Szolnok Megyei Néplap, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-13 / 62. szám

6

420LN0K MEGYEI NtPlJAf

i960, március 13.

7^

/

Az utolsó gazda

/Márton András nem kel korán. Ráér.

ITM Mire aztán kikászálódik:

— No megfejem a Borist — eszébe jut valami, s ettől rögtön elmegy a kedve a felkeléstől. Aztán nagy lassan, kicsit szorongva kinéz a kisablakon. Szembe szalmatetejű, amolyan rögtönzött tehénistálló. A Kossuthé. Ideiglenesen itt adtak szállást a közösbe vitt állatoknak, de épül már a falu szélén az új, modern istálló.

Az öreg Márton minden reggel kitekint az ablakon. Éppen most vezetik az állatokat itatni, azok jókedvűen, egymást ta- szigálva igyekeznek az itatóvályú felé. Az öreg szeme néha felcsillan egy-egy tehén láttán. Megismeri őket, ez ezé volt, ez eme- zé, ez ennyi tejet ad, amaz hányszor ellett. Gyönyörű állatok. Vétek ezeket a közösbe adni. Hát ők tudják. Mit bánja. Felőle meg is dögölhet az egész. Ügy kell nekik. Dögöljön meg mind. A fia is megőrült. Elhomályosodik a szeme. Két hónapja sincs, nősüléskor, hogy odaadták az egyik tehenet a fiuknak.

Most az is itt ugrál szemben. Es elszorul a torka. Kedves tehene volt. A Jákó. Majd elferdül a feje, de nyomonköveti a magáét — mert még most is a magáénak érzi, míg aztán mind eltűnnek. Csak néz a semmibe, látni véli a Jákót, majd feleszmél és megfordul. Asszonya is fölébred. Kérdően néz, mintha csak ezt mondaná: — No, mi van a tsz teheneivel'!

— A keservit — morogja az ember, s haragosan kimegy az istállóba. A Boris nyugtalan.

Az öreg fölmarkol egy kis takarmányt, de az állat elkapja fejét. Nem nyúl hozzá. Aztán még a lábát is kapkodja.

Nem kell? Nem eszel? He!

Szóval nem eszel? — Megüsselek? — Botot keresgél. Hirtelen megáll. — Álla,tot megütni, semmiért... azazhogy. Eszébe jutnak a tsz tehenei, a Jákó, meg a közös. Ettől a gondolattól irtózik.

— Azt nem! Nem és nem! — Kioltana. — En vagyok az utolsó, ha eddig maradtam, maradok a magaménál. A magaménál... a magaménál.

Es telnek egymás után a napok.

* * »

... Éjszaka van. Márton András nyugtalanul forgolódik ágyában. Ha most holdvilág volna, furcsa, eltorzult arcot pillantana meg az ember. De koromsötét van. Az öregnek álma lehet. Felnyög: — A Jákó, Jákó, nyöszörgi. Majd kinyitja szemét, szükséget érez, kimegy az udvarra.

Eszébe jut előbbi álma. íme, ott sejti az istállót. Tehát él a Jákó. Megkönnyebbül. Bizony rosszat álmodott.

— Ejh! Mi parázslik arra? — Furcsa szagot libbent az éjszakai szellő. Füstszag.

— Az istálló égne? Szent Isten, ház ég!

ijedezik, s már kiáltana.

— A Kossuthé. — lohad le ijedsége. — Hát hadd égjen. Majd észreveszik. Csend van. Ügy látszik nem vette észre senki. Az öreg megfordul, indul be a házba.

— A tehenek — kap észbe. Visszanéz. Lángok mardossák a tetőt és sehol senki.

— Tűz van — mondja félhangosan, ösztönösen. Semmi sem moccan. Panaszos bőgés hangzik. Aztán több is.

— A Jákó! Tűz van! — kiáltja —- Tűz van! Ahogy van futni kezd. Ki az utcára. Végig a faluban.

— Tűz van! Eg az istálló! —

Lassan világ gyűl a zgjra némely ablakban, mi lehet ez. Részegek?

Aztán hallgatóznak. Tűz van... érti

** meg egyik-másik. Valaki ezt kiáltja, már csak messziről hallatszik. Verik már a harangot is. Az öreg hangjára perceken belül megélénkül a környék. Mi ég? — itt is ott is álmos emberek bukkannak fel. — Az istálló! Az istálló? A tsz istállója! Már rohan is mindenki arrafelé. Vödrökkel, villával, lapáttal. Oltják teljes erővel. A tűz lassan alábbhagy. Vezetik ki az állatokat. Locsolják az itt-ott parázsló szalmát...

...Az öreg ingben, téli alsóban, ahogy kikelt az ágyból, siet vissza az istállóhoz. Utat engednek neki a körülállók.

' — A Jákó. A Jákóval mi lehet? — villan eszébe. — Meg a többivel. —

— Apám!... kiáuja hirtelen valaki. Visz- szanéz, megáll. A fia. Jönnek többen is, tagok asszonyok.

Jön már az elnök is. Pedig ezekkel az emberekkel már mind összeveszett. Ezek mondták neki: most még mi hívjuk, de aztán maga fog jönni, meglássa. Lám, mpgis csak ők jönnek hozzá hamarább.

— Apám — mondta a fia — a Jákó...

Az öreg arca megélénkül.

— Agyonütötte a gerenda — mondja szomorúan — de a többit, a többit... megmentettük

— Megmentette! — kiabáltak innen si onnan is az öreg felé. Márton András hallgat. Nem jő szó ajkára, mondaná, mozog a szája. Kezet ráznak vele, hálálkodnak, az ő esze azonban máshol jár. — Nézi a fiát, s alig hallhatón suttogja:

— Azt mondanád, megdöglött... hát, hát ...kár volt érte.

A, A — köszörüli a torkát — a Borist... odaadnám helyette. A közösbe. —

— A földet is, apám? —

— Azt is, hogy ...ne legyek utolsó.

S a fölkelő Nap könnycseppet csillogtat az utolsó gazda szemében.

MIKLÚSVARI ZOLTÁN

^Megyei kötök albuma

Szab6 Zoltán i

Mindnyájan ezt akartuk

Ezer apró integetés

Kicsi kora a bakter gyerekének,

S örül, ha négylábú barátja, Kormos Kis va.ksi fiakat hoz a világra;

Ilyenkor van mivel játszania.

Anyja mindég olajos ingeket mos, Szappanhab-fürtök szállnak el kezéről Népesíteni a gyermeki csodákat.

Apja szobor, zászlóval a kezében, Ráhunyorít a zajos vonatokra,

Mik éjjelente dübörögnek erre,

Hogy felriadnak rá az alvó tyúkok.

S ha néha néha ismerősök jönnek Es nagy komoly arccal kérdőre vonják:

„Mondd kisfiam, mi leszel, hogyha

[megnősz?"

Előtte mint álmai netovábbja Egy fényes nagy masina jelenik meg,

Amit természetesen 6 vezet Bejárni vele a titkot — a messzit.

Szegedi Pálj

Egyszerű vers

Már nem vagyok, aki voltam és most

[énekelek

az őszi tarka erdőkről és a két kezemről, amely őrzi még a vállad melegségét, és ne

[feledd

hogy ma a minden vagy számomra,

és Te tartasz a messzeségből, hogy el ne

[tévedjek.

Könnyű szivem a kisváros esti fényében majd felkérés minden bizonnyal, hogy

[erezd

annak a gyorsan elmúló estnek elszökését, és tarts meg legdrágább emlékeid között

[engem,

Kit kormányozol hetek és hónapok óta

[biztosan

a hajnalok, magányos óráiban, a napok és éjszakák minden percében. Tudom jól, mit ér, hogy téged ismerhetlek,

[szerethetlek

az élet kifogyhatatlan csodái között, mert menedékre találtam benned, és a fényed felé megyek «zünetlen.

A CSODALATOS MALOM

1

A Kalevala szovjet-finn koprodukcióban.

OLÁH SÁNDOR:

Áhítozás

napsütés után ...

(A porcelánfestő nő.)

Az óra percegre rágja az időt Éjfél.

Valahol meghasadt az ég, Repedt csövekből ontja az

[esőt.

írni kéne, de a poshadt

[unalom

Béklyóba ver.

Kúszik a penész, a doh, a

[gyom

Széttört tükör az út, a

[bokrokon Bukfencet vet az utcalámpa [fénye.

Ö csak vonná fel az égre A hajnali párák függönye

[alatt

Lengő lobogóját pirosán a

.'nap.

*

betyárvilág emlékei

A Jászság népdalainak egy névtel n gyű)»c.e a múlt század deiekán összeszedte, kis füzetbe egybeírta a jászföldön hallott dalokat. Kezemhez jutott e kézirat s ízelítőnek néhány betyárnótát jegyzek ide belőle.

*

Jászalsószentgyörgyröl:

Hortobágyi nagy pusztába Három zsandár áll előttem:

Mind a hármat ronggyá vertem:

Kit fokossá, kit baltává,

Kit kétágú vasvelláva.

Lajosmizséről:

Ződ erdőbe kakuk madár szípen szól,

Most búcsúzik a nefelejcs bokortú:

Én is, én is most búcsúzok

Emenek a babámtú;

Valahó majd az Alföldön elszegődök betyárnak.

Ződ. erdőbe nefelejcs a párnája,

Kakuk madár altatgatja, csintgatja csendesen;

A betyárnak hű a párja, nem hagyja el a babája sohasem!

Jászdózsáról:

Az Alföldön betyárgyerek vagyok én,

Tizenhárom szél gatyába járok én,

Tizenhárom szél gatyába járok én,

Jaj de híres betyár gyerek vagyok én!

Ha felülök kis pej lovam hátára.

Beugratok a jászsági gulyába,

Kiválasztok hatvanhárom darabot,

Nesztek lányok, tik is boldogok vagytok,

Jászberényből:

Bárcsak hamar május lenne.

Sej, haj! bárcsak hamar május lenne,

Hogy a réten sok ló lenne.

Sej, haj! a nyáron!

Kötőfékem harminchárom,

Sej, haj! Kötőfékem harminchárom,

Tele lopom még a nyáron,

Sej, haj! ha lehet.

'szár okszállásról:

Jászbirinben én vagyok a dezentor,

Elloptam a szilaj C3ikót .éjfélkor.

Elhajtottam a vásárba, élattam,

^ Mire virradt, az árát e mulattam.

''szapátiről:

Debreceni betyár gyerek vagyok én,

Tizenhárom szál gatyába járok én!

Betyár vagyok, szeretem a jányokat,

JVlegölelem, megcsókolom azokat.

Dr. Tési Edit

CÄ CigÁNV'PRlM^S

Bemutató a Szigligeti Színházban

Könnyű műfaj-nehéz helyzet. Nehéz, mert a színház művészei minden igyekezetüket, játékos, mulattató kedvüket beleadták ebbe az operettbe. Nehéz, mert Kálmán Imre szép, helyenként nagyon igényes zenéjét őszinte gyönyörűséggel hallgattam magam is. Ámde.. .ámde mindez az igyekezet egy vérszegény, alapvetően hamis és könnyzacskófakasztóan gics- cses szövegkönyv köré épült. Tartozunk az igazságnak azzal, hogy ezt őszintén megírjuk, annál is inkább, mert színházunk az évad folyamán bebizonyította, hogy műsorpolitikája kitűnő, hogy az úgynevezett könnyű műfajok igényességére is tekintettel van. Ebben az esetben azonban szívesebben láttunk volna valami mást.

A darab tartalma egy

mondatban: Egy cigány, egy király. Harminchatodik Rácz Pali és népes családjának története. Frakkos cigány a királyi udvarban, gondnokság alatt álló ifjú gróf és ugyancsak gondnokság alatt álló szenilis király. Ezenkívül ihaj-tyuhaj és érzelmesség a hatványon. Különösen visszatetsző a második felvonás első je enete a magyar ruhás, bokorugrós és valódi csikosch, gu’zsch, fokosch romantikát árasztó jelenet. Szedő Lajos megpróbált változtatni az eredeti szövegkönyvön és egyes részeknél ez szerencsésen sikerült. Azonban az alapvető igénytelenséget neki sem sikerült a darabból kiküszöbölnie.

Ilyen bevezető után meg kell állapítanunk, hogy a színészek jó munkát végeztek és az ő áldozatos munkájuknak köszönhető a darab kétségtelen, bár nem túlzottan megérdemelt sikere. A 40 éves művészi jubileumát ünneplő Kompóthy Gyula finoman, érzelmesen megformált alakítása méltó volt az ünnepi alkalomhoz. Az öreg cigányprímás alakját sikerült emberközelségbe hoznia. Helyes és indokolt volt az a váltás, ami az otthonában üldögélő öreg és a párizsi palotába megérkezett úrimodorú frakkos zenész magatartása között történt. Két igen sikerült alakítást láttunk. Az egyiket Péter Gizi nyújtotta. Mint a cigánykirály lánya csupa vér, csupa temperamentum, csupa lobogás, bőséges és vidám komédiázás jellemezte. A másik ilyen kitűnően sikerült figura Szedő Lajosé. Csucsuj, a cigány egyéniség, mégpedig rendkívüli eredeti egyéniség az 6 megfogalmazásában. Vígjátéki figura, időnként bohózati helyzetekben, a bohózatokban megszokott kép télén túlzások nélkül. Az előadás sikerének egyik biztos pontja volt.

Örömmel láttuk viszont Havas Ágnest, aki finom és kellemes hangjával, szeriőz alakításával sikert aratott Csak még jobban fel kell engednie. Mucsi Sándor a fiatal cigány alakításában komoly, megnyerő; szép hang ja zavartalanul érvényesüli. Igen jól megformált kabinetalakítás Juhász János merev titkárja. És hangsúlyozottan kiemelnénk Fehér Györgyit, aki az öreg grófné szerepében, nagyon kedves, érdekes alakítást nyújtott.

Benyovszky Béla öreg királya nagy derültséget, őszinte, kedves vidámságot okozott, őrá is érvényes, ami a többiekre: színészi lelkiismeretességével, élettel töltötte meg a felületesen megírt alakot. Varga Dodó alakítása most nem állt a darab tengelyében, mégis kitűnő játékával, mértéktartó vidámságával őszinte és lelkes tapsokat aratott.

Kálmán Imre zenéjét kitűnő munkával, nagy művészi készséggel intonálta a zenekar, ezért őszinte elismerés illeti Somoss Istvánt, a kitűnő karmestert. A koreográfia jól sikerült, majdnem minden számot megismételtettek, különösen a fergeteges cigánytánc volt számunkra emlékezetes. A táncosok közül senkit sem tudok kiemelni, mindenki egyformán jól dolgozott ezen az előadáson. Somoss Zsuzsa koreográfus szerencsés kézzel nyúlt a darabhoz.

Kalmár András rendezése a lehetőségekhez képest jó volt, azonban a cselekményt pergőbbé is tehette volna Upor Tibor díszletei ezúttal kissé szegényesen hatottak.

Hernádi Tibor ‘

ANTA -FY ISTVÁN:

Ruháján hajnal susogása

Kicsi kendője — pipacs

[szirma.

A szeme halvány búzavirág. Tavaszi napfény mosolyában, a munkájának ha nekilát.

Ruháján hajnal suhogása, megdobogtatja, lám, a szivet, kezében nyílik a szivárvány, s életrekelnek bohó színek.

Mackók, bohócok, ránevetnek lepke száll, s néki táncol a

[lány,

megformált szépség, sok-sok [álom.

színek, fények, ő, száz

[pocellán

álmok ruháját ölti rájuk, pillangó, mackó v • örül, s éjórák csendjén valahánya- ott táncol .k kis ágya körül..

S2?rk>s-tői Ü22nc ek

Vadinszki Mihály Szolnok. Beküldött verse sajnos nem üt meg a közlés mértékét. Eltekint ve a sablonos fordulatoktól az arcom-gondolatom, jövőnket-szí- vünket rlmpárok nem alkalmasak a különben szép gondolatok művészi közlésére. Javasol juk: Minél több mai költöt ol vasson. Es itt a hangsúlynak a main kell lennie.

Nyika László tanár, Homok Beküldött írása figyelemreméltó gondolatokat vet fel, de túl általánosan. Érdekes és Izgalmas munkájukról sokkal több kon krétumpt kell kapnunk. A közel lövőben személyesen Is felkeres síik.

Kovács Sándor. Versel hangulatosak, tehetségről tanúskodnak. Sajnos igen sok vers vár közlésre, ezért nem tehetünk határozott Ígéretet verseinek megjelentetésére.

Antalfy István Kecskemét. - Beküldött gyermekmeséi, két Johannes Becher műfordítása 161 sikerültek. Közlésükre sor kerül, írásait — természetesen -■ ezentúl is szívesen látjuk.