Szolnok Megyei Néplap, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-08 / 57. szám
4 4ZCHJWOK MEGYEI NÉPLAP I960, március 8. A művészet új hajléka Szépszámú közönség jelenlétében ünnepélyesen megnyitották a Szolnoki Galériát Uj. rendkívül jelentős művelődési létesítménnyel gazdagodott Szolnok. Megnyílt az Alföldön élt festők és grafikusok állandó jellegű kiállítása a Szolnoki Galéria. Hosszú heteken keresztül érkeztek a legnagyobb magyar mesterek képei a Damjanich Múzeum nyolc földszinti kiállítótermébe. A Képeket Bényi László műtörténész rendezte avatott kézzel, így került a sor a vasárnapi ünnepi megnyitóra. Az ün- népségén megjelent Szekeres László elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának osztály - vezetője. Molnár János, a megyei tanács Művelődési Ősz tályának vezetője, Mészáros Ferenc, a pártbizottság munkatársa és még sokan a megye kulturális életének vezetői közül. Rajtuk kívül számos dolgozó, gimnazista, 'pari tanuló vett részt a megnyitón. Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója mondott megnyitó beszédet. _ Külső szemlélő joggal kérd ezheti, mi forrong az alföldi festészet körül. Egymás után történnek olyan események, amelyek az alföldi festészet eredményeit ismertetik. Egyesek újkeletű provincializmustól félnek. Erről szó sincs. Ami történik, — egészséges jelenség. Egy ^eddig háttérbe szorított műveszet, a Tisza vidéki szegény nép ábrázolása kap most megfelelő hangsúlyt. Ennek az egészséges fejlődésnek egyik fontos láncszeme a most megnyíló Szolnoki Galéria. Azoknak az alföldi festőknek művei szerepelnek itt, akik már annak idején is messze estek a sujtásos, disz- magyaros szentistvánl szem lélettől éppúgy, mint a deformáló polgári sznobizmustól. Egészséges levegő árad festményeikből. A Szolnoki Galéria oly3n megyében született, amely a szocializmus útját járja. Tanulságos a kiállítás nemcsak a műélvezőknek, hanem maguknak a művészeknek is, akik az alfö’di festészet habeszélgetést folytatott Bényi László műtörténésszel, a Galéria létrejöttének körülményeiről. Bényi elvtárs a következőket mondotta: — A kiállítás a Szolnokon élt és működött festők legjellegzetesebb munkáit tartalmazza. Ezenkívül több más alföldi festő művei Is kiállításra kerültek. Az arány: nyolc teremből hat a szolnoki művészeké, kettőben olyan művek találhatók, mint Tornyaié, aki Hódmezővásárhely nagy festője volt Az anyag 95 százaléka a Nemzeti Galéria törzs- és letéti anyagából származik. Egy kis százaléka a régi gyűjteményből való, amely Szolnokon a legnagyobb részben megsemmisült. A ma Szo’nokon alkotó művészek is szerepelnek egy-egy művükkel az állandó kiállításon. — A város és a megye vezetőitől a legmesszebbmenő támogatást kaptuk a rendezéshez. Ma már az a probléma hová tesszük majd az alkalmi kiállításokat. Ez amolyan jellegzetes „növekedési’’ nehézség. Remélhetőleg mihamar megoldódik. Magáról a kiállított anyagról pedig csak annyit, hogy olyan már- már elfeledett nagy mesterekkel is megismerteti a közönséget, mint Olgyai, vagy Mihalik Dániel, akinek itt kiállított képe az 1905-ös velencei Biennálén nagy aranyérmet nyert. Hihetetlen értéket halmozott fel a Szolnoki Gaiéria, Munkácsy, Deák-Ébner, Fényes Adolf, Iványi Grünwald és a magyar festészet többi óriásainak alkotásai tölti meg a nyolc termet. Szolnok hatalmas művészeti értékkel gyarapodott. Rémé !jük, az iskolák. a művelődési intézmények kellő mértékben felhasználják majd a képzőművészeti kultúra terjesztéséhez. ^ Obsitosok Az obsitos úgy él a nép hitében, mint öreg, rongyos szánandó áldozat. Hogyan is írta a „Zsoldosdal” ismeretlen költője? ...obsitot ad a hadnagyunk és lessük, hogy a szeretet hol vei egy darab kenyeret... Az obsít átadása: „Itt van, öreg, a papírja, menjen, nincs több közünk egymáshoz” — mondotta az őrmester az előtte álldogálónak. És a népnyúzás szolgálatában megöregedett, sok esetben megrokkant ember csak a foga között merte morogni: csakhogy megszabadultam tőletek. Az obsit hivatalos neve nem változott. Ma is úgy hívják, mint annakidején, régen: Állományból való törlés. De a hivatalos ízű kifejezés mögött ma szív van. A szocialista társadalom szíve, amely életet lehel a papirosízű szavakba, emlékezetessé téve e napot öreg katonái számára. a haza hűséges fiaira, akik a katonaságtól megváltak, de a szocializmus építésében továbbra is az első vonal őrhelyein állnak. Számít rájuk, az öreg harcosokra a párt, az ország. Ezért vált társadalmi ünneppé Törökszentmiklóson az „állományból való törlés". Ezért mozdult meg az egész város, hogy az obsitosoknak emlékezetessé tegye ezt a napot. A műsorba a szívét-lel- két adta mindenki. KISZ- esek, pedagógus énekkar, szavalok, a Bethlen úti iskola kórusa, ahol a pircsnyakken- dős fiúk, lányok áhítattal énekelték a „Vörös Csepel”-t. Lelkesen, szépen játszott a mezőtúri honvédzenekar. És áhítattal állt a függöny elé az öreg Pásztor István obsitos, aki azzal köszönte meg az őket ért megtiszteltetést, hogy szépencsengő hangon, műsoron kívül elénekelte a „Rákóczi megtérését”. Maga 139 traktorhoz elegendő vasat gyűjtöttek az úttörők Az úttörő ezermesterek orsaágos találkozóján felhívást fogadtak el kétszázharminc DT. típusú traktorhoz elegendő vashulladék összegyűjtésére. Az úttörők azóta az országban nagy igyekezettel fogtak a munkához. A budapesti, a Szabolcs, Vas és Zala megyei gyermekek eddig százharminckilenc traktorhoz elegendő vasat gyűjtöttek; az összegyűjtött vashulladékot a Vörös Csillag Traktorgyárba szállítiák, ahol az ifjúmunkások dolgozzák fel. A hulladékból készült traktorokat kis táblákkal látják el, amelyre ráírják, hogy a nyersanyagot az úttörők gyűjtötték, a traktorokat pedig a Vörös Csillag traktorgyár fiataljai készítették. — (MTI). — KI MIT TUD, ki mit szeret versenyt rendez szerdán este a Lehel kubban a jászberényi földművesszövetkezet. A fővárosi művészek fellépését követően a legfurfangosabb jászberényit értékes könyvvel jutalmazzák. a műsor is a magyar nép szabadságküzdelmét elevenítette meg. Búcsúzóul csak egy epizódot: Az iskolai énekkar tagjai a műsor végeztével lejöttek a színpadról a nézőtérre. Elvegyültek az öregek között. Az őszülő üstökök mellett itt is, ott is feltünedeztek a barna, szőke fejecskék. Büszkén és boldogan nézte az unokák nemzedékét Pintér István tsz párttitkár, Kiss Lajos, a Dózsa Tsz tagja, Vogel Dezső alkalmazott és a többiek, az 1909-es korosztály tagjai. Azok meg áhítattal nézték ezt a sokatszén- vedett, de munkában, harcban példát mutató „obsitoszászlóaljat”. Fel! Vigyázz! Elvonulnak a tisztek, a vendégek. Oszolj! És az obsitosok büszkén, boldogan mennek hazafelé. Nem a koldusbot, az építő munka várja őket. A munka nagy csatáiban gyakran hallunk még róluk — az ötvenévesek harcos, munkás nemzedékéről. Hernádi Tibor A Nap ké>: 6.12 h-kor, nyugszik: 17.39 h-kor. A Hold kél: 12.49 h-kor, nyugszik: 3.10 h-kor. Időjárásjelentés Várható időjárás: a hideg idő tovább tart, az éjszakai lehűlés kissé fokozódik. Felhős idő, több helyen kisebb havazással,. mérsékelt, időnként élénkebb keleti szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet mínusz 2 plusz 2 fok között. — FÉRFIAK RENDEZTEK ünnepséget a nők tiszteletére tegnap Szolnokon a Mészövnél, a nemzetközi nőnap alkalmából. Dallal, virággá! és ajándékokkal kedveskedtek a nődolgozóknak. — JELENTKEZETT az IBUSZ utasbálján rendezett tombola másik két nyertese is. A második díjat, a kéthetes jósvafői üdülést Dávid Péterné jászberényi, a háromnapos belföldi autó- buszturát pedig Juhai Erzsébet szolnoki lakos nyerte* — 58 FIATAL vöröskeresztes tett sikeres vizsgát Szolnokon az újvárosi iskolában az elsősegélynyújtás és a betegség megelőzés tennivalóiból. . — ANKÉTON VITATTÁK MEG a szovjet film ünnepi hete alkalmából Jászberényben a szinkronizálás kérdéseit. Az ankéton Csákány Márta szinkronrendező és Garas Dezső A béke első napja című szovjet film egyik magyarhangú megformálója találkozott a közönséggel. MáéCiUS 8 Isiid íol’án Még egy szálat... hogy szebb legyen a nőnapi csokor. ladó hagyományait a szocialista épí és megelevenítéséve ötvözik össze. Ehhez kívánunk sok sikert. Az ünnepi beszéd után Simon Ferenc szobrászm" esz bronz emlékplakettjét nyújtották át ajándékképpen azoknak, akik a Galéria létrehozásában a legtöbb munkát végezték. • Lapunk munkatársa rövid METEOROLOGUSOK ÁLLAPÍTJÁK MEG A RAMAZAN ÜNNEP PONTOS DÁTUMÁT Burgiba tunéziai elnök a napokban kiadott rendelete értelmében ezentúl meteorológusok fogják csillagászati számítások alapján kitűzni a muzulmán év legnagyobb ünnepének, a Ramazánnak pontos dátumát. Ez az intézkedés forradalmasítja az eddig alkalmazott hagyományos módszereket, amelyeknek lényege az volt, hogy „szabad szemmel" áttanították meg az újhold sarlójának megjelenését az égen. Rossz légköri viszonyok mellett sokszor 24 órával eltolódott a hold-hónap ciklusa a pontos csillagászati mérésekhez képest. Éppen ezért Ramazan hónapjának megkezdése előtt mindig „a kétely éjszakája" szerepelt a naptárban, vagyis az az éjjel, amikor bizonytalanság uralkodik afelől, megjelent-e már az újhold sarlója az égen, vagy sem. Az idén a -sillagászati számítások alapján megállapított Ramazáv ünnepe február 28-án kezdődött. lAFPl — Tratatatá! — szól a „Vigyázz” kürtjele a törökszentmiklósi Művelődési Házban. És a' széksorokat zsúfolásig megtöltő közönség kemény vigyázz-állásba mered. Utoljára engedelmeskednek a katonai parancsnak az őszhajú honvédek. Itt vannak a városból és a járásból a keményarcú, edzett, bekecses meg nagykabátos öreg katonák, az egész 1909-es korosztály. Mozdulatlanul állnak, fepvelmüket fiatal újonckatonák bizony megirigyelhetnék. Mennyi emlék a katonaidőből, háborúról, laktanyai riadóról, amikor még huszonegyévesek voltunk ... ezt érzik, ezen gondolkoznak, amikor a zenekar a fogadási indulót játssza és a kiegészítő parancsnoka, magas, ke- ményarcélű fiatal százados a létszámjelentést fogadja. Ünnepélyes külsőségek között kapják meg emléklapjukat, lebélyegzett katonai igazolványukat az öreg harcosok. Ünnepélyes a hangja Deák Ferenc századosnak is, amikor nem is annyira „fiait”, mint inkább apáit búcsúztatja. Hallgatják a szavakat a néphadseregről, amely nem azonos azzal a lelketlen, emberi méltóságot sárbatipró, kegyetlen és telhetetlen szörnyeteggel, amely a háború poklában őrölte fel a jelenlévők nemzedékének soktízezer képviselőjét. Ez a hadsereg, a mienk, értékeli az embert és szívbőljövő köszönetét mond az öreg harcosoknak, akik közül számosán mint katonák, partizánok, munkásőrök szolgálták a nép országát. Számítunk rájuk — ezt mondta a parancsnok — mint Mihail Zoscsenko: JK rokonokkal mindig baj van Jegyet venni.., Meddig utazik? A bácsi vidáman felnevetett és megveregette a kalauz táskáját. — Fizethettem volna! Az árgyélusát! Ha másik villamosra szállók, vagy csak másik kocsiba. Azám! Oda lett volna tíz kopejkám. Ügy biz a’, édes öcsém. Különben az állomásra megyek. — Két megálló — mondta unottan a kalauz és kezébe vette a jegycsomagot. — Dehát mit... komolyan? — csodálkozott Tyimofej Vasziljevics. — Mit akarsz? Te tényleg...? — Fizetni kell, bácsikám — mondta csendesen a kalauz. — Két megálló ... Mert úgy potyán... szóval jegy nélkül nem lehet utazni... Az öreg nagyon megsértődött. Komoran, de még kételkedve pillantott unkaöccsére. — Képes lennél a nagybátyádtól? Megrabolnád a rokonodat? A kalauz zavartan kinézett az ablakon. — Megrabol! — kiáltotta dühösen az öreg. — Hét éve nem láttam az ördögfattyát, ő meg ...! — Pénzt követelsz tőlem, édes nagybátyádtól? Csak te ne hadonássz az utasok orra előtt! Átvette másik markába a tízkopejkást, majd hirtelen a zsebébe csúsztatta. — Hát hallottak már ilyet, emberek? — fordult az utasokhoz. — Az édes nagybátyjától követeli! Azt mondja, két megálló. Nahát! — Dehát kell fizetni — mondta majdnem sírva a kalauz. — Maga meg. bácsikám, ne haragudjon, hiszen nem az enyém a villamos. Az államé, a népé. — Népé vagy nem a népé, nekem mindegy. Hanem te tisztelhetnéd a nagybátyádat. Azt kellett volna mondanod: Tegye el, bácsikám. Megdolgozott maga azért a pénzért. Utazzék egészséggel. Attól még nem megy tönkre a villamos. Nemrég a vonaton utaztam... Nem volt rokonom a kalauz, mégis azt mondta: Ide tessék, üljön le, Tyimofej Vasziljevics. Ugyan, dehogy fizet, csak üljön le. ■— És elvitt... Nem rokonom, csak földim. Te meg követeled, az édes nagybátyádtól ... Hát vedd tudomásul, nem kapsz egy kopejkát sem! A kalauz megtörölte homlokát, majd hirtelen csengetett. — Szálljon le, Tyimofe* elvtárs — mondta hivatalos hangon. Látva, hogy az ügy komolv fordulatot vett, Tyimofej Vasziljevics előszedte a tízkopejkást, majd újra eltette. — Nem, nem tudok! — mondta nekidühödve. — Nem fizetek neked, taknyos köl.ke! Akkor inkább leszállók. Felháborodva felállt s a lépcsőhöz lépett. Ott megfordult. — A nagybátyját.., édes nagybátyját üldözi el! Ezért téged, te taknyos, te ördögfa jzat, le tudnálak lőni. Még egy megsemmisítő pillantással végigmérte és leszállt a villamosról. Oroszból fordította: PATKÓS MIHÁLY öcsém, két nap óta kereslek. Tűvé tettem érted a várost. Te meg, lám, itt vagy! Kalauz ... Voltam a lakásodon is. A Raznocsinaja utcában. — Itt nem lakik, mondják. — Elköltözött. — Hová ment — kérdezem. — Mert — mondom — én a nagybátyja vagyok. — Nem tudjuk — mondják... Te meg, lám, kalauz vagy. Mi? — Kalauz — felelte csendesen az unokaőccs. Az utasok érdeklődése az öreg felé fordult, aki boldogan nevetett és kedvtelve nézegette Szerjogát. Az unoka- öccs azonban szemlátomást zavarban volt. Átérezve hivatalának fontosságát, nem tudta, mit mondjon és hogy bánjon az öreggel. — Nahát — mondta újra a nagybácsi —, hogy te kalauz lettél! — Kalauz ... — Na, mondd! Micsoda história! En még beülök a villamosba, nézem — mi ez? A kalauz fizimiskája valahogy ismerős. Hát te voltál. Terringettét! Na, örülök neki, édes öcsém. A kalauz izgatottan topogott, majd hirtelen kihökte: — Fizetni kell, bácsikám. Tyimofej Vasziljevics két napig kereste unokaöccsét, Vlaszov Szerjogát. Már éppen el akart utazni, amikor a harmadi napon rátalált. Ügy történt, hogy Tyimofej Vasziljevics felszállt a villamosra, előkotort egy tíz- kopejkás pénzdarabot, nyújtotta a kalauznak és — nem akart hinni a szemének: A kalauz roppant ismerős volt. Megnézte jobban — igen, <S az! Serjoga Vlaszov a kalauz. — Nahát! — rikkantott az öreg. — Szerjoga, kedves öcsém, te vagy az? : A kalauz zavartan meg- igazgatta oldalán a táskát, \majd a jegyekkel babrálva így szólt: — Mindjárt, bácsikám... csak kiadom a jegyeket. — Rendben van! Csináld — mondta örömmel az öreg. — Én várhatok. Vidáman felnevetett s az utasoknak kezdte magyarázni: I — Ez a Szerjoga Vlaszov édes unokaöcsém, a testvéremnek, Péternek a fia .. Hét éve nem láttam az ebadtát ... Majd jókedvűen odakiáltott neki: I — Szerjoga, édes egy
