Szolnok Megyei Néplap, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-18 / 66. szám

1960. március 18. SZOLNOK MEGYTO NÉPLAP s ZÓ JA Szovjet film. Bemutatja az öcsödi cius 18—19-én. Hunyadi mozi már­Percenként 350 köbméter víz — Augusztusban már Szemei a jászsági vízmű — Akik mostanában a Szol­nok—Hatvan közötti 32-es műúton utaznak, Jászalsó- szentgyörgy és Jánoshida kö­zött szokatlan építkezés szem­tanúi lehetnek. Gépkocsira szerelt fúrótorony, talicskázó emberek, messziről is látszó betonépítmény — ennyi az egész az útról nézve. S köze­lebbről sem sokkal több a laikus számára, pedig valójá­ban nagyon sok, mert két község: Jászalsószentgyörgy és Jászladány évtizedek óta nyomasztó gondját megoldó létesítmény, a jászsági vízmű épül itt. A gondokról eny- nyit: a két községben — bár nem bortermő vidék — az „Minek nevezzelek?... “ Az Ifjúsági Irodalmi Színpad próbáján Fiatal lány áll az Ady Endre Művelődési Ház színpadán Ajkáról Petőfi; Minek nevez­zelek című versének sorai hangzanak. Egy másik Ada Negri: Szerelmes lány imá­ja című költeményét mondja el, olyan hamvas frisseség­gel, hogy azt hisszük a kint bontakozó tavasz surrant be közénk egy pillanatra... De nemcsak ez a két fiatal előadó szavalt ügyesen az ifjúsági irodalmi színpad keddi próbáján, hanem az a másik négy is, akiket ezen az estén hallottunk. Ök maguk azonban — s ez jó jel — nin­csenek megelégedve munká­juk eredményével. — Rajongok a versekért — mondja Takács Izabella — csak az bánt, hogy nem tu­dom úgy előadni őket aho­gyan szeretném. Pedig az elkeseredésre nincs ok, mert Miszlay Ist­ván színházi rendező, aki a március 26.-i estre készíti elő őket, így beszél a fiata­lokról : — Szorgalmasak és akar­nak tökéleteset nyújtani. Ez a legnagyobb Ígéret arra, hogy ami most még legnehe­zebb, az érzelmek az arcon való megjelenítése is sikerül nemsokára. — Kiktől és kik adnak elő jaink is szépek, ötletesek lesznek, Gácsi Mihály festő­művész készíti őket. — Jövő terveik? — Legközelebb a Jármű­javítóba megyünk. Más üze­mekbe is ellátogatunk, hogy a munkásfiatalok is megis­merhessék a költészet szép­ségeit. Legutóbb a Patyolat­ból az ott tartott előadás után két dolgozó jelentke­zett, hogy szavalni szeretne. Mielőtt idejöttünk azon gondolkoztunk: tudhat-e valaki ilyen fiatalon, 16—18 éves korában annyi mély érzést belevinni egy-egy vers­be, amennyit azokba a köl­tők beleálmodtak? A válasz: ha ez nem is sikerül mindig teljes egészében, a hiányt fe­ledteti velünk az az őszinte akarat, az a friss lelkesedés, és az az üde báj, amelyet ezek a fiatalok a színpadról felénk sugároznak. ivóvíz értékesebb, mint a szőlő leve. Legalább is ne­hezebb megszerezni az alig csurgó kutakból. A brigád felajánlása Kísérletek, számítások és tervezgetések hosszú sora előzte meg a vízmű építését, mert a megye vezetői több évtizedes távlatban akartak megoldani a két község ivó- vízellátását. — Sikerül-e? — kérdeztük Kreutz Ferencet, a Földmé­rő és Talajvizsgáló Vállalat fúróbrigádjának vezetőjét. — Véleményem szerint igen — válaszolta. — Elég bővizű rétegre bukkantunk ezen a vízszegény vidéken. A már elkészült 45 kút egye­denként 150 liter vizet is tudna adni percenként, így azonban, hogy tűsoros rend­szerben, három méterre fúr­juk egymástól, 30 litert ad egyik-egyik. Még negyvenet fúrunk s április negyedikére, részünkről, befejezzük a munkát Ezt vállaltuk, így is lesz. Soha nem látott vízbőség A többmillió, forintba ke­rülő létesítmény tulajdon­képpeni építője a fővárosban székelő Csatorna- és Vízveze­téképítő Vállalat. Itteni mun­kavezetője Czeglédi Béla is­merősünk már: az ő irányí­tása alatt épült a jászberé­nyi városi vízmű is. — A vízmű — magyarázza — egy 400 köbméteres utófe­szített betonfalú víztárolóból, szivattyúból, szivattyúházból, két hidroglóbusból és 10 ki­lométer fővezetékből áll majd. Ez az apparátus — ahogy itt nevezik — soha nem Iá tott vízbőséget teremt majd a két „szomjas” községben. A szivattyúk percenként 350 köbméter vizet továbbítanak először a jászalsószentgyör- gyi víztoronyba, majd onnan az országút nyomvonalát kö­vető vezetéken Jászladányba A fővezeték már úgy épül, hogy a két községben felál­lított 2? kifolyó mellett a la­kosság az utcákba és termé­szetesen a lakásokba is beve­zethesse az ivóvizet. Ideiglenes üzemel­tetés augusztusban A környékbeliek — érthe­tően — napoként figyelik: hogyan halad előre a vízmű építése. Ami a segítséget il­leti. a figyelmet erre annál kevésbé lehet elmondani. Sőt, néhol még hátráltatják is a munkát azzal, hogy garázda kezek a törékeny eternit ve­zetéket rongálják. — Nem fedhetjük be mind­addig — mondja Czeglédi Béla — amíg el nem végez­zük a nyomáspróbákat. Jász- ladányban már mintegy két és félkilométeres szakaszon nyomáspróba alá került a vezeték, de a nagyobb rész még hiányzik. Ezt a vasút és országút alatti átfúrásokkal egyidőben a jövő hónapban végzik el, majd aknásítják a kútrendszert, hogy elejét vegyék a téli el­fagyásnak. Két hónapi kieséssel kezd­ték a munkát az építők, mert a hidegei b időben szünetet kellett tartani. Ennek eile nére augusztusra, ha ideigle­nes villamos berendezésekkel is, de üzemelni kezd a jász­sági vízmű, annyi vizet ad­va Jászalsószentgyörgynek és Jász’adánynak, amennyit igényel a két község lakossá ga. N. I JANIKA Még nincs öt éves. Most valahogy mellémsodródott és velbn együtt nézi a ve­títést. Édes kis pirospozs­gás arca van és nagy sze­mekkel lesi a filmvásznat. — Bácsi kérem, azok ott igazi emberek? — Persze hogy azok. — Né most autón men­nek. A rendőrbácsi meg utánuk. Durr! Durr! — Ha nagy leszek én is rendőr leszek. Ekkor már sokan pisz- szegnek körülöttünk. De Jamka nem zavartatja ma­gát. — Ha nagy leszek, veszek egy mozigépet és amikor mozizok nem engedek oda senkit, — jelenti ki és győ­zelmesen körülnéz. — Az­tán elégedetten hozzám­fészkeli magát és csöndben marad. Övé az utolsó szó. És ez se kis dolog egy ilyen haleszi kisfiúnál. PAPOK PÁRHARCA A SZÓSZÉKRŐL Ystalyfera délanglíai fa­lucska „nyája“ két táborra oszlott. A hivek egyik fele nem kedveli a falu öreg pap­ját és ezért a másik tábor akarata ellenére új papról gondoskodott. Az első va­sárnapon rendkívüli dolgok játszódtak le a falu templo­mában: két pap lépett fel egyazon szószékre és egy­mást túlharsogva „hirdették az igét’’. Az istentisztelet csakhamar parázs veszeke­déssé fajult, amelynek során imakönyvek röpködtek a le­vegőben és a harcos gyüle­kezet egymást kezdte öklöz­ni. A rendőrségnek kellett a buzgó híveket megrendszabá- lyoznia és kiürítenie a temp­lomot. Csak a két harcos pap maradt benn továbbra is és órákon keresztül folytatták egymással a heves vitát. (A Schweizer Illustrierte" - bői). Legelők tavaszi ápolása és hasznosítása A legelő az állatok lggtermé- szetszerűbb takarmánya. Amel­lett, hogy elegendő levegő, nap­fény és mozgás csak Itt biztosít­ható (ami különösen a növendék­állatoknál nélkülözhetetlen), a takarmánybázis egyik fontos ki­egészítője is. Megyénkben több, mint 00 000 hold legelő van a tsz-ek és a legeltetési bizottságok kezelésében. Nem lehet közöm­bös a fűhozam mennyisége, ami nagymértékben függ a legelők megfelelő gondozásától. A legelső tavaszi teendőkhöz tartozik a télen kihordott istálló-, vagy akoltrágya bemunkálása. El kell boronálni és a felfagyott területeket hengerezni. Lehetőleg március 20-ig ki keU szórni a műtrágyát, mert a korai műtrá­gyázás a talajélet megindulását és fű sarjadását elősegíti. Kát. holdanként legalább 1,5-3 mázsát adagoljunk, mert kisebb meny- nyiségben nincs számottevő ha­tása. Kunhegyesen 1,2 mázsát használtak és az esős tavasz és nyár ellenére is csak 2 mázsával növekedett a holdanként! széna­hozam. Ellenben Kisújszálláson 2 mázsa nitrogénműtrágyát ad­tak holdanként s itt a szénaho- ■.am 22 mázsa volt, 2,5-szerese a műtrágyázatlan területnek. Még jobb volt az eredmény a szajoli közlegelőn, ahol 2,5 mázsa mű­trágyával 26,5 mázsás szénater­mést értek eL Le kell takarítani a legelőről a múlt évi gyommaradványokat, ki kell tisztítani, fertőtleníteni a kutakat, itatóvályúkat. Ezek kör­nyékét lehetőleg töltsük fel, ne­hogy a kilocsolt, vagy esővíztől tócsák keletekezzenek. Nagy gondot keU fordítani a legelők szakszerű használatára. Legeltetni mindig szakaszosan kell, hogy a fű utánnövése biz­tosítva legyen. A táblától füg­gően 5—7 szakaszt alakítsunk ki úgy, hogy egy-egy szakaszt egy hétig legeltetni tehessen. Az ál­latokat csak akkor szabad kihaj­tani, amikor a gyep magassága eléri a 25-30 centit és a talaj sem sáros. Nagy károkat okoz az, hogy sok helyen máris ju­hokkal járatják a legelőt. Lerá- gatják a sarjadó füvet és össze­tapostalak a nedves talajt. A legeltetést juhokkal sem ajánla­tos április 10-e előtt megkezdeni. A fűhozam növelésében igen nagy szerepet játszik az öntözés. Permetező, csörgedeztető vagy árasztásos öntözéssel háromszo­rosára lehet növelni a legelők hozamát, A szervesanyag után­pótlását segíti a fektetéses trá­gyázás, vagyis, hogy a legelő más és más részen deleltetjük az állatokat. Megyénk legelőinek szénaér­tékben számított átlaghozama 8 mázsa holdanként. Szakszerű ke­zeléssel ez 14 mázsára emelhető, ami megyei viszonylatban 240 000 mázsa szénatöbbletet jelent. — Szükséges tehát, hogy a legelők gondozásával behatóan foglalkoz­zunk. mHmiMiiiiiniimimmimmnmHNMMimi Angol fürdőszobákról Angliában máig is 5 millió lakásban nincsen fürdőszoba. A Daily Express című lap „sajnálatos ténynek” minő­síti, hogy az országban keve­sebb a fürdőszobák száma, mint a televíziós készülékeké. Ennek ellenére az új für­dőszobaberendezéseket olya­noknak adják el, akik mo­dernizálni akarják elavult fürdőszobáikat, nem pedig azoknak, akik egyáltalán nem rendelkeznek ilyen egészség- ügyi berendezéssel. (A „Daily Express’‘-ből), A GYERMEK ÍERMEK *• ff / a esendő - SZÜLÖK, VIGYÁZZÁTOK t A történet nem tipikus; amint a robogó vonatból ki­zuhanó utas balesete sem ti­pikus szerencsétlenség. Ám, amint óvatosságra — s meg­kapaszkodásra — késztet az utóbbi; legalább annyira fi­gyelmeztető erejűnek kell lenniök az elmondandófz- nak... * Vékonytermetű, keskenyar- cú asszonyka ül a szekrény s a hűlő vaskályha között. Beszélget, kissé riadtan, oly­kor elsuhanó derűvel szája szögletében. Határozott ma­gatartási!, nagy barna sze­mű férfi figyel szavaira, mozdulataira. Elég ritkán kérdez. Ügy szól, mintha idősb, szigorú bátyja lenne C. L.-nénak, akit két fia vi­selt dolgai miatt idézett ma­ga elé. Dorgálva nevel, tanít ez az ember, akinek — jólle­het — szigorúan vett hivatali kötelessége csupán annyi len­ne, hogy felderítse az igaz­ságot; azután pedig az aktát továbbítsa az ügyészségre. A zömök férfi ugyanis rendőr­tiszt, aki ebben a percben már — a könnyű táskagép­hez mérten tán túlsúlyos uj­jakkal — gyorsan gépeli a jegyzőkönyvet; közben mond­ja, amit ír: — Terheltté nyilvánítom ifjúság ellen elkövetett bűn­tett miatt... Zörög, kopog a gép; rögzí­ti, ami január vége felé a megyeszékhely egy kis laká­sában történt. László, aki ti­zenegy éves, meg Sándor, ki tizenhárom — jókora cso­maggal állított haza. Mentő- láda, sakk- és dominókészlet, lábasok, ébresztőóra ... Minderről riadtan, de a bá­nat, a megtörtség minden je­le nélkül szól az anya: — Szigorúan megfeddtem óm őket! Megmondtam: Töb­bet el ne merjetek menni a Tüdőkórházhoz. Majd adok én nektek futball-labdát... Ennyiből állott hát a szigo­rú feddés; ennyiből az anyai gondosság. C.-ék lakásától vagy másfél kilométernyire fekszik csupán a Tüdőkórház •— hová nem ment el az asz- szony sem akkor este, sem másnap. Pedig, ha megtette volna: megtudja, hogy két fia a gyógyintézetből nem vitt el semmit. Az iskola alagsorában elhelyezett KISZ táborozási anyagot dézsmál­ták. Sándorka arra az alka­lomra kék kendőbe kötötte cipőjét, hogy ne kopogjon ... S mit tett, mit szólt az apa, ki eddig egyszer sem került összeütközésbe a tör­vénnyel, csakúgy, mint asz- szonya sem? Most ő vall erről; nehezen, darabosan, mint akinek na­gyon nyomja valami a szí­vét... — Tudom mán nagyon bű­nös vagyok. A bajt is tudom; nem vagyok egyéb otthon napszámosnál; én mentem férjhez, nem a feleségem... Kérdő, kíváncsi ívvé fut­nak fel a rendőrtiszt szem- öldjei. Int az embernek, hogy nem érti egészen. — Az asszony dirigál, ha valakire egy kicsit hallgat­nak a gyerekek, az ő... Sza­bad rágyújtanom? — Tessék. És szóljon arról is, hogyan neveli ön a gyere­keit? — Meg-megkérdem: kész-e a lecke? Ahogy ők mondják, mindig az Mondom: olvass! Akkor csak hallgat, hallgat; ha megrakom, méginkább. Nehéz csönd ül a kis szo­bára. Alkonyodik; kattan a villany. A férfi, mintha ne- ‘héz ólomból ébredt volna, megdörzsöli a szemét. — Miért tette a táskájába azt a villanylámpát, amit a fia eltulajdonított? A rendőrtiszt kérdése ud­varias, szinte társalgó han­gú; nem támad — a hallga­tónak az az érzése, hogy csu­pán tapintatosan érdeklődik valami felől, amiről sejti, hogy a kérdezett számára kellemetlen. Nos; az is — ám ez érthető. — Nékem úgy mondták a fiúk: cserélték valamiért. Nem tudtam, hogy lopott holmi.., Most már előtte sem ti­tok, hogy fiai ezerötszáz fo­rintnál többet érő holmit hordtak el. Azt, hogy a tilos­ban jártak, már a második estén teljes bizonyossággal tudta. — És mit tett akkor? — Különös; a rendőrtiszt ajkát látom mozogni, s mégis vala­mi egészen más, összetett, zsongó-morajló, vádló hangot hallok; messzi túl e rideg fa­lakon, a falvakból és váro­sokból, az üzemekből, bol­tok és hivatalokból, az ottho­nokból és munkahelyekről... Másodperc sem múlik el s teljes bizonyossággal — nem érzem, hanem: —1 tudom: most a társadalom kérdezett. — Semmit sem tettem, mert rest voltam és gyáva! Gyáva... Hányszor beszél­tem otthon arról, hogy a fiú­kat tán javítóba kellene ad­nunk ... — A javítót a családi neve­lés eszközének tartja? Hosszú, végevárhatatlan­nak tűnő csend. Nagysokára ennyit szól az apa, bizonyta­lankodva és mégis bűnbá­nóan: — Mondtam, kérném, hogy gyáva voltam... Az írógép ismét kopog, zö­rög, csenget a sor végére ér­ve, mint napjában ki tudja, hányszor. Nem, az apa nem él panasszal az ellen, hogy őt Is terheltnek nyilvánítják if­júság ellen elkövetett bűn­tett miatt; amint felesége sem élt azzal. Elbocsátják 3 ő magavádló tekintettel, hal­kan köszön... * Társadalmi rendszerünk­ben a közfelfogás nemesedé- sével szükségképpen együtt jár, hogy a szülők napjaink­ban nagyobb gondot fordíta­nak gyermekeik nevelésére, mint az elmúlt évtizedekben. A munkaalkalmak sokasága, az életszínvonal emelkedése is hozzájárul a gyermeki bű­nözés csökkenéséhez. Nevel az iskola, nevelnek az ifjú­sági szervezetek — nemes tö­rekvésük azonban nem nél­külözheti a szülői ház támo­gatását, együttműködését. Az alapvetően tévesen ér­telmezett szülői szeretet, mely — mint bemutattuk — akár bűnpalástolásban is megnyil­vánulhat: nem nevel, hanem rombol. A határozottság, sőt szükség esetén a kemény kéz nem a szeretetlenség, hanem éppen ellenkezőleg: az igazi, egész embert nevelő szülői szeretet jele, megnyilvánu­lása. Befejezett nyomozásról szó­ló iratok kerültek át a járá­si ügyészségre. A történet, amely megelőzte, nem tipi­kus; mint a robogó vonatból kizuhanó utas balesete sem tipikus szerencsétlenség. Ám amint óvatosságra — s meg­kapaszkodásra — késztet az utóbbi, legalább annyira fi­gyelmeztető erejűnek kell lenniök az elmondottaknak... Borváró Zoltán még verseket 26-án? — kér­dezzük. — A magyarok közül Kosz­tolányit, Tóth Árpádot, Jó­zsef Attilát, a külföldiekből pedig Puskint, Szimonovot, Goethét, Prudhommet, Sha- kespearet szólaltatjuk meg. A fiatalok közül természete­sen még többen is szerepel­nek. Az est színvonalának emelésére Hegedűs Ágnes és Tallós Endre színművészek is közreműködnek néhány vers­sel. Nagy Pál, Széplaki Ka­talin és Mucsi Sándor zene és énekszámokkal teszik majd változatosabbá az iro­dalmi estet. — A műsor olvasásakor két dolog is feltűnt nekünk: Csu­pa szerelmes verset láttunk és hiányoznak a válogatásból a mai magyar költők művei. Miért? — Tavasz van s ilyenkor mindenki szívesen hallgat szerelmes verseket. Mai köl­tők estjét pedig külön ren­dezünk majd, azért nem adunk elő tőlük most egyet sem. — Lesz valami meglepetés is ezzel a mostani rendez­vénnyel kapcsolatban? — A színpadot teljesen irodalmi jellegűvé alakítjuk át és a világítástechnikát is megváltoztatjuk. A plakát-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents