Szolnok Megyei Néplap, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-13 / 62. szám
S. csípés SZATIRIKUS OLDAL Í9é0 Kép szöveg (és öndícséret) nélkül. A bogarat Kati néni tette illembe. Azóta nincs egy nyugodt éjszakám. Luca napja volt. Ha jól emlékszem péntek és tizenharmadika. Kati néni így oktatott: — Nézze, maga nőtlen ember. Írjon fel tizenhárom női nevet tizenhárom cédulára. Minden nap eldob egyet vagy feltüzel, esetleg apróratép, bánom is én. De nehogy megnézzen egyet is, mert akkor oda lesz a szerencséje. S én beugrottam. Kit írjak fel? — töprengtem akkor. A szőke démoni Pirit semmi esetre. Julit? Mindig késik tizenöt percet, akárcsak az órája... Marikát meg egyenesen ki nem állhalom., mióta azzal a vállas, vastagnyakú fickóval látom. Azt hiszem, birkózó. Nem is sorolom tovább aggályaimat. Lényeg az, hogy a díóbarnaszemű Éva, a kontyos Jutka, a romantikus, de mégis kacér Joli mellé még tíz került a cédulácskákra. Sajnos, a végén már kevésnek bizonyult a tizenhárom szám. Ki kellett hagynom például többek között Lollobrigidát, Sophia Lorent, Brigitte Bardo-t, Rutkayt, Törőcsik Marit — annál is inkább, mert..., szóval ki kellett őket hagynom. De itt maradt még a macskaszemű Ica, a szemüveges Agnes, a komolykodó Olga, a művelt, Sartre-t olvasó Márti, valamint Magdi, aki „a legelső’’ volt. A pisze Bea, Esztike, kinek őrmester orgánuma még mindig fülemben van. Itt maradt Edit, a kis csendes Anna, kinél szendébb kislányt szétles e világon nem ismerek. A nevek sorsát, jövőjét kis borítékba zártam. Mivel azonban minden nap el kellett tüntetni egyet, a kíváncsiság bogara annál jobban, s annak arányában csiklandozta fülemet, s e csiklan- dozás lassan szívfájdalmat is okozott. Mert lehet-e felejteni azt a tizenhárom „igazi”-t? Egyrr is „lemondani”? „Eldobv" bármelyiket, amikor a békés egymás mellett élés alapján oly szépen megférnek egymás mellett! Amikor olyan csodálatos az a Nő, az a Kedves, az a Feleség, akiben tizenkét társának minden jótulajdonsága, szépsége egyesül? Elgondoltam egy ízben: lehet hogy éppen ma „dobtam ki” Piroska szőke haját, tegnap este Jutka kontyát, az Első felejthetetlen emlékét Magdival tegnapelőtt, s talán holnap Bea kis pisze orra következik... Ki hagyott el, ki maradt meg nekem, mardosott sokáig a kétségbeesett kétely, miközben a kis boríték egyre csak fogyókúrázott. Hetek múlva oldódott meg a kérdés: a borítékot elvesztettem. így hát elmentem színházba Terikével, akinek mamáját végre „megpuhítottam:” engedje el velem a lányát. Különben is olyan érdekes lány ez a Teri: teltkarcsú, fekete szemű, s azt hiszem és is tetszem neki. Még ma megkérem a kezét. — bubor — Hogy vagy? Számtalanszor kérdezzük másoktól, számtalanszor kérdezik tőlünk. Leggyakrabban egyszerű „jól”-al intézzük el. De a feleletek variációja kimeríthetetlen. Ki hogyan válaszol? íme néhány ízelítő: A népies: Sínylődök, mint a pányví*» Trials'» Az önérzetes: Rosszul, de büszkén. A félénk: Vagyok, vagyogatok. A szórakozott: Nem tudom, de fel van írva valahol. Az allegorikus: Mint Jónás a cethal gyomrában. A pesszimista: Ne is kérdezd... Az optimista: Ki sem bimám, ha jobban lennék. A klasszikus: Mint Róma Néró után. A francia kislány: Ahogy hagytál . i. A sportoló: Ep testben, épp, hogy élek. Az öngyilkos jelölt: Egy darabig még így, aztán sehogy. A szkeptikus: Azt voltaképpen tudni nem leliet. A tarhás: Ha adsz egy 20-ast, megmondom. A túlzó: A bajokat leszámítva, rosszul. A sóher: Mint amikor Kaba harmadszor leégett. Ravasz ökölvívó Csak övöd felül szabad ütni A sikkasztó: Köszönöm, még szabad lábon. E kis gyűjtemény további gyarapítását kedves olvasóinkra bízzuk. .iiiiiiiiiiiiiimiiimiimiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiimi NAGYSZABÁSÚ DIVATBEMUTATÓT rendez a Kisújszállási Földművesszövetkezet március 20-án délután 4 órai kezdettel a kultúrotthonban a Lipcsében, Brüsszelben részt vett, manekenek fellépésével. — Jegyek az fmsz boltjaiban kaphatók. iiiiiimiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Szőlőtermelőd és földmövesszövetke/eiek figyelem ! A Jászberényi Építőipari Szövetkezet kádár részlegénél — azonnali szállításra 200 litertől 800 literig, boroshordók kaphatók. M. Cservínszkij: Az óvatos Már sok éve, hogy dolgozott, „Igen”-t, „nem”-et még nem mondott. Beszélt, beszélt, néha hadart, Nem tudhattad, hogy mit akart. Egyszer egyszer, nagyon ritkán, Annyit azért mondott „talán”. Ám a „talán” az nem beszéd, Csak sóhajtásnyi semmiség. Ám egyszer egy kérdőívet Hoztak neki, s utasítást, Hogy feleljen, de óh! Ilyet! „Igen”-t, „nem”-et és semmi mást. Te jó ég, most mi lesz velem! Ily hirtelen! Oh, mit tegyek? Mondjak „igen”-t? £s hogyha „nem”? Azt mondom: „Nem” - „igen” lehet. Feleljem azt: „Igen” és „nem”? Oda lesz a tekintélyem. Régen ez nem adott gondot, „Igen”-t, „nem”-et ő is mondott. De mint fény a homály mellett, „Igen”-jében „nem” is rejlett, „Nem”-ben „igen”, ha akarta. Nyugalmát így nem zavarta. Ha a szükség úgy kívánja, „Igen”-jét ő „nem”-re váltja. De mert így túl határozott, „Igen”-t mond a „nem”-re legott. Derült égből villámcsapás *a Érte őt a felszólítás. „Igen” vagy „nem”, „nem” vagy „igen”? Kínzó kérdés, de még milyen! így nem tudja, úgy nem meri, Szegény agyát túlterheli. Addig addig törte fejét: Otthagyta a munkahelyét. Eltelt egy év, kettő, három. Létezése téli álom. Elet-e ez, vagy nem élet? „Igen” is, meg „nem” is véled. Dolgát, lehet nem éri vád De olyan ő, mint délibáb. Hivatalba azért megyen, hogy a nyugdíja meglegyen. Fordította: PATKÓS MIHÁLY. Hárembe illő gondok Mezőtúron Fiatal nők dolgoznak a perzsaszövőn. Gombolyodik a színes fonál s ők álmokat szőnek a sokszínű „zseniliá- ba”, merthogy mindnyájuk parancsolója most ezt kívánja a szövőterem asszonynépétől. Szépmetszésű szájukat, finom állukat, orrocskájukat fehér kendő takarja a kíváncsi férfi szemek elől. — A levegőben apró bolyhok szállnak s finom fehér lepellel vonják be a lányok ívelt szemöldökét, hamvassá teszik hajukat,' elmossák keszkenőjük színeit. Merthogy a zseniliát nem perzsaszéken szokták szőni, s aki mégis ezt teszi, Allah e bolyhokkal bünteti keményen. S a bűnösök nem a mezőtúri szőnyegszövő leány és asszonynépei, hanem paran- csolóik. akik nem gondoskodnak e bolyhok elszívásáról, ha már rá is adták fejüket a zseniiiára. Ab, Változó időjárás — A sok le-fel mászkálás- tól már egészen tökrement a szívem. Játékvezetői jelentések alapján Tetőzik az influenza járvány Desdemona: — Ne közelíts óh nemes mór, veszélyes a hitvesi csók! — F|ogy gondolsz olyat, a rekamié ebben a sarokba kerül. ISem mindennapi eset — Elnézést a késésért, de útközben karambolom volt. VÁSÁRLÁSSAL egybekötött nagy BŰTORKIÁLLÍTÁST rendez a Kunhegyesi Föld művesszövetkezet március 15-től 19-ig a KPVDSZ helyiségeiben. Feltétlenül tekintse meg a kiállítást, mert bútorszükségletét a helyszínen beszerezheti. lit lernen a fel éttéréin f
