Szolnokon, a Kassai úti iskola és az itt fel­épülő két lakástömb, a sza- joli ezer-vagonos tárház, a kénsavgyár építői, vagy az épületszerelőknél Tassi Im­re, Göncző Imre, s rajtuk kí­vül itt még több brigád is tett vállalást. — De sem a komplex-, sem a szocialista brigád címért küzdők ver­senyvállalásai, eredményei nem kaptak még mindig tel­jes nyilvánosságot a vállala­ton belül, a dolgozók köré­ben. Probléma az is, hogy a vál­lalat 12 szocialista brigád címért küzdő brigádjánál a cím elnyerését jelentő pon­tok közül nem egy homályos, nincs eléggé konkretizálva. Vannak persze munkahe­lyek, ahol már tudják a dol­gozók, mi a teendő. A kisúj­szállási csibekeltetőt 1961. február 1-én, a kunhegyesi pártházat és a karcagi üz­letházat ez év végén, a tö­rökszentmiklósi kéttantermes iskolát július 1-én, a kunhe­gyesi négytantermes iskolát, s a kisújszállási gyógypeda­gógiai intézetet július 15-én adják át rendeltetésének. — Nem sokkal később, augusz­tus 1-én kerül sor a kétpói négytantermes iskola, két héttel ezután pedig a jászla- dányi, jászjákóhalmi és új- szászi négytantermes iskolák átadására. A vállalat az idén a termelékenységet 110 szá­zalékra kívánja növelni 1959- hez viszonyítva. A Tiszamen- ti Vegyiművek, a szajoli ezer- vagonos tárház építésének jobb szervezésével, gépesíté­sével ezt még további 1 szá­zalékkal emelik — az elgon­dolások szerint. Huszonkét istállót is építenek az idén tsz-einkben, melyeknek elké­szítési határideje: augusztus 1. Emellett számítanak az új. idén végző szakmunká­sokra is a vállalatnál. Mindezek nagyon szép el­gondolások — de csak akkor válnak valósággá, ha leg­alább a féléves terveket, a „beépítendő forintokat” min­den építésvezetőségre, ezen belül minden munkahelyre lebontják, hogy azokat min­den munkahelyen ismertet­hessék az építésvezetők a dolgozókkal. — bubor — twi'rrrrrnHrrn’nrrriwfmrrrvvrrmTrwrrTvmv'JímvTVTrrv A 6x2 méteres nagyteljesítményű hosszgyalu üzembeállí­tásán szorgoskodnak a jászberényi Aprítógépgyárban. — Május elsejére üzemképes lesz. GONDOLATOK — ÉPÍTŐS GONDOKRÓL / Hogyan bontakozhat ki a munkaverseny ( / a megye legnagyobb építővállalatánál?

Next

/
Thumbnails
Contents